Tárgy: Re: Társalgó és nappali Vas. Május 06, 2012 12:01 pm
To; Matt
Látom Matt arcán, hogy nem igazán számított ilyen kérdésre, de mint tudjuk, én nem zavartatom magam, bármit megkérdezek, ami kedvem tartja. És ha kíváncsi vagyok, semmi nem állíthat meg, ez is tuti. Válaszán igazából kicsit meglepődök, de nem mutatom ki, csak bólintok, majd amikor a mondat végére ér halkan felnevetek. - Mert tudom, hogy nem érdemlem meg. - válaszolok vállat vonva. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy törődjenek velem vagy ilyesmi. Mikor pedig folytatja a mondandóját arcomra kedvesség ül ki. Komolyan mindjárt itt hatódok meg helyben. Na jó, azért ilyenre elég ritkán vagyok képes, és még nem tartunk ott, de tényleg valami jó érzés fog el. A mondatain elgondolkozom. Jó dolgokat mond, ésszerűen gondolkodik. - Igazad van, de akkor sem értem, viszont... Örülök neki. - mosolygok. Most két lehetőség van. Matt vagy belém zúgott, vagy a barátjának tart. Esetelg egyik sem, de az előbb lehangzottak miatt nem hiszem, hogy ez lenne az igazság. - Tehát barátként tekintesz rám? Vagy... - kezdek bele, de nem akarom ki mondani, szerintem tudja, hogy mivel folytatnám. Nem tudom, melyik válasznak örülnék jobban, de jelen pillanatban inkább az elsőt fogadnám jókedvvel. Meg amúgy is azt el sem tudom képzelni, hogy én együtt legyek egy emberrel. És azt se felejtsük el, hogy igaz, én bírom Mattet, de nem vagyok szerelmes. Barátként viszont tökéletes támasz lenne. Mikor végigsimít a hajamon mosolygok. Mikor a téma Katherine-re terelődik felsóhajtok. - Az nem kifejezés. Had ne mondjam minek gondolom...khm ribanc. - mondom köhögés közben a szót, amire felnevetek. Aztán hála az égnek hamar elterelődik a téma a lányról. Matt újabb kijelentésére újra ledöbbenek. - Köszönöm. - mondok csak ennyit, bár igaz, hogy Matt kijelentése elég nevetséges, ha mögé nézünk. Mégis hogy tudna megvédeni? Sehogy, mert gyenge... Legalábbis hozzám képest biztosan. Azonban a szándékot értékelem...
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Társalgó és nappali Szomb. Május 05, 2012 1:58 am
To; Rebekah.
Rebekah kérdése teljesen lesokkol. Igazság szerint, ahhoz, hogy kielégítő választ adjak, jól össze kell szednem a gondolataimat. Talán én sem tudom, hogy mi okozza az egészet, de képtelen vagyok elutasító lenni vele szemben. Nem tudnám bántani, sem elítélni azért, amiért vámpír. Rebekah egy gyönyörű lány, akinek egy férfi sem tud ellenállni - még Matt Donovan sem. Caroline úgy véli, hogy Bekah megigézett, és ezért vagyok ilyen kedves hozzá - pedig erről szó szincs. Kissé dühös is voltam, amiért ilyen butaságokat kérdez, ezért végül kinyögtem a választ. - Úgy tetted fel a kérdést, mintha te nem érdemelnéd meg azt, hogy kedvesen bánjanak veled! - fakadtam ki dühösen; de hamar elkomolyodtam. - Különleges vagy számomra, Rebekah! Talán vannak, akik jobban megértenek, és megbecsülnek, mint te, viszont te vagy az, aki kihívás elé állítassz, és kihozod belőlem a férfit. - keserűen nyögtem ki a pár mondatot, amin Rebekah kissé elbizonytalanodott, vagy meglepődött, de még nem hagytam szóhoz jutni. - A férfit, aki alkalmas az életben való fennmaradásra. Fogalmam sincs, hogy miért, és hogyan történik mindez, Rebekah, de egyszerűen van, és kész. Miért keressünk válaszokat, ha tudjuk, hogy úgysincs jelentőségük? - folytattam, mostmár határozottabban. A zsigereimben éreztem az elszántságot. Meglátásom szerint Rebekah nem csak magányos, hanem elégedetlen is - ideje jobb belátásra bírni. Pár percig csak bámultuk egymást. Én zavarban voltam, féltem, hogy hülyének fog tartani az imént elhangzottak miatt; azonban Rebekah ugyanolyan komor és kiegyensúlyozott maradt, talán nem hatotta meg a mondókám, vagy, egyszerűen nem érdekelte. De akkor meg minek kérdezett rá? Mostmár világossá vált számomra, hogy nem értek a nőkhöz! - Egyszerűen próbáld elfogadni a tényt, hogy valaki aggódik érted, hogy valaki örül a pillanatnak, amit veled együtt eltölthet, és, hogy valaki nem rémül meg attól, ami vagy! - sóhajtottam, majd megsimogattam a selymes, szőke haját. Reméltem, hogy ezzel, ha nem is győzöm meg, de legalább felvidítom. - Úgy látszik, te sem kedveled Katherine-t! - tereltem el a témát; s Katherine nevét én is artikuláltan, és élesen mondtam ki. Biztos vagyok benne, hogy legalább annyira rühellem őt, mint Rebekah. Mindketten felnevettünk, Rebekah a válaszában nem túl finom jelzőkkel illette Katherine-t. - Rebekah! - a szemébe néztem; azt hiszem tudat alatt próbáltam "megigézni". - Senkinek nem engedném, hogy bántson téged! - ismét elöntöttek a gondolatok, hogy mégis hogyan egészíthetném ki a nemrégiben adott válaszomat.. - ... még saját magadnak sem engedném! - mondtam zavartan. Nem igazán volt szűkséges ez a kijelentés, de láttam, hogy Rebekah arcáról eltűnt a közömbösség. Az egész meglátásomat Zoe-nak köszönhetem, ő bizonyította be, hogy nem minden vámpír olyan, amilyen; végképp nem Rebekah. Elképzelésem sincs, hogy min mehetett keresztül az elmúlt 1000 évben, de egyszer szívesen meghallgatnám. Az sem érdekelne, ha órákon át hallgatnánk, és csak ülnénk egymás mellett; ahogy az sem, ha napokig fecsegne.
Lyla Foster
welcome to my world
► Age :
32
► Total posts :
281
ADMINISTRATOR ♔
Tárgy: Re: Társalgó és nappali Pént. Május 04, 2012 4:40 pm
To; Matt
Tánc közben megpillantom, hogy Zach Caroline-nal beszélget, majd egy kis idő múlva a parkett felé mennek és táncolni kezdenek. Zach elégedett mosolyt küld felém, mire én szúrós tekintettel válaszolok, de utána az én szám is mosolyra húzódik. Ezután pedig visszatérek Matthez és a beszélgetésünkhöz. Válaszára bólintok. Nem akarok tovább kérdezni róla, hiszen semmi közöm nincs hozzá. Nem ismerem a lányt, de nem is találom olyan érdekfeszítőnek, hogy erre sort kerítsek. Mikor pedig visszakérdez megvonom a vállam. -Nem a kísérőm. Ő Katherine-nel jött. - mondom miközben Zach felé bökök, és Kath nevét undorral ejtem ki. - Amúgy is az előző táncunknál "vesztem össze vele", szóval hagyjuk a témát. - mosolygok. Nem tudom Matt miért ilyen kedves velem. Én semmi olyat nem tettem, ami miatt így kéne velem viselkednie, de ő mégis. Pedig azt is tudom, hogy nem tartoznak a vámpírok a kedvencei közé. Őszintén szólva egy kicsit megriaszt. Nem azért, hogy ilyen, hanem azért mert nagyon kevés ember van, aki így viselkedik velem, és akik igen, azokat úgy érzem meg kell becsülnöm. Gondolataimat Matt szava töri meg. - Igen. Tudod nálunk régen a család szent dolog volt. Az utóbbi időben azonban azt kell mondjam, kicsit eltávolodtunk egymástól a bátyáimmal. - fejtem ki a gondolataim a témával kapcsolatosan, miközben táncolunk. Azonban a fejemben visszatérek az előző gondolatmenetemhez. - Matt áruld el nekem. Mi okod van rá, hogy ilyen kedves legyél velem? - kérdezek rá kíváncsiságból. Gyanítom, hogy erre elég furcsán fog nézni, hiszen egy átlagos lány nem szokott ilyeneket kérdezni, de mint tudjuk, én semmilyen értelemben nem vagyok átlagos, akárhonnan is nézzük a dolgokat.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Társalgó és nappali Kedd Május 01, 2012 2:10 am
To; Rebekah:
Megnyugodtam, hogy Rebekah-val minden rendben van; ettől függetlenül viszont számomra még mindig kissé feszültnek tűnt. Biztosan, az édesanyja, vagy az őrült bátyja tervez valamit, és emiatt aggódik. Rebekah hirtelen Zoe felé fordította a fejét. - A lány neve Zoe, és nemrég ismerkedtünk meg! - válaszoltam, és reméltem, hogy a válaszomat kielégítőnek tartja, és nem kérdezősködik tovább - nem, mintha titkolnék valamit, de Rebekah amúgy sem az a féltékeny típus. - És a te kísérőd? Elég furának néz ki! - mondtam kissé feszülten, mert a férfi időközben Caroline közelébe férközött - sőt, táncolni kezdtek. Nem mintha féltékeny lennék, de a pasi elég ijesztő, és nem szeretném, ha kárt tenne Car-ben. Köztem, és Rebekah közt van valami egészen megmagyarázhatatlan dolog. Folyton ismétlem a kijelentést, miszerint, annak ellenére, hogy Rebekah vámpír, képtelen vagyok elítélni. Ráadásul, azért sem tudnék rá haragudni, amiért oly sokszor bántotta - vagy bántani akarta - Elenát. Egyszerűen próbálok a jó tulajdonságaira koncentrálni, mert igenis vannak, és a felszínre készülnek törni. A tánc közepette alig váltottunk pár mondatot; én, szokás szerint nem jutottam szóhoz, de furcsáltam, hogy Rebekah nem beszél - ő mindig feltud hozni valami érdekes témát. - ... és, gondolom, most nagyon boldog vagy, hogy a családod újra együtt van! - törtem meg a csendet. Azt hiszem Rebekah is tisztában van azzal, hogy nem hétköznapi családba született. Nem tudom, hogy van-e köztük szeretet, vagy családi kötelék; számomra Klaus és a többi Ősi olyan ridegnek tűnik, mint, akinek nem számít semmi: sem a család, sem a barátok, sem a szerelem. Lehet, hogy tévedek - remélem, hogy tévedek. Emberként a remény az utolsó mentsváram, és hiszem, hogy még a kárhozottak is megérdemlik a megbocsájtást.
Még sétálás közben elárulta a nevét. Igaz nekem ezzel nem mondott újat, de ő ezt nem tudja, és ez így jó. Elkezdtünk táncolni, igazán jó táncos aminek nagyon örülök. Miközben táncoltunk észrevettem Rebekah-t és egy számomra ismeretlen férfit. Ő is észrevett minket, erre én csak felhúztam a szemöldökömet, majd elégedetten mosolygok felé. Tudom, hogy Bekah nem szereti Caroline-t, én pedig imádom húzni az agyát. A heccelést megzavarta a velem táncoló lány kijelentése, ez pedig eszembe juttatta, hogy most mire kell koncentrálnom. - Nemrég jöttem, habár itt születtem. - válaszoltam neki, hogy miért nem látott a városban. Kedvesen én is feltettem egy kérdést, hogy idevalósi-e, bár tudom rá a választ, de tartanom kell a látszatot. Válasza után megpördítettem. Láttam rajta, hogy igazán nyugodt a társaságomban. Ez köszönhető annak, hogy magabiztosságot sugallok, főleg azok felé akikkel tervem van. Éreztem rajta, hogy tudja rólam, hogy nem vagyok vámpír, bár arról mit sem sejt, hogy boszorkány vagyok. - Voltál már ilyenkor, este kint az erdőben? - kérdeztem rá úgy, mint aki nem tud a vámpírokról, és a misztikus lényekről. Miközben ezt mondtam mélyen a szemébe néztem, mint a vámpírok szokták az igézéseknél. Hasonló dolgot fogok én is csinálni, természetesen varázslat segítségével. Így szeretném őt, illetve Elenát kicsalni ahhoz a barlanghoz amiről Katherine mesélt.
A bejáratnál ácsorogva szétnéztem, hátha valaki ismerőst látok. Messze tőlem láttam Elenát, illetve Bonnie-t is, de mindketten voltak valakivel, így nem akartam beleavatkozni a beszélgetéseikbe. Lágy zene szólt, az emberek andalítóan táncoltak a tánctéren. Elvettem egy tálcáról egy pohár italt. Néhány másodperc múlva egy férfi közeledett felém. Talán beképzeltségnek hangzik, de éreztem, hogy miattam jön, pedig nagy volt a tömeg. Megszólított, bemutatkozott és felkért táncolni. - Caroline. - biccentettem kimérten és a kezem nyújtottam. - Szívesen. - mosolyodtam el a felkérésén. A fiú remekül festett, férfias, elegáns és illedelmes volt. Poharam egy asztalra tettem, majd besétáltunk a parkettre. Lassú zene szólt, így összesimulva kezdtünk táncolni. Fura tőlem, hisz idegeneket nem engedek közel magamhoz. Zachary társaságában azonban valamiért biztonságban éreztem magam. Nevetségesen hangzik, mivel vámpír vagyok, ha kell megvédem magam. - Nem láttalak még a városban. - kezdtem a beszélgetést Néhány szóval válaszolt, majd rólam kérdezett. - Idevalósi. - hangzott rövid válaszom az imént feltett kérdésére. Megpördített a karja alatt, majd ismét csupasz lapockámon éreztem forró ujjait. Legalább nem vámpír. - összegeztem magamban a tapasztaltakat.
Körbenéztem majd észrevettem Caroline-t a tömegben. Eszembe jutott a tervünk Kath-el, amit már ideje elkezdeni. Mindent nagyon óvatosan kell csinálnom, mert most nem szeretném, ha mindenki beleavatkozna, és gondlom ezzel Katherine is így van. Elindultam a lány felé, aki igazán csinos, de most nem ez a lényeg. Fontos, hogy ne sejtse meg, hogy mit tervezek. Egy egyszerű varázslathoz fogok folyamodni, de ahhoz muszáj táncolnom vele, mert csak így sikerülhet a varázslat. Ő még nem ismer engem, tehát azzal nem lesz gond, hogy megsejtsen valamit. Körbenézek, hogy egy nem kívánatos személy, aki ismer, látja-e, hogy Caroline felé közeledem, de nem lát senki, szóval jelenleg a dolgok jó irányba haladnak. - Szia, Zachary vagyok. Nem lenne kedved egy tánchoz? - lépek közelebb hozzá, miközben kedvesen mosolygok, s felkérem egy táncra. Nagyon remélem, hogy Elena és Bonnie sem mesélt neki rólam, mert akkor nem járnék jól, de Caroline kedvesen fogad, így nincs mitől félnem. A mit sem sejtő lány bólint a felkérésemre. A kezem felé nyújtom, s elindultunk a táncparketthez. A varázslatot még nem kezdem el, mert nem tudok elég dolgot róla, mert ehhez muszáj megtudnom néhány dolgot. A parkett közepén álltunk meg, s elkezdtük a táncolást.
Csak pár lépéssel oldalgok arrébb, mikor Zach-től eljövök. Egyszerűen csak nincs kedvem most hozzá, és nem szándékozom elrontani az én és az ő estjét, így inkább jobbnak látom, ha hagyjuk mára egymást. Nem sokáig, csupán egy perce állok ott, amikor hallgatózni kezdek. A képesség, miszerint bárkit ki tudok hallgatni néha jó, ámde néha ugyanolyan rossz is. Most épp Matt és valami csaj beszélgetését csípem el. Ch, már most nem szimpatikus nekem az a csaj akivel táncol. Mi az, hogy szeretek hisztizni? Kikérem magamnak, én csak kiállok az igazamért. Nem sokkal később pedig Matt már felém is igyekszik mosollyal az arcán. Én is felveszem az arcomra a bájos vigyorom, majd miután mellém ér és megbök, felé fordulok. - Szia Matt. Hogy vagy? - kérdezem kedvesen(!), majd a kérdésére bólintok és kezébe helyezem az enyémet. Szeretem, hogy sosem kell sokáig várnom arra, hogy bárki is felkérjen. Egy valakivel abbahagyom, már jön is a következő, bár nem mondom, öt, hat ember után már meg szoktam unni a dolgot és illedelmes kifogást találok az elutasításra. Mattnek azonban még szerencséje van, hiszen a bál elején járunk és ő a második, aki eddig felkért, így szívesen megyek. - Semmi baj, minden rendben. Csak egy kicsit felhúzott valami, de lényegtelen. - válaszolok a kérdésére. Remélem Mattnek még nem volt köze Katherine-hez, mert akkor nem tudom mit mondok. De ha jól tudom nem, és ő nem is nagyon csípi Kath-et. - És kivel jöttél ma? - kérdezem mosolyogva a lány felé bökve fejemmel, majd visszapillantva mélyen Matt szemeibe. Bárki aki lát, lehet, hogy azt hiszi, épp a megigézésére készülök, de téved. Egyáltalán nem szándékozom, nincs miért, és Matt lenne az egyik, akit talán nem is lennék képes...
Nagyon örültem, hogy Zoe nem tart tolakodónak, és, hogy elfogadta az ajánlatomat. Biztos vagyok benne, hogy jól el leszünk együtt. Kezdtem azon gondolkodni, hogy milyen programokat találhatnék ki. Biztosan örülne valami jó filmnek. Zoe hirtelen Rebekah felé mutatott. A kérdése nagyon meglepett. Nem akartam Zoe-t ott hagyni, egyedül. De láttam, hogy Rebekah mennyire feszült és ideges, ezért végül úgy döntöttem, hogy odamegyek hozzá. - Megbocsájtassz? - Kérdeztem Zoe-tól udvariasan, aki azonnal rávágta, hogy semmi baj, és közben ismerkedni fog. Örülök, ha megismer új embereket, de közben figyeltem, nehogy valamelyik Ősi rátegye a mocskos kezét, és ne adj' Isten bántsa. Lassan odaléptem Rebekah-hoz, aki a terem közepétől nem messze szobrozott. Először vacilláltam; nem tudtam, hogy mégis hogyan kérjem fel táncolni. Rebekah más, mint a többi lány, ő nincs elragadtatva a formaságoktól. Végül is erőt vettem magamon, és megböktem - igen, bevallom, ez nem a legszebb módja a megszólításnak. - Hello, Rebekah - köszöntem, ő pedig bájosan mosolygott rám. - Van kedved táncolni? - Nyögtem ki a kérdést, és vártam, hogy válaszoljon. Úgy láttam, hogy a feszültség Rebekah körül kezdett eloszlani, és szerencsémre igent mondott. Felé nyújtottam a remegő karom, és egészen a táncparkett közepéig vezettem. Mintha csak erre a pillanatra várt volna, a zene újra elkezdett szólni, s megindult a tánc. Ismét olyan partnerrel táncolok, aki hozzám képest profi. É mindig is béna voltam az ilyesmiben, emlékszem, hogy Elena mindig hisztizett emiatt. - Minden rendben? - Kérdeztem a tánc közben Rebekah-tól, aki nem tűnt meglepettnek, sőt, élvezte a helyzetet - velem együtt. Rebekah elragadóan nézett ki, a szőke fürtjei ráomlottak a könnyű vállára - ez csábító látvány volt számomra.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Társalgó és nappali Hétf. Ápr. 30, 2012 9:47 am
To Matt
- Tudod nem volt még kedvem egy lakás után nézni. Inkább nézelődtem a városban, hogy megtudjam mennyi az élők és a félholtak aránya. Szinte már mi uraljuk a várost. - keserűen felnevettem, hisz a mi jelenlétünk természetellenes és az embereknek kellene többségben lenni. - Ez nagyon kedves tőled. Pár éjszaka erejéig rontanám a levegőt. Sietek a házvásárlással. - igazán kedves volt tőle, hogy felajánlotta az egyik szobáját. Manapság ez ritkaság, pedig régen ez alap volt. Mármint a kedvesség nem az, hogy mindenki mindenkinél töltötte az éjszakát. - Akkor megpróbálok feloldódni, hogy színt vigyek a szürke hétköznapjaidba - mosolyogtam rá, majd egy hosszabb hatásszünet következett. A zene megállt és egy újabb lépett a helyébe. Sok mindent megtudtam a városról és nem is akartam kisajátítani Mattet, úgyhogy arrébb léptem és Rebekah felé intettem. - Nem akarod felkérni egy táncra? Biztosan örülne neki. - kicsit feszültnek tűnt nekem a lány, gondoltam Matt feldobhatja egy kicsit - Én majd ismerkedem.
- Igen, kedvelem! - mondtam határozottan Zoe-nak, de nem akartam megbántani ezzel. Tisztában vagyok azzal, hogy Rebekah-t nem kedvelik, főleg a lobbanékonysága miatt; és annak ellenére, hogy átgázol másokon, én szeretném megfejteni. Biztos vagyok benne, hogy nem ilyen, csak a "Mrs. Sérthetetlen" álca mögé rejtőzik, miközben belül tombol. - A kocsidban? - Zoe-val egyszerre felnevettünk. Hihetetlen számomra, hogy egy vámpír a kocsijában alszik. Elítélem azt, ha a vámpírok pénzt és kényelmet igéznek maguknak, de valójában én is ezt tenném. Hiába akarnék a jók közé tartozni, biztos vagyok benne, hogy engem is elcsábítana a lehetőség. Viszont, visszatérve Zoe-ra, tisztelem benne azt, hogy ennyire egyszerű. Az egyszerűsége az, ami megragadott. - Egyáltalán nem "gáz" ! - nyugtattam meg Zoe-t. Sőt, valójában tetszik, hogy ennyire előkelő és udvarias. Manapság ritkán találkozom hozzá hasonló finom hölgyekkel - nem mintha bárkivel is találkoznék, Mystic Falls-on kívül. Még mindig nem értem, hogy mit keres egy ilyen söpredék városban. Neki Párizsban, vagy Londonban a helye. Előkelő emberek ( vagy vámpírok ) közt. - Amíg találsz magadnak megfelelő hotelszobát, vagy lakást ... - újra visszatért a remegésem, és a szokásos szaggatott hangom, de próbáltam erőt venni magamon, és folytattam a mondanivalómat. - ... lakhatnál nálam is. Szívesen megosztanám veled az otthonomat. - fejeztem be a mondatot. - Dehogy! - mondtam kissé felemelt hangon. - ... nem lennél a terhemre. Igazság szerint örülnék, ha végre egy kis élet költözne a házamba. - már elképzeltem, ahogy beköltözik. Biztosan elegánsan átrendezné a komor szobát. Ezt a dolgot kissé elhamarkodtam, hisz, alig ismerjük egymást; de nem hagyhatom, hogy az autójában aludjon; s miért vagyok ember, ha nem azért, hogy segítsek? - Sajnálom, hogy hirtelen rádzúdítottam ezt az ajánlatot! Remélem, nem tartassz tolakodónak ... - néha tényleg gondolkodnom kéne, mielőtt beszélek. A beszélgetésünk már-már irónikussá kezdett válni. Meg amúgyis, ilyenről beszélgetünk egy bálon? Gratulálok, Matt Donovan! Ismét hülyét csináltál magadból. Időközben újra megjelent egy pincér. Elvettem újabb két pohár pezsgőt, és átadtam Zoe-nak. Úgy tűnt, mintha próbálnám ráerőszakolni az italt, pedig, csak szerettem volna, ha jól érzi magát. Közben néma csönd uralkodott köztünk; a pezsgőt hamar elfogyasztottuk, majd hirtelen Zoe beszélni kezdett.
- Tanács? - ráncoltam össze a homlokom. A város történelméből nem készültem fel, én csak az egyetemes vámpírvilági történésekkel vagyok tisztában. - Tudod, mielőtt idejöttem nem nyálaztam át könyveket, amelyek Mystic Fallsról szólnak. Csak azt tudom, hogy mostanság nagy itt a természetfeletti jelenléte. - magyaráztam, habár kétlem, hogy érdekelte volna. A kérdést már feltettem, nem kellett volna a köret, de én ilyen vagyok, mindent túlmagyarázok. - Nem, nem ismerem, de hallottam róla egy-két dolgot. A mi köreinkben nem kedvelt személy. Főleg azért, mert Ősi, de az sem viszi előrébb a ranglistán, hogy állítólag szeret hisztizni. Személyes tapasztalat alapján nem tudom megítélni milyen, hisz most láttam először. Gyorsan leveszem a mintát róla, addig amíg lehet. Sokat elárul maga a viselkedése is, de egy kis erő bevetésével a búra mögé is férkőzhetnék. - adtak egy újabb kiselőadást, ami újfent lefáraszthatta a táncpartnerem. Nem is értettem, hogy bírta ilyen sokáig. - Szóval kedveled? - mosolyogtam cinkosan, mintha a legjobb barátnőmmel beszélgetnénk a titkos szerelméről. Sejtettem, hogy a törődéssel vannak problémák Rebekahnál, hisz a fennhéjázás ilyenkor szokott kialakulni. Kétlem, hogy egyáltalán zavarná, hogy mit mondanak róla. Csak kedvesnek kell lenni hozzá és megenyhül a szíve. Biztos, mert Matt nem vérbunkó és, ha ők jóban vannak... Egy pillanatra csönd lett és mindenki mozdulatlanná dermedt. Egy érett korú nő köszöntötte a vendégeket, feltételezem az Ősi boszorkányt ismerhettem meg, majd felindult a lépcsőn és a zene újra megszólalt. Matten látszott, hogy nem volt teljesen jelen, de végül megszólalt. Meglepődtem magamon, hogy ennyit beszéltem és, hogy nem éreztem feszélyezve magam. - Eddig, nagyon elegánsan, a kocsimban aludtam, de nem ártana körülnézni, mert nem a legkényelmesebb - szánalmas nevetést hallattam, ki az a hülye, aki napokig a kocsijában alszik? Természetesen én. Sok ésszel áldott meg a sors. - Vagy beköltözök egy hotelba és szerzek egy állást, vagy a félretett pénzemből veszek egy aprócska kis házat. Nem tervezem a gyors távozást. - morfondíroztam hangosan, majd kicsit félőn megkérdeztem - Nagyon gáz, hogy ilyen sznobul beszélek? Vagy, hogy mondják manapság...
Amikor Zoe megkérdezte, hogy van-e húgom, nem jutottam szóhoz. Volt, de már nincs. Igen, van. Elhunyt, sajnos ... - nem tudtam, hogy melyik lenne a helyes válasz. Talán, nincs is erre helyes válasz. Elöntött a szomorúság, talán nem kellett volna szóba hoznom Vicky-t; főleg egy bálon nem, hisz, így megsértem az emlékét. Szerencsére Zoe nem faggatott. Meglepő lett volna tőle, hisz ő udvarias és tapintatos lány. Zoe a kérdésemre higgadtan és vállat vonva válaszolt, mint, akit nem is érdekel az egész. Ismét keringeni kezdtek bennem a gondolatok, hogy a vámpírok mennyire érzéketlen lények, de hamar el is oszlottak. - Értem! - Mondtam, majd táncoltunk tovább. Zoe időközben Rebekah-t figyelte. Lehet, hogy ismeri. Az is lehet, hogy régen volt köztük egy kis összetűzés - nem is lenne meglepő, Rebekah Mikaelson-t ismerve. - Igen, az itteni vámpírok nem riadnak vissza a tudattól, miszerint bármikor lelepleződhetnek - válaszoltam hosszan. -A tanács is tele van vámpírokkal, vagy vámpírok hozzátartozóival. - Folytattam. Természetesen Damon-re és Caroline anyjára céloztam ezzel, de illetlenség lett volna kimondani a nevüket. - Ismered Rebekah-t? - Kérdeztem felvont szemöldökkel Zoe-tól, akin egyre jobban látszott, hogy idegesíti a Mikaelson lány jelenléte. - Elég furcsa kapcsolat van köztünk. - Mély levegőt vettem, mielőtt kimondtam az előző mondatot, hisz, ha Zoe valóban utálja Rebekah-t, akkor biztosan nem fog örülni annak, hogy én nem ítélem el a lányt. - Rebekah más, mint a többi Ősi - ... és ezt tényleg így gondolom, mert Rebekah számomra kihívást jelent. Pár hete még azt hittem, hogy érzek valamit iránta. Vicces, hogy még naplóbejegyzést is írtam róla. - Úgy értem, hogy ő érzékenyebb. Ő csupán szeretetre és törődésre vágyik. Saját tapasztalatból mondom. - Válaszoltam, s reméltem, hogy nem döbbentem ezzel meg Zoe-t. Megérteném, hisz nemrég még arról beszéltem neki, hogy mennyire elítélek egyes vámpírokat, s most Rebekah-t magasztalom. Viszont, Rebekah viselkedését jobban tolerálom, mint például Damon lobbanékonyságát, és őrültségeit. - Mi lenne, ha ma másról beszélnénk? - Az újabb feszültség elkerülése érdekében próbáltam másra terelni a szót. - Például Zoe Le Cordier - felnevettem. Észre sem vettem, hogy miközben beszélgettünk, pár percig csönd lett, s Esther köszöntötte a vendégeket. Nem emlékszem, hogy táncoltunk-e közben, vagy sem. Ha igen, akkor talán bevonulhatunk a történelem legfurább párjai közé. Körülnéztem, és láttam, hogy senki se figyel bennünket. Ez jó jel! Ezek szerint nem csináltam újabb fura dolgot. - Még nem is kérdeztem, hogy hol szálltál meg. Van már lakásod? - Kíváncsiskodtam tapintatlanul. Az otthonom régen üresen áll, mert én ritkán járok haza, anyu meg kitudja hol él. Talán az utcasarkon - és ezzel nem túlzok. Ha nincs lakhelye, szívesen meghívnám Zoe-t az otthonomba. Vicky szobája üres, a dolgait régen kidobtam, már csak azért is, hogy a fájó emlékek ne kísértsenek.
Nem mondhatni, hogy erre a reakcióra számítottam Alaric részéről. Bár így jobban átgondolva a dolgokat, tényleg eléggé felelőtlenségnek tűnt ez az egész "akciósdi". Mostanság amúgy is elég sok mindent túlreagálok, ebben valóban igazat kell adjak Ric-nek. De az a tudat, hogy valami rossz dolog fog történni ezen az estén, nem hagyott nyugodni. Lehet, hogy tényleg jól esne egy kis koktél. - Oké, remélem igazad lesz! Én sem szeretnék a vesztembe sétálni. Köszönöm, hogy kicsit magamhoz térítettél. Amúgy szerintem egy kis kevert ital tényleg segíthetne. - mondtam, majd követtem őt vissza a bárpulthoz. Ám ekkor egy olyan méretű migrénes fejfájás jött rám, hogy azt hittem, ott menten összeroskadok. Mi történik? - Ric! Ric! - kiabáltam, de a hangomat elnyelte a hangos zene. Úgy éreztem magam, mint akinek a fejét tűkkel szurkálják. Ez csakis Esther lehet. A terv megvalósítása elkezdődött. Végre kiértünk a tömegből és leülhettem a bárpulthoz. Azonnal rendeltem magamnak egy jóval erősebb koktélt, mint korábban. - Ric! Sajnálom az előbbit, nem akartalak bajba keverni. Tényleg jó, hogy itt voltál. Ha te nem lettél volna, akkor lehet, hogy már nem is élnék. - mondtam, majd a kezére tettem a sajátomat. Mire felfogtam, hogy mit tettem, már majdnem késő volt. Éppen időben húztam vissza, jelezve, hogy ezt nem igazán kellett volna. - Jaj, sajnálom, ezt nem kellett volna. Ne haragudj! - mondtam, miközben már konkrétan a sírás határán álltam. Teljesen kétségbeestem. Mégis mit képzelek? Hogy lehetek ennyire ostoba? Hogy én kellenék valakinek is? Olyan nem létezik. Eddig csak negatív tapasztalataim voltak a férfiakkal kapcsolatban, bár ez még változhat ezen az estén. - És milyen volt ez a két hét, amíg távol voltál? Csak, hogy egy kicsit kellemesebb témákról is beszélgessünk. - mondtam, majd az egyik legelbűvölőbb mosolyomat vettem elő, jelezve, hogy igazán kíváncsi vagyok a történetre.
A köszöntő után Esther elindul és habár vet egy furcsa pillantást Elenára, elhatározom, hogy nem foglalkozom vele. Nem kell nekem mindig mindenhol ott lennem és mindenkin segítenem. Most bál van és van egy pompás partnerem is, akivel egész jót táncoltunk eddig, úgyhogy úgy gondolom, hogy Elena elvan egyedül is, amúgy is ott van mellette Damon, szóval nagy baja nem eshet. És nem is gondolnám, hogy az Eredetiek pont a saját anyjuk által rendezett bálon csinálnának fesztivált, vagy nem kívánt műsort. A lényeg, hogy úgy gondolom, hogy nem les ránk veszély, így egész egyszerűen egy újabb táncra invitálom a kis boszorkányt, aki azonban nagyon úgy néz ki, hogy aggódik. Meg is osztja velem aggodalmát, és kíváncsian pillantok el a lépcső felé, ahol Esther néhány perccel ezelőtt eltűnt. - Bonnie! Nem hiszem, hogy bármi is készülne és a mi feladatunk lenne ezt kideríteni. Inkább szólj Elenának, én meg szólok Damon-nek. Vagy mindenképp követni akarod Esthert? Nem tudom, szerintem kicsit túlreagálod a helyzetet. - vonom meg a vállamat és adok néhány tanácsot a lánynak, de nekem személy szerint semmi kedvem Esther után menni. Nem akarok zűrbe keveredni, köszönöm szépen egész jól elvagyok én itt. Hogyha valami probléma lesz, akkor a) úgyis szólnak majd és b) úgyis megtalál engem is a probléma. Úgyhogy személy szerint én inkább szemügyre venném a partner nélküli hölgyeket és iszogatnék még egy kicsit. - Gyere, igyunk egyet, hátha attól megnyugszol. Vagy ha gondolod, menj Esther után, de nekem semmi kedvem a baj után menni. Hogyha lesz, akkor úgyis megtalál minket. - fintorod el és érintem meg kicsit Bonnie hátát a bárpult felé terelve őt, bár ki tudja, hogy akar-e velem jönni, avagy sem. Minden esetre én nem megyek Esther után, ezt határozottan kijelentettem és remélem, hogy Bonnie sem csinál egyedül nagy hülyeséget.
Utána mentem, s ahogy gondoltam csókom elől elhúzódott. Kijelentésére nem felelek, mert ebben igaza van, mivel nem vagyunk együtt. Nem is tudom, hogy mit akartam neki ezzel a csókkal bizonyítani. Gondoltam menetemet megzavarta Esther, aki köszöntötte a vendégeket. Beszéde közben akaratlanul is gondolkozni kezdtem. A gyanúm kezd beigazolódni, hogy valamit tervez. Az pedig biztos, hogy Elenával kapcsolatos.. Az ősanya befejezte az üdvözlést, majd Rebekah felém tartotta a poharát. A koccintás megvolt, egy erőltetett mosolyt vett az arcára, majd jelezte, hogy elmegy. Nem felelek semmit. Nem hiszem, hogy utána kéne mennem. Majd megbékél, ha nem meg hát így jártam. Nem tettem semmi olyat, hogy így viselkedjen, nem tehetek róla, ha féltékeny. Én is elindultam, mert meg kell találnom Kath-et, mivel a tervünk lehet veszélybe került Esther miatt. Minél hamarabb el kell kezdenünk a dolgot.
Felhőtlen hangulatomból a poharak zörgése zökkentett ki. Egyszerre olyan sok ember jelent meg a parketten, nyilván elérkezett az idő, hogy a házigazda köszöntse a vendégeit. Igazam is lett, mivel néhány másodperccel később Esther-t pillantottam meg, egy koccintóspohárral a kezében. Ekkor a szokásos szöveg jött: érezzük jól magunkat blablabla. Majd miután vége lett a cseppet sem hosszú beszédnek, Esther azonnal fogta magát és se szó se beszéd felviharzott az emeletre, láthatóan eléggé ideges és feszült hangulatban volt. Boszorkányérzékeim azt sugallták, hogy követnem kellene őt, mert minden bizonnyal készül valamire. És, ha az Ős boszorkány készül valamire, akkor annak beláthatatlan következményei is lehetnek. Éppen elhatároztam, hogy elkezdem követni, amikor Ric újra felém fordult és felkért egy újabb táncra. Hirtelen nem tudtam mit válaszolni. Választás elé kerültem. Vagy követem Esther-t és leleplezem a titkot, melyet rejteget, vagy pedig itt maradok és úgy teszek, mintha semmi sem történne körülöttem. Úgy érzem, hogy kezdek egy kicsit paranoiás lenni, de lehet, hogy csak szimplán beképzelem azt, hogy Esther-nek feltett szándéka tönkretenni a saját bálját. Végül úgy döntöttem, hogy Ric-et is beavatom a gondolatmenetembe. - Persze, táncolhatunk! De előtte még valamit mondanom kell neked. Esther most már szinte biztos, hogy forral valamit. Érzem, hogy valami nagyon nincs rendben. Egy hatalmas mágikus erő kezdett szárnyra kapni, melynek a középpontjában, ha jól sejtem, akkor a hasonmás áll. Esther-nek önmagában még nincs elég ereje ahhoz, hogy végrehajtson egy igazán erős varázslatot. Ahhoz, hogy ez sikerüljön neki, egy természetfeletti lényre lesz szüksége. Egy boszorkányra, esetlegesen az egyik hasonmásra. A baj az, hogy fogalmam sincs, hogy milyen eredetű az a varázslat, amit végre akar hajtani. Ha tudnám, akkor tehetnék is valamit ellene, de így információszűkében ez a lehetetlennel egyenlő vállalkozás. Ric, úgy érzem, hogy Elena nagy bajban lehet. De mielőtt itt pánikot keltenénk, követnünk kellene Esther-t és ki kellene hallgatnunk, hogy pontosan mire is készül. - mondtam aggódva. - Sajnálom, hogy elrontottam a hangulatot, tényleg nagyszerű volt veled táncolni. De egyszerűen nem mehetek el a problémák mellett. Elvégre én ezért lettem boszorkány, hogy képes legyek megóvni a szeretteimet és persze nem utolsó sorban a természet egyensúlyát. - mondtam és lejjebb vettem a hangomat. - Együtt sikerülhet. Lenne kedved egy kis akcióhoz és kémkedéshez? - kérdeztem és vártam a reakciót. Ric arcára egyszerre ült ki a döbbenet és a tisztelet érzése. Ez vagyok én. Bonnie Bennett, mindhalálig boszorkány és mindhalálig hűséges barátja az embereknek.
Mikor megkapom kérdésemre a választ, érdektelenül megvonom a vállam. Nem úgy, ahogy gondolom? Ugyan már, Katherine mindenkinél bepróbálkozik, majd pont Zach lenne az, akinél nem?! De mért érdekel ez engem túlzottan? Igazából nincs is köztünk semmi. Néhányszor lefeküdtünk, de az egészet nem mondanám kapcsolatnak. Inkább csak unaloműzésnek. Gyors, de elegáns léptekkel indulok kifelé a táncparkett felé, pofátlanul otthagyva Zach-t a táncoló párok között. A parkett szélén megállok, és hallom, hogy Zach utánam indul. Mikor már elég közel hallom a lépteit, megfordulok és kereszteb fonom a karjaimat. Csókjára elhúzódok tőle. - Őszintén szólva nincs semmi közöm hozzá, mit csinálsz... - mondom, és ez az igazság. Miután ezt mondtam, meghallom a pohárcsörömpölést és anyám hangját, ahogy megtöri a beszélgetéseket és a táncot. Elveszek egy pezsgőspoharat, és mikor a beszéd végére ér, felemelem a poharam. Aztán újra Zach felé fordulok és felé nyújtom a poharat, hogy koccinthassunk. Kicsit túlzásba vittem az előbbi sértődést, de akkor is idegesít már Kath. Erről viszont nem Zach tehet, bár azzal kicsit tényleg kihúzta a gyufát nálam, hogy őt hozta a bálra. Még ha más csajjal jött volna, komolyan mondom, semmi bajom nem lett volna, de így van. Vagyis már annyira nincs, de azért idegesít a dolog. A koccintás után pedig egy álmosoly kíséretében Zachre pillantok. - Ha megbocsátasz.. - mondom, és már lépek is arrébb. Nincs kedvem bájcsevegni most, így inkább más társaságot keresek magamnak.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Társalgó és nappali Vas. Ápr. 29, 2012 11:41 am
Kicsit elgondolkodva a történteken és hogy miért is jöttünk ide, mire fel is ez a nagy bál, mindketten elmerülünk gondolataink gyors folyású folyamában. De hamarosan megunom a dolgokat és mivel a zene behallatszik a bárpulthoz is, úgy gondolom, hogy itt az ideje kicsit táncolni is, hiszen mire való egy bál, hogyha nem arra, hogy táncoljunk? No, meg így jobban körbe tudunk nézni: én is, meg a kis boszorkány is, hogy mi is a helyzet ezekkel az Eredetiekkel. Kiiszom a whiskeym maradékát, majd egy kellemes meghajlással és egy csibészes mosollyal az arcomon kérem fel Bonnie-t egy táncra, aki habozni látszik. Felvonom a szemöldököm, kérdőn nézve a lányra, aki egy mosoly után végül beadja a derekát és ő is megissza a koktélja maradékát. Karomat tartva a lánynak, belém karol és úgy érkezünk meg a táncparkettre, ahol nem sokan vannak. Meglátom Matt-et, egyik tanítványomat egy csinos hölggyel és intek is neki, hogyha észrevesz. Rebekah is itt van egy számomra ismeretlen sráccal, de ez cseppet sem zavar. Lágyan elengedem Bonnie kezét, majd a derekára teszem a kezemet és határozottan tartva őt, táncolni kezdünk. A zene kellemesen lassú, így tényleg tök jól el tudunk táncolgatni. Habár Bonnie az elején kicsit esetlenül engedi, hogy vezessem, néhány forgás-pörgés után ő is belejön és egész jól felveszi a ritmust. Talán ezért habozott, mikor felkértem táncolni, mert annyira nem a szíve csücske a parkett. Megesik az ilyesmi, de nekem egész jó a ritmusérzékem és igen jól tudok táncolni, úgyhogy szerencsére nem jelent problémát megtáncoltatni egy kis boszorkát. - Hiú vagyok, meg akartam csillogtatni a tánctudásomat, azért hívtalak el! - kacsintok a lányra, majd hozzáteszem: - No meg, hogy lássák, milyen csinos partnerem akadt, ha csak egy tánc erejéig is. - teszem hozzá mosolyogva és jelezve, hogy igazából nem együtt jöttünk, mint partnerek, de most mégis elkaptam egy táncra a leányzót. A zene azonban lassan halkulni kezd és megjelenik Esther, a házigazda. Elengedem Bonnie kezét és a nőre figyelek. Esther egy pezsgőspoharat kocogtatva köszöntötte az itt lévőket, habár úgy tűnik, hogy a pohárköszöntő majd később lesz, vagy nem is tudom. A köszöntő után az emberek tapsolni kezdtek, és én is összeütöttem a tenyeremet néhányszor. Követem Esther tekintetét és meg is látom Elenát amint Damon-nel és egy szőke lánnyal beszélget. Összevonom a szemem és visszafordulok Bonnie felé. - Itt van Damon... - jelentem be úgy, mintha azt ecsetelném, hogy valami ragya szabadult el a villában. Megforgatom a szemem, sóhajtok egyet és ismét a táncparkettre nézek: - Megtisztelsz még egy tánccal? Ha már így pofátlanul félbeszakított minket a házigazda? - vigyorodom el úgy, mint egy gyerek és ismét tartom a kezemet Bonnie felé.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Társalgó és nappali Vas. Ápr. 29, 2012 11:28 am
Köszöntő.
Az emberek táncoltak, boldogan társalogtak és nevetgéltek, és mind-e közben észre sem veszik mi folyik itt igazából. A rengeteg köszöntés közben kerestem Elijaht, Kolt vagy bárki mást de nem láttam őket. Hirtelen feltünt előttem Carol Lockwood. Újból megjelent arcomon a bájos mosoly, miközben üdvözöltem de az ő arcán gyanakvás jelent meg. Ugye nem készülnek semmire ? Elmosolyodtam és kezem a karjára tettem, ez mindig is nyugtatóan hatott, mindenkire. Megnyugodhat, nem lesz semmi probléma, csupán egy bál. Mondtam nyugodt hangnemben majd felsóhajtva elsétált. Kifújtam a levegőt és újból fiaim kezdtem keresni. Ahogy a gyerekeim kerestem egyre jobban elegem lett az egészből. Mindenki elfoglalva társalgott a többiekkel így feladtam. ~ Majd köszöntöm én a vendégeket, ha erre sem képesek. ~ Gondoltam bosszúsan majd elvettem egy pezsgőspoharat és felsétáltam a lépcsőre. ~ Biztosan fontosabb dolguk akadt.~ Nyugtatgattam magam majd megkocogtattam a poharat, majd vissza is tettem a tálcára. A zene elhalkult és most már mindenki aki a teremben tartózkodott most rám figyelt. Jó estét hölgyem és uraim. Semmi nem tölt el engem nagyobb örömmel, mint hogy együtt látom a családom. Szeretnék köszönetet mondani önöknek, hogy részesei ennek az estének. Minden bizonnyal varázslatos estének nézünk elébe. Jó szórakozást. Mondtam a kedves és bájos hangomon, majd végignéztem a tömegen, mikor megláttam Elena-t. Sejtelmesen elmosolyodtam, majd felsétáltam a lépcsőn, és reméltem, hogy érti a jelzést és szeretném ha utánam jönne. A zene újra felcsendült, és az emberek táncolni kezdtek. A szívem a torkomban dobogott, minden okom megvolt a félelemre. Ennyi erővel ami jelenleg a birtokomban van lehetetlen végrehajtani ezt a nagy varázslatot, és ezért is van szükségem a hasonmásokra. A kilincs egy mozdulatra kinyílt a kezem alatt, belépve a társalgóba. Szerencsére annyi erőm még maradt, hogy vámpírok ne tegyék be ide a lábukat, főképp ne ősi vámpírok...
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Társalgó és nappali Vas. Ápr. 29, 2012 10:24 am
To Matt
Az utazgatásaim alatt nem sokszor volt időm gyakorolni a számtalan báli táncokat, inkább helyi esőtáncokat roptam a tábortűz körül, de a keringő olyan, mint a biciklizés. Nem lehet elfelejteni, a ritmus magával sodor. Úgy vettem észre Matt egy kicsit küszködött a lépésekkel, de alig észrevehetően és ez megmosolyogtatott. nem csinált belőle nagy problémát csak táncoltunk és kész. A hely tényleg igazán gyönyörű volt, de Matt feltételezése kicsit feszélyezte a hangulatot. Engem nem zavar, ha taszítják a vámpírok. Sőt, megértem, mert én is úgy gondolom, hogy igaza van. De most nem a bosszúságnak van itt az ideje. - Matt egyetértek veled, de most inkább élvezzük a pompát. Ha már van... - forgattam meg a szemem és elnevettem magam. Igazán nem tud érdekelni a sok igézés és lopás, kezdek hozzászokni, hogy a többségünk így keresi a kenyerét. Én nem tartozom közéjük. Ha nincs pénzem elmegyek dolgozni, soha nem igézek meg magamnak ruhákat vagy kocsit. Próbálok tisztességes maradni, ami néha nem sikerül, de a szándék a fontos. Úgy éreztem sikerült egy kicsit oldani a feszültséget köztünk, habár ne felejtsük el, hogy én is vámpír vagyok. Lehet, hogy kedvesen mosolygok és állandóan szépeket mondok, de mi van, ha egy szerepet játszom? Én tudom, hogy nem, de mindenki ezt fogja gondolni. Manapság nehéz megbízni másokban. - Kire hasonlítok? - ráncoltam össze a homlokom. Nem hallottam még ilyet, legtöbbször az a duma, hogy én teljesen más vagyok, mint a többiek. Mindenki folyton siránkozik és a meggyötört életéről tart kiselőadást, míg én általában csöndben vagyok. Jó hallgatóság vagyok, így is emlegetnek. Én vagyok a csöndes lány. - Van húgod? - érdeklődtem. Mattből szomorúság áradt, ezért egy pillanatra meghökkentem, majd úgy éreztem jobb, ha ezt nem hozzuk fel - Mindegy, felejtsd el, hogy kérdeztem! A parketten rajtunk kívül csak két pár volt. Egy magas, rövid barna hajú férfi egy fiatal lánnyal táncolt, akiről úgy éreztem, hogy több, mint ember. Jók az érzékeim, eddig még soha nem tévedtem ilyen kérdésekben. Ha jól sejtettem egy boszorkány volt. A másik pár pedig még cifrább. A fiú, akinek a szemében cseppnyi jóindulatot sem véltem felfedezni, szintén boszorkány a partnere pedig vámpír. Rebekah Mikaelson, az Ős család állítólagos leghisztisebb tagja. Nagyon hírhedt a lány, meglátjuk igazak e a pletykák. - Ha jól tudom nincs. Viszont az élet szeret kavarni. Ki tudja, talán holnap beállít egy ember, hogy ő az én leszármazottam. - vontam meg a vállam. Nem valószínű, hogy ez meg fog történni, mivel ha jól tudom nekem nem volt gyermekem és testvérem sem. De bármi történhetett, míg kicsi voltam. Lehet, hogy volt egy eltitkolt testvérem, aki ember tudott maradni és családot alapított. Őszintén szólva örülnék egy rokonnak, de az esély 1:1000000. - Mesélj kérlek az itteni vámpírokról. Azt észrevettem, hogy nem szégyenlik magukat, az emberek között járkálnak. - böktem Rebekah felé.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Társalgó és nappali Vas. Ápr. 29, 2012 2:17 am
To; Zoe.
Miután Zoe igent mondott, ő is letette a poharat, és már indultunk is táncolni. Régen nem táncoltam már, biztosan csalódást fogok okozni, de úgy láttam, hogy ez Zoe-t nem zavarja, sőt, viccesnek tartja - persze, csakis jó értelemben. - Igen, nagyon lenyűgöző. Általában ehhez hasonlóak a bálok errefelé, az itteni emberek szeretik megadni mindennek a módját. - Válaszoltam. És valóban, Mystic Falls amellett, hogy a szörnyek városa, egyben a legfényűzőbb báloké is. - Visszatérve a helyszínre ... nem nehéz fényűzővé varázsolni egy házat, ha vámpír vagy - tettem hozzá, ez Zoe-t valószínűleg picit elbizonytalanította, pedig nem szerettem volna feszültséget. - Sajnálom, az előbbit ... de néha úgy érzem, hogy a vámpíroknak könnyebb az élet - mondtam, miközben lépésről-lépésre követtük a ritmust. A helyhez hasonlóan, a zene is lenyűgöző volt. Viszont érzem, hogy valami balul fog elsülni. Ismét. Szeretném ettől megóvni Zoe-t, még akkor is, ha képtelen vagyok rá. Zoe remek táncos. Még nem is kérdeztem tőle, hogy hány éves, mármint hány éve vámpír. Biztosan volt már része hasonló eseményekben. Egy hosszú, néma csönd után válaszolt az előbbi mondatomra. Most már biztos voltam benne, hogy feszültséget okoztam, ennek ellenére Zoe ugyanúgy mosolygott, és ragyogott, mint percekkel ezelőtt. Hihetetlen, hogy ez a lány mennyire élettel teli, mennyire vidám, és szeretetreméltó. [color=orange]- Nagyon hasonlítasz valakire. Egy lányra ... [/color]- a mondatomat furcsának találhatta. Ez biztosan elbizonytalanította, ugyanis a lányok nem szeretik, ha egy másik lányhoz hasonlítják őket. De itt teljesen más dologról volt szó, nem egy egyszerű lányhoz hasonlít, hanem Vicky-re. Ugyanolyan életvidám, amilyen Vicky volt. - A húgomra - szólaltam meg bánatosan. Vicky emléke újra elárasztott fájdalommal, de próbáltam Zoe-ra és a bálra koncentrálni, ezért tovább táncoltunk. A táncparkett furcsa módon elég üres volt. Csak Mr. Saltzman és Bonnie - ez a páros nagyon fura volt számomra -, valamint egy ismeretlen férfi, és Rebekah táncolt. Apropó, Rebekah. Az este folyamán tisztáznom kell vele pár dolgot. - Vannak élő rokonaid? - Kérdeztem tőle a tánc közepette. Reméltem, hogy a kérdésem nem okoz neki fájdalmat.
A zene követte a szívem ritmusát. Még a bárpultnál is lehetett hallani a kellemes és egyben szenvedélyes számokat, melyeket a város legelismertebb bandája játszott. Ahogy a koktélomat iszogattam akarva akaratlanul is el kellett gondolkozzak pár dolgon. Mi van, ha ez az este tényleg véres fordulatot vesz? Mi van, ha besétáltunk az Ősi család igazán jól kitervelt csapdájába? Mi van, ha valakinek bántódása esik? Imádom az ilyen kérdéseket, mert nem lehet rájuk konkrét válaszokat adni. Most még biztosan nem, ugyanis nincsen meg hozzá a kellő információm. De van egy olyan sejtésem, hogy mindennek a középpontjában Esther áll. Bár, ha jól tudom még nem nyerte teljesen vissza az erejét, de ott van még Zach is, aki Rebekah-t védelmezi. Ha esetlegesen sor kerülni egy harcra, akkor az esélyek nem tudom, hogy hogyan alakulnának. De én egy Bennett boszorkány vagyok. Az egyik, ha nem a legerősebb boszorkánycsalád leszármazotja. Miközben ezeken gondolkoztam, próbáltam figyelni Alaric tekintetét. Láthatóan ő is hasonlóan elmerült a gondolataiban, ám ekkor hirtelen felállt, lehajtotta a whiskey-t és meghajolt előttem, jelezve, hogy táncolni szeretne velem. Tánc. Nos, ez az, ami még nagyon "jól" megy nekem. A csibészes mosolya azonban nagyon is meggyőző volt, így jobbnak láttam, ha elfogadom az ajánlatot. Gyorsan még kiittam a poharamból a megmaradt koktélt, majd követtem őt a táncparkett felé. Meglepően kevesen voltak a bálteremben. Volt néhány ismerős arc is, mint például Rebekah és Zach, de igyekeztem nem rájuk koncentrálni, hanem Ric-re. A zenekar éppen egy lassú számot játszott. Fantasztikus, végre megcsillanthatom a "zseniális" tánctudásom. Ric határozottan fogta meg a derekam, majd a kezem és közelebb húzott magához. Lenyűgöző táncos volt. Határozottan és szenvedélyesen vezetett a tánc közben. Olyan volt, mintha repülnék, mintha a felhőkön lépkednék. Azért én is kezdtem belejönni és még magamhoz képest is egész jó benyomást tudtam kelteni a tánctudásommal. A szám pedig csak szólt, szólt és szólt.........én pedig egyre jobban a fellegekben éreztem magam. - Nem is mondtad, hogy ilyen jól tudsz táncolni. - mondtam, nem is törődve most már a magázódással. - A kellemes meglepetések az életünk mozgatórugói és Tanár Úr, Önben most kellemeset csalódtam. Bár őszintén szólva nem is tudtam, hogy mire számítsak, de ez minden képzeletemet felülmúlta. - mondtam ironikusan és egy újabb mosolyt eresztettem meg felé, mely egyben volt őszinte és reményt sugárzó.
//A bárpulttól//
A hozzászólást Bonnie Bennett összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 29, 2012 10:43 am-kor.
Rebekah elég hevesen válaszolt arra, hogy kivel jöttem a bálba. Igaz nem is számítottam másra, mert ezt már megszoktam tőle, hogyha valami nem tetszik neki, akkor annak hangot ad. Bár most próbálta ezt halkan közölni, gondolom azért, hogy ne csináljon nagy jelenetet, és hogy ne mindenki minket nézzen. - Még régebben ismertem meg. Bár nem úgy, ahogy te azt gondolod. - válaszoltam a kérdésére. A második mondatot megnyomva. Katherine-nel mi sosem feküdtünk le. A mi kapcsolatunk inkább baráti, persze nem mondható önzetlennek, mert egyikünk sem az, de amiben tudunk segítünk egymásnak. Főleg, ha az érdekeink is úgy kívánják. Megkaptam a választ, hogy a családjuk egyesülése miatt van a bál, érdekes, de nem mondhatom, hogy nem igaz, mert nem tudom. Bekah kibújt a kezeim közül, s a táncparkett szélére sétált. Szuper, megsértődött. Utána mentem nehogy az legyen, hogy bunkó is vagyok. Nem fogok bocsánatot kérni, mert nincs miért, de azért valamit mégis csak csinálnom kell, mert akkor pedig az lesz a baj, hogy nem csináltam semmit. Közelebb hajoltam hozzá, s megcsókoltam. Nem hiszem, hogy viszonozni fogja, de remélem felfogja, hogy nincs semmi köztem és Kath között.
Meghagyom, Zach jól táncol. Azt azért biztosan állíthatom, hogy az évek alatt volt alkalmam pár olyan emberrel is táncolni, aki elég béna volt... Még szerencse, hogy én otthon vagyok ebben, így azokat is ki tudom segíteni, akiknek nem épp az erősségük. Most azonban hála az égnek nincs szükség rá. Mikor a kérdésemre felel, elképedek. Az arcomra düh ül ki. - Árulja már el valaki, hogy mi a francért van mindenki oda Katherine-ért? - kelek ki magamból, de csak halkan, nem akarom, hogy minden szem rám szegeződjön. Na meg még a végén féltékenynek tűnhetek. - Honnan ismered egyáltalán? - kérdezem, kissé sértődött hangon. Nem mondom, hogy jól esik, mert nem, de könyörgöm, ha végigvesszük, Kath mindenkit elcsábít. Az igaz, hogy nekem is menne ez a dolog, de mostanában kicsit ellaposodtam. Kérdésére vállat vonok. - Anyám ötlete volt. Egyébként meg azért, hogy együtt van a család újra. - mondom, és a zene végére lelassulunk. Mikor egy újabb zeneszám kezdődik, Zachre nézek és kibontom magam kezei közül, majd a parkett széle felé sétálok. Nem arról van szó, hogy most megsértődtem, vagy valami, de akkor is, ha Kath-tel jött, mért nincs vele. Amúgy is előbb még Kollal smárolt, most akkor mi van?
Kezdőlap
Tárgy: Re: Társalgó és nappali 
