"Nem kellene a múltba tekintenünk, nem kellene a jövőt kutatnunk, nem kellene reménykednünk, nem kellene hinni a jobb dolgokban.. sohasem lesz szebb sorsunk, sohasem fognak a vágyaink célt érni, sohasem leszünk jók, hisz bűnös lelkek vagyunk. Senki sem tiszta, s ártatlan lélek, hisz mindenkiben meg van a rosszra való hajlamosság, csupán egy vékonyka szál választja el attól, hogy megtegye. Én beláttam, hogy az élet nem ad jót, és hogy a vágyak nem teljesülnek, hisz mindez illúzió csupán, ha valamit elakarsz érni, akkor azért nehéz odaadó munka kell, szenvedések útvesztőjén kell átjutnod, s a végső cél gyanánt, amikor már épp a feladás felé sodródnál, csak akkor kapod meg. Ha hiszel valamiben, ha a céljaidat tökéletesen meg akarod szerezni, akkor azért tenned kell. Át kell lépned másokon, túl kell jutnod az akadályokon, és önmagadat kell szemügy előtt tartanod, s nem pedig azt, amit a másik akar, ha egyszer eldobod a lehetőséget, akkor onnantól fogva nem lesz visszaút sosem.. s amit eljátszol, azért végső soron magadat okolhatod."
Amondó vagyok, hogy élj a mának, hogy élj a terveknek, hogy lásd a végcélt, amit elakarsz élni ezen életben. Én pedig pontosan tudom, hogy mit, és hogyan szeretnék megvalósítani. Nem hiába élek, és nem is hiába haltam meg. A halálom meghozta a várva várt nyert ügyet; immár a bosszú hajt mindenért. Számot akarok venni, példát akarok statuálni, és egy olyan életet akarok megvalósítani, ahol nem függők mások kénye-kedvétől. Elegem volt az anyám diktatúrájából, az apám néhai feltűnéseiből, miszerint mindenkit lemészárol Niklaus miatt, és a testvéreimből, akik csak a gondot okozzák. Rebekah szánalmas embersége, Elijah kényszeres jósága, hogy ő ugyanis megvált minket, mert családot akar, és akkor Niklaus.. igen, pontosan ő az, aki rögeszmésen őrült. Kényszeres szeretet hiánya van, és mindenkitől elveszi a boldogság apró cseppjét is, csak mert ő folytonosan boldogtalan. Megkeseríti az életet, ahogy az enyémet is bemérgezte anno. Elvette, csak azért, hogy magához láncolva egy koporsóban tartson, majdan mindennél jobban azt akarta, hogy Silas feléledjen, azaz a gyógyír meg legyen, csak azért, mert Elenának jó lett volna az emberi énje ahhoz, hogy még több hasonmás vért szerezzen be a kis hibridjeihez. Akik legtöbbje ugyebár megtörte végül az átkot. Hát nevetek, kényszeresen röhögök ezen a felfogáson, mintha önön magát nem tudta volna megvédeni. Mély levegőt veszek, de a nyugtatásomhoz nem elég. Szinte süt róla, hogy semmit sem gondol komolyan, csak a túlélésért cselekszik, Katherine. Megjátssza magát, előadja a csábító pillantásaival a gyönyörű nőt, holott számomra kicsit sem jön be. Csak egy a sok közül, akivel eltudott játszani Niklaus, és Elijah. Ah, annak idején emlékszem, hogy szórakozott Tatia a két testvéremmel. Csak a borús kedvet árasztják magukból, a romlottságot, és könnyű nőcskék mindeközben, akiket bármikor meg lehet kapni, ha van egy kis információd, ami nekik lényeges. Az, hogy beismeri a tulajdonságát, az hogy bocsánatot kér.. nem hat meg. Ugyan már! Hol gondolja ő ezt komolyan? Csak azért szemet hunyna mindenfelett, hogy jobban legyünk? Nos ezt akkor sem hinném el, ha épp piros hó hullana az égből, ami ugyebár sose lesz. Szemforgatása, száj elhúzása.. ehhez ért. Velejéig romlott, és csak akkor jó neki valaki, ha éppen el akarja érni a nagyszerű vázlattervét. Keressen valami idiótát, aki megteszi neki, amit kér, mert én ugyan nem fogom. Talán eleinte még benne lettem volna, de most hogy eljátszotta a türelmemet.. semmi esély arra, hogy meggondoljam magam.
-Edd meg a véred.-Hangom túlfűtötten érzéstelenül csendül fel, ahogy meg sem állok csak tovább megyek egyenesen az utam felé, ahová épp tartani készülök.-Visszatudnám, de nem akarom, szóval.. szállj le rólam, és keresd fel, Niklaust biztosra veszem szívesen lát majd.-Jegyzem meg felé fordulva egy gonosz mosollyal, majd egy gúnyos megjegyzés keretében tovább indulok.-Viszlát Katherine.-Zárom le ezzel ezt az egész őrületet, amúgy is engem jelen esetben New Orleans jobban foglalkoztat, mint Mystic Falls, vagy mint ez a hasonmás.. szóval ég vele. Folytatva utamat pedig szánt szándékom felszívódni, nincs kedvem tovább hallgatni eme nőt.

Kaleb hirtelen változása nagyon megrémített, mivel nem akartam azt, hogy ne segítsen, csak azt, hogy kicsit avasson be. Nem szívesen adom a bőröm, ez esetben a vérem olyanért amiről fogalmam sincs. Nem vagyok én sem hülye, csakugyan úgy, mint Kaleb, ezt bebizonyította nekem. Viszont a dühkezelést szívesen ajánlanám neki, mert az nem megy. Na nem baj, nem mintha nekem menne, vagy ilyenek, de a gúnyos és kicsit idegőrlő embereket hamar lekezelem, nem egyből felidegesítem magam, mint ahogy ő csinálta.
- Nyugalom, nem akartam felkavarni a kedved, csak tudod egy kicsit, hogy is mondjam.. - nyugodtan le én is, és kerestem a szavakat az ég felé tekintve és a kezemmel sürgettem magam. - ..akaratos vagyok. - grimaszoltam, de most nem Kaleb felé, hanem inkább magamnak címeztem ezt a vad grimaszt. Nem szeretem bevallani a rossz tulajdonságaimat, de, mint mindenkinek nekem is megvannak. Nyugodtabb tekintettel néztem Kalebre és nagyot sóhajtottam, mivel tartozom neki valamivel. - Bocsánat. - forgattam meg a szemeim és elég kelletlenül álltam ahhoz, hogy én tőle elnézést kérjek, de ahhoz, hogy megszerezzem amit akarok ez kell. Az, hogy ennek a forrófejű majomnak eleget tegyek és ő cserébe megállítsa a haldoklásom, talán visszaadja a halhatatlanságom.
Szótlanul hallgattam tovább és nem volt boldog arckifejezésem, sőt, le voltam döbbenve, mivel észrevettem, hogy az esélyem két lábon elsétál előttem, és ezt nem hagyhatom. Gyorsan szedtem a lábaimat utána, és nem akartam, hogy lelépjen most. Szükségem van rá.
- Kaleb! - szóltam utána és próbáltam rávenni, hogy mégis segítsen, mert hülye lennék ha elszalasztanám ezt a segítséget. - Oké, nem kérdezősködöm. - jelentettem ki magabiztosan, és tényleg nem fogok ha ő ezt akarja. - Adok a véremből. Amennyi csak kell, de remélem az életem megmarad. - féltettem az életem, mivel nincs még egy olyan dolog amit így szeretek, mint azt. Ezért Kaleb bármit tehet a véremmel csak én életben maradjak. - Mit mondasz? Vissza tudod adni a halhatatlanságom? - erre voltam a leginkább kíváncsi, mivel az öregedésmegállítás és a halhatatlanság visszaadás között nem is különbség van. Az lenen a legjobb ha megint vámpírként élhetnék gondok nélkül, és bosszút állhatnék azokon akik ártottak nekem. Engem szinte már csak ez vezérel, de ehhez kell Kaleb segítsége, és akár egész nap követem, csak segítsen már, az Isten szerelmére. Az ő hisztizése miatt az életem bukhat, bár egy Mikaelsont nem nagyon érdekelhet ez, ez nem meglepő számomra. Egyiket sem érdekelt soha semmi. Klaus.. Ő az, aki elszaggatta tőlem a családom, bár az apám sem volt egy mintaapa. Legalább az anyám szerettem. Apám elvette tőlem azt a kincset ami egy asszony életében a legszebb lehet, mégpedig a gyermekem, a kicsi Nadiat. Mindezek után azzal vádolt, hogy bemocskoltam a családnevet, és egyáltalán nem izgatta, hogy az ő vére folyik az ereimben, hogy én vagyok a lánya akit feltételek nélkül szeretnie kellene. Nem, őt nem érdekelte. Ahogy Klaust sem az, hogy ők a családom részei voltak. Őt az érdekelte, hogy ő hibrid legyen, én pedig halott. El kell keserítsem, mert mára már igazi túlélő vagyok, példát lehetne rólam venni, Klaus pedig ezennel nyugodtan bekaphatja. Nincs az az ellenség ami legyűrne engem könnyedén.

Életek omlanak porba, remények tipródnak el, lelkek vesznek el valahol a mélységbe zárva, és végül csak egy üres, mégis velejéig romlott személlyel állsz szemben. Minden jelentősebb változás mögött egy hatalmas nagy sérelmi dolog áll, s az én életemben a család volt a fekete folt kiváltásának oka. Mélységesen megbántam ezerszer is, hogy anno megszülettem egy ilyen anya, és egy ilyen apa kíséretében, de nem tehettek ellene; Mikael, és Esther a gonoszság főmintaképe, szóval nem csoda, hogy én milyen is lettem ezen példázat alapján. Egy romlott lelkű, gonosz 'szörnyeteg', aki kegyetlenül megveti az embereket, és a velük kapcsolatos dolgokat. Úgy érzem ez sohasem fog megváltozni, hisz sosem lehettek elég emberi ahhoz, hogy nyissak a személyek felé, és minél több idő telik el, nos.. annál kegyetlenebb, és szívtelenebb vagyok. Egyesek úgy tartják, hogy az idő megváltoztathat, de én már nem fogok változni, csak egyre rosszabb, és rosszabb leszek, aminek meg is van a látszatja teljes mértékben.
-Örülök, ha tetszik..-Mondom rögtön lereagálva a szavait, viszont, amit utána mondok az nem igazán tetszik neki. Gyűlöli Elenát, és ezt már csak a pillantásából is ki lehet olvasni, sőt nem is kell nagyon ismerni ahhoz, hogy valaki ezt a tényt leszűrje.. még tudósnak sem kell lenni hozzá. Számára Elena a főellenség, pedig ő maga szúrta el a dolgokat, és emiatt kapta meg Elena mindazt, ami egykoron az övé volt, viszont, amit velem tett a drága Elena, a testvérével az élen; Jeremy Gilberttel, már egy kicsit sem tetszetős. Meg fogja kapni az a hasonmás azt, amit érdemel, és nem fogja szó nélkül megúszni.. immár élek, s a bosszúm sem fog el maradni ezzel szemben, hisz hamarosan neki láthatok ennek is, de előtte végeznem kell New Orleansben.-Teljesen igazad van, nem vitt el engem semmi.-Szögezem le a tényt átváltva a valódi stílusomra, ha neki ez kell, akkor én sem leszek kedvesebb, és elnézőbb, mert a viselkedés formája oda-vissza kölcsönös elváráson alapul, amit ő teljes mértékben áthág.-Oh, Katherine Pierce nemet nem tűrő hangon parancsol nekem?-Elkezdek röhögni teljes mértékben, és szinte kiül rám, hogy mennyire is megvettem mindazt, ami ő.. egy szánalmas kis ember, aki semmit sem ér a vámpíri volta nélkül, de most már azt a lehetőséget is elszúrta, hogy segítsek neki.. keressen magának egy boszorkányt, és boldoguljon, ahogy akar, mert én aztán az ujjamat sem mozdítom meg érte.-Mégis mit képzelsz, hogy majd pont elmondom? Ugyan már..-Vonok vállat könnyedén, majd ellököm magamat a fától, és elkezdek járkálni a terepen. Viszont, amikor fenyegetésbe kezd hirtelen kénytelen leszek megállni, és felé fordulva megrázom a fejemet, ahogy mély levegőt veszek nyugtatásként.
-Te most komolyan fenyegetsz? Rendben legyen, csinálj, amit akarsz önmagaddal, és hívd fel őket, hátha mondanak valami abszolút, de nullát.-Jegyzem meg egy gonosz mosoly keretén belül.-Tudod mi fog neked fájni a legjobban? Az, hogy hagytad elúszni a lehetőséget.. Pedig a szánalmas senki emberi énedből újra vámpírt alkothattam volna, ugyanazon életkort visszaadva, de most már nem teszem. Hisz túl szárnyaltad a célt.. kedves voltam, de ami sok, az már sok..-Lépek egyre hátrébb tőle. Engem mostantól kezdve nem érdekel, hogy mi lesz vele, hogy mi lesz az életével, nem teszek ő érte meg semmit, mint ahogy senki másért sem. El van ásva a haragom eléggé mélyre, és a gyűlöletem mindenkire kihat. Nem szeretett sohasem senki, s ezentúl én sem leszek tekintettel másokra. A kegyetlenség lesz az éltetőm.
-Már ugyan mindegy mit terveztem. Old meg magadnak, hogy hogyan is leszel, az ami. További kellemes időtöltést.-Indulok meg a saját magam útjára, ezáltal elválva tőle, hisz nincs kedvem ehhez a hasonmáshoz, sőt ennél már Elena is jobb, sőt értelmesebb, és nem kezd el felesleges gúnyolódásba. Ezzel megbántotta az önérzetem.

Komoly tekintettel néztem az újonnan megismert férfit akiről fogalmam sincs ki volt, de azt már elárulta nekem, hogy a Mikaelsonok csapatát erősíti. De nem emlékeznék, hogy valaha Esthernek volt ilyen gyermeke, netán Mikaelnek, szóval nem hittem neki. Ő vagy valamelyik Mikaelson más testben, vagy csak önvédelemből tetteti magát az ősi család tagjának. Valóban nagyon meggyőzően adja elő, így nem is tudom mit higgyek. Mindenesetre a bosszú amit kíván nagyon csábító, és nagy eséllyel fogadom el.
- Ez igazán jól hangzik. - mosolygok aljasan, mivel belegondoltam ahogy Elena megkapja amit érdemel, azt, amit sosem kívánt volna magának, de talán még az ellenségének sem. - Elena rosszabb nálam. - váltottam vissza komolyba és a mellkasom előtt összefontam a karjaim egy gúnyos nézést vetve a férfi felé, akit ha minden igaz Kalebnek hívnak, mint kiderült pár pillanat múlva. - Elvitt a pestis, mi? Komolyan ennyire hülyének nézel? - szarkasztikusan beszéltem hozzá, de akármennyire is próbálja bizonygatni, hogy ő Kaleb, engem nem csap be. Túl régóta élek, hogy akár ő túljárjon az eszemen, így jobb ha kicsit visszahúzza magát, mert rájövök ki ő és leleplezem. Kaleb.. Nagyon érdekes. - Jobban örülnék ha nem hazudnál, hanem elmondanád a neved. - nemet nemtűrő hangon beszéltem és nem érdekeltek a következmények. - Az igazi neved. - mosolyodtam el gúnyosan és reméltem elmondja mi a helyzet, mert ha nem akkor kiderül, hogy egy kamu a kiléte, és vagy nem egy Mikaelson, vagy nem Kaleb. - Vagy akár meg is kérdezhetem valamelyik testvéred egyáltalán tudnak-e egy Kaleb nevű testvérről. Biztos szívesen válaszolnak. - kezdtem egyből fenyegetésbe, mivel egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy rejteget előlem valamit és még a véremre is fájna a foga. Nem-nem, én tisztán játszom az alkuimat.
- Ha tudni akarod, igen, eléggé felejthetetlen voltam mindenki életében. - nem felvágásból, de tényleg mély nyomokat hagytam azok lelkében akik összetalálkoztak velem. Ezzel meg is válaszoltam a kérdését, és úgy döntöttem le is van zárva ez a felejthetetlen dolog. Nem nagyon akarok vitába keveredni vele. Tovább hallgattam mondandóját odafigyelve minden szavára. Nem akartam kihagyni valamit a lényegből, mert talán az életembe kerülhet. - Figyelj.. - kezdtem bele és sétáltam oda hozzá közel, majd mélyen a szemeibe néztem. - A véremet akarod? - kérdőn néztem rá, szépen ívelt szemöldököm az égbe szökött. Tudom, hogy azt akarja, csupán formalitásból kérdeztem rá. - Akkor mondd el mégis mit tervezel. Akár két fiolányit is kapsz, de nem alkudozom vakon. - kimérten ejtettem ki szavakat a számon, és nem úgy tűntem, mint aki eltűri azt, hogy titkolózzanak előtte. - Remélem megérted. - csupán kedvességből mondtam ezt, hogy ne tűnjek olyan szigorúnak, de nem fogom neki megadni azt amit akar ameddig ő meg nem adja azt amit én akarok. Mégpedig azt, hogy tudjam mibe ütöm bele az orrom. Olyanba pedig nem akarom ami bajba sodorhat, bár ennek a tagnak igaza van. Nem nagyon járkál erős boszorkány itt, így esélyem sem lenne ha nem megyek bele. Viszont igazán kíváncsivá tett, hogy mit akar egy hasonmás vérével. Gondolom nem vitrinbe rakni és azt csodálni, célja van. Valószínűleg nem akármilyen vér kell neki, hanem az enyém, szóval nem is kis varázslatra kell neki, vagy ha nem abrakadabrára kell, akkor tényleg dísznek kell neki.

Már csak annyira van szükségem, hogy Katherine adjon a véréből, aztán végeztem is, mert más dolgom nem igazán van Mystic Fallsban. Legalábbis egyelőre nem igen terveztem be programot, de a későbbiekben ez még változhat arra tekintve, hogy bosszút kell állnom a lakosokon. Kezdve a kicsi Elenától bezárólag Jeremy Gilbertig. Úgy hiszem ezt tovább nem is kell részleteznem, hisz mindenki tisztábban van vele, hogy mit művelt ez a két személy velem, és számomra ez nem maradhat csak úgy annyiban. Ugyanis Kol Mikaelson sosem adja fel a bosszút, amíg be nem fejezte azt. Imádom a játszmát, és most is lesz alkalmam elszórakozgatni velük, miután végre hajtottam a dolgaimat New Orleansben, bár a város maga nem jön be. Túl családias a hangulat arra tekintve, hogy minden Mikaelson ott tartózkodik.
-Igen, bosszút.-Bólintok is rá a szavamra erősítésképpen. Sosem tagadtam, hogy mélyen valahol ez vezérel engem, és most sem fogom elrejteni, csupán annyit nem tud senki, hogy milyenféle szándékkal teszem, és hogy milyen végkimenetellel készülöm ezt végre hajtani. Remélhetőleg számomra élvezetes lesz, míg a többiek számára kevésbé, de ez már csak részletkérdése, és amúgy sem nagyon foglalkoztat, hogy másoknak ez mit okoz majd. Lehet nekik fájdalom, vagy öröm.. mindenki eldöntheti önmagának, nem de? Veszek végül egy mély levegőt.-Elenán végre bosszút állhatsz. Mindig is ezt vártad, nem de? Hisz mindig elvett tőled mindent; a Salvatorékat, a normális életet. Bár ha jobban belegondolok Elenában is meg van ugyanaz, ami benned, csak ugyebár a többiek ezt nem képesek észrevenni, s előbb hisznek neki, mint neked.-Mondom elgondolkozva egy pillanatig, majd elmosolyodom. Elvégre is a bosszú, az bosszú, és akárhogy is szórakozok vele, ha ő maga is beláthatja azt, hogy jól jöhet még a segítségem az elégtételéhez, hisz egyedül, sőt emberként képtelen lenne elbánni a nála jóval erősebb Elenával.-A nevem? Nos Kaleb vagyok.-Vágom rá hirtelen habozás nélkül.-Mindenki azt hitte, hogy régen elvitt a pestis, de ez nem igaz, csupán anyám szórakozásként félreállított az útból.-Jegyzem meg tényként, így már legtöbbször rémlik valami legtöbbeknek. Persze ez óriási nagy hazugság, de kit érdekel?
-Mert te olyan felejthetetlen vagy, nem?-Vonom fel kérdőn a szemöldököm, majd elröhögöm magamat hirtelen.-Az, hogy minek kell az én dolgom. Viszont nem sok kell. Csak egy fiolányi, szóval úgy hiszem, hogy nem igen fogsz belehalni, vagy tévednék?-Elindulok az egyik fa irányába, ahogy jobban szétnézek a környéken alaposan.-Ellenkezhetsz is, de akkor ugyebár annyi az életednek, mert nem sok erős boszorkány jár erre felé, s ha minden igaz, akkor a Mystic Fallsi boszik egyike sem lenne hajlandó neked segíteni, míg mások, sőt sokak szívesen látnának halottként.-Vonom meg a vállamat felé fordulva, ahogy egyszerűen neki dőlök a fának, és onnan figyelem őt tovább.

Akármennyire is furcsa, hogy egy ember a sötét erdőben egy elhagyatott épületnél járkál és az az ember nem én vagyok, de még furcsább, hogy én pontosan erre vártam. Fogalmam sincs ki ez a tag, de a stílusa tiszta Mikaelson, bár ezt a Mikaelson fivért még életemben nem láttam. Kitudja mennyien vannak már, Esthet igazán pajkos nő, tömegszámra gyártja a gyerekeket néha más-más apáktól is. Nem csodálkoznék ha most becsúszott volna még egy, egy látszólag boszorkány kölyök ki kicsit nagy arccal rendelkezik.
- Bosszút? - vigyorodok el aljasan és ez a szó már sokkalta jobban tetszik. Mindig is bosszúálló nő voltam így mindig szívesen adom vissza azt annak amit én kaptam tőle. Jó pár embertől kaptam rosszat és az életem áttorkollott menekülésbe holott még régen boldog életem volt. Nem voltam ellenszenves, kedves voltam és az életem nem volt romokban, mint most. - Na és elárulnád a neved, kedves idegen ki segítene nekem bosszút állni? - kérdőn néztem rá mivel már bökte a csőröm, hogy fogalmam sincs milyen néven hívjam ezt a vadidegent aki talán annyira nem bizonyul ismeretlennek.
- Katherine Pierce-t nem egyszerű elfelejteni. - gúnyosan mosolygok, mivel nem hinném, hogy halálom után ki is törölnének emlékezetükből, mivel az nem egyszerű. Számtalan borzasztó dolgot tettem.. talán már állíthatom, hogy beírtam magam a történelembe. Szerintem nem sok ember mesélhet olyan dolgokat amikkel én fel tudok vágni, szóval feledhetetlen vagyok. - Viszont érdekelne.. Ezzel a stílussal rendelkezel mégis elfeledett mindenki? - mosolyom átváltozott százszázalékosan gúnyos vigyorrá és eltudom képzelni azt, hogy ő feledésbe merült.
- Esküdni mertem volna, hogy Mikaelson vagy! - mutattam rá afféle "megvagy!" módon és a győzelem íze itt volt a számban mintha valami durva szópárbajt nyertem volna meg. Mikor a véremet kérte kicsit hátrahőköltem. A vérem? Minek kéne neki a vérem? Használhatatlan szerintem számára. - Mégis minek? - vontam fel szépen ívelt szemöldökeim és igazán érdekelt mire akarja felhasználni értékes vérem ami nekem jobban kellene, mint neki. - Egyáltalán mennyi kéne? - kezdtem én is alkuba mivel tetszett az ajánlata de természetesen nem hagynám, hogy ez a féleszű lecsapoljon halálig, mivel pont, hogy a halálomat próbálnám elkerülni és nem a kaszás karjaiba futni.

Lássuk be manapság a bizalom már nagyon fontos luxus cikk lett, azaz nem mindenhol megkapható oly könnyedén, mint ahogy azt az ember elvárná. Katherine a kijátszások mintapéldánya, és kár lenne tagadni, hogy ebben is kereshetne valami átvághatót, azaz olyan pontot, amelyet megragadva megmásítaná az eredeti tervet, de a gond az, hogy ez lehetetlenség. Egy, mert a kérésemet előttem kell megtennie, kettő ebben nincs semmilyen trükk, amelyet bevethetne. Valamit valamiért - szokták emlegetni - , én pedig csupán egy apróságot kérek, így elérve azt, amit szeretnék. Mit hit, hogy ingyen lesz? Látom rajta, hogy nem tetszik neki a kiállásom, a stílusom, de hát már megszokhatta volna.. Mikaelson vagyok. Oh, ezt nem tudhatja, de mindegy is, majd rájön, ha egyáltalán tényleg olyan ravasz, mint amilyennek emlegetik, bár hozzá kell tennem melyik fivérre gondolja majd azt, hogy emberi testbe ment?
-Fene nem vagyok, kedvesem.-Mondom egy ravasz mosoly keretén belül.-Viszont egy olyasfajta személlyel állsz szemben, aki nem szórakozik, akinek a játék az élvezet, és aki bármit megtenne azért, hogy a célját elérje. S nem csak holmi varázslást tudok ígérni neked, hanem bosszút.. mélységes bosszút, amelyre vágysz.-Szavaim komolyan hangzanak, és én magam is komolyan gondolom a szándékom, hisz meg kell fizetniük Elenáéknak, s ki lenne a legjobb szövetséges erre, mint Katherine? Bár.. gondolkozóba kell esnem azon a ponton, hogy képes-e velem megállapodást kötni anélkül, hogy azt a bizonyos határt átlépné. De azért beismerhető, hogy én nem a családtagjaim akármelyike vagyok, aki hagyja Kathet futni, és futni, és elbújni..
-Igazán nincs mit.-Vonom meg a vállam, és végig pillantok a terepen. Mystic Falls. Mára már megvetem eme mocskos helyet, mely a halálomra emlékeztet, de ha már itt tartunk, akkor én minden helyszínt, és személyt gyűlölettel szemlélek. Számomra senki nem ér semmit. Első tanács; ahhoz, hogy sikeres légy bármiben át kell tudnod lépni másokon.-Oh, ugyan már.. ki akar tőled, de komolyan bármit is? Vagy esetleg arra célzol, hogy sokan a halálod pillanatát várják.. tudod milyen áldás lenne ez nekik, s mily hamar elfelednének, mint ahogy engem is?-Hátrébb lépek tőle, és hátat fordítok neki, ahogy a természetet szemlélem.
-A Mikaelsonok alkuképesek.-Ejtem ki könnyedén a szavakat a számon, ezáltal részben leleplezve magam, hisz miért tagadjam a kilétem? Előbb-utóbb kiderülne, hogy ki vagyok.-A fivéreimhez viszonyítva, én nem szegem meg azt az alkut, amely a lehető legelőnyösebb a számomra. Tehát bátran kimondható, hogy jobban jársz velem.-Fordulok felé, ahogy a szemeibe tekintek.-S hogy mit akarok? Mi sem egyszerűbb.. egy kevéske véredet, azért cserébe, hogy újra az légy, aki régen voltál, hát nem élvezetes ajánlat, kedves?-Döntöm oldalra a fejemet, ahogy az ajkaimat egy gonosz mosolyra húzom.

Az, amiért Mystic Fallsba érkeztem már félig le is van tudva, ami jó jel, de persze nem tagadom, számítottam arra, hogy ez nem lesz ily egyszerű, viszont ehhez képest gyerekjáték volt megszereznem a nyakláncot, amely most már az én tulajdonomat képezi. Tekintettemmel a házat szemlélem, mintha valami ékes remekmű lenne, pedig koránt sem az, sőt kifejezetten romos, ócska, és a belseje tele van porral. Rég járhatott már erre emberi lélek, vagy ha járt is, akkor nem igen volt takarítás a környéken, pedig Mystic Falls állítólag oly tiszta város, bár igaz ez a külterületi részlege, de akkor is. Veszek egy mély levegőt, és már épp visszafordítva a tekintettemet elindulnék a következő helyszínállomás felé, amikor is egy érdekes hangskála üti meg a fülem. Elmosolyodva tekintek az érkezőre, ahogy finoman végig mérem, ezáltal is szemléltetve, hogy igen jól néz ki, mégis hanyag állapotú.. hát igaz a mondás, hogy ember lett a legyőzhetetlen Petrovából, így nem utolsó sorban a vérében rejtőzik a gyógyír. Érdekes így látni őt, aki annyira élni akart, és oly sokáig menekült a fivérem elől, csak hogy mentse a drága kis életét. Hát mi lett veled, Katherine?
-Üdvözöllek, Kath. Meg kell hagyni sokkal szórakoztatóbb a látványod, mint azt gondoltam.-Vettem oda pimasz stílusban, ahogy közelebb lépek hozzá. Néhány őszhajszál.. Oh, drága Katherine, milyen ironikus az élet, hogy ide juttatott téged, nem de? Szórakoztató gyönge embernek látni, egyúttal pedig öregként, és némileg megtörten szemlélni őt. Egy ezer éves, mint én simán kiszúrja a rejtett vonásokat.
-A-a, nem az enyém. Viszont, ahogy elnézlek.. fázol.-Emelem meg a kezem, és egy csettintés kíséretében rávarázsolok egy meleg kabátot.-Épp jókor jöttél, mert hozzád készültem, szóval.. ha már itt vagy a segítségemre lehetnél, és remélem veszed az adást a szép szó keretén belül.-Mosolyodok el gonoszan, ahogy még közelebb lépek hozzá a pimaszságomat ezáltal fokozva.-Tudom jól, hogy az minden vágyad, hogy újra legyőzhetetlen légy, és erős, mint régen. Én megadhatom, ha cserébe együtt működsz velem. Tudod jó szövetséget alkothatnánk.-Ölelem át a vállánál, így suttogok a fülébe.-Újra az lehetsz, aki régen voltál, csupán annyi a dolgod, hogy teljesíts egy kérésemet.-Veszem szemügyre a terepet, ahogy ellépek mellőle, majd finoman visszapillantok rá végül. A játszma elkezdődött, tehát lássuk mit szeretne a Petrova kisasszony.

Mystic Falls. Igaz, hogy nem rég tértem vissza az életbe, de szükségem van két dologra is ebből a városból. Az egyik az egy személy, a másik pedig egy tárgy, és mindkettő nagy értékkel bíró, azaz meg kell szereznem magamnak. Lassú léptekkel haladok az erdőben, ahogy a csendes táj teljességgel magába zár mindinkább. Már el is felejtettem mennyire jó itt sétálni, és milyen nosztalgikus arra emlékezni, hogy Elena, és a drága öccse Jeremy, megöltek. Feledhetetlen élmény, és az érzés, amikor égsz.. leírhatatlan. Emlékezetes része ez a múltamnak, viszont most nem miattuk, és az ő pátyolgatásuk miatt jöttem, hanem mert a céljaim értékesek, és minél hamarabb véghez viszem; annál jobb nekem. A játszma már rég elkezdődött, és még mielőtt bárki is észrevehetné azt, hogy leléptem New Orleans-ből, azelőtt kell visszaérnem a városba, mert lemerem fogadni anyámtól kapnék egy alapos fejmosást, hogy miért is tűntem el, és a többi. Nekem nincs kedvem balhézni - legalábbis addig, amíg nincs biztos tervem ellene. Veszek egy mély levegőt, és kiélvezem a táj nyújtotta előnyöket; a csendet, a magányt, és a természetet, bár nem mintha annyira imádnám a környezetet, azaz a tájat magát, de na. Lépteim egyre inkább egy adott pont felé közelednek, és az egészben az a szép, hogy ez egy elhagyatott ház területe.. még anno itt rejtettem el egy nyakláncot, amely számomra nagy jelentőséggel bír, míg mások azt sem sejthetik mi is ez valójából. Az, amire készülök játékosan könnyed, de mégis pokolian kínzó. Lesz benne vér, ölés, mámor, sírás, és könyörgés.. a halál pedig a legjobb fűszer epizódja lesz a shownak.
Csupán pár pillanat múltán érkezem meg az adott terepre, de mindezt nem bánom. Kissé gyorsabbra váltom a lépteimet, és belépve a ház területére megkeresem az eldugott rést, ahová a nyakláncot rejtettem. Miután megtalálva a tárgyat a kezembe tudom, úgy már nem maradt más, mint beleteszem a nyakamba. Nosztalgikus hangulatom közepette nem is figyelek a külvilágra, és miután a pólóm alá rejtem a szépségemet, úgy megfordulva kilépek a romlandó, és mocskos épületből. Néhány perc elejéig még megállok, ahogy visszatekintek a házra, és egy átfogó gondolat sejlik fel az elmémbe, ahogy elmosolyodok. Néha édesebb a bosszú fogalma, mint azt bárki is hinni merné.

-

† music: [url=music[/url] † note: Bocs, hogy rövid lett :/ † words: xxx

◌