Sikátor

Tárgy: Re: Sikátor Pént. Aug. 02, 2013 10:40 pm

David && Zara

Minden egyes eltelt másodperc után a dühöm egyre fokozódik. Az, hogy itt látom őt.. magam előtt, csak ront a helyzeten. Miért nem szorult belé annyi empátia, hogy elmegy? Változtatta volna meg a nevét, vagy mit tudom én!
- Meglepődtél? - pimaszul rámosolygok, és egy újabb szívdobogásra kapom fel a fejemet. Egy harmadikéra..
- Hoztál nasit? Mily kedves tőled.. - mindezt egész közelről súgom neki, orrom már az arcát böki, de ügyelek arra, hogy ajkaimmal semmit se tegyek.
- Úgyis.. rettentően.. éhes.. vagyok. - a mondatom befejezésével megfordulok, és egy fiatal férfi kezd el közeledni felénk. Alig lehet pár évvel idősebb - ha nem egykorú - David-nél. A mellkasom alatt összefonom a karjaimat, és az egyik lábamról a másikra helyezem át a testsúlyomat. Elég érdekesek lehetünk külső tekintetek számára. Egy sikátorban vagyunk, engem alig takar a ruha, a cipő sincs rajtam, hajam összekuszált, tekintetem pedig a haragtól ég.
- Nincs ok az aggodalomra. - felelem neki, mikor ide ér hozzánk. Közelítek felé

pár lépéssel, és hátratekintek David-re. Örömmel veszem tudomásul, hogy nem lépett le - ha már olyan nagy ász abban.. -, hanem minket néz. Rákacsintok, majd feltehetően a haverjára fordítom vissza pillantásomat. - Mi.. csak.. beszélgettünk. - egy kicsit kutakodtam az elmémben, de szerencsére megtaláltam rá a megfelelő szót. - És most jól figyelj ide. - ragadom meg a két karját, és erősen belevájom körmeimet a húsába. Hoppá.. az nyomot fog hagyni. Érzem, hogy beleremegett a teste, és riadt pillantását sikerült fogva tartanom. - Menj vissza oda, ahonnan jöttél, és felejtsd el, hogy láttál minket. - adom le neki az információt, lassan és érthetően, mire hirtelen kirántja a kezeit a szorításomból.
- Megőrültél? Mi a franc van veled? - ordít rám, és másodpercek alatt falfehérré változik az arcom. Hátrálni kezdek, és idegesen odalépdelek David-hez.
- Ha most rögtön nem állítod le, meg fogom ölni. Visel, vagy a szervezetében van a verbéna? - igyekszem a leghalkabban közölni neki, nehogy bármit is halljon a barátja. Ha még hord, azt simán leszedem róla, de ha a szervezetében van.. akkor ott bajok vannak.
- David, nem is mondtad, hogy vámpírral van dolgod. - mit is említettem az előbb? Felejtsük el. Most vagyok nagy bajban, melyből csak úgy fogok tudni kilábalni, hogy ha életét vesztem. Eddig nem jelentett nagy problémát az ártatlanok megölése, most miért hezitálok?

Tárgy: Re: Sikátor Pént. Aug. 02, 2013 8:14 pm

David & Zara

A mai nap igen mozgalmasra sikerült. Két igen fontos vendéget is el kellett kísérnem egy-egy kimért, csillogással megtelt eseményre, és az egyik bizony még most sem ért véget. Clarát, aki egy patináns áruházlánc tulajdonosa, egy potenciális befektetőkkel teli ebédre kísértem el, majd úriemberhez méltóan hazavittem. Szegény nő semmi másra nem vágyik, csak egy kis törődésre, be kell vallanom még én magam is jól érzem magam a társaságában. Mai napig csodálkozom, hogy miért nem marad meg egyetlen férfi sem mellette, de nem az én tisztem az ilyenre rákérdezni, nem ezért fizetnek. Én boldogságot adok, és ezért kapom a pénzem. Nos, a ma esti hölgyemény teljesen más. Szüntelenül a kezembe kapaszkodik, simogat, a lényegre térve azt hiszem rossz szolgáltatásra fizetett be. Lelkiekben tudok segíteni, de fizikailag nem elégíthetem ki. Habár pénzért kísérgetem a nőket, még egy csókig se jutottam el egyikükkel se, bár bevallom, volt olyan, akivel ínyemre lett volna magasabb szintre lépni, de valami legbelül mindig visszatartott. Még mindig voltak napok, amikor csak Zara járt a fejemben, ám ezt senki, soha nem észlelhette rajtam. Egyedül a szomszéd srácnak beszéltem néha a bennem lévő kételyekről, akivel mióta itt vagyok meglehetősen jó kapcsolatot alakítottam ki. Igen jó barátok lettünk, egészen 13 éves koromig kell visszatérnem ahhoz, hogy még egy olyan személyt fölhozzak az életemből, akivel ilyen szabadon beszélhettem. Szerencsére most is itt van, és a megbeszélt titkos jelnek hála kicsit együtt ki is tudunk szabadulni ebből a forgatagból.
- Ha megbocsájtasz. Szükségem van egy kis friss levegőre. – közöltem kellemes hangon az aktuális partneremmel, majd mikor láttam, hogy Oskar már elindult kifelé diszkrét távolságból követtem őt.
- Basszus még egy óra ezzel a nővel és kikészülök. – jegyeztem meg suttogva, ahogy a nagyterem mögötti sikátorba kiléptem, mire a másik csak nevetni kezdett és megveregette a vállamat.
- Hidd el van nála rosszabb. Az enyém egész kellemes társaság. Lehet föl is viszem magamhoz éjszakára. – közölte vigyorogva, majd elővett egy szál cigit, és meggyújtotta azt.
- Nem unod még? Inkább akkor kéne megjegyzést tenned, ha nem kell füldugóval a fülemben aludnom éjszaka. – mondtam kissé csípős hangnemben, ugyanis a kedves szomszéd már-már túlzásba viszi az örömszerzést.
Ebben a pillanatban azonban egy hatalmas rántást éreztem hátulról, és a következő másodpercben már egy falnak préselve találtam magam, levegőért kapkodva.
- Zara. – csúszott ki a számon alig hallhatóan, miközben a meglepettség határozottan kiült az arcomra és teljesen lefagytam. Mozdulni sem tudtam. Láttam, hogy szavakat formál a nő a szájával, de az agyamig már nem jutott el semmi tartalom. Mikorra sikerült fölfognom mi a helyzet Oskar már felénk közeledett, és biztosra tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.
- Figyelj beszéljük ezt meg máshol, oké? – kezdtem határozottan, ám a következő mondatnál meglehetősen lentebb vettem a hangerőt tudva, hogy a vámpír hallásának köszönhetően érteni fogja a másik azt is. – Velem azt csinálsz amit akarsz, de mást ne keverj bele. Ez a kettőnk ügye. – kértem Zarát, ám ahogy a leheletén érezni lehet bizony ivott, és nem biztos hogy képes teljesen tisztán gondolkodni. Főleg most, hogy az irántam érzett düh vezérli.

Tárgy: Re: Sikátor Pént. Aug. 02, 2013 4:46 pm

David && Zara

Zavartan tipegek a magassarkúmban a kivilágítatlan utcán. A félelem számomra egy ismeretlen fogalom, és jól tudom, hogy ha nem lennék megáldva olyan képességekkel, amelyek birtokában vagyok, már rég rettegnék, és kezemben markolásznám a paprika spray-t. De nem.. Vámpír vagyok, s egy kicsit be vagyok csiccsentve. Na jó.. nagyon.
A hajamba túrok, megigazítva, majd ugyanezt megismétlem legalább ötször. Mindig is kételkedtem valahol legbelül magamban a szépségemmel kapcsolatban. Tudom, hogy a férfiak nyálukat csorgatva követnek engem, de mi lesz, ha egyszer mindez véget ér? Ha már nem kellek senkinek?
Kicsit lejjebb húzom a falatnyi fekete pánt nélküli ruhát, mely eléggé felcsúszott. Szeretek kiöltözködni, de nem szabad túllépnem egy bizonyos határt. Nem tartozok azok az olcsó lányok közé, kik pénzért árulják testüket.
Egy ismerős illat csapja meg az orromat, egy olyan illat, melyet már évek óta ismerek. Egy társasház hideg falának dőlök, és próbálok rájönni, hogy hol is tartózkodik. Az a baj, hogy ilyenkor nem csak a gondolkodásunk lassul le, mint minden embernek, hanem érzékeink is tompulnak. Ilyenkor nem ajánlatos összefutni egy vadásszal.. Könnyű prédák vagyunk számukra.
Gyorsabb, ám szerencsétlenebb léptekkel elkezdek az illat után menni. Hamar megpillantom őt hátulról, és a szívem szorul össze. Legalább lett volna annyi esze, hogy elmegy

a városból, ha már egyszer megszökött, megölve az egyik emberemet. Lerúgom cipőmet a lábamról, és jelenlegi állapotomban fittyet hányok arra, hogy koszos leszek, vagy éppenséggel a szilánkok felszabják a bőrömet. Úgyis begyógyul.. Felgyorsítva a tempómat, ragadom meg, és a falhoz préselem testét. Kezemmel hátranyomom a vállát, és próbálok koncentrálni. Erősen.. hogy ne kettőt lássak belőle.
- David.. - fújom ki a levegőt, és egyik kezemmel gyorsan elsöpröm a hajamat a számból, majd visszaraktam rá. - Rég találkoztunk, nemde? - biccentem oldalra a fejemet, és egy gúnyos vigyor szalad át az arcomon.
- Mond.. mi tévő legyek veled? Azok után, amiért megszöktél, megérdemelsz egy alapos büntetést. De várj.. - kapok észbe, és egy kis O betűt formálnak ajkaim. -, várom az ötleteidet. - kacsintok rá, el nem engedve őt.

Tárgy: Re: Sikátor Kedd Júl. 30, 2013 10:17 pm

Virginia & Austin

Hm... kevesebbet tippeltem volna. Azt hiszem a nők az ilyennek örülnek, amikor fiatalabbnak nézik őket a valós koruknál. De mivel én nem vagyok nő, ez nem annyira tud meghatni. A kisfiús mosolyommal és arcommal tisztában vagyok, és bevallom, sokszor be is vetem ezt a 'bájt', de annyira nem fontos ez nekem. Bár örülök, hogy jól nézek ki.
Kérdésére úgy érzem muszáj válaszolnom, még ha az életem is múlna rajta. Amit mond, parancsként hat rám, és ha akarnám sem tudnám elhallgatni a választ. Egyszerűen... ezt nem lehet megmagyarázni. -Igen, sokszor.- gépies hangom még engem is megijeszt, visszacsöppenve a valóságba ámultan nézek a lányra. Ezt hogy a fenébe csinálta?
Foga belém mélyed, és éles fájdalmat hagy maga után. Tehetetlenül dőlök a hátam mögött lévő falnak, a vérveszteségtől úgy érzem kevés dologra vagyok képes jelen pillanatban. És ebbe a kevés dologba nem tartozik bele a védekezés, és az ellenkezés. Gyengének érzem magam, s félek, hogy ezek az utolsó perceim. Gondolhattam volna, hogy ő is egy közülük. De mint mindig, a pia elvette az eszemet, és gondolkodás nélkül mentem bele egy olyan játékba, amibe nem szabadott volna.
Gyenge vagyok, és nem tudok mit tenni ellene. Nem tudom ellökni magamtól, nem tudok elhúzódni, sem segítségért kiáltani. Nincs hozzá erőm. Képtelen vagyok rá.
-Kérlek... ne.- hangom remeg, miközben szánalmasan kérlelem. Nem tudok mást tenni, de nem akarom elveszteni az életem. Hisz' olyan sok minden áll még előttem...
Miután elhajolt tőlem, remegő kezekkel nyúlok a vérző sebhez, amitől a kezemet vörös nedű borítja be. Megkönnyebbülten, de még mindig erőtlenül sóhajtok fel, örömmel tölt el, hogy A lökéstől a földre kerülök, és nagyon nehezen tudok újra lábra állni, de mégis megteszem, engedelmeskedek neki, mert újra úgy érzem, muszáj. Lassan, küszködve kezdek futni a sötétségbe, és kezd világossá válni, hogy hol vagyok. Innen már egyenesen tudom az utat haza, ahol elég sok mindent kellesz kipihennem...

▲words: túl kevés ▲ notes: Köszönöm a játékot. *O* <3 ▲

Tárgy: Re: Sikátor Vas. Júl. 21, 2013 12:21 am

Austin & Virginia

Huszonnégy? Nos... nem tudom, de én akárhogy nézem, nem néz ki többnek, húsznál. Talán még annyinak se mondanám. Bár... pont én beszélek? Én, aki több, mint egy évszázada életben vagyok, és mégis maximum huszonötnek nézek ki? Hát most mit mondjak? Én vámpír vagyok, ő pedig "csak" egy ember. Hogy miért gondolom a simán csak-ot, "csak"-nak? Mert Austin, lehet ember... de nekem szükségem van az emberekre az életben maradáshoz. Szóval nem mondhatja senki, hogy nem tisztelem a halandókat. Viszont miután meghaltak, már nem sok jelentőségük marad.
- Hm... kevesebbet tippeltem volna. - Felnevetek, majd meglepve pislogok következő válaszára. Mégis mi az, hogy titok? Nehogy azt higyje, hogy én ezt hagyni fogom. Á-áá! Akkor még nem ismeri ez a srác, az igazi Ginny-t! Így hát mélyen szemébe nézve, teszem fel újra a nagy kérdést.
- Te mindig ilyen vagy? - Igézem meg, majd hozzáteszem a következőt. - Válaszolj! - Nem tudom, hogy én vagyok-e a hülye, vagy tényleg megváltozott ez a srác. Mint akit egyszerűen elvágtak. Vagy megijedt. Pedig MÉG nem tettem vele semmit. Vajon mi történhetett vele? És a következő pillanatban meg is tudom a választ, saját kérdéseimre.
- Ó, szóval innen fúj a szél? - Sóhajtok fel, igazán szomorúan. - Remélem tudod, hogy ezzel a kérdéssel elrontottad mindkettőnk estéjét. - Teszek egy ártatlan megjegyzést, majd további csókok helyett, nyakába méllyesztem az éppen előbújó fogaimat. Miután úgy éreztem elég a vérveszteségéből, újra szemeibe nézek.
- Na idefigyelj! Ebből az éjszakából, te nem fogsz emlékezni semmire! Az utolsó emléked, hogy magadban iszogattál... és most, fuss! - Morgok rá mégegyet, miután ismét megigéztem, aztán megragadom vállát és olyan erővel lököm el magamtól, hogy a földön találja magát, én pedig kihasználva zavarodottságát, eltűnök a nagy feketeségben.

||köszi a játékot *o* || és most én bocsi a nyomiságért :$$ ||

Tárgy: Re: Sikátor Vas. Júl. 14, 2013 11:54 pm

Virginia & Austin

Kezd minden egy kicsit világosabbá válni. Mármint a fejemben. Talán valami bal kanyar volt, mielőtt ideértem. Igen, ebben biztos vagyok. Végre valami, ami ha csak egy kicsit is, de elindíthat a hazavezető úton. Nem szokásom ennyire leinni magam, de vannak olyan napok, amikor nem tudok leállni. Nos, ez is egy ilyen volt.
Egyre jobban tudok gondolkozni, ezer meg ezer lehetőség jut eszembe, hogy hogyan tudnék hazatalálni. De azt hiszem arra hagyatkozok, hogyha elindulok, akkor eszembe jut az útvonal. Igaz még sosem jártam errefelé, sőt, még ezt a lányt sem láttam soha. Tényleg, a csaj. Vajon ki lehet ő? Talán egy közülük... Talán ő is egy vámpír, és csak a véremre hajt... Talán paranoiás vagyok, ha erről van szó, mert még életem során csak egy vérszívót láttam, és az Samantha volt, de ki tudja hány olyan van még körülöttem, aki embernek adja ki magát... Ő is úgy néz ki, mint egy átlagos lány... nő. De mégis sokkal többre képes. Emberek vérét szívja, azzal táplálkozik, ráadásul mint láttam, semmi bűntudatot nem érez. Ha normális lettem volna aznap este, amikor megláttam Samantha-t, amint egy ember életét kioltja, nem döntöttem volna el, hogy meg kell tudnom erről a dologról mindent. Magam mögött hagytam volna ezt a dolgot, és minél hamarabb próbáltam volna kiverni a fejemből. De a kíváncsiságom győzött - mint általában mindig - és belekevertem magam ebbe az egészbe...
De újra a lányra figyeltem, Ginny-re, aki a koromról kérdezősködött. -huszonnégy.- árultam el, de nem kérdeztem vissza. Nem látszik többnek 20-nál, kivéve, ha vámpír. Tudom, hogy azoknak megadatik az öröklét. Én is örülnék ennek, mármint ha örökké élhetnék. De semmiképpen sem szeretnék vérszívó lenni.
Kérdésére simán rávágnám, hogy mindig ilyen vagyok, de talán akkor túl sokat árulnék el magamról. Nem vagyok én olyan inkognitó, de nem tervezem a kapcsolatunkat hosszútávúra. Nem kell mindenről tudnia. -Titok.- dörmögöm a fülébe, majd egy lágy csókkal ajándékozom meg a nyakát.
Aprót nevetek, amikor hozzám hasonlóan a hátsófelemet markolja meg. De nem hagy nyugodni egy dolog. Valahogyan mindig beférkőzik a fejembe, amióta egy - ha egy kicsit is - de kezdek józan lenni. Nem akarom senkinek a véremet adni, még akkor sem, ha egy izgalmas éjszakát kell emiatt elrontani.
-Te is vámpír vagy?- a kérdés hirtelen szökött ki a számon, és amint kimondtam, megbántam. Mi van, ha nem is az, csupán egy kis izgalomra vágy? Talán be tudom neki adni, hogy a pia beszél belőlem. Mondjuk ez félig igaz is, mert ha nem lennék még félig részeg, nem lenne bátorságom ilyet kérdezni. De már megtörtént... és ki tudja mi lesz a vége. Lehet, hogy úgy végzem, mint az az ember, akit Samantha ölt meg. De lehet, hogy csak simán a képembe röhög. Talán elkönyveli magában ezt annak, hogy részeg vagyok. De remélem nem az első opció jön majd érvénybe...

• words: 456 • music: --- • note: Nem mondok semmit. O.O :$$

Tárgy: Re: Sikátor Vas. Május 26, 2013 3:24 pm

Austin & Virginia

Ha jól sejtem még ő sem gondolja teljesen komolyan a kérdését. Pontosan tudja, hogy milyen jutalmat szánok neki. És az még tetszeni is fog mind a kettőnknek. Pedig valljuk be, tőlem nem sok ember kapott még jót eddig. Akár még különlegesnek is tarthatná magát. És ez mind csakis azért mert annyira kis aranyos a pofija. Na meg a teste sem rossz...és tuti, hogy nem fog azzal zaklatni egész végig, hogy legyen köztünk továbbra is valami. Nem az a kapcsolatos pasinak látszik. Inkább azt lehetne ráragasztani, hogy "Csak szex!". És ez nekem pont jól jön. Neki sem kell azon aggódnia, hogy esetleg összetöri a szívem. Még ha össze is tud bennem törni valamit, az egyből begyógyul. Elvégre vámpír vagyok vagy mi a fene...
- Ha eljön az ideje hidd el nekem, meg fogod tudni. - Közel hajolok hozzá és fülébe suttogom, majd a jól bevált csábos mosolyomat veszem elő. - De annyit elárulok, hogy tetszeni fog. - Már tényleg csak az hiányzik, hogy dorombolni kezdjek mint egy macska. Az egy nagy erősségem, hogy bármikor bármelyik ellenkezőneműt el tudok csábítani anélkül, hogy meg kelljen igéznem. Így hát kissebb az esetleges lebukás veszélye. Vegyük példának ezt a srácot. Még csak bele sem piszkáltam a fejébe, de máris alig várja, hogy rám vesse magát.
- Austin. Akkor mondd csak drága Austin: mennyi idős is vagy? - Természetesen nem sokat számít nálam a kor. Tisztában vagyok vele, hogy jó pár évtizeddel idősebb vagyok az átlag embereknél. Sőt! Évszázaddal! De most csupán a külső számít. És Austin alig pár évvel tűnik idősebbnek nálam. Na erre mondják, hogy ne a külső alapján ítélj. Mert lehet egy fiatal ártatlan lánykának tűnök, de belülről öreg csont vagyok. Ráadásul még veszélyes is. Halálosan veszélyes!
- Érdekelne még valami. Te mindig ilyen merész vagy? Vagy csak az ital beszél belőled és valójában józanon meg sem mernél szólítani egy lányt? - Kérdezem oldalra billentett fejjel, elgondolkozva. Valószínűleg nem egy gyáva alak lehet, de abban szinte biztos vagyok, hogy nem ilyen öntelt ha nincs benne valami aminek kicsit nagyobb az önbizalma mint magának az embernek.
Amikor fenekemen érzem kezét, csak elvigyorodok ismét. A falnak nyomom és belecsókolok nyakába miközben egyik kezemmel pólója alá nyúlok és símogatni kezdem mellkasát, a másik kezemmel pedig ugyanazt teszem mint ő, belemarkolok hátsó felébe. Ami mellékesen nem olyan rossz...
- Hmm, nem rossz! Egész jó. De úgy tűnik még tanítani kell. - Felnevetek pimaszul és közben apró csókokat nyomok vállától egészen ajkaiig, ott peddig el is időzök kicsit.

Tárgy: Re: Sikátor Pént. Május 10, 2013 10:38 pm

Virginia & Austin

Hülye lennék, ha kihagynék egy ilyen jó lehetőséget, mint ez a lány. Ritkán találkozok olyanokkal, akik ennyire bevállalósak, és ilyen könnyen beadják a derekukat. Igazából nem annyira szeretem azt, amikor egy lány kéreti magát, de viszont van, amikor mégis bejön - ez általában akkor szokott lenni, amikor jó kedvemben vagyok. Ez pedig elég sokszor van, de a kéretést nem mindig szoktam eltűrni. Inkább legyen egy lány bátor, mintsem nyávogós, vagy túlságosan érzékeny.
Köztudott, hogy sosem bírtam a drámát, és valószínűleg soha nem is fogom, inkább az egyszerű kommunikációnak vagyok a híve, és nem pedig annak, amikor minden egyes dolgot túldramatizálnak és eltúloznak.
-Milyen jutalmat?- néztem rá angyali mosollyal. Persze tökéletesen eljutott az agyamig, hogy milyenfajta jutalomra gondolt, legalábbis van egy erős sejtésem efelől.
Lehet, hogy hülyeség, de szeretem tudni azoknak a nevét, akikkel egy kicsit közelebbi viszonyba kerülök. Talán azért, hogy tudjam valahogy szólítani, vagy azért, mert csupán kíváncsi vagyok arra, hogy mi a neve.

De semmiképpen sem azért, hogy majd felkeressem. Nem, az határozottan nem én lennék, elvégre még soha életemben nem kerestem senkit egy kis szórakozás után. Szép volt, jó volt, de sajnos ennyi volt. Ez szokott ilyenkor a mottóm lenni. Ebben az esetben pedig nem is biztos, hogy fogok emlékezni a nevére, elvégre azt sem tudom, hogy merre kéne hazamenni.
-Austin a nevem, kedves Ginny.- dörmögöm halkan, de mégis aranyos hangon. Az ártatlan mosolyát látva én is mosolyra húzom a számat. Már megmutatta nekem, hogy ő egyáltalán nem ártatlan és félénk, inkább bevállalós csajszi, ami nekem nagyon bejön.
Egy percig sem habozik, rögtön visszacsókol, ez pedig további tettekre sarkall engem. -Kíváncsi vagy, mit tudok még?- kérdezem suttogva, majd kezem a fenekére csúsztatom és belemarkolok.
Valószínűleg ez sem lesz egy tartós kapcsolat, mivel egy sikátorban vagyunk, este, én részegen, ő pedig... igazából fogalmam sincs mit keres itt. De én sem a tartós kapcsolataimról vagyok híres, eddig maximum kettő volt, de az is csak pár hétig tartott. Sosem tervezem előre a jövőt, mert igazából nekem így jó. És ha bárki változtatni akarna ezen, vagy rajtam, hát... az nem fog, ez biztos.

• words: 336 • music: --- • note: Most már nem mondom többször, hogy bocsi. xdddd :$

Tárgy: Re: Sikátor Pént. Május 03, 2013 4:22 pm

Austin & Virginia

Egy újabb magabiztos mosoly hagyja el ajkaimat válasza hallatán. Még szép, hogy engem választana! Bár attól tartok ez meg fog változni miután megharaptam! Nem igazán vagyok tisztában azzal, hogy tudhat-e a vámpírok létezéséről. Félek, hogy igen. És ez esetben valószínűleg be van verbénázva. Szóval ha most iszok belőle elrontom a játékunkat. Így hát azt hiszem egyenlőre csak szórakozgatok vele. Elvégre engem választott, nem pedig az italt. Már ez miatt is megérdemel egy kis játékot. Nekem aztán hiába is mondja bárki, hogy ne játsszak az étellel!
- Ennek örülök. Meg fogod kapni érte a jutalmadat. - Simítok ezzel végig mellkasán mutatóújjammal. Kíváncsi lennék rá, hogy ha azt mondtam volna, nem fogok vele mókázni...mit tett volna? Elvégre részeg! Nem tudni. Rámvetette volna magát és megpróbált volna megerőszakolni? Ez esetben még jó, hogy nem vagyok ember! De az is lehet, hogy csak nevetve odébb áll, és keresett volna más kiszemeltet. Valahogy inkább az első verziót tudom elképzelni róla. Bár nem ismerem, így nem lehetek benne biztos.
Felvonom egyik szemöldököm. Mostmár igazán kíváncsi vagyok milyen célt tűzött ki maga elé ilyen gyorsan. Hiszen még csak alig pár perce látott életében először. Jó...mondjuk nekem is van tervem vele. De az én esetem más. Én eredetileg az ért jöttem erre, hogy legyen vacsim. Szóval ez egészen más!
Igazság szerint nem sok értelmét látom annak, hogy eláruljam nevem. Szinte biztos nem fog semmire emlékezni. Vagy az alkohol miatt, vagy azért mert én úgy akarom. Esetleg mindkettő! De hát ha már megkérdezte miért is ne válaszolhatnák rá? Legalább a mai estére tudjon valahogy megszólítani.
- Virginia. Viszont szólíts csak nyugodtan Ginny-nek. - Súgom fülébe, miközben még közelebb húz magához. Én pedig nem ellenkezek semmiben, csak eljátszom a törékeny nagylányt. - És a te neved szépfiú? - Kérdezek vissza egy ártatlan mosollyal.
Úgy tűnik ő inkább a "megmutatást" választja. Mondjuk nem is csodálom. Meg nem is bánom. Elvégre én is később mutatni fogok neki valamit...valamit ami nem fog tetszeni neki. Ettől függetlenűl nem húzom az időt, hanem egyből visszacsókolok, közben pedig teljes testemmel hozzásimulok.
- Eddig nem rossz. És mit tudsz még? - Mondom mikor elszakadok ajkától és szemeibe nézek.

Tárgy: Re: Sikátor Szer. Ápr. 24, 2013 8:13 pm

Virginia & Austin

Nem vagyok kétségbeesve, de azért elgondolkoztat az, hogy hogyan fogok hazajutni. Nem kell paráznom, itt úgysem fogok maradni, valahova mennem kell majd, maximum megkérdezek egy embert, hogy hol vagyok pontosan. Biztos tudnak majd rá válaszolni, mindenre van megoldás, csak keresni kell egy kicsit. Hah! Én a bölcs.
Kérdésére egy vállvonással reagálok, miközben egy ártatlan mosoly kúszik a szám szélébe. Keze az arcomra téved, mire egy pajkos mosoly kíséretében válaszolok a kérdésére. -Hát persze, hogy téged.- kacsintok rá, majd közelebb hajolok hozzá, de még mindig várom a megfelelő pillanatot.
Talán majd pár óra múlva már tisztábban látsz... Kijelentésére egy bólintással válaszolok, ezzel tudatva vele, hogy egyetértek. Hát, nagyon remélem, hogy így lesz, nem akarok itt éjszakázni, ki tudja milyen alakok járkálnak errefelé. Nem mintha megijednék tőlük, csak szerintem senki nem akar összetalálkozni valami gyilkossal, vagy alkoholista rablóval. Persze ilyenek csak a filmekben vannak, de ki tudja... Bármi megtörténhet. És hölgyeim és uraim, egy újabb bölcs gondolat egyenesen Austin Turner-től!

Cél... hát igen, megfordult a fejemben pár gondolat... Elvégre nem csúnya lány, sőt, jó az alakja, szép az arca, és ezekhez még hozzájárul az, hogy merész. Rögtön belement a kis 'játékomba', ez pedig nagyon tetszik.
-Persze.- vigyorodok el, amikor közelebb jön hozzám. Kezemmel az övéi után nyúlok, majd megfogom azokat és még közelebb húzom magamhoz. Élvezem a helyzetet, azt, hogy ilyen közel van hozzám a lány, akinek még tulajdonképpen a nevét sem tudom. Bár... igazából nincs is nagyon rá szükségem, holnapra úgyis mindent elfelejtenék, többek közt a nevét is. De azért udvariasságból felteszem neki a kérdést. -És elárulod nekem a neved?- kérdezem szinte suttogva, arcához közel hajolva.
Kérdésére azonnal cselekszem, nincs szükség arra, hogy az időt pocsékoljam. Kezemmel az arcát érintem meg, majd egyre közelebb hajolok hozzá, végül már az ajkaim a száját súrolják. -Szíves örömest.- suttogom ajkai közé, majd lassan ajkaira nyomom az enyéimet, bebocsájtást kérve a szájába.

• words: 302 • music: --- • note: Bocsi megint :'D

Tárgy: Re: Sikátor Csüt. Ápr. 18, 2013 11:31 pm

Austin & Virginia

Túl kevés a pia? Ez a legnagyobb gondja? Na majd holnapra ez megváltozik! És erről én fogok tenni! Nagy valószínűséggel iszonyú másnapos lesz, nem fog emlékezni semmire, ami nekem különösen jó, plusz még arról sem lesz fogalm, hogy hol szedett össze olyan sebeket amik leginkább harapásra emlékeztetnek. Bár azt hiszem tényleg szórakozok vele egy kicsit mielőtt vacsorázok. Végülis mit árthat? Ő ajánlotta fel, én csak bele megyek a játékába. Úgyis rég játszadoztam már ilyen kis cukorpofival. Egyedül a nagy egója az ami zavar. De azt szerintem el tudom nézni erre az éjszakára.
- Szóval az a gond, hogy nincs több pia? - Pillantok le a földön heverő üres üvegre, majd egy huncut mosoly kíséretében felemelem tekintetem és szemeibe nézek.
- És ha választanod kellene engem, vagy az italt választanád? - Kérdezem miközben végigsimítok arcán.
Ahogy már sejtettem is, ez a srác totálisan eltévedt. Mondjuk tényleg nem csodálom ezt. Ahhoz túl részeg, hogy haza tudjon jutni. Nagyon remélem, hogy nem az a terve, hogy majd én hazakísérem. Ha rajtam múlik én képes lennék félholtan is itt hagyni a semmi közepén, ahol a madár sem jár. Mert tényleg nem igazán érdekel mi történik vele, vagy bármelyik emberrel. Én is sokat szenvedtem emberként, ő miért ne szenvedhetne? Ráadásul ebben az esetben egy ideig még élvezni is fogja az estét.
-Talán majd pár óra múlva már tisztábban látsz... - Mondom egy vállrántással. Mikor leveszi rólam karjait vigyorogva, csak nekem is még szélesebb lesz bájos mosolyom. Szóval nekem kellene valami ötlettel előállnom? Ez nem biztos, hogy a legjobb a számára! Most leginkább a vérére tudok gondolni. De még nincs itt az ideje az ivásnak!
- Célod? Te már célt is tűztél ki velem? - Kérdezem, közben pedig egészen közel megyek hozzá. Szinte érzem mellkasomnál szívdobogását. - Na és mégis mi az? Nem akarod elárulni? Esetleg megmutatni? - Nézek rá nagy könyörgő szemekkel.

Tárgy: Re: Sikátor Kedd Ápr. 16, 2013 9:08 pm

Virginia & Austin

Mi vár rám holnap... Bele sem merek gondolni. Igazából nem is tudok gondolkozni, ahhoz túlságosan leittam magam, de sebaj. Valahogy ki fogom bírni, sőt, ki kell majd bírnom, mert haza kell találnom valahogy.
-Igen, van... túl kevés a pia.- röhögtem el magam a saját poénomon. Kicsit hülyén éreztem magam, mert nem nyerő az, ha a saját viccemen szórakozok, de nembaj, tuti látja rajtam, hogy nem vagyok magamnál, hátha elnézi nekem a hülyeségeimet. Mondjuk... mást nem tehet, nem igaz?
-Háát... Ami azt illeti... fogalmam sincs, hogy miért vagyok itt. Csak elindultam és... itt kötöttem ki, de nem jutok haza egyhamar, ezt sejtem, mivel totál nem tudom, hogy hol vagyok.- nézek körbe a kis helységben, de kb. úgy, mint egy turista, aki nem tudja, hogy melyik városban kötött ki. Hát igen, így is éreztem magam.
Karom vállán pihen, miközben hallgatom, amit mondd. Ahogy hallom, benne van a szórakozásban, bár ezt még nem mondta ki hangosan. Még... Kérdésére persze rögtön beindul a fantáziám, de természetesen nem akarom kimondani, hogy mit tervezek. Biztos, hogy tudja, de hallani is akarja. Nők... sosem fogom megérteni őket.

Közel hajol hozzám, mire egy győztes mosoly kúszik a szám szélébe. Igen, amikor ilyen állapotban vagyok, sokszor gondolom azt, hogy minden csaj engem akar, én pedig bármikor megkaphatok bárkit. De ez tudom, hogy igazából nem így van, de ilyenkor bármi az eszembe juthat, legfőképp ilyen gondolatok.
-Szórakozni, bizony. Gondolkozz, hátha eszedbe jut, hogy mi a célom.- kacsintok rá, majd vigyorogva engedem el a vállát, és keresztbe font karokkal várom, hogy mit lép. Merész lány, ez pedig tetszik! Nem sűrűn találkozok ilyenekkel, volt már rá eset, hogy a lány, akinek udvaroltam, hisztizve elrohant... a barátjához. Hupsz! Ilyenkor csak röhögök azon, hogy mennyire benéztem, kivéve akkor, amikor rám uszítják a pasit. Na nem azt mondom, hogy nyámnyila vagyok, dehogy. Csak nem éppen vagyok a toppon akkor, amikor kiütöm magam.

• words: 302 • music: --- • note: Bocsi a késésért és ezért a ramaty reagért. #.#

Tárgy: Re: Sikátor Vas. Ápr. 07, 2013 7:35 pm

Austin & Virginia

Nincs vita. Ez a srác teljes mértékben leitta magát. Nagy a valószínűsége, hogy még csak azt sem tudja hol is van pontosan. Mystic Falls-ban az embereknek pedig jobb józannak maradni. De ez persze csak egy ki nem mondott tanács lenne a számukra. Mert nekem nagyon megfelel az ő állapota. Talán tényleg szórakozok vele egy kicsit. Végül is miért ne? Ráérek...és nagyon régen szórakoztam már emberekkel. Legtöbbször csak kiszolgálom magam aztán ott hagyom őket valahol megigézve. Lehet, hogy ez a srác többre is futja ennél.
- Szóval gond mindig van? - Majd milyen gondja lesz még holnap! Egyrészt iszonyú másnapos lesz, másrészt pedig fogalma sem lesz róla honnan szerzett harapásnyomokat. Hát mit ne mondjak! Nem lennék a helyében. Azaz egyik áldozatom helyében sem lennék.
- Nos...csak erre jártam. Unatkoztam! Sétáltam. Na és te szépfiú? - Kérdezek vissza ugyanazzal a mosollyal, oldalra billentett fejjel. Kicsit meglepődök mozdulatán. Ha tudná kivel áll most szemben! Valószínűleg nem tenné ezt. Sőt! Éppen ezért nem fogom még igézettel elrontani az estémet. Elvégre nincs kizárva, hogy be van vasfüvezve. Majd elég ha a végén megtudom. Ha verbénát ivott, azt nagyon megbánja.
- Szórakozni akarsz? - Közel hajolok hozzá. - És mégis mit szeretnél csinálni? - Csípőre tett kézzel állok és nézek szemeibe, mintha nem tudnám mire is gondol pontosan. Úgy látom nem igazán fél ez a srác. Na meg nagyon merész. Gondolom azt hiszi ő bárkit megkaphat. Lehet meg kellene neki mutatnom, hogy nem így van. De abban mi lenne a szórakozás? Hiszen tényleg aranyos a pofija. Nem hiába hívom én szépfiúnak. Ma estére megfelelne. Talán a végén még meg is fogom sajnálni...persze nem annyira, hogy ne vacsorázzak belőle egy kicsit.

Tárgy: Re: Sikátor Pént. Ápr. 05, 2013 8:11 pm

Virginia & Austin

Totálisan kiütöttem magam, efelől nincs kétség. Lehet, hogy túlzásba vittem az ivást, de nem érdekel, jól érzem magam. Mármint... Nem, nem érzem magam jól, szédülök és próbálom leküzdeni a hányingert. De legalább nem azokkal a dolgokkal foglalkozok, amikkel általában szoktam. Csak így tudom kiűzni őket a fejemből.
Basszus! Most mit fogok csinálni? Na jó, nyugodj le Austin, biztos van egy megoldás. Oké, szóval... Ott egy sarok. Ott jobbra fordultam, ebben biztos vagyok. És utána? Gondolkozz már Austin! Nem emlékszek... Szinte semmi nem ugrik be arról, hogy merre van a hazavezető utam, egy ismerős utca sincs itt, semmi amiről eszembe juthatna valami.
Várok, amíg kijózanodok, de az valószínűleg eléggé messze van még, hiszen egy üveg whiskey-t pusziltam be. Ilyen mennyiségben ritkán fogyasztok alkoholt, de ha megtörténik, akkor annak bizony következményei vannak. Ez esetben nem találom a hazavezető utat.
Hmm... Csinos lányka a láthatárom, mi több, megszólít. Feltűnően mérem végig, majd apró füttyszó hagyja el

a számat a szőke szépséget látva. Kezeimet lazán összefonom a mellkasom előtt, majd egy idétlen vigyor jelenik meg az arcomon. -Gond az mindig van...- forgatom meg a szemem, majd angyali mosolyát látva szélesebb vigyor ül ki az arcomra, amit nem tudok onnan letörölni.
-És mi járatban itt ilyenkor?- kérdezem oldalra döntött fejjel. Nem tudom eldönteni, hogy saját akaratból, vagy azért, mert totálisan leittam magam, aminek még midig a hatása alatt vagyok. De nem is fogok ezen gondolkozni, miközben ilyen jó társaságom. Közelebb lépek hozzá, majd karomat lazán átdobom a válla felett, így átölelve azt. -Van kedved szórakozni velem kislány?- kérdezem, miközben egy fura kuncogást hallatok. Nincs mese, a józanságom már régen elhagytam, valahol még az utam elején, sőt! Szerintem illuminált állapotban hagytam el az otthonom. Amikor pedig kiütöm magam, előjön a magabiztosabb énem, aki minden élő ellentétes nemű emberrel kikezd, bárhol bármikor. Józanon is elég sokat fűzöm a lányokat, de amikor ennyire leiszom magam, túlzásokba szoktam esni, mint például most. Azt sem tudom ki ez, csupán egy mondatot beszéltünk. A zavaró tényező mégis inkább a helyszín jelen pillanatban. Egy sikátor... Nem éppen szívmelengető helyszín. Remélem nem egy vámpírba botlottam, mert most aztán nem tudnék védekezni...

• words: 343 • music: --- • note: Bocsi a késésért, mostanában nincs ihletem. :/ De remélem ez tetszik. Razz

•

Tárgy: Re: Sikátor Szomb. Márc. 30, 2013 6:54 pm

Austin & Virginia

Az elmúlt pár napban nem is igazán volt időm saját magamra. Chris egész héten nyaggatott mindenféle védelemmel. Mert, hogy itt túl sok a vámpír, és sok idős is van, akik bármit tehetnek velem. Azt hiszem ez alatt az ősökre gondol. Ha ő tudná azt, hogy pont az egyikük változtatott át, leszedné valószínűleg a fejem. Éppen ezért nem is szándékozom elárulni neki, inkább úgy csinálok mintha nem tudnék semmiről és belemegyek a játékaiba. Természetesen Chris sokat segített nekem az elmúlt száz évemben, ezért nem akarom megvetni. Ha ő nem lenne, már én sem lennék. Nagyon jó barát, az tény! Mindegy is! Ma sikerült elmenekülnöm végre, amíg ő vadászni ment. Ami azt illeti engem is hívott, de már nincs erőm arra, hogy még abban is kioktasson kit és hogyan egyek. Az már tényleg sok lenne nekem! Szerintem elég jól megtanultam már enni az elmúlt kétszáz évemben.
A lényeg, hogy ma kiereszthetem a gőzt. Ahogy Chris kiteszi a lábát a házunkból már megyek is a Grillbe. Ott mindig jó kis bulit lehet csapni. Legtöbbször akad egy két ember akiket meg lehet igézni és kicsit elszórakozni velük. De ez ma nem így történik! Alig pár ember van, azok is mind be vannak verbénázva. Mi a fene történt itt? Mintha tudnák mi folyik körülöttük. Nem hiszem! Ekkor viszont megakad a szemem a pultos srácon, aki éppen az egyik italba önt bele valamit. Később pedig ki is adja azt.
- Ez meg mit művel? - Morgom halkan az orrom alatt. Még szép, hogy mindenki be van verbénázva. Azt hiszem itt lesz az ideje annak, hogy elbeszélgessek azzal a szépfiúval. Csak meg kell várnom a munkaideje végét. Addig is azt hiszem valami mással kell elfoglalnom magam.
Szemforgatva fordulok vissza az ajtó felé, majd azt magam mögött jól be is csapom. Pár percig állok szótlanul a járdán, mikor meghallok valami mocorgást. Nem tart sokáig, hogy felkeltse érdeklődésemet. Megindulok a hangok irányába és hamarosan rá is jövök mi az. Egy ember! Aki valószínűleg teljes mértékben leitta magát. Pont ideális lenne a számomra. Ha véletlen még ő is be lenne verbénázva ellenem, akkor is a részegségére tudja majd holnap fogni. Nem kell aggódnom amiatt, hogy valakinek fecseg majd rólam. Lassan megindulok felé.
- Talán valami gond van szépfiú? - Mondom és mosolygok rá angyalian, mikor közel érek hozzá. Ez a srác teljesen ki van ütve. Annyit szórakozhatok vele amennyit csak akarok. Ennél jobb estém aligha lehetne.

Tárgy: Re: Sikátor Szomb. Márc. 30, 2013 5:39 pm

Virginia & Austin

Imádom ezt az érzést. Amikor felszabadult vagyok és semmi nem érdekel, amikor mindent kizárhatok és csak a szórakozásra koncentrálok. A whiskey-s üveg a kezemben, néha bele-bele iszok, így próbálok lépkedni, de néha, ha megbotlok, idétlen vihogás hagyja el a számat. Fogalmam sincs merre megyek, alig látok, minden elmosódik, forog velem a világ. És ezt én bánom-e? Egyáltalán nem. Nem különösebben érdekel, ki mit gondol rólam, így érzem jól magam. Így tudok kikapcsolódni, ilyenkor legalább nem gondolkodok Samantha-n, sem a többi ilyen vérszívón. Elég belőlük az egész nap, amikor sokszor nem tudom kiverni őt a fejemből. Nem hagy nyugodni, meg kell tudnom róla mindent, ami lehetséges.
Sötét van, nem csak kint, az éjszakában, a fejemben is. Nincs egy ép gondolatom, eléggé a fejembe szállt az alkohol. De ettől függetlenül újra és újra a számhoz emelem az üveget, nagyot kortyolok a benne lévő folyadékból, majd amint lefolyt a torkomon, jólesően felsóhajtok. Mi lenne velem nélküle?
Botorkálva megyek tovább, de elkap a szédülés és meg kell támaszkodnom valamibe. Ez pedig egy fal volt, egy feltűnően üres helyen. Fél kezemmel megtámasztom magam, miközben összeszorított szemmel próbálom leküzdeni a rám törő hányingert.
Nagyon úgy néz ki, hogy egy sikátorban kötöttem ki. Most ha egy fimben lennék, jönnének a

gyilkosok, vagy a tolvajok, akik rám kiáltanának, hogy 'Pénzt vagy életet!', de mivel nem egy filmben élek, senki nem kiabált és senki nem követelte a pénzemet. Látszólag teljesen egyedül voltam, ezért nyugodt szívvel ültem le a hideg betonra, majd hátamat újra a falnak döntöttem, így ittam ki z utolsó cseppet is az üveg aljáról. Az immár üres üveget magam mellé teszem, majd csendben nézek ki a fejemből. Nem gondolkozok semmit, nem is tudok gondolkozni, így inkább lassan felállok, a whiskey-s üveget pedig a földön hagyom, már úgysem lesz rá szükségem. Lövésem sincs, hogy hol vagyok, vagy egyáltalán hogy jutottam ide, akármennyire kutakodok az agyamban, nem emlékszek arra, hogy merről jöttem. Vagy egyáltalán honnan. A tarkómat vakargatva próbálok tájékozódni, ami meglehetősen nehéz úgy, hogy az égvilágon semmire nem emlékszek. Hogy fogok én így hazajutni? Remek vagy Austin, gratulálok!

• words: 337 • music: --- • note: Jaj, ez borzasztó és rövid, bocsi. :DD •

Tárgy: Re: Sikátor Vas. Szept. 09, 2012 5:33 pm

Sikátor - Page 3 MaitePerroni_AssassinsCreed

To Anne

- Hú remek ötlet!- jelentem ki mosolyogva, amúgy is nagyon szeretem a pizzát, de most a cipekedés miatt vagy ötöt is megennék. Nagyot korogott a hasam, ezt jelezvén, hogy „ő” és az agyam még mindig kapcsolatban állnak. Bizony már csak az hiányozna, ha csak néha tudnám meg, hogy éhes vagyok! Egyáltalán van olyan ember? Ha van is annak tuti, hogy nincs kint a négy kereke! Na, de számomra jelentéktelen!
Utoljára visszanézek a dobozokra, majd eldöntöm, nem leszek olyan ’fa fej’ a bácsikámmal, mint, ahogy az előbb gondoltam. Előkapom a telefonomat és belepötyögök néhány karaktert. Körülbelül csak annyit, hogy „A zsákutcában hagytam a csomagot, a pizzázóba leszek! Kérlek, innen vedd át a málhás szamár szerepet! Puszil Bella”
Majd visszatértem az elektronika mentes világba.
- A nagybátyámnál lakom! De éppen… most is az idegeimre megy!- mutatok a dobozokra. A nem túl hosszas élménybeszámolóm után, azon gondolkodom milyen is lenne egy ilyen bulis egyéniséggel lakni. Mármint, hogy senki ne értsen félre, imádom a bácsikámat, csak nekem ez az életmód valahogy nem teljes. Nem akarom a további x évemet, vagy csak hónapomat így leélni. Bár hangsúlyozom, Boby nagyon kedves, mégis tizenkilenc évig nem is ismeret se én őt.
- Tudod a szüleim halála hozott ide, ő lett az új gyámom!- jegyzem meg, ezt már kicsit boldogabban. Majd újra a hasam szól, hogy „haló kéne már az a pizza”. Én csak ráteszem a jobb kezem és a ballal keresem a telefonom. Nos, ha az előbb az jött volna le, hogy én alig fejezem ki magam, akkor mit mondjak a bácsikámról (?). Bob bácsi ezt az egészet egy „oké”-val rendezte le. Ln csak elmosolyodom a válaszon, majd Anne kezéért nyúlok.
- Szerintem ne is húzzuk azt a pizzát, főleg úgy ha állod! Tudod én "semmit" nem utasítok vissza!- jegyzem meg, és elkezdem húzni a Pizzázó felé. Miközben titkon reméltem, hogy adnak tenger gyümölcse pizzát. Nagy mosollyal a képemen kérdeztem:
- Ugye te szereted a tengergyümölcse pizzát!- remélvén, hogy igent mond és a kaphatóságra is ez lesz a válasza. Továbbra is csak a célt figyeltem, vagyis a nagy betűs pizzázó táblát.

The end!
(de csak itt Very Happy

)

Tárgy: Re: Sikátor Csüt. Szept. 06, 2012 5:48 pm

To Isabella

Tárgy: Re: Sikátor Szomb. Szept. 01, 2012 9:38 pm

Annenak

Hogy milyen érzés hét tonna cumót cipelni? Én már tudom, segítség nélkül, na, jó nem vagyok az a szexista hozzá állású, de akkor is ezt a két nagy dobozt inkább hagytam volna a férfiakra. Már nem is tudom, merre járok, csak azt tudom, hogy járok és néha meg meg állok és elhangzik egy bocsánat, avagy miért nem néz a lába elé (?) . Hogy miért cipeltem a holmit? Magam sem tudom, csak annyi dereng, hogy Bob bácsi önfeledt örömmel jelezte, azt, hogy én ezt a munkát át vettem tőle. Csak himbáltam a kezeiben lévő dobozokat. Talán unalmamban, talán nem. Lehet, hogy csak mert, nekem most ez így esett jól? Jobb volt, mint a pia! Na, jó nem, a piánál azért nem, de sok másnál sem. Mert végül is kinek az álma az, hogy dobozokat cipeljen, és néha rá csapdosson párat? Akinek az azt megkérem, csöndben emelje fel a kezét és vegye át tőlem ezt a munkát. Kerengtem, de már nem is tudom, hol. Ki az a hülye aki, elfelejti, hol jár? Persze rajtam kívül! Letettem a dobozokat és körül néztem, majd megláttam egy kis sikátorszerű zsákutcát, ami a szokásos módon tele volt nagy szemetes zsákokkal és papírdobozokkal. Meguntam ezt a cipekedést, nem sejtettem mivolt a dobozokba, de őszintén nem is érdekelt, belépvén a kis zsákutcában nagyot sóhajtottam és letettem a papírdobozt.
~ Áá végre vége!~ gondoltam magamban és a guggolásból újra állásba helyezkedtem. A lábaim igen csak sajogtak és zsibbadtak, a kezeim, na azokról meg ne is beszéljünk. Két másod percenként kellet rájuk néznem, ne hittem el, hogy még megvannak. Utoljára pillantottam a dobozokra, majd hátra fele vettem az irányt. Legalább is vettem volna. 180 fok helyett csak 90-et sikerült megtennem, majd sikerült földre esnem. Lehet, hogy csak a fáradság beszélt belőlem, vagy a sok bocsánatkérés nem taglalt mást csak negatívumot, de most valahogy nem sikerült kimondanom a bocsánat szót. De várjunk miért is mondtam volna? Hisz ez a valaki jött belém, tehát neki kéne bocsánatot kérnie. Óvatosan nyitottam ki a szemem, majd álltam fel. Leporolva a ruhámat, kezdetem a mondandómba.
- Hé, nem láttad, hogy itt vagyok, vagy csak szándékosan csinálsz ilyeneket?- kérdeztem a bizonyos vétkest. Majd a ruhaporolás után, végre megnéztem a bűn elkövető arcát.
Hirtelen lefagyott minden az arcomról és csak álltam, olyan meglepetten. Ő az, akire gondolok vagy nem? Óvatosan és kevésbé határozottan kérdeztem a szőke hölgyet velem szemben.
- Anne? Anne Gibson? Két hónapja, Párizs? A koncerten?- kérdeztem csak folyton folyvást nagy mosollyal az arcomon. Nem kellet a válasza, a mosolya nekem mindent elmondott. Pont ugyan olyan, mint két hónnappal ezelőtt. Csak nézem döbbenten…
- Te itt? Mióta?- ölelem meg barátnőmet, nagy meglepettség közepette. Láttam, hogy egy percre benne is megállt a vér, de ezt nem akartam megemlíteni. Inkább csak csodáltam, az itt létét. Tudtam, hogy neki Párizs is egy kis falat, de, hogy ez. Ezt nem hittem volna, hogy itt Mystic Fallsban futunk majd össze.

Tárgy: Re: Sikátor Szer. Júl. 18, 2012 6:27 pm

Calleigh

A belváros utcáin megyek végig, és azon gondolkozok, hogy errefelé hol találok, egy olyan helyet ahol egyedül lehetek. Igen, okosabb lenne, ha hazamennék, de akkor valaki úgyis betoppanna hozzám. Mondjuk Sheának örülnék, szívesen beszélgetnék vele. Pár napja semmit nem halottam róla, azt sem tudnom, hogy egyáltalán él-e még.
Elmegyek egy kávézó előtt, mire megfordul a fejemben a gondolat, hogy oda megyek, de végül úgy döntök, keresek valami mást. Általában jobban szeretem a pörgős, zajos helyeket, de most kimondottan nyugalomra vágyom. Ahogy egyre tovább sétálok az utcán, megakad a szemem egy sikátoron. Lehet, hogy nem a legtökéletesebb hely, de arra jó lesz, hogy elüssem az időt. Besétálok a sikátorba. Ledobom, a táskámat a földre majd leülök. A kezemben lévő kólásüvegnek lecsavarom, a tetejét majd beleiszok. Ezek után a táskámba kezdek kutatni mire, megtalálom a bőrkötésű könyvecskét és belelapozok. Hát igen… nem mindennapi dolog hogy valaki egy sikátorban kezd el naplót íni, de lássuk, be én sem vagyok mindennapi. És nem is akarok az lenni. Tök jó dolog ez a varázslás. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet mások ellen használni.
Megrázom a fejem és miután egy tollat is találok, letekintek a könyvre és elkezdtem papírra vetni a gondolataimat, ám nem jutok sokáig. Miután a második sort írom, hirtelen egy árnyék vetődik a papírra. Abbahagyom az írást és felnézek, mire megpillantok egy fölém tornyosuló férfit. Hatalmába kerít egy furcsa érzés, ami azt sugallja, hogy amilyen gyorsan csak lehet, tűnjek el onnan. Persze azt nem tudom megmagyarázni, hogy miért kéne így tennem. Egyszerűen csak van valami ijesztő a srácban és az ösztöneim azt súgják, hogy többről van itt szó, mint egy puszta kirablásról. Egy gúnyos mosolyt vetek a férfira, miközben összecsukom a naplómat és a táskába csúsztatom.
- Segíthetek valamiben? – Kérdezem, de igazából már azon jár az agyam, hogy hogyan kellene elmenekülnöm. Csak fussak el? Simán utánam jönne, lehet, hogy még azelőtt elkapna, ahogy kijutok a sikátorból. Akkor… adjak neki pénzt? Nem… azt a pénzt én keresem és nem azért, hogy magas alakoknak adjak belőle. A pasi olyan 30 év körüli lehet, barna hajjal és barna szemekkel. Tovább gondolkozom, hogy mit kéne csinálnom, mikor leesik, hogy tulajdonképpen boszorkány vagyok. Nagyapa megtanította azokat a varázsigéket is, amikkel rá tudok támadni másokra. Itt az alkalom, hogy használjam. Persze, előfordulhat, hogy csak útbaigazítást akar kérni… csak azt akkor miért nem egy járókelő embertől teszi?!
- Egyedül vagy itt, kislány? – Teszi zsebre a kezét. A „válasz” hallatán felvonom a szemöldököm.
- Először is hanyagoljuk a kislányt. – Mondom, bosszúsan miközben felállok a földről. – Másodszor pedig… ideje lenne mennem. – Jelentem ki és a vállamra kapom a táskámat. Határozott léptekkel haladok előre, mire a pasi hirtelen előttem terem. Ijedtemben hátra lépek és értetlenül meredek a férfira.
- Ugyan… maradj még szivi. – Billenti oldalra a fejét. A szeme vészjóslóan csillog, míg ajka gúnyos mosolyra görbül. A szeme körül hirtelen erek kezdenek dudorodni, mire nekem hirtelen összeáll, hogy ez nem egy ember. Gyorsan átfutom a gondolataimba, hogy mit tudok tenni ellene, ám amikor kigondolom a varázsigét, a vámpír eltereli a figyelmemet azzal, hogy a hátam mögé lendül és magához szorít. Felemeli a fejét, mire én tudom, mi következik. Mindjárt belém mélyeszti a fogait, és kiszíja a véremet. És egyedül vagyok. Nincsen senki, aki tud segíteni. Leszámítva egy fiatal lányt, akit most veszek észre…

Tárgy: Sikátor Csüt. Júl. 05, 2012 11:57 am

Tárgy: Re: Sikátor

» Sikátor
» Sikátor
» Grill mögötti sikátor
» Sikátor az épület mellett

Sikátor

Sikátor

Similar topics

Similar topics

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés