Tárgy: Re: Jeremy szobája Szer. Dec. 24, 2014 12:01 am
Bonnie & jeremy
Bár visszatértem az életbe, Bonnie nélkül éppolyan üres volt mintha a túlvilágon maradtam volna. Visszaakartam térni, e nem olyan áron ahogy ez megtörtént. Még mindig haragszom emiatt Bonnie-ra. Megmentett, de az élete árán, így nekem sem jobb ahogy neki sem, akaratán kívül sodort mindkettőnket a magányba. Minden egyes nap egy remény folt volt és egy csalódás mikor nem történt semmi ami közelebb vitt volna hozzá. Egy szerencsénk van csupán, hogy látjuk egymást, hogy teljesen nem szakadtunk el egymástól. Bár eddig nem örültem a szellemlátás képességének, de ezúttal nagy adománynak tartom. Ám minél többször láthatjuk egymást annál rosszabb, mert hiába érintjük is meg egymást semmit sem érzünk. Mintha a levegőt markolásznánk. Ilyenkor a szívembe markol valami és szétmar a bűntudat, hogy én taszítottam ebbe az állapotba. Mosoly virít az arcomon a felhős gondolatok ellenére, hisz mégiscsak itt van velem. És minden együtt töltött pillanat egy ajándék. Mikor mellém ült megérintettem, ez már szokássá vált nálunk, nem lehet az ilyesmiről olyan könnyen lemondani. És a meleg bőr érintése az arcomon, beleremegtem az érzésbe és nem mertem az érzékeimben hinni. Nem lehet, egyszerűen ez képtelenség. -Bonnie...- Nem jött több szó ki a torkomon. Szorosan ölel én pedig kör fonom a karjaimat, hogy biztonságban érezze magát, nem akarom ezt a kellemes pillanatot hirtelen elveszíteni. Bonnie életben van, ez több, mint képtelenség, de megtörtént, remélem ez nem egy újabb olcsó trükk és tényleg visszakaptam a szerelmemet. Elemeltem az arcát magamtól, hogy a szemeibe nézhessek majd megcsókoltam, olyan szenvedéllyel ami már rég várt, hogy kiengedhessem magamból. Elena és Caroline oda meg vissza lesznek az örömtől ha újra találkozhatnak Bonnie-val, de egyelőre csak magamnak akarom Őt és senki másnak. A nővéremnek még várnia kell, ez a pillanat most az enyém. Még mindig nem merek teljesen felengedni, mert félek, hogy minden hirtelen visszavált a régibe és elveszítem megint. Azt nem bírnám ki. Megszakítom a csókot, de csak pár pillanatra. -Ez már annyira hiányzott. - Vigyorodom el és újra birtokba veszem az ajkait.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Jeremy szobája Pént. Dec. 19, 2014 6:36 pm
Jeremy & Bonnie
I came to you, darling
Napok óta próbálkozom azzal, hogy valahogy visszatérjek az életbe és újra a barátaimmal lehessek úgy, mint régen. Nem tudom pontosan sikerült-e valamelyik, hiszen nem nagyon nézegettem mégis lát-e valaki, esetleg, hogy teljes egészemben élek-e. Butaság, de már kezdem megszokni azt a helyzetet, hogy az a jó sem adatik meg, hogy én azokkal lehessek akiket szeretek. A túlvilág olyan üres volt számomra, mintha elnyelt volna mindent. Emellett még rajtam haladtak át az elhalálozott természetfelettiek a túlvilágra, ami valljuk be nem egy leányálom. Fájdalmas és megszokhatatlan érzést kelt bennem, de a hab a tortán, hogy egyre gyengébb leszek. Boldog vagyok, hogy a ma reggelt Jeremy-vel tölthetem. Szeretek vele lenni, de kicsit rossz, hogy nem érinthetem meg akármennyire is akarom. Minden reményem, hogy sikerül a varázslat amit az a boszorkány művelt, és tényleg visszatértem az életbe. Elmosolyodom mikor nagyokat ásít, és még látom szívesen aludna, de ha itt vagyok nem akar. Leültem oda ahova mutatta, hogy foglaljak helyet, és mosolyogva néztem rá. Most jön a próba amit régóta tervezek, de sosem volt erőm arra. Kezemet arcára tettem, és legnagyobb boldogságára éreztem bőre érintését. - Remekül vagyok! - vigyorodtam el önkéntelenül, mert egy ilyen hatalmas hír után nem lehet az ember szomorú. - Élek, Jeremy! - mondtam neki boldogan, és alig hittem magamnak, annyira szürreális volt, mint egy álom. Következő pillanatban szorosan megöleltem, és sírni tudtam volna az örömtől, hogy megtörtént amire olyan régen várok. Megint megérinthetem őt, és beszélhetek Caroline-val, Elena-val, a barátaimmal! Csak nehogy valamiféle trükk legyen ez, mert ideje lenne ha valami jó is történne.. Mindannyian megérdemelnénk. A lehető legszorosabban öleltem őt, hiszen kimondhatatlanul hiányzott ez az érzés. Nem hittem el, hogy tényleg visszatértem az élők sorába. Az a boszorkány tökéletes munkát végzett, és örök hálám neki, mivel ha ő nem lenne én sem lennék most itt. Amint itt végeztem, az első, hogy meglátogatom Elena-t és Care-t. Biztos hiányolnak már, és én is őket, bár mindennap figyeltem őket. Azért hiányoznak azok a beszélgetések, a nevetés, és minden amit együtt csináltunk régen. Mire is valóak a barátok? Ők mindig megnevettettek engem, és jóban-rosszban számíthattam rájuk. Én sem hagyhatom őket magukra, így nem lenne fair tőlem. Szeretem őket, és ezt ők is tökéletesen tudják, ezért is tettem meg mindent, hogy újra az élők közé sorolhassanak engem is, ne a szellemek közé. Hiányzott ez a teljes élet.
† Music: The Lazy Song † Note: igyekeztem <3 † Words: xxx
Tárgy: Re: Jeremy szobája Pént. Dec. 05, 2014 10:34 pm
Bonnie & Jeremy
Lassan sötétedik, a Nap lemenőben van, a felhőket aranyló színben tüntetik fel a Nap utolsó sugarai. Olyan ez a nap, mint a többi, semmi lényeges nem történt, dolgoztam a Grill-ben majd edzeni mentem, hogy valamelyest formában maradjak hátha Matt-nek megint bunyózni támad kedve. Tudom, hogy csak próbál lélekben és testben is formában tartani, hogy ne hagyjam el magam mégis jobban értékelném ha békén hagyna, de persze ebben semmi esélyem reménykedni. Az edzés után letusoltam és lementem a konyhába, hogy egyek is valamit, mert az az energiaital amivel ma fitten tartottam magam több volt, mint kevés. Elena most nincs itthon, vagy Damon-nel van vagy a fősulin, igazából már jó ideje nem tartom számon, hogy merre lehet a nővérem, nem azért, mert nem érdekel,d e megvan a magam baja is. Elena tud magára vigyázni, jó, ha a múltat nézzük akkor egész sor bizonyítsa, hogy mégse tud vigyázni magára, de talán, hogy most már vámpír, kevésbé kell aggódnom miatta. Engem leginkább Bonnie érdekel, nem tudok megbarátkozni a helyzettel, hogy itt van velünk, de valójában mégsem. Nem értem miért kell bárminek is ennyire rosszul alakulnia. Számtalanszor megkaptuk már a magunkét, ezerszer vesztettünk el barátot, ismerőst, családtagot és mégis, mégis folytatódik a lánc és lassan kihullunk mind, egymás után hagyjuk el a világot, normális e így? Bekapok pár kekszet és iszom rá egy behűtött sört majd felkapom magamra az edzőcipőt, hogy futni induljuk, ekkor terem előttem Bonnie, fura mód, olyan mintha életben volna újra, megakarok szólalni, de csendre int, majd megcsókol és ekkor nyitom ki a szemem a világ legédesebb hangjára. Felülök az ágyban és rámosolygom. -Neked is Jó reggelt! - Ásítok egyet, általában tovább alszom, mint most, de ha már ilyesfajta keltésben van részem akkor nagy hiba lenne tovább aludni. Megpaskolom magam mellett a helyet, hogy üljön le. Ilyenkor szeretném, ha újra életben volna, hogy a végtelenségig ölelhessem. De megszoktam már, hogy nekem nem adatik meg semmi jó, mintha eleve kárhozatra volnék ítélve, ami talán nem is áll olyan messze az igazságtól. -Hogy vagy? - Egy idióta kérdés, hát hogy volna? Mikor magam is szellem voltam egyszerűen minden napom reménykedéssel telt vagy fájdalommal, esetleg némi boldogsággal ha azokat figyelhettem akiket szeretek.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Jeremy szobája Vas. Nov. 30, 2014 8:05 pm
Jeremy & Bonnie
I came to you, darling
Az elmúlt napok ugyanolyanok voltak, egyszóval unalmasak. Nem mondom, hogy sosem történik semmi sem ebben a városban, de azért az elmúlt pár nap eléggé nyugodt volt. Nyugtalanítóan nyugodt. Valami történik, vagy talán valami leselkedik ránk? Erre nem tudhatom a választ, de mindenesetre én lehetel elővigyázatos, és vigyázhatok a többiekre, amit általában kifogástalanul teljesítek. Inkább próbálkozom, minthogy elvesszenek azok akiket szeretek. Ez a köztes állapot szintúgy megrémítő, mintha csak egy kulcs lennék. Igaz én rontottam el, hogy képtelen voltam bezárni azt a kaput, ami kinyitódott. Ezalatt főként a legnagyobb titkot nem tudja senki, mégpedig azt, hogy én sem élek. Kivéve Jeremy-t, aki pontosan tudja mi történt velem, de mégsem továbbítja senkinek, ezért is megbízom benne, meg még ezer más ok miatt. Jó tudni, hogy számíthatok rá bármiben. Miközben az utcán sétáltam, gyanúsan néztem körbe. Egy árva lélek sincs erre, és ez először nem volt furcsa, mivel a lakónegyedben kevés az ember, főleg ilyen korán. Azért egy-egy perszóna megfordulhatna pár utcában, de megnyugtató amikor egy ismerős elhalad előttem. Olyankor nem azon aggodalmaskodom, hogy talán az űrlények elrabolták az egész lakosságot. Mondjuk.. Ez nem is lenne annyira meglepő! Boszorkányok, vérfarkasok, vámpírok, és ha még ez nem sok, hibridek rohangásznak össze-vissza bárhol, hát akkor miért ne lenne pár ufó?! Úgyis a nagyokos emberek próbálják kideríteni létezésüket, így most, hogy Mystic Falls komplett populációja lecsökkent hat személyre, hát lehet gyanakodni. - Én most komolyan az idegenekről gondolkozom? - morogtam magamban, és lepődtem is meg egyben, mivel nem rám vall, hogy ekkora baromságok eszembe jutnak. Megráztam a fejem, hogy észhez térjek, és máris odaértem a Gilbert házhoz, ahova kitűztem a célt. Ide már gond nélkül bemegyek, mivel nem nagy kunszt egy szellemnek az, hogy bárhova is mehessen. Egyenesen Jeremy szobáját vettem irányba, mivel hozzá jöttem és kivételesen nem Elena-t látogatom meg. Óvatosan nyitottam ki az ajtaját, és mivel még korán reggel volt, békésen aludt. Azaz nem volt korán, de olyan tíz óra, és hétvégén nem szokás felkelni olyan korán. - Jó reggelt! - szóltam hozzá halkan, nyugodtan, szinte suttogtam. Már a puszta látványa megmelengette a szívem. Halványan elmosolyodtam, és reméltem, hogy békésen aludt, szépeket álmodva.
Tárgy: Re: Jeremy szobája Vas. Szept. 23, 2012 3:02 pm
Brigitte & Bonnie Számtalanszor voltam már ebben a házban, egy nagy sereg ember kezén sem tudnám megmutatni mennyiszer. De ebben a szobában csak mostanában jártam be rendszeresen. Most az ágyon ülök, Jeremyén. Hosszas fel és lemászkálás után végre nyugodtan le tudtam ülni. Nem tudom, mióta vagyok itt és azt sem, hogy hogyan jutottam be. Igen ez azért egy kicsit furcsa! Csak a takarót tanulmányozom a szépen bevett ágyon. Ráncmentesen, erősen bevetve, ahogy kell. A takaró nem túl vastag, könnyed és puha, én ezt is furcsának találom, mivel ebbe a szobába nem igen süt be a nap és jó árnyékos. Az ablak nyitva, a szürkés függönyt megcsapja egy szellő, ami eléri az én csupasz karomat. Ekkor egy kis didergés fog el, talán csak az én hő ellátom nem jó (?). Mosolyogva állok fel és zárom résznyire az ablakot, régen mosolyogtam már ilyen tisztán, pláne ilyen kis dolgon. Komoly okot sem adott ez a jelenet a mosolygásra, csak úgy rám jött. Talán a várakozás szüleménye? Várakozok, várakozok, olyan buta szó. Miért nem mondhatom azt, hogy csak simán ülök, de mégis várok. Várok valakire, aki megérdemli, igaz? Mert ha nem, miért várakoznék rá? Gyorsan megdörzsölöm a csupasz karomat, nagyon fázok! Főleg így egy szál rövid ujjú pólóban. Vajon mióta lehetek itt? Mert hiszen, mikor elindultam a nap még sütőt és lágyan melegített, de nem izzasztott. Most meg már az ég sötét és a szél is nagy táncot jár. Hol van már? Miért késik ennyit? Vagy tán az időérzéke rossz és Denver még sincs ilyen „közel”? Még mindig a karomat dörzsölöm és didergek, amikor megpillantok egy pulcsit az ágy másik végén. Nagy, tágas szürke, össze van hajtogatva és öblítő szaga van. Ismét csak elmosolyodok, de most tudom miért lett jó kedvem. Belegondoltam, biztos Jeremy kalkulálta ki ezt és ő hagyta nekem ott a pulcsit. Vagy talán Elena műve? Minden esetre a pulóverért nyúlok és gyorsan belebújok. Olyan aranyosan áll rajtam, mint egy lányon a barátja pulóvere, na, ez aztán a hasonlat. Nagyon megtetszett így magamat szemlélve, de valahogy szükségem volt külső vélekedésre is. Áhh a fürdőszoba, igen ez valahogy sokkal ismerősebb, belenézek a tükörbe és nem ismerek magamra. Olyan nyugodt és boldog vagyok! Örülök, hogy nem kell ma is otthon lennem. A gondolataimat megzavarja valami, léptek. Nagy mosolyt öltök az arcomra és kiszólok a fürdőszobából. - Jeremy! Szia! Mi tartott eddig? - lépek be a szobába, de nem Jeremy áll előttem, felvont szemmel állok a vöröses hajú, szép mosolyú lány előtt. Bár az arcomon nem látszott, belülről sütött rólam a féltékenység és a sok kérdés utáni vágy. - Ki vagy te? És mit csinálsz itt?- még mindig a titokzatos idegent nézem, és csak remélni tudom, hogy nem tereli át a pulcsira a témát. Létezik az, hogy Jeremy ismeri a lány és, hogy nem csak én gondoltam arra, hogy itt „lepjem” meg. Na, tessék én akartam ad, mégis én kaptam egy jó nagy adag meglepetést. Figyelem a lányt, ki van zárva, hogy Elena engedte be. Vagy lehet, hogy mégis? Nem, ahogy a ruháját nézem a lábát, rájövök, nagy árat fizethetett, hogy eljusson ide. Talán a résnyire nyitott ablakot szórta ki.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Jeremy szobája 
