Közeleg a jól megszokott éjszaka, igen, az a bizonyos teliholdas éjszaka. Nem csak hogy nincs jó emlékem a teliholdas éjszakákról, de még az átváltozásom is egyre komplikáltabb. Mármint hónapról hónapra egyre nehezebben kontrollálom magam mikor közeleg a telihold. Egyre többet kerülök stresszes szituációkba és egyre többször kerülök közel ahhoz, hogy átváltozzak valaki előtt. Hogy embert öljek akaratlanul. Azt már magam is belátom, hogy segítségre volna szükségem, hogy nem szabadna egyedül lennem. Kéne mellém valaki aki segít az önkontrollban, de nincs javarészt senki sem. Magamra maradtam és falkába csatlakozni évekig próbáltam, mire feladtam. De már kicuccoltam és nem szeretnék elmenni innen, ismét tovább állni és hátrahagyni mindent, az eddigi életemet, az eddig megismerteket és az ismerős arcokat. Mindent feladni egy bizonyos égitest és a valóm miatt. Igen, ez a Hold átka, nagyon is az, számomra pedig meg csak még inkább az. Ma próbálok mindent és mindenkit elkerülni, próbálok nyugodt maradni és nem átváltozni amíg nem muszáj. Nem megyek be dolgozni, remélem nem pont ma visznek be egy halálos betegségben szenvedő kiskutyát mert azt hiszem akkor felmondok. Nem megy, hogy ma bemenjek, persze tudom, be kéne, de ilyenkor az állatok is nyűgösebbek és agresszívabbak, nem csak én, vagy a hozzám hasonló vérfarkasok. Mindünkre hatással van a telihold. Úgy gondolom ezért, hogy a legjobb ha kiszellőztetem a fejemet és nem megyek be dolgozni. Ha elkezd lemenni a nap akkor pedig meghúzódok a szokásos vidéki kuckómban, ahol biztonságban ki tudom magamat láncolni és még ha el is szakad a lánc, nos senki nem lesz a közelben akit legyilkolásznék. Ezt tartom már évek óta a legjobb módszernek, persze nem a leggazdaságosabb. Minden egyes költözésemnél kell erre gondolnom és két házat venni. Egyet ahol jól érzem magamat és egyet ami mindentől és mindenkitől távol fekszik. Megteszi egy tanya is, de ez mind-mind pénz és pénz. Na és ki ne felejtsem azt az apró részletet, miszerint az oda vezető út sem éppen embertől nyüzsgő, erre is külön igyekszem figyelni ha tehetem. Jelenleg egy sikátor vezet a ház udvarához, amin mindaddig békésen sétálok végig, amíg egy ismerős arccal nem találom magam szembe. Ekkor összeráncolom homlokomat és morgok is egy sort. - Kendra - Szólalok meg, nem ijedtemben, sokkal inkább dühömből szól ez a név. A név ami csakis egy nőszemélyhez köthető, egy vámpírhoz. Tulajdonképpen a fajom fő ellenségéhez.
Travissel pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg, ha jól emlékszem akkor még a képességemet sem tudtam akkoriban még hová tenni, nem értettem a sok álmot ami néha másnak meg is valósult. Nem foglalkoztam velük, hiszen volt elég dolog ami lekötötte a figyelmemet, főleg Travis. Ha vele voltam akkor nem nagyon volt időm, de még energiám se mással foglalkozni. Jó pár éjszaka van mögöttünk, de még az egésznek az elején megbeszéltük, hogy semmi kapcsolat, semmi érzelem, csak szex. Ezzel nem is volt bajom, volt elég gondom a képességemmel, nem volt szükségem még valami hülye szerelmi kapcsolatra is. Eleve nem vagyok egy hű, de romantikus személy, sosem volt az erősségem, és még Sawyer társaságában sem vagyok olyan, nem tehetek erről, én ilyen vagyok. Nem lepődöm meg azon amit Travis most csinált, tudom már régóta hogy vámpír, szex közben nem egyszer ivott már belőlem. Akaratlanul is mosoly kúszik az arcomra ahogy a lelki szemeim előtt látom a közös éjszakáinkat. Sosem voltak unalmasak, mindig volt bennük valami új, nem hagytuk ellaposodni. Aztán egy idő után mindketten úgy láttuk jónak, hogy ezt abba kell hagynunk, tovább kell lépnünk, én elutaztam Mystic Fallsba, ő meg úgy látszik, hogy ide jött, New Orleansba. Nem sirattuk egymást - én legalábbis nem éreztem fájdalmat, mikor "elváltunk egymástól" - nem éreztünk semmit és pont ez volt a jó, mert a mi kis furcsa kapcsolatunk elején ebben egyeztünk meg, hogy nincsenek érzések. Oldalra biccentett fejjel figyelem, ahogy tekintetével végig pásztáz engem, majd a falnak dől, és úgy néz rám. - Túl régen, nem? - mondom egy mosoly kíséretében, miközben én is jól szemügyre veszem őt, bár én nem dőlök neki a falnak, még csak az kellene, hogy bemocskoljam az új ruhámat. Vissza térve Travisre; nem változott semmit, ugyan az a kisugárzás - talán ha egy picit változott, egy nagyon kicsit - ugyan az a "ágyba jössz velem, mert olyan dögös vagyok" mosolya. - Azt hittem tudod rólam; nem vagyok egy félős lány.
Párizsból hazaérve muszáj volt egy kicsit kikapcsolódnom. Nem azért, mert túl sok volt Daviból, egyáltalán nem. Hanem csupán csak az a pár napot a repülőn kívül nem is ettem, és kénytelen voltam most azonnal nekiiramodni New Orlenas utcáinak és keresni valami fincsi kis vacsorát. Nem szeretem a tasakos vért, kifejezetten utálom az izét, hiába mondja mindenki hogy azt kellene inni. Nem, nem fogok. Soha, soha nem fogok lemondani a friss vérről. Kicsit mintha visszatértek volna régi ösztöneim, ami folytán végül úgy döntöttem, egy kocsmába megyek el és onnan viszek egy lányt majd ki valamelyik közeli sikátorba. Már a második sörömet iszogathattam amikor végre betévedt a megfelelő préda. Tökéletes alak, szőke haj és baba arc. Minden férfi álma. Persze ha nem lenne Davi, akkor valószínűleg mást is kezdenék vele, de így mégis csak jó kisfiúnak kell maradnom. Miután megkedveltettem magam vele, meghívtam néhány italra, megkértem, hogy jöjjön el velem egy sétára. Értette a célzárt, persze nem azt amit én gondoltam, és fizetés után neki is indultunk New Orleans városának. A legközelebbi sikátorba vezettem be, mondván 'rövidítés' és nem sokkal beljebb a falhoz szorítottam, mintha rá akarnám vetni magam. Pimasz mosolyom megjelent, szám az övéhez közeledett de nem csókoltam meg, csak szemébe néztem és csendre intettem. A nyakát vettem célba, ittam is belőle eleget már mire meghallottam a nevemet egy másik lány szájából. Először azt gondoltam, mily szerencse, de mikor megláttam hogy ki is ő, kicsit elbizonytalanodtam. A szőke lányt elengedtem, had menjen, én pedig megtöröltem a szám és odaléptem Anahoz. Persze nem maradhat el a jól megszokott felmérés, végignéztem rajta és mosolyra húztam a szám. -Szia Ana! Ú, de rég láttalak... - Próbálom terelni a témát, vagyis hát igazából nem is... mert az igazat mondom. Annak idején sokkal többet jelentett nekem mint egy egy éjszakás kapcsolat, de végül úgy döntöttem, nem fogom lekötni magam. Nem mertem. - Mit keresel éjnek évadján egy ilyen sötét helyen? Látod, milyen rossz kisfiúk járnak errefelé... mint één... - Ma kifejezetten elememben vagyok, pimaszul elmosolyodom miközben nekitámaszkodom a falnak és összekulcsolom kezeim. Talán a vér az oka, hogy megint a macsó fiút játszom. Nem tudom...
Habár Katherinnel sok közös tulajdonságom van, még is néha az agyamra tud menni az a nő. Nem zavar, hogy csak eszköz vagyok neki, hogy néha előre tudja a jövőjét, mikor éppen sikerül látomást produkálnom, vagy éjszaka megálmodok egyet, tényleg nem zavar, hisz nincs szükségem barátokra, elvagyok én a saját kis világomban. Nem akarok kötődni senkihez, nem akarok mások elvárásainak megfelelni, elég nekem az, amikor Katherine óhaja szerint víziót kell csinálnom magamnak, ami nem mindig sikerül. Még csak tanulom használni a képességemet, de ő ezt nem képes felfogni, neki csak az számít, hogy úgy ugráljak ahogy ő fütyül. Pont ezért döntöttem úgy, hogy itt az ideje annak, hogy egy kicsit eljöjjek Mystic Fallsból, kell egy kis távolság Katherine-től, egy kis levegő, egy olyan hely ahol nincs a közvetlen közelemben. New Orleansba utaztam. Szép város, bár ugyanannyi benne a természetfeletti lény, mint Mystic Fallsban. Kb 3 napja vagyok itt, és ha otthon nem lenne dolgom és... és Sawyer akkor komolyan megfontolnám azt, hogy ide költözök. Sawyer az egyetlen olyan személy aki előtt merek gyengéd lenni, nem az a manipulatív kis csajszi, mint amilyennek mások előtt mutatom magamat. Ő képes engem megváltoztatni, képes előhozni belőlem a gyengéd énemet, amit olyan sokáig próbáltam elnyomni magamban, de úgy látszik az ő társaságában ez szinte a lehetetlennel egyenlő. Fogalmam sincs, hogy mi van abban a pasiban, ami képes engem ilyen mértékben megváltoztatni. Kb este fél 10 lehet, én pedig New Orleans egyik sikátorában sétálgatok, itt kétlem, hogy bármilyen emberbe belebotlanék, nincs hangulatom most mások társaságához. Gondoltam én ezt, aztán amikor tovább sétálok, meglátok egy nagyon ismerős arcot oldalról. - Travis...? - ejtem ki halkan a férfi nevét. Ez mit keres itt?
Kezdőlap
Tárgy: Re: Sikátor 
|| 
