- Minek a kötény? - néztem rá komolyan, és minden erőmet bele kellett adnom, hogy ne nevessem el most rögtön magamat. Már kezdett kényelmetlennek tűnni a szék, járkálni akartam, de nem ebben az istenverte magassarkúban, hanem a pihe-puha mamuszomban, ami ott díszelgett a szobám ajtaja mellett. Haza akartam menni.. Nem vagyok egy buliromboló, de manapság csak stresszes napjaim voltak. Sokáig maradtam fent, dolgoztam azon az átkozott cikken, újra írogattam, ahogy Őfelsége megparancsolta, de még mindig nem jó. Esküszöm, hogy ha megint nem fog megfelelni neki, akkor az arcába csapom és megmondom neki, hogy akkor csinálja meg ő, ha az én munkám nem elég jó számára. Hirtelen érzelemváltása hideg zuhanyként ért engem. Kikerekedett szemekkel figyeltem őt, és nem tudtam mire vélni ezt az egész negatív viselkedést tőle. Teljesen közömbös volt, és bevallom rosszul esett. Túlságosan is. Talán ugyanígy érezte magát, azok után, ahogy én elbántam vele? Hmm.. most a saját fegyveremmel csapott vissza. Cseles. Nem feleltem semmit, mert féltem, hogy ha tovább folytatjuk ezt az egészet, akkor előbb vagy utóbb arcon csapom. Nem akartam egy jelenetet rendezni a Grill-ben, így is nem egy embernek tűnt fel, hogy egy kicsivel többet ittam a kelleténél. Hogy ne üljek ott, mint egy komplett idióta kiittam a maradék vizet a poharamból és miután Jace elsétált, sértődötten felpattantam a helyemről és felvettem a kabátomat. Haza találok én egyedül is.. Nincs szükségem egy vámpír segítségére. Megoldom.. mint minden mást. Egyik pillanatról a másikra fehér pihék kezdték el belepni a Grillt. Felpillantottam a plafonra, és a sok alkohol fogyasztásom miatt már nem láttam, hogy honnan jött ez az egész. Egy kart éreztem meg magamon, és megfordulva Jace-szel találtam magam szemben. Én is átöleltem, mert nem tudtam mást tenni. Mellkasára hajtottam fáradt fejemet, és jól esett úgy eltölteni pár másodpercet. Kibontakoztunk az ölelésből, de nem engedett el engem. És csak most jött a java. Nem igazán tudtam mit felelni rá. Nem akartam se megbántani, se reményt adni neki, mert még magam se tudtam, hogy mit akarok. - Jace, én.. - akadt el a szavam, mert nem tudtam mit felelni rá. Inkább hagytam, hogy befejezze mondandóját, és megöleljen még egyszer. - Vigyél haza, kérlek. - néztem rá könyörögve, és reméltem, hogy az út alatt sikerül kiszellőztetni a fejemet, plusz egy kicsit is kijózanodnom, hogy utána egy rendes válasszal tudjak neki szolgálni. Mert jól tudom, hogy ez nem volt elég számára. Ahogyan én is tudtam, hogy ennél sokkal többet érdemelt meg. De majd.. majd ha hazaértünk, és leráncigálom magamról ezt a sok kacatot. Vagy előtte, hisz csak nem fogom beinvitálni őt a lakásomba.. Ugye?
Csak néztem, ahogy írt... A megjelenése, a szépsége, a viselkedése, minden vonz. Ezt már nem lehet ráfogni a vámpírság miatti érzelem felfokozodásra... Ez annál több és ezt tudom. Ilyet senkinél nem éreztem. Ő az első és ezt az érzést sosem akarom elfelejteni. Mindig érezni akarom, ezért őt sem veszíthetem el... Aztán megnézem a képet, amiről azt állítja, hogy jó lett és teljes mértékben igaza is van... Nagyon jól mutatunk egymás mellett... Amikor ránézek légzésem felgyorsul és nem tudom szabályozni. Amikor ajkait pillantom meg, akkor olyan hatalmas vágyat érzek, amjt sohasem lehet majd csíllapítani. Már legalább négyszer törtem el az ujjam, de vágy nem múlik... inkább egyre gyakrabban és erősebben támad. Felfoghatatlan érzés és erre szükségem van! Szükségem van rá... Szavakba nem tudnám foglalni, hogy mennyire... Talán mint a bolygónknak a napra. Ő kell az életben maradásomhoz. Nélküle nem élet az életem... ő adhat csak értelmet létemnek... Igen ez így durvának hangziky de ez van és én ezt nem tudom kontrorálni... Kell és mindig is kelleni fog nekem. Kijelentésére fülig érő mosollyal helyeslően bólogattam. Aztán az ajánlatomra tett reakcióra nem vártam... Uramisten belepirultam a válaszába és következő atban eltörtem az ujjam... Ez hangos reccsenés volt, remélem nem hallotta meg. Szóval benne van? Te jó ég! Imádom és ő a. mindenem. A világ legboldogabb emberévé tenném, ha engedné. Ha túl tudna rajta képni, hogy egy elcseszett vámpír vagyok. De azt tudom, hogy mivel fogok foglalkozni az elkövetkezendő napokban. Felkeresem a világ legjobb bortermő területeit és megszerzem a legjobb vörös bort. Még, ha igézést is kell bevetnem, de minden áron kell az a bor... Szóval egy szál kötény... Valami fétesteset keresek csak! Boltba is kell mennem, de tudom, hogy ez az egész csak egy vicc számára. De nekem ez jelenti az életet. Függő lettem... számomra ő a drog, amiről sosem fogok tudni lemondani és nem is akarok. Ezzel a panasszal sosem megyek elvonóra, sőt inkább túladagolásba akarok meghalni... Már sosem tudnám megutálni semmiért... Ha karót döfne a szívembe, ha megharapna átváltozás után, ha egy csapat vadász elé dobna, akkor sem tudnám utálni. Soha semmilyen körülmények között sem... - Megszerzem a világ legjobb vörösborát és veszek egy kötényt, ami a legkevesebbet takar... Mit szólsz? Elég jó ajánlat? - Mondom neki ezt lángoló arcal. Istenem, hogy ez a lány mekkora hatással van rám... Tényleg ő az én drogom! Aztán leírja az esetét... Szóval rólam beszél. Ellenállhatatlan külső és szexiség pipa... A másik része meg, hát... Sokan megtudják mondani, hogy egy görög fél... nem is. Inkább egy görög Isten vagyok az ágyban... Ha ezt majd lesz alkalmam megmutatni neki, akkor szívesen, de nem ma este... Be van rúgva. Majd akkor lehet róla szó, ha teljesen józan lesz, de kell neki erre most mondanom valamit... Helyette inkább egy mindent elmondo mosolyt vetettem és felhúztam a szemöldököm és azt tátogtam neki: De még mennyire jó vagyok édes! Remélem tud szájról olvasni, mert ezt inkább nem mondogatni kell, hanem bemutatni... még egy reccsenés. Muszáj tördelni az ujjam, mert megint előjött a vágy és az ajkait bámultam újfent. Az enyémeim lesznek azok az ajkak és senki nem veheti el tőlem, ha meg megteszik, akkor halálra vannak itélve, mert én garantálom, hogy megtalálom őket. Aztán jön a teraszos rész... talán itt az ideje, hogy kicsit én is vicceljek vele... Remélem nem fog rosszul elsülni... - Dehogy akarok... Az túl unalmas lenne... Meg hát utálod a vámpírokat. Most az alkohol miatt elszórakozunk, de semmit sem akarunk egymástól... Holnap te is így fogod gondolni... - Hangom tárgyilagossá vált és a nevetést alíg tudtam visszatartani... Nem ronthatom el. Most egy kicsit én viccelek vele, majd ha a tervem beválik, akkor mindent a tudtára adok, de majd kicsit később... Ezután szóba jött a csók... Légzésem felgyorsult és nem tehettem róla... Megint eltörtem egy-két ujjamat. Nem ronthatom el! Most egy kicsit muszáj közönbössé válnom. Szóval valami közömbös válasz kell, de erre azt válaszólnám: - Szeretlek te bolond és én is akarom a csókodat, de nem kaphatom meg, mert ezt az alkohol teszi veled..., de ez helyett mást mondok neki... Amit a szívem ellenez! - Legalább te várod, jól van... majdlátjuk, hogy misül ki az esténkből... - Nem akartam ilyeneket mondani neki, de kénytelen voltam... Egy pillanatnyi elnézést kértem Hazeltől és odamentem az egyik sráchoz a kanapéhoz. Megígéztem, hogy vágja fel az egyik párnát és csempéssze be a szellőzőbe. Nem volt a vérében verbéna szerencsémre... Aztán megbeszéltük, hogy ha készen lesz ad egy jelet... Koppant egyet az asztalán. Reményekkel telve mentem vissza Hazelhez... Újra ajkait pillantottam meg, de nem törtem el egyetlen ujjamat sem... A meglepim remélem jól fog sikerülni. Nem kellett sokat várnom, mire visszaértem hallottam a koppintást. A helységet tollpihék töltötték meg... Oda sétáltam Hazelhez és átöleltem. Egyik kezemmel a tarkóját fogtam meg, a másikkal a hátát simogattam... - Hazel én nem csak a sima barátod akarok lenni... egy kicsit több és lehet, hogy most ezzel elveszítelek, de kérlek próbáld meg... próbálj meg szeretni, mert én örülten beléd szerettem... - Kimondtam és csak a szemeit tudtam nézni... Megeremtettem a tökéletes romantikus pillanatot ehhez a vallomásomhoz és remélem nem hamarkodtam el az egészet... - Az előbb csak vicceltem és én is mindennél jobban vágyom arra a csókra, de ne itt és ne most... De ha menni akarsz, akkor nem tartalak vissza... Csak mégegy utolsó ölelés.... - Csókot nyomtam a homlokára és magamhoz öleltem... Aztán elengedtem és a tollpihéket bámultam körülöttünk... Most csak mi ketten voltunk itt , egy kis magán univerzumban. Csak nézni tudtam a lányt és félni, hogy lehet most vesztettem el életem szerelmét...
note: Hát itt lenne a meglepi music: Poison words: Valamennyi.
Míg vártam, hogy beleírja számát telefonomba, addig válaszoltam az előbbi ajánlatára, ami valljuk be igazán kecsegtető volt. Egy szál kötényben és semmi másban.. Még a szám is kiszáradt a gondolattól. - Ha hozzádobsz az ajánlathoz még egy finom vörösbort, akkor a tiéd vagyok. - kacsintottam rá, és csak később esett le, hogy ez mennyire kétértelmű volt. Mindegy. Remélhetőleg nem figyelt rám, mert a mobilját kereste. Mikor elővette, egyből egy széles mosolyra húztam ajkamat, és elcsattant a kép. Egyből elvettem kezéből, és láttam, amint egy fülig érő szájjal rendelkező lány nézett vissza rám és egy baromi helyes férfi, amint csókot nyomott az arcára. - Jól nézünk ki. - pirultam el, és megérintettem ujjammal azt a pontot, ahol másodpercekkel ezelőtt még az ajka volt. Én is gyorsan bepötyögtem számomat, majd visszaadtuk a másiknak a saját telefonját. - És hogy ki az én esetem? Hmm.. Legyen ellenállhatatlan és szexi. Meg természetesen.. jó az ágyban. - vigyorogtam rá, mint egy félőrült és még egyet kortyoltam a vizemből. Sokkal jobban éreztem magam, mint amikor kibotorkáltunk a Grill-ből. Most már biztos, hogy nem fog kijönni belőlem az alkohol, az annyira undorító főleg egy nőtől. De szerencsére időben észbe kaptam, akarom mondani Jace időben észhez térített. - Terasz? - vontam fel kérdőn a szemöldökömet. - Azt csakis úgy lehet megközelíteni, ha bejössz a lakásba. Csak nem egy beinvitálást akarsz kiharcolni? - ugrattam őt, és elképzeltem ahogy ajkai az enyémet súrolják. Nagyot kellett nyelnem emiatt és éreztem, ahogy pulzusom is az egekbe szállt. Nem tehettem róla, hogy ilyen érzelmeket váltott ki belőlem. A puszta lényével képes volt engem teljesen elcsábítania. Igen.. elcsábított. Igen, rohadt jól nézett ki és igen kellemes volt vele beszélgetni. Rég nem találkoztam ilyen értelmes férfival. És igen be voltam rúgva, és lehet hogy egy vámpír volt, de mégis annyira, de annyira más volt, mint a többiek. - Minél többet beszélsz arról a csókról, annál jobban vágyom rá. - suttogtam. - Feltéve, ha olyan jó vagy, mint ahogy leírod magad. - gyors kimentettem magam a szituáció alól, hisz az előző mondatomat egyáltalán nem terveztem előre. Csak úgy kicsúszott a számból. De mégis így volt. Nem tudom ma már hányadára hozta fel, ahogy azt se tudom már, hogy hányszor pillantottam ajkára. Őszintén szólva vágytam rá. Ha úgy nézzük még sose csókolóztam egy vámpírral.. és ha már elterveztem, hogy megpróbálok mindent véghez vinni a rövid életem során, akár ez is lehetne egy pont. Valamiért mindig is remekeltem a magyarázatok kiépítésében. - Akkor ugye hazakísérsz? Ha még egy lépést kell tennem ebben az átkozott cipőben esküszöm, hogy el fogok esni. - forgattam meg a szememet és még a félig teli - vagy félig üres? - poharamra néztem, melyben ott várt rám a kristálytiszta víz. Egyáltalán nem kívántam már, de muszáj volt meginnom ahhoz, hogy valahogyan haza tudjak jutni.
Nagyon jól telik az este, de nem tudom, hogy ebből vajon mennyi valódi dolog... Ő kezd becsincsenteni és én nekem is lassan a fejembe száll a pia, de ha a két feles után nem megy le a toromon, akkor semmi problénma nem lesz. Teljesen józan vagyok még és nem lesz semmi baj... Aztán mikor lehajtja fejét a pultra, akkor legszívesebben megcirogatnám a tökéletes haját és szeretném megérinteni, nem akarok mást csak is érezni, hogy ő az enyém, mert én maximálisan az ővé vagyok, épp megszeretném simogatni a haját, de felemeli a fejét. szemeibe nézek és nagy hatással van rám... Gyorsabban veszema levegőt és érzem, hogy újra elönt a vágy, ez a vágy egyre erősebb és egyre gyakrabban jelentkezik... Őt akarom maximálisan és megszeretném érinteni, de most én várom el azt, hogy mutasson valamit. Bár félke, hogy az alkohol cselekedteti ezt vele. Szóval tetszik neki az ebéd ötlet, de helyszínt és időpontot nem mondott... Csalódottségot érzek?! De miért? Nem várhatok el tőle semmit, hisz nem rég ismer, ráadásul a vérében van a tőlem való irtózás. Mint mondtam elhatároztam magam és csak is őt akarom! Ezen soha semmi nem fog tudni véltoztatni, ha utál és az életemre törne, még akkor is szeretném. Miért érzem ilyen erősnek?! Miért tuom előre, hogy az én szívem fog rosszul járni... De nem gondolhatok ilyenekre. Az a lényeg, hogy élvezzük egymás társaságát. - Jól hangzik, de nem mondasz helyszínt és időpontot? Hát akkor... mit szólsz a hétvégéhez, mondjuk nálam? ha jól viselkedsz, talán egy szál kötényben várlak. - huncut mosoly és kacsintás. Na jó talán ez kicsit sok volt humornak, de még ez is egtörténhet. Bárcsak igent mondana és eljönne hozzám ebédelni. A világ legboldogabb emberévé tenném. ha engedné, hogy az enyém legyen, megmutatnám neki, hogy van értelme a bókolásnak, megszerettetném vele az udvarolást és elérném, hogy csak engem akarjon. Mert be kell látnom most is csak őt akarom! Ha melletttem táncolna egy szép csinos lány pucéran rá sem tekintenék, csak is Hazelt bámulnám! Csak ő érdekel és nekem csakis ő kellhet... Amikor elloptam gonosz csellel a piáját azt a reakciót kaptam, amire vártam. Nem engedhetem, hogy több alkoholt igyon, szerintem így is eléggé sokat ívott. Meg kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni ebből az egészből... Bár tényleg kezdek kételkedni, hogy érdeklem, mivan ha csak az alkohol miatt csinálja... De megint ezen agyalok. Inkább figyelek az én angyalkámra, mert ő lesz az én megmentőm! Aztán végre kezd megnyílni és mesél egy kicsit a családjáról. Szóval örökbe fogadták... Sajnálom, biztos nehéz lehetett neki a családja nélkül felnőni és a nővéres részét meg mégjobban. Sajnálom, hogy ilyeneket kellett átélnie és biztos rosszul esik neki, de én nem tudok ellene semmit sem tenni. - Sajnálom, hogy ez történt veled. Hidd el, ha az enyém lehetél sosem hagynálak el... Bennem nem kéne csalódnod, de ez sosem lehet így... Hát egézség, de mit iszol? Már megittam helyetted is. - Nyelvöltés és mosolygok. Én tényleg sosem hagynám el, csak nem áll módómban szeretni, mert vámpír vagyok... Bárcsak ember lehetnék és akkor semmi akadálya nem lenne a szerelmemnek. Sookal könnyeben menne minden, de nincs így. Mikor teszem azt a bizonyos kijelentést, akkor olyan reakciót kapom, amire vágyom... Szóval mégis hatással vagyok rá. Ez nem is baj, mert ez azt jelenti, hogy van esély és nem reménytelen az ügy... Aztán Rayhez fordul és rendel magának egy mentes vizet. Szerencsére ő már nem akar több alkoholt inni és ez boldoggá tesz. Ezek szerint hallgat rám. Hirtelen magához húz, amikor el megy a pultos és kezeit a tarkomra rakja... A légézsem felgyorsul és érintésére az egész testem reagál és ez ismerős... én is ilyen hatástváltottam ki belőle, persze tudom hogy érzi ezeket a jeleket, mert elég közel van hozzám. Azt mondja, hogy van a srácnak menyaszonya és nem a típusa... Kezei elkezdtek a tarkomon lévő göndör tincsekkel játszani, erre a testem megfeszült és én nem bírtam tovább... Egyik kezemmel én is a tarkója felé tartottam és beletúrtam a hajába, a másik kezemmel a háttá simogattam és annyira jól esett megérinteni. Én is a füléhez emeltem az ajkaimat. - Akkor ki az eseted édes? - Teszem fel a kérdést minden szót egy kicsit megnyomva. Aztán folytatta és azt mondta, hogy smároltak? Erre csak egy ideges sóhaj jutott és semmi több... Ezt inkább nem akarom tudni, szóval próbáltam kitörölni az agyamból, de jött egy olyan válasz, ami megmentette a helyzetet... Szóval nem jelentett számára semmit. De mikor hozzánk ér apultos srác elhúzodik. Elé rakja a rendelt vizet és mikor elmegy, akkor én húztam magamhoz és a fülébe súgtam... - Remélem, hogy majd az én csókom... vagyis majd valaki csókja jeent számodra valamit. - Elengedtem, de hátáól még nem vettem le a kezem... szép lassan simogatva vettem el a kezem róla... Elkezd a táskájában turkálni... előveszi a telefonját és szemöldök felhúzva várom mit cselekszik... Úgy veszem le a szavaiból, hogy egy képet akar, de a zaklatásos témára csak egy mondatot tudok válaszólni. - Nem is ígérd meg, sőt édes mond azt, hogy zaklatni fogsz... Nem akarom, hogy ennek az estének vége szakadjon! ez az idő kevés, amit veled töltöttem... többet akarok veled lenni! - Hát ez nem épp egy mondat volt, de el kellett neki mondanom, hogy mi gondolok. Aztán a zsebembe elkezdek túrkálni a telefonom után és meg van... Nekem is kell vele egy közös kép! Kérdésére nem válszóltam csak bólintottam és fülig érő mosollyal csináltunk képet... Oda adja a telóját és beleírtam a számomat, de én is megnyítottam a kamerát. Nem vártam válaszára, magam mellé húztam és csináltam egy képet, de nem mellette volt az arcom, hanem sunyi mondon egy puszit nyomtam az arcára, de ebbe a pusziba még én is belepirultam... a kutyafáját, tényle szerelmes vagyok belé! - Én is kérem a számod életem... vagyis édes. Szóval egy kicsit ugrottunk a történésekben... ezt a teraszotokra terveztem. A végén még azt hiszem, hogy a csókot is akarod... - Öltöm ki rá a nyelvem és mosolygok. Ezt a képet életem végéig őrizni fogom... Sosem felejtem el ezt az estét, amikor három évszázad után újra szerelembe estem!
note: Sokáig alkottam Remélem megérte! music: All of me words: Valamennyi.
Tárgy: Re: Bárpultok, bárszékek Pént. Feb. 20, 2015 11:03 am
there's no sweeter innocence than our gentle sins
Jace & Hazel
A fejemet egy pillanatra a pultnak döntöttem, és a hideg rendkívül jót tett homlokomnak. Elfáradtam.. Az alkoholtól mindig is elálmosodtam, és most sem volt másképp. Mivel nem szerettem volna a Grill aktuális témájává válni, ezért nagy nehezen felegyenesedtem és egy mosolyhoz hasonlító görbét erőltettem arcomra. - Hmm.. az ebéd jól hangzik. - hunytam le a szememet és elképzeltem az egészet. Mikor kinyitottam Jace csodálatos halványkék íriszeivel találtam magamat szemben. - Ne, ne, ne! - nyúltam az italomért, de túl lassú voltam és Jace már felhörpintette mind a két italt. Lebiggyesztettem az alsó ajkamat, és mutatóujjammal ismét megböktem őt, csak immár már a karját. Vajon lehetőségeket kerestem arra, hogy megérintsem őt? Nagyon úgy tűnt.. Amikor a bátyát szóba hozta elkapott engem a szomorúság. Eszembe jutott a saját vér szerinti nővérem, Pandora, aki amilyen gyorsan belecsöppent az életembe, olyan gyorsan el is ment. Senki se volt rám kíváncsi.. És ez baromi szarul esett, még a saját - még ha nem is vér szerinti, de vele nőttem fel - bátyám Henry is alig tartózkodott a városban. Teljes mértékben egyedül voltam.. egész életemben. Talán ezért sem tudom elkötelezni magamat, mert jól tudom, hogy a végén úgyis egyedül leszek. Csak én és a magányom. Hmm.. ez milyen jó filmcím lehetne. - Engem örökbe fogadtak és pár hónapja felkutatott a nővérem. Azóta nem láttam őt. Igyunk a testvérekre! - nevettem fel keserűen, és szomorúan vettem észre, hogy nem volt előttem ital. Tényleg nem kellene többet innom.. De azért mégis szomjas voltam. Nagyon. Hirtelen lefagytam, mikor a következő mondat hagyta el a száját. "Már mondtam te az enyém vagy..." Tátva maradt a szám, és képtelen voltam bármit is kinyögni. Húú.. ez rohadt jól hangzott a szájából. Megnyaltam ajkamat, és anélkül, hogy bármit is mondtam volna neki, intettem Ray-nek. - Egy mentes vizet szeretnék, és te? - pillantottam vissza Jace-re, és miután vagy rendelt vagy nem vártam egy pár másodpercet, míg Ray elég távol került tőlünk. Odahajoltam Jace-hez, és kezemet tarkójára tettem közelebb húzva magamhoz. A füléhez hajolva suttogtam neki. - Van már menyasszonya, nem tudom mit érez irántam, de azt tudom, hogy ő nem az én típusom. - miközben suttogtam, addig ujjammal a tarkójánál lévő göndör fürtökkel eljátszadoztam, amire már találkozásunk óta titkon vágytam. - Na jó talán egyszer smároltunk. - húzódtam el tőle, és befogtam a számat, mikor meghozta rendelésemet. Kedvesen rámosolyogtam, és folytattam miután egy másik vendégéhez ment. - De nem jelentett számomra semmit. - söpörtem vissza egy tincset a fülem mögé, és poharamba öntöttem a hideg vizet. Lassú kortyokban ittam, nagyon jól esett. Hátha segít egy kicsit kijózanítani engem, mert az sem jó, ha ilyen állapotban fogok hazamenni. - Szóóóval.. - húztam el a szót, és előkotortam túlméretezett táskámból a mobilomat. Megnyitottam a névjegyzéket, és bepötyögtem Jace nevét. Még egy vámpír szimbólumot is a neve mellé tettem a vicc kedvéért. - Ígérem nem foglak éjjel-nappal zaklatni. Vagyis nem ígérek semmit sem. - kacsintottam rá és megnyitottam a kamerát. Az összes ismerősömnek van egy képe a telefonomban, ami megjelenik, mikor hív. Nem jó a névmemóriám, de a képek alapján sokkal könnyebb beazonosítani egy-két személyt. - Csinálsz velem egy képet? - kérdeztem rá bevéve a hatalmas kiskutya szemeimet, és közelebb hajoltam hozzá, magam elé tartva a telefont. Miután elkészült a kép, elé raktam a mobilomat, anélkül, hogy megnéztem volna hogy sikerült. Most már csak a számát kellett beleírnia az enyémbe.
Tárgy: Re: Bárpultok, bárszékek Pént. Feb. 20, 2015 1:04 am
Hazel and Jace
I want your hearth, but you don't want mine...
Amikor bejelentettem neki, hogx nrm találkozunk, akkor arcán, mintha szomorúdág futott volna végig... De miért lenne szomorú?! Ez teljesen értelmetlen, hisz örülnie kéne, hogy megszabadulhat tőlem! Egész eddig is ezt akarta, vagy tévedek? Lassan már azt sem tudom, hogy mit gondoljak... Teljesen összezavar és ez tetszik? Olyan dolgokat csinál és éreztett velem, amiket még sohasem éreztem... Aztán folytatja azzaol, hogy nem mindig tartja be az ígéreteit... Ezt vehetem egy konkrét célzásnak is, hisz ezek szerint nekem kellene ezt betartatnom vele... Mindennél jobban elválalnám ezt a feladatkört, hisz ez teljes felügyeletet ígényel és vele kéne tartanom egész nap, de van egy gond... Nekem egyetemre kell járnom és nem maradhatok le... Fontosak ezek az évek, de érte még ezeket is fel tudnám adni. Nem számít mit kéne feláldoznom... megtenném! - Szóval ezek szerint kell neked valaki, aki felügyelet alatt tart. Szerintem ezt Ray baraátod szívesen elválalná... Látom ahogy rád néz! Nem tetszik a pillantása, hisz nem lehetsz az ővé! Te az enyém... vagy is azt akarom mondani, hogy velem vagy itt. Szóval érted... - Már megint sikerül teljesen lejáratni magam... Nincs szüksége az ilyen érzelmi megnyílásokra... Se a bókokat, se a romantika nem a zsánere, de én nem adom fel! Addig próbálkozok nála, míg belém nem szeret, vagy távoltartási parancsot nem kér... Mondjuk szerintem az sem tudná elválasztani tőlem! Mindig is akarni fogom és nem akarom egy életen át bánni, hogy nrm próbáltam mrg vele... Össze-vissza vannak a gondolataim. Mellette méh rendesen gondolkodni sem tudok. Aztán mikor a fal és közém került olysn történt, amit nem vártam... Elkezdte gyorsabban kapkodni a levegőt és szíve hevesebb ütemben járt. Ettől még jobban akartam és még ezt nem tudom, hogy mennyire lehet tetézni. Hát én már nem tudom, hogy mi folyik itt... Teljesen mást mond a teste és a szava... Persze álltalában a testnek van igaza... Tehát én szerintem mégsem vagyok számára annyira közömbös, mint az állította. Ez rendben van, hisz erre vágytam. Azt akartam, hogy hasonlóan reagáljon, mint én és sikerült is. Egoista én?! Ááá... de hogy. Én egy ártatlan lélek vagyok, aki szimplán tisztában van az adottságaival. Meg persze az egézséges önbizalom is szerepett játszott ebben az egészben... Aztán mikor közeledtem felé, akkor becsúkta a szemét... Már biztos vagyok benne, hogy nem utasítana el, ha megcsókolnám, sőt szerintem kifejezetten is akarná! De ez az én döntésem és én azt hiszem, hogy bejövök neki... csók helyett csak arcára kap egy puszit. Érintésemre az egész teste reagál. Beleborzong és én is beleborzongok abba, hogy érez írántam valamit... Már biztos vagyok benne... A teste elárulta és olyan boldog vagyok. Aztán készek vagyunk visszamenni a Grillbe. Szóval megnézné, bogy hogyan fözök?! Hát erre sokan kíváncsiak és sokan mindent megadnának, hogy egy kötényben sürgö-forgok a konyhában... - Szívesen megnéznél? Ezt vegyem célzásnak, hogy az egyik nap azt szeretnéd, hogy én főzzek ebédet?! Mertt én benne vagyok, csak azt kéne megbeszélni, hogy mikor és hol? De várjunk... lehet nem lenne jó ötlet. - Hát történt már baleset az albiban, hogy próbáltam magamnak sütit sütni, de felgyulladt a fél konyha... Azóta nem igen merem tesztelni magam főzésés sütés terén... De vele most az egyszer kívételt teszek... Megengedem magamnak, hogy nála kísérletezzek, persze ha elhív majd egyszsr magához, bár ezt kétlem, mert biztos nem hívna be egy vámpírt a saját házába... Aztán visszamentünk a Grillbe és a Ray nevű egyed tényleg vigyázott a cuccunkra, amiért hálás vagyok neki, de nem fogok ódákat zengeni... Ennyi a minimum, amit egy vevőjének megtehet. Aztán rápillantok az egyetlen szép lányra, aki itt volt... Hazelre. Tényleg ő volt a leggyönyörűbb és legszebb nő, akit valaha láttam... Szerintem jó uton haladunk az ismerkedéshez és ennek nagyon örülök... Végre sikerült nálan elérnem valamjt ezzel a sok teperéssel. Az én szándékaim tiszták! Csak is a szívét akarom megszerezni magamnak, semmi mást, ez nekem bőven elég! Aztán újra a pultnál vagyunk és a két felesre néz... - Hát lehet szépségem neked nem kéne többet innod. Szóval ide vele... - Rákacsintottam és mosolyogtam. Aztán kivettem kezéből a feles poharat és lehúztam az övét és az enyémet is... Nekem nem árt meg a pia, mint neki, szóval én csak vigyázok, hogy betartsa az ígéretét, mert most sem szabad elhanyagolni... Aztán tovább kérdez és illik rá válaszolni - Hát nem si tudom, hogy hol kezdjem... Sok mindent csináltam. De legfőképp a bátyámat kerestem. Hallottam pletykákat, hogy talán még életben lehet, de legyen elég ennyi egyelőre, ok? - Könnyedén ellöktem magam a faltól és kezemet nyújtottam neki, bár tudom, hogy támaszkodás céljából van rám szüksége és nem érzelmi rész miatt... - De amit érdemesebb rólam tudni, hogy három évszázada vágyom egy olyan lányra mint te... Tudom, hogy nem hiszel nekem, de ez van... Mit érdemes tudni még rólam? Talán azt, hogy Ray folyton minket bámul és szíve hevesebben ver, ha rád néz... Nem akarom, hogy így érezzen... már mondtam te az enyém vagy.... vagy is butaságokat beszélek... - Lehajtom fejem... Megint balekként viselkedem... Ő nem ilyen pasit akar magának, mint én... ,de most jöttem rá, hogy féltékeny vagyok a pultos srácra... Igaz nem akar tőle semmit, legalább is ezt mondja, de ha kiderül, hogy mást is érez... Hát Ray akkor búcsút vehet az életétől....
✖ note: Hát nem tudom mennyire fog tetszeni... ✖ music: Poison ✖ words: Valamennyi.
Mélyet szívtam a cigarettából és a levegőt pedig szaggatottan préseltem ki magamból. Ha egy kicsit tovább bent tartom, olykor mindig egy enyhe szédülés rám tör. Igaz, hogy alapjában véve is szédelegtem az alkohol fogyasztásom miatt, így nem kellett volna ezt tennem, de mégis mikor tartottam be a szabályokat? Soha! Egy kicsit mintha elszomorodtam volna, mikor azt említette, hogy soha többé nem fogunk találkozni. De ennek örülnöm kéne, nem? Hát nem. Valamiért egy keserves érzés fogott el, és pillanatnyi felindultságomban ledobtam a cigarettámat a földre, és cipőm elejével pedig elnyomtam a csikket. Nem kellett volna így éreznem, de mégis így vélekedtem. Valamiért nem szeretném azt, hogy ez lenne az utolsó éjszakánk. Látni akarom még.. Bármennyire is őrülten hangzik ez a gondolat. Ááá.. ilyen mégse jutna józanul eszembe, szerintem az alkohol befolyásol engem. Nem pedig egy bizonyos szervem ott a bal oldalalom.. - Nem mindig tartom be az ígéreteimet. - suttogtam, és az előbb le nem írt szervem szerint még azt is hozzá tettem volna, hogy ezért kell itt maradnia, és vigyáznia rám, hogy ne forduljon ilyen elő. De mégse mondhattam ki ilyet hangosan! Hisz egész este csakis elutasítottam, jó persze néha kétértelmű jelzéseket küldök felé, de azt nem tudom mire vélni.. Nem tudom, hogy csak az italtól lettem ilyen, vagy csak segített nekem átsiklani azon a tényen, hogy vámpír. Mert valljuk be, ha nem vámpír lenne, már rég rámozdultam volna. Hisz te jó ég, olyan helyes. És nála udvariasabb férfival még sosem találkoztam, aki így bókolt volna nekem és mindez nagyon jót tett az önbizalmamnak. Talán adnom kéne neki egy esélyt, de féltem.. Nem a csalódástól, attól sosem félek, hanem a döntéshozataltól. Hisz mi van, ha mindezt meg fogom bánni? Ha rosszul fogok kijönni? Sőt, a legrosszabb az lenne, ha történne időközben bármi velem. Persze a szép szavak jól hangzanak azokból a formás kis ajkakból, de vajon igazak? Muszáj volt elővigyázatosnak lennem, de úgy érzem egyre inkább hajlok az esélyadás felé. Hirtelen - nagyon le voltam már lassulva - előttem teremt, és a falhoz szorított. Mármint nem ténylegesen, csak bezárt engem. Ennek következtében szaporábban kezdtem el venni a levegőt, és mintha a szívem is gyorsabban kalimpált volna a mellkasomban. Csak remélni tudtam, hogy nem hallja, hogy milyen hatással volt rám. Ezek felett én képtelen voltam uralkodni.. A testem reagált így rá, nem én!! - Hmm.. kicsit sem vagy egoista, mi? - haraptam bele az alsó ajkamba, és szinte a vér is lefagyott az ereimben, mikor elkezdett közeledni felém. Lehunytam a szemeimet, miközben egy csókot nyomott arcomra. Beleborzongott az egész testem, ami teljes mértékben elárult engem. Még egy ember is látná ezt! De ahogy a borostája súrolta a bőrömet.. Képtelen voltam máshogyan reagálni. Valamiért vonzott engem, mintha egy mágnes lenne, olyan hatással volt rám. Kiegyenesedtem, és alig pár centi választott el ajkaitól. Belém szorult a levegő, és lepillantottam rá majd vissza Jace-re. De ellökte magát a faltól, én pedig mintha csalódott lettem volna? Na nem. Ilyeneket nem érezhetek! Ki van zárva! - Nekem már úgysincs. De azért azt megnézném, ahogy te főzöl. - mosolyogtam rá pimaszul. Ujjaimat összefontam az övével, és még át is karoltam a karját. Elég vicces, hogy biztonságérzetet nyújtott annak ellenére, hogy egész életemben, amióta tudok a létezésükről, félek tőlük. Visszamentünk a Grillbe, és annyira jól esett a meleg, fülledt levegő. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan nézhettem ki. Még hogy nálam szebb lányt nem látott.. Biztosan kamu volt. Hajamat biztosan szétfújhatta a szél, az arcom pedig bizonyára szétfagyott így vagy rózsaszín volt, vagy rosszabb esetben piros. - Még maradt egy italunk. - néztem a két rövidre, és nagy nehezen leráncigáltam magamról a kabátot, amit a mellettem lévő helyre tettem, ahol a táskám helyezkedett el. - Mesélj magadról. Többet szeretnék megtudni rólad. - húztam közelebb a székemet hozzá, és felhuppantam rá. A lábaimat átkereszteztem a másikon, és lejjebb húztam a szoknyámat, mielőtt túl sokat mutatna. - Például mivel kötötted le magad az elmúlt ötszáz évben? - kérdeztem rá érdeklődve és reméltem, hogy nem egy érzékeny témát fogtam ki, mint az előző.
Sajnos gyanúm beigazolodott... Részeg és nem tudom eldönteni, hogy mit miért tesz. Az én szándékaim tiszták, de itt az a pont, amikor már nincs értelme mit tenni... Túl részeg ahhoz, hogy komoly legyen. Nem vagyok olyan ember, aki kihasználná egy nő részegségét. Hazelt sose tudnám bántani. Akarom és meg fogom szerezni! Elég volt a vivódásból... Már az eszem is belátja, hogy rá van szükségem és nem másra... De még mindig meg akarom csókolni. Minél többet vagyok vele annál erősebb a vágy. Csak nézem az ajkait... Azokat a tökéletes, puha, rózsaszín, csókolni való ellenállhatatlan ajkakat. Érezni akarom a csókját, a haja mámoritó érintését magamon és újra megakarom ölelni... érezni akarom érintését, amivel sosem tudok betelni. Aztán észrevettem, hogy fátik, nem is kellettt tovább várnom, hát ráterítettem kabátom. Tudom, hogy jól esett neki... Egy-két érintésnél kicsit hevesebben ver a szíve... Tudom, hogy mit jelent... Érez valamit ő is, vagyis reménykedem, hogy ez van a dologban és nem szívritmus zavaros. Cigi ajánlásomat elutasította... Percekig kereste a cigit, de végül megtaláltam és elfogadta ajánlásomat. Ahogy néztem egyre jobban tudatosult, hogy kell nekem és szeretem... Miért vagyok szerelmes?! Nem zavar, hogy belé, mert ő a tökéletes és nekem való lány, de talán jobb, ha nem folyok bele az életébe... Biztos az egyik falkához tartozik és ha megtudják, hogy köze van hozzám... nem sülne ki belőle semmi jó. Nem tudnám elviselni, ha miattam közösítenék ki... Folytatta a kérdéseimre való válaszólással... Szóval már elég régóta dohányzik. Nem zavart... Mindenki azt kezd magával, amit akar. Szóval a lényeg, hogy megpróbált leszokni, de nem ment neki... Hát én is le akartam róla szokni, de nem igazán ment nekem sem... Ebben is hasonlítunk. Mondjuk én már régóta füstölök. Régen még pipáztam is, de mióta van a cigaretta, sokkal könyebb minden. De lekéne szoknom róla... Mekem bajom nem lesz tőle, de jobb ha nem gyújtok rá. - Hát én is elég régóta dohányzom... Nem évtizedekben mondanám, hanem évszázadokban. - Öltöttem ki rá a nyelvem. Nagyon jól érzem vele magam és ezt senki sem veheti el tőlem... Itt van velem, annak ellenére, hogy vámpír vagyok. Ezzel csak azt fogom hinni, hogy kellhetek neki, de ő nagyon kell nekem... Olyan ő számomra, mint embereknek az oxigén, nélkülözhetetlen. Szükségem van rá. Vele kell lennem és nem akarok tőle sohasem búcsút venni. Még összeköltözni is képes lennél vele, csak hogy magam mellett tudhassam. Remélem nem rabolják el soha, mert én bolond bármekkora váltságdíjat képes lennék kifiuetni érte... mindent oda adnék az elrabloknak, csak szerezhessem vissza! Vajon csak miatta lennék képes ilyenelre?! Nem tudom, de az biztos, hogy miatta bármit megtennék... Legalább nem kell aggódnom a tüdőrák miatt? Hát nem tudom, hogy a vámpírok megrákosodhatnak-e... de szerintem jók az elképzelései. Semmi bajom sincs a dohányzástól, teljesen makk egézséges vagyok. Vígan élek már több mint öt évszázada... - Hát igen szerencsémre nem kell félnem a betegségektől, de most téged elkezdelek félteni... Szóval vigyázz magadra, még ha nemmis fogunk többet találkozni... Szóval megígéred? - Nem tudom, hogy miért mondom neki ezeket. De tényleg lehetséges, hogy nem találkozunk többet a jövőben... Nagyon szeretem a lányt és pont ezért nem fogom többet keresni... Túl nagy lenne a fájdalom az elvesztése miatt, ezért jobb, ha nem is lát többet. Persze a csók megfog történni csak nem most. Kivárom a megfelelő alkalmat. Random a semmiből benyögi, hogy Ray csak egy barát és semmi több... Fele annyira sem néz ki olyan jól, mint én? Na vajon mi változott? Mert ezt nem lehetett könnyű belátni, bár igaza van. Sokkal jobb pasi vagyok, mint az a pultos gyerek... Aztán csodálkozik, hogy hangosan kimonja... Nem kell én sem csodálkozom. Sőt elé állok. A falhoz volt dőlve, szóval két kezemet váll magasságban mellé raktam és közel hajoltam hozzá, hogy jól hallja, amit mondok neki.... - Szóval igen, hangosan kimondtad... Nem itéllek meg, tényleg jó pasi vagyok, ezt tudom. De nálad szebb lányt még életemben nem láttam... - Rákacsintottam és mosolyogtam. A következő tettemhez minden erőmet összegyüjtöttem... Nyomtam egy puszit az arcára és utána elkezdtem haját cirogatni. Annyira jó lenne, ha az enyém lenne teljes mértékben. Szeretnék vele élni és őt szeretni. Szeretném, ha szerelmes lenne belém, úgy mint én... Harcolnom és küzdenem kell érte, mert ő az egyetlen vágyam nők terén. Nekem nem kell másy csak is ő! - Na de lassan be is fejeztük ezt a cigit... mehetünk be? A végén még megfagysz és kénytelen leszek neked levest főzni... Szóval menjünk be, mit szólsz? - Könnyedén ellöktem magam a faltól és kezemet nyújtottam neki, bár tudom, hogy támaszkodás céljából van rám szüksége és nem érzelmi rész miatt...
✖ note: Hát nem tudom mennyire fog tetszeni... ✖ music: Poison ✖ words: Valamennyi.
Kezét az enyémbe csúsztatta és valami fura elektromos bizsergés haladt végig a testemen. Tiszta libabőrös lett a kezem, még szerencse, hogy a kabátom eltakarta, hogy mit is sikerült belőlem kiváltania. Hirtelen magához húzott, és átkarolt. Én is így tettem, mert ez a gyors mozdulat a feje tetejére állította a világomat. Így maradtunk pár másodpercig, majd elhúzódott és elkezdett felém közelíteni, és legbelül magamra parancsoltam üvöltve, hogy hajoljak el, de az agyamig nem jutott el az információ. De nem erre számítottam. Hűvös lehelete a fülemet cirógatta, amelytől a lábaim olyanná váltak, akárcsak a kocsonya és elkezdtek remegni. Egyből a felém közeledő kezéhez nyúltam, és nagy nehezen kisétáltunk a Grillből. Nem is tudom, hogyan lettem volna képes közlekedni nélküle. Pont az ilyen alkalmakkor kellett nekem is magassarkút felhúznom. Átkozott cipő, már nagyon idegesített, pedig egész eddig ültem és pihentettem talpamat, de a fájdalom igazából csak most nyilallt belém. Kint egyből megcsapta arcomat a téli fagyos szél, és beleborzongtam. Már sötét volt, az utca lámpák életre keltek bevilágítva az egész főteret. Igazából szép látvány volt, és ha tehetném se költöznék el innen. Leszámítva a rengeteg természetfeletti lényeket és a heti szintű "állattámadásokat", egy gyönyörű szép, történelemmel rendelkező kisváros volt Mystic Falls. Mindent meg lehetett találni, amire szüksége volt az embernek, ha pedig nem, pár órás távolságban nagyobb városok sorakoztak fel. - Úgy értettem megkívánhatlak. - kezdtem el kuncogni, és a hideg falnak dőltem. Egyből kiegyenesedtem, és egész testemmel elkezdtem remegni. Átkozott hideg.. Alig várom már a nyarat. Legalább dohányzás közben sem fagynak le az ujjaim. Jace valószínűleg észrevehette, hogy mennyire fázok, vagy csak egy igazi úriember és kabátját rám terítette. Sőt még át is karolt. Egy pillanatra fejemet vállára hajtottam, majd ennek következtében lehunytam szemeimet. De bár ne tettem volna! Az egész világ forgott körülöttem, és gyors kinyitottam, bármennyire is erőtlen voltam. - Nem kell köszi. - feleltem, és vagy perceken keresztül kutattam a zsebemben mire sikerült kihúznom egy szálat. A számhoz emeltem, és bólintottam mikor felajánlotta a tüzet. Miután meggyújtotta, és beszívtam a káros anyagot, kifújtam és a füstöt az esti szellő tovavitte. - Fiatal korom óta. Talán tizenhat vagy tizenöt..? - tettem fel inkább magamnak a kérdést, mert őszintén szólva már nem emlékeztem rá. - Először csak bulikban, aztán egy pár évre sikerült leszoknom róla, de mint látod ez nem igazán jött be. - vontam meg a vállamat, még mindig szorosan mellébújva. Legalább már nem reszkettem. Valami undorító illata volt a cigarettának, de mégis szívtam. Nem tudom, talán az érzés, amit kelt bennem, azért vagyok képtelen leszokni róla. Mondjuk míg télen alig gyújtok rá a hideg miatt, addig nyáron szinte egy este alatt elfogy egy egész doboz. Igaz, hogy a pénztárcám ennek nagyon nem örül, de nekem jól esik. Megmagyarázhatatlan egy érzés. - Legalább neked nem kell aggódnod, hogy tüdőrákot kapsz. - fújtam ki a füstöt, miután beszívtam. Igazából engem sose aggasztott ez a tudat. Jól tudom, hogy kialakulhat nálam, amennyit mostanában szívtam, de én már rég elkönyveltem magamban, hogy nem fogok hosszú életet élni. Vérfarkas vagyok.. vajon mennyi ideig fogom kibírni csontjaim eltörését minden egyes hónapban? Kétlem, hogy hetven évesen át fogom tudni vészelni az éjszakát.. Ezért próbálok ki most mindent, míg van rá lehetőségem. - Amúgy nem kell aggódnod, Ray csak egy barát. - suttogtam, mert meghallottam, amit mellettem morgott még bent a bárban. - Mellesleg fele annyira se jól néz ki, mint te. - miután bevallottam egy hatalmas O betűt formáltam ajkaimmal. - Te jó ég. Ezt hangosan mondtam? - tört ki belőlem a nevetés, és szabad kezemmel eltakartam az arcomat. Ki hitte volna azt, hogy én Hazel Claire Hollis egy nap halál részegen egy vámpírral fogok dohányozni, közben pedig bevallom neki, hogy valami baromi jól néz ki? Senki! - Most már biztos, hogy neked kell majd hazavinned engem. - böktem meg az oldalát, és ismét a vállára döntöttem a fejemet. Legalább addig sem kell megtartanom.
Talán túl indulatos voltam vele... Nem akartam goromba lenni, sőt nem akarom elveszíteni. Nem tudom, hogy mi van velem, de mellette érzem azt, hogy élek. Mellette szabadnak érzem magam, sőt életem célja lehet, hogy megszerezzem a szívét. Bár igaz, hogy nem szereti a romantikus dolgokat és a bókolást, de minden áron megszerzem és örökké megbecsülöm. Bármire képes vagyok érte... Korai és elhamarkodott kijelentés? Közel sem az... Én komolyan így érzek íránta. Nem csak a vámpírság miatti felerősödés. Egy vágy ami arra késztet, hogy ne hagyjam el, védjem meh, legyek mindig mellette és legfőképp, hogy szeressem. Talán így még Rose íránt sem éreztem... Hazel mellett elmehet a levesbe, nekem ő kellene, de kit akar hülyiteni?! Sosem fogok kelleni neki, mert egy vérszívó vagyok! Ez az igazság és nem lehet szépíteni... Örülten és menthetetlenűl beleszerettem. Olyan buta vagyok... Miért kellett ilyen durván beszélnem hozzá. Álmaim nője és ezt csinálom... Aztán a fej le haraposra nme mondok semmit, inkább megnyílok és beavatom egy mondattal mindenbe. Részvétet kíván és elfogadom. Próbálom lezárni magamban ezt a dolgot és tovább folytatni a beszélgetést Hazellel... Röstellem magam így inkább kerülöm a szemkontaktust, pedig inkább nézném a két csodálatos szemét. Akaratlanul újra ajkainak képe jelenik meg a szemeim előtt... Annyira meg akarom csókolni, a vágy már annyira kikészít... Legszívesebben letámadnám és addig csókolnám, ameddig csak tehetem. Három évszázada várok rá... Bárcsak egy sima ember lehetnek vagy egy farkas... Legalább lenne nála esélyem és talán belém tudna szeretni, de lehetetlen... vámpír vagyok ő meg egy csodálatos, kifgástalan, szexi, dögös... minden álmom, egy vérfarkas lány. Sosem gondoltam volna, hogy valaki ilyen érzéseket fog kiváltani belőlem, főleg nem egy vérfarkas lány, de egyszerűen nem tudom nem rá gondolni! Ha az enyém lenne, akkor egész nap csak csókolnám, bókolnám, szeretném és hűséges lennék hozzá... Szép álmok, de jobb lesz letenni róluk... Aztán arcára nézek és elpirul... Szóval vette a célzást. Ennek örülök, de lehet hogy nem kéne... Eddig sem kedvelt különösen, de... Aztán elpirult... Arcán láttam. Gyönyörű volt. Sosem akarom elfelejteni az arcát, de félek, hogy ezt mint csak az alkohol miatt teszi... De nem érdekel, lehet ez kell ahhoz, hogy meg tudjon nyílni. Aztán amikor kinyögi, hogy jó uton haladok... Azonnal meg akartam csókolni... Helyette inkább eltörtem egy ujjam, hogy kontrorálni tudjam a vágyaim. - Köszönöm, de nem szeretem a kegyes hazugságot. Jobb tudni, hogy labdába se rúghatok a pultos fiú mellett... - Tettem megjegyzésként inkább félig magamnak. Szerintem nekik van valami közös múltjuk. Egyszerűen kiderithetném, hogy mi a helyzet. Gondolom a srác nem verbénás cuccokkal járkál. Egy kis igézés és csiripel, mint egy kismadár. Aztán benyomja szándékát, hogy cigizni szeretne menni... Rendben én is elmegyek vele. Cuccaim miatt nem igazán aggódom. Senkimnem tudná ellopni... egy vámpír elől nincs menekvés. Szóval dohányzik? Érdekes, mert eddig nem is vettem volna észre. De hát én is dohányzom, csak már lassan egy hete nem gyújtottam rá. Szerencsémre a bőr jacket-ben van nálam egy dobozzal. Rám férne már egy cigi. Felvette magára a kabátot. Én is hasonlóan cselekedtem, de aztán jött az a mondtad. Kezét elfogadtam, de nem indultam kifelé... Először magamhoz húztam és megöleltem. Aztán kezemmel felemeltem az állát... Lassan közeledni kezdtem felé, de ajkai helyett a füle felé közelítettem... - Sosem kell könyörögnöd, csak szimplán kérj meg és bárhova elmegyek veled... - Sutogtam a fülébe. Elengedtem és kezemet keze felé kulcsoltam és kézen fogva kisétáltam vele... Gondolom csak azért teszi, hogy legyen kire támaszkodni, de nem érdekel. Hatalmas melegség áradt a mellkasomban... Buta hiú reményeket ébreszt bennem, de egyszerűen nem tudok rá haragudni... akarom, mindennél jobban. Ezerszer is ezt gondolom magamban de Akarom! Akarom! Akarom! Akarom... Nem lehet elégszer erre sarkalni magamat. Aztán kiérünk az épületből... Kint már kezdett sötédedni az égbolt... Hideg szél fújt meg minket... Automatikusan levettem a kabátom és Hazelre terítettem. Ráadásul még át is öleltem a vállánál. Engem fütött a szerelem... Nekem annyi is elég volt, hogy mellettem állt. Nem kellett semmi más... Nagyon boldog voltam, de egyszerre hülye is. Már rég le kellett volna lépnem, de nem tettem meg, mert marasztol, most meg kihívott magával... Megint az ajkait lesem és újra elönt a vágy. Az eddigi legerősebb vágy, de uralkodom magamon és minden rendben lesz! - Megkínálhatlak? Vagy szeretnéd a saját megszokott márkát? - Személy szerint mindig a legdrágább és legjobb minőségű cigaretát veszem meg. Jelen helyzetben is így volt... Gyorsan előkaptam a cigit, még mielőtt megelőzhetett volna... Aztán számba vettem egy szálat és meggyújtottam. Béna ufos öngyújtó volt nálam. A sok egyetemista barom haveromtól kaptam... Most jut eszembe, hamarosan megyünk valami buliba... Na majd ha hazaértem utána nézek a dolgoknak, most Hazellel foglalkozom. - Mióta dohányozol? Tűzet? - Kérdeztem tőle és nyújtottam felé az öngyújtomat... Az igazat megvallva jól esett ez a cigi. Nem beszélek tovább inkább várok álmaik nőjének válaszaira...
✖ note: Hát nem tudom mennyire fog tetszeni... ✖ music: Poison ✖ words: Valamennyi.
Sosem volt dolgom vámpírokkal, őket mindig is jó messziről elkerültem. Úgy voltam vele, hogy ameddig pár méter elválaszt tőlük, addig minden rendben van. De muszáj volt bevallanom azt, ami mindenki számára nyilvánvaló volt. Jace más volt, mint a többi vámpír. Simán megtehetné azt, hogy megigéz mindenkit, aki itt a Mystic Grillben töltötte a szabadidejét, és lecsapol pimaszságomért. Mindezt a korából ítélve, hisz ötszáz év nem kevés. Sőt.. épp ellenkezőleg. Klaus-on és az Eredeti családon kívül még nem találkoztam olyasvalakivel, aki ennyire idős lenne. Az alkohol már elkezdett működni bennem. Érzékeim tompábbak lettek, hirtelen mozdulatoknál kezdtem szédelegni, így csak óvatosan emeltem fel és le a fejemet. Az agyam is olyan volt, mintha kezdene elzsibbadni. Baromi jó érzés.. Ilyenkor tényleg olyan az egész, mintha semmivel se kéne törődnöm, mintha semmi sem számítana az életben. Csakis én vagyok, és senki más. Na jó jelen esetben mámorító pillanatomban osztozkodok, mégpedig egy vámpírral! Hihetetlen, nem? Istenem.. holnap akkora fejfájással fogok ébredni, talán beteget kéne jelentenem? Nincs türelmem a főnökömhöz, máról holnapra pedig ki se fogom tudni javítani a hibáimat. Talán egy kicsit túlságosan pofátlan voltam, sőt inkább kíváncsi, amiért rákérdeztem arra az illetőre. Igaz, alig ismertük egymást, de ha már ő így bókolt nekem, akkor én is simán megtudakolhatok egy-két dolgot az életével kapcsolatban. Vagy nem? Nem. Tévedtem. Először is székével arrébb slisszolt, és teljesen kiakadt. Szemöldökeim egyből magasra szöktek, és talán mintha egy kicsit elnevettem volna magamat? Már nem tudom. Sokat ittam. - Nem kell leharapni a fejemet. - tettem a mellkasom elé védekezően kezeimet. - Csak kíváncsi voltam, ennyi. Ha nem akarod, nem kell elmondanod. - vontam meg nem törődően a vállamat, és direkt nem kértem tőle bocsánatot. Nem kellett volna ennyire kifakadnia, meg nem volt szokásom másoktól elnézést kérni. Ugyanúgy vagyok vele, mint a kapcsolatokkal. Nem az én műfajom. Talán ezért vagyok unszimpatikus sokak szemében? Talán.. de engem az hol érdekel? Végül is egy mondatban elmagyarázta, hogy kivel tévesztett össze. Egy pillanatra, mintha elfelejtettem volna, hogyan kell levegőt venni. Miután majdnem elkezdtem fuldokolni, akkor jöttem rá, hogy be kell szívnom az oxigént. - Ó. - kerekedett ki a szemem, és idegesen megvakartam a tarkómat. - Ezt nem is sejtettem, Jace. Részvétem. - préseltem egy egyenes vonalba ajkamat, és a tekintetét fürkésztem. Valami megcsillant íriszeiben, talán egy könnycsepp volt vagy a látásom már játszadozott velem? A vér az arcomba szökött, és halvány rózsaszínné változtatta hófehér arcomat. Tényleg próbálkozott. Azért csak jár némi pluszpont, nem? Sokkal könnyebb lenne ez az egész, ha nem érezném rajta, hogy vámpír. Mert így elég nehézkes volt együtt élni a tudattal. - Jó úton haladsz. - csúszott ki a számon, majd ráharaptam alsó ajkamra és egy apró mosolyra görbültek az ajkaim. Na jó.. nem kéne többet innom. De mégis megragadtam a poharamat, és alig pár másodperccel később már a torkomon folyt végig a folyadék. - Elszívnék egy cigit, Ray addig ügyel a cuccainkra. Meg ez itt Mystic Falls, a támadásokon kívül ez egy biztonságos város. - kacsintottam rá, miközben lepattantam az ülésemről, és felkaptam magamra a kabátomat. Zsebemet megpaskoltam, és boldogan vettem tudomásul, hogy a cigarettás doboz ott lapult az alján. - Jössz velem, vagy térden csúszva kell könyörögnöm neked? - vontam fel kérdőn szemöldökömet, miközben kezemet nyújtottam felé. Csakis rajta múlt, hogy elfogadja-e vagy sem.
Na elég volt... Tetszik a csaj, de nem fogok megszakadni miatta. Persze sajnos az érzelmek felfokozodása is ellenem van, de ennyire elutasító, hát nem kellemes érzés. Nem is tudom, hogy mit gondoltam. Volt 500 évem megtanulni, hogy ne mutassam ki az érzéseimet, de nem sikerült megtanulnom... Mit képzeltem?! Ha nem jön, akkor majd keresek mást és elviszem egy éjszakára, aztán el lesz feledve ez a az este. Nem kell görcsölni ezen ennyit... habár ez nincs teljesen így, mert biztos rágondolnék... De elég volt nem kap több bókot. Csak egy egyszerű beszélgetés lesz... Nem változott bennem számomról semmi, de ő ezt nem akarja, hát legyen. Aztán érzelmem kimuatására egy kérdés jutott csak... Igen ideje lesz belátnom, hogy nincs értelme és teljesen hülyét csinátam magamból! Abba kell hagynom, nincs értelme. Úgy fogok járni mint régen. Ráadásul, hogy lehetek ilyen buta, hogy egyből beleszerettem?! Ki kell vernem a fejemből, de aztán újra ránéztem és mindent törlödött... kék halál. Agy kikapcs. Nem tudom, hogy valaha képes leszek-e a felejtésre... Ne lehetek hülye! Tenyeremmel elkezdtem az arcomat csapkodni és magamban ordíbátam: Nem kellesz neki! Nem kellesz neki! Nem kellesz neki! Persze még az elmém is ellenem van. Hazel még mindig gyönyörű és káprázatos, arca örökké az agyamban fog élni, de ez volt az első és utolsó találka vele... Jobban jár, ha nem leszek az életének a része. Túl hamar beleszerettem. Három évszázada egyetlen lány sem volt ilyen hatással. Mi fogott meg benne? Nem tudom megmondani... Aztán történik a dolog a nővel. Aggodalmasan néz rám, biztos várja az éhség jeleit. Elsötétülő szem és a következő pillanatban a metsző fogak a nyakában lennének. Sosem voltam ilyen vámpír és nem most kezdeném el. Igaz az állatvértől nem vagyok a legerősebb, de a zacskos vér óta kezdek újra a régi lenni... Aztán feltesz egy kérdést és csak bólintok, igen komolyan nem táplálkozom emberből... Volt egy sötét múlt, de az már régen volt. Megváltoztamnés remélem, hogy jobb vámpír lettem... Hátra pillantok Hazelre és nem tudom, ha ránézek, elolvadoky szétmorzsol és megőrjit a látváya. Eszeveszett vágy és annyira szeretném, ha az enyém lehetne... de itt voltam a sérültnél. Elláttam gondosan és precizen, közben vámpír hallásommal hallottam Hazel gúnyolodását és kiöltöttem rá a nyelvemet... Még egy dolog, amit meghalloky hogy rendel még piát, de nem whiskyt. Akaratlanul is elmosolyodok. Nem semmi ez a csaj... és kész is. Segítettem egy újabb emberen. Mindenki megtapsol és mosolyogva meghajolok. Lenyűgöz az emberek csodálása egy egyszerű hétköznapi dolog miatt... Mikor visszamentem már a srác, akiről márntudom, hogy Raynek hívják kihozta a piát. Egyetlen tette, amit elnézek neki. Szóval lehajtottam a fejem a béna megszólalásom miatt, de ő felemelte az arcom és hát akaratlanul is belepirultam. Azt akarom, hogy sose engedje el az arcom, de hamar visszakapja a kezeit... Hát azokra a combokra én is rátenném a kezeimet... - Nem vagy unalmas... - Most legszívesebben megsimogatnám azt a bársonyos arcát, de helyette rákacsintok. Nem is tudom, hogy miért nem jöttem eddig ide... Itt kellett volna új életet kezdenem, de ezt még megtehetem. Mindig is szerettem az ilyen kis vidéki városokat... Hangulatosak és aranyosak. - Szóval számításba sem veszel, mert vápír vagyok? Értem, rendben te tudod. - Átváltottam tárgyilagossá és nem fogom erőltetni, eleget tepertem és tudtam, hogy nem fejezte be mondandoját. Persze gondolom már csak az alkohol beszélt belőle. Nem hagyhatom már itt. Ilyen állapotban bárki kihasználhatja és én mindenkitől meg akarom védeni. Elkezdtem fészkelődni a székemben. Nyugtalanság töltött ely de nem tudomy hogy miért... De folytatta mondandoját és talán bent a mellkasomban valami repedezni kezdett?! - Tudom sokan elítélik az udvarlástbés bókolást. Én nem egy olyan srác vagyok, aki csak ágyba akar vinni egy lányt. Én tisztelem a nőket és szerintem nincs semmi baj azzal, ha bókolnak, de abbahagyom ... értem a célzást. - Nem örültem neki, de felfogtam. Pedig órákig tudnék bókolni neki és nem tudnám megunni. A látványával sem lehet betelni... Olyan szép és olyan gyönyörű. Tényleg bármit megadnék egyetlen csókért és azon kapom magam, hogy ajkait bámulom és újra elönt a vágy... - Ne csüggedj én is ezt gondoltam anno és lám már máshogy gondolomy majd te is találsz valakit, akiért küzdeni fogsz majd. Nemmis fogod észrevenni, de szép lassan . Olyan dolgokaz hoz ki belőled, amik nem jellemzőek rád és azon kapod magad, hogy ő akarod... - Elég nagy tapasztalatom van a témával kapcsolatosan. De most gondolok bele... elhatároztam, hogy nem akarok tőle semmit. Ez egy baráti tanács volt és semmi több... Hábar az szívem mást sug, mint az eszem. Aztán szóba hozza Rose-t. Épp kortyolni akartam a whiskymből,mikor szóba hoztam. Ismerőse ez a helyzet, de most én kezdtem el fuldokolni... Miért kellett felhoznia?! Megkértem, hogy be hozza szóba, mert ezzel olyan sebeket tép fel, amilyeneket nem kéne. Mást már a puszta említésénél itthagynék, de most is erősen gondolkodom ezen a lehetőségen... Miért kellett pont most felhoznia a témát. Bárszékemmel kicsit arréb csúszok. Megtartom a tisztes távolságot. A pultra könyökölök és arcomat lehajtom... Nem hiszem el, nem akarok vele erről beszélni! Ezt el szerettem volna kerülni... - Világosan megkértelek, hogy ne kérdez rá! Ennyit kértem, semmi mást! Nem azt kértem, hogy szeress belém, hanem csak azt, hogy ezt a témát ne hozd fel! - Rose elvesztése volt az egyik legrosszabb dolog, ami valaha történt velem. Szerettük egymást és fiatalok voltunk. De történt a baleset és elválasztották tőlem... jobban mondva megölték. Mára már nem vagyok belé szerelmes, de még hatással van rám... Mégis csak ő volt az első nő az életemben... - Ő volt életem első szerelme és szeme láttára ölték meg... Ha megkérlek, hogy ennyi elég lesz, tiszteletben tartod? - Néztem végül a lány szemébe. Egész eddig kerültem a szemeit, de most belenéztem. Rose emlékére pár könnycsepp gyűlt a szemembe, de nem foglalkoztam vele... - Ő már a múlté és én mást lányt akarok megszerezni... persze teljesen reménytelenül... - Csúszik ki a számon, de elég kan mondtam, hogy ne hallhassa meg. Igen így van, Rose a múlté és most Hazelt akarom vagy is nem akarom... Csak barátkozni szeretnék vele és megvédeni mindentől és mindenkitől! Aztán visszafordulok a poharam felé és lehúzom tartalmát. Nem bókolhatok neki, mert zavarja, hát akkor nem fogok. Inkább várom reakcióját az egészre és remélem, ha belül érez valamit, akkor remélem ez semmit sem változtat azon, de végülis nyíltan kimondta, hogy nem érdeklem... Mert vámpír vagyok.
Tárgy: Re: Bárpultok, bárszékek Szer. Feb. 18, 2015 8:56 am
there's no sweeter innocence than our gentle sins
Jace & Hazel
Sikerült ellazítanom magam, és pont ezt tűztem ki célul, mielőtt betoppantam volna a Grill ajtaján. Igaz, hogy egy vámpír társaságában, de hát ha őt fogtam ki, akkor őt. Nincs is annál siralmasabb, mikor egymagam üldögélek és iszogatok, de valljuk be.. ez sosem szokott bekövetkezni. Mindig van társam, kivéve amikor már annyira lerészegedek, hogy senki se kíváncsi rám, és Ray képtelen zárás után hazavinnie engem. Na jó talán egy csók elcsattant köztünk, de ez egy hétpecsétes titok, hisz csak barátok vagyunk és most készül eljegyezni a barátnőjét. Kicsit megijedtem Jace-től, mármint kedves volt és hízelgő, de nekem hirtelen sok - vagy sokk? - volt. Csak most ismert meg az ég szerelmére.. - Öhmm.. nagyon kedves vagy? - sikerült egy kérdést alkotnom, mintsem egy kijelentő mondatot. Mást nem tudtam válaszolni, mert nem tudtam megérteni az ő szemszögét. Mi volt olyan különleges bennem? Semmi. Egy átlagon aluli lány voltam, némi spécivel megfűszerezve, amire inkább átokként tekintek nem pedig adottságként. Ez pedig a vérfarkas mivoltom. Marasztaltam. Nem akartam elengedni. Volt benne némi igazság a mondandómban, de a kíváncsiságom is közrejátszott. Látni akartam, hogy mire ment ki ez az egész. Vajon tényleg csak a telefonszámomra kíváncsi, vagy többre? Igazából nem kellett volna többet innom, hogy erre a kérdésre választ találjak, de úgy sétáltam be ezen az ajtókon, hogy ma pedig be fogok rúgni. És nem okozhatok magamnak csalódást. - Ajánlom. Nem szoktam én akárkinek könyörögni a maradásra. - kacéran rámosolyogtam, majd az rögtön lehervadt az arcomról mikor csörömpölést hallottam. Tekintetem egyből odavándorolt több emberével együtt és egy nőt pillantottam meg, kinek kezéből ömlött a vér. - Mit is mondtál Jace? Állatokból táplálkozol? - kérdeztem suttogva, és a férfit figyeltem, de arca nem változott el, nem sötétedett el, ahogyan már megszoktam a többi vámpírtól. - Orvos? - horkantottam fel, és szám elé raktam kezemet. Komolyan beszélt. Na ne.. Egy vámpír orvos? Ilyen nincs. Mikor hátat fordított nekem, gyorsan intettem Ray-nek, de közben Jace-t figyeltem, amint odasétált a nőhöz. - Ray, szeretnénk még egy kört, de én visszatérek a megszokotthoz. És hozz még nekünk egy-egy rövidet. - pillantottam rá kérlelve, majd amikor elsétált visszanéztem Jace-re, ahogyan gondosan, hozzáértően elkezdte bekötözni a nő kezét. Basszus.. tényleg orvosnak készült. Mikor kész lett elkezdtek tapsolni, és az emberekkel együtt én is. Vigyorogva vártam vissza, és aközben az italaink is ki lettek hozva. - Igen, én is szeretek tévét nézni. - kuncogtam halkan, majd most már rajtam volt a sor. A következő cselekedetemhez az alkohol befolyásoltságom hozzájárult, illetve az előbbi mutatványa, mely teljesen le vett a lábamról. Arcát két oldalról megfogtam, éreztem borostáját kezem alatt és felemeltem. - Ne hajtsd le a fejed.. - suttogtam, és gyorsan az ölembe húztam kezeimet. A poharamért nyúltam, és kortyoltam belőle egyet zavaromban. - Én eléggé unalmas vagyok. - vontam meg a vállamat rövidre zárva az egészet. Siralmas egy életem volt egész idáig, nem értem el semmit sem, így nem igazán szoktam beszélni róla. - Hmm.. lássuk csak. Ha nem veszem figyelembe, hogy egy vámpír vagy, akkor mondhatjuk, hogy egész helyes vagy. Sőt.. - nevettem el halkan magam, és éreztem ahogy a pír az arcomba szaladt. Na jó, most már tényleg az alkohol beszélt belőlem. Sosem bírtam, egy kevéstől is sikerült becsiccsentenem, de legalább olcsón berúgtam. Nézzük mindig a dolgok jó oldalát. - De egy kicsit fura, vagyis számomra. Ez a sok bókolás nem megszokott számomra. - zavarba jöttem, így ismét a poharamhoz nyúltam. Hátha sikerül annyit innom, hogy holnapra elfelejtsem milyen ökörségeket mondtam. - Mint mondtam, tele vagyok problémákkal. Nem éppenséggel vagyok olyan lány, akit büszkén mutogatnak az anyjuknak. Meg képtelen vagyok elkötelezni magamat. Egyszerűen.. ilyen vagyok. - ismét megvontam a vállamat, mert nem tudtam ezt máshogy lereagálni. Siralmas, de.. képtelen voltam többet nyújtani. - Most te mesélj arról az emberről, akivel összetévesztettél. Ne hagyj ki semmit, kíváncsi vagyok minden egyes részletre. - nyomtam meg a minden szócskát, és izgatottan fészkelődtem a helyemben, mert nagyon is felkeltette ez a téma az érdeklődésemet.
Mély benyomást?! Az életemet is odaadnám, hogy megcsókoljalak, de ezt nem mondhatom el neked... Persze egy baj van, hogy beleszerettem... Szerelmes lettem Hazelbe és ez nem helyes... Az érzéseim csak kavarognak és csak arra tudok gondolni, hogy sosem lehet az enyém. Erről nem tehet és én sem... Puszta létezésem is hiba, de ő ad célt az életemnek. Azért kell élnem, hogy megszerezzem szívét... Senkiért nem lennék ennyi mindenre képes, még Rose íránt se éreztem ennyire erősen valamit... De balszerencsémre sose lehet az enyém... sose... sose... Nem kínzom magam. Hamarosan úgy is lelépek és elfelejtem, vagyis megpróbálom, de tudom, hogy őt sosem felejtem el... Aztán megengedte, hogy elrendezzema. rakoncátlan tincsét és meg is érinthettem... Mjért engedte?! Hisz úgy sem akar semmit... Vámpír vagyok és puszta létezésemet is megveti, de még is megérinthettem. Szemei látványával nem tudtam betelni. Csak néztem tökéketes arcát és erősödött bennem a vágy... Aztán esélytelenül figyelmeztet, hogy nem akarjam megismerni, mert vonza a bajt... Miért nem érti meg, hogy érte még napfénygyűrű nélkül is kimennék az udvarra délbe, hogy megmentsem... - Ne akarjalak megismerni?! Három évszázada egy ilyen lányra várok, mint te. Ha magadra haragítanál egy egész csapat vámpírvadászt, még akkor is megakarnálak védeni... Nem tudsz semmi olyat tenni vagy mondani, ami miatt ne akarnálak megismerni... - Ha ah előbb megengedte, hát akkor most is megsimogattam selymes arcát és ajkait akartam harapdálni, de elkapta róla pillantásom... Aztán elpirult. Tényleg nem láttam náa csinosabb és szebb lány sohasem... Miért kellett pont belé szeretnem?! Miért fáj valakinek ennyire, ha a másikat hidegen hagyja?! Tényleg bármit oda adnék, hogy az enyém lehessen... bármit! Készen álltam az indulásra, de kezeit a kezeimre tette és marasztalt?! Miért csinálja ezt? Egyszer akar, máskor nem? Nem tudom, hogy mit gondoljak inkább csak felvonom szemöldököm és rákacsintok. Megkérty hogy maradjak! Istenem talán mégis megjutalmazol a tetteimért? Annyira boldog voltam és már fordultam is Hazel felé, hogy megcsókoljam, de még időben álltam le. Most majdnem elkövettem életem egyik legjobb és legbutább tettét... Még mindig nem csókolhatom meg, mert biztos, hogy itt hagyna... Aztán megszakítja gondolat menetem és folytatja... Szóval gyalog van és részeg? Ezért akarjay hogy maradjak? Nem baj, az a lényeg, hogy marasztal és ettől én vagyik a világ egyik legboldogabb embere és ezt most csak ő tudja elrontani... Még mindig él bennem a remény, hogy akar tőlem valamit, valami többet, de elhessegetem a gondolatot és figyelek rá. - Szépségem nem fogod megbánni, hogy marasztaltál... - Kacsintok rá és mosolygok. A mosoly körül ér a fejemen és beleturok a hajamba. Na de most bogy legyen tovább? Nem tudtam két másodpercig gondolkodni és a mellettem ülő nő a kezével összetörte a kupicás poharat. Egyből megcsapott a vér szag. Nem féltem, hisz megtanultam kezelni az éhséget. Felálltam és oda mentem a nőhöz... - Szépség mielőtt megijednél. csak segíteni akarok... orvosnak tanulok. - Nyugtattam meg életem nőét és oda mentem a nőhöz. Bemutatkoztam és elmondtam neki a szándékomat. Megvizsgáltam a sebét és szerencsére nem került bele üveg darab. Egyszerűen bekötöttem és kezet mostam, aztán visszamentem Hazelhez... - Remélem nem okoztam csalódást az elképzeléseidről... Persze, hogy majd hazaviszlek, de had élvezzem még egy kicsit a társaságod... Egész nap el tudnám nézni a t... tévét. - Lehajtom a fejem... mekkora balek vagyok. Nincs értelme neki bókolni, se udvarolni. Nem érdeklem úgy és biztos nincs oda a társaságomért se... - Hát ha már ketten vagyunk... mesélj kicsit magadról? Mit gondolsz rólam? - Teszem fel a kérdést és megint az ajkait lesem... a vágytól elkezdem harapdálni az alsó ajkamat és csak arra tudok gondolni, hogy most azonnal megcsókolom és nem fog senki más érdekelni, mert őt akarom itt és most. A szerelmét, a lényét, az örömét, a bánatát... mindent akarok, amihez köze van, mert SZERELMES vagyok belé és ezen senki és semmi nem fog változtatni! - Mellesleg Hazel ki az a balek, aki nem akarna megismerni téged?! - Tettem még fel neki egy gyors kérdést és újra meg akarom simogatni az arcát, de kontrorálnom kell magam!
✖ note: Hát nem tudom mennyire fog tetszeni... ✖ music: Poison ✖ words: Valamennyi.
Teljes káosz uralkodott az elmémben, ahogyan az érzelmeim is teljesen kuszák voltak. Rég.. hogy is mondjam udvarolt férfi ily kitartóan értem. Furcsa, nem megszokott. Általában rögtön rátérnek a lényegre, én pedig bele is egyezek. Könnyen kapható vagyok, amire nem vagyok büszke, de nem is szégyellem. Fiatal vagyok, most kell kitombolnom magam, nem pedig negyven év múlva. Ráadásul a mai sötét világban, sosem lehet tudni, hogy mikor avatkoznak közbe a természetfeletti lények - vámpírok - és ontják ki az életedet.. Nem szeretnék úgy meghalni, hogy semmit se próbáltam ki, és nem élveztem az életet. A lehető legtöbbet szeretnék kihozni belőle. Na de visszatérve az eredeti témámhoz.. Fel sem tudom idézni azt az utolsó pillanatot, amikor valaki tepert.. valaki udvarolt nekem. Valahogy sose voltam az a lány, akinek a szülei megszabták, hogy hányra hozzák haza, aki randikra járt, aki csokit és bonbont kapott Valentin napra. De nem is akartam ilyen lenni. Nem vagyok a lekötelezettség híve, képtelen vagyok a hűségre. Talán, mert még nem ismertem meg a mesékből oly ismert nagybetűs Ő-t. Azt se tudom, hogy létezik-e egyáltalán, vagy hogy szeretnék-e vele találkozni, hisz a tudat, hogy életem végéig egyetlen egy emberrel legyek.. megfélemlít. - Hűha.. Elég mély benyomást tettem rád. - válaszoltam elképedve a csókos megjegyzésére. Egy kósza pillanatra megengedtem magamnak, hogy megvizsgáljam ajkát. Vékony, kis rózsaszín ajkai voltak, arcát pedig borosta fedte. Gyors elpillantottam, mielőtt még beindulna a fantáziám. Lábamat átkereszteztem, és nem tettem semmit se, mikor visszasöpört egy rakoncátlan hajtincset. Ahogy akkor sem tettem semmit, mikor felemelte az arcomat. Lehet azért, mert megbántam az előbbi tettemet, vagy azért mert eszméletlenül jól néz ki, vagy pedig azért, mert már kezd érződni az alkohol hatása. Lehet mindegyikből egy pici.. - Ne akarj megismerni. - húztam el a fejemet, és keservesen felsóhajtottam. - Jobban jársz, hidd el. Tele vagyok problémákkal. Csak úgy vonzom a bajt. - nevettem fel rosszízűen, de nem néztem el. Pedig, ha lehajtanám a fejem, akkor talán ismét érezhetném ujjait a bőrömön.. "Hazel!" ~ figyelmeztettem magam, és tízszer elmondtam magamban, hogy ő egy vérszívó. Igaz, hogy eddig elég kedvesnek tűnik, de nem árt óvatosnak lenni. Hmm... összekevert valakivel? Ezt feljegyzem magamnak, és később majd rákérdezek, mert úgy látszik most nem szívesen szeretne beszélni róla. - Köszönöm. - pirultam el, és akaratlanul is lenéztem a lábamra, és hagytam, hogy mogyoróbarna hajam eltakarja arcomat. Mikor rájöttem, hogy mit is műveltem ezzel gyors kiegyenesedtem, és megigazítottam a hajamat. Nem feleltem semmit se a korára, csak szótlanul bólintottam. Ejha.. nem unja már az életet? Sokáig nem szóltam, és mikor közölte, hogy szívesen elmegy, nem tudom mitől vezérelve, de kezemet rátettem kezére. - Ne menj el. - kérleltem, majd gyorsan elhúztam a kezemet. - Mármint, gyalog jöttem és valószínűleg illuminált állapotban - ekkor felemeltem poharamat, és kiittam belőle mindent. Egy nagy fintor jelent meg az arcomon, a whisky-ért egyáltalán nem rajongtam - fogok hazamenni, Mystic Falls pedig nem éppenséggel mondható egy biztonságos városnak.. - magyaráztam meg neki, nehogy valami másra gondoljon. De azért az is benne volt a pakliban, hogy kezdtem megkedvelni őt, mármint a társaságát. - Te magad mondtad, hogy hazakísérsz és a végén talán még meg is adom a telefonszámomat. - öltöttem ki rá a nyelvemet játékosan.
Nem akarom, hogy lehatjsa a fejét. Én látni akarom az arcát és gyönyörköni benne ameddig csak tehetem. Imádom az arcát és már nyíltam állíthatom , hogy nem Rose... Hasonlítanak, de ő nem Rose. Ő a múlt és a jelen számomra csakis Hazel lehet. Az érzelmeim felfokozódnak és nem tehetek ellene... Mindenképp őt akarom, de nem tehetek semmit. Hiába szeretném felemelni az arcát, biztos elcsapná a kezem és inkább féluton megállítom a kezem. Mindennél jobban szeretném látni az arcát és meg szeretném csókolni, de nem tehetem. Utál és megvet azért, ami vagyok. Aztán fel tesz egy kérdést... Amire a válasz a szívemből jön és automatikusan kimondom. - Nem kell viszonoznod, sőt még annak is örülnék, ha arcon csapnál... akkor legalább megtörténne és tudnám, hogy megtettem... - Most legszívesebben megcsókolnám, de helyette egy kosza hajtincsét visszaigazítok a füle mögé és sóhajtok egyet. Várható lesz a reakciója... kirázza a hideg vagy elcsapja a kezem... Aztán pillantásom a szemére esik. Megpróbál oldalra nézni, de összegyűjtöm a bátorságom és felemelem az arcát és így gyönyörű szemeibe tudok nézni... - Ha más nem akkor csak a szemeidet had nézhessem Hazel... Szépek a szemeid. - Mosolygok rá. Szeretném mindennap ezeket a szemeket nézni és azokat az ajkakat csókolni és semmi mást... De le kell róla mondanom, ha megcsókolnám itthagyna és soha többet nem látnám. Ezt nem akarom! Inkább nem teszek semmit olyat, de legalább itt lesz... Következett még egy kérdés, amire én sem tudom a választ. - Hogy bánok veled? Egyszerűen tisztellek és megbecsüllek, mint nőt és tetsz.. tetszik a szemed. Igaz nem ismerlek, de szeretnélek jobban megismerni... A megjelenésed és a szavaid rabbá tesznek. Minden egyes tetted csak ezt erősití, de már mindegy... Ennyire borzalmas vagyok? - Tettem fel egy kérdést és ő is dupla whiskyt kért magának... Nem elleneztem és csak mosolyogni tudtam rá. - Az igazat megvallva összekevertelek valakivel, lehetőleg ne beszéljünk róla, hogy kivel... Aztán elkezdtünk beszélgetni és te más vagy, mint a többi lány... Te különleges vagy. Te vagy a legszebb lány, akit valaha láttam és hidd el sok lányt láttam. - Rose íránt érzetr eddigi ürességemet kitölti és íránta már többet... őt jobban akarom, mint bárkit valaha és ezt nem mondhatom el neki... Már így is utál és semmit sem akar. A szívem egy aknamezőn sétál és kérdés, hogy mikor robban a bomba... - Még jobban undorodni akarsz tőlem? Nem elég ennyire? - Teszem fel neki a kérdés és és sóhajtok egyet... nem merek válaszólni neki! Félek, ha megtudja akkor itt hagy és nem akarom ezty de el kell neki mondanom bármennyire is szeretném ezt elkerülni... - 513 - Adtam neki elég időt csodálkozni és felhúztam a poharam tartalmát. Ketyeg egy időzitő felettem és hamarosan lejár. Hamarosan itt hagy és hamarosan újra át kell élnem azt, amit anno átéltem... - Lehet jobb lenne, ha mennék, de nem tudok. Egyszerűen nem tudlak itt hagyni... veled akarok lenni, de csak egy szavadba kerül és itt sem vagxok. Hiába mondja minden porcikám, hogy ne menjek... de ha ezt szeretnéd megteszem. - Nyúltam a kabátomért és lehúztam a poharam tartalmát. Ismerős bizsergés a nyelvemen és amikor végig marja a torkomat... Aztán rápillantok és még mindig meg akarom csókolni... Bár tudom, hogy nem érez és soha nem is fog így érezni írántam... Mindenem oda adnám, hogy egyszer megcsókolhassam...
✖ note: Hát nem tudom mennyire fog tetszeni... ✖ music: Poison ✖ words: Valamennyi.
Igazából az lenne a legésszerűbb, ha most rögtön fognám a cuccomat és lelécelnék innen. Nem kéne az időmet egy vámpírra fecsérelnem. Nem szabad.. hisz múltkor is rám támadt egy nyavalyás, és Paul-nak köszönhetem, hogy a mai napig is élek. Ha ő nem lett volna akkor ott, és nem sietett volna a megmentésemre már rég alulról szagolnám az ibolyát. A baleset után rögvest vissza kellett volna térnem a verbénára.. Nem tudom, hogy mi miatt nem tettem így, de valamiért mindig kiment a fejemből. Szemem sarkából Jace-re pillantottam, akit sikerült meglepnem, hogy felfedtem a mocskos kis titkát. Végül is teljesen felé fordultam, mert akartam látni az arcát, akartam látni minden egyes érzelmet, mely átfutott azon a piszok jóképű arcon. De nem láthattam, hisz feje le volt csüggedve, belül pedig valamilyen fura érzés kapott el. Csak nem a sajnálat? Csöndesen hallgattam, ahogy beszélt, közben akaratlanul is, de kirázott a hideg és mindenütt csupa libabőrös lettem. Kezemet az ölembe helyeztem, pillantásomat pedig lesütöttem. Azok után, ahogy kiakadtam és életével megfenyegettem, nem bírtam állni tekintetét. Semmit sem tett, amiért féltenem kellett volna az életemet, nem művelt velem semmit, de én egyből ítélkeztem felette. "Ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján." ~ jutott eszembe. Kezdtem már megbánni mindazt, amit a fejéhez vágtam, de már túl késő volt bocsánatot kérni. - És honnan veszed, hogy viszonoznám csókodat? - szólaltam meg végül rekedt hangon, majd megköszörültem torkomat. Sötét pilláim alól rámeredtem, és nem néztem el máshová. Íriszeimből kivehette a megbánást, de az egóm túlságosan nagy volt ahhoz, hogy ezt szóvá is tegyem. - Hiszed neked. - nyeltem egy nagyot, de nem voltam biztos ebben a mondatomban. Olyan komolynak tűnik, és igaza volt. A vámpírokat alapból elkönyveltem, és ki tudja talán van köztük "normális" is, mint például ő. De tényleg még csak öt perc telt el megismerkedésünk óta, nem kéne ilyen kijelentésekkel dobálóznom. - Miért bánsz így velem? Hisz csak most ismertél meg, semmit se tudsz rólam.. - már megint suttogtam, mégis mi a frászt művel velem? Eddig mindig is kacérkodtam másokkal, szüntelenül flörtöltem, a magabiztosságom sosem hagyott alább, de most úgy érzem, igen.. - Én is. - bólintottam, az italra felelve, és nem néztem fel Ray-re, most sokkal inkább lefoglalt engem a.. vámpír.. öö.. akarom mondani Jace. - Miért pont engem szemeltél ki? - kérdeztem érthetetlenül, hisz annyian voltak itt a Grill-ben, sokkal normálisabb nőkkel, nem olyan szétszórtakkal, mint ami én voltam. - Ó, még egy eszembe jutott. Azt mondtad háromszáz éve, akkor te most hány éves vagy? - szűkültek össze a pupilláim, majd Ray elénk helyezte az italokat, és csak kedvesen rámosolyogtam. Csókot most nem küldtem neki. Egyből megfogtam a poharat és ittam belőle, mert úgy érzem, hogy e nélkül nem lennék képes végighallgatni válaszát.
Hát megnyugodtam, most már biztos, hogy nincs köztük semmi. Igazából nagyon tetszik és semmi sem tud ezen változtatni, de meglátjuk, hogy mire jutunk. Humoros és szexi nem is értem, hogy miért nincs senkije, de aztán megkapom a válaszát. Szóval nem igazán akar magának pasit... meglátjuk mennyire tudom befolyásolni a véleményét. Úgy jöttem ide, hogy szerzek egy csajt és megfektetem aztán mehet a búsba, de a véleményem megváltozott. Hazel, már rá gondolni is elég... ennyire még talán senki nem csavarta el a fejem és nem szeretném, ha ez változna. Töjéletes lenne nekem és megakarom szerezni. - Az én fejemet egyedül a te szépséged csavarta el. - Úgy gondoltam, ahogy mondom és rá is kacsintok. Isten ha létezel kérlek ez az este ne baszodjon el... Ennyit kérek. Már évszázadok óta nem ettem emberi vért, állatokból táplálkozom és mióta van zacskós vér azóta csak azt eszem... Gondoltam felsorolom neki az okaimat miért is ne hagyja, hogy ne tudjam megszerezni magamnak ennek a csodálatos lánynak a szívét. Talán ebben még régi módú vagyok, de nem tudok rajta változtatni... Aztán érintésemre egészen máshigy reagált. Ilyen gyorsan a jelenlétünket csak a farkasok ismerhetik fel... Engem még az sem gavar, ha farkas... Még az sem állít meg, ha meg akar ölni, persze jobb lenne, ha nem akarna. A lényeg... nem akarom, hogy elcseszödjön ez a tökéletes este. Eddig minden jól megy. Aztán leteszi a poharát és legalább nem fullad meg. Most fel kell készülnöm a legroszabbra. Két lehetőség van... itthagy vagy elküld a búsba... Szép lassan elkezdi a mondandóját. Igen kétségtelen, hogy vérfarkas. Szavaira leesik az állam. Most komolyan azt gondolja, hogy táplálkozni akarok belőle?! Három évszázada nem ettem emberből és ezt nem most terveztem elkezdeni... Nekem nem a vérére van szükségem. Nekem más kell, de már világossá vált, hogy esélyem lesz sose a megszerzésére. Egyből elítél és azt hiszi, hogy bántani akarom... fejemet csak lehajtom, csalódottságom nem fedem el és lelki erő gyűjtök a válaszára... - Azért elmondom neked, aztán eldöntöd, hogy hiszel-e nekem. A terveim estére... semmi sem volt. Haza akartalak kísérni és utána én is haza mentem volna. Na jó... a teló számodat még meg akartam szerezni és egy rohadt csók... Ennyi lett volna! - Hangom elcsuklik. Igen ez a vámpíroknak sokkal nehezebb... Az érzelmek felfókozodnak, de nem hagytam abba... - Sose értettem ezt az ellenségeskedést és kérlek ne a többi vámpír alapjan ítélj meg engem... nem mindenki olyan, még ha hihetetlen is - Teszem még oda kisebb megjegyzésként és folytatom... - Három évszázada nem táplálkoztam emberből... Állatokból étkezem és még őket sem ölöm meg... Amióta van ez a tasakos vér, ha nagyon rászorulok, akkor azt eszem... De nem kell nekem hinned Hazel. Csak az igazat mondom neked. Tudom mi vagy és engem nem zavar... Terveim nem változtak, és hidd el téged sose tudnálak bántani... - Szemeibe nézek és teljesen őszintén beszéltem hozzá... Nem fog hinni nekem. Hisz beléjük van nevelve, hogy utáljanak minket... Utálom ezt a fájdalmat a mellkasomban... Először sem volt kellemes, de most is borzalmas. Egyszer szánom el magam, hogy valakiért küzdeni fogok és minden kudarcba fullad... soha semmi sem jön be az élet. De ezt nem vetíthetem ki rá. - Még áll a meghívás. Mit kérsz? - Teszem fel neki a kérdés és intek a pultos gyereknek, hogy kezdjen el felénk jönni... Hiú remény még él bennem, de sok esélyt nem látok rá... - Nyugodtan kérdezhetsz még, ha valami érdekel. Teljesen őszinte vagyok hozzád és remélem értékelni fogd... Én egy új kört kérek az előzöből és a hölgy...? - Adom meg neki az esélyt a rendelésre. Nagyon remélem, hogy a tervem összejön és sikerül legalább elérnem, hogy ne utáljon. Valami vonz benne és nem tudok ellenállni. Hiába farkas, hiába fenyegetett meg én akarom... akarom Őt. Küzdeni fogok érte és nem adom fel! Elhatároztam magam és remélem megadja az esélyt!
- Mi?! - csattantam fel, majd hátravetetettem a fejemet nevetve. Ezt még soha nem kérdezték meg tőlem, habár azért be kellett vallanom, hogy elég okot adtam Jace-nek a feltételezésre. - Hogy én és ő? - vettem lejjebb a hangsúlyt, mert nem akartam azért Ray-t megbántani, alkalmanként ad egy ingyen italt és szeretném, ha ez így is maradna. - Dehogyis. Nincsen barátom, az nem az én műfajom. - vontam meg a vállamat, majd hirtelen ráncba szaladt a homlokom. Alig ismerjük egymást pár perce, ez így mégis hogyan jött számára..? De nem volt az bajom az őszinteséggel, hisz egy nyitott lánynak tartom magam, bárkinek elkotyogok bármit, ami nem mindig jön kapóra.. - Miért kérdezed? Csak nem elcsavarta a fejedet a kék pillantása? - ugrattam őt, és megint kortyoltam az italomból. Hmm.. hamarosan jöhet már az újabb kör. Nem érdekelt, hogy holnap meló, sem az hogy egy vadidegennel beszélgetek. Ha szórakozni akarok, akkor azt is fogom tenni. Senki az ég világon nem fog ebben megakadályozni. Lesütöttem tekintetemet a pultra, és erősen koncentráltam, mert amióta megérkeztem valami nyaggatott legbelül, és nem tudtam hova tenni. Egészen idáig.. Egy gúnyos mosolyra görbültek ajkaim, de nem néztem fel rá. Jól tudtam, hogy mi volt ő.. érzem. Vérszívó. Szóval, akkor ezért volt olyan udvarias. A véremre szomjazott, de ez az egyetlen dolog, amit nem fogok neki adni. A karkötőm ugyebár verbénát tartalmaz, de sajnos a véremben nincs. Hetek óta nem rakok a reggeli kávémba, és ezt most bántam meg igazán. Egy ilyen misztikus lényekkel teli kisvárosban óhatatlan, hogy összegabalyodok egy természetfelettivel. Sokkal elővigyázatosabbnak kéne lennem. Ismét kortyoltam egyet, de nem a torkomon ment le, hanem visszaköptem a tartalmat a pohárba, amikor ujjával az arcomhoz ért. Nem éppenséggel volt nőies mutatvány, de most vagy ezt vállalom be vagy pedig hagyom, hogy megakadjon a torkomon. És mivel nem szerettem volna fél órán keresztül köhécselni, így inkább az első választásánál maradtam. A poharat higgadtan elhelyeztem magam előtt, nagyon sok erő kellett a türtőztetésre, legszívesebben az egészet az arcába öntöttem volna. Nem lenne semmilyen problémám a közeledésével, ha egy normális istenverte ember lenne. De nem az! Hanem egy gyilkos, az életem pedig értékes. - Hagyjuk az üres fecsegést. - suttogtam neki, mert jól tudtam, hogy hallani fogja a nagy nyüzsgésben. - Tudom, hogy mi vagy és gyanítom te is tudod, hogy mi vagyok. Nem leszek a te kis vértasakod, szóval bármit is terveztél ma estére, felejtsd el, hacsak nem szeretnéd, hogy egy karó álljon ki szívedből. - hangom mindvégig nyugodt volt, mégis ott lapult a fenyegetés. Nem féltem kemény lenni, mikor szükség volt rá. Egész életemben ilyen voltam, szembe mentem a bajjal, küzdöttem ellene, és sosem hátráltam. A poharamban lévő tartalmat felhajtottam, majd bájosan visszanéztem beszélgetőpartneremre, mintha mi sem történt volna. - Akkor még mindig érvényes az ajánlatod?
Csak nézni tudom és bámulni. Semmi mást... Nagyon emlékeztet Rose-ra... Felejtsük el Roset, most rá kell koncentrálnom. Remélem nincs semmi közte és a pultos között, de nem zavarna, hisz mindig megszerzem, ami nekem kell és ez most sem lesz másképp. De amikor még egy puszit is dob puktos után... Jobb ha vigyázni fog magára ez a srác, lehet este meglátogatom és kicsinálom... Szóval Hazel. Tökéletes csaj. Félénk, aranyos és kedves. Hát egyelőre még bem tudom meghívni, de mint mondta lesz rá lehetőségem. Szóval telj - Bocsánat hogy megkérdezem, de ő a barátod? Mutogatok a pultos gyerek felé... Istenem csak reménykedni tudok, hogy nemet mond erre a kérdésre. De tulajdonképpen miért is tettem fel?! Rohadtúl nem jellemző rám, hogy ilyet teszek. Egy csaj sem éri meg, hogy küzdjenek érte, de talán ő más... 513 év alatt a jó módort sosem felejtettem el. Már egy ideje élek és sok mindent láttam. Ahogy a szép fiatal lányok elhervadnak... Hazel szépsége lenyügöző, meghökkentő és egyszerűen... Aztán harapdálja az ajkait... Elkezdek mocorogni a bárszéken. De szeretném azokat az ajkakat harapdálni és csókolgatni... - Jól gondolja Hazel. Nem engedném, hogy valaki elvegye tőlem kegyed társaságát. Kacsintok rá és mosolygok. Valami nincs rendben velem... valami furcsa érzés terjeng a mellkasomban. Egyszer éreztem és tudom, hogy mi volt a történet további része... Aztán egy kisebb kínos csend és végül megszólal. Szóval kíváncsi kislány, de egy hölgynek illik azonnal válaszolni. - Igen egyelőre csak átutazóban, de ha a szomszédotok háza eladó, akkor szívesen elgondolkodok rajta, hogy állandó lakos legyek. Huncut mosoly. Legszívesebben megcsókolnám és a töjéletes testén végig simitanám a kezem. Semmisem tudna megállítani és csak csókolnám. Mikor lettem ennyire romantikus?! Ajjaj ez a lány a végén még kihozza belőlem a vadállatot. Míg a pultos sráct leste jobban megtudtam lesni magam. Igen nem tévedtem... Tökéletesen gondoltam, hogy a teste minden procikája olyan, mint egy Istennőé. Aztán az arcán meglátok egy apró foltot. Nem is gondolkodom, csak automatikusan nyúlok felé és gyengéden letörlöm ujjaimmal. Aztán ajkaira lestem és hangosan gondolkodtam. - Az azok az ajkak egyszerűen csókolni... vagyis azt akartam mondani, hogy láttam egy kis foltot gyönyörű arcodon, gondoltam segítek Hazel. De mesélj magadról. Baj van? Csak úgy beviharoztál ide... ha nem szeretnéd megosztani velem, akkor nem kell... Lehet olyan témákra tértem, amikre nem kellett volna... De hát csak nem küld el a búsba. Nem tudná, hogy mit hagy ki. Míg válaszára vagyok inkább elmerülök szépségében és amikor a pultos gyerek felénk járkál, akkor rosszaló pilantást vetek a srácra... De inkább Hazelel foglalkozom és szívdöglesztő mosolyt villantok felé. Pillantásom néha puha ajkaira esik és annyira, de annyira megcsókolnám, de nem sietem el... Most az egyszer megpróbálhatom ilyen módszerekkel is. Szóval vártam az én Hazelem válaszát...
Hazel C. Hollis
welcome to my world
► Residence :
Δ mystic falls
► Age :
31
► Total posts :
564
DAMNED WEREWOLF ◯
Tárgy: Re: Bárpultok, bárszékek Kedd Feb. 17, 2015 8:05 am
there's no sweeter innocence than our gentle sins
Jace & Hazel
Idegesen csaptam be magam mögött az ajtót, melynek következtében pát tekintet rám szegeződött. Nem törődtem velük, rögtön a bárpult felé kezdtem el sietni - már amennyire a magassarkúm engedte -. Egyenesen a munkámból jöttem, így elég érdekesen festettem, nem éppenséggel illettem bele a helyi grill légkörébe. Egy lila fodros blúzt viseltem, fekete ceruzaszoknyával és az előbb említett fekete platform magassarkúval párosítva. Ma egy fontos megbeszélés lett volna, amiből kizárt engem az idegesítő főnököm. A munkámat már vagy háromszor kellett újra írnom Miss Őfelség kedvéért, de minden egyes alkalommal talál benne egy átkozott hibát. Most már a saját javaslataiba kötött bele. Én mondom, ilyen nem létezik! Vagy velem van a baja, vagy pedig nem mennek jól otthon a dolgok. Bármi is legyen, rám fér egy ital. A táskámat a mellettem lévő helyre helyeztem el, a kabátommal együtt a bal oldalamra, míg a jobb oldalamon lévő hely már foglalt volt. Amint kedvenc pincérem Ray megpillantott, szemei egyből elkezdtek csillogni az örömtől. - Hazel! - üdvözölt engem. - Harmadjára a héten? Minden rendben? - kérdezte aggódva, én pedig elmosolyodtam legyintve egyet a kezemmel. - Persze. Majd később elmesélem, de most szükségem van egy vodka szódára, szóda nélkül. - kacsintottam rá, és vigyorogva követtem őt fejemmel, ahogy a vodkáért nyúlt és megtöltötte vele poharamat. A bámulásomból a mellettem ülő férfi zökkentett ki, mikor megszólított. Kíváncsian rátekintettem, majd alaposan megnéztem. Göndör haj, világos szemek, vékony ajkak, alig lehetett pár évvel több nálam. Végre nem holmi idős fószer szólított le, általában a Mystic Grill csak velük szokott hemzsegni iskola idő alatt. - Maradjunk a Hazel-nél. - feleltem pimaszul, de mosolyogva. Ray lerakta elém az italomat én pedig egy csókot dobtam neki a levegőben, melytől elkezdett nevetni. Nagyon jó barátom, állandóan húzzuk egymás agyát, de van barátnője vagy mi a szösz. Visszapillantottam furcsa beszélgetőtársamra. Hogy miért is furcsa? Mert már megszoktam, hogy udvarias férfiak nem léteznek, akik tudják, hogy hogyan kell beszélni egy nővel. De ő más volt.. Tiszteletet adott nekem, és ez furcsa, hisz azt hittem az ilyen férfiak már rég kihaltak, de úgy látszik csodák még léteznek. No nem mintha csodának neveztem volna őt, de az a haj.. Hmm.. szívesen beleszántanék lilára lakkozott körmeimmel. - Sajnos, van már italom. - mutattam a pohárra, amit alig pár másodperce helyezett elém Ray. - De ha elfogy szívesen élnék az ajánlatoddal. - mosolyogtam rá kedvesen. Na jó. Vagy baromira udvarias, vagy csak le akar fektetni. Csak erre a két lehetőségre tudok gondolni, másra nem.. - Üdvözlöm Jace. - nevettem, mert még mindig szokatlan volt a viselkedése. Valakire nagyon hasonlított, de most hirtelen nem jutott eszembe az illető.. - Hmm.. - kezdtem el körözni az ujjammal a pohár tetején. - Mint látod, teljes egyedül vagyok.. - haraptam az ajkamra, majd lányos zavaromban kortyoltam egyet. A vodka kellemesen mardosta a torkomat, nekem pedig sikerült némileg lehiggadnom a hatalmas veszekedés után. - De úgy gondolom, hogy ha lenne itt valaki, az sem akadályozna meg téged. - motyogtam alig hallhatóan, és figyeltem, ahogy Ray egy másik vendéget szolgált ki. Egy rövid pillanatra csend telepedett le ránk, aminek nem igazán voltam a híve, így szóra nyitottam csicsergő számat. - Gondolom nem vagy helybéli. Átutazóban vagy itt Mystic Fallsban, vagy...? - hagytam nyitottan a kérdést, kíváncsian várva válaszára.
másodjára csak sikerült :"D x - x valamennyi✖ K.P ✖
Halálra untam ma magam New Orleansben. Jobb dolgom híján ellátogatok Mystic Fallsba. Nem kellett sokat győzködnöm magam, de nem mehetek pizsamába. Jó lehet, hogy a nők azonnal szétkapnának, de muszáj felvenni valamkt, ami takar... Legalábbis amig valaki ágyában nem kötök ki, mert be kell látni, ez is megtörténhet. Szóval szekrény elé mentem és kikaptam belőle egy fekete farmert, kék inget és egy feket bőr kabátot. Tükör előtt megálltam és mint a fasza gyerekek megszólalatam. - Öcsém te ma este nem egyedül jössz haza... Jól kiröhögtem magam és indultam is, de a kulcsokat a hálóban felejtettem... Mire való a szuper gyorsaság, ha nem erre. Fél pillanat és már az Audim felé tartottam. Ma elég jó idő volt szóval nem kellett tető a kocsira. Indultam is. Egy darabig eltartott az út, de hát megéri főleg, ha valami csini babát találok itt magamnak. Szóval kipattantam a járgányból és befelé sétáltam a Mystic Grill-be. Körbe néztem és a választék pocsék volt, de nem adom fel... Oda ballagok a pulthoz és kérek magamnak egy whiskyt dupla jéggel. Szerencsémre a sok ember jelenléte nem zavart, megtanultam kezelni az éhséget és a pia is segít. Aztán nem sokkal később egy fullos csaj huppan le a mellettem lévő székre. Vált pár szót a pincérrel és kiderül, hogy a neve Hazel. Már a neve is kíkészit... a dögös testéről nem is beszélve. Kapok az alkalmon és megpróbálom felszedni, de mikor meglátom az arcát csak egy szót nyögtem ki... -Rose Remélem elég halkan mondtam, hogy véletlenül se hallja meg. Megrázom a fejem és felhajtom poharam tartalmát. -Szép napot Miss Hazel. Volna kedve egy kis beszélgetéshez? Esetleg meghívhatom valamire? Remélem nem koppint le és igent mond. De nem tudom elhinni, hogy miért kevertem össze Rose-val. Arc memóriámmal semmi baj nem volt eddig. Persze a csaj illata több, mint megbabónáz és a szépsége megőrjit. Igen ezt eddig egy embernél éreztem... Nem jártam jól, de lehet vele most máshogy lesz, csak bizakodni tudok. - De még be sem mutatkoztam Jace vagyok. Nagyon reménykedem benne, hogy szépséged nem vár senkire... Mindig azt mondom, amit gondolok és ez jelen helyzetben sincs máshogy. Jobban megakarom ismerni és remélem tényleg nem fog visszautasítani... Habár nekem a nők... Nem tudom, hogy mi van velem. Ő megváltoztatja a gondolat menetemet. Nem tudok ellene semmit sem tenni. Ha utt hagy és valami másik srácra várt, hát kezdhet félni, mert a srác hamarosan halott lesz, de ne siessünk ennyire előre. Megvárom válaszát...
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Bárpultok, bárszékek Vas. Aug. 24, 2014 4:02 pm
stefan && damon
where were you go, bro?
Sok víz lefojt már, mióta Stefan elment. Nem mondom, hogy nem esett szarul, hiszen én nem hagytam magára, itt voltam mellette mindig. Pedig el kellett volna mennem. Nem tettem, ő viszont könnyen megtette, könnyen hátrahagyta a vérét. Aki tényleg mindent feláldozott volna érte. És megtenném bármikor. Elég idióta viszony van köztünk, néha piszkosul gyűlöljük egymást, mégsem tudunk lemondani egymásról. Ezért kerestem. Mindenhol, mert rá akartam találni. Vissza akartam ráncigálni az érzékeny seggét, mert szükségem volt rá. A másik fele pedig nem csak ez, hanem az is, hogy gyanús volt, hogy még a telefont sem veszi fel a saját testvérének. Ezért kezdtem el keresni. - Lila köd? Stefan te megsüketültél? Ki volt kapcsolva a telefonod. Kerestelek, szerelem ide, vagy oda - emelem meg enyhén a hangom, de végül lehalkítom, amint páran felénk pillantanak. Nem hiszem el, hogy Stefan ennyire süket lenne, hogy nem fogja fel azt, amit mondok. El sem tudja képzelni mennyi minden lezajlott már az agyamban, mikor nem tudtam elérni. Még a bosszúm sem vakított el, vagy a vitánk sem. Habár Elenának fogalma sincs arról, hogy mennyi követ mozgattam meg, míg őt csak leintettem, hogy biztos jól van. De tudtam, hogy Stefan nem tesz csak úgy ilyet. - Rám haragszol? te mentél el. De mégis kerestelek. De fogalmam sem volt, hol tegyem, hiszen sehol sem láttak - felelek hevesen halk szavaira. Mégis hogy képes haragudni, mikor azt sem tudtam, hová ment? Hiszen jele sem volt, hogy merre ment, pedig próbáltam megtalálni. Mindegy is. Két poharat kapok ki a pultból, hogy töltsek, és az egyiket elé lökjem. Nem vagyok én olyan szívtelen, mint amilyennek hisz. Csak meglep. Még halk bátortalan hangja is, mely gyerekké teszi, mintha nem merne beszélni. - Na jó, ide figyelj! Beszélj értelmesen, hol rejtőztél, hol kellett volna keresselek? Biztos egy olyan helyen, ahol soha nem keresnélek. De ha csak hebegsz és habogsz, nem jutunk egyről a kettőre - szólalok meg ismét a már megszokott határozottságommal. Néha meg tud ijeszteni a határozatlanságával, mégis tudom, hogy nem direkt teszi. Nem tudom mi történt vele az elmúlt hetek alatt, én viszont szeretném kideríteni, és ha kell, segíteni neki...
a hozzászólás Stefannak készült, kereken 555 szót tartalmaz, és írás közben a carry you home című számot hallgattam. Broooooo
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Bárpultok, bárszékek Szomb. Aug. 23, 2014 10:06 pm
damon s. && stefan s.
you didn't save my life, brother!
Jelenleg távolállt tőlem az a viselkedés, melyet akkor tanúsítottam, mikor elhagyni készültem Mystic Falls-t. Egyáltalán nem lep meg, hogy a Mystic Grillben találom meg, bár ezúttal nem értem, mi oka van arra, hogy egész nap csak az újabb italokat döntse le a torkán. Jogos, nem tudhatom, hogy mióta ücsörög itt. Nem igazán hallottam semmit róla, mintha teljesen jóútra tért volna, mióta Elena és ő szabadon turbékolhatnak. Nem tudom, valahol mélyen már beletörődtem. Nem hiszem, hogy ilyen egyszerű... hiszen Elena tartotta bennem a lelket, míg szenvedtem a tó fogságában... vagy inkább az ő képe, melyet elmém vetített magam elé, mikor ájultan, holtan hallucináltam magam elé. Nem is tudok mit mondani erre. Visszaadtam neki az üveget, miután nem túl szívélyesen reagált kezdő szavaimra. Ezt követően már nem éreztem más dolgomat; rögtön le is ültem a mellette lévő üres székre, és egy halk sóhajt hallatva felé fordítottam pillantásomat. - Közelebb voltam, mint hinnéd. Tulajdonképpen egész végig itt voltam a szemetek előtt. De mint tudjuk, a szerelmeseket elvakítja a lila köd - jegyeztem meg mindenféle rosszallás nélkül, holott belül... mélyen valahol mégis egy egész vulkán készült kitörni, méghozzá a haragom miatt. Stefan Salvatore, mint haragos vámpír? Ritkán fordul elő, de mégis megeshet.Nem tudom, miért éreztem... talán mert az utolsó pillanatig hittem azt, hogy nem egy ismeretlen fogja megmenteni az életem - hogy aztán hálából rögtön kioltsam az övét -, hanem a testvérem. Az, akire előtte mindig számíthattam... s aki számíthatott rám is. Az utóbbi időben önző voltam. Mikor ő kényszerült lemondani Elenáról, megtette. De én képtelen voltam rá. Meglep hát, hogy... idáig jutottunk? Talán ideje tiszta lappal indítani mindent. Talán nem. Vannak sebek, melyek soha nem gyógyulnak be. Nem tudom. Nagyot nyeltem, majd egy kis sóhajt követően kiült a szokásos arckifejezés az arcomra. Damon szokványos megfogalmazásában, nyilvánvalóan magamra öltöttem a világfájdalmas ábrázatomat. - Össze vagyok zavarodva... - bukott ki belőlem. - Én mentem el. Én nem akartam, hogy keress... és mégis, dühös vagyok rád... rád, testvérem, hogy hónapokig eltűntem, és nem találtál meg, nem segítettél - vált a hangom olyan vékonnyá, mintha soha nem is beszéltem volna, arról nem is beszélve, hogy mindezt olyan halkan mondtam, hogy még én magam is alig hallottam. Ha nem lennék vámpír, egyenesen bukott feladat volna hallani ezt a makogást. - Szenvedtem... újra és újra. És te nem voltál sehol... - hunytam le a szemeimet, mint aki most veszítette el minden józan eszét. Valójában nem tudom, mit vártam. Valószínűleg azt sem érti, miről beszélek. Lehet, hogy tényleg eszemet veszítettem abban a vasládában?
Tárgy: Re: Bárpultok, bárszékek Hétf. Május 26, 2014 8:30 am
stefan && damon
where were you go, bro?
Isten tudja, mióta már, hogy Stefan elment. Nehéz bevallanom, de egész életünkben szinte mindig egy helyen voltunk, néha figyeltem, ha úgy tartottam jónak, de néha csak egy helyre sodort az élet. Ő az öcsém, és bármennyire is nehéz elfogadni, de a család köteléke eltéphetetlen. Ő mégis úgy gondolta, hogy jobb nekem nélküle, holott szükségem lett volna rá. Igen még nekem is kell, hogy ott legyen az örökös és idegesítő lelkiismeretem megtestesítőjeként, aki sok mindenben képes volt megváltoztatni engem. Legalábbis rávett, hogy ne legyek annyira elviselhetetlen. Persze ezt sosem ismerném be hangosan, mert még elbízná magát... Vissza akartam akkor tartani, és lehet, hogy nem a legjobb módszert választottam, de nehezen viselem, ha valaki olyan akarja megmondani, mi a jó nekem, aki tulajdonképpen nem is lát a fejembe. Sokáig nem kerestem, bevallom, de végül csak elkezdtem a keresést, holott sokan azt mondták, biztos, hogy jól van, én nem adtam fel. Sehol nem találtam, és még a kapcsolataim is kevesek voltak ahhoz, hogy rátaláljak. Vajon ennyire kiismert, és elbújt a világ végére? El sem tudom képzelni, hogy hol lehet, azt pedig végképp nem, hogy mit csinál. Talán zavarta, hogy Elena az enyém lett? De mikor elment, akkor éppen próbáltam elfelejteni, az hogy utána mégsem ment, arról nem tehetek, pedig próbáltam tenni ellene. Képtelenség Elenát csak úgy kivernem a fejemből. És bár nem tetszik, hogy a múltkor haragban voltunk, most mégis ismét kibékültünk. Gyilkos kapcsolat ez, és az öcsém eltűnése mellett is észre tudom ezt venni. És ez aggaszt. Ahogy millió dolog is, mert néha úgy érzem, hogy az én vállamat nyomja a többi súly is Stefan távozásával. Így ma reggel a Grillben kötöttem ki. Hát hol máshol lehetnék? A szőke Donovan ismét itt van, szerintem itt lakik, és az idegesítő Gilbert fiú is épp az imént távozott. Néha kissé félreérthetőek. Persze ez engem messze nem érdekel, mégis megmosolyogtat. - Csak a szokásosa Donovan, és most hideg legyen - nyögöm ki a szavaimat ridegen, amit a focista fiú egy gúnyos mosollyal nyugtáz, amit most semmi kedvem lereagálni. Úgy tűnik bal lábbal keltem. Főleg, ha a bal oldalon szállok le az ágyról, de ez most nem olyan. A vendégek szállingóznak, én pedig egyikkel sem foglalkozom. Elena most órán van, vagy nem is tudom, én pedig azt hiszem, ma itt fogom tölteni a napot. Különösen ismerősen csengő léptek ütik meg a fülemet. Nem figyelek rá, hiszen ha csak a képzeletem játszik velem, akkor csak bolondot csinálok magamból, és még azt sem nagyon reagálom le, hogy mellém ül, elveszi előlem az italt, majd beleiszik. Belül persze egyszerre haragszom rá, és örülök, hogy minden rendben van vele. Egyszerre ölelném magamhoz, és verném be ismét a képét, hogy jelet sem adott magáról, de képes vagyok tartani magam. Mikor ivott, egyszerűen veszem vissza az üveget. - Nem, Stefan... Túl értékes, hogy megosszam... - nem tudok többet mondani, végül ráfordítom a tekintetem. Arcom rideg, bár tekintetem apró rezdülése elárul. Hiányzott. Annak ellenére, ahogy elváltunk, örülök, hogy itt van. De mégis jobb húzni, és kifaggatni, hogy hol volt, mint romantikus összeborulást rendezni. - Beszélni akarsz? Beszéljünk. Mondjuk kezd azzal, hogy hol jártál? Már mindenhol kerestelek - persze Elena tudta nélkül, mert szerinte hagynom kellett volna. Mert azt gondolta, hogy azért ment el, mert egyszer megállapodtunk. Hogy ne legyen útban. Én mégis kerestem, mert a bátyja vagyok, és ez a dolgom. Ő is keresett volna engem... Legalábbis remélem, hogy megtette volna...
a hozzászólás Stefannak készült, kereken 555 szót tartalmaz, és írás közben a carry you home című számot hallgattam. Broooooo
Kezdőlap
Tárgy: Re: Bárpultok, bárszékek 
note: Hát itt lenne a meglepi 
