Egy hangos, lehangoló sóhaj hagyta el a számat. Pontosan erre számítottam. Igen, tudom, hogy egyből el kellett volna mondjam Caroline-nak, hogy Damon és köztem elcsattant egy bizonyos csók, de nem tudtam, hogy hogyan kezdjek neki.. Bezzeg, amikor másodikban Matt-tel történt, nem telt el 5 perc, máris hívtam a legjobb barátnőimet. Akkor még teljesen más volt, és nem voltam szerelmi háromszögekben..
- Pont ezért nem mondtam el, féltem a reakciódtól.- sütöttem le a szememet. Nem bírtam tovább a szemébe tekinteni. Hiba volt, beláttam, hogy hamarabb kellett volna neki szóljak, de nem mertem. Egy gyáva, aljas féreg vagyok, akinek választania kell. Az egyiket el kell engednem, de nem merem. Mert avval az egyiket elveszítem, és azt nem akarom.. Matt-tel is végre most már barátok lettünk, tudunk normálisan beszélgetni. Egy időben hozzám se szólt. Nem akarom, hogy ugyanez legyen velem és valamelyik Salvatore testvérrel.. Mindegyiknek van egy sajátos jelleme, tulajdonsága, amiért beleszerettem. Stefan például önzetlenül fog szeretni, bármi áron, viszont Damon-ben meg van a veszély, az izgalom, és a rossz fiús imidzsért mindig is rajongtam.. De ha választanom kéne akkor mindig is Stefan-t fogom. Ha talán hamarabb találkoztam volna Damon-nel, akkor másképp gondolkoznék.. De nem így történt, mert először a fiatalabbik Salvatore-ral találkoztam, ráadásul megmentette az életemet. Viszont Damon is rengetegszer kiállt mellettem, megvédett..
- Caroline, tudom, hogy Damon mit művelt veled, de azóta már változott. Ha látnád azt, amit én látok, nem így gondolnád.. - súgtam nagyon halkan, még mindig nem tekintve a szemébe. Szívem egyre hevesebben kezdett el verni, már csak a nevétől is. Lehunytam a szememet, és imádkoztam, hogy ne hallja meg a hirtelen megváltozott szívritmusomat.. Újabb kérdésénél csak megcsóváltam a fejemet. Bonnie egyből megölné Damon-t, ha ez kitudódna.. Egy szendvicset rendelt, addig összeszedtem minden bátorságomat, hogy a szemébe nézhessek.
- Tudom, hogy nem helyes, de szeretem Caroline.. Tudom, hogy ott van Stefan, és azt is, hogy választanom kell. De olyan nehéz, nem akarom semelyikőjüket se elveszteni. - hajtottam le a fejemet szomorúságomban.

A tekintetem el nem hagyta Caroline-ét. Bár, mindig elmondjuk egymásnak az igazat, szóval most sincs efelől kétségem. Arcomon hirtelen a meglepettség ülepedett ki, mikor mondta, hogy lehetséges, hogy a kőszívű hibrid érzelmeket táplál iránta. Láttam, hogy eléggé el van keseredve. Ha fogalmazhatunk úgy akkor ezek szerint Klaus plátói szerelmet létesít a barátnőm iránt. Még szerencse, hogy ott van neki Tyler, és nem naiv.. Az lenne a legszebb, hogy a legjobb barátnőm a legnagyobb ellenségemmel szűrné össze a levet. De nem ítélkezhetek akkor, csak mondjuk nem nézném jó szemekkel.
Próbáltam valami hülyeséget összezagyválni, mikor nyíltan megkérdezte, hogy van-e köztem és Damon Salvatore között valami. Az igazat megvallva van, de ezt nem mondhatom ki hangosan.. Idegesen megvakartam a tarkómat, és nem szólaltam meg. Elmesélte a történetét, mikor ember volt.
- Tudom, de azóta más lett! - vágtam félbe, de folytatta tovább, mintha semmi sem történt volna. Emlékszem, hogy akkor milyen volt Damon.. Szörnyű, de az a változás amin végbement ebben az év alatt, fenomenális. Végül is az asztalra könyököltem, és a tenyereimbe temettem el az arcomat. Tovább hallgattam, majd ittam egy kortyot, és akkor itt volt az ideje, hogy én kezdjek el újra beszélni.
- Visszatérve az előző kérdésedre, nem tudom, hogy mi van köztünk. Eléggé közel kerültünk egymáshoz, de semmi sem történt. - ráztam meg a fejemet, majd eszembe jutott az ágyas dolog.
- Viszont, amikor úgy volt, hogy Damon meghal, akkor igen, megcsókoltam őt. - pirultam el zavaromban. Most jön az, hogy nem mondtam el neki egyből, hanem több hónap után kellett erről tudomást szereznie. Vettem egy mély levegőt, és tudtam, hogy a következő mondatot ki kell magamból engednem. Nem bírom tovább, olyan mintha be lennék zárva egy sötét szobába, oxigén nélkül és fuldokolnék. Lehunytam a szememet, s úgy folytattam.
- Bármennyire is próbálom tagadni, de érzek valamit Damon iránt. - vallottam be az igazságot, és tudom, hogy evvel magamra haragíthatom a legjobb barátnőmet, de máris jobban érzem magam. Megkönnyebbültnek, egy teher leesett a vállamról.

Ezek szerint már hamarabb itt lehetett a Grill-ben Caroline, mivel már ő is rendelt italt, csak nem vettem észre. Vagyis egymást nem vettük észre, de szerencsére most már egy asztalnál ülünk, és mehet a napi pletykák, emberek kibeszélése. Caroline mindig is mindent hamarabb tudott meg, mint a többiek. Ő volt mindenki fő forrása. Emlékszem még a gimnázium első évében tőle tudtam meg, hogy bejövök Matt-nek, annyira boldog voltam anno, amikor csak a dolgozatoktól kellett rettegnem, és nem a vámpíroktól. Minden sokkal könnyebb volt. A legnagyobb problémám az volt, hogy ha nem tudtam elmenni az egyik szurkolólányos edzésre, vagy mennyire stresszes voltam a bálok idején, és mindent megtettem azért, hogy elérjem az emberek szavazatát. Egy apró mosolyra húztam a számat mikor megdicsért, de tudom, hogy ezt csak kedvességből mondta. Az igazság az, hogy az elmúlt időkben eléggé szétestem. Lelkileg, és fizikailag is. Most, hogy igazából nincs barátom, nem foglalkozok annyit a külsőmmel.
Az ablakra emeltem a tekintetemet, ahol visszanézett rám a tükörképem, és a hajam össze-vissza állt, a szemem alatt karikák voltak a sok álmatlan éjszakámtól. Pár évvel ezelőtt ha így néztem volna ki, nem is mozdulnék ki otthonról. De az a lány már rég eltűnt, és helyette lett egy másik.
Amikor újra meghallottam a hangját, ismét rá szegtem a tekintetemet, és figyelmesen hallgattam végig, nem nézve el. Amikor mondta, hogy még Bonnie se tudja, akkor már eléggé izgultam, hogy mit fog mondani. Elvileg ők sokkal közelebb kerültek egymáshoz, e nyár alatt, mikor Damon meg én kerestük Stefan-t. Amint kiejtette a hatalmas titkot a száján, egy másodpercre leállt a szívem és magam elé néztem bámulva. Klaus rajzolt Caroline-nak? Most akkor a fő gonosznak bejön az én legjobb barátnőm? Hányingerem lett hirtelen, és próbáltam elsöpörni a gondolatot, de nem bírtam. Az a tudat, hogy valaha Caroline és Klaus összejönne.. borzalmas. Igaz, én nem mondhatom meg neki, hogy mit csináljon, de bízok benne annyira, hogy Klaus nem fog szerepelni a jövőjében. Rengeteg ember halálát okozta, tönkretette az életünket, egy hordozható vértasak vagyok a számára. Remélem Caroline nem tervez belé zúgni. Szerintem nem most kéne megemlítenem, hogy Klaus elhívott engem a bálra, és ő lesz a kísérőm. De nem tudtam mit tenni, ha nemleges választ adok neki, akkor lehetséges, hogy a szeretteim után megy, és elkezd mészárolni.
- És mikor történt ez? Mármint Klaus érez valamit irántad? - kérdeztem, és a pupilláim összeszűkültek mikor kiejtettem Klaus nevét. Ahányszor elhagyja a számat ez a szó a hasam egyből görcsbe rándul, és rosszul leszek. Majd a téma rám került, és elnéztem egy nagy sóhajjal párosítva.
- Damon. - tátogtam neki. Igazából fogalmam sincs, hogy mit érzek iránta. Stefan már egy ideje a városon kívül van, és Damon mindig is ott volt mellettem. Kereste velem együtt Stefan-t, és valahogy én is máshogy nézek fel rá. Főleg a csók miatt, amikor azt hittem, hogy meghal. Szörnyű érzés volt az a tudat, hogy elveszíthetem őt. De nem merem bevallani az érzéseimet, addig amíg nem vagyok benne biztos magam. Majd a bálon remélem lesz időnk arra, hogy beszélgessünk. De itt az ideje, hogy feleljek Caroline kérésére.
- Hát, elég rég találkoztunk, de fogalmam sincs. - húztam el a számat. - Nem akarok Katherine lenni, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzek iránta semmit. - nyeltem egy nagyot, és elnéztem. Nem bírtam tovább tartani Caroline-nal a szemkontaktust. Remélem, ezek után nem fog kiakadni, és elrohanni. De valakinek muszáj kiöntenem a lelkemet. De egyet nem árulhatok el.. még pedig azt nem, hogy Elijah-val lefeküdtem.. Akkor már jogosan elítélhet.
- Tudom, hogy szerinted Damon nem jó ember, de ha megismernéd, és látnád, amit én látok.. te is máshogy gondolkoznál. - csúszott ki még a számon. Nem tehetek róla, de Damon teljesen magába bolondított..
Vártam, hogy mit fog tanácsolni, illetve, hogy feleljen a feltett kérdésemre Klaus-szal kapcsolatban. Az nagyon meglepett, őszintén szólva.

A nap sugarai kellemesen melegítették az arcomat. Tavasz volt, és ahhoz képest, hogy tavaly milyen volt az időjárás, most egész jó. A gyomrom megkordult, és rájöttem, hogy ma még nem is ettem semmit se, és délután 3 óra van. Gyorsan beültem a kocsiba, és az utam egyből a Mystic Grill felé vezetett. Leparkoltam a megszokott helyemen. Amint kiszálltam a kocsimból kisimítottam a felsőmet az esetleges gyűrődéseket. Jó volt újra itt lenni, valami emberi dolgot tenni. De normális sose lesz az életem, addig nem amíg Klaus él ezen a földön. Ha ő eltűnik, akkor megszűnik minden problémánk, majdnem minden..
Betértem a számomra ismert helyiségbe, és egy mosolyra késztetett, hogy ismerek pár embert. Üdvözöltem őket, majd leültem az egyik szabad asztalhoz. Nem is kellett étlap, már tudtam, hogy mit fogok kérni. Egy fiatal lány jött az asztalomhoz. Hátrapillantottam a pulthoz, és Matt-nek semmi nyoma sem volt. Ma akkor biztos szabad napos. Egy zavart mosollyal néztem fel rá.
- Egy eper turmix, és egy szelet sonkás kukoricás pizza lesz. - adtam le a rendelésemet, majd elment. Addig amíg elment, hátradőltem és elkezdtem elmélkedni. Ha Klaus eltűnik, akkor mi lesz? Mármint.. Stefan elment a városból, már nem tudom, hogy mióta nem láttam őt, és nem vagyok tisztába az érzéseimmel. Hisz elhagyott, nem keresett azóta föl, teljesen felszivárgott. De emellett ott van Damon, aki mindig a segít nekem, biztat engem. Ha ő nem lenne, biztos megőrülnék, de az igazság az, hogy fogalmam sincs mit érzek iránta. Tudom, hogy ő többet szeretne, de én nem merem ezt a kockázatot vállalni. Mármint, néha olyan kedves tud lenni az emberrel, de van amikor legszívesebben hozzá se szólnék. Nagyon változatos természete van. Ha belekezdenék egy olyanba, ami balul sülhet el, akkor Damon jogosan akadna ki, és olyan lenne, mint régen. Nem vagyok Katherine, nem fogom széttörni úgy a szívét. Én még várok, de tudom, hogy ő több számomra, mint egy barát. De ezt nem vallhatom be neki, még nem. Talán, egyszer erre is sor kerül, csak még nem állok készen. Persze belülről is mar engem, hogy állandóan csak váratom őt. Attól is rettegek, hogy elege lesz a várakozásból, és végül túl későn fogok dönteni. De ez a pár nap jót tett, hogy nem voltam a közelébe. Jobban tudok gondolkozni.
Gondolataimba teljesen elmerültem, és észre se vettem, hogy már a pincérnő kihozta, a pizzát az itallal. Magam elé tettem, belekortyolva az epres turmixomba. Lehunytam a szememet, és élveztem, ahogy lassan lefolyik a torkomon. Utána beleharaptam a pizzámba, ami már egy kissé ki volt hűlve, de így is finom volt. Pár falat után megpillantottam egy ismerős arcot. Integettem neki, majd szélesebb mosolyra húztam a számat mikor végre rám emelte a tekintetét.
- Caroline! - álltam fel a helyemről, és egyből magamhoz szorítottam. Egy kis idő után elengedtem és végig néztem rajta. Még mindig tökéletes volt, remekül festett.
- Nagyon jól nézel ki, gyere ülj le. - intettem a szemben lévő székre. Nem is hagytam neki időt, hogy nemleges választ adjon nekem. Annyira örültem neki, úgyis olyan rég találkoztunk. Én is visszahuppantam a székre, és mosolyogva tekintettem rá. Valahogy most elment az étvágyam.
- Mesélj, mik történtek amióta nem találkoztunk? - tettem fel a kérdést. Annyira rosszul érzem magam, hogy nem hagytam, hogy így eltávolódjunk egymástól. Nem is kerestem, semmi. Bonnie-val is utoljára a Bálon láttuk egymást. Akkor is egy röpke pillanatra, mivel Elijah aztán elszakított tőle. De remélem most változni fognak a dolgok, és újra együtt lóghatunk, mint régebben. Csak az a baj, hogy nagyon megváltoztunk..