Érzések és vágyak. Valami furcsa és jóleső érzés fut végig halott végtagjaimon, szinte már felmelegítve azokat. Tudom, hogy helytelen volt a csók, mely mint a vér olyan hatást váltott ki belőlem. Akartam, hogy legyen folytatása és nem is, és bár meg tudom állni, mégis igencsak nehéz dolgom van. Emlékek ölelnek ismét magukhoz egy röpke ideig, de csak hangokat hallok, képeket, arcokat nem látok magam. Egy hang, mely igen kedves volt számomra, s egy mondat. " Egyszer még találkozunk... " Végül csak képek úsznak be lelki szemeim elé, barna szemek, barna haj, kecses test, és végül egy távolodó női alak. A búcsú napja, és fogalmam sincs miért jött elő ez az egész. Hiszen olyan mélyre eltemettem magamban, hogy semmi sem hozhatta vissza, de mégis. És hogyan is kapcsolódik mindez Elenához? Elena szemei Azoknak a szemeknek a mása, és ajkának lágy vonalai és érintése mintha ő lenne itt. Nem szép dolog ez, amit tettünk, és meg is akartam osztani eme véleményemet, de Elena közbevágott. A nevem is máshogy szólt az ő szájából, és az illatát erőteljesebben éreztem. Visszatértem az emlékek mély futóhomokszerű árjából, és Elena meleg emberi ujja hűvös halott ajkaimat érintette. Ez az érintés áramütésként érte minden egyes porcikámat, mintha egy röpke pillanatra én is ember lennék, ami kétes érzelmeket szabadított fel bennem. Csak néztük egymást egy röpke pillanatig, mely maga volt az örökkévalóság, ami nekem nem árthat... Ajkai közeledése olyan volt, mintha egy lassítot felvételt néznék éppen, és éreztem a kezét a tarkómon. Egy pillanatig csak néztem Elena lehunyt szemeit, majd én is átadtam magam ennek a furcsa testi vágynak, amit még akkor éreztem, mikor ajkai a csuklómat érintették. Gyengéden simítom végig puha fiatal élettel teli pirospozsgás arcát, majd gyengéden a hajába túrok. Érzem, hogy testét az enyémnek nyomja, és a már nem létező távolságot is csökkenteni akarja. Csókja vad, és fiatalos emberi tűzzel teli, egy olyan emberé, aki tudja, hogy élete véges, és semmit sem akar elszalasztani. Mellette embernek érzem magam, és eszembe sem jut a nagyvilág, Klaus, Bekah, de még anyám sem. Még a hűtlenségéről is megfeledkeztem, melynek Sarah az eredménye. Gyengéden simítom végig szabad kezemmel a hátát, és ahogy egyre jobban nekem szorítja testét rájövök, hogy csak külsőleg olyan mint egy törékeny porcelánbaba, de rengeteg fizikai erő lakozik benne. Jelen pillanatban engem sem ésdekel a következmény, csak élvezem a keserédes csókot, melyet az tesz azzá ami, hogy tilos. Elena is azért viszonozta a csókom, amiért én is kezdeményeztem, mert a testi vonzalom meg van közöttünk, de eddig én nem is törődtem vele, hiszen a szíve másé... Csókunk szenvedélyessége bennem is felébreszti a vad állatias vágyat, de észben kell tartanom, hogy ő ember, és nem olyan mint én, nem vámpír, de érdekes, hogy most én sem érzem magam annak. Gyengéden engedem el ajkait, és térek át az arcára, majd a nyakára, és a másik oldalról térek vissza az arcára, majd egy pillanatra eltávolodik az arcom az övétől, hogy belefúrhassam tekintetem az övébe. Számomra régen nem tapasztalt vágyat látok benne, és egy cseppnyi csalódottságot, mely talán azért van ott, mert csókunk abbamaradt. Keze a tarkómon pihen, másik a vállamon, és lassan gyengéden csókolom meg újra. Jelenleg csak azt kívánom, hogy soha ne érjen véget ez a pillanat. Egyenlőre nem teszek olyan dolgot, amit igazán szeretnék, csak kiélvezem minden egyes apró, vagy szenvedélyes hosszú csókunkat. Kezeim a felsője alá tévednek, a hátát érintik hűvös ujjaim gyengéden és érzékien. Próbálom felidézni azt a fajta érzéki kapcsolatot, amelyet az emberek éreznek ilyenkor, és bár tapasztalt vagyok ilyen téren nem szeretnék egyből a közepébe vágni a dolognak. Amíg a hátát cirógatom egyik kezemmel, addig a másikkal kicsit erősebben a hajába túrok, egy percre sem engedve ajkait távol az enyémektől. Mégis egy szó suttog a fejemben, majd egyre hangosabbá válik, majd hozzácsapódik még pár szó, és lassan, de biztosan mondat alakul ki belőle. Eleinte nem figyelek rá, miért is tenném, hiszen ez a nap, vagyis éjjel szóljon a felelőtlen dolgokról azt hiszem. Mondjuk ez nem vall rám, de Elenára sem, hogy visszacsókoljon. Végül már a mondat olyan hangosan kiáltozik a fejemben, hogy lassan egy apró csókkal fejezem be a csókunkat. Két kezembe fogom Elena arcát, hogy ne fordíthassa el fejét, és a fejemben megfogalmazódott mondatot próbálom elmondani, de egyenlőre nem megy.
- Biztos hogy ezt szeretnéd? Nem szeretnélek kihasználni de... - Suttogom érzékien, és az elkezdett mondatot nem tudom befejezni, hangom elhal, és gyengéden érintem ajkaimmal az ajkait, többször érzékien. Úgy érzem ez a vágy erősebb mint minden, erősebb, mint a reális gondolkodás. Lehet, hogy Elena is választ ad a kérdésemre, de most egyetlen dolog érdekel csak. Kezem megkeresi az utat a meztelen hátához, és lágyan érzékien ismét cirógatni kezdik, majd a hasára térnek át ujjaim, fel, egészen a melltartó aljáig, majd vissza le végig a csípőnadrág vonalán ott egy kicsit elidőzve. Ajkaim a nyakát veszik célba, és apró sóhajok jelzik számomra, hogy Elena élvezi azt, amit teszek. Hátamat a közeli falnak támasztom, és tudom, hogy egyre jobban elmerülünk a vágy mindent felemésztő tüzében. Egy pillanatra ismét elválnak ajkaim az övéitől, és a lépcső felé pillantok. Mintha lépéseket hallottam volna, és valami azt súgja, hogy a nappaliban nem helyes olyat tenni, amit más megláthat, és holnap az egész város tudni fogja. Felkapom Elenát, és ő egyből a derekamra fonja lábait, megcsókolom, és vámpírsebességgel a szobájában vagyunk egyből. Ott a falnak tolom a hátam, és folytatom, amit lent elkezdtünk...

A szavai csak úgy elsuhantak a fülem mellett. Nem is figyeltem rá igazából, hisz az agyam teljesen máshol van. Hogy lehet, hogy egyetlen csók ennyire megváltoztatja az embert? Egy teljesen más oldalát tapasztalhattam meg az előbb. Nem is rideg, csak annak mutatja magát. Úgy látszik a vámpírok így taszítják el maguktól másokat, hogy egy álcát vesznek fel. Nem Elijah-nál tapasztalom meg ezt először. Damon-nál is ugyanez volt. Felveszik ezt a kemény külsőt, elriasztva a többieket. És ha sikerül valakinek ezt a kemény álcát felolvasztania, akkor megtapasztalja, hogy mennyire is törődőek. De most hogyan kapcsolódik ide ez a téma? Lehunytam egy pár másodpercre a szememet, majd kinyitottam, Elijah még mindig engem figyelt, elég érdekes tekintettel. Összekulcsoltam az ujjaimat, s elpirulva a földre tekintettem. Olyan lehettem, akár egy szégyenlős kislány, aki nem meri bevallani a tanárnőnek, hogy hazudott. Ismerős ez a helyzet.. Kicsinek voltak olyan húzásaim, amiről azt hittem, jobb, ha egy elferdített változatot árulom el. Mindig megkaptam érte a büntetést. Visszarázódtam az életbe, nem előidézve a múltat, vagyis inkább egy dolgot idéztem elő.. A csókot..
Ez az előbbi cselekvés olyan nagy mértékkel hatott rám, hogy még magam is megijedtem. Nem tudom.. Szerintem ez valamiféle vonzás lehet, amit Elijah iránt érzek. Igazából, nem is tudom kifejteni ezt bővebben.. Talán olyan, mint amikor megigéz. Egy elválaszthatatlan kötél van közöttünk. Igen, szerintem ez a legjobb kifejezés. Az egész természetével megigéz.
De az ajkai.. Ahogyan az enyémet súrolták, s lágy csókkal hintette be. Ezt a pillanatot sosem fogom elfelejteni, az egész életemen át fog kísérni. Mintha egy áramütés csapott volna belém. Használhatok itt metaforákat, hasonlatokat, de ez olyasvalami, amit nem lehet leírni. Ezt érezni kell.
Újra felpillantottam rá, sötét barna szemeibe véstem a tekintetemet. Ugyanúgy nézett ahogyan eddig is. A precíz kiállásával, sármos kinézetével.. Hosszú ideig csak egymást nézzük, nem téve semmit végül megszólalt. Most komolyan sajnálkozni fog? Közelített hozzám pár lépéssel, egyre csökkentve a köztünk lévő távolságot, ami jelen pillanatban nem is zavar. Akarom, hogy közelebb jöjjön, újra szeretném ajkait a sajátomon érezni, ahogy csókol.. Túl sokat akarok egyszerre, olyanokat, amiket nem is szabadna. De lehet, hogy ezért vonzódok hozzá, mert egy tiltott gyümölcs. Számomra azért tiltott, mert a bátyának a hordozható vértasakja vagyok. Nem jó, ha kikezdesz az ellenség családjával, de Elijah olyan más.. Egyáltalán nem olyan, mint Klaus. Tudtam, hogy ez nem lesz szép, de közbevágtam.
- Elijah.. Ne magyarázkodj. – mondtam ki a nevét, s kirázott még a saját nevétől is a hideg. Ahogyan kiejtettem a számon. Amint elmondtam tettem egy gyors lépést feléje, a mutatóujjamat az ajkára helyezve, hogy ne beszéljen. Az ujjammal egyből megéreztem hideg ajkait. Feltekintettem a szemébe, és tudtam, hogy annak ellenére, amit mondtam nem tudom magam leállítani. Most már nem. Elijah tett egy lépést, amit most én folytatok. Ez az este nem érhet így véget. Kezem az arcáról a tarkójára siklik, majd arcommal közelítettem feléje. Ismét lehunytam a szememet, s most én kezdeményeztem a csókot. Gyengédem ajkaimmal megérintem az övét, apró csókokkal behintve, majd már erősebben találkoznak. Jobban megragadom a tarkóját, közelebb húzva magamhoz, testemet hozzápréselve. Szabad kezemet pedig a vállára rakom, pihentetve, még mindig nem szakadtam el tőle. Ha nem szeretné tovább folytatni, majd ő leállít. De egy dolgot most biztosan tudok.. én nem fogom leállítani.

Az alkohol kezdte átvenni az uralmat az eszmém fölött. Már nem tudtam tisztán gondolkozni, de pont ezt vártam el ettől a beszélgetéstől. Szerencsére csak halvány emlékek jönnek még így elő a mai estével kapcsolatban, illetve a pár nappal ezelőtt történtről. Úgy 3-4 nappal ezelőtt Damon szakított velem, Stefan miatt. Stefan.. ő számomra egy kérdőjel. Hol így cselekszik, hol úgy. Azt pedig nem fogom hagyni, hogy játszadozzon az érzéseimmel, mikor még én is bizonytalan vagyok ebben az ügyben. Kezdem úgy érezni magamat, mintha.. elegem lenne belőlük. Felfordítják az életemet, civakodnak, féltékenykednek.. Nem fogom azt a hibát elkövetni, amit Katherine tett meg 120 évvel ezelőtt. Nem fogom hordozni őket a kisujjamon, hűséges típus vagyok. Annyi sokat stresszezek miattuk, mi lenne, ha tényleg hagynám őket, s meglátjuk milyen nélkülük az életem. Gondolataim teljesen elkalandoztak. Elkezdtem nézni a whisky-s üveget, aminek már a felét kiittuk. Jól esett, hogy itt volt Elijah a közelemben. Vele teljesen máshogy éreztem magam. Tudom, hogy ha bármit elárulok neki, azt nem adja tovább. Szerencsére a barátomnak mondhatom. Tartozok neki, mert megmentette az életemet. Bár, azért bízok benne, hogy Bonnie és/vagy Stefan cselekedett volna valamit, ha a helyzet nagyon eldurvul. Akkor tértem vissza a világba messze el a gondolataimtól, miután a hangja csengése megcsapta a fülemet. Egyből rá emeltem a tekintetemet, egy apró mosollyal, ami a szám szélén játszadozott. Azt tette, amit előre megmondtam. Megcáfolta az állításomat, de sebaj. Én ezen a véleményen maradok, történjen bármi is. Elijah egy nagyszerű vámpír. Én is töltöttem magamnak egy keveset, mivel a torkom kezdett kiszáradni, és mohón kívántam a kábító italt. Egyben lehajtottam az egészet, s máris jobban éreztem magamat. Bár, nem tervezek Elijah előtt lerészegedni, de nem tehetek róla. Abba a fázisba léptem, amikor már szinte mindent megiszok, amit elém tesznek. Utoljára ilyen Georgiában volt, ami nagyon régen történt. Vagy 1-1,5 évvel ezelőtt. Meghallgattam, amit Rebekah-ról mondott. Ügyeltem arra, hogy ne vágjak undorodott arckifejezéseket. Miután befejezte a mondatát a húgával kapcsolatosan, szóra nyitottam a számat. Viszont előtte jól átfogalmaztam mindent, hisz mégis a saját családtagjáról fogok beszélni, akit ki nem állhatok. Neki nem szabad szidalmaznom, tehát meg kell választanom a szavaimat. Végül neki láttam..
- De ezt nem értem. – húztam el a számat, visszatéve a poharamat a megszokott helyére. – Feltételezzük fel, hogy Rebekah ma este tényleg megölt volna, akkor Klaus miért ölné meg? Ha már nem vagyok életben? Hisz a saját húga.. – fejeztem be. Egyáltalán nem jött le a lényege ennek a dolognak. Klaus miért tenné kockázatra Rebekah életét, ha már én nem élek a halandók között? Persze, miatta most már nem tud több hibridet gyártani, de azért is. Nem első a család? Bár, nem ismerem őt annyira, csak a családjáról tudok, illetve, hogy mindenki retteg tőle. Nem hinném, hogy bosszúból megölné őt, mert tudtommal vele élt a legtöbbet, s együtt mentek mindenhova. Ezt anno még Rebekah mondta el nekem, mikor kiöntötte a szívét nekem. Nem sokkal azután pedig hátba szúrtam, evvel elárulva őt, s ezzel a tettemmel egy örök életre magamra haragítottam. Egy új ellenséget szereztem, ráadásul nem is gyengét. Tudom, hogy ha egy helyen tartózkodunk, ott vér folyik, ezt a mai este is bebizonyította. Elijah kérdésére felfigyeltem, és vártam, hogy mivel fog előállni. Amint meghallottam kiült az arcomon a döbbenet, egy nyitott könyv lettem számára. Minden érzelem átsuhant rajtam. Nagyon meglepett. A kezemre néztem, ami Elijah keze alatt tartózkodott, s megszorította. Egy furcsa bizsergés haladt végig a testemen, egy új fajtaérzést felkeltve bennem. A feltett kérdésein elgondolkoztam, közben elhúztam tőle a kezemet. Fogalmam sem volt, hogy erre válaszolnom kéne, vagy csak hagynom. Mintha csak egy költői kérdés lenne. Elnéztem mellőle, elmerengve az egyik fotón, ami a szekrényen tündökölt. Anyu és Apu szerepelt rajta, az egyetemi öltözékükben, ekkor osztották ki a bizonyítványukat. A Dalcrest főiskolán találkoztak, ami 2 órányira van kocsival a városunktól. Mindig is azt szerették volna, ha én is oda járok. Anyu mindig azt hajtogatta, hogy remek az ottani tanítás, főleg az irodalom. Elhatároztam, hogy én is oda fogok járni, mielőtt a szüleim meghaltak. Az a szörnyű nap után sorra következtek a borzalmas események. Most már fogalmam sincs, hogy egyáltalán szeretnék-e tovább tanulni. Mi lesz velem? Klaus mindig ott lesz a nyomomban, egy lépéssel előttem, figyelve minden mozdulatomat. Ha kell majd több vér a kis seregéhez elveszi tőlem. Nem szeretném, ha egy új városban új életet kezdek, az ottani embereket lemészárolja.
Majd újra visszatértem Elijah-ra, és a feltett kérdéseire. Az alsó ajkamra haraptam, mintha hosszasan gondolkoznék. Evvel nem tud elijeszteni, és szerintem ez a terve..
- Elijah, én azt gondolom, hogy te nem dönthettél arról, ami most vagy. Tudom, hogy a vér éltet téged, de azt még sem gondolhatod komolyan, hogy nem érzel, egy apró cseppnyi bűntudatot mikor kioltasz egy ember életét. – nézek rá komolyan, már ha lehet, komolyan nézni nem tudom hány pohár whisky után. De meg van a lehetősége, hogy életben hagyja az embert. De nem tudom, hogy milyen hajtás kap el, miután megízlel egy vámpír emberi vért. Legfőbbképp ezért nem szeretnék vérszívóvá válni. Hatalmas bűntudatot keltene bennem, ha másokat bántanék. Újra öntök neki, illetve magamnak is, bár most nem nyúlok hozzá a telt poharamhoz. Teljesen elment még az alkoholtól is a szomjam. Ismét áttértünk a bátyára, Klaus-ra. Figyelmesen végig hallgattam, s mikor felmenőmre terelődött rá a szó halkan elnevettem. Hát persze, hogy mindenbe benne van..
- Katherine mindenkit megőrjített. – mosolyodtam el keserűen. Ő vele kezdődött el minden bonyodalom. Először Klaus-t verte át, majd jöttek a Salvatore testvérek. Nem tudom, hogy hogyan van ennyi ereje lelkileg mindezekhez. Innen is látszik, hogy a külsőnk egyforma, de belülről.. két különböző ember. Elijah szemei felcsillantak, s érdekesen pillantok rá. A kezét nyújtja felém, felkérve egy táncra. A zenét kezdem el fülelni. Egy csodálatos lassú szám játszott éppen.
- Örömmel. – feleltem mosolyogva, és ismét a kezemet az övébe simul, ugyanúgy, ahogy a mai este is. Mi voltunk a táncparkett ördögei, irigy tekintetek szegődtek ránk, megbabonáztunk mindenkit. Közelebb húzott magához, bár most néha vétettem egy-egy hibát a lépéseimben, hála az italnak. Egész végig a szemébe tekintettem, táncolva a zene ritmusára. Ismét az új oldala került előtérbe, arcomon a meglepettség jele jelenik meg. Arcunk így is közel volt egymáshoz, majd csökkent a köztük lévő távolság. Nagyot nyeltem, fürkészve a tekintetét. A következő pillanatban már selymes ajkait a sajátomon érzem. Lehunytam a szememet, viszonozva a csókot. És ekkor kaptam észbe.. De ahogy éreztem ő is. Mintha egy fal épült volna közénk, elhátráltunk egymástól. Kitágult szemekkel figyeltem Elijah arcát, leolvasva róla bármit is.
- Ezt nem lehet. – ráztam meg a fejemet egy meggyötört arckifejezéssel. Nem vagyok tisztában a saját érzéseimmel, és nem vagyok Katherine. Szörnyű lenne, ha a következő Katherine-ként emlegetnének. Szavai tüstént értek, de a reakcióján döbbentem le igazán. Mintha semmi sem történt volna.
- Ha szeretnéd, elmehetsz, én nem foglak elküldeni Elijah. – fontam össze a karjaimat a mellkasom alatt. Újra felidéztem az előző másodpercet. Puha ajkaira, hogy mennyire óvatosan közelített meg, precizitásra. Egy szóval fantasztikus volt.
Vártam, hogy most mit fog lépni. Szeretnék megszólalni, megölve ezt a kínos csendet, de nem megy. Ezek után nem tudok tisztán gondolkozni, teljesen behálózott.. sőt inkább elvarázsolt..