Folyosók

Tárgy: Re: Folyosók Hétf. Okt. 08, 2012 12:55 am

Még egyedül, késöbb talán Kollal

Próbálok minél távolabb futni, hogy ne tudjon senki sem zavarni, végül az egyik folyóson leülök a fal mellé törökülésbe és elkezdek sírni. Nem csak az imént történteken, hanem mindenem. Azon, ahogy eszembe jut, mikor apa is úgy szorította a csuklómat, azon, hogy az én hibám, hogy már nem tudja sem velem, sem Liliannel ezt csinálni, azon, hogy a húgom egy őrültnek tart. Mindenen, és még Kolnak is igaza volt. Mi a bajom? Annyira furcsa vagyok mostanában, talán a telihold teszi ezt? Vagy Liliannek vagy igaza, és megőrültem? Azt azért nem hiszem.. Mindenesetre én csak sírok, mint egy kisbaba, itt legalább nem lát senki. Gyengének érzem magam, amiért ennyit sírok, túl kéne tennem magam a dolgokon. Egyszerűbb lenne csak elfelejteni..

Tárgy: Re: Folyosók Vas. Okt. 07, 2012 2:32 pm

Zachary & Anna

• I FEEL LIKE I'M GOING CRAZY.

Úgy szorítottam a nyakamat, mintha a legádázabb ellenségemet próbálnám megfojtani. Dülledt szemekkel meredtem az előttem álló, furcsa nyelven beszélő boszorkányra, akit lassan kezdett elfedni a homály, ami az imént már egyszer megjelent előttem. Néhány másodperc, legfeljebb egy perc telt el azután, hogy Zachary eltűnt a szemeim elől, s néma csönd vette át az uralmat a szürke, kihalt folyosón. A homály váratlanul szélviharrá alakult, sebtében közeledve felém. Karomat fejem elé helyeztem, hogy megvédjem magam a valószínűleg mindent beszippantó homály, miközben tüdőm még mindig levegőért sikított. Ahogy örvénylett felém a már említett homály, furcsa mód karjaimra libabőr ült ki, s egész testem beleremegett a hűvösségbe. Egy rövid, magától értetődő érzés járta át a testemet, amit már évszázadok óta nem éreztem: - fáztam.
Magam előtt összehúztam a vékony köntösömet, s ajkaimat valóságos, fagyos lehelet hagyta el. Mintha torkomat jégcsapok döfnék, úgy hasított belém a fájdalom. Szemfogaim akaratom ellenére nyúltak meg, s az arcomat lassan újra belepte az érhálózat, ami most feszesebb, s duzzadtabb volt a szokottnál. Már-már kezdtem teljesen önkívületi állapotba esni, amikor a tornádóként végigsöprő homály egyszeriben a semmi martalékává vált, s helyét egy ismerős tölgyfa, s az annak árnyékában olvasó ifjú lány vette fel. A mozzanat, ami teljesen megváltoztatta a már úgy is reménytelen életemet: - én olvastam anno a még kézzel írott könyvet, mit sem sejtve.
Közelebb léptem, mire Albena szelíd kacaja törte meg a csöndet. Azt hittem, hogy csak a szemem káprázik, amikor a törékeny, szőke hajú húgom kidugta fejét a fa mögül.
- Albena? - Kérdeztem halk, rekedt hangon. Tán visszautaztam a múltba, esélyt kapva arra, hogy megváltoztassam azt?

Tárgy: Re: Folyosók Szomb. Okt. 06, 2012 10:15 pm

Anna & Zachary

A vámpír lassan kezdett megőrülni. Kezeit lassan saját nyakára helyezte. Nemsokkal később pedig teste remegni kezdett, egyszerűen, mintha megőrült volna.
Nem tudom mi váltotta ki ezt az eseményt, de ebből akár még előnyt is szerezhetek. Valószínűleg most nincs magánál. Nem tudja, hogy mit csinál, vagy egyszerűen mit mondd.
Óvatosan egy varázslatot kezdek mormolni, mely annyit tesz, hogy az eszét vesztett vérszívó hallucinálni kezd, természetesen olyan személyeket, akiket én idézek meg. Ezt a helyzeti előnyt ki is fogom használni, így felkészült lehetek Klaus esetleges támadására. Mivel a mai estén őt - valamint a vérvonalát - szeretném elintézni, emiatt kíváncsi vagyok, hogy mit tenne, ha megtámadná.

Tárgy: Re: Folyosók Szomb. Okt. 06, 2012 9:46 pm

Zachary & Anna

• I FEEL LIKE I'M GOING CRAZY.

Fogaim épp, hogy csak súrolták a férfi nyakát, a skarlátvörös vér azonnal ki is buggyant abból, de íze nem olyan volt, amilyenre számítottam. Nyelvem szájpadlásomra tapadt, szemeim összeszorultak, torkomban pedig hatalmas gombóc szorított.
- Vasfű - szótagoltam szaggatott hangon, miközben ujjaim saját nyakam köré fonódtak. Tekintetem ide-oda cikázott, miközben levegőért kapkodtam. Már a kezdetek kezdete óta fogyasztok vasfűt, s vasfű származékokat, s ennek köszönhetően a kisebb mennyiségű verbéna adag még soha nem hatott rám.
Ujjaim lassan a saját nyakam köré fonódtak, testem pedig remegni kezdett. Saját magam ellen fordultam, szó szerint.

Tárgy: Re: Folyosók Szomb. Okt. 06, 2012 9:38 pm

Anna & Zachary

A hölgy nehezen feltápászkodott, s úgy csinált, mintha mi sem történt volna. Letörölte a könnyeit, majd megigazította ruháját. Az arcáról tükröződik a gyűlölet, az utálat, ez pedig a közös kis kalandunknak tudható be, melyet természetesen nem úgy alakítottam, ami neki megfelelő lett volna.
Nem hiszem, hogy pont egy vámpír akaratát kellett volna teljesítenem, főleg úgy, hogy egy olyan dolgot tudhattam meg, amely minden meg fog változtatni.
Anna egy szempillantás alatt eltűnt, s már a következő másodpercben éreztem, hogy éles szemfogai a nyakamba vésődnek. A vámpír egy csepp vértől már a földön feküdt.. A szervezetem tele van verbénával, amit egyik vérszívó sem érez meg, mert egy varázslattal a jellegzetes illatát el lehet tüntetni.
- Azt hittem már tudod, hogy velem nem érdemes kikezdeni. - böktem oda neki, fenyegető hangnemben.
Közelebb mentem hozzám, aztán egy erős mozdulattal arrébb rúgtam, s a falnak csapódás után ismét a földön feküdt.

Tárgy: Re: Folyosók Szomb. Okt. 06, 2012 9:21 pm

Zachary & Anna

• I FEEL LIKE I'M GOING CRAZY.

Halk zokogásomat léptek szakították félbe, de ugyanakkor egy számomra nem túl kellemes, ismerős illatra is felfigyeltem. Alig egy hete történt, hogy jóhiszeműségemnek köszönhetően újra megbíztam Erich képességeiben, de ezúttal mély sajnálatomra csalódnom kellet, ugyanis az a bizonyos boszorkány, akit Erich küldött, ostoba mód csődöt mondott. Mondanom sem kell, hogy ezzel halálos pecsétet nyomott a homlokára, s történjék bármi, én bárhol, bármikor megtalálom, hogy felelősségre vonjam a tette miatt.
- Mr. Rhys - mondtam gúnyosan, aztán felemeltem a fejem. Könnyeimet gyorsan letöröltem, hogy véletlenül se láthasson gyöngének - elvégre, én nem lehetek gyönge.
Felkászálódtam a földről, s miután javítottam tartásomon, szempillantás alatt a férfi mögé suhantam, s habár a látvány homályos volt előttem, kilöktem szemfogaimat, majd megragadtam Zachary nyakát.

Tárgy: Re: Folyosók Szomb. Okt. 06, 2012 4:12 pm

Anna & Zachary

Lassan elkészültem, mint testileg, mint lelkileg. Letusoltam, felöltöztem, s a fontos kellékeket összeszedtem, ami a bálra, vagyis a varázslathoz fog kelleni. Sokkoló volt megtudni azt, ha egy ősit megölök, akkor az ő véréből származó vámpírok meghalnak.. Igaz hamar túltettem magam rajta, mert egy könnycseppet sem fogok ejteni egy vámpírért sem.
A kocsihoz sétáltam és már indultam is az iskola felé. Mivel egyedül megyek ezért nem kell elmennem senkiért, így hamarabb is ott leszek. Plusz senkivel nem kell törődnöm, egyszerűen csak élvezem majd az estét.
A suli parkolójában megálltam, azután elindultam befelé. A bál - mint mindig - ismét a tornateremben volt. Az arra vezető folyosón mentem, üres volt, rajtam kívül csak egy személy tartózkodott itt, egy vámpír, aki nem más, mint Anna Petrova. A hölgyet még nem láttam, de már éreztem, hogy itt van. A varázslat estéje óta nem találkoztunk, - nem tudom, hogy ez melyikünknek jobb, mert nem kedvesen váltunk el egymástól.
Egyre közelebb értem hozzá, s hallottam ahogy sír. Összetörve, a falhoz kuporodva zokogott..
- Meglepő. - szegetem felé egy nagyon rövid mondatot, melyből enyhe megvetést érzékelhetett. A szemöldököm pedig vontatottan felhúztam.

Tárgy: Re: Folyosók Szomb. Okt. 06, 2012 3:49 pm

Zachary & Anna

• I FEEL LIKE I'M GOING CRAZY.

Az igazgatói iroda ajtajának kilincse oly' hangosan csattant, akár a pisztolylövés dördülése. Beleremegtem, de miértjét még magam sem tudom, s talán nem is tudhatom. Stefan valószínűleg mérget csempészett a pezsgőmbe, s azért gyötör a láz ily' kegyetlenül.
Egyik kezemmel a folyosón sorakozó szekrények egyikébe kapaszkodtam, amíg a másikkal rágyújtottam az ajkaim közt lapuló cigarettára. Miközben lassan kifújtam a füstöt, annak felhője mögül sötétebbnél sötétebb árnyak léptek ki, s harciasan indultak el felém, mintha lenne egy fikarcnyi esélyük is ellenem. Arrogánsan nyomkodtam el a cigarettámat a fehér falban, majd fejemet megrázva, ingatag léptekkel indultam el feléjük, de mire a folyosó közepéig értem, a füst már rég tovaszállt, s az árnyak is a homályba vesztek.
Idegesen kapkodtam a tekintetem a fölém tornyosuló fémek közt.
- Lord Niklaus? - Betűztem a nevét artikuláltan, pedig sikoltani volt kedvem. Annyi év után, most először nem tudom kontrollálni a józan eszemet, s mintha a regresszió áldozatául estem volna, ostobán rettegek. Viszont, kétségtelen, hogy van valamilyen magyarázat a hangulatingadozásomra, hisz én nem őrülhetek meg.
Fejemhez kaptam, a falhoz tapadva, lecsúsztam a földre, térdeimet magamhoz húztam, s könnyek nélkül ugyan, de halkan zokogni kezdtem. Nevetséges.

Tárgy: Re: Folyosók Szer. Jún. 13, 2012 7:01 pm

Tyler and Caroline

A folyosó üres volt és sötét. Habár nappal volt, az ablakok nem világították be rendesen a széles folyosót. Nem is bántam, hisz valahogy úgy éreztem, itt nem csak mások elől rejtőzködöm, de magam elől is. Könnyeim már felszáradtak, bár biztos voltam benne, hogy bármely pillanatban újra eleredhetnek. Alig vártam, hogy Tyler megérkezzen, addig pedig leguggoltam a földre. Fejemet a térdemre hajtottam és mélyeket lélegeztem. Hirtelen sietős lépteket hallottam, amint egyre közelednek. Felegyenesedtem és a hang forrásának irányába indultam. Ty volt az. Megöleltem és amint vállára hajtottam fejem, ismét elfogott a sírás.
- Nem akartam bántani. Esküszöm, hogy nem. - zokogtam. Valószínűleg sejtette, hogy mire utalok ezzel, de egyértelműsíteni akartam. - Ott volt és én annyira éhes voltam, de nem öltem meg. Vagyis azt hiszem. Úgy sajnálom. Nem akartam. - mentegetőztem rázkódó vállakkal. Nem mertem a fiúra nézni, mivel nagyon is féltem, hogy mérges lesz rám. Egyértelmű, hogy a vér miatt jöttem vissza, és nem tudom mi ütött belém, mintha nem is saját magam lettem volna, csak egy külső szemlélő. - Sajnálom. - tettem ismét hozzá, és megtöröltem a szemeimet, majd kifújtam az orrom. - Most már tényleg lépjünk le innen. - fejeztem be csendesen. Kézen fogtuk egymást és gyors ütemben lépkedtünk a suli bejárata felé. Közben nem hagytak nyugodni a ma történtek.
- Megigéztem. Hogy kikarmolta a nyakát. De mi van, ha túl sok vért szívtam és meghal? Habár megitattam a véremmel. De mi van, ha ma véletlen meghal és vámpír lesz? És tudni fogja, hogy én tettem ezt vele? - néztem Tyler-re rémülten. Válaszait nyugodtan hallgattam végig, de kétségeim nem szűntek. Egy szörnyetegnek éreztem magam. Ty az autóba ültetett és a gázba taposott. Fogalmam sem volt, hogy hova megyünk, mert még mindig annyira sokkhatás alatt álltam, hogy szinte fel sem dolgoztam az engem ért ingereket. Csak a hirtelen fékezés zökkentett ki, mikor is tudtam, megérkeztünk. A házunk előtt álltunk. Tyler-re néztem, hisz még nem tudtam mi a véleménye, milyen érzések keringnek benne. Tartottam tőle, de inkább az autóban szerettem volna végighallgatni. Talán csalódott bennem.

Folytatás a Forbes házban

Tárgy: Re: Folyosók Kedd Jún. 12, 2012 7:55 pm

Folyosók - Page 2 Tumblr_lrqoe5cZ6i1r1aolio3_250

To; Caroline
A baleset nagyon megrázott, hiszen soha nem gondoltam volna, hogy a vérszomj - a kezeletlen vérszomj - ennyire nagy hatással lehet az életemre. Furcsa, hogy mennyire megrémisztett ez a tettem, hiszen végül is ez vagy okén, ez a természetem, az új énem. Mégis rémisztő és ijesztő belegondolni, hogy tök random emberekkel mit is tehetek. Örülök, hogy Caroline itt volt a közelemben, így megállított, hogy megöljem azt a lányt. Elesettnek érzem magam amiatt, hogy Car tökéletesen ura volt a helyzetnek és habár ő is bizonyára kívánta a vért, elküldte gyorsan a lányt. Hatalmas erőfeszítés lehetett neki. Belegondolok, hogy mit is tehetett, mikor Mattel volt együtt az átváltozása után. Szinte biztosa vagyok benne, hogy néhányszor belemártott a fogait Matt nyaki ütőerébe, de erre most inkább nem akarok gondolni. Inkább csak örülök, hogy én nem vagyok ember, nem vonzza annyira a vérem.
- Előfordul? Persze, hogy előfordul, de nem leszel mindig ott mellettem. - emelem fel a fejemet és nézek a lány szemébe. Arcát a két kezem közé fogom és egy lágy puszit nyomok az ajkaira, de érezheti, hogy kicsit még remegek. Furcsa, hogy mekkora hatással volt rám ez az egész. Car megjegyzi, hogy jobb lesz idővel a dolog, és mikor azt mondja, hogy elég néhány évszázad, önkéntelenül is felnevetek.
- Végül is... Van időnk. - lágyul el a hangom és mosolyogva nézek a lányra. Igyekeztem lezárni magamban a történetet, így minél előbb el akartam húzni innen a csíkot, hogy végre ismét együtt legyünk. Megfogom Caroline kezét és elindulunk kifelé az iskolából, hogy végre beüljek a kocsiba és hazamenjen a szerelmemmel. De úgy tűnik, hogy Caroline-nak most nem ez volt az első, mert szembe fordul velem és közli, hogy neki még van egy kis dolga. Sóhajtok egyet és ezzel tökéletesen kifejezem, hogy mennyire leszarom Car dolgait, hogy most vele akarok lenni és hogy mennyire csalódott vagyok. Fogalmam sincs, hogy mit akar a lány csinálni, és nem is jut eszembe, hogy vér kell neki. Nekem is jól esne egy kis vér, de türtőztetem magam, míg hazaérek. Undorodom magamtól és attól, aki és ami vagyok, így most egy darabig le tudom győzni a vér iránti szomjamat és vágyamat. Most inkább Caroline érdekel. De a lánynak még dolga van, nem hiába ő a legjobb szervező, Miss Mystic Falls, a diáktanács elnöke és a többi, és a többi. Úgyhogy sóhajtok egyet, megforgatom a szememet és biccentek.
- De siess! - viszonzom a puszit és megindulok a kocsim felé. Beülök és elhajtok hazafelé. Hazaérkezve lepakolom a cuccaimat, és elhatározom, hogy iszok egy pohár whiskyt, de mire kitöltöm az italt, csörög is a telefonom: "Caroline". Felvonom a szemöldökömet és felveszem a telefont:
- Szia! Mond! - szólok bele lazán, de mikor meghallom Caroline sírós kétségbeesett hangját, lerakom a poharat és megkeményedik a hangom, megfeszülnek az izamaim.
- Caroline! Mi a baj? Máris indulok! - jelentem ki és még le sem téve a telefont, kiviharzok a házból, bevetve hibridi képességeimet. Nem telik bele 5-6 perc és már ott is állok az iskola bejáratánál és Carolinet keresem a tekintetemmel, ahogy berontok az ajtón a folyosóra.

Tárgy: Re: Folyosók Kedd Jún. 12, 2012 3:48 pm

Tyler and Caroline

Mindig is tudtam, hogy nem könnyű a vérszomjat kezelni. Nem voltam idős vámpír, és alig bírtam ki, hogy miután ellöktem Tyler-t a lánytól, ne vessem magam rá a gyengén vérző sebre. Ellenállhatatlan az érzés, szinte a számban érzem, amint a sűrű, életerőt sugárzó vörös lé a szájpadlásomat simogatja. Nem engedhettem azonban a vágyaimnak, és saját akaratomnak ellentmondva engedtem a lányt szabadjára. Néhány másodpercig üvegesen néztem magam elé, mély levegőket vettem, és igyekeztem szemfogaimat a helyükön tartani. Lassan Tyler is lenyugodott és magához húzott, fejét a vállamra hajtotta.
- Semmi baj. Előfordul. - simítottam meg a tarkóját. Szívverése egyenletesre, nyugodtra váltott, és már tudtam, semmi rossz nem fog történni. Igyekeztem kiverni a fejemből a történteket, hisz mégis csak vámpír voltam, és abban a pillanatban úgy éreztem, szükségem van a vérre. - Egy nagyon apró. - értettem egyet Ty-jal. - Nekem sem könnyű. De egyszer majd jobb lesz. Jobbnak kell lennie. Vagy megszokjuk. - beszéltem lelkesítően, kezeimmel hadonászva. - Csak néhány évszázad. - tettem hozzá halkabban, szemeimet forgatva. Kézen fogott Tyler, és kiléptünk a teremből. Tudtam, el akar tűnni az iskolából, de annyira a szemem előtt lebegtek még az előbbiek, hogy úgy éreztem, meghalok, ha nem jutok sürgősen vérhez. Kiléptünk az iskolából, majd szembe fordultam vele. Kezeit megfogtam és szemébe néztem.
- Van még valami, amit el akarok intézni. - néztem rá arcát fürkészve. Még nem voltam benne biztos, hogy mit fogok tenni, de tudtam, hogy cselekednem kell. - Otthon találkozunk? Mondjuk fél óra múlva. - mosolyogtam rá és egy csókot nyomtam az arcára, majd visszaszaladtam a suliba Vártam néhány pillanatot, majd az öltözőbe mentem. Egyetlen lány szöszmötölését hallottam csupán, mely a zuhanyzóból jött. Kopogtam és beléptem.
- Ne haragudj, elkérhetném a tusfürdőd? - mosolyogtam bájosan az ismeretlen lány arcába. Bólintott, én pedig közelebb léptem, és a flakon helyett felém nyújtott karját kaptam el, közelebb rántottam magamhoz, és nyakába mélyesztettem fogaim. A forró vér mámorítóan bizsergette át hűvös testem, olyan volt, mintha újjá születnék. Már majdhogynem elájult a leány, mikor hirtelen abbahagytam. Nem tudtam elhinni, hogy megtettem. Az iskolában. Egy emberrel. - Kikarmoltad a nyakad. Nagyon csúnyán vérzett. Zuhanyozz le. - utasítottam, miután néhány korty vérrel megkínáltam saját artériámból. Alig bírtam visszaemlékezni a történtekre, már a folyosón voltam, és hitetlenkedve, szinte támolyogva haladtam el a szekrények mellett. Olyan volt az egész, mintha egy filmet néznék, és azt kívántam, bárcsak egy olcsó vámpírfilmből láttam volna az előbb egy jelenetet. Sajnos nem így volt, és mi sem tanúsította ezt jobban, mint szám íze. Friss vér. Még meleg. Azonnal Tyler-t tárcsáztam, bár reméltem még a közelben van.
- Tyler? - szóltam a telefonba remegő hanggal, miközben kibuggyant az első könnycsepp a szememből. - Tyler? - ismételtem meg a fiú nevét, mert nem hallottam, hogy beleszólt volna. - Értem jönnél? A suliba. - pityeregtem zaklatottan. Csak remélni tudtam, hogy szerelmem hamar megérkezik és nem válik a nap még tragikusabbá mondjuk azzal, hogy ő is megcsócsálja előbbi áldozatomat.

Ne haragudj, hogy eddig tartott, igyekszem minél előbb válaszolni! :-)

Tárgy: Re: Folyosók Kedd Jún. 05, 2012 1:16 pm

To; Caroline
Habár az órának vége, mi még ott maradunk a teremben. Direkt szívatom Caroline-t, hogy még később indulhassunk az utunkra, hiszen ő már az utolsó órát is csak nehezen élte túl és persze alig várta, hogy végre mehessünk haza. Hozzá, vagy hozzám, ez már részletkérdés volt. A lényeg, hogy lassan elpakolok a táskámba, és magamhoz húzom a leányzót. Egy aprócska, kéjes mondatot súgok a fülébe, amit ismét csak mi hallhatunk, hiszen a tanár és az egyetlen leányzó messze is van, és amúgy sem olyan éles a fülük, mint nekünk. De a választ sajnos nem várom meg, mert hirtelen megérzem a vér szagát. A vérét! Uramisten, hogy nekem mennyi jelent a vér. A torkom égni kezd, érzem, hogy eresedni kezd a szemem és a fogaim kinőnek a helyükről. Egy fél pillanatig fut csak át az agyamon, hogy ez nem helyes, majd átvágok a termen és elkapom a lány kezét. Nyalni, majd végül szívni kezdem az aprócska lyukból a vért, ám mikor nem jön több, egyszerűen lyukat harapok a lány tenyerébe. Szerencsémre a leányzó nem sikít, csak dermedten áll ott és hagyja, hogy szívjam a vérét. Ő hagyja... De Caroline villámgyorsan cselekszik, ellök a lánytól, nekilökve a táblának. Egyből talpra ugrok és Caroline-ra morgok, majd figyelem, ahogy megigézi a lányt, aki gyorsan kisiet a teremből, bevágva maga mögött az ajtót. Csak a Szöszire figyeltem, mély levegőket veszek és igyekszem lehiggadni, de persze ez nem megy olyan könnyen. Egyszerűen kívánom a vért, csak még többet és többet akarok. Iszonyatosan jó ez a hibridség, de sajnos van egy rossz velejárója is: a vérszomj. De persze inkább égjen a torkom néha és igyak vért, minthogy minden hónapban át kelljen változnom vérfarkassá. A rosszak közül a kevésbé rosszat választottam.Választottam? Haha. Na jó, ez így túlságosan is szép megfogalmazás. Caroline kezeit érezve az arcomon, lehunyom a szememet és mély levegőket veszek. Igyekszem lehiggadni és ez hamarosan meg is történik, így átölelve a lányt, a vállára hajtom a fejemet, igyekezve nem a ruhájába törölni a vért a számról.
- Ne haragudj... - suttogom a lány fülébe. Veszek egy nagy levegőt és végül már minden rendben, érzem ahogy megnyugszom és visszahúzódnak a fogaim is.
- Csak annyira szomjas voltam... - motyogom, felemelem a fejemet és lenézek a Szöszire.
- Csak egy aprócska seb volt. - konstatálom riadtan és arra a helyrenézek, ahol az előbb még a védtelen lány volt. Megcsóválom a fejemet, majd a táskámhoz lépek.
- Tűnjünk el innen!

Tárgy: Re: Folyosók Hétf. Jún. 04, 2012 1:18 pm

Tyler and Caroline

Tyler egyáltalán nem sietett a pakolással, kínzó pillantásokkal tekintett rám, míg én ujjaimmal a combomon doboltam. Végre végzett, és magához húzott. Elmosolyodtam huncut ötletén, hisz az iskolában történő szerelmeskedés még nekem is extrémnek számított. Még egy lány volt a teremben rajtunk kívül, illetve a tanár, mi pedig igyekeztünk úgy tenni, mintha még valami sürgős dolgunk lenne a teremben. Sürgős volt, efelől nincs kétség. Hirtelen azonban felszisszent a lány és egyből megéreztem a mámorító vér szagát. Egyből a menekülő útvonal futott át fejemen, hisz fiatal voltam még, és nem tudtam a helyén kezelni a dolgot. Saját magam megmentése háttérbe szorult, amint Tyler elengedte a derekam és átsuhanva a termen elkapta a lány kezét és a vérét kezdte tenyeréről nyalni. Mély levegőt vettem és Ty mellé száguldottam, és ellöktem a lánytól.
- Tyler! - kiáltottam a nevét, hisz a fiú támadó pozíciót vett fel velem szemben. A lány rémült arcot vágott, hát persze, hisz Ty erei élesen dagadtak ki, tűhegyes fogai is kiengedve tündököltek. Nem hittem el, hogy ez velünk történik. Remegő kezekkel fogtam meg a lány arcát és nagyokat nyeltem, hogy türtőztessem magam vérétől. - Nincs semmi baj. Nem történt semmi. Kimész, és nem szólsz senkinek. - néztem mélyen a lány szemébe, tekintete egyre barátságosabb és higgadtabb lett. Ty-ra pillantottam, aki úgy fújtatott, mintha egy maratont futott volna le. Ajkai véresek voltak, szemei alól pedig nem kezdtek halványodni az erek. Próbáltam lassan mozogni, közelebb léptem és arcára tettem kezeimet.
- Tyler? Nincs semmi baj. - suttogtam és megsimítottam a tarkóját. - Vége. - mondtam még mindig halkan. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem féltem egy cseppet sem, hisz a fiú harapása végzetes lenne számomra. Szemei üvegesek voltak, látszott, hogy nincs teljesen magánál, és az ajtót pásztázta. Izmai feszültek voltak, és ahogy kezeimet leengedtem az övéihez sem lazultak el végtagjai. - Hallasz? - pillantottam ismét rá, de még mindig nem láttam szemeiben az értelmet.

Tárgy: Re: Folyosók Hétf. Jún. 04, 2012 11:54 am

To; Caroline
Megcsóválva a fejemet veszek néhány nagy levegőt, majd megindulok Car szekrénye felé. Együtt lesz irodalom óránk, így mindig találkozni szoktunk ebben a szünetben. Habár persze nem mindig van rá lehetőségünk, ugyanis Carolinenak tesiórája van előtte és gyakran elég sokat el szokott piszmogni a szünetből. Így is már csak kevesebb, mint 5 percünk maradt a 20 perces szünetből. Borzalmasak ezek a lányok! A lényeg, hogy odaérkezve a szekrényhez, Caroline már ott vár és nekitámaszkodva a csukott szekrényajtónak, rám mosolyog. Imádom ezt a mosolyt, nem is tudom, hogy hogy nem vettem eddig észre. A puszit természetesen viszonzom, a megjegyzésre meg elnevetem magam.
- Aha, szóval hallgatóztál. Remek. Nem, nem megyek ma kosarazni, papucs lettem és a párommal akarom tölteni a délutánt. Remélem, nem haragszol... - nézek rá kérdően, de persze a szemem még mindig vigyorog. Átölelem a leányzót és közelebb húzom magamhoz, egy lágy csókot lehelve az ajkaira, ami persze könnyen átmehet igazi csókká, hogyha Caroline úgy akarja. A csók után elengedem a leányzót, hiszen a fejünk fölött megszólal a csengő.
- Remek.. Nem baj, már csak egy óra.- nyomok egy puszit a lány homlokára és elkapom a kezét.
- Na gyere, el ne késsünk! - támad fel a lelkesedésem, hiszen mindig is szerettem az irodalom órákat és nem akarok a kedvenc órámról elkésni. Tudom, hogy Caroline pontosan annyira unja ezt az órát, mint a legtöbbet, így nem is csodálkozom, hogy az óra kezdete után 5 perccel már ujjaival a nyakamat piszkálja.
- Ha nem szeretnéd, hogy itt teperjelek le a többiek előtt, hagyd abba! - suttogom olyan halkan, amit csak Caroline éles vámpírfülei hallhatnak meg, de a hangomban érződik a mosoly is. Valószínű, hogy Caroline kuncogását hallottam, így meg sem lepődök, amikor néhány perc után ismét lágy ujjai simogatásától áll fel a hátamon a szőr. De sajnos - avagy szerencsére? - a tanár is észreveszi a dolgot és leszidva minket, tovább tartja az órát. Elnyomok egy vigyort, majd megköszörülöm a torkomat és tovább figyelek. Néha azonban hátranézek Caroline-ra, és apróbb suttogásokat küldök neki, mint. " Bírd ki, már csak 20 perc.", vagy "Még be sem lépünk az ajtón, már az enyém leszel." Ezeket persze csak ő hallhatta, hiszen más vámpír nem jár a suliba. Legjobb tudomásunk szerint, ami persze változhat, de ebbe a csoportba biztos nem. A lényeg, hogy csak túléljük ezt az irodalom órát és mikor kicsengetnek, Car már ott áll mellettem, afféle "Menjünk már!" tekintettel. Szándékosan lassabban a kelleténél pakolok össze, és gonosz pillantásokat vetek a lányra. Hamarosan már csak mi ketten maradunk a terembe, és egy leányzó, aki a tanárral beszélget. Felállok és magamhoz húzom a lányt.
- Egy kis extrémséget is belecsempészhetnénk a dologba. Várjuk meg, míg elmennek és csináljuk itt! - suttogom a lány fülébe vigyorogva, de ekkor egy halk "Áú" hangzik fel, én pedig megmerevedek. Caroline is érezheti, hiszen ott van a karjaimba. Lassú mozdulattal fordítom a tekintetem a terem másik végébe, ahol a leányzó áll az egyik pad mellett, és egy sebet nézeget a kezén. Ami vérzik. Érzem, hogy az acsaraim előjönnek, a szemem eres lesz, és mielőtt még Caroline bármit is tehetne, átszáguldok a termen és elkapom a lány kezét. A nyitott ajtóra nézek, majd Carolinera és elkezdem nyalogatnia leányzó tenyerét, aki viszont riadtan pislog a szöszire.

Tárgy: Re: Folyosók Vas. Jún. 03, 2012 8:10 pm

Tyler and Caroline

Épp tesi óránk volt azon a szerda délután. Már csak egy irodalom volt hátra, amin Tyler is ott van, így alig vártam, hogy elteljen az a hosszú 45 perc a sportpályán. Futottunk és magasat ugrottunk, amiből elég jó voltam, mivel egyrészről, a pompommal eltöltött kemény évek megedzettek, másrészről pedig hogy is jelenthetne nehézséget egy vámpírnak? Az edző hamar elengedett, így amint visszaértem az öltözőkhöz, lezuhanyoztam és felöltöztem. Hajamat összefogtam, egyszerű farmert és egy kockás inget vettem fel. Megigazítottam a sminkem, és hamar ki is csengetett, ezek szerint elég sokáig elpiszmogtam magamnak. Már messziről hallottam Tyler hangját, így mosollyal arcomon közelítettem meg szekrényem, ami közel volt a hang forrásához. A barátai szóltak néhány kedves szót arról, hogy milyen lenne, ha velük járnék, amit egy szemöldökrándítással nyugtáztam magamban. Szerencsére Ty sem vette fel nagyon a dolgot, és büszke voltam rá amiért ilyen jól tudta kezelni a helyzetet és az agressziót, ami hibriddé válása óta valamelyest fokozódott. Közelebb lépett, én pedig nekiszorítottam a hátam a szekrényemnek.
- Tyler... - mosolyogtam rá, majd nyomtam egy puszit a szájára. - Szia. Szóval? Nem mész ma kosarazni? - kérdeztem halovány mosollyal arcomon, bár tudtam mit fog válaszolni, és már alig vártam, hogy eljöjjön a délután, és nézőközönség nélkül olvadhassak karjaiba. Újabb csókot nyomtam szájára, de nagyon zavart, hogy annyian vannak körülöttünk. Lassan be is csengetett, így együtt mentünk be a terembe irodalomra. Mögé ültem, hisz az egyszemélyes padok nagyjából 1 méterre voltak egymástól, de egymás mögött ülve elértem. Ő szerette az irodalom órákat, engem viszont pont annyira untatott, mint a fizika. Ujjammal folyton a nyakát piszkáltam, és ingereltem, incselkedtem. A tanár hamar észrevette és rám szólt, mondván "nem az iskolában kell az ilyesmit elintézni". Mondanom sem kell, végiguntam az órát, bár néha Ty hátra sandított rám. Ahogy kicsengetett, én felkaptam a cuccomat, melyet már a csengőszó előtt 5-10 perccel összepakoltam. Az előttem ülő fiú derekát átkaroltam, és reméltem, hogy együtt mehetünk haza. Vagy bárhova. Csak együtt.

Tárgy: Re: Folyosók Csüt. Május 31, 2012 10:29 pm

Folyosók - Page 2 Tyler-Caroline-art-tyler-and-caroline-12046250-620-295

To; Caroline

Kicsöngettek. Hál'isten, mert már nem bírtam volna egy perccel sem tovább idebent a teremben. Ez a vén szipirtyó Msr. Brown kikészít. Annyira utálom a fizikát, hogy nagyon, úgyhogy amikor meghallom a csengőt, hirtelen ugrok fel a padból.
- Megengedi, hogy befejezzem, Mr. Lockwood? - szól rám haragos tekintettel a nő, majd megköszörüli a torkát, én pedig szem forgatva ülök vissza a padba. Ezt nem hiszem el! Szerencsére már csak egy irodalom órám lesz, amit még nagyjából kedvelek is úgyhogy annyira nem lesz nehéz kibírnom még 45 percet. Főleg, hogy van közte egy 15 perces szünet. Király!
- Szóval, most hogy Mr. Lockwood megengedte, hogy befejezzem a mondandómat és az órát... - pillant rám ismét a tanárnő villámló tekintettel, én pedig csak vágok egy pofát. - Jövő héten megírjuk az utolsó dolgozatot. A dolgozat anyaga az egész évben leadott anyag lesz, és 50%-ban beleszámít az év végi jegyükbe. Remélem, komolyan fogják venni! A viszont látásra! - fejezi be Mrs. Brown határozott hangon, majd biccent egyet és visszasétálva az asztal mögé, pakolgatni kezdi a cuccait. A csoportból néhány stréber lány odasereglik a nő köré, és kérdezősködni kezdenek. Néhány anyagrészt elkapok, így meg is jegyzem, hogy azokat át kell néznem, de valahogy olyan komolyan nem érdekel. Majd megigézem a nőt, hogy adjon jobb jegyet, azt csá. Most hogy hibrid lettem, kicsit lazábban veszem a dolgokat és ez nagyon jó érzés. Örülök, hogy a sok hátborzongató dolog után, amit túléltünk egy kicsit lazíthatok, habár természetesen az Eredetiek még mindig itt vannak, és elég sok vámpír és vérfarkas jön a városba kíváncsiskodni. Lefogadom, hogy a suliban is az összes új diák vámpír. Elnyomok egy fintort, de odajön két haverom vigyorogva. Pacsira tartják a kezüket.
- Poén voltál Lockwood. Délután egy kosárparti? - vigyorog az egyik srác, akinek belecsapok a kezébe és a folyosóra kiérve megállunk az ajtó mellett. Gyorsan körbenézek, hogy Caroline nincs-e valahol, majd a srácokra nézek.
- Nem bírom a vén nyanyát. Pont elég belőle 45 perc, nem kell még tovább húznia ezt a szerencsétlen órát! - jelentem ki vigyorogva, éppen időben fejezve be a mondatot, mert Mrs. Brown akkor sétál ki a teremből. Gyors léptekkel halad el mellettünk, rám sem nézve. A cipője csak úgy kopog, feszes szoknyája pedig vele együtt mozog, ahogy eltűnik a sarkon.
- Hoppá. Mondhattad volna hangosabban is, Ty! - vigyorog a másik srác, majd ő is felteszi a kérdést.
- Szóval kosármeccs délután? - néz rám kérdőn haverom, de én csak a folyosót nézem.
- Mi? Ja, nem hiszem. Caroline-nal leszek. - jelentem ki, már szinte előre látva a reakciót.
- Fúú! Mi van, bepapucsosodtál? - vigyorog az egyik srác, mire a másik nevetni kezd. Megböki a haverjának a karját és rám pislog.
- Hallod, hogyha én járnék Forbes-zal, én is inkább otthon döngetném, minthogy kosarazni mennék! - vigyorog szemtelenül a pofámba. Fél másodpercig elsötétül a világ és legszívesebben felkenném a falra, de szerencsére tudok magamon uralkodni.
- Látod, ezért mentek ti kosarazni, én meg nőzni. Na csá! - köszönök el a két idiótától, akik vihogva indulnak meg a másik irányba. Határozottan indulok meg a folyosón Caroline szekrénye felé, remélve, hogy nem hallotta az előbbi csevejemet a haverokkal.

Tárgy: Re: Folyosók Kedd Ápr. 17, 2012 6:07 pm

Folyosók - Page 2 Tumblr_m06uimYSKC1r8rvxr

To Faith

Ahogy arra számítottam, a téma biztos, hogy én voltam. Erre abból jöttem rá, hogy amikor odamentem, hirtelen nagy csend lett, és mindenki rám figyelt. Aztán meg persze jöttek a féltékeny tekintetek. Nem mondom, hogy nem esett jól, mert akkor hazudnék.
Felém nyújtotta a kezét, és bemutatkozott. Mivel általában udvarias vagyok, kivéve ha olyanom van, ezért most se tehettem mást, mint finoman megráztam a kezét, és én is bemutatkoztam.
- Nagyon örülük. Én pedig Joe. – a többiekre néztem, és láttam, hogy mindenki arca egyre vörösebb lesz az irígységtől. Komolyan megijedtem, és elég furának tartottam a dolgot, szóval kedvesen elhúztam Faith-t a többiek közül, és elindultunk a folyosón. Úgy tettem, mintha tudnám, hogy merre megyek, pedig fogalmam se volt, hogy hol is vagyunk.
Egyszercsak lelassítottam, és megáltam az egyik szekrénynél. Csak bámultan ki a fejemből, és néztem őt, de aztán végre sikerült megszólalni. Gondoltam jó ötlet lesz.
- Suli után nem lenne kedved elmenni valamerre? Nem akarok otthon unatkozni, és egy szép lány társasága mindennél többet ér. – mondtam, kicsit kacérkodva.
Aztán gyors körbe néztem, de mire végig értem mindenkin, megszólalt a csengő. Valahogy nem volt kedvem órára menni, és reméltem, hogy ő sem olyan stréber típus, és itt marad még velem egy ideig.
Általában nem szoktam lógni, és sosem voltam rossz tanuló. Itt viszont igazán nem érdekelt a tananyag. Szívesebben ismertem volna meg a várost, és az itt élő embereket. Ez valahogy izgalmasabb időtöltésnek tűnt.

// bocsi, hogy rövid, de nem volt sok szabadidőm.. a köv. hosszabb lesz Very Happy

//

Tárgy: Re: Folyosók Vas. Ápr. 15, 2012 2:39 pm

Folyosók - Page 2 Tumblr_lk07lw6GwR1qglo8y

To; Joe

Leparkoltam az iskola parkolójában a fekete Mercedes-emmel, amelyet nemrég kaptam a szüleimtől, majd kiszálltam. Nem kifejezetten szegény a város, de ilyen autók nem igazán járnak erre, különösen nem diákok kezében, így elég sokan megbámultak. De már megszokhatták volna a fényűzésem, hónapok óta ide járok, minden héten másik táskával, minden nap más cipőben. Kétszer nem veszem fel ugyanazt.
Felkaptam a Prada táskámat, és bementem az épületbe, a szekrényemhez. Kivettem néhány cuccot, közöttük a parfümömet is, amit itt tartok. Közben megérkeztek a barátaim, hozzám hasonlóan gazdag picsák. Mi már csak így hívjuk magunkat, meg a többiek is. Mi vagyunk az "elit" rétege az iskolai társadalomnak, nagyon kell gürizni, hogy valaki bekerülhessen. Mondjuk nekem mindössze két hétbe telt. Beszélgetni kezdtünk, éppen egy új pasi volt a téma, aki Ausztráliából jött. Azt mondják, elég helyes, bár én még nem láttam. Elég magas nálam a szint, szóval remélem, hogy tényleg olyan álompasi, mint amilyennek mondják. Mondjuk most nem igazán akarok pasizni, de egy kis kalandot szívesen megejtenék. Ahogy oldalra sandítottam, meg is láttam a srácot. És egek, tényleg cseszettül helyes. A szemöldököm felszaladt, és felhívtam a lányok figyelmét a srácra. Ők is úgy reagáltak, mint én. De aztán túl feltűnőek lehettünk, és a srác megindult felénk. Arcán egy tipikus "menő és helyes vagyok" mosollyal. Fel akar szedni valakit, biztos vagyok benne. De vajon kit? Úgy láttam, a barátaimat is ez foglalkoztatta, mert hajat és sminket igazítottak. A fiú, amint odaért, rám emelte kék szemét, és engem szólított meg. Elégedett mosoly játszott ajkaimon, ahogy tetőtől talpig végigmértem a srácot, mintha egy pillanatra is elgondolkodtam volna azon, hogy visszautasítom. Megjegyzésén elmosolyodtam.
- Ez kedves. - mindössze ennyit tettem hozzá, nem akarom, hogy elbízza magát. - Faith vagyok. - nyújtottam neki kezet, közben futó pillantást vetettem féltékeny és ideges barátaimra.

Tárgy: Re: Folyosók Vas. Ápr. 15, 2012 11:41 am

To Faith

Első nap az iskolában. Érdekesen hangzik mi? Fogalmam sem volt róla, hogy milyen lehet egy amerikai suliban tanulni. Ausztráliában minden olyan egyszerű volt. Én voltam a suli legnépszerűbb diákja, az élsportoló, a lányok nagykedvence. Itt meg jelenleg egy senki vagyok. Igaz, a jóképűségem megmaradt, de ahhoz némi ismertség is kell, hogy egyáltalán észre vegyenek az emberek.
Ahogy beléptem az ajtón, az a tipikus nyüzsgés fogadott a folyosókon, amit elképzeltem. A popmpomlányok csoportokban álltak, és láthatólag másokat beszéltek ki. A focisták sem egyedül sétáltak, hanem 5-en 6-an egyszerre. A többiek pedig nem is voltak igazán fontosak. Ezért is akarok bekerülni a focicsapatba, hogy legyen nevem a suliban, ne csak úgy emlegessenek, hogy az Ausztrál srác.
Első utam a szekrényemhez vezetett. Megpróbáltam kinyitni, de sehogy sem sikerült. Már az első nap leégetem magam, remek. Gondoltam... Majd mikor nagynehezen sikerült kinyitni, beraktam a cuccaimat, jól megvizsgáltam, majd bezártam. Ez volt az első sikerélményem.
Elindultam a folyosón ahhoz a teremhez, ahol állítólag órám lesz. Igazából szívesebben lettem volna odakint, és néztem volna körben a városban. Mivel viszont nem voltak barátaim, de még ismerőseim se nagyon, ezért nem lett volna értelme egyedül menni. Meg persze nem akartam eltévedni.
Ahogy sétáltam, megakadt valamin a szemem. Vagyis ha igazat akarok mondani, akkor nem valamin, hanem valakin. Egy szőke hajú lányt pillantottam meg, ahogy épp másokkal beszélgetett. Persze, egyből a férfiasságom kezdett el gondolkozni az agyam helyett, de hamar észhez tértem. Nem tudtam, hogy oda merjek-e menni, vagy sem, és ha oda megyek, akkor mi fog történni..
Általában nem vagyok az a határozatlan és félénk típus, de azt hiszem ezt most el lehet nekem nézni. Különben is, úgy döntöttem, hogy legyen bármi, akkor is oda megyek, és megszólítom. Lassan sétáltam oda, mondhatni osontam. Amikor oda értem, próbáltam bevetni a sármom, és egy rosszfiús mosolyal megszólítottam.
- Szia, ne haragudj, hogy így ismeretlenül ide vágóttam, de ez az első napom, és az első dolog amin megakadt a szemem az te voltált. – tudtam, hogy ez egy kicsit furán hangzik, de próbáltam nem baleknak, és valami kis félénk srácnak tűnni.

Tárgy: Folyosók Hétf. Nov. 28, 2011 8:14 pm

Tárgy: Re: Folyosók

» Folyosók
» Folyosók
» Folyosók
» Folyosók
» Folyosók

Folyosók

Folyosók

Similar topics

Similar topics

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés