A táncparkettre értünk, s elkezdtünk táncolni, nem táncoltak sokan, így mikor elkezdtük a táncot hirtelen mindenki ránk nézett, de nem sokkal később több pár is csatlakozott hozzánk. Érezhető, hogy van köztünk valami tűz, ami erősebb lett miközben táncoltunk. Ez a tűz szavakkal nem fogalmazható meg, mert mi sem tudjuk, hogy mi az, egyszerűen csak ott van körülöttünk, illetve a levegőben, ha valahol együtt jelenünk meg.
- Katherine Pierce-al, de gondolom őt nem kell bemutatnom. - válaszoltam kérdésére. Láttam az arcán, hogy nem igazán szívleli Kath-et, hát nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog szavakkal is reagálni erre. Táncolás közben szememmel végigmértem a termet, de egy ismerős személyt sem láttam. Bár az annyira nem zavar, ha nem lesz ismerős, a lényeg, hogy itt legyen Carline, de legfőképpen Elena. Igaz még nem szeretnék foglalkozni a tervel, most csak élvezni szeretném a bált.
- Milyen alkalomból szerveztétek a bált? - kérdeztem meg érdeklődve, miközben Rebekah szemébe néztem, nem hiszem, hogy nincs valami a háttérben. Egy Ősi család, csak úgy, unalomból nem csinálna egy ilyen nagyszabású bált, habár belőlük mindent kinézek, nem hétköznapi emberek. Persze a jelenlévők fele nem az, de ők mégis máshogy másak. A világ legidősebb emberei, persze az ember szó nem jó kifejezés rájuk. Új szám következett. Természetesen ez is egy kimért, keringőhöz illő dal volt, én pedig jobban szeretem a 60'-as évek pörgős stílusát.

Szeretem a bálokat. Hogy mért? Sok indoka van. Először is lehet ismerkedni. Új emberekkel találkozni, akik talán az áldozatodként végzik majd. Az egyszer biztos, hogy nincs bál anélkül, hogy valaki rejtélyes módon el ne tűnjön, esetleg egy ismeretlen állattámadás halottja legyen. Ez a két dolog általában, amivel el szoktuk simítani a dolgokat, mi vámpírok. Ma azonban nem szándékozom itt gyilkolászni. Az asztalomhoz lépek, és kezembe veszem az ékszeres dobozt, amiben a féltve őrzött nyakláncom pihen. Nem rég csináltattam meg egy boszorkánnyal, így ma már végre tudom hordani is. Miután bekapcsoltam, végigsimítok a nyakamon, és egy utolsó pillantást vetek magamra a tükörben, miután lila estélyimet is magamra öltöm, majd kilépek a szobám ajtaján, és elindulok, hogy még a legtöbb vendég érkezése előtt kint legyek. Azért az illem belém lett nevelve még ember koromban, bár tudom, hogy már most kicsit elkéstem, mert hallom, ahogy zúgolódnak az emberek a házban. A lépcső tetejéről lepillantok a nappalira, ahol még nem sokan, de azért már van egy pár ember, és nem ember egyaránt. Lassan elindulok lefelé, de a lépcső felénél megállok, és a felfelé igyekvő pincér tálcájáról leveszek egy pezsgőt, majd a korlát mellé húzódva megállok ott. Végignézek az embereken, hogy ki az, aki elfogadta a meghívást...

"A valóság könyörtelen gyilkosa az álmoknak, márpedig az élet annyit ér, amennyi álom terem benne, mert az élet csupa alkalom szép álmokra."

Ez az egy gondolat járt a fejemben már rég óta. Egy gondolat amely olyan kiskapukat nyit meg előttem amelyekről álmodni sem mertem, nagyjából összefoglalva a fejemben lévő gondolatokat. Jobban mondva egy komplett tervet, egy olyan tervet ami majd mindent megváltoztat...
Egy hete kezdtem ezen gondolkodni, Elijah komfortos börtönében pihenve, és habár sok mindenre ráébredtem, többek között arra, hogy a gyermekeim iránti szeretet túl nagy ahhoz, hogy véget vessek életüknek, mégis úgy gondolom, hogy jobb őket eltávolítani erről a világról. Legfőképp Elena közeléből, elvégre nem engedhetem, hogy újabb hibridek jöjjenek létre. Sokat gondolkodtam a régmúlton és arra a szomorú tényre ébredtem rá, hogy a kezdetek kezdetén voltunk a legboldogabbak, és éltünk úgy mint egy család, ha újból egy boldog családot akarok vissza kell mennünk. Ebben a pillanatban kissé megingott a hitem, hiszem Mariah közbelépése óta az erőm egy része le volt kötve és tudtam, hogy ahhoz, hogy végrehajtsam a tervem vissza kell szereznem az erőm, és ehhez pontosan két személy szükséges.... Elena és Katherine. Mire is lenne jobb esemény mint egy bál egy alaptalan esemény megünneplésére, mint a családunk egyesülése, önmagában talán nem lenne alaptalan, de mivel a családom jelenleg egymással viszálykodik így a bál témája színtiszta hazugság. A reggel óriási fejetlenséggel haladt tovább és én céltudatosan irányíthattam az embereket akik feldobták a cseppet sem egyszerű lakást, de mindeközben én is munkálkodtam. Az emeleti szobába senki sem léphetett be az engedélyem nélkül, habár ezt nem kötöttem a gyermekeim orrára a titkot de egy egyszerű varázslattal ami még az én kevés erőmből kitelik megtiltottam a bejárást. Itt tettem az előkészületeket, hogy mihez? Az egyenlőre az én titkom. Megszólalt a csengő és arcomra furcsa mosoly szökkent.

Varázslatos estének nézünk elébe...