world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (28 fő) Kedd Szept. 24, 2013 12:06 am-kor volt itt.

new posts
read them every day
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Shadowhunters frpg
írta: Aaron Moonroe
Szomb. Márc. 04, 2017 10:09 am
Isabell R. Wallis
írta: Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
írta: Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
írta: Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm
Bár
írta: Valian Sherburne
Szer. Dec. 21, 2016 4:19 pm
keep your love locked down
írta: Valian Sherburne
Szer. Dec. 21, 2016 1:42 pm

Share| .

Francia negyed

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
New Orleans
► Age :
24
► Total posts :
18

WATER MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm


Zhydrun && Emma

Nem is értem, mit keresek én itt. Ostobaság volt már elfogadni is annak a férfinak az ajánlatát azon a legutóbbi kiállításmegnyitón. Mi a fene üthetett belém? Hiszen úgy terveztem, udvariasan visszautasítom, ahogy mindig is szoktam az ilyesmit. Az elmúlt napokban végig ezen gyötrődtem. Nehezen bírtam bármi másra koncentrálni, a gondolataim vissza-visszatértek arra a rejtélyes, ijesztően vonzó férfira. Nem tapasztaltam korábban, hogy bárki ilyen érzelmeket váltott volna ki belőlem. De éppen ezért kellene messzire elkerülnöm. Már ott a kiállításon is sokszor éreztem úgy, mintha a vesémbe látna valósággal. Mintha tudna rólam olyan dolgokat, amiket mindenki elől eltitkolok. Ahogy a vízről beszélt, ahogy szinte tökéletesen megfogalmazta azt, ahogyan érzek iránta... Ijesztő, de ha mélyen magamba nézek, be kell ismernem, hogy kíváncsivá is tesz.
Ennek ellenére folyamatosan őrlődtem az elmúlt napokban. Szeretnék találkozni vele, de valahol belül azt érzem, hogy nem lenne szabad, nem jó ötlet... Nehezen figyeltem bármire, bárkire a környezetemben a gondolataim miatt. Még az órákon a jegyzetelés sem ment jól az egyetemen. De legalább alkotni tudtam. Sőt, az ambivalens érzéseim miatt talán még több vázlatom is született, mint általában szokott. Bár valahogy furcsán sötétek lettek hozzám képest. Talán hatással lett volna rám az ő művészete? Ez választ adna arra a kérdésére is, amire legutóbb nem igazán tudtam válaszolni, hogy megtaláltam-e már a saját stílusomat.
Akárhogy is, nem egyszer megfordult a fejemben, hogy el sem megyek a találkozóra. Ez lenne a legjobb. A lelki békémnek biztosan. Legalábbis azt hiszem. Ugyanakkor ott bujkált bennem a bűntudat. Zhydrun legutóbb talpig úriember volt, nem tehetem meg vele azt, hogy egyszerűen nem jelenek még és hiába várjon rám. Elérhetőségét pedig természetesen nem tudom. És nem, ez nemcsak kifogás, nem lehet az.
Az egyetlen helyes megoldás, ha odamegyek a megbeszélt helyre a megbeszélt időben és megmondom neki, hogy sajnos halaszthatatlan dolgom adódott és nem tudok maradni vele vacsorázni, majd sietve távozok. Igen, ezt kell tennem. Ezt is fogom tenni.
Hogy ehhez mégis miért veszek fel egy elegánsabb ruhát és még magas sarkút is, minek igyekszem kicsit rendbe szedni a hajam és még a szokásosnál egy kicsit több sminket is feltenni, azt magam sem tudom. Pedig elég kényelmetlen így odabuszozni, de taxira nem akarok a megtakarításaimból költeni. Különben is, be kell osztanom a pénzem, nem élhetek nagy lábon, a képeimből befolyó összegek és az ösztöndíjam nem tesznek lehetővé ilyesmit, családom pedig ugye nincs, akiknek a támogatására támaszkodhatnék bármiben is.
A szívem valamiért a torkomban dobog, ahogy egyre közelebb érek a megbeszélt étterem bejáratához. Nem tudom miért. Nem akarok sokáig maradni. Csak gyorsan elmondom, hogy dolgom van és itt sem vagyok. Így lesz. Ezt és a szavakat, amiket és ahogyan mondani akarok Zhydrunnak, ismételgetem magamban végig. Nyugalom, Emma, nem lesz semmi baj! Tudod, mit akarsz, nem igaz? Nem igaz? De vajon Zhydrun ott van már? Vagy várnom kell majd rá? Eljön egyáltalán? És ha elfelejtette? De hiszen az csak jó nekem, nem kell magyarázkodnom! Akkor miért szeretném, ha mégis ott lenne? Nem értem. Nem értek semmit. Minél közelebb érek, annál inkább összezavarodom. Már látom a bejáratot a kőoroszlánokkal, de még túl messze vagyok, hogy az ott ácsorgó embereket felismerjem. Talán Zhydrun is ott van... Jobb lenne inkább mégis hazamenni... De nem, azt nem tehetem meg. Bátorság, Emma! Már csak pár perc, pár méter és ott vagy! Gyorsan lerendezem ezt az egészet és már mehetek is haza. Minden úgy lesz, ahogy végiggondoltam előre. Legalábbis szeretném hinni, hogy így lesz. Hogy képes leszek tartani magam az elképzeléseimhez, nem úgy, mint a legutóbb...

Radioactive | Bocsi a késésért! | Clothes




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Hétf. Júl. 27, 2015 5:11 pm


Winniet egy kicsit ki akarom vinni, hogy levegőzzön meg ilyesmi. Szerencsére a testvéréről semmi hír, remélem meghalt. Annyira utálom azt a házisárkányt, hogy azt nem tudom szavakba önteni. Múltkori jelenete igazán csak szánalomra méltó volt, amit művelt. Esküszöm, egy pár éves gyerek is moderáltabb, mint az a lány. Csak azt sajnálom, hogy Winnie arcát hordja.
A kezét fogtam,és sétáltam mellette nyugodtan. A francianegyed különben is zsúfos volt, néha előfordulnak az álarcosbálok, olyankor akkora a tömeg, hogyha kinyújtod a karod, orrba nyomsz valakit. Most egy kicsit szabadabbnak érzem magamat azért, mert végre a szerelmemmel vagyok, és nem a büdös kutyákkal. Sok évet elpazaroltam oda, amit Summer meg is említett. De elnézést. Neki mi köze van hozzá? Nem azért mentem el, mert más nőket húzok, hanem mert megoldást akartam arra, hogy ne kelljen minden teliholdkor akaratunk ellenére átváltozni. Szörnyű volt minden egyes olyan nap. Már csak Winnie jön, akit Klausnak hamarosan át kéne változtatni. Winnie fél a haláltól, de akkor is át kell, hogy változzon. Szükségem van rá. Egy vérfarkas nem él addig, mint egy hibrid. A hibrid örökké él, de egy vérfarkas nem. Nekünk pedig ezer év is kevés lenne együtt. Túl önző, és telhetetlen vagyok, számomra egy egész végtelenségi évek kellenek, hogy vele éljek. Számomra minden egyes idő kevés. Ezért is próbálok mindent úgy csinálni, hogy azt együtt. Együtt főzni, takarítani, dolgozni, szerelmeskedni, mindent. Most is elvittem egyet körülnézni, hogy kikapcsolódjunk, és ne a négy fal közé legyünk bezárva. És különben is… most akarom majd megkérni Winnie kezét. Elértünk egy olyan időszakot, ahol már illendő megkérnem a kezét. Régóta együtt vagyunk, ám pár évet külön éltünk, azért, mert nekem el kellett tőle mennem. Akkor nem voltunk együtt, szabad utunk volt a nagyvilág felé. Nőzhettem, ő fiúzhatott volna, de egyikőnk sem tette, mert mindketten tudtuk, hogy egy nap visszatérek. Különben is, ha valaki mással jöttünk volna össze, akkor sem lettünk volna boldogak. Sőt. Boldogtalanok. Mi egymásnak lettünk kitalálva. Az pedig tényleg nagyon ritka, ha két ember ilyen fiatalon képesek egymásra éveket is várni. Mi ezt is megtettük.
- Jól érzed magad? – fordulok felé kíváncsian, megérdeklődve, hogy jól érzi-e magát így kikapcsolódva.



to Winnie
352 ● mermaid   édesem

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Vas. Márc. 08, 2015 4:43 pm





Conrad & Anubis



"Járd a saját utad.."


ღ zene: The Devil Within ღ megjegyzés: -

Igazság szerint eme este nem a legalkalmasabb az esti alvásra, így tehát sétálni indulok, és elvegyülve az utcán a tömeg közt járok, s kelek. Nem igazán foglalkoztat semmi, csak hogy attól a bizonyos valakitől távol legyek. Mindig is gyűlöltem, de rám kényszeríti az akaratát, csak tudnám, hogy melyik hülye boszorkány segíti.. kinyírom, Istenemre mondom, kinyírom! Mély levegőt veszek, és egy bájos mosollyal az arcomon sétálgatok a tudatlanabbnál is tudatlanabb turisták közt. Az utca élénk, pezseg, és ezt szerettem mindig is New Orleansben. Itt érjen majdan egyszer utol a halál, bár eme gondolatra nem is lenne értelme gondolnom, hisz nem halok meg még egy darabig az tuti. Lépteim könnyedek, s már-már olyan lehettek, mint egy királyi család sarja anno az 1500-as évekből, avagy az 1600-asból. Édes mindegy, a különbség csupán egy évszázad. Az emberek mosolyognak, szórakoznak, és bámulnak. Legtöbben meg is néznek engem, bár nem értem mi olyan érdekes rajtam. Lassan beljebb, és még beljebb érek, ahogy megállok egy pillanatra, és ekkor megpillantok egy kisfiút. Egy ideig elidőzz rajta a tekintettem, ahogy ő is megnézz.. van benne valami fura, én pedig óhatatlanul indulok meg feléje, de ő ekkor már rég elindult. Persze én nem adom fel a dolgot, és kitartóan követem őt, bár magassarkúban ez még mindig nehéz, de a múltkori futástól azért könnyebb mégis csak. Nem félek, és az sem rémítene meg, ha épp nekem esne az anyja, avagy az apja, hogy mit képzelek magamról, bár.. nem tűnik úgy, mint akinek családja van, inkább magányos.. Kiérünk az emberi tömegtől.. uh, most ijedjek meg?
-Hé, várj!-Szólok utána, és ha nem állna meg, akkor jómagam a kisfiú elé futok, és lehajolva hozzá a szemeibe nézek.-Mégis mit keresel egymagad egyedül ilyen tájt az utcán? Nem rémisztő kóborolni?-Kérdezem meg aggódást megjátszva. Az érzelmek sohasem voltak igazán az erősségeim, de tudom milyen család nélkül lenni. Szóval ha még el is utasít sem adom fel, hisz látom rajta, vagyis érzem, hogy szüksége van valakire.. barátra, megértő társra? Mióta lettem ennyire kedves? De hát olyan aranyos!


Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Hétf. Márc. 02, 2015 10:24 pm


Anubis ☾ Conrad, his royal cuteness
Már rég besötétedett, a tágas utcára pedig kimerészkedtek a csúnya vámpírok. Egy jófiúnak már ágyban lenne a helye, de nekem üres a pocakom. Ma nem leszek jófiú. Most nincs családom, így megkérdeztem Buborék Uraságot, hogy kimehetek-e játszani. Természetesen igent mondott és kaptam egy buksi simogatást is. Mindig igent mond. Buborék Uraság nem is olyan butus, mint amilyennek tűnik. Nagyon kedvelem, mindig igent mond. Talán azért, mert nincs más választása. Miért is nincs…? Már nem is emlékszem. Én csacsi.
Morcos kifejezés ül az angyali arcomon, uzsonnára csak egy bögre meleg vért kaptam. Növésben lévő gyerek vagyok, ennél sokkal többre van szükségem. Körkörösen megsimogatom a pocakom, miközben a nedves út bámulása helyett felemelem a fejem, hogy úgy haladjak tovább egyedül, magányosan a veszélytelen veszélyekkel teli utcán. Hirtelen felcsillan a szemem, örömteli mosoly fut át az arcomon, ahogy meglátok néhány utcai mutatványost, akik valami színes tűzzel játszanak. Lelassítok és ámulva, bámulva megyek el mellettük. Vajon milyen íze van a tűznek? És miért nem kóstoltam még meg soha? Közben a szellős, kisebb tömeg élére fúrom magam, hogy tovább figyelhessem őket, de alig egy percen belül frusztráló érzés kerít a hatalmába. A lenyűgözve csillogó szemeim elkomorodnak és gyanakodva vonom össze a szemöldököm, ahogy szétnézek és a hűvös szellőre összébb húzom az új kabátom. Ekkor pillantom meg a két tucat körben álló kis közönség túloldalán, épp velem szemben a szőke nőt, aki engem figyel. Nem zavartatom magam, kíváncsian méregetem, nézegetem a tűznyalábokon túl. Az arcocskám ártatlan és kifejezéstelen. Mikor megunom, a figyelmem ismét a mutatványosoké, de ez sem tart túl sokáig, kifordulok a tömegből és folytatom tovább az utam. Egyelőre céltalanul bolyongva.
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Szomb. Ápr. 05, 2014 11:00 am


to Ariana


Annál jobb érzés és látvány nincs is, mikor az áldozatod ennyire... Feladja. Abból a kőkemény nőből, akivel találkoztam ez lett. Egy senki. Egy jelentéktelen vámpír, aki az életéért könyörög. Dehát mást nem is tudna csinálni. Elértem a célom, miszerint meg kell törni azt a pajzsot, ami körülvette. Az oroszlánból lett a bárány, és a bárányból oroszlán. A kedvenc részem, nincs vita. Imádom látni a fáradozásom gyümölcsét. Úgy érzem mostmár képes lenne nekem még akkor is segíteni, ha nem igézem meg, hiszen retteg. Tudni fogja, hogy ha nem tesz semmit annak érdekében, hogy a kedvemre tegyen, visszajövök, megkeresem, és meg is ölöm. Talán jobb lett volna ha ma otthon marad, és nem járkál az utcán. Erre mondják, rosszkor rossz helyen. Na de azt ne várja tőlem, hogy majd kedves leszek vele, legalábbis addig ne, amíg nem látom rajta azt, hogy teljes mértékben mellettem áll, és nem próbál átverni.
Csak figyelem, ahogy azokat az üvegszilánkokat szúrkálja magába, hagyom, hogy érezze a fájdalmat és belássa, nincs esélye ellenem. Még egy halvány mosoly is ajkaimra kúszik közben, ami csak azt bizonyítja, hogy igenis élvezem a látványt. Közben pedig az eszem azon jár, hogy hogyan is fogalmazzam meg neki azt, amit kérni szeretnék tőle.
- Hagyd abba, és figyelj rám! - Szólok végül oda neki, elvégre fájdalmak között nem tud rám figyelni, és a végén még azt vágja a fejemhez, hogy nem tudta mit kell csinálnia. Így tehát ez nem fordulhat elő. Megvárom amíg összeszedi kicsit magát, aztán közelebb hajolok hozzá, vagy inkább fölé tornyosulok, többnyire azért, hogy még jobban megfélemlítsem, majd belekezdek mondanivalómba. - Előre szólok, kérdéseket nem kérek. Ha valamit nem tudsz, nem értesz, fogod magad és utána nézel! - Figyelmeztetem, aztán oldalra billentett fejjel folytatom. - Azzal foglak megbízni téged, hogy a mai naptól kezdve szemmel kell tartanod testvéremet, Klaus Mikaelsont, aki a városban él. Elég ismert a neve, szóval nem lesz nehéz megtalálnod. Az nem igazán érdekel, hogy te magad fogod-e elvégezni a feladatot, vagy megbízol, megigézel valakit, a lényeg az, hogy minden három hét után... Tehát három hét múlva, jövök és te elmondod nekem mit láttál, esetleg hallottál. És ne is próbálj meg elszökni előlem, mert esélyed sincs, ha elkaplak akkor pedig meg is öllek! - Hátra lépek egy lépést, miközben hagyok egy kis hatásszünetet, hogy fel tudja dolgozni a hallottakat. - A város szélén van egy régi elhagyatott ház. Ott fogsz rám várni három hét múlva, valamikor a délelőtt folyamán. - Teszem még hozzá, ami nem biztos hogy nagyon tetszeni fog neki, hiszen ezzel nem mondtam pontos időt, csak azt, hogy az egész délelőttjét várakozással kell eltöltenie, mert nem tudhatja mikor érkezem. - Szóval értettük egymást? - Kérdezem végül meg tőle, majd az üvegszilánkokra pillantok. Szinte biztos vagyok benne, hogy minden világos lesz neki, és csinálni is fogja amit mondtam, elvégre kétlem, hogy mégegyszer képes lenne ezt az egészet végig csinálni. Nem merne szembeszállni velem, és ez így jó is. Nem szeretnék ellenkezést.
- Nem mellesleg, a fájdalomküszöböd tényeg nagyon alacsony. Nem vagy eléggé hozzászokva az ilyesfajta szórakozáshoz. Na, majd talán változtatunk rajta, ha rosszkislány leszel. - Kacsintok ezzel rá figyelmeztetően, majd elfordulok, körbenézek. Szerencsére az igézésem teljesen hatásos volt, senki nem figyel ránk, mindenki csak átlagosan a ruhákat bámulja tovább, és ez így tökéletes.
- Akkor most összetakarítod az üvegszilánkokat és a vért, aztán, el is mehetsz. - Nézek vissza rá, egy utolsó igézés erejéig, majd intek neki fejemmel és kivonulok az üzletből, magára hagyva a lányt, aki remélhetőleg semmi ostobaságot nem fog művelni az elkövetkező hetekben.

▽▽▽



▷ 578 szó ▷ timber ▷ köszönöm a játékot (: ▷©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Kedd Márc. 04, 2014 11:47 am

Kol & Ariana



Tudom, sejtem, hogy nem sokat ér a könyörgés, vagy a kérlelés, de attól még ösztönösen ez az első, ami eszembe jut. Nagyon nem tetszik nekem, ahogy rám néz, sem az, ahogy sarokba szorít, és hogy tudnom kellene, hogy ki is valójában. Sejtelmem sincs róla, alig tudok valamit erről az egész világról, ami körülöttem van és nem is akarom megismerni, amíg nem muszáj. Tudom, hogy a végtelenségig nem tehetem meg, hogy csak szórakozom, de attól még próbálom ebben a hitben ringatni magam. Mint ahogy most is abban reménykedek, hogy ez a halálos félelem elmúlik, és hogy végre engedi, hogy csak úgy kisétáljak innen.
- Én... én tennék érte, hogy megérdemeljem, csak mond, hogy mit és... és hagyd, hogy elmenjek. - nem, sajnos nem tudok leakadni a témáról. Abban persze nem vagyok biztos, hogy bármit megtennék, amit kérne, csak azért, hogy elengedjen. Leginkább ez utóbbi a fontos nekem az összes többi inkább csak részletkérdés. Na persze a bármit megtennék alatt nem pont ezt értem, amit ő kér tőlem. Nem, nem akarok keresni valamilyen éles tárgyat, mert annyira nem vagyok hülye, hogy ne jöjjön le azonnal, hogy mit is akarhat tőlem. Félek, rettegek és nem akarom, hogy bármivel is megsebezzen, akkor sem, ha az begyógyul.
- Nem túl nagy, én ezt így is meg tudom mondani és akkor nem kell tesztelned. - a hangom már egyértelműen könyörgő, nem mintha bármit is érnék ezzel. Nem valószínű, hogy hatna rá az sem, ha sírva térdre borulnék előtte, hogy hagyjon. A szeme... a szeme túlságosan sok mindent elárul és abban nem látok mást csak végtelen kegyetlenséget, vagy ezt csak a félelem mondatja velem? Rémes, hogy így bele tud mászni a fejembe. Ilyen tehát, amikor én teszem ezt másokkal, bár én soha nem kérek ilyet senkitől, ez azért nagy különbség. Én csak azért nyúlok bele a tudatukba, hogy nekik jobb legyen, hogy csak jó emlékekkel távozzanak, ennyi, nem több. Ez a fickó viszont cseppet sem ilyen céllal cselekszik, én pedig nem csoda, ha mégis próbálok menekülni, de nem enged... valami nem enged és a lábam sem visz előrébb, hiába akarom nagyon, hogy megmoccanjon és az ajtó felé vigyen. Hirtelen ötlet fogalmazódik meg a fejemben. Valahol talán mélyen érzem, hogy nem kellene, de mégis képtelen vagyok rá, hogy másképp cselekedjek. Muszáj megpróbálnom!
A tűzjelző egy pillanat alatt felcsendül fülbántó hangerővel, amire persze mindenki felkapja a fejét. A lábam pedig újra a padlóhoz szegeződik, amikor már a kezemben vannak az üvegszilánkok. Azt hittem... hogy talán... talán van esély rá, hogy ez megzavarja, vagy így már nem lesz neki annyira érdekes ez az egész kis kísérlet és egyszerűen csak elmegy. Ez tényleg túl naiv felfogás volt a részemről? A hang hamarosan elhal és én csak nézem, ahogy végigjár az üzletben és gond nélkül oldja meg, hogy minden úgy tegyen, mintha mi sem történt volna és arra se reagáljanak, ami történni fog. Biztos vagyok benne, hogy ennyivel nincs vége és itt még nagy baj lesz. Látom is a tekintetén, amikor visszaindul felém. Ösztönösen próbálnék el hátrálni, de még mindig nem moccannak a lábaim. Pedig milyen jó lenne, mert amit ez után mond attól megfagy a vér is az ereimben. Könyörgő szemekkel rázom a fejem.
- Ne... kérlek... - a kezeim mégis automatikusan mozdulnak, mintha nem is én irányítanám őket. Szépen egyesével fogom meg az üvegszilánkokat, és az ízületek közé, a hajlatokba, a térdemhez, a tarkóm, a csukló, hasonló kellemes területekre kezdem el befúrni őket. Persze az elsőnél még próbálok nem kiáltani, próbálom összeszorítani a szám, de egyre kevésbé megy, ahogy sorban haladok tovább. Könny mosta arccal, újra és újra nyöszörögve, kiáltva folytatom a műveletet.
- Hagyd abba.... engedd, hogy abbahagyjam. Megteszek bármit... könyörgöm. - szűröm csak a szavakat, ahogy a fájdalom közepette megy. Ahogy érzem, hogy a hús szépen lassan próbál az üveg körül összeforrni és gyógyulni. Hogy lehet ennyire kegyetlen valaki, és egyáltalán miért teszi? Nem vétettem ellene semmit, legalábbis eredetileg, amíg csak vásároltunk. És mégis hogy képes erre, hogy tud megigézni?

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Vas. Márc. 02, 2014 6:53 pm


to Ariana


Lehetnék kedvesebb, de nem leszek. És itt a pont. Befejeztem mindenféle színjátékot, megmutatom, hogy ki is vagyok én valójában. Az a bizonyos Travis, akinek az imént bemutatkoztam neki, mostanra teljes mértékben eltűnt. Gondoltam én, hogy nem fogom tudni sokáig játszani a jótét lelket. Több mint ezer éve így élek, és nem fogok tudni túl hosszú időre változtatni. Ráadásul én úgy szeretem magam, ahogy vagyok. Bár azért azt sem mondom, hogy nem szórakoztam jól. Most mit mondjak? Ősi vámpír létemre, legalább néha ki kell használni azokat az adottságokat, amikkel egyetlen vámpír se rendelkezik... Leszámítva három testvéremet, akik miatt csinálom ezt az egészet. Mert ugyebár azt sem felejthetem el, hogy ennek a játéknak célja is van. Jó, persze nem nagy dolognak tűnik egy kis megfigyelés, kivéve ha azt egy ősi vámpíron kell véghezvinni. Klaus pedig nem hülye, ahogy Elijah sem. A testvéreim, így jól tudom, hogy mik a gyengéik, és mik az erősségeik. Viszont azt már nehezen tudom megsaccolni, hogy mire is készülnek New Orleans-ban, amíg én "száműzetésben" élek Mystic Fallsban. Tudni akarok mindenről ami a családomban történik, legyen az bármilyen apróság is. Szeretek mindenre figyelni, és nem akarok olyan hibába esni, mint amibe estem nem is olyan régen. Bosszút állok a két testvérpáron és én már itt sem vagyok.
- Nagyon szépek a szemeid, kiscica... De sajnos nem hatsz meg velük! És nem árt tudnd, hogy én csak azzal vagyok kedves, aki ezt megérdemli. - Mondom, miközben végigvezetem rajta tekintetem, mintha ezzel azt akarnám jelezni, hogy ő egyáltalán nem érdemli meg. És hát nem is érdemli meg. A játékszerek ilyesmit soha nem érdemelnek meg. Örülhet annak, hogy még él, és a társaságomban lehet. Mert azért nem sok élőlénynek adatik meg ilyesmi, hiszen én a kiváltságosok közé tartozom. Sőt... A legkiváltságosabbak közé! Az pedig bizony hatalmas vétek, hogy ő még csak azt sem tudja kivel beszél. Pedig igenis tudnia kellene, hová tartozik. Ha én nem lennék, ő még annyira sem lenne! Azt se tudom kizárni, hogy pontosan az én vérvonalamhoz tartozik. És ő azt mondja nem tudja ki vagyok! Majd meglátjut milyen gyorsan találja ki a gyönyörűség, miután a haláláért fog könyörögni a fájdalomtól.
- Megmondtam... Kíváncsi vagyok mekkora a fájdalomküszöbe egy hozzád hasonló vámpírnak. - Mosolyodom el ártatlanul és kedvesen, mintha csak a világ legkellemesebb ajánlatát tettem volna fel neki. Bár ő nem választhat, úgyis azt fogja tenni amit én akarok. És ha úgy látom megérdemel egy kis kínzást, hát meg fogja kapni, habozás nélkül. Igazából minden csak rajta áll. Ha tudja hol a helye, és tudja mit kell mondani, ha kér tőle egy apró szívességet egy ősi vámpír, akkor talán épségben elmehet.
Szó nélkül figyelem ahogy elmegy mellettem és keresni kezd valamit, az utasításomra. Illetve mégsem... Felvont szemöldökkel nézem végig próbálkozását, ahogy menekülni akar. Kíváncsi vagyok mikor jön rá, hogy ez nem fog menni. Úgy látszik tényleg nem hallott még rólam, és valószínűleg testvéreimről sem. Hiszen ha hallott volna, most nem húzná feleslegesen mindkettőnk idejét, hanem csinálná amit mondtam. De úgy látszik inkább megnehezíti a saját dolgát. Szadista mosoly kúszik arcomra, mikor látom, hogy végre megmozdul. Magabiztosan lépked, én pedig egyre kíváncsibb vagyok arra, hogy mi lesz ennek a végeredménye. Mit talált ki? Remélem...
- Hogy az a... - Morgom el magamban égő szemekkel, mikor látom, hogy mit is művel. A kis liba... Azt hiszi ezzel megmentheti magát? Na majd meglátjuk kinek áll feljebb.
- Te itt maradsz! Nem mozdulhatsz el! - Morgom el a szavakat, ismét megigézve Arianát, majd pillanatok alatt termek az egyik alkalmazott előtt. - Kapcsold ki ezt a sz@rt, de rögtön, aztán pedig felejtsd el amit láttál! - Igézem meg őt is, és szabadjára engedem. A vámpírlányra pillantok, nem túl kedvesen, és ő ebből igenis tudhatja, hogy nem ússza meg szárazon, amiért nekem kell takarítani utána. Körbenézek az üzletben, szerencsére nem túl nagy, így túl sok ember sincs benne. Pontosabban hatan vannak, plusz egy, aki kimenekült. Ajánlom neki, hogy ne hívjon segítséget! Na mindegy...
Mind a hat embert fogom és megigézem, hogy csináljanak úgya mintha mi sem történt volna, és ne emlékezzenek semmire amit ebben az üzletben fognak látni, vagy eddig láttak. Csak ez után fordulok vissza az öltöző felé. Lassan, kimért léptekkel indulok meg, hogy ezzel is az őrületbe tudjam kergetni a vámpírt.
- Remélem azt tudod, hogy óriási ostobaságot csináltál. De sebaj, már kitaláltam mit kezdek veled. - Oldalra billentem a fejem, az üvegeket nézem a kezében. Úgy kell megfogalmaznom, hogy most ne legyen semmi kibúvó. Nem hagyhatok neki kiskaput, mert ő képes kibújni azon. - Fogd szépen azokat az üvegszilánkokat, és kezd el magadba szúrkálni őket, szépen egyenként, és mélyre. Oda szúrd, ahol a legjobban fáj, és addig amíg én azt nem mondom, hogy állj! - Igézem meg végül őt is, és várom van-e még valami hülyeség a csöpp kis eszében. Ha nincs, talán belekezdhetek abba, amiért jöttem. Bár nem tudom mennyire fog tudni rám figyelni szenvedések közepette... Na de ezt csakis magának köszönheti.

▽▽▽



▷ 811 szó ▷ timber ▷ áucs... ▷©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Vas. Feb. 23, 2014 9:30 pm

Kol & Ariana



Nagyon úgy érzem, hogy nem szép tőle, hogy kimondta ezt csak így. Igen, nincs konkrétan saját pénzem, de akkor is. Nem lehet ilyet csak úgy valaki fejéhez vágni, az igenis... szemét dolog. Bár ha tudnám, hogy amúgy miken gondolkodik mindenféle égetés, meg stb. terén, akkor még mindig jobban örülnék neki, hogy végül ezt mondta és nem azt, hogy na menjünk és végez velem. Egy a lényeg, nagyon nem akadhatok ki, mert nem vagyok az a típus, aki direkt rátámad másokra. Sokkal jobban szeretem, ha valami szórakoztató, mintha valami balhé lesz belőle. Előfordult már, de az nem az én világom. Egyszerűen csak élem az életem, kihasználok másokat, de a legtöbb esetben ezt egész rendes kislányként teszem, hogy nekik is jó legyen. És sose szoktam valakinek úgy leszívni a pénzét, hogy szegény a végén teljesen összeomoljon. Inkább csak cserüzlet ez az egész, amivel mindenki jól jár.
- Ez igen, de... lehetnél egy kicsit kedvesebb. - kicsit lebiggyed a szám széle már csak azért is, hogy egy kicsit megessen rajtam a szíve. Jó, hát azt nem tudhatom, hogy ilyesmivel érdemben nem nagyon rendelkezik, ami a lelki részt illeti. Viszont, azt ami történik egyre inkább nem értem őszintén szólva. Hogy morbid a humora, és... sejtelmem sincs, hogy mit is akar ezzel, de furcsa módon érzem, hogy... félek. Mi a fenéért félek én egy embertől? Nem értem és ez a bizonytalanság még rosszabb. Próbálom tartani magam és egyszerűen nem foglalkozni az egésszel, de nehezen megy. Szeretnék eltűnni innen, szeretném ellökni, lefogni a kezét, de mégsem sikerül az, amit én akarok. A neve viszont semmit sem mond, hiszen nem vagyok valami tájékozott ebben a vámpír témában.
- Kezdem sejteni, hogy nem az vagy és... nem vagyok benne biztos, hogy meg akarlak ismerni. Csak el akarok menni! - próbálom én lefogni legalább a kezét, hogy ne érjen hozzám, mert rémesen zavar, hogy a hajamat piszkálja. Az a szadista vigyor pedig még inkább. Valahogy sokat sejtet, túlságosan is sokat! Nem akarom tudni, hogy ki ő, és végképp nem akarom megismerni. De mégis túl erős a félelem ahhoz, hogy megpróbáljam erősen ellökni magamtól, pedig nagyon akarom, annyira nagyon akarom! A következő szavakra teljesen elkerekedik a szemem. Éles tárgyat? És meglátjuk mekkora a fájdalomküszöböm? Miről beszél?
- Mégis... mit akarsz tőlem? - hiába a kérdés, a tekintete nem azt sugallja, hogy erre választ is fog adni nekem és csak úgy egyszerűen békén hagy és elenged. Nem akarok itt maradni, mégis amikor kimondja a szavait érzem, hogy esélyem sincs. Elindulok kifelé, de alig pörög az agyam, hogy mi lenne az az éles tárgy. De nem akarok éles tárgyat keresni! Miért jár mégis ezen az eszem? És miért nem tudok kimenni azon az ajtón, hiába is nézem annyira és próbálok arra fordulni? Egyszerűen nem megy! Komolyan érzem, hogy kezdek pánikba esni, aztán jön a hirtelen gondolat. Azt mondta, hogy nem mehetek el innen, hogy kell egy éles tárgy, de ez egy üzlet, itt nem tartanak ilyesmit csak úgy elől. Viszont... körbepillantok és kiszúrom végül a tűzjelző üvegcséjét. Fogalmam sincs, hogy ez mennyire lesz rossz ötlet, de végül arra veszem az irányt, és a könyökömmel töröm be az üveget, amire fel is csendül éles hangerővel a tűzjelző. Én pedig próbálok rezzenéstelen arccal szedni fel pár üvegszilánkot a földről, meg még a kis nyílásból, hogy azokat vigyem vissza az öltözőbe. Persze közben hátra pillantgatok, hiszen jönnie kell erre valakinek, muszáj!

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Vas. Feb. 23, 2014 12:16 pm


to Ariana


Lehet, hogy attól az embertől, akit én most épp játszom... Travis. Szóval lehet, hogy tőle nem túl szép ilyet mondani, de tőlem, Kol-tól, nem kell sokkal nagyobb kedvességre számítani. Sőt! Örülhet annak, hogy eddig el tudtam játszani az ártatlant. Még szerencse, hogy nem azért jöttem ide, hogy szórakozzak. Vagyis azért is, de többnyire más vezényelt. A bosszú. Ahogy az elmúlt időszakban ez többnyire végig így volt, szóval csodálkozni sem kell ezen. Viszont kezdem úgy érezni, hogy ez a nő nem a nekem való... Egyszerűen nem tesz semmit, azon kívül, hogy levásárolja a bankártyám tartalmát. De az is lehet, hogy nekem pontosan ilyen kellene. Legalább nem kelt nagy feltűnést, de azért mégsem az a nagy szent vámpír, aki nem mer hozzáérni egy emberhez sem. Hm... Ez kell nekem? Most, hogy így belegondoltam, kezdem úgy érezni, hogy igen. Ez kell! Akkor hát itt az ideje annak, hogy beavassam a történtekbe. Vagy még ne? Olyan aranyos szegény kis bárány... Harapnivaló! Talán kicsit még ráijesztek. Akkor majd legalább tudni fogja, hogy hol is a helye azon a bizonyos ranglétrán, és nem kezd el nekem pattogni, miután megtudta az igazságot. Nincs szükségem agresszív méregzsákokra! És ha valamire, vagy valakire nincs szükségem, azt egyszerűen... Félre dobom. És ezt nem úgy kell értelmezni, hogy elküldöm, hanem szó szerint félre dobom, mondjuk egy hullazsákban. Vagy elásom. Esetleg elégetem. Attól függ melyikhez van kedvem.
- Illik, nem illik, de ez az igazság. Nemde? - Vonom fel szemöldököm. Talán legjobb lenne az, ha megigézném, hogy soha többet ne merjen egy emberhez se odamenni, hogy kihasználja, hanem dolgozzon meg a saját pénzéért. Vicces lenne, nem? De... Valószínűleg az lenne, viszont arra nincs időm, hogy jöjjek és figyeljem szerencsétlenkedését. Szóval nincs értelme erre megigézni, hiszen ha nem látom, nem is olyan érdekes már. De sebaj, majd kitalálok mást neki, arra mérget vehet. Nem hagyom annyiban.
Látom rajta, hogy egyáltalán nem érti miért van nekem morbid humorom. És ez szörnyen tetszik. Tetszik ahogy próbája erősnek mutatni magát, de valahogy mégis belülről egyre jobban omlik le minden. Az a fal amit felállított magában... Ellenem nem működik. Hiszen olyasmire vagyok képes, amire senki más. És ezt imádom a legjobban.
- Nos... Mit szólnál, ha azt mondanám, én nem az vagyok akinek te gondolsz? - Teszem fel a kérdést vészjósló hangon, oldalra billentett fejjel. Az egyik legjobb dolog ebben az életben, mikor azt látod, hogy egy vámpír a mennyekből leszáll a földre. És az még jobb, mikor még egészen a földbe is tudod tiporni. Én pedig még ezt is megtehetem. És még annál is lejjebb tudom küldeni, ha akarom. Bármit meg tudok tenni, mert ez vagyok én... Egy ősi vámpír, akivel nem ajánlatos összefutni sehol. Főleg ha ember vagy. Mert ha egy ember a kezeim közé akad, annak csak két vége lehel... Átváltozik, vagy meghal. Amit természetesen nem az illető dönt el, hanem én. És ha én úgy gondolom az illető nem érdemli meg azt új életet, amit tőlem kaphat, akkor egyszerűen kínok között hal meg. Nincs több opció!
- Ó, szóval nem ismersz? Akkor hát gondoskodjunk róla, hogy megismerj! - Egy igencsak szadista vigyort villantok, miközben kicsit megrántom az ujjaim között lévő hajtincsét. Mit is kezdjünk most? Valami olyan vég kell, ami biztosan tetszeni fog neki... Vagy nem. Ez csak attól függ, mennyire mazochista. Viszont ha tippelnem kell, akkor több mint valószínű, hogy ő egyáltalán nem az. Szóval...
-Akkor hát... Szerezz nekem valami igazán éles tárgyat, itt az üzletben. Meglátjuk mekkora a fájdalomküszöböd. És nem mehetsz el! - Igézem meg ismét, majd elállok az útból. Nem elég, hogy azt hiszi, ember vagyok, és mégis retteg tőlem... Ami már magában megbolondítja, még saját magának kell kiásnia a sírját is, hiszen neki kell kiválasztania az eszközt, amivel... khm... Talán bántani fogom.. Persze nem fogom megölni, de talán vannak sokkal rosszabb dolgok is a halálnál. Főleg egy vámpír esetében. Na de majd meglátjuk mennyire lesz együttműködő! Ha elég kedves lesz, az is lehet, hogy megkönnyíti a dolgom.

▽▽▽



▷ 648 szó ▷ timber ▷ hátööö... :$ ▷©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Szomb. Feb. 22, 2014 8:45 pm

Kol & Ariana



Igen, azt hiszem tényleg csak a mának élek, hiszen régen erre nem volt lehetőségem, most viszont nagyon is. Akkor még be voltam zárkózva, mert nem volt más lehetőségem, és csak egy megszeppent kislány voltam, akinek minden nap igyekeztek megmagyarázni mennyire nem ér semmit. Mostanra viszont más lett a helyzet, végre valaki vagyok, végre érezhetem, hogy elérhetem, amit akarok. Hát persze, hogy a mának élek és élvezem azt, amit megszerezhetek magamnak, legyen az pénz, pasi, vagy egy jó ruha. Valahogy nem gondolok előre, hogy mi lesz akár évek múlva, amikor esetleg megunom majd ezt, hiszen hogy is unhatnám meg egyáltalán? Nem is látok rá esélyt, hogy ilyesmire sor kerüljön, legalábbis jelenleg. Élvezem ezt az életet és kész. Az persze azért első körben nem tetszik, amit mond, csak épp nincs lehetőségem rá, hogy nagyon zokon vegyem, ezért csak kicsit húzom el a szám és emelem meg az állam.
- Héj, ilyet nem illik így nyíltan kimondani! - igazából még csak nem is stimmel ez. Jó, az igaz, hogy nincs túl sok pénzem, úgy konkrétan saját, de az viszont már más kérdés, hogy bármennyit szerezhetek és bárkivel vetethetek magamnak új ruhát. Azért ezt persze abban a hitben élve, hogy ő egy ember, nem fogom kimondani, de attól még így van. Végülis most az ő bankszámláját is gond nélkül csapolgatom, ugyanígy tehetek máséval is nem igaz? De nem fogok e miatt azért a szükségesnél jobban kiakadni, teszem azt nekimenni, vagy ilyesmi. Nem hiszem, hogy az jó megoldás lenne, főleg mert én nem vagyok olyan. Nem vagyok egy kegyetlen típus, a legtöbbeknek általában kellemes emlékeket szoktam adni, mert igenis ez így helyes. Nem ijesztek rá senkire, maximum akkor, ha az illető valami szenyó típus, aki meg is érdemli. Aztán viszont kissé változnak az események, és akkor még finoman fogalmaztam. Az még rendben van, hogy szeret szórakozni és ezt még nem is értem annyira.
- Morbid humorod? Azaz? - tényleg nem értem, bár nem kell sokat várnom, hogy végül a tudtomra adja, hogy miről is van szó. Én pedig ténylegesen érzem azt a félelmet, amit ő plántál belém és azzal sem törődve, hogy szimplán csak fehérneműben vagyok felülről simán mennék. Buta dolog, hogy rá se jövök, hogy tennem kéne ellene, hogy megtámadhatnám, de egyszerűen nem ez az első gondolatom. Évek óta vagyok vámpír, de mégsem jön még minden ösztönösen, ahogy jó eséllyel kéne. Nagyot nyelek, amikor a tincsemmel játszik és kifejezetten érzem, ahogy remeg a szám széle és a pánik kezd egyre inkább eluralkodni rajtam. Miért félek én egy... embertől? Valami nagyon nem stimmel!
- Ha elmehetek úgy, nekem megfelel... nem számít a felsőm, csak engedj ki! - próbálok kicsivel határozottabban megszólalni, de nem igazán megy, akármennyire is küzdök. El kéne löknöm, félre az útból, hogy kimehessek. Én vagyok az erősebb nem igaz? Aztán kiderül az igazi neve, ami ciki, vagy sem, de nem mond nekem az ég világon semmit sem. Csak riadtan rázom meg a fejem, mint a csapdába szorult őz, akivel éppen az oroszlán szórakozik.
- Nem... nem igazán ismerős, akkor elmehetek? - nem értek ehhez a világhoz, ősök, meg minden. Én még csak a saját határaimat sem ismerem teljesen. Ösztönösen mozdul a kezem, amikor a tincsemet csavargató karjára téved. Egészen erősen szorítom meg, én legalábbis ezt hiszem. Azt akarom, hogy félre álljon előlem és menjen el végre! Nem akarok egy helyen lenni vele, főleg nem ilyen kis helyen, elég volt! Nem úgy alakul ez a nap, ahogy én szerettem volna, kicsit sem.

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Vas. Feb. 16, 2014 9:44 pm


to Ariana


Mondanám, hogy igaza van, de mégsem teszem. Mert akárhogy nézzük, jó az ha valaki szép... Viszont akkor vállalja a következményeket. Egy szakadt ruhát egyszerűbben tépne le róla bárki, és ebből nem adok le. Az pedig teljesen más, hogy rajtam mi állna jobban, hiszen nekem van pénzem arra, hogy szebbnél szebb, és menőbb, divatosabb ruhákat vásároljak, neki viszont nincs. Ezt bizonyítja azt a tényt, hogy most éppen itt lóg rajtam és a bankkártyámon. Persze ezzel a véleményen a bennem lakozó vámpír, már nem ért egyet. Ám de egy tudatlan emberke így látja ezt az egészet, elvégre ez a nő csak egy embernek lát, így kénytelen vagyok halandóként is érvelni. Pedig az ősi most azt mondaná, hogy egy vámpírnak annyi pénze lehet, amennyit csak akar. Vagy éppen az is megoldás amit ez a lány is csinál. Simán másokon elősködik. Igazából jó megoldás. Viszont nekem úgy tűnik mintha mindig csak a mának élne. Ez a hozzáállás pedig nem nekem való. Szeretek előre gondolkodni, szeretem legalább részben embernek érezni magam, még ha ez furcsa is. Mert ugyebár ilyesmit rólam senki nem gondolna, és ezen nem is csodálkozom. Viszont egyes dolgokat szerettem még emberként is, és ezeket a szokásokat megtartottam a mai napig is. Mint például, az evés... Mindig szerettem enni, és furcsamód még most is szoktam. És ezt most úgy értem, hogy emberi ételt, nem pedig vért. Igaz, hogy nincs rá semmi szükségem, de sokszor a halandók is csak azért esznek mert kívánják, és nem pedig azért mert szükségük van rá. Hát most így vagyok vele... Ráadásul mégcsak meg sem hízhatok tőle.
- Tudom, hogy jobban áll, viszont kettőnk között az a különbség, hogy nekem van pénzem új ruhára, neked viszont nincs, Szivi! Én megengedhetem magamnak, hogy egy-két ruhát széttépjek, te nem. És ennyi! - Hogy miért mondom ennyire kerek-perec az arcába? Talán, hogy kicsit felhúzzam, elvégre az lenne a célom, hogy megtudjam, mit tenne egy emberrel. Hogy mire képes. Ha semmire, akkor valószínűleg nem ő lesz az akit keresek. Nekem nem olyan vámpír kell, aki arra sem képes, hogy valakit "megbüntessen". Nem tűrheti el, hogy egy ember így beszéljen vele! Általában én sem tűröm el, de persze kivétel mindig akad, ha nyomós érvem is van rá, hogy ne bántsam az illetőt. Na de neki nincs! Még Saraht is megbűntettem annak idején... A gerince bánta a kicsikének. Aztán pedig neki kellett döntenie, hogy vagy vámpírrá változik, vagy nyomorultan éli tovább az életét. Mondhatni, igencsak jól döntött. Én is és ő is jó járt.
- Támpont kell? Ám legyen... Szeretek... Szórakozni. De sajnos elég morbid humorom van. - Oldalra billentett fejjel mérem végig a lányt. Fogalmam sincs, hogyan fog erre reagálni, de ha elég okos, akkor éppen itt lenne az ideje, hogy sejtsen már valamit. Hogy érezze, nem ő a dominánsabb, és nem ő vezet. Bár ez még korai lenne, na de annyit észrevehet, hogy nem vagyok én olyan ártatlan, mint azt ő gondolta.
Következő szavai hallatán felnevetek. Az oroszlánból egy kicsike bárány lett. Annyira... aranyos. Nem hittem volna, hogy ez ennyire szórakoztató játék lesz. El akar menni?
- Ruha nélkül akarsz elmenni? Érdekes látvány lesz, aranyom! És még csak le se téphettem... Hogy az a...! - Vigyorgok rá szemtelenül, miközben egy hajtincsét ujjaim közé fonom. Nem igazán tudom még, hogy mit is akarok kezdeni itt vele, de annyi biztos, hogy nem fogom elengedni rögtön. -Kezdjük újra... Hm, Kol Mikaelson vagyok! Ismerős név? - Pillantok szemeibe, teljesen ártatlanul. Látni akarom azt a félelmet, amit az imént keltettem benne.


▽▽▽



▷ 573 szó ▷ timber ▷ bocsánat a késésért :$ ▷©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Hétf. Jan. 27, 2014 9:43 pm

Kol & Ariana



Jó eséllyel azért egészen máshogy reagálnék akkor, ha tudnám, hogy ki ő, és hogy épp nem én verem át őt, hanem pont fordítva. Azért teljesen máshogy állnék hozzá és tuti, hogy nem lennék ilyen kezes bárány, meg ajánlanám fel magam szemrebbenés nélkül. Jó eséllyel rendesen ki fogok akadni, ha kiderül itt a lényeg. Így viszont egyszerűen csak egy pasit látok, aki a vacsorám lesz és egy kicsit leszívhatom a bankkártyáját is, de azért mellé mégis csak adni akarok valami pluszt is neki, hogy ne csak rossz élményekkel távozzon. Félő, hogy ez lesz majd itt a legnagyobb bökkenő, én nem vagyok se gonosz, se végletekig önző, egyszerűen csak szeretem élni az életem, ami megadatott most, hogy végre nem csak egy szánalmas kislány vagyok, akit lelkileg mindenki terrorizál. Jó eséllyel pont azért fogok majd nagyon kibukni, ha mindenre fény derül, mert az utóbbi években megszoktam, hogy én irányítok, nem pedig más engem.
- Végül is ebben is van ráció, bár attól még valahogy nem szeretek szakadtan kinézni. Neked is sokkal jobban áll ez a szerelés, mint mondjuk egy szakadt farmer és egy tépett ing. - nem értek egyet vele igazán, de azért elmosolyodom a végén. Jó talán van némi ráció, hogy egy kevésbé menő ruháért annyira nem kár, de attól még nem szeretnék sehol sem szakadtan megjelenni. Olyan sokáig voltak béna ruháim, hogy most már, hogy változott a helyzet, nem igazán szeretném alább adni. Nagyon is élvezem, hogy szép lehetek, hogy megakad rajtam mások szeme. - Jó ennek én se örülnék, ha leszaggatnád, de... amúgy egészen gyorsan tudok vetkőzni. - egy kis szemöldök felvonás és persze egy huncut mosoly. Nem is kell mindenáron ruhákat szaggatni, ha az ember ismeri a saját ruháját és tudja, hogyan dobja le magáról egy fél pillanat alatt. Abban még akár több izgalom is lehet, ha mondjuk én magam vetkőzök le egy pasi előtt és nem ő veszi le rólam a ruhákat.
A nevetésre, majd az azt követő szavakra egy kicsit felszökik a szemöldököm, kérdőn persze. Nem tudom, hogy mire is céloz ezzel, vagy... nem tudom, reális, hogy valamit furának érzek? Magamban megrázom a fejem, hogy lerázzam a kellemetlen érzést, aztán csak elmosolyodom.
- Hát akkor áruld el, vagy adj egy kis támpontot és akkor biztosan könnyen rájövök majd. - maradjunk akkor ennél a kis játéknál, vagy most mit is csinálunk. Nem tudom pontosan, főleg hogy még a kérdésemre se kapok érdemi választ. Kicsit oldala döntöm a fejem és érdeklődve vizslatom pár pillanatig. Jó, hát végülis nem is biztos, hogy mindent kell nekem tudni akkor, ha... csak pár ruhát és mondjuk egy kis vért. Akkor olyan mindegy, hogy mivel foglalkozik nem de? Inkább eltűnök szépen az öltöző függönye mögött, amíg ő ruhát keres és nem agyalok ezen tovább. Legyen így, titok, hogy mivel foglalkozik, én pedig egyszerűen csak a saját dolgommal foglalkozok, mert miért ne? Egy pillanat alatt ledobom a ruháimat, na nem szó szerint, azért mégis csak kb. felakasztom legalább őket, vagy a székre teszem. Aztán nézem meg magam a tükörbe és jöhet egy mosoly, amikor ő is megérkezik. Amikor az állam alá nyúl először még persze egész másra gondolok, de... hirtelen valami nagyon összezavarodik... pislogok párat, és egyre jobban tágul a pupillám, ahogy nézem. Egyre inkább érzem azt, hogy... félek. Nem is tudom, nem jut el az agyamig az ok, csak a tény, hogy félek tőle. Olyan... nem is tudom, talán újra az a paranoia jön elő, mint abban a szörnyű kisvárosban, ahol folyton sikerül vadászokba botlanom. Megint én vagyok a préda és nem fordítva? A tekintetem cikázik közte és a kijárat között, ami persze mögötte van és persze, hogy megpróbálok ellépni mellette, ami nem megy olyan könnyen, pedig én vagyok a gyorsabb.
- Elmegyek... hagyj... el akarok menni! - akármennyire is próbálom a hangom mégis elég vékony, pedig kiabálni lenne kedvem vele, de mégse megy. Valami nem engedi, hogy felemeljem a hangom, csak ez a vékony kis nyafogás marad. Mégse mozdul a lábam, így végül csak a kezem mozdul, hogy... ki akarom lökni a függönyön. Igen, ki akarom lökni, nem akarom, hogy a közelemben legyen!

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Vas. Jan. 26, 2014 3:16 pm


to Ariana


Ajándék? Jóformán azt sem tudom mi az az ajándék. Azt hiszem fél kezemen meg tudom számolni, hogy mennyiben is volt részem, az elmúlt ezer év alatt. Mondjuk nem is túlzottan hiányzik. Ahogy most sem igazán hiányzik az, hogy kibontsam őt. Valahogy jobban meg tud mozgatni ha nekem kell küzdeni egy nőért, viszont rajta látszik, hogy egyáltalán nincs szándékában kissé visszafogni magát. Ám de ha már semmiért nem kell küzdenem az életben, én úgy vagyok vele, hogy legalább a nő ne ugorjon a kezeim közé. Sarah-t is ezért nem öltem meg, és ezért változtattam át vámpírrá. Nagyon kedvelem azt a lányt, és pontosan tudtam, hogy sok hasznom lesz még belőle. Nagyon kevés olyan emberrel találkozni, aki tud a vámpírokról, és mégsem fél tőlük. Pedig Sarah ilyen... Volt. Mert ugyebár eleget tettem kérésének, de persze csak miután szórakoztam vele. És megmondom őszintén, nagyon jól eltűrte, ahogy egyesével összetörtem minden csontját. Talán ez is benne volt a vámpírrá válásában. Nagyon erős! És igazán kíváncsi vagyok arra, hogy ez az Ariana mást is tud-e mutatni, vagy csak azt, hogy milyen a teljesítménye az ágyban. Persze... Az sem megvetendő tudomány, de nekem most nem épp arra van szükségem.
- Hidd el, hogy nem minden férfinak olyan fontos a ruha. Sokszor többet számít a kisugárzás... És amúgy is, ha egy szakadt ruhában jelensz meg egy randin, valószínűleg merészebben is tépik le rólad. - Vigyorodok el pimaszul, csak, hogy nagyobb nyomatékot adjak szavaimnak. Valójában amikor elkezdtem a mondatomat, fogalmam nem volt róla, hogy hol is akarok kikötni. De azt hiszem a végére egy egész nagy okosságot sikerült kihoznom belőle. - Én se szívesen tépném ezt le rólad...- Bökök a csinos kis ruhájára, amit tényleg kár lenne kihajítani az ablakon, egy kis szórakozás kedvéért. Na jó, mondjuk ha én megvadulok, akkor nem sajnálok semmit, még az embert se. És ezzel nem éppen a szexre célzok... Egy vámpír életében van más is, ami elvonja a figyelmet. Kivéve ha valaki vegetáriánus.
Következő kijelentésén felnevetek. Fogalma nincs neki, hogy mivel is tud engem kiengesztelni. Egyre jobban várom a pillanatot, mikor rájön az igazságra. Annyira kíváncsi vagyok, hogy legszívesebben most azonnal felfedném magam. Viszont még nincs itt az idő, elvégre még semmit nem csináltam. De majd fogok! Ez így nem túl szórakoztató, szóval itt az ideje, hogy előkeressek valami ötletet, és magamat kezdjem el szórakoztatni, ne pedig őt.
- Jaj, kicsi lány... Neked fogalmad nincs, hogy mivel tudnál engem szórakoztatni. - Kezdek bele most már egy kis célozgatásba, de persze ez még kevés ahhoz, hogy rájöjjön bármire is.
Mivel foglalkozok? Hát mivel? Minek nézek ki? Üzletvezető? Nem! Ha jobban belegondolok, egy ingyenélő beképzelt idiótának nézhetek ki. És mondjuk ez is lenne a pontos igazság, de csak nem árulom el neki. Akkor csak jönnének a további ostoba kérdések, hogy akkor honnan van ennyi pénzem. Nincs kedvem a magyarázkodáshoz. Most nagyon nincs! - Hogy mivel foglalkozom? Azt hiszem ez titok lenne. - Billentem oldalra a fejem, majd miután meghallgatom ötletét, és végignézem ahogy eltűnik a függöny mögött, körülnézek. Az első kezem ügyébe kerülő ruhát kapom fel és emberi sebességgel, de mégis gyorsan indulok meg a próbafülkék felé. Csak egy pillanatra állok meg, azt is azért hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem figyel senki, majd kérdés nélkül megyek én is a függöny mögé. Valahogy sejtettem, hogy már alsóneműben lesz. Meglengetem előtte a kiválasztott ruhát, majd álla alá nyúlok és megemelem fejét, hogy újra meg tudjam igézni.
- Azt akarom, hogy kezdj el félni tőlem! - Mondom majd végigsimítok arcán. Látni akarom a szemében csillanó félelmet. Persze nem hagyom elmenni, hiába is próbálkozna. Nem tudom mit fog gondolni magáról, hogy egy embertől fél... Nem lennék a kicsi lány helyében. Szegénynek teljesen belekavarok az elméjébe.


▽▽▽



▷ 604 szó ▷ timber ▷ ez most nem lett túl jó :$ ▷ ©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Pént. Jan. 24, 2014 6:17 pm

Kol & Ariana



Persze, kétség sem fér hozzá, hogy ha megkérdezném, akkor azt mondaná, ruha nélkül néznék ki a legjobban, pedig ezzel még nem is lehet tisztában, mert egyelőre még nem láthatott mindent rajtam. Persze, ami késik nem múlik, amennyiben én is úgy akarom, de ez még a jövő, vagy a délután zenéje, és persze én azt hiszem, hogy rajtam múlik, de persze erről sincs szó. Igazából ez az egész nap nem rajtam múlik, akármennyire is azt gondolom, hogy így van. Nem én vagyok most a csábító fél, hanem inkább az átvert. Biztosan nem fogok örülni neki, ha rájövök az igazságra, de az egyelőre még odébb van.
- Na igen, ezt sejtettem, de egy igazán jó ruha olyan tud lenni, mint a tökéletes csomagolás. Az ajándék is akkor az igazi, ha van miből kibontani nem? - na nem mintha nekem bármikor részem lett volna csodás karácsonyokban, vagy ajándékozásokban, amikor kibonthattam valami remekbeszabott ajándékot, miután leszaggattam róla a borítást. Nem volt, aki ilyesmivel lepjen meg, csak az utóbbi években, ha én úgy intéztem magamnak, de persze az nem ugyanaz, hogy épp van egy pasi, akinek elcsavartad a fejét és ezért meglep valami olyasmivel, amit lényegében amúgy is akartál. Akárhogy is, de a gyerekkori jó emlékek kimaradása mindenkinek megsebzi a lelkét, az én lelkem pedig cafatokra lett szaggatva, és akkor még finoman fogalmaztam.
- Gondolod, hogy nem illik? - néhány ártatlan pislantás, az a lehengerlő fajta, én legalábbis annak szánom. Nem lehet igazán haragudni rám, legalábbis nem volt erre még példa. - De ha kiengesztellek érte, akkor úgy azért elviselhetőbb nem? - csak egy egészen apró mozdulat, hogy előre nyúlok és megsimítom az arcát. Szinte alig hozzáérve a bőrhöz, olyan borzongatóan, no meg amitől még azt sem lehet érezni, hogy az én bőröm jóval hűvösebb, mint aminek lenni kéne. Bár persze tudok mindig jó magyarázatot, határozottan hűvös van, én pedig nem vagyok túlságosan melegen öltözve, tehát simán rá lehet fogni, hogy a kezeim azért nem kellemes melegek, mert kissé már átfáztam. Persze az is kellemetlen lenne, ha megpróbálna mondjuk felmelegíteni. Az újabb szavakra nem tudok elnyomni egy széles mosolyt. Egész jól haladunk, ami az én terveimet illeti, főleg ha már ilyeneket mondd. Kicsit megnyalok a szám szélét, persze végig rajta tartva a szemeimet.
- Nem is rossz ötlet, de ki se nézné belőled az ember, hogy ilyen durva is tudsz lenni, hogy már egyből ruhákat szaggatsz. - végülis afféle üzletembernek tűnik, nem hittem volna, hogy ezen jár az esze, de ki tudja? A borítás mindig érdekes dolgokat rejt. - Mivel is foglalkozol? - pillantok rá kérdőn, miközben lelépdelünk az első üzletbe. Körbepillantok megállva szinte a bejárattól pár mérette. Azért először fel kell mérni a terepet. Végül picit megrántom a vállam és az öltöző fülkék felé indulok.
- Mit szólsz, ha már amúgy is annyira sietnél, akkor te választanál nekem pár dolgot. Ha meg vagy, akkor bent várlak, és majd igyekszem gyorsan felpróbálni mindent, persze ha segítesz, úgy még könnyebb. - döntöm picit oldalra a fejem, amikor még visszapillantok, aztán ha benne van ebben a megoldási lehetőségbe, akkor el is tűnök szépen az egyik függöny mögött, és nincs más dolgom, mint hogy kibújjak a ruháimból és úgy várjam meg. Egyszerű fekete kissé csipkés fehérneműben, persze amíg ő keresgél, addig én megigazítom kicsit a hajamat, és párszor körbefordulok a tükör előtt. Imádom ezt, a tökéletes alak, a tökéletes külső, egyszerűen együtt jár a vámpír léttel.

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Kedd Jan. 21, 2014 4:20 pm


to Ariana


Ha az én véleményemre kíváncsi, akkor az kell mondanom, ruha nélkül néz ki legjobban. De persze mi mást is mondanák, hiszen pasiból vagyok. Na meg nem is csak, hogy úgy nézne ki legjobban, elég sok időt megspórolna magának, és nekem is... Sőt, még a pénze is megmaradna. Vagyis jelen esetben az én pénzem. Bár azt se mondhatom, hogy nekem óriási szükségem van a pénzre. Valószínűleg ezért van belőle dögivel. Elvégre simán megoldok mindent pár igézéssel. Pont, mint most! Ez a nő is csak azért van velem mert én úgy akarom. És elhiheti mindenki, amint nem lesz rá szükségem, nem vacakolok sokáig, azonnal átküldöm a túlvilágra. Vagy esetleg jobbik esetben hazaküldöm, és kész. Soha nem kényszerítem magam olyasmire, amihez nincs kedvem, és ezért még csak nem is hibáztathatnak. Én megtehetem, hogy büntetlenül éljem a csodás kis életem, így ezt ki is használom. Hülye lennék nem kihasználni. Bár sajnos van pár igazán hülye ezen a világon, akik egyáltalán nem értékelik a vámpírlétet. Pedig amíg ők azon sírnak, hogy meg kell harapni pár embert, ahhoz, hogy életben maradjanak, mások azon ábrándoznak, hogy talán tényleg léteznek vámpírok, és majd egyszer átváltoztatja őket valaki. Mondjuk azt azért remélem, hogy nem az "Alkonyat" filmekben lévő Edward a példakép, mert ő valószínűleg rosszabb, mint a többi, élő, mókusevő szörnyeteg. Azt a filmet fogadni mernék, valami vegetáriánus vámpír találta ki, hogy buzdítsa a népet. Csak találkozzak vele...!
- Óh... Valószínűleg te jobban értesz hozzá, de ha engem kérdezel, nekem még ruha nélkül is tökéletesen megfelelnél. - Vonok vállat mintha nem is érdekelne annyira a dolog... Igazából nem is érdekel. Az egyetlen dolog ami engem hajt, az az, hogy kiderítsem mennyire lenne alkalmas arra, hogy szövetségesem legyen. Mert egy patkányzabálóban én bizony nem bízom meg. És egyáltalán nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy ez a nőcske csak vásárolni akar, aztán utamra enged. Látni akarom, hogy mit tud kezdeni egy törékeny emberrel. Az pedig csak még izgalmasabbá teszi a dolgot, hogy ezt a saját bőrömön tapasztalhatom meg.
- Nem illik úgy elbűvölni egy férfit, hogy a tenyeredből egyen, és még vásárolni is elmenjen veled. - Kontrázok egyből én is rá szavai hallatán, majd egy pimasz kis félmosolyt villantok felé. Ha már lúd, legyen kövér! Szinte előre látom mennyire ki is lesz bukva, mikor rájön, hogy ki is vagyok én valójában. Szóval legalább annyit könnyítek ezen, hogy most bókok áradatát zúdítom rá, aztán majd meglátjuk mennyit is ér ez nála. Általában a nők szeretik, ha egy férfi odavan értük. De sajnos azt nem tudom mennyire szeretit, ha utána kiderül, hogy csak játék az egész. Mondjuk valószínűleg meg kell majd igéznem ahhoz, hogy tudjak vele bármit is kezdeni. Vagy majd meglátjuk.
- Mit szólnál, ha az egyik ruciból kettőt vennél, és majd azt tépem le rólad a vacsora után? Akkor nem kell azon aggódni, hogy esetleg nem ehetsz eleget. Na meg azon se, hogy az egyik ruha tönkrement. - Mondom komolyan, majd be is kísérem az első üzletbe, ami velünk szembe került. Nem akarok órákat időzni minden egyes boltban, én inkább sietősre fognám. - Nos akkor... Melyik tetszik legjobban? - Teszem fel a nagy kérdést, amire úgy hiszem egyhamar nem kapok választ, hiszen van vagy itt ezer ruhaféle is. Na de ha ő nem dönti el gyorsan, hogy mit is akar, akkor majd én besegítek neki. Azon ne múljon!


▽▽▽



▷ 548 szó ▷ timber ▷ megérkezett végre :$ ▷ ©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Vas. Jan. 12, 2014 12:29 pm

Kol & Ariana



Tudom én, hogy a pasik nincsenek oda a vásárlásért, de attól még igenis jó egy kicsit húzni az agyát és kínozgatni. Határozottan élvezem, ahogy szinte már látom az arcát, amint szenvedve torzul el, de erre végül csak nem kerül sor, bár ez jó is, nem szabad túlfeszíteni a húrt, tudni kell, hogy meddig mehetek el, mi az a határ, amikor még nem akad ki. Szóval csak óvatosan. Persze az is egy megoldás, ha nagyon visszakozni akarna, akkor megigézem, de én nem szoktam ilyen aljas módszerekhez nyúlni, egyszerűen csak sokkal jobban szeretem, ha én érek el valamit a magam erejéből és nem pedig úgy, hogy egyszerűen csak kimosom valakinek az agyát és kész. Az mondjuk úgy... túl egyszerű is.
- Nem akarok én sokat, csak tudod meg kell találni azokat a darabokat, amik tényleg igazán jól állnak. - és ez még igaz is. Nem azért nehéz a ruha választás, mert az ember annyira válogatós, egyszerűen csak azért, mert olyan ruci kell, amit szinte rád öntöttek, és mindenki egy kicsit más. A szabvány méret baromság, nem lesz mindenkire ugyanaz jó és persze a szabás formája is rendkívül sokat számít. Szóval nagyon szeretek válogatni és olyasmit felvenni, ami tényleg passzol hozzám színben, formában... mindenben! Eléggé tisztában vagyok a külső adottságaimmal és azt ma már nagyon is ki szeretném hangsúlyozni. Volt 19 évem, amíg nem volt semmim, se szép ruhák, se normális élet, szóval igenis épp itt az ideje, hogy mindent pótoljak. Épp ezért zavar, hogy nem emlékszik a nevemre, de a cél érdekében kénytelen leszek elnézni neki.
- Azt el is várom, nem illik csak úgy elfelejteni a nevemet. - újra visszakúszik a megjátszott sértettség után a mosoly az arcorma. Hát persze, hogy nem akadok ki igazán, de nagyon is jól jöttem ki ebből, hiszen végülis bár nem emlékezett a nevemre, de legalább van rá lehetőség, hogy még többet kiszedjek belőle csak mert ki kell engesztelnie, vagyis ki akar engesztelni. Persze az kérdés mindig, hogy mi a célja. Az igaziról én nem tudok, csak az emberiben gondolkodhatom, hogy szimplán bejövök neki, netán le akar fektetni és a cél érdekében arra is hajlandó, hogy sokat költsön rám, mint egy luxus prostira? Hát azért annak nem nevezném magam, hiszen nagyon is válogatós vagyok pasik terén, nem bújok ágyba csak úgy bárkivel, akkor már tényleg nagyon cafkás lennék, csak ha az illető nekem is bejön. Jelen esetben ez meg is van, és az csak plusz előny, hogy nem szűkölködik pénz terén. Azért egy kicsit még feltüzelhetem igaz? Csak egy apró, ártatlan megjegyzéssel, mert hát mire nem jók azok az elhúzható függönyök... maximum lehetőség szerint nem szabad túl hangosnak lenni, miközben... segít öltözködni, vagyis vetkőzni... vagy valami ilyesmi.
- Látod, a végén még megszerettetem veled és az sem utolsó, ha segíthetsz választani, így olyan ruha kerül rám, amiben neked is tetszem. - mosolyodom el, és persze, hogy bólintok a felvetéseire is. Végülis miért is ne? Egyik sem gond. - Rendben van, divatbemutató, aztán vacsora, csak nem ehetek sokat, mert a végén nehezebb lenne kihámoznod a rucimból. - nyílt felhívás keringőre? Valami olyasmi, de csak arra utal, hogy tudja mire számíthat. Ha rendes velem, én is rendes leszek vele, ez végülis csak... üzlet. Arról már nem is beszélve, hogy a vacsora ötlete nekem is nagyon bejön, bár kérdés, hogy én várni tudok-e vele egészen estig.
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Szomb. Jan. 11, 2014 2:47 pm


to Ariana


Ó, te jó ég! Mégis mire vállalkoztam? Azt hittem ez jó muri lesz. Viszont... Mi az hogy menjünk sorba?! Van vagy száz üzlet, én pedig férfiból vagyok. Az máris kiderült, hogy nem kíméli a férfiak számláját, és magát az embert sem. Hiszen ez maga a kínzás. Nem is tudom, hogy képesek egész nap ruhákat nézegetni, a nők. Unalmas és időpocsékolás. Ezért jó a dominánsabb nembe tartozni... Csak bemegyek az üzletbe, előttem van körülbelül száz ugyanolyan ruhadarab, megfogok kettőt és kész. Nincs itt mit válogatni. De a nők esetében ott van hét millió ruha, és mindet egyenként fel akarnak próbálni. Ami persze elég unalmas, kivéve persze, hogyha egy kisebb divatbemutatót tart nekem. Azt talán még élvezni is tudnám. Csak nehogy aztán azt várja tőlem, hogy vigyem haza. Én nem az a fajta vagyok. Az egyetlen vámpír akit hazaviszek, az Sarah. Ő megérdemli. Ráadásul jelenleg ő az egyetlen vámpírom, mivel a többi velem együtt meghalt. Bár... Ha jól hallottam van itt mégegy személy, akinek sikerült legyűrnie a halált. Mindig is tudtam, hogy Virginia szörnyen okos lány. Nem hiába tettem vámpírrá annak idején. És nem hiába szerettem... Legalábbis, azt hittem hogy szerettem. Vagy tényleg úgy volt? Kétlem! Én nem tudok szeretni... Képtelen vagyok rá.
- Sorban? Mennyit akarsz te választani, Cica? Csődbe megyek... - Mondom egy halk nevetés kíséretében, ami most először őszinte. Tényleg tudja mit akar a lány, ezt nem tagadhatom, de mégis úgy érzem tennem kell valamit, mielőtt tényleg végigrángat az összes üzleten. És fogok is tenni, elvégre azért vagyok vele, hogy én szórakozzak, ne pedig ő.
Ariana. Akár ki is találhattam volna. Ez a név pontosan illik a csodás arcához. A nő nagyon szép... Semmi kétség, ahogy rám néz, majdnem sikerül neki tényleg elbűvölnie. De szerencsére, csak majdnem. És ez maradjon is így. Nekem jelen pillanatban csak egyre kell koncentrálnom, mégpedig a tervemre. Az pedig csak plusz öröm, ha ezt élvezem. Viszont ha sikerül neki elcsábítani, akkor gondban leszek. Nem igazán szeretem ha egy nő elveszi az eszemet, sokkal inkább jobb, ha én veszem el egy nő eszét. Ám de most nem ez a célom, hanem, hogy leellenőrizzem, ő lesz-e az én kis szárnysegédem. Hogy elég vámpírság szorult-e ebbe a kicsiny testbe, vagy inkább pokolra kellene küldenem. Egyszerűen gyűlölöm azokat a vámpírokat, akik nem becsülik meg az életüket, és évszázadokon át éheztetik magukat. Nem fogadják el, hogy mivé is váltak. Szégyen!
- Ariana. Hogy is felejthettem el egy ilyen gyönyörű nevet? De nyugalom... Kiengesztellek. - Arcomra varázsolok egy kis pimasz, féloldalas mosolyt, majd nemes egyszerűséggel nyomok a nő arcára egy puszit, csak, hogy legalább hasonlítsak egy mindenre elszánt, gazdag emberkére, aki meg akar magának szerezni egy nőt. Azt hiszem ezt nem is lesz olyan nehéz eljátszani. Az elmúlt több, mint ezer év alatt, bőven volt időm gyakorolni. Bár, az tény és való, hogy legtöbb esetben nem vettem hasznát a csodás udvarlási módszereimet, sokkal inkább az igézés híve vagyok, de egy-egy szórakozás éppen így volt jó. Nem mindig olyan unalmas elcsábítani valakit, anélkül, hogy képességeimet használnám.
Következő kijelentésén ismét mosolyra húzom ajkaimat, és úgy sandítok le az oldalamon lévő lányra. Ha ilyen ajánlatokat tesz, talán mégsem lesz olyan unalmas ez a vásárlás. A pénzemnek pedig valószínűleg mindegy. Ezer év nagyon sok mindenre elég... Többek között arra is, hogy pénzhez jussak, méghozzá nem is kevéshez. Az pedig legyen lényegtelen, hogy honnan is szereztem. Vámpír vagyok, legyen elég ennyi.
- Úgy érzem egyre izgalmasabb lesz ez a vásárlás. Benne vagyok. De aztán remélem, hogy kapok egy divatbemutatót, a megvásárolt ruhákból! Na meg... Egy vacsorát. - Jól tudom, hogy egyikünknek sincs szüksége az evésre, de ahhoz, hogy "jó ember" legyek, erre szükség van. Ráadásul kíváncsi vagyok mit is fog erre lépni. Rábólint, vagy megigéz? Hmm... Hamarosan valószínűleg megtudom.


▽▽▽



▷ 610 szó ▷ timber ▷ bocsi a késésért :$ ▷ ©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Szer. Jan. 08, 2014 9:02 pm

Kol & Ariana



Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy ki leszek adva majd, ha kiderül, hogy ez az egész csak átverés és játék, vagy meglepődöm és csak utána akadok ki... ez még a jövő zenéje, egyelőre még közelében sem vagyunk annak, hogy bármire is ráébredjek. Most még csak szimplán úgy gondolom, hogy én szedtem fel, miközben ez pont fordítva történt, mármint ha nagyon le akarjuk sarkítani az eseményeket, mert a megigézés nem tudom mennyire sorolható a felszedés kategóriájába. A lényeg, hogy én úgy érzem jó dolgom van, mert egy pénzes pasast tudok egy kicsit kihasználni, szerezni magamnak pár új ruhát, esetleg ékszert. Kell ez, hogy levezessem a tényt, hogy itt vagyok ebben a nem túl szép emlékekkel teletömött városban. Nem szívesen maradok, de hát muszáj, miatta muszáj... és akkor tegyük élvezetessé a nyomozás és utána járások közti részeket. Erre pedig ez a fickó mindenképpen alkalmas lesz és még csak nem is öreg. Előfordult már, hogy idősebb pénzes pasiknak is engedtem. Azért nem a durván öregeknek, hanem azoknak a fajtáknak, akik azért még tartják magukat és kinéznek valahogy. Azért nekem is vannak elvárásaim és mindent a pénzért sem teszek meg.
- Hát nem is tudom, mondjuk ott... elég jó rucik vannak, és ott... hűű, menjünk sorban! - szeretek vásárolni, imádok vásárolni, mindenem a vásárlás! Jó nem vagyok durván fanatikus... de az vagyok, kár lenne tagadni. Az a helyzet, hogy régen ez sosem adatott meg, 18 évig. Az első értelmes ruhám az volt, amit anyával hoztunk össze a bálra, ami persze egyáltalán nem sült el jól, de attól még én igenis szeretem a szép ruhákat, és úgy meg főleg, hogy van mit megmutatnom bennük. Nem csoda, ha mindig be vagyok zsongva, ha keríthetek magamnak valamit. A következő szavak viszont... nem hangzik jól, nagyon nem, hogy nem emlékszik rám, pedig rám emlékezni kell! Akkor is, ha sokat ivott, igazán nem szép, hogy a nevemet sem tudja. Kissé el is húzom a számat, majd maximum kiengesztel azzal, ha az egyik legdrágább rucit veszi meg nekem? Lehet róla szó!
- Ariana, de igazán nem szép, hogy csak így elfelejtetted... - rázom meg kicsit a fejem, és amikor megállunk az egyik kereszteződésnél kicsit felé is fordulok, hogy finoman a kezem élével végigsimítsak az arcán egy finom szempilla rebegtetéssel. - Remélem úgy már megjegyzed, hogy teljesen józan vagy. - picit oldalra döntöm a fejem és egészen ártatlanul pislogok rá. Ez még megy, nagyon is megy, annak ellenére, hogy az az ártatlan kislány, aki valaha voltam már nagyon nincs meg bennem. Nem lettem egy vérengző gonosz vadállat, de... nem is mondanám magam jónak. Azt teszem, ami jól esik, ami szórakoztat, és nem igazán érdekel, ha ez mást esetleg rosszul érint. Nem fogok könnycseppeket hullajtani egy összetört szív miatt, sőt már azért sem, ha valaki véletlenül az én kezem által távozik a túlvilágra. Az elején még persze nehezebb volt, de ma már... annyira nem hat meg, főleg mert általában az emberek hibája, ha elszúrják a dolgokat. Feldühítenek, vagy túlságosan ellenkeznek és elragad a hév. Most sem könnyű, tegnap este nem nyúltam hozzá, és őszintén szólva már majdnem összefut a nyál a számban, amikor a nyakára siklik a tekintetem, de az útra koncentrálok, amikor vált a lámpa, hogy át tudjunk menni.
- Travis, igyekszem én sem elfelejteni. - mosolyodom el, aztán egy kicsit végigmérem csak úgy szórakozottan. Végülis... tudom, hogy a pasik nem szeretik annyira a vásárlást, mert rémesen unalmas dolog, de mi van, ha egy kicsit feldobom neki, és mondjuk... - Ha szeretnéd, akkor segíthetsz majd felhúzni a felpróbálandó ruhák cipzárját... tudom én, hogy a pasik annyira nincsenek oda a vásárlásért. - beharapom egy pillanatra az alsó ajkamat, csak hogy egyértelmű legyen neki, nem azt mondtam, hogy majd kimegyek, hanem hogy nyugodtan bejöhet velem, amikor öltözöm, hátha így könnyebben viseli majd ezt a számára minden bizonnyal unalmas időtöltést. És mondjuk esetleg... lehet hogy egy kicsit én is jól érezhetem majd magam, a függöny mögött aztán a kutya se látja, ha egy kicsit ráhajolok a nyakára... Lehet, hogy téves megállapítás, de valahogy mindig úgy éreztem, hogy a gazdagoknak finomabb a vére...
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Szer. Jan. 08, 2014 7:56 pm


to Ariana


Már elmúlt két hét, és még nem történt semmi. Egyszerűen nem vagyok képes felfogni, hogy tényleg ne tudott volna meg semmit az a lány. Megmondtam neki, hogy minden két hétben itt fogom várni az elhagyott háznál, ő pedig arra nem volt képes, hogy valamit kiderítsen nekem. Márpedig, ha ő nem tartja magát az egyezséghez, akkor én sem fogom. Miért tenném? Szinte biztos vagyok benne, hogy Hayley hazudik nekem. De ha továbbra is ezt az eredményt kapom, elfelejtheti, hogy bármit is át fogok adni Tyler barátjának. Azt már nem! Nagyon ostoba, ha azt hiszi, hogy engem csak úgy átverhet! De sebaj... Majd meglátjuk mit hoz nekem, újabb két hét múlva. Ha semmit, hát meggondolom, hogy nagybácsi akarok-e lenni. Bár jól tudom, hogy ha megölöm azt a gyereket, Klaus nagyon be fog pöccenni. Ezt pedig természetesen nem szeretném, főleg miután visszahozott a halálból. Neki köszönhetem azt, hogy most itt lehetek és élvezhetem az életet. De nézzük a jó oldalát a halálomnak... Legalább van tapasztalatom! Nem követem el megegyszer azt a hibát, amit akkor elkövettem, mikor szellemet csinált belőlem a két Gilbert... Na meg a két Salvatore. A vámpírok szégyenei. Az életet nem érdemlik meg, amit tőlünk kaptak!
Viszont, ha már egyszer New Orleans-ban vagyok, akkor azt hiszem ki kell használnom az alkalmat, arra, hogy szerezzek magamnak még egy pár szövetségest. Ha már Hayley hajlamos az átverésre... Kénytelen vagyok valakivel figyeltetni. És erre a legjobb lenne egy mindenre elszánt vámpír. Azt hiszem ebben a városban se nehezebb vámpírokra bukkanni, mint Mystic Fallsban. Körülbelül tíz perc se múlik el, és máris elmegy mellettem egy. Én pedig kihasználva az alkalmat, elkapom karját és a nő máris velem szemben találja magát. Igazából, nem szeretnék feltűnést. Pár másodpercet adok magamnak, úgymond gondolkozási időnek, majd egy pimasz mosoly kíséretében nézek jó mélyen a nő szemébe, hogy megigézhessem.
Mivel játszani van kedvem... Játszani fogok. Meglátjuk mennyire alkalmas vámpírnak, és mennyire használ ki egy embert... Egy halandót. A fejébe ültettem, hogy egy ember vagyok, akit tegnap este egy bárban szedett össze, most pedig veszek neki pár dolgot. Kíváncsian várom a folytatást, hogy ugyan mit talál ki. Vajon megharap? Megöl? Megkínoz? Vagy egyszerűen ágyba akar bújni velem? Meglátjuk... Itt az alkalma a cicusnak, hogy bizonyítson, és ajánlom, hogy ne csináljon hülyeséget mert a csodás pofiért kár lenne.
- Melyik üzlet tetszik jobban, drágám? - Valószínűleg szörnyen rosszul fogok embert játszani, miután több mint ezer éve vámpírként élem... Vagy inkább halom, a csodás kis életem. Na de ha korán lebukom, majd újra és újra megigézem. Bár... Megnézném, hogy milyen arcot fog vágni, ha megtudja, hogy valójában mi is történt itt. Na de hamarosan úgyis megtudom, csak türelmes kell, hogy legyek.
- Megkérdezhetem, hogy mi is a neved? Már nem emlékszem rá... Valószínűleg sok volt tegnap az a fránya ital. - Most komolyan azt mondtam fránya? Ó, te jó ég! Egyáltalán használják még ezt a szót? Ez nehezebb lesz mint azt én gondoltam... - Az én nevem még mindig, Travis... Ha esetleg te is olyan gondban szenvednél, mint én. - Ez egyre rosszab. Nem tudom meddig fogom bírni, de ez... Ez szörnyű! És mondjuk nem ártana azt se nem elfelejteni, hogy Travis-nek mutatkoztam be. Csak egy órát bírjak ki, és nyert ügyem van. Talán még vicces is lesz. Talán!


▽▽▽



▷ 536 szó ▷ counting stars ▷ höhö :3 ▷ ©

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Szer. Jan. 08, 2014 12:00 pm

Kol & Ariana



Lehet, hogy olyan helyen kell lennem, ahol nem akarok igazán, de megpróbálhatom kiélvezni a helyzetet nem igaz? Nincs értelme, hogy végigszenvedjem ezt az időszakot, főleg, hogy már meg van az, aki miatt még tuti, hogy maradnom kell egy kicsit annak ellenére is, hogy úgy terveztem, épp csak a temetés miatt fogok beugrani, aztán megyek is tovább. De nem mehetek csak úgy el egy ilyen hasonlóság mellett, ahhoz viszont, hogy elérjem, amit akarok idő kell, nem lehet ezt csak úgy összecsapni, mint ahogy szoktam. Egész más dolog pár órára elcsábítani valakit és játszani vele, az viszont, hogy belém is szeressen... sokkal nagyobb kihívás. De el fogom érni, még akkor is, ha nem ő az, ha csak olyan nagyon hasonlít, de jobban fogom érezni magam tőle. Az az aprócska kis szilánk is eltűnik majd a lelkemből a megérdemelt bosszúmnak hála, ami most még ott van és időnként felszínre kúszik. Nem akarom, hogy így legyen, minden egyes fájdalmas foltot ki akarok törölni, hogy semmi se mérgezhesse a szórakozást és azt, hogy most már élhetem az életemet úgy, ahogy szeretném, úgy ahogy igazán jól esik. Ki fogom facsarni, nem csak a vére kell, az maximum csak hab a tortán, a lelkét akarom kifacsarni, meg akarom alázni ugyanúgy, ahol akkor régen azon a bálon velem tették. Még nem tudom, hogy pontosan hogyan viszem véghez, de biztos vagyok benne, hogy lassan kiépül majd a terv.
Előtte viszont, amíg csak megfigyelem igazán engedhetek magamnak egy kis lazítást igaz? Azt pedig senki sem tagadhatja, hogy az élet sokkal könnyebb, ha nem kell magadnak megszerezni, ami kell, vagy legalábbis nem szó szerint. Időnként egy-egy pénzes pasi, aki azt teszi, amit csak szeretnék, aztán ha már lehúztam amennyire kell szépen tovább állhatok. Nem felejtettem el ám a kezdeti időket, amikor még előfordult, hogy egy padon aludtam a parkban, amikor nem sok híja volt, hogy halálra fagyjak, de ez már nincs így és soha nem is lesz! Elég erős vagyok hozzá, hogy elvegyem, ami kell, és hogy ne szenvedjek hiányt most már soha semmiben!
Ezért vagyok tehát itt, egy pasival, akit még csak ha minden igaz tegnap szedtem fel egy bárban? Vagy az már ma volt hajnalban? Teljesen mindegy, nem az időpont számít, hanem a tény, hogy lesz pár új ruhám, mert gond nélkül rá tudtam dumálni, hogy menjünk el vásárolni. Azt még nem tudom, hogy hány napig tudom lehúzni, de szerintem még egy ideig menni fog. Amíg véletlenül sem akar semmi többet, mint amit én, addig minden rendben van. Az nekem még nem ügy, hogy valakivel, akinek elég vastag a pénztárcája ágyba bújjak néhányszor, de futottam már bele olyan nagy balekba, aki... hát tudjátok többet akart, én viszont ilyesmivel nem fogom magamat megszívatni az biztos. Elég ügyesen tudom hozni azt, akit kell, pár kérdés, egy kis utána járás, és hamar meg van, hogy milyen az a nő, akit egy pasi szeretne. Lehetek én szende kislány is, ha az kell, bár persze a legtöbben inkább arra a lehetetlen verzióra vágynak, aki másokkal visszafogott, de velük meg olyan, mint egy vadmacska. Végülis a lehetetlent is meg lehet valósítani jó színészi játékkal. De egy biztos eszem ágában sincs semmibe belemászni, ami érzelmekkel is jár, hogy aztán a végén én járjak rosszul. Nem! Többet soha senki nem tehet velem semmit, amiből rosszul jöhetek ki, senki sem alázhat meg úgy, mint az apám és senki sem érheti el, hogy megint semminek érezzem magam!
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Vas. Jún. 30, 2013 10:22 pm

Michelle && Vivienne


U
nszimpatikussá vált, ahogyan mentegetőzni kezdett. Ha már ennyire bevállalós vagy kislány, legalább vállald a tetteid következményét, ne légy egy nevetséges álszent, mert a fogam nyomát bizony jócskán őrizni fogod, ha hazudsz nekem. Méghozzá bele a képembe. Erre az egyre oly' szinten allergiás vagyok, amire eddigi életem során még semmi másra. Hisz ki örül annak, ha a képébe hazudnak, méghozzá ily nevetséges módon? Legszívesebben itt mindenki előtt feltéptem volna nyakát, s addig szívtam volna bizonyára forró vérét, míg nem terül el előttem, s maradék vére nem folyik szét a járdán. De vannak itt normális járókelők, akiknek ez nincs megszokva. Tehát amit most meg kell tanulnom: önkotroll.
- Ennyire nehezedre esett kibökni, hogy mi a pokol a bajod?! - kérdeztem megemelt, mély hangon, amin érezhette, hogy jelen állapotomban minden vagyok, csak nyugodt, és elnéző nem. Mégis, mit képzel ez magáról? Ha kell valami, kérjen. Talán az a probléma a megértőképességemmel, hogy én mindent megkaptam, amit csak akarhattam, s nem kellett lopnom, koldulnom, a testemet árulnom, hogy pénzhez juthassak. Ez a lány azonban úgy tűnik, nem épp az én ex-életemet éli. Elég ránéznem arcára, szemei alatt látni a karikákat, s a sötét foltokat, mely elárulja, hogy jó ideje talán nem is volt hol aludnia.
Felsóhajtottam, s elengedtem karját. - Ha pénz kell, kérjél! - nyúltam zsebembe, majd elővettem a díszes tárcámat, amit az imént nem sikerült kezei közé kaparintania.- Vivienne vagyok. És jobb szeretem, ha az emberek.. mert te ember vagy.. - néztem mélyen szemébe -,kinyögik őszintén, hogy mi kell nekik. Nem pedig álszent módszerekkel veszik el. Ha megtetted volna, s nem veszem észre, csak később, hidd el, nem lettnék ilyen béketűrő. - ráztam fejemet határozottan, még mindig tartva a szemkontaktust.
- Fussunk neki tehát még egyszer. - sóhajtottam fel, felnyitva tárcámat, és belenyúlva jónéhány dollárt vettem elő. - Honnan jöttél? Ha itt élnél, már láttalak volna. Nincs itt olyan sok ember, hogy ne tudjam, ki kicsoda. - vontam fel szemöldökömet. - Tehát?


|| Words: ? || Music: kötéltánc || Notes: ♥ ||
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Hétf. Jún. 10, 2013 6:47 pm

Vivienne + Michelle
wow, you are not a human. god.


- Hé-hé-hé, mi a fenét művelsz? - kezdtem el méltatlakodni, ahogy rángatni kezdtett valami sötét sikátor felé. Ezért utáltam én a hozzá hasonlókat. A vámpírok... azok vámpírok. Szemfülesebbek, mint mások, és hát... ha nagyon őszinte akarok lenni, volt már hozzájuk szerencsém... egyszer. Többet nem is akartam pazarolni rájuk az időmből, de ezek szerint most mellé nyúltam. Talán nem ártana valami tisztességes munkát kerítenem, hiszen ez így nagyon nem lesz jó. És várhatóan ki fogja tekerni a nyakamat, ha már vámpír. És ha megérzi rajtam, hogy mi ősi ellenségek vagyunk... szegény nyakam. Vagy inkább szegény szívem? Csakj nem tépi ki... vagy mégis...? Kezdek tényleg félni, és a szavak jószerével belefagytak a számba.
- De hát... én... én... nem is csináltam semmit! - kezdtem ostoba magyarázkodásba. Ezek szerint azt nem szúrta ki, hogy ki akartam fosztani. Csak azt, hogy feltűnően néztem őt. És félek, hogy most... most nem lógok meg olyan könnyen.
A szemeim előtt felrémlett egy régi jelenet, mikor még kislány voltam. Nem volt zsebpénzem. Anyám nem törődött azzal, hogy pénzt adjon nekem szórakozásra. Hát nekem kellett előteremteni, és néhány srác ez ügyben nagyon is jó tanárnak bizonyult. Megtanítottak ennek a "szakmának" minden csínjára, és azóta... remekül élek belőle. Csakhogy egyszer elkapott valaki... emlékszem anyám csalódott arcára, ahogy értem jött a rendőrségre. Az egyetlen, ami megmentett, hogy a nő, akit megpróbáltam kifosztani, túl kedves volt, és túl együttérző... és nem emelt vádat. Beérte annyival, hogy visszakapta azt, amit elvettem tőle...
Nagyot nyeltem, és rémülten néztem a szemeibe. - Nekem csak... pénzre van szükségem... - bukott ki belőlem egyszerűen, és elhúztam a számat. Mint egy rossz csöves... olyan vagyok éppen. A szemeit néztem, kerestem valami könyörületet, vagy együttérzést, de nagyon nagyot hazudnék, ha azt mondanám, hogy találtam valamit. Nem volt semmi. Csak ridegség... és az, ami a vámpírt vámpírrá teszi. A gyűlölet, amelyet minden vérfarkas iránt táplálnak. Nincs kegyelem. Egyszerűen... ellenségeskedés van.

|| Words: passz || Music: this || Notes: love U ♥||

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Vas. Május 26, 2013 7:53 pm

Michelle && Vivienne


N
ew Orleans. Álmaim netovábbja, hol élek már közel száz esztendeje. Még hűen, s rezzenéstelen változással élt fejemben a pillanat, mikor megszülettem. Pontosabban, inkább újjászülettem. Az az esős nap, mikor minden megváltozott... S Stefan Salvatore életemet megmentve, önmagáét nem sajnálva - de hát őt mi is veszélyeztette volna abban a pillanatban? - eljött értem, és olyanná tett, mitől féltem. Az ismeretlen végül magába szippantott, és mindaddig nem engedett, míg be nem hódoltam a sötétségnek.
Nem vagyok kíméletes, s nem ismerek kegyelmet. Hisz nekünk, vámpíroknak egyetlen éltető ösztöne van, az pedig a vér, a vadászat... s engem még az is boldoggá tesz, ha látom a félelmet áldomazaim tekintetében, mikor meglátnak engem, és fogaimat. Vajon mire gondolhatnak akkor? A félelmen kívül...
Már megszoktam ezt a helyet. Néha megengedtem magamnak egy-egy utat, hiszen rendkívül jó üzletember voltam, már ha mondhatjuk ezt arra, hogy kifosztottam áldozataimat. Nem mintha ők olyan gazdagok lettek volna, nem. De gondoskodnom kellett arról, hogy legalább a személyijük elvesszen, hiszen nem szerettem, ha könnyen fény derült áldozataim kilétére. Még mit nem...!
A finom illat, mi idevonzott ezen a fényes napon... tudtam már az elején, hogy ma valami történni fog. Talán ma jön el Stefan? Végre, hosszú évek után meglátogat, s én újra meghálálhatom neki azt, amit évtizedekkel ezelőtt megtett értem? Nem tudom, hogy vajon miként, s hogyan reagálna minderre, de tudom, hogy szeretik a férfiak, ha a nők megalázkodnak előttük. Tisztelet a kivételnek. Én sem teszem meg mindenki előtt. Mindegyikükben apám konok alkatát, jellemét láttam. S apám kinek hiányzik azóta? Az égvilágon senkinek... így hát, az én tiszteletemet egyedül Stefan Salvatore képes kiérdemelni. Senki más.
- Nézhetnél az orod elé, kislány! - mondtam egy cseppet sem szívélyesen, mikor valaki nekem ütközött, s hajának illatát beszippantva, szemeit meglátva rögtön kiváltott belőlem valami irritáló érzelmet. Ez egy... eddig azt hittem, hogy New Orleans nemes vérét nem szennyezik be vérfarkasok. Ritkán találkoztam velük, ők is inkább csak átutazóban merészkedtek ide. De ez a csaj más volt, s ez irritálta az orromat, a szememet... és a karomat.
Kirántottam magamat ujjai alól, és belemarkoltam karjába. - Gyere csak velem, drágaságom. - ráncigáltam el onnét, majd a francia negyedből nyíló kis sikátor felé vettem vele az irányt. - Van két másodperced megmagyarázni, hogy miért fixíroztál olyan feltűnően. Észrevettem ám, túl idős vaygok ahhoz, hogy az ilyesmit figyelmen kívül hagyjam, s tudod mit? Túlontúl gyanús vagy nekem. Beszélj! - mondtam megemelt hangon. Idegesített, hogy bámul, s hogy úgy közelített meg, hogy látható volt: céljai, tervei vannak velem kapcsolatban. Legyen szó akármiről is. Én már egy hajszálam kitépésére is allergiás voltam.



|| Words: 420 || Music: kötéltánc || Notes: ♥ ||
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed Vas. Május 26, 2013 7:22 pm

vivienne + michelle
wow, you are not human. God.


Akartam egy kis kiruccanást magamnak. Mivel Tylert nem sikerült még megtalálnom, vagy pontosabban, NEM akartam még megtalálni, nem bántam meg, hogy kicsit távolabb vagyok attól, az amúgy is idegennek tűnő várostól. Olyan rideg volt... ismerőssel már viszont sikerült találkoznom, és nem hiszem, hogy olyan kellemes volt az, mint én azt megszoktam. Bár... nem... én nem szoktam kedvesen kommunikálni emberekkel, mert nagyon sokan nem érdemlik meg.
Az egyik kis téren sétálgattam... az illat, ami megcsapta az orromat... igazi francia parfümök, ételek... minden, amiről az az ország híres. Igaz, én nem jártam még ott, hiszen... miből? Abból a pénzből, amit anyám előbb ivott el, minthogy kivette volna a bankból? Pff... nem... de a ruhák... milyen szépek, és milyen gyönyörűek... én is akarok. És most körülbelül úgy festek, mint egy kislány. Mindent akarok.
Tovább haladtam, a magassarkúm kopogott a talajon, szánt szándékkal erősebben verve magamat oda néha, hogy hallhassák, én jövök... szerettem, ha figyelnek rám, szinte égtem a feltűnési viszketegségtől.
Majd ahogy megpillantottam egy nőt... eléggé jólmenőnek tűnt, legalábbis én azt vettem le az öltözékéből, hogy ennek aztán telne kirándulni Franciaországba, Angliába... talán mindkettőbe egyetlen egy nyár alatt. Nekem egész életemben nem adatott meg, hogy a szomszéd városba probléma nélkül kiruccanjak.
- Ó, bocs... - bukott ki belőlem ennyi, mikor neki ütköztem. Mit érdekelt engem a véleménye? Volt hátsó szándékom, de még milyen. Igaz, nem éltem a középkorban, és a kora újkorban... nem ismertem Twist Olivért, és társait, de nekem is megvoltak a trükkjeim, hogy kizsebeljek egy-két embert. - Jól van? - kérdeztem, miközben vállára tettem a kezemet, és érdeklődve néztem arcát, hogy vajon mit reagál rám. Ha nem kezd el rögtön ordítani, van esélyem. De ha köcsög lesz, akkor puff az egésznek.
Ahogy azonban kezeim végigsimítottak karján, megszállt valami isteni sugallat. Ez nem egy ember... vérfarkas vagyok, ezer közül is felismerném a vámpírokat. De hát... hová is tévedtem? New Orleans-ba... miért lep ez meg?


|| Words: 552 || Music: this || Notes: megérkeztem, sistah ♥ ♥ ||


Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Total posts :
1823

ADMINISTRATOR ♔


TémanyitásTárgy: Francia negyed Hétf. Ápr. 22, 2013 9:33 pm

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Sponsored content
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: Francia negyed

Vissza az elejére Go down

Francia negyed

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Lakónegyed
» Ninja-negyed
» A Kínai negyed kereskedő- és lakókörzete
» Fogadónegyed
» Művészeti és tudományos negyed

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: New Orleans városa :: Francia negyed-