A pirkadatban előre "eveztünk" kedvesemmel a sötét rengetegben, s hamar megleltük a kis otthont jelentő panziót. Hívogatóan fénylettek elő kicsiny ablakai, mik sok régi időt sejtettek maguk mögött. Önkéntelenül is felsóhajtottam, elképzeltem Damon arcát ha meglát... Nem belegondolva a komor ténybe, hogy belsőre még mindig ripper vagyok és szomjas : átöleltem kedvesemet, majd beléptem sok ideig elhagyott Otthonomba, elkezdve régi életem, kicsit másképp. Belépve a nagy antik belsőtérbe csókra nyitottuk ajkainkat Elenával, eltemetkeztünk a szerelembe, mi letagadhatatlan volt. A csókolózás közepette tudtunk elakadt félúton, s nem vettük észre a komor, valós külvilágot, mi fenyegetően omlott alánk. Felnézve egy sötét alak állt előttünk oly jól ismert kaján vigyorral...
Damon...
Meglepődtem...
Kínos csend telepedett felénk...
Megfagyott a levegő...
Eső cseppek monoton kopogása törte meg a csendet Elena lélegzetvételein kívül. Lelkiismeret furdalásos, szenvedő tekintetemmel néztem a bátyámra, előtte szégyelltem magam a legjobban. Utáltam, hogy most én voltam a veszélyes rossz fiú a szemében és azt is, ahogy a szerelmemmel egymásra néztek, egyetértően, sok mondanivalóval... "Damon!" Biccentettem mintegy köszönés képen, némi ridegséggel, távolságtartással fűszerezve. "Klaus elengedett egy kis időre, nem bírtam mellette." Néztem a cipőm orrára, utáltam hazudni, de nem vallhattam be neki az igazságot, nem akartam, hogy ennél is jobban utáljon. "Nagyon sok kellemetlenséget okoztam?" Biztos voltam benne, hogy kerestek, legalábbis reméltem. Sok riadalmat okozhattam nekik, és gondot is. Mennyire kínos ez Istenem... "Na jó tudjátok mit? Kettesben hagylak egy kicsit titeket beszéljétek meg a dolgokat." Láttam, hogy sok mondanivalójuk van egymásnak, így felsiklottam a szobámba és beálltam a tus alá, majd laza nadrágot és fehér izompólót vettem és levetettem magam az ágyba naplót írni. Üdv újra régi Stefan, kár, hogy csak színjáték vagy...

A szobámban ülve tanulmányoztam azt a bizonyos térképet, amin Stefan tartózkodási helyeit jelöltem. Nem volt nehéz behatárolni őt, mivel a hírekben mindig leadták, hogy valami szadista feldarabolja az embereket, majd újra összeragasztja a testrészeiket. Tudtam még régről, hogy ez Stefan sajátos vadászati rituáléja, vagy mije... Valamint az áldozatai nevét mindig felírta a falára, de ez most lényegtelen. Az számít, hogy jelenleg fogalmam sincs, hol lehet Stefan. Ahogy néztem a piros tűzőket, mind máshol volt. Semmiféle rendszer nincs benne, legalábbis ha van, én még nem jöttem rá. Ezért azt sem tudhatom, hol csap le legközelebb. Pedig jó lenne... Bárhol halhatnak meg emberek, bár ez annyira nem izgat. Inkább attól félek, hogy visszatér.
Hirtelen hangokat hallottam lentről. Felpattantam, és azonnal lementem. Amikor beértem a nappaliba, az állam is csaknem leesett. Elena volt az és Stefan.
- Remélem nem zavarok. - mondtam egy köhécselés kíséretében. Merthogy Stefan és Elena éppen csókolóztak... Az ereimben égett a vér, és a legszívesebben most az öcsém torkának estem volna. De tudtam, hogy alaptalan a gyűlöletem, és helytelen is. Elvégre Stefan megmentette az életemet. És ezért újra annak a vámpírnak kell lennie, akit gyűlöl. Az én hibám, hogy Stefan olyan lett, amilyen. Vagyis nem teljesen... A kis Tyler hibája, mert megharapott. Szóval tőle indult ki az egész. De az egész azért történt meg, mert Klaus megjelent... Szóval az egész az az átkozott hibrid hibája! De Stefan mégis megmentett engem... És ezért köszönettel tartoznék neki. Nem gyűlölnöm kéne. De ahogy láttam ott őket... Úgy éreztem, a szívembe szúrtak egy karót. Az, hogy a lányt, akit szeretek mással láttam, fájt. Még ha az a "más" az öcsém is, és Elena barátja. Nem tehetek róla.
- Stefan... Hogyan jöttél vissza? - kérdeztem, és karba fontam a kezemet. A szemem azonban már nem gyűlöletet sugárzott, hanem megnyugvást. Annyi hónapon át kutakodtam, hogy megtaláljam, és visszahozzam. És most itt van. De nem lehetek naiv... A szeméből még mindig süt az a kegyetlenség, amit Elena nem láthatott. De én ismertem az öcsémet. Nem lett ugyanaz, aki volt. Még mindig Klaus szolgája. De ott van benne még az én öcsém, a jóságos kis nyuszifaló Stefan. És bármibe is kerül, visszahozom őt.