Klaus utánam indult épp ahogy gondoltam, mindig ez van sosem adják fel és személyes kihívásnak veszik ezt a reakciót de ebben az esetben nem ember volt az illető aki miatt szándékosan kérettem magam, hogy önszántából sétáljon a csapdába, hanem egy vámpír... egy meglehetősen szexi vámpír. Nem is tudom hirtelenjében mi ütött belém, sosem gondoltam még így egy vámpírra. Na jó én is az vagyok és nem gyűlölködésből viszolygok a vámpíroktól de Klaus neve máshonnan is rémlik nekem. A gondolkodásom újból ő szakította félbe és kis tétovázás után én is leültem az asztalhoz. A parfümömre tett megjegyzése engem is megnevettetett, mindig is imádtam ezt a parfümöt de úgy néz ki most már gyakrabban fogom használni.
Ki mondta, hogy a te figyelmed akartam felhívni ?
Húztam fel kérdőn a szemöldököm és a whisky-be kortyoltam. Felcsendült egy eléggé kellemes zene amit még sosem hallottam.
Nem rossz.
Válaszoltam röviden a kérdésére majd mélyen a szemébe néztem mire ő ugyan olyan sármos mosollyal visszanézett.
Nézd én nem vagyok olyasfajta lány akit egy szép mosollyal le lehet venni a lábáról, és félvér lettemre a hozzám hasonlók sem hatnak meg. De sok szerencsét.
Vigyorodtam el az ajkamba harapva, mivel hirtelen beugrott honnan is ismerős ez a név és gondoltam jobb ha tudja mibe csöppen bele.

Mikor kezet fogtunk láttam a szemében a vámpírok iránt érzett gyűlöletet. Viszont a nevem még jobban kiborította szegény párát. Nem meglepődve néztem hát, ahogy elrohan előlem az asztalok felé. Úgy éreztem legbelül, hogy ez egy kihívás, tehát amint egy újabb whiskeyt rendeltem utána rohantam buzgóan.
- Várj, most miért rohansz el?- kérdeztem, bár úgy is tudtam a választ.
- Ne menj már el előlem, gondoltam szórakozunk egy kicsit egymás társaságában. - mondtam, majd leültem egy asztalhoz. A lány pár másodpercnyi tétovázás után leült hozzám és ismét éreztem a megnyugtató parfümét.
-Tudod, ha máskor is felakarod velem szembe hívnod a figyelmemet, akkor legközelebb is ezt a parfümöt használd. -hangoztattam mosolyogva, majd a Adel is elkezdett nevetni a beszólásomon.
-Látod? Nem is vagyok olyan rossz társaság. -szólaltam meg nevető hangon. Ekkor egy romantikus zene került lejátszásra a bárban.
-Hm, az egyik kedvenc zeném. Te szereted? -kérdeztem és a lány bólogatott mosolyogva.

A mellettem ülő férfi elővette a bájos és gondolom legmeggyőzőbb vonásait és a nevemet kérdezte.
Végigmértem és ugyan az jutott eszembe mint az összes többinél.
~ Hmm szexi, kalandvágyó ... megvan a vacsi. ~
Én is elővettem a bájos és szexi mosolyom és kezet nyújtottam.
Az én nevem Adelaide.
Néztem egyenesen a szemébe de mikor kezetfogtunk elborult a tekintetem, megéreztem, hogy vámpír. És mikor megtudtam, hogy Klaus a neve csak egy halvány mosoly jelent meg arcomon.
Remek.
Mondtam majd megfogtam az italom és felálltam mellőle és elindultam az asztalok irányába. Nem nagyon szeretnék felesleges bonyolultságot és a többi vámpírral általában mindig az születik. Maradok a kirekesztett vérszívó világomban ha bár meglehet ennél sokkal többre vágyom. Gyerekkoromban imádtam a romantikus történeteket és titokban abban reménykedtem, hogy nekem nem kell egy kényszerházasságban boldogtalanul élnem, de miután a vámpír énem és a szabadság beköszönt azóta ez az érzés valahol mélyen eltemetve él bennem.
Habár meg kell hagyni meglehetősen vonzó bonyodalom lenne.

Adel and Klaus

Egy átlagos nap kezdődik. -gondoltam és egy vérfrissítés után leugrottam a helyi grillbe. Beléptem az ajtón és leültem a bárpulthoz. Egy martini lesz whiskeyvel.- szólaltam meg. Míg vártam az italomra hamar felgyülemlett körülöttem pár bájos nő, kik valószínűleg többet akartak tőlem mint barátság. Én viszont csak egyre gondoltam: Te is a vesztedbe rohansz, bogaram.- és mit sem törődtem velük. Mi lesz már avval az itallal?-mondtam elégtelenül, majd a nők is kezdték belátni, hogy nálam semmi esélyük. Végre az italomat is felszolgálták én pedig kértem a következőt, mikor egy bájos hölgy ült le mellém. Nagyon jól nézett ki, és a parfümje illatozott. Ő is whiskeyt rendelt. Pár perc csend után megszólaltam:
- Hello. Még nem találkoztunk, mi a neved?-mosolyogva kérdeztem, majd felelt a kérdésre. - Az én nevem Klaus.

Már egy hete, hogy a városba jöttem és itt volt az ideje, hogy egy kicsit belevegyüljek a társaságba. Mi sem lehet jobb helyszín a grillnél már a tábla is felhívta a figyelmem a kocsimból nézve és egy kellemes érzés öntött el... a kalandvágy. Kiszállva a kocsimból észrevettem, hogy elég sokan engem figyelnek. Először arra tippeltem, hogy valami nem stimmel rajtam de a farmer és egy feszülős blúz szerintem még nem olyan figyelem felkeltő. A párizsi extravagáns divat talán kissé túlzás lett volna de, hogy még ezért is megnézzenek az emberek azt nem gondoltam volna. Bár egy kisvárosban minden lehetséges. A cipőm tompa kopogása lassan abbamaradt mikor benyitottam a grillbe. Nem csalódtam, tökéletes hely volt, már már oly annyira, hogy már most törzs helyemnek tekintettem. Körbenéztem és a legmegfelelőbb helynek tekintve leültem a bárpulthoz egy szőke férfi mellé akire elsőre nem is nagyon figyeltem fel.
Egy whisky lesz.
Szóltam oda a pultosnak és a körmömmel az asztalon dobolva vártam ki ameddig tölt.
Mindig is szerettem a whiskyt de most még jobban esett. Új város, új kor, új én de a whisky mindig a régi marad.

A városba értem.. Nem tudtam, mit tartogat nekem ez a hely, nem ismertem ki magam erre. Miután nem tudtam hol aludni, gondoltam visszamegyek a bárba, ami mellett elhaladtam... hm mi is a neve? Nem emlékszem.. Szomjas voltam. Áh, már látom is... Grill... Leparkoltam, a csomagokat a kocsiban hagytam, és besiettem... Vajon kik élnek itt?! Szétnéztem, sokan beszélgettek, iszogattak itt. Hangulatos hely volt. A pulthoz sétáltam..
- Whisky-t... jéggel! - mondtam a pultosnak, aki azonnal rájött, hogy nem jártam még erre.. Elkezdtem iszogatni, nézelődtem és vártam, hogy kiszúrjon magának egy naív srác, aki elárulhatja, hol érdemes éjszakázni.. Vagy valaki, aki által megízlelhetem Mystic Fallst

A kislány elég gyorsan lehajtotta a piákat, csodálkoztam is, hogy még nem hányta el magát. Azt is el tudom már képzelni, hogy igazi alkoholista. Azért ilyen fiatalon az durva szerintem... De ez az ő dolga. Ha meg akar halni májrákban, vagy alkoholmérgezésben, akkor én mit tehetek? Megigézhetem, hogy álljon le vele, de attól mi lesz jó? Semmi, ez az ő döntése, megoldja valahogy. Vagy magától jön rá, hogy jobban kéne figyelnie az életére, vagy belehal. Épp, hogy ezt kigondoltam, elővett egy kis tasakot, amiben gyanítom, hogy drog volt.
- Nem vagyok drogdíler, sajnálom, ha annak néztél. - mondtam kissé megvetően és gúnyosan, majd végignéztem, ahogy beszívja a kokaint. Ráadásul kiitta a whisky-m felét... Ha az otthoni készletembe nyúlt volna bele, tuti hogy addig szívtam volna a nyakát, amíg ki nem purcan. De itt még elnéztem... Igazából én már csak szánom szegény lányt. Nem ezt érdemelné, csak volt egy balesete, ami megváltoztatta az élete forgását, és most itt tart. Talán igaza van, és meg kellett volna halnia aznap. Vagy egyiküknek sem kellett volna. De ez a sok ha... Felesleges. Ő hozta a döntéseket, ő döntött úgy, hogy inni fog, hogy drogozni fog, nekem itt ebbe nincs beleszólásom.
Megjegyzésére nem reagáltam, abban sem voltam biztos, hogy nekem címezte, vagy valóban ki akarta mondani. Nehezen igazodom ki a drogos embereken. VIcki is folyton be volt állva, és mi lett a vége. Vámpírrá változtattam, aztán Stefan megölte, mert veszélyt jelentett Elenára és Jeremy-re. De legfőképpen Elenára. Hiszen kis híján megölte... Ezt a hibát még egyszer nem követem el. Unalomból soha többet nem változtatok át senkit. Annyira nem is vicces. Hirtelen, mintha hatni kezdett volna a drog, és elkezdett kiabálni. Mi? Ég a kocsi?
- Na, jó. Akkor most irány a putri hotel. - mondtam, és felkaptam a kezembe. A whisky-s üveg már nem fért el, visszajönni érte meg milyen suttyó dolog lett volna, úgyhogy inkább otthagytam. Otthon úgyis van egy csomó, majd abból iszom. De az zavar, hogy ötven dollárt kifizettem egy pohár whisky-ért. Na, mindegy. Nem vagyok csóró, hogy hiányoljam azt a pénzt. Kivittem, betettem a kocsiba, majd beültem és a hotelhez hajtottam. Megálltam előtte, leparkoltattam a kocsiját, majd bevittem, és a recepcióstól azt kértem, hogy adjon neki egy szobát hosszútávra. Erre az volt a válasz, hogy előleget kell letennem, ha a lány sokáig akar maradni. Megforgattam a szemem, és a farzsebemből előhúztam az első bankót, ami a kezembe akadt. Hát persze, hogy egy százas... Letettem az asztalra.
- Ennyiért még fel is vitethetem. Szóval hívja a bőröndcipelőt, és vigyék fel. - mondtam, és lefektettem Holly-t az egyik hallban lévő kanapéra. Ennél többet én már nem tehetek érte.

Damon

A vondka-naranccsal kezdtem. Folytattam a Jack Daniels-sel, és végére hagytam a whiskey-colát. Ez alig telt fél percbe. Láttam, hogy Damon töményen, tisztán issza a whiskey-t. Ha-ha-ha. Nem ittam még sokat (magamhoz képest), de kicsi voltam, és vékony, már ez is beütött. Annyira azért még nem. Nézd már, pénzes pasival állok szemben. 50 dollár egy üveg whiskey-ért? Több jattot adott, mint én amennyit én adtam volna. Elvettem Damon elől a whiskeys üveget, és meghúztam. Ahogy lenyeltem a 3 részletben, éreztem, hogy szétmarrja a nyelőcsövem. Eltorzult az arcom, akaratom ellenére. Már nem tudtam kontrollálni sem az arcizmaim, sem magam. Újra meghúztam, pedig tudtam, hogy borzalmas íze van, lenyelni is fáj, és addig ittam, míg el nem tűntettem a felét. Ittam volna tovább, de már azt éreztem, vérzik a nyelőcsövem.
- Nincs valami jó cuccod? - kérdeztem Damon-től, majd elővettem a farzsebemből egy kis tasakot, a kezemre tettem egy keveset, és felszívtam. Más körülmények között odafigyeltem volna, hogy mások ne lássák meg, hiszen le is csukhatnak, de ezúttal már kezdett hatni a whiskey, és semmi sem érdekelt. - Kezdem unni a kokaint. Már annyit csináltam, hogy nem hogy felpörgetne, bealszom tőle...
Már ezt sem kellett volna mondanom Damon-nek, de nem bírtam kontrollálni magam. Magam elé néztem, miközben a bárpultba kapaszkodtam, és vártam, hogy hatni kezdjen. Bele telt 3-4 perc is, és nem éreztem semmit. Elvettem az asztalról újra a whiskey-s üveget, s meghúztam. Úgy éreztem kiesik a kezemből, és összetörik. Pedig nem esett. Azt hittem Damon Toby, és egyre inkább távolodik, az üvegek, és poharak pedig kiesnek a bárszekrényből. A fákat láttam magam előtt, és a saját sikolyom hallottam, pedig nem is sikítottam.
- Vigyél haza, Damon... hol van... hol... van a... kocsi? Damon, fel fog gyulladni... szállj ki a kocsiból, mert fellgyullad... Damon!

Kicsit zavart, hogy figyelmen kívül hagyja a kérdéseimet. Ez nem az első olyan kérdés volt, amire nem kaptam választ. Lusta lenne kinyitni azt a pici száját? Na, mindegy. Annyira nem is érdekelt a válasza, de azért elég zavaró, hogy ilyen kis... bunkó, vagy nem is tudom, minek nevezzem. Lényegtelen. Most már biztos vagyok benne, hogy lecsapolom. Megölni nem fogom, had élje tovább a nyomorult kis életét. Leitatom, én is iszom pár whisky-t, bevágom a kocsijába, itt hagyom, aztán hazamegyek.
- Akár a kocsidban is aludhatsz, ha az jobban játszik. Nem kötelező megszállni a hotelben. - mondtam eléggé flegmán és gúnyosan. Remek, egy elkényeztetett liba, aki rajnak hiszi magát, mert megszökött otthonról és feltöltött bankkártyával járja az országot, azt sem tudja hol van, és idegenekkel megy el iszogatni. Pont megszívta, mert egy nagyon gonosz vámpírt fogott ki, aki éppen próbál jó lenne, és ki van éhezve egy kis nyomorosztásra. Ezt hívják pechnek. De nem az én káromra, szóval én élvezem. Erre megéreztem, hogy a kutyája az ölembe ugrott, és épp egy kényes ponton talált el. Grimaszoltam, és összeszorítottam a fogamat. Ha nem teszem, tuti, hogy feltépem a kis korcs nyakát, és aztán elmondhatom magamról, hogy állatot ettem. Persze... Még csak az kéne, hogy rajtam röhögjön a vámpírtársadalom. Szerencsére hamar leszedte rólam, én pedig fellélegeztem. Legalább nem fogom összevérezni a kocsiját. Hamarosan megérkeztünk a Grill-hez, és kiszálltunk a kocsiból. Besétáltunk, és célba vettük a bárpultot. Holly máris rendelt, nem is egy piát, és nem ugyanolyat. Na, nem is kell leitatnom, kicsinálja ő saját magát. Csak ne haljon meg alkoholmérgezésben, mielőtt megharaphatnám.
- Egy whisky-t. - néztem a pincérre, aki máris letette elém a poharat, és beletöltötte a piát. - Az üveget hagyja csak itt. - mondtam röviden, és leraktam az asztalra ötven dollárt. Ugyan a whisky nem került annyiba, de szeretek bőséges borravalót adni. Hiába, ez vagyok én.
- Remélem bírod a piát. - hazudtam neki rezzenéstelen arccal, és belekortyoltam a whisky-mbe. Én nem szándékozom az elején lerészegedni, megvárom, míg ő lesz teljesen kába. Úgy sokkal egyszerűbb lesz minden.

Damon

A "mi olyan vicces" kérdésére nem válaszoltam. Végig az utat néztem, míg vezetett, igyekeztem megfigyelni a várost, hogy el tudjam dönteni meddig maradok itt. Bár olyan gyorsan vezetett, hogy aligha bírtam egyáltalán körbenézni is. Furcsa volt nekem ez a gyerek. Folyton rám nézett, utána elgondolkozott olyan gonosz tekintettel a képén. Néha még talán egy ilyen kis ördögi mosolyt is megeresztett. Végülis. Ki is vagyok én? Egy cigiző kamasz 20 centis magassarkúban, platformokkal. Mint egy rossz k*rva. Lehet, hogy ma árokban fogok aludni, és talán sosem kelek fel. Bár így lenne. Hátrahajtottam a fejem, és úgy cigiztem. Élveztem, ahogy a szél húzza a cigifüstöt. Teljesen elkalandoztam. A szél összevissza fújta a hajam, és a cigifüstöt. Bár az én poraim fújná ilyen serényen... Kicsit lelassított, amikor visszazökkentem a "való világba". Egy lepukkant hotelt mutogatott. Felvontam a szemöldököm, ránéztem a hotelra, majd Damon-re.
- Ugye ezt most nem gondoltad komolyan? Jézusom... putri.
Hirtelen beleugrott az ölembe Jasper, a kutyám. Róla meg isi feledkeztem. Hál'Istennek, hogy nem szökött meg. Az egyetlen igaz társam... Oké, full becsavarodtam. Magamhoz öleltem, ám akkor kiugrott az ölemből, át Damon-éba. Láttam Damon arcán, hogy egy igen kedves pontját eltalálta a kis Jasper, és most 2 éve először: nevettem. Olyan fejet vágott, hogy ezen még egy félhalott, akinek a bele a fülén lóg ki is elnevette volna magát. Kivettem az öléből Jasper-t, és egy határozott mozdulattal a hátsóülésre vágtam. Megálltunk a grill előtt. 5 méterről érezni lehetett a füst, állott pia, és kaja szagot. Kivettem a kesztyűtartóból egy köteg kp-t, kihúztam belőle pár 100-ast, szálltam a kocsiból, és még Damon előtt bementem a grillbe. Leültem egy székre.
- Egy vodka narancsot, 3/4-e vodka legyen. Egy whiskey-colát, és egy Jack Daniels-t. Damon, te?

-Igen, én vagyok az új srác. - mondtam neki poharamból kifordulva.
-Nah, de légyszíves, ne szólíts így. Így is elég különcnek érzem magam, miután mindenki megnézett magának, amint beléptem ide, és összesúgtak. Kedves Charlotte, meghívhatlak-e valamilyen italra, látom a tied már majdnem üres. - kérdeztem poharas kezemmel az ő pohara felé mutatva.
-Aztán talán többet is megtudhatnánk egymásról, ha már így megfigyeltél engem pár pillanattal korábban. "A szemei valamiért olyan furcsák voltak. Kicsit igézőek. Valamelyest ismerősek valahonnan, de valyon honnan?" ~ tevődött fel a kérdés az én furcsa fejemben. Aztán a választ is megadtam saját kérdésemre. "Megvan! Melanie volt az, akinek hasonlóak voltak a szemei. Talán ő is egy vámpír?" ~ kérdés követte a kérdést, miközben az italára vártunk, és én szemeibe néztem mélyen. Charlotte szava volt az, ami újra visszahozott a hús-vér világba. Elképesztő, mennyire el tudok veszni a gondolataimban! Pedig korábban ez egyáltalán nem volt rám jellemző. Jóllehet, akkor még volt valakim, akinek fel is tehettem a kérdésemet, nem kellett saját magamtól megkérdeznem. Ráadásként egyelőre csak Melanie-t ismertem ebben a városban, de ideje, hogy ez másként legyen. Char kérdése pedig a következőképpen hangzott el: "- Nate, te honnan jöttél?"
-New Yorkban születtem, de lényegében szinte minden államban jártam már, párat leszámítva és elég sok város iskoláit is megjártam már. Sosem maradtunk sehol sokáig, mivel általában valami mindig közbejött, ami miatt tovább kellett állnunk. Ide viszont már teljesen egyedül jöttem, körülbelül pár hete, és még csak egyetlen emberrel elegyedtem szóba a városban rajtad és ezen a tapló csaposon kívül, de mint ahogyan láthatod, a hírem hamar ideért mindenkihez.
-És te hol születtél Char?

Elmélyülve iszogattam, gondolkoztam. Közben néha körülnéztem, hátha valaki szeretne hozzám csatlakozni. De semmi jele annak. Viszont, egyszerre mindenki elhalkult és suttogni kezdett. A mellettem ülők a bejáratot fürkészték, és nem tökéletesen, de hallottam, hogy valamilyen új srácról, Nate-ről beszélnek. Nem tétováztam, én is az ajtóhoz pillantottam. Egy halvány mosolyra húztam a számat, amikor megpillantottam a fiút. Egész helyes így messziről. Majd hirtelen elfordítottam a fejem, amikor ő észrevettem, hogy bámulom őt. Az élet tovább folytatódott a Grillben, a rejtélyes srác pedig leült, közel hozzám a bárpulthoz. Valami érdekes dolgot csinált a pultossal. Pontosan nem tudom, mi volt az, de nagyon furcsa. Nem olyan, mintha megigéznének egy embert, hanem más, az igazolványával csinált valamit. Most kíváncsi lettem. Na meg folyamatosan őt néztem, ami már egy kicsit feltűnő volt, neki is, meg többeknek is. Aztán egy hirtelen mozdulattal mellém ült. Nagyon örültem, hogy felkeltettem a figyelmét, de ő is az enyémet.
-Szia Nate. -mosolyogtam rá kedvesen, és pár pillanatig azon filóztam, hogy elmondjam ki vagyok. Végül úgy döntöttem, felfedem magam, hiszen ő nem ismeri Elenáékat, így nincs értelme titkolózni. Mi baj lehetne ebből? Az a fő, hogy Jeremy még nem tudja, többekkel meg még nem találkoztam. Csak ezzel a fiúval, aki mellesleg bejön nekem.
-Én pedig Charlotte. -mosolyogtam továbbra is.
-Hallom te vagy az új srác. Mondjuk én csak ne szóljak semmit, aki ma érkezett ide. - a mosoly nem tudott elillanni az arcomról.

Nate lakásából

Nagyon sötét volt az este kint, alig világított valami fény, csak a grill épülete ontotta magából a fényességet, csábítóan vonzott. Valószínüleg minden nap itt folyik az éjszakai élet. "Talán többet kéne idelátogatnom." ~ gondolatomat az szakította meg, ahogy beléptem az ajtón. Hirtelen mindenki rámpillantott, megállt minden. A beszélgetés, a billiárd játék, és az ivók is letették poharukat. Léptem kettőt-hármat és néhány helyről hallottam, ahogyan összesúgnak: -Ő az új srác. Az a Nate gyerek, vagy kicsoda. Azt mondják furcsa szerzet. - végül újra beindultak a játszmák és folytatódtak a beszélgetések. Mindenki visszafordult. Csak egy lány tekintett még mindig rám. Amikor a szemeibe visszanéztem, ahogyan közeledtem a pult felé, ő gyorsan elfordult. Büszkén mentem tovább egy vigyorral az arcomon. "hmm... szóval nem csak egy lány tartott jóképűnek." ~ büszke gondolatom után helyetfoglaltam egy bárszéken, de nem közvetlenül a lány mellett, hanem egy széket hagytam köztünk. Odalépett hozzám a a csapos:
-Mit adhatok, újfiú? - kérdezte gúnyosan.
-Egy whiskey-t kérek. - válaszoltam rá nemes egyszerűséggel.
-Nem vagy te ehhez kicsit tl fiatal? - kérdezte a pultos.
Felemeltem egyik kezemet és elvontam a figyelmét, miközben a bárpult alatt az igazolványomon szereplő életkort, és születési dátumot egy varázslattal gyorsan átírtam, majd pedig felmutattam neki.
-Nah, most már elhiszi? - kérdeztem tőle egy huncut mosollyal az arcomon.
A lány ugyanúgy nézett engem, ahogyan korábban is. Biztos meglátta mit is művelek. Kezemmel felkönyököltem a pultra, és kortyoltam egyet az italomba. Éreztem, ahogyan ő még mindig néz engem. Ígyhát mellé ültem.
-Szia, Nate vagyok. Téged hogy hívnak?

Nagyon megszomjaztam, ezért keresnem kellett egy helyet, ahol csillapíthatom a szomjam. Máris megláttam egy bárt a neve Grill volt. Benéztem, hátha ez megfelelő lesz. Mivel nem találtam kifogást ellene bementem és egyenesen a pulthoz sétáltam. Így estefelé kismillió ember gyűlt itt össze. Nem is baj, legalább biztos akad majd valaki, akivel eltölthetem ezt az estét. Intettem a csaposnak, ő pedig máris ott volt előttem. Csak egy narancslevet kértem, nem szerettem volna leinni magam így első nap, hogy ebbe a városba érkeztem.
Közben megkaptam a gyümölcslét és gondolkodni kezdtem. Vajon felfedjem-e másoknak, hogy nem Elena vagy Katherine vagyok? Nem tudom. Ezen még gondolkodnom kell. Mindegy, várakoztam, hátha valaki akad, akivel megismerkedjek.

Nate lakásából:

Nate lakásából elkezdtem hazafelé gyalogolni. Egy levakarhatatlan vigyor volt az arcomon. Hogy miért? Hisz most állítottam magam mellé egy boszorkányt, lehet, hogy még fejletlen, de a felmenői hihetetlen erőkkel rendelkeztek. Ahogy sétáltam az utcán valami elkezdett a szemembe villogni, az irány felé néztem. Mystic Grill. Ez állt a feliraton, az R betűből kezd a fény elaludni, és ez által villogott, amitől megfájdult a szemem. Elkezdetem koncentrálni, és nevetgélő fiatalokat láttam kijönni. Megérhet egy próbált, ha már itt fogok lakni. Elkezdtem sétálni a grill felé, majd végre betoppantam. Az izzadság, és az alkohol szaga egyből megcsapta az orromat. Ajkaim lefelé gördültek, és undorodva tekintettem körbe.Fú, egy rakás részeg tinédzser, milyen nagy buli. Megvontam a vállamat, és a bárpult felé vettem az irányt. Tudni illik, én soha nem iszom asztalnál. Az olyan lehangoló. Felültem a székre, átkeresztezve lábaimat. Lejjebb húztam a szoknyámat, hogy ne villantsak. Egyből odajött hozzám egy részeg, kába gyerek. "Szia cica." - szólított meg. Próbáltam a figyelmem kívül hagyni, de még mindig nem hagyott békén. Jól van.. Én kedves voltam az elején. Odafordultam hozzá, és szemeimmel megragadtam a tekintetét. - Most pedig menj el a rendőrségre, mond, hogy kábítószereket árulsz, és ha még mindig nem fogadják el, mond, hogy jól meghúztad az anyját. - sziszegtem,s figyeltem, ahogy elhagyja a grillt. Nem szép dolog tőlem, de hát ez van. A pultos oda jött hozzám. - Egy whiskyt. - rendeltem és kinyitották az ajtót, biztos újabb gyerekek özönlenek be. De ekkor megéreztem egy nagyon édes illatot. Beleszagoltam a levegőbe. Vér.. Követtem az illatot, végül pont mellém ült le! Egy szép hosszú hajú, fiatal lány. Alig lehetett több, mint 16 éves. Nyelvemmel megnyaltam belül a fogamat, és már éreztem, ahogy egyre növekszik. - Szia. - szólaltam meg nyöszörögve. - Melanie vagyok, te is a bandával érkeztél? - hazudtam és a fejemmel a részeg fiatalok csoporthoz intettem. Jobb, ha azt hiszi, hogy egy főiskolás vagyok s nem egy vámpír.