world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (64 fő) Vas. Aug. 14, 2022 11:44 pm-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Megosztás

Damon szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyHétf. Nov. 18, 2013 6:46 am

Játék zárva
Köszöntem a csodálatos játékot!
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyHétf. Nov. 18, 2013 12:03 am




Stefan & Caroline


Kevés pillanat volt az életemben, amikor nem tudtam mitévő legyek és ez most az egyik olyan volt. Úgy látszott azonban, hogy szavaim több vigaszt nyújtottak számára mint bármi egyéb és ez megnyugtatott. Amíg el nem eresztettem, olyan szorosan öleltem át, mintha ki akarnám belőle szorítani a szuszt. Rettentő boldog voltam, hogy visszatért és még pár könnycsepp is végigfolyt arcomon, ahogy kiejtette a nevemet. Tudtam, hogy visszakaptam a barátomat. – Nem is ajánlom, hogy bárkire is ilyen büszke legyél. – mondtam neki könnyiem között felnevetve. Apám jutott eszembe… hogy mennyi ideig gyűlölt engem és hogy mégis mennyit jelentettek nekem a búcsúszavai… olyan könnyedén bocsátottam meg neki amit velem tett, mint amilyen könnyedén bocsátottam meg most is. Szerettem apámat épp olyan tisztán és elűzhetetlenül mint Stefant. El sem tudta képzelni, hogy mennyit jelentettek nekem szavai. Mosolyogva töröltem le könnyeimet. - Egy feltétellel! – mondtam határozott hangom, komoly s egyben elszánt tekintettel. – Most meg kell mutatnod azt a mozdulatot, amit a múltkor nem tettél, még a karneválon! – Mosolyom aligha lehetett volna szélesebb. Stefan visszatalált önmagához. Ez nekem mindennél többet jelent és egyetlen egy pillanatra sem fogom őt magára hagyni azzal a tömérdek bűntudattal amivel holnap majd felébred. Stefan a legjobb barátom. A mentorom. Az egyetlen ember aki mióta vámpír vagyok mindig mellettem állt, aki sosem fordult el tőlem, aki újra és újra megóvott ahogy aznap ígérte mikor legszívesebben elrohantam volna, magam mögött hagyva egész addigi életemet. Ő hitt bennem és én is hittem benne ahogy a barátságunkban is ami ez alatt a kevés idő alatt, stabilan horgonyozott le az árulások, csalódások, kínzások és tortúrák földjén. Visszagondolva, ma már elképzelhetetlenül nevetségesnek tartom, hogy halandóként mennyire sóvárogtam érte, hogy meg akartam kapni. Most már el sem tudnám képzelni, hogy több legyen kettőnk között ennél.
Ez a kapocs mi közte és közöttem feszült jóval erősebb volt annál mint amilyennek bélyegezték. Még a ripper sem tudta elszakítani, bármennyire is igyekezett, épp ezért pontosan tudtam, történjék bármi, mindig lesz valaki akire számíthatok és aki épp így számíthat rám is. - Egyelőre ma van. A holnap még ráér. – ismételtem meg szavait megkönnyebbülve és a hifihez lépve raktam be egy sokkal de sokkal szalonképesebb számot mint ami a nappaliban tombolt. Egy régi blues nóta volt ami kellően felidézte azokat az alkoholtilalomban töltött édes éveket melyekben a jazz és a blues megalkottak az igazán maradandó életérzést és táncot melyben ott volt a már említett mozdulat is. Áttáncoltuk az éjszakát. Ahogy a vendégek elhagyták a birtokot, fáradtan dőltünk ki mi is, bár egyikünk sem Damon szobájában.


▲ words: 411  ▲ music: - ▲ note: Köszönöm ezt a csodálatos játékot!
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyVas. Nov. 17, 2013 9:49 pm

Stefan & Caroline
Can you make it feel like home?
Szinte láttam a gondolatait magam előtt... az egész történet, mely most kikerekedett ebből a kapcsolatból... a barátságunkból... olyan hihetetlen volt. Mióta ismerem Lexit - pontosabban ismertem  -tudom, hogy létezik igaz barátság hátsó szándékok, célok, és önzőség nélkül. És most... hogy nincs Lexi... megtaláltam Caroline-t. Mindenféle önös szándék, önös cél nélkül. És milyen furcsa, hogy azok után, ahogyan kettőnk kapcsolata kezdetét vette, mintha most felcserélődtek volna a szerepek, és... ő lett az, aki engem tart. Akármennyire nagy teher vagyok jelenleg. Akármennyire is próbálom két lábon tartani magamat, ő az egyik kezét a vállamon tartja, és talpra bír... most ez kell nekem. Senki nem képes ilyen erőt sugallni felém. Sem Damon, sem Elena... most nem rájuk van szükségem. Egyszerűen Caroline kell, és az, amit ő érzelmileg adni tud nekem. Azt a különleges, bensőséges támogatást, melyet annyira ritkán kaptam meg előtte bárkitől...
- Óh, Caroline... - súgtam halkan, és jelenleg én töltöttem be azt az esdeklő szerepet, melyet annak idején ő. Most én voltam teljesen tanácstalan, és mi több, én ébredtem olyan vérgőzből, mely már hónapok óta uralta elmémet, és... szerettem volna, ha tudja, hogy ennyire hálás nemigen voltam még.
Visszaöleltem őt, és szavai olyan mélyen jutottak el hozzám, hogy... szinte a szívembe olvadtak. Abba a szívbe, mely néhány napja még midnig jéggé fagyva várta az újdonsült áldozatát. Megígéri.. megígéri nekem. És ezek a szavak olyan ismerősnek hatottak, hogy már kutattam is, hol hallottam mindezt utoljára. És egy apró mosoly rajzolódott ajkaimra, mikor eszembe jutott, hogy én magam is hasonlót mondtam neki... vagy pontosan ugyanezeket... és mi lett belőle...!
- Soha senkire nem lehettem olyan büszke, mint rád, Caroline - simítottam végig arcán finoman, és ekkor már valami furcsa boldogság vegyült az előbbi torz mosolyomba. Nem volt több ez, mint baráti gesztus, ezt mindketten tudtuk. Talán ez az egyetlen olyan kapcsolatom van egy nőneművel, ami nincs fertőzve testi vágyakkal. Caroline vonzó, de sosem néztem őt olyan szempontból, ahogyan sok férfi. Most pedig már főleg nem tenném. - Nem kell tenned jelenleg semmit... vagyis... - vakartam meg a fejem búbját vigyorogva már, és felálltam az ablakpárkányról. - Mulass velem tovább. Immáron... a régi Stefannal. Aki... hála neked... - fogtam meg a kezét, örülve annak, hogy kiváltom belőle azokat a szebbnél szebb mosolyokat. -, kitisztult fejjel éli tovább az életét. És holnaptól... - sóhajtottam fel. - foglalkozom a bűntudatommal is. Egyelőre ma van. A holnap még ráér - kacsintottam rá.  

395 szócska béna... bocsi. Sad credit

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyVas. Nov. 17, 2013 8:36 pm




Stefan & Caroline


- Igen, te. De nem bűnhődtél már eleget emiatt? Meddig fogod még ostorozni magad?! Nem büntetett eleget már ő is téged? – kértem számon tőle az igazat megállíthatatlanul s csak akkor hallgattam el mikor a férfi, akinek köszönhetően túléltem mindent, darabjaira tört előttem. – Ide figyelj Stefan! Minden ami vagyok az miattad van! Miattad vagyok jó ebben az egészben! Ha te nem vagy… - suttogtam csendesen ahogy visszagondoltam a kezdetekre amikor az éhség eluralkodott rajtam és megöltem azt a férfit.
- Gyilkos vagyok. Egy szörnyeteg. – mondtam zihálva még Stefan a vért törölte az arcomról. – Ide figyelj! Az érzelmeid most fel vannak erősödve. Ez az átváltozás része. Teljesen normális, ígérem. Rendben? – Nem tudtam elfojtani a rám törő könnyeket. Aztán az arcomon ismét kirajzolódtak az erek, melyek éhségemet jelezték. - Miért történik ez állandóan az arcommal? Én... Ez visszataszító. – Zokogtam. Stefan megragadott - Caroline, nézz rám. Nézz rám. Nézz rám. Caroline. Caroline! Nézz rám! Nézz rám! Nézz rám! Nézd az arcomat! Nézd az arcomat! – kényszeríttette ki égre pillantásomat majd az ő arcán is fekete erek futottak végig, hogy aztán visszafogja őket. - Sss, nézd, nézd, nézd. Látod? Látod ezt? Igen? Amikor érzed hogy a vérvágy elönti a tested, azt mondod magadnak, hogy túl fogsz jutni rajta, hogy elég erős vagy hozzá. Igen. Igen. Nem számít, hogy mennyire jól esik, ha átadod magad neki. Leküzdöd. Eltemeted magadban. – Sírva fordítottam volna el a fejem de nem engedte. - Rám nézz. Rám nézz. Csak így élheted ezt túl. Próbáld meg. Sss. Próbáld meg. – Ahogy a vonalak ismét feltörtek, mély levegőt véve koncentráltam, épp úgy ahogy Stefan mondta és legyőztem. Sikerült. - Ez az. Ügyes. – Szipogva nyitottam szúra ajkaim. - Miért csinálta Katherine ezt velem? – Stefan keserű tekintettel nézett rám. - Nem tudom. Bárcsak tudnám. Hé, Hé. Megígérem, hogy nem engedem, hogy bármi is történjen veled. – magához ölelt és én hittem neki.”
Mire visszatértem az emlékből már én öleltem Stefant. – Túl fogsz jutni rajta. Leküzdöd. – suttogtam halkan egykori szavait. – Fordulj hozzám Stefan. Amikor csak akarsz. Nem engedem, hogy elveszítsd a kontrollt. – Eresztettem végre el és kiharcolva tekintetét mosolyodtam el. – Megígérem. – tettem hozzá hisz bár nem tudtam miféle fájdalom dúlhat most benne, hogy végre átszakadt az a bizonyos gát de sejtettem mennyire pokoli lehet most neki, főleg, hogy Elena Damont választotta helyette. Leültettem őt az ágyra és pár aggodalmas pillantás után, halkan sóhajtottam fel. – Mit akarsz, mit tegyek? – nem tudtam hogyan segíthetnék neki, miképp lehetnék a legjobb barátom segítségére egy olyan helyzetben mint ez, így hát leültem mellé és egy szó nélkül, sőt, belső örömmel nyugtáztam, ahogy keze a kezemre fog.


▲ words: 422  ▲ music: Can’t help looking back! ▲ note: love yaa <3
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyKedd Nov. 12, 2013 8:22 pm

stefan & caroline
Can you make it feel like home?
Nem tudom, mikor nyíltam meg ennyire valakinek. Hónapok óta nem voltam más, mint egy gyilkológép, aki élvezi, hogy vérben sétálhat, vérnyomokat hagy a padlón, s élvezettel figyeli, hogyan hal ki áldozata szeméből az a szikra, mely csak azok szemében ragyog, akik még életben vannak, és dobog a szívük... addig szipolyoztam őket, míg élet maradt bennük, míg szívük dobbant és dobbant, majd... minden elmúlt. Volt élet, nincs élet... én viszont elégedett voltam, és ami ennél is többet jelent... jól laktam!
Elfordítottam a fejemet, pár pillanatra lehunytam a szememet. Nem tudtam, mi zajlik most le a fivérem agyában, ami azonban bizonyos, hogy kettőnk kapcsolata annak idején... mindent túlszárnyalt. És nem engedhettük volna, hogy egy nő miatt - legyen az akár Katherine, vagy Elena - megromoljon az a kötelék, mely összeköt minket a vérünkön keresztül. Mindketten a Salvatore nevet viseljük, és én ugyanúgy szeretem a bátyámat, tett ő bármit ellenem, vagy Elena ellen, netán éppen érte... ő más mint én... és talán ezért tudom megérteni már, Elena miért volt hajlandó őt választani... miért szeretett belé végül, és nem belém. De hát ez már megint egy olyan kérdés, melyet hiába fejtegetek. Az az idő elmúlt. Helyet kell adni a jelennek, ami momentán tömény kétségbeesés, fájdalom, és... düh. Amit nem tudom, ki iránt érzek már.
- Nem a megváltást keresem, Caroline! Az istenért is, én azt keresem, aki volt... - bújt ki belőlem kétségbeesetten, és talán az alkohol mámora tehetett arról, hogy valami könnyfátyol zuhant tekintetemre, emiatt pedig össze kellett szorítanom szemeimet.
Felegyenesedtem, fel-alá kezdtem járkálni, és kétségbeesetten hajamba túrtam, mintha ez valami enyhítést adna nekem. - Én tettem ezt vele, én adtam neki ezt az életet. Én vettem rá, hogy igyon... nekem köszönheti a szenvedéseit... ő nem akart vámpír lenni - ráztam meg fejemet úgy, mint valami idióta. Máskor nem kellene ennyit innom. És ekkor éreztem igazán, hogy mintha a ripper kimúlt volna belőlem. Úgy ahogy volt, köddé vált. De ezt nem akartam még kimondani. Féltem, hogy... sebezhető leszek, ha ezt még ki is mondom... még ha látványos is a kiborulásom. Férfi lévén most talán hasonlítok egy hisztérikus nőhöz, de több hónapnyi érzést kell kiadnom magamból, mely fáj... és kínoz.
De a következő szavakra teljes mértékben kitisztult a fejem, és úgy néztem rá, mintha maga a megváltó szállt volna le mellém... erre volt szükségem... azt hiszem. Caroline barátsága az, amely eddig valamilyen mértékben kirángatott a mély időszakokból. Egy ideje azonban nem hagytam neki... talán ezzel hibáztam a legnagyobbat. Nem is tudom, mivel érdemeltem ki, hogy még mindig mellettem álljon. Hiszen ahol tudtam, megsértettem a múltkor, mikor Klaust küldte a nyakamra a Grillben...
- Azt hiszem, hogy a rippernek vége, Caroline. Mindörökre - motyogtam a szavakat úgy, mintha csak megigéztek volna, de közben tudtam, hogy jól beszélek. Többé nem akarok az lenni... önmagam akarok lenni.

459 szócska ez olyan... izé. Embarassed credit

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptySzomb. Nov. 09, 2013 12:54 am




Stefan & Caroline



- Ha azt gondolnám, hogy meg akarja ölni már odalent lennék. – válaszoltam dacosan és magamat ismerve, ha józan volnék már most ott teremnék, hogy eltaszítsam az idegen vámpírt a fiatal nőtől akinek arcát inkább a mámor és vágy jelei festették vörösre mintsem a fájdalomé. Már épp mondtam volna valamit mikor rápillantottam. Megtört a jég és én nem akartam ismét kővé dermeszteni Stefant mikor végre úgy döntött, kiadja magából fájdalmát. Az ablakpárkányra ülve hallgattam szavait anélkül, hogy közbevágtam volna, hogy ítéletet mondok és pálcát török felette, anélkül, hogy megérintettem volna. Csendesen hallgattam – persze, olykor ráhúztam magam is a whiskyre, hogy elviseljem azt ami engem emésztett. Ahogy Stefan Elenáról beszélt, Tyler jutott eszembe… Tyler és Klaus. Nagyot nyelve tereltem rögtön vissza gondolataimat mielőtt még elvesztettem volna a fonalat, arról nem is beszélve, hogy túl fontos volt nekem Stefan ahhoz, hogy bármi másra tudjak most gondolni. – Nem, nem értem Stefan. – szólaltam végre meg mikor ő elhallgatott. – Stefan. A bátyád megbocsáthatatlanul viselkedett veled nem is egyszer. Elvette a legjobb barátod! Nem kell őt megvédened. Nem kell a megváltását keresned. – Kemény szavak voltak és ezt én is tudtam. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy Stefan nem az a fajta férfi volt akinek cirógatásra és szépen becsomagolt, az igazságot elkendező szavakra lett volna szüksége.
– Persze, ez azt jelenti, hogy bűntudatod van, vagyis érzel! Amit engedned kell Stefan és nem azért mert én vagy akárki mást ezt kéri tőled hanem azért mert az vagy te. Az a Stefan mentett engem meg a bátyától, az a Stefan tanított meg együtt élni azzal aki vagyok. Miattad vagyok képes mindarra amire képes vagyok. Neked köszönhetem. De ne Damon legyen az ára mindennek, kérlek. Nem kell megfizetned az ő bűneiért és nem szabad, hogy az ő boldogsága előre valóbb legyen mint a sajátod mert abba beleőrülsz. – Hirtelen emelkedtem meg, hogy nyomatékot adjak szavaimnak de eddigre már épp eleget ittam ahhoz, hogy vámpír létemre is, megszédülve zuhanyjak vissza a párkányra. – A barátom maradsz akkor is, ha nem változik semmi. Ígérem. – nem tudom miért mondtam amit. Ösztönösen akartam a tudtára adni, hogy engem nem érdekel, hogy a régi Stefan-e vagy sem. – Ha tetszik, ha nem. – tettem hozzá makacsul és dacos pillantással nyújtottam felé az italt.


▲ words: 362  ▲ music: Can’t help looking back! ▲ note: akad még a lemez de jobb lesz!
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptySzomb. Okt. 05, 2013 3:29 pm

caroline stefan
Can you make it feel like home?
Meghallva szavait, már sejtettem, hogy igen... nagyon is van oka Damon ellen cselekedni. Már ha a whisky lenyúlását lehet annak nevezni. Inkább ahogy mondtam, borsot tör az orra alá. Emlékeztem még arra a nehéz időszakra. Nekem is az volt, hiszen hosszú idő után először... nekem kellett betöltenem valaki életében azt a szerepet, amit az enyémben Lexi töltött be. És az a lány Caroline volt... nem tudom, hogy egyedül képes lett-e volna megtanulni azt, amit mára tud. Igen, mondhatjuk úgy is, hogy Caroline az egyik, amiért büszke lehetek magamra. Sokat küzdött ő is... de én is beleadtam, amit tudtam. Segítettem őt. Ebből a szemszögből már értem, miért akar most ő segíteni rajtam. A barátok dolga ez...
Meghúztam a whiskyt, de alig jutott az én kezembe, máris vette vissza, és már csak nevetve tudtam reagálni arra, amit művelt. Nem tudom, a szavak egyáltalán nem jöttek a számra. Talán mert féltem kifejezni magam... mert akkor meglátja, mennyire nincs már bennem az az átkozott ragadozó, aki kedvére öldös. Próbálom erősíteni őt minden mozdulatommal, és cselekedetemmel... újabb gyilkosságokkal, de mintha az ő csillaga kezdene leáldozni, és ismét belém költözik az állandó lelkiismeret-furdalás.
- Az egész életem kész szórakozás az utóbbi időben. De mikor a barátokkal vagyok, jövök csak rá, hogy nem is az igazi szórakozással voltam elfoglalva, hanem valami hülye utánzatával - ismertem el csendesen, majd engedtem, hogy az ablakhoz rángasson, és azt fürkésztem, amit ő. Nagy eséllyel ha nem lettem volna ennyire piagőzös pár pohár után, cselekszem, de jelenleg nem érdekelt az apró kis momentum, ami az ablak alatt zajlott... az ismeretlen vérszívótól.
- Nem fogja megölni. Ha azt akarná, a nyakát szívná - állapítottam meg. Nagyjából ez volt a szokás. Ha csuklót harapunk, egyszerűen táplálkozunk, nem ölünk. Magyarán, én nem igazán szoktam csuklóból enni.
- Néha annyira... - kezdtem bele a beszédbe, ezzel jelezve, hogy talán jobb, ha most itt maradunk. Azt hiszem, végre beszélnem kell... kimondanom mindent, ami nyom engem. És kinek tegyem, ha nem Caroline-nak? - nem vagyok már a régi... ami körülöttünk folyik, minden csak nem az, ami hónapokkal ezelőtt volt. Elena Damont szereti. Érted ezt? - telt meg a hangom valami néma kétségbeeséssel, és szememben láthatta, hogy most felcsillant bennem az, aki egykoron voltam. - De nemrég mégis velem kötött ki egy ágyban... és nem Elena miatt bánkódom. Hanem mert becsapom a testvéremet, aki értem eddig bármit megtett. És én is érte, mikor még nem kapcsoltam ki mindent - köszörültem meg a torkomat, míg arcom eltorzult a fájdalmak hullámától. Észre sem vettem, hogy mennyire elvettem a hangulat fényét... mennyire nem erről szól az este. És mennyire nem tükrözöm azt, ami voltam még két napja.

434 szócska nem lett a legjobb :/ ©

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyHétf. Szept. 23, 2013 2:37 pm




Stefan & Caroline



- Így van, akarok. – vált komollyá az arcom – az életben le kell cserélni a szeretném szót, akaromra. – vontam meg a vállam miközben tovább kutakodtam. – Sokkal több mindent el lehet érni vele. – jegyeztem meg majd végül valóban feladva terültem el Damon ágyán. – Aham. - nevettem fel és ahogy fejem lelógott az ágyról, úgy követte tekintetem Stefan alakját. Felemelkedtem és tincseimbe túrva mosolyodtam el. – Nahát! Milyen meglepő… tipikus Damon, nem is értem, hogy nem jutott eszembe… hiszen ő, ha el akar rejteni valamit, mindig szem elé rakja… - csóváltam meg a fejem a saját butaságom miatt és már nyúltam is az üveg miatt, hogy letépve a kupakot kortyoljak belőle nem is keveset. Ahogy az üveg szája elhagyta az enyémet, visszanyújtottam. Nagy levegőt véve feleltem kérdésére.
- Az első emlék ami visszatért mikor vámpír lettem, az, hogyan manipulált… hogyan játszott velem… az erőszakra amikor nemet mondtam… és persze arra, hogyan evett belőlem majd törölte az emlékeimet. – pillantottam Stefanra és nemet intve a fejemmel jeleztem, hogy még nem fejeztem be – Naná, hogy borsot akarok törni az orra alá. Ez a legkevesebb. – vigyorodtam el, pont úgy mint aki már túl van ezeken az emlékeken de sosem felejti el azokat… hiszen miért is tenném? Nem volt rá okom.
Stefan mentett meg és nemcsak akkor este mikor Damon meg akart ölni. – Na, ide vele… - emelkedtem meg de óvatlanul aminek következtében majdnem Stefannak estem – Hupsz… - kuncogtam saját magamon, a helyzeten, az egésznek a paródiáján. Ki vagyok én, hogy bárkinek prédikáljak? Nemrég megöltem 12 boszorkányt. Elvettem 12 emberi életet… arról nem is beszélve, hogy együtt voltam Klaussal aki annyi fájdalmat okozott a barátaimnak… azoknak akik már régen magamra hagytak… kivéve Stefant aki még most is, hogy kikapcsolta emberi érzelmeit, itt állt előttem és velem töltötte az idejét… és jó volt! Végre kikapcsolni az agyamat és szórakozni, nem azon rágódni, hogy épp mitől kell rettegni. Ez pedig különösen könnyen ment valakivel, akinek nem voltak érzései. – Bevallom Stefan… régen engedtem el magam ennyire – dőltem neki és karommal támasztottam meg magam, miközben elvettem a whiskyt – és baromi jól esik! – húztam újra nagyot az aranyló italból és megragadva Stefan kezét húztam az ablak felé a férfit – Szóval! Mi legyen? Folytassuk tovább a bulit itt vagy menjünk vissza? – kérdeztem miközben megérkeztünk és eleresztettem a legjobb barátom kezét, hogy az ablak felé fordulhassak – Mi a franc? – néztem ki ahol egy számomra ismeretlen vámpír vájta fogait egy fiatal nő csuklójába – Komolyan? – emeltem fel szemöldököm és sóhajtva fordultam vissza – Folytassuk itt! – emeltem meg a hangom ahogy a tomboló zene is megérkezett végre az emeltre. Kérdőn pillantottam rá, hogyan is legyen tovább?


▲ words: 425 ▲ music: Heartbeat ▲ note: love ya <3
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyVas. Szept. 22, 2013 9:23 am

caroline & stefan
Can you make it feel like home?


Nem is tudom, láttam-e már valaha ilyennek Caroline-t. Egyértelmű, hogy az utóbbi időben mindig volt jobb dolgom, mint az ilyesmikkel törődni, mert... valljuk be, lefoglalt saját magam. Meg ez az egész hisztéria Elena körül. Azt még benyeltem, hogy vámpír lett, még tetszett is, hiszen egy eléggé kellemes következménye lett. Még mindig itt él a fejemben az az élvezetes kis este... de mióta nincsenek érzései... megőrjít! Az pedig az én esetemben, mint vérszomjas szörnyeteg, nem éppen szerencsés. Egyszer a kelleténél jobban felidegesít, és esküszöm, a város pár embere bánja... de tudom, ez őt nem érdekli. Talán azért nem, mert tudom, milyen érzéketlennek lenni. Nem érezni semmit. Csak kikapcsolni minden emberi érzést... élni az életünket száz meg kétszáz évig úgy, hogy nem fáj senki. Oké, én egyhuzamban sosem éltem ennyit érzelemmentesen, de belegondolva, tragédia lehetne belőle, ha megpróbálnám. Ismerem magam, milyen vagyok azután, ha "kijózanodom".
- Mégis hová mehetnék? - vontam fel a szemöldökömet kérdőn, de egyértelműen nevetségesen, hiszen az imént próbáltam felvenni azt a bizonyos ritmust... azt, emit Caroline is. Kikapcsolódni, nem törődni semmivel... ő a barátom volt. Még most is az... szükségem van rá. Még ha ezt nem is kötöm az orrára egyértelműen.
Hagytam, hogy kitombolja magát, míg ez a zene szólt, nem mozdultam, legalábbis a kelleténél nem jobban, és néha egy nevetés szaladt ki a számon, ahogy láttam, milyen jól szórakozik. A szőke tincsek szálltak a levegőben, csak úgy ugráltak, és tényleg nem tudtam megmondani, mikor láttam ennyire oldottnak őt. Pedig megérdemelte... az ő élete sem könnyű, mióta itt vagyunk a városban... mondhatni, azóta vesztette el az életét. Szó szerint.
Amíg Caroline táncolt, beleittam néha egy kószán talált pohárba. Azt hiszem, Elena tudja igazán, mennyire nem szeretek én táncolgatni... de most még ettől is felmentettem magam, és magamat szórakoztattam, míg Caroline oda nem jött, és fordult meg párszor a karjaim alatt. Mikor befejeződött a szám, a kezét megfogva, még mindig egy vigyorral a képemen követtem őt.
- Szóval fosztogatósdit akarsz játszani? - kérdeztem ellenvetés nélkül, megállva Damon szobájának az ajtajában. Kissé feszélyezetté vált testem, hiszen nem gyakran jártam ebben a szobában, és mióta tudom, hogy a bátyámnak köze van elenához, nem is szívesen gondolkodom, mit szoktak ebben a helyiségben mókából csinálni. Ilyenkor látszott meg igazán, mennyire nem tudok én túllépni ezen az egészen. Ezért segít az, hogy nem kell törődnöm nagyon semmivel. Jólesik.
- Kincskeresővé váltál? - fürkésztem kérdőn, ahogy elkezdett kutagodni, és néha nevetéssel és fejrázással kezdtem el rázni a fejemet, hiszen ismertem a bátyámat. És azon Caroline egyszerűen nem fog túljárni. Mert egyszerűen... a bátyám rafinált, túlontúl az.
- Szóval feladod? - kérdeztem, és elvigyorodva léptem oda a szekrényespolchoz, és Damon cuccai közül kivettem az üveg whiskyt. - Parancsolj - nyújtottam felé felvont szemöldökkel. - Miért pont Damon whiskyjére volt szükségünk? Ennyire borsot akarsz törni az orra alá? - billent oldalra a fejem még mindig jókedvűen. Én szívem szerint mást törtem volna, de... mindegy, most tényleg szórakozunk.

Words: passz Music: we are young Notes: -


Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyHétf. Szept. 09, 2013 8:32 pm




Stefan & Caroline



Meglepett Stefan viselkedése, igen. Miért? Hirtelen és túl élesen váltott, egyik pillanatról a másikra, de amit mondott, hirtelen rettentő boldoggá tett. El kellett engednem a kényszert, hogy megmentsem önmagától. Tudom, hogy nem fog könnyen menni és azt is, hogy ezzel elárulom magamat… de mint barát talán ez a legjobb döntés amit meghozhatok. Felsikoltottam mikor felkapott de valóban nem ellenkeztem, helyette hagytam, hogy nevetés hagyja el az ajkaimat. Ahogy lerakott, ajkaimba haraptam és hirtelen nem tudtam mit mondhatnék ami nem hangozna túl giccsesen vagy ami nem ijesztené el Stefant. Végül persze, pár pillanatnyi hezitálás után csak megtaláltam a szavakat.
- Helyes! Akkor most pedig ideje annak a teli üvegnek amit mondtál. – úgy néztem körbe mint aki még sosem járt ebben a házban. – Merre is van? – kérdeztem kitárja karjaim és már indultam is volna, ahogyan Stefan is de meghallottam a következő számot ami azt jelentette, hogy senki nem mehetett, sehova sem. Megragadtam Stefan karját és vidáman ráztam meg tincseimet. – El ne merj mozdulni még ez a szám, megy! – kiáltottam, túlharsogva a tömeget és eleresztve a mentorom kezdtem táncolni.
Baromira nem érdekelt senki és semmi; egyszer végre anélkül akartam jól érezni magam, hogy bárki más érzéseire kellett volna figyelnem. Önmagamat annyira azért mégsem kellett átvernem; mindig is én voltam az, aki gondolkodás nélkül kimondta amit gondolt és mindezt nem féltem nyersen megtenni mert ez volt az amire az emberek felkapták a fejüket és igenis észrevették ha gond van. Ismét elkaptam Stefant és ha nem ellenkezett, akkor megpördültem párszor a karja alatt, hogy aztán tovább folytassam egyedül. Amikor a szám a végére ért, nagy levegőt véve túrtam tincseim közé.
- Hol is tartottunk? Á, igen! – nyújtottam ki a kezemet Stefannak – A whisky! – megindultam, föl, egyenesen a lépcsőn ami Damon szobájába vezetett. Jártam itt párszor, na, tudtam, hol kell keresnem dolgokat. Ahogy beléptünk a szobába, eleresztettem Stefant és kereső üzemmódba kapcsoltam.
- Szóval… ha Damon lennék, hova rejteném el a valószínűleg nálam idősebb whiskymet? – morfondíroztam hangosan és mielőtt még a másik Salvatore fiú a segítségemre sietett volna, megelőztem. – Psszt! Ne segíts! – ajkamba harapva vigyorodtam el és kerestem tovább de őszintén szólva, pár perc után halálosan meguntam a kalandot. – Oké, feladom! – feküdtem el az idősebbik testvér ágyán majd megtámasztva karjaimmal magamat, emelkedtem meg. – Hol a kincs? – kérdeztem Stefant aki láthatólag jól szórakozott azon, ahogy ügyetlenkedem.  


▲ words: 379 ▲ music: Danse ▲ note: Bocsi, hogy eddig tartott
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyCsüt. Aug. 16, 2012 6:11 pm

To;; Elena

Rossz volt ránézni Elenára, ha nem is fogyott le, testének minden egyes négyzetcentiméteréről sugárzott hogy az idegei rég elkoptak már, ő pedig az összeomlás szélén van. Persze ő még most is tartja magát, most is ő az erős, határozott kislány. Csak ezzel az a baj, hogy aki közel áll hozzá, tudja, mennyire kellene neki támasz... az a f*sz. A barom öcsém, aki az országban rohangál mint egy kerge marha kórós birka, és házról házra járva legózik az emberek szívével vagy lábával. Egyre kevésbé érdekel, hogy mi van vele, jelenleg előbb tépném ki a szívét, mint ölelném meg. Belegondolva.. az utóbbi majdnem kétszáz évben többször nyársaltuk fel, mint öleltük meg egymást. Nem, mintha annyira fájna a pici és érzékeny lelkemnek. Égtem már ki annyira, hogy szarjak erre. Ami viszonyunk jó volt az Katerinával elmúlt, és nincs mit sajnálni ezen. Legyen bármekkora himnuszzengés is a testvéri szeretet között.. egy ellenkező nemű harmadik könnyedén porba tipor mindent, ez a kemény igazság. Én meg hiába játszom az érzéketlen szemetet, ha most lesz valami a mellettem ülő nővel, és egy év múlva azt nézem, ahogy az öcsém ölelgeti, megint csak ott leszek, hogy gyilkolásba fojtom a bánatomat. Persze azt már nem itt.. mióta a vámpírok megint lakják a várost, a lakosság durván jellemezve majdnem megfeleződött. Legalábbis, ami az embereket illeti. Kíváncsi vagyok, mi kerül még elő.. Boszorkány, farkas, vámpír, szellem már van.. zombi? Csillámvámpír? Vajon mikor autózik át Edward póni és közli le nagy ragyogás közepette hogy elég volt, mert ha nem hagyjuk abba, jön a Volturi? Már ezen sem lepődnék meg.. de jelenleg, egész jól érzem magam, és legbelül rohadtul nem várom a taknyos öcsém hazatértét. Maradjon ott, ahol van, a kibaszott mártíromságával együtt. Nem kértem hogy feláldozza magát értem, nekem mindegy volt akkor már. Most nyeljem be a nagy bűntudatot, amiért próbálom a barátnőjét távol tartani magamtól, miközben épp magamhoz akarom rántani? Mióta elcsattant a a csók, csak többet akarok, szétszaggatni, vadul..
- Időben kiderül majd, hidd el. De megnyugtatlak, az ott töltött első pár óra után fogalmad sem lesz, hol vagy. - kacsintottam rá egy félmosoly közben, majd úgy nagyjából saccoltam azzal, hogy ha elég alkoholt töltök belé.. nem. Minek is? Lassítottam az autóval, és bíztam annyira a füleimben, hogy meghalljam, ha valami közeleg. Elena arcát magamhoz húzva simítottam végig a puha, hamvas, kívánatos bőrén, és csak a közelgő autó csak számomra hallható hangja akadályozott meg abban, hogy megcsókoljam. Nekem bajom nem lenne, de neki..
- Vicceltem. Annyit iszol majd, amennyi jól esik.. de nem fogom engedni, hogy annyit vedelj, hogy elfelejtsd a mát. Azt akarom emlékezz majd rá, amikor.. - szükségtelen volt folytatnom. Már ő is tudta miről van szó, hiszen megmondtam, hogy visszaadom neki az öcsémet. Ha kell, a farkánál fogva rángatom vissza a bolond majmát. De erre ráérek még. Most ő is boldogan, vagyis érzelmetlen állapotban gyilkol, én pedig nem akarok ma estére semmit sem a kis kálváriánkból. Sem terveket nem fogok szövögetni Klaus ellen- hiszen most mondhatni Elena még "biztonságban" is van, mert még az a félvér korcs is védelmébe vette, hiszen élve kell neki. Bár szívesebben látnám holtan, miközben még egyet rúgok belé. Tekintve hogy ha nekem kellene kussban ülnöm és tűrnöm, és a szeretteimmel fenyegetnének, én is befordulnék. Elég rendesen, és nem is bírnám. Az nem nekem való, minimum megpróbálnék megölni valakit. Valószínű, meg is tenném.
- Mostanában mintha nem járkálnál Bonnieval és Carolinnal. Összevesztetek, vagy csak ennyire megvisel ez az egész? - kérdeztem, csak hogy megtörjem a kissé kínossá, engem legalábbis zavaróvá váló csendet. Egy még kínosabb kérdéssel. De sebaj, ehhez értek.


Folytatás itt ^^
Vissza az elejére Go down



Vampsite
welcome to my world
Vampsite

► Total posts :
1823

ADMINISTRATOR ♔


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyPént. Aug. 10, 2012 2:58 pm



Damon & Elena


Hazudnék, ha azt mondanám jól érzem magam a ruhában, mikor nem. Állandóan arra kell ügyelnem, hogy rendesen le van-e húzva, nem lóg-e ki semmim? Nem szeretném, ha rajtam csámcsogna a népség, meg az ilyen ruhák olyan nőkre vannak tervezve, akik tudják is hordani. Nem vagyok abban biztos, hogy én közéjük tartozok-e. De azt meg kell hagyni, hogy lélegzetelállóan festek. És az még csak dob rajta, hogy Damon oldala mellett fogok tündökölni. Bárhova is megyünk, nincs afelől semmi kétségem, hogy ne bámuljanak meg minket. Irigykedve fognak minket nézni az emberek, mert Damon akármit is hord akkor is szívdöglesztően fog festeni. A jéghideg tekintetével bárkit le tud venni a lábairól, sötét haja mindig tökéletesen áll, arccsontozatáról pedig inkább nem is mondok semmit. Gúnyos mondatán akaratlanul is elmosolyodtam. Ő az, aki még a legborzasztóbb pillanatokat is fel tudja dobni. És erre most szükségem van, mert nem mindennap nevetek, nem mosolygok állandóan. Régebben én voltam az a lány, akinek a mosoly sosem hervadt le az arcáról. Most pedig néha olyan vagyok, mint aki súlyos depresszióba esett. Ezért szeretek a társaságában lenni, mert mindig jó kedvre derít.
- Nagyon vicces vagy, és örülök, hogy az én véleményemet helyezted előtérbe. – húztam egy féloldalas mosolyra a számat, és egy kósza hajtincs vándorolt az arcomba. Gyorsan a fülem mögé söpörtem, és készen álltam, bármire. Ma este ő fog diktálni, én pedig végre kikapcsolódok. Igen is. Magam mögött fogom hagyni a keserves életemet, és elfelejtem, hogy ki is vagyok valójában. Kell nekem ez az este, hogy mindent kiürítsek az agyamból. Ma nem Elena Gilbert leszek, hanem egy lány, aki csak el akarja engedni magát.
- Rendben. – motyogtam halkan. Enni? Remélem, tisztában van avval, hogy én még csak ember vagyok.. Vagy lehet, hogy belőlem akar táplálkozni a mai este folyamán. Bár, volt amikor engedtem neki, mert szüksége volt rá, és ha az életén múlna biztos adnák a véremből. De puszta szórakozásért? Az már egy kicsit durva lenne. Mikor hideg ujjai átfonták apró kezemet egy fajta bizsergés járta át a testemet. Jól esett, kellemes volt. Nem is tudom letagadni, hogy nem érzek valamit iránta. Mert, ez már nem barátság, ami köztünk van. Ez annál sokkal mélyebb. Még fogalmam sincs, hogy mi, mert még a saját érzéseimmel nem vagyok tisztába, de valami van..
A lépcsők számomra nagy kihívást jelentettek. Még szerencse, hogy itt volt mellettem Damon támaszként, mert egyedül nem bírtam volna megcsinálni magassarkúban. Régebben, nevettem az olyan lányokon, akik alig tudnak menni bennük. De az igazság az, hogy az utóbbi időkben nem adódott nekem alkalom, hogy kicsípjem magam, s hordjak 10 centis cipőket. Egyedül a tornacsukámat, s az edzőcipőimet hordtam. Semmi több. Istenem.. tényleg így belegondolva az elmúlt pár hetemre, szánalom. A mai naptól megfogadom, hogy többé nem fogok otthon kuksolni. Inkább megyek sétálni, vagy valami, de legalább a levegőn vagyok, emberek közt. S mától azt is megígérem, hogy fel fogom hívni Caroline-t, és Bonnie-t.
Miután kiértünk a panzióból, beültem a kocsiba, lejjebb húzva a ruhám alját. Ez fog menni egész este? Vagy végül bele fogok törődni. Ilyenkor örülök, hogy Damon nem a rövidebbiket választotta. Kész szenvedés lenne abba járkálnom, ülnöm, stb. Kifújtam a levegőt, és bekapcsoltam a biztonsági övet. Tudom, hülyeség meg minden, hisz Damon ül a volán mögött, ergo semmi bajom nem fog történni, de annyi autóbalesetet szenvedtem már az elmúlt évben, hogy jobb elővigyázatosnak lenni. Sokan mondják, hogy paranoiás vagyok, de nem őket üldözi a félelem, miszerint bármelyik nap megalhat. Nem az ő vérüket csapolja le állandóan egy félig vámpír, félig vérfarkas, hogy ez által új hibrideket bántson. Nem ők vesztettek el annyi mindenkit, mint én. A két tenyeremen se tudnám megszámolni, hogy kiket vesztettem el másfél év alatt.. Damon hangja zökkentett vissza a valóságba, és bocsánatkérően rátekintettem. Egy pillanatra elgondolkoztam a kérdésén. Nem vagyok éhes, de visszautasítanék egy Happy Meal-t. Na jó ezt poénnak szántam, inkább nem is mondom ki hangosan, a végén még totál zakkantnak hisz engem.
- Én kibírom. – vontam meg a vállamat, és ismét az úttestre kandikált a tekintetem. Mégis hova a szöszbe tervez engem vinni?
- Akkor csak egyet árulj el, ha már nem mondod meg hova megyünk. Az államon belül maradunk? – kérdeztem ismét ráemelve a pillantásomat. De a legfontosabb, hogy az országon belül. Nem szeretném, ha Klaus azt gondolná menekülőre fogtam, mint anno Katherine, s mire visszatérek halottan fogom találni a fél várost. Sosem bocsátanám meg magamnak.. Talán, ez magyarázza meg, hogy miért kuksolok egész áldott nap otthon. Hogy ne essen semmi bajom, ne adjak okot Klaus-nak, hogy bántsa a szeretteimet..
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyKedd Aug. 07, 2012 11:07 pm

To;; Elena

Valójában eléggé idegesítő, hogy mindenki úgy óvná Elenát tőlem, mint a hímes tojást. Valójában a tököm tele az egész hülye nyálveréssel, amit Mystic Fallsban tolnak az emberek, akik a saját kétszínűségüktől teljesen elvakultak. Csak mert én vagyok a megtestesült Sátán, aki el akarja kárhoztatni az ártatlanság császárnőjét.. Elegem volt már abból hogy mindenki sarokba akart szorítani, megmondani mit tegyek és mi a jó. Nem vagyok szent, és kurvára nem akarok az lenni. Vámpír vagyok, az alaptermészetem a gyilkolás, és élvezem is. Nem beteges módon, ilyen vagyok, és én nem bújok mindenféle álca mögé, mint ahogy a gyáva öcsém. Nos, tény, hogy megvetem azt a majmot, amiért embernek állítja be magát, aztán elkezd embereket szaggatni szanaszét, s dobálja el a testrészeiket, miközben magában azt motyogja egy sarokban, hogy "Elena megbocsát.. Elena sosem bocsát meg..." Gyerekes, hogy sosem volt képes kontrollálni magát. Azt hiszi, nem érzem ezt én is? Ezt a mindent háttérbe szorító vérszomjat, azt, hogy akár éveken keresztül csak gyilkolnák, és kortyolnám a vért? Hogy élvezem azt hogy elveszem mások életét? Rohadtul érzem. Csak én nem csinálok belőle lelkiismereti kérdést. Minek? Azzal nem megyek semmire sem, ha éjjel telebőgöm a kispárnámat hogy megöltem ezt is meg azt is.. Jó, Andie halála más lapra tartozott, ő közel került hozzám, valami sajátos módon. Nem vagyok egy érzéketlen barom, de nem vagyok hajlandó megállni minden hulla mellett sírni egyet, még akkor sem, ha Elena ezért egy seggarcnak néz. Valakinek erősnek kell maradnia, és meg kell védenie a formás kis seggét. Miközben vártam, hogy a jobb hasonmás elkészüljön, újabb pohár whiskeyt töltöttem, újabb darab jégkockákat dobáltam bele, és kortyoltam bele. Kicsit talán unalmas évtizedek óta egy pián kattogni, de elég drága. Én meg gazdag vagyok, és ennyi egoista fensőségesebbkedés jár. A mirelit vér hatása nem sokat javított rajtam, és mivel mostanában kezdek érzelmileg labilis lenni hála a nem épen szerencsés érzelmeimnek az öcsikém nője iránt, bonyolultabb kezelni a vérszomjat. Éppen ezért kezdtem el rágni a hűtőből kivett szalámidarabot, ami annyira nem esett jól, de még mindig jobb figyelemelterelés, mint a majmolás. Vámpírsebességgel visszavándoroltam a szobámba, és mint valami kölyökkutya, türelmetlenül vártam a nő elkészülését, ami idővel meg is történt. Tekintetemet végigfuttatva a lányon állapítottam meg, hogy ezt magától fel nem venné, és választhattam volna jobbat is- ami véleményem szerint egy vörös csipkebugyi és melltartó lenne, de ahová megyünk... nos, oda ez is megteszi. Elképzeltem, ahogy megfogom őkelmét és felpakolom az asztalra, hogy itt éljük ki a szar kedvünket valami sokkal élvezetesebben, ami kitörő örömmel végződik, de letettem volna. Egyrészt nem hagyná, másrészt nem helyes. Amúgy meg nem érdekel hogy nem lenne helyes, eddig se foglalkoztam vele.. csak az elfojtott bűntudat, amit utána éreznék.. nem akarom hogy oda jussak Vele is, mint azzal a vérszopó ribanccal. Elena különb és értékesebb, éppen ezért nehéz megállni, hogy ne fertőzzem meg saját magammal.
- Szerintem megfelel. Volt még rövidebb is, de azt már nem díjaztad volna. - felesleges lett volna mellékelni, hogy "szép vagy". Tudja, mit gondolok róla, és hogy legszívesebben darabokban tépném le róla azt a ruhát, hogy aztán alaposan kezelésbe vegyem, és boldoggá tegyem. Még ha csak pár pillanatig is.. Mellettem jobban szenvedne, mint amellett a kibaszott mártír mellett.. Vagy nem. Előbb-utóbb megtanulja, milyen egy vámpírral lenni, milyen, amikor a vámpírban feltör a sötétség, és az fájdalmas lecke lesz neki.
- Biztos, hogy jobb, mint otthon ülni, és a tévét bámulva bambulni. Először elég ha annyit mondok, hogy enni. A többi, meg majd alakul. - fogtam meg a kezét, és vezettem ki a szobából, le a kocsihoz. Valahogy nem féltem azon, hogy ittas vezetésért megbüntetnének, mert hát mire van az a két szép, jégkék szemem, ha nem arra, hogy megigézzem vele az embereket? Ha meg nem, akkor úgyis túl rég óta nem tapad vér a kezemhez. Nem nagyon fognám vissza magamat, mert már tényleg vágytam gyilkolni, de mivel ott lesz a személyi "nem lehetsz gonosz" edzőm, és az estét is elkúrnám, több, mint valószínű hogy még mindig nem élhetem ki az ilyen jellegű vágyaimat. Mellesleg, már nem is érdemes Fallsban gyilkolászni, mert kezdjük túlzottan megtizedelni a lakosságot. Ami egy kicsit frusztráló, mert nem sok kedvem van kilométereket utazni csak azért, hogy megöljek valakit. Bár Klausért.. nem nyomnám le egyszer sem a fékpedált, az is biztos. Személesen nem sok bajom van vele- csak egy hibbant idióta, aki nem akar egyedül korcs lenni, és épp ezért másokat is azzá akar tenni. Az, hogy Elena vérkészletét veszélyezteti.. nos, ez cseppet sem kedvező. Ez a feladat eddig Stefané volt, aki rendszeresen meg is csapolta a kicsi barátnőjét. Nem mintha annyira bánnám, az ő dolguk, ha a szadomazo szexet szeretik. Ez egy kicsit beteg, bár nekem pont megfelelő.. ki tudja, lehet kipróbáljuk ma, végül is, már nem vagyunk puszipajtások az öcsémmel, így közénk se állhatna a kis taknyos. Nem rontódik itt el már semmi... Katherine tönkretette már a dolgokat, és az öcsémmel úgyis csak az egykori kötelékek lenyomata miatt védjük a másik életét..
- Útközben álljunk meg egy Mcdonald's-nál? Hosszú ideig nem kapsz enni, ha nemet mondasz. - Őszintén szólva még fogalmam sem volt, merre menjek vele, mit csináljak vele. Csak el akartam szakítani ebből a közegből, beragasztani magam mellé és csak és kizárólag vele lenni.
Vissza az elejére Go down



Vampsite
welcome to my world
Vampsite

► Total posts :
1823

ADMINISTRATOR ♔


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyPént. Aug. 03, 2012 7:20 pm


Damon & Elena


Unottan kapcsoltam ki a TV-t. Egy péntek estét írunk, de én mégis itt ülök otthon, egyedül, a némaságban. Anno, sosem volt ekkora nagy csend.. Állandóan nyüzsgöttünk. Estéket tartottunk, szerdánként a helyi thai étteremből rendeltünk, pénteken társasjátékos estét tartottunk, s hétfőn este összeült a család és kiválasztottunk együtt egy filmet. Mindig apuhoz bújtam, főleg kisebbként, mikor egy-egy félelmetesebb filmet néztünk meg. De azoknak a boldog időknek már rég búcsút intettem. Azokat a napokat vágyom vissza. De tudom, hogy soha nem leszek többé olyan boldog. Jeremy még mindig Denver-ben éli a normális életét, örülök, hogy legalább Ő kimarad ebből a sok nyavalyából. Rick visszaköltözött a lakásába, elég furává vált, hogy csak ketten lakunk, s úgy gondolta, hogy egyedül el tudom már tartani magam. Igaza is van, de nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz.
A telefonért nyúlok, és már automatikusan akarom beleírni Caroline számát, de hamar észhez kaptam, s leálltam. Mégis mit fogok neki mondani? Fussunk össze? Lógjunk együtt? Rendezzünk egy pizsama estét? Mindezt nem mondhatom, hisz az utóbbi időkben annyira elhanyagoltam őt, hogy abban sem vagyok biztos, hogy még barátnők vagyunk-e. A legbonyolultabb baráti kapcsolatomat Bonnie-val ápolom. Nem szeretném, ha úgy érezze, hogy kihasználom őt, mert állandóan csak akkor keresem fel a társaságát, amikor bajban vagyunk, s szükségünk lenne egy boszorkányra. Szégyellem magam, amiért ezt tettem velük. Visszaraktam a mobilt a helyére, és egy halk sóhaj hagyta el az ajkamat. Nem akartam egyedül tölteni az estét,mert már kezdek begolyózni. Egyszer azon kaptam magamat, hogy beképzeltem, hogy a falak egyre kisebbek lesznek, összeszorítva engem. De mégis ki máshoz tudnék elmenni? Matt-hez? Dehogyis.. Ki hitte volna, hogy az akkori suli királynője a jövőben magányosan fog otthon ülni egy péntek estén! A korombeliek buliznak, jól érzik magukat, de én csak egyedül kuksolok.. Ez nem mehet így tovább.
Idegesen felpattantam a helyemre, és felsétáltam az emeletre. Az itthoni kényelmes ruhámat lecseréltem egy szűk farmerre, s egy sötét felsőre. Felhúztam a tornacsukámat, levettem a kulcsot a helyéről, és beindítottam a kocsimat. Életre kelt a kocsi, és a gázra tapostam. Egész úton azon gondolkoztam, hogy merre mehetnék. Végül is, csak úgy reflexből a Salvatore birtok előtt kötöttem ki. Fogalmam sincs, mi vezetett ide, vagy, hogy mit fogok mondani, de leállítottam a kocsit. A függönyön keresztül lágy fények szűrődtek ki, ezek szerint valaki tartózkodik bent. Már, nem fordulhatok vissza, bárki is van bent, biztos meghallotta az érkezésemet. Egy kicsit hezitáltam, és lehajtottam a visszapillantó tükröt. Megigazítottam a hajamat, és kiszálltam a kocsiból. Lassű, megfontolt léptekkel közelítettem az ajtó felé. Nem kopogtam, nem csöngettem, hanem benyitottam, s mint mindig nyitva volt. Alig telt el pár másodperc, Damon előttem termett, de nem is akárhogyan. A levegő visszaszorult a torkomba, és tekintetem a csupasz felsőtestére szegődött, mely nem takarta semmi. Direkt teszi ezt velem? Egy nagyot nyeltem, és nagy nehezen elszakítottam róla a pillantásomat, s jéghideg tekintetébe fúrtam, melyekbe mindig is elvesztem. Mintha a mély, sötét óceánba úsznék, s nem tudnék kiúszni. De jelen esetben nem is akarok.. Elakadt a szavam, fogalmam sincs, hogy hogyan kell összerakni egy normális mondatot. Az arcunkat alig pár centi választotta el, s pillantásom hol a szemei hol az ajkai között kalandozott. De mégis mit művelek? Nem lenne szabad, akár egy másodpercre se gondolhatok rá, hisz ő örökre is tabu marad számomra. Nem válhatok Katherine-né, nem akarom tönkretenni az életüket. Így is eléggé belepofáztam, nem szeretném, ha ismét civakodnának egy nő miatt. De valami azt súgja a lelkem mélyén, hogy már túl késő.. A gerincemen végig futott a hideg, mikor kezét végighúzta az arcomon, szívem dobogása egyre hevesebb lett az érintésétől.
- Damon. - üdvözöltem, majd a kérdésén elgondolkodtam egy öt másodpercre. Itt most a rendes üdítőre, vagy az alkoholra gondol? Mert az utóbbit már elég rég nem ittam, nem nagyon a szokásom egymagamban inni. Pedig anno a bulikban, teljesen más volt..
- Igen, iszok rendesen. - rántottam meg a vállamat, és a kezeimbe nyomott egy szatyort. Mi lehet benne? Kérdőn tekintettem fel rá, nem nézve meg, hogy mi van a csomagban. Azt felelte, hogy vegyem fel, s egyre több kérdés kezdett bennem megfogalmazódni. Kettesben? Szórakozni? Mit takar nála a szórakozás szó? Remélem, nem valami "vámpírklubba" akar vinni, ha egyáltalán létezik ilyen.
Elkezdtem sétálni a fürdőszoba felé, de utoljára hátrapillantottam, és egy pár másodperc erejéig megcsodálkoztam a hátizmát, melyet most már eltakart egy sötét ing. Besétáltam az ajtón, bezárva magam után, s kifújtam a levegőt. Na, lessük mi van benne.
- Mi a..? - súgtam kérdőn. Kihúztam belőle egy miniruhát, felül fekete csipke mintákkal van díszítve, míg alul fehér. Egyáltalán nem az én stílusom, elég merész számomra. Hova fogunk menni? Pár percig haboztam, és végül levetettem a ruháimat, majd felvettem a Damon által kapott ruhát. A tükörbe nézve elállt a lélegzetem. Gyönyörűen passzolt hozzám, eltalálta a méretet, mindent.. Mintha rám öntötték volna. Csak ne lenne ennyire rövid..
Próbáltam lefelé húzogatni a ruha alját, de hiába, ki kell ezt bírnom. A zacskóban volt még egy pár cipő, szintén a méretemben, és pár centivel magasabb lettem a magassarkú által. A maradék ruháimat elcsomagoltam a zacskóba, és kisétáltam a fürdőből.
- Damon.. Biztos vagy benne? Szerintem, ez nem egy jó ötlet. - sétáltam elé, és a csípőmre tettem a kezemet. Viszont, azért bennem égett a vágy, hogy kiderítsem mégis mit tervez a mai napra. Teljesen felcsigázott avval az ötlettel, hogy megyünk szórakozni. Mert nem gyakran mozdulok ki az otthonomból, főleg nem szórakozni.
- De mégis merre megyünk? - kérdeztem, és egy apró mosoly játszadozott az ajkaim szélén, kíváncsian tekintve a szemeibe, válaszért könyörögve.

Ruha
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyCsüt. Aug. 02, 2012 8:07 pm

To;; Elena


Lassú mozdulatokkal törtem le pár darab jeget a tábláról, mert egyszerűen nem volt kedvem azokhoz a kibaszott szabályos és törvényszerű kockákhoz. Beledobtam őket a poharamba, ami majdnem színig volt whiskeyvel, és sóhajtottam. Nem bírtam már ép ésszel elviselni azt, ami itt ment. Az a barom öcsém eladta magát értem. Én vagyok a fekete bárány, már évtizedek óta, Elena is tudna élni nélkülem, és a körülöttünk levők is. Csak én kapaszkodok gyerekesen abba a röhejesen idióta tévképzetbe, hogy valaha is boldog leszek, és Elenával. Már választott, már a legelején Stefant választotta, és az, hogy én itt szenvedek miatta, sehová sem vezet. Oda talán, hogy megint sokkal több emberség lesz bennem, mint amennyire szükségem lenne feltétlenül. Gyilkos vagyok, egy kibaszott elmebeteg, aki pusztán szórakozásból töri ki az emberek nyakát, nyársalja fel őket, ha olyan napja van. Lelkiismeret furdalás nélkül vágom le annak is a fejét, akivel előzőleg vagy ötször tök jót hemperegtem. Mert az érdekem úgy kívánja. És rohadtul leszarom, mert mit hasson meg. Nincs rá időm, mert ha minden hülye halálán nyavalyognék és drámát csinálnék belőle, akkor már rég megkaróztam volna magamat. Ezért vagyok olyan, amilyen. Az emberi érzéseknek már rég nincs helyük ebben a kibaszott vergődésben, amit itt tolok már lassan kétszáz éve (egy kis túlzással), mert ha nem én ölök, engem ölnek meg. Stefan naplóját lapozgatva egyre mélyebb ráncba szaladt a homlokom- valami hülye választ kerestem, amivel megmenthetem. Mindezt pedig a barátnőjéért, aki most elméletileg fogalmam nincs hol van és mit csinál. Nem vagyok az apja hogy minden lépéséről beszámoljon, és ő is talpraesett annyira, hogy... elrabolják. Mindenesetre lehúztam az italomat és töltöttem újat, csak mert megint kezdett az ideges görcs megjelenni a gyomromban. Nesze b*zdm*g, itt az újabb gyenge pont.. eddig tökéletesen elbelezgettem a szabadidőmben, és az sem zavart, ha valami hülye picsa meglátott. Erre itt van megint a felszínre törő szerelme hőslovag.. az elmúlt pár évtizedben jól megvoltam nélküle úgyhogy igazán elhúzhatna a francba, mert csak hátráltat. Hogy a francba gondolkozzak azon, hogy hogy karózzam meg Klaust, amikor Elena előttem mászkál, vagy éppen teregeti a heti mosnivalóját, és bukkan fel egy-egy alsóneműje, amitől leáll a processzor, és más irányt vesz a tervezgetés? Nem is hibáztathatom magamat miatta, mert egyrészt perverz vagyok, másrészt pasi, aki szerelmes az öccse nőjébe.. és megint az a kis fura szúrás. Megint szeretném letépni Stefan fejét a helyéről, és jól megrugdosni. Már annak idején, az a kétszínű, hazárdjátékos, nagyképű, hazug, aljas, őrült, vérmániás ribanc is az ő képére folyatta a nyálát. Én őszintén szólva szarnak se voltam neki jó, maximum időtöltésnek addig, míg az öcsém nem ért rá, én vak majom meg ezt észre se vettem. Még egyszer nem eszem meg ezt a maszlagot, hiába akarna nyomulni.. bár szerencsére Katherine-nek vannak jobb dolgai is, mint engem idegesíteni, amit csak annyiból használok, mert szívesen hagynék benne mély nyomot, most kivételesen, mondjuk karót. Tombol bennem a gyilkolhatnék, ami egyre magasabb fokára hág, miközben öcsém érzéseit nyálazom át a nője iránt.. ez semmi másról nem tudott írni? Elena gondolom most is kibőgi a két szép szemét, míg ő valahol belekkel díszíti ki a házat és nyalja fel az utolsó csepp vért is. Ingerült morgás hagyta el a torkom, mintha én is beálltam volna csaholni a Hold alá, majd ledobtam az asztalomra a naplót, és felálltam. Vámpírsebességgel lementem a mini vérbankomhoz és tomboló haraggal meg önutálattal téptem fel sorra a zacskókat. Tudom én miben él az öcsém, vámpír vagyok.. csak neki valamiért nincs akaratereje, vagy valami gyári hiba miatt nem szorult belé valami sok. A gyártóknál mindenesetre már nem lehet reklamálni, szóval ez van. Valahogy sokkal jobban esett volna valakiből kiszívni az utolsó csepp vért is és úgy megölni, hogy az élete is az én kezemhez tapadjon. Ragadozó vagyok b*ssza meg, az alaptermészetem az ölés és igen, kurvára élvezem! Nem istent játszok, csak élvezem hogy ömlik le a tokomon a forró - jelen esetben fagyos, és kissé állottnak ható, de azért így is fogyasztható mirelit-vér. Közben meghallom a kocsi hangját, azt a félreismerhetetlen hangot, és a kiürült zacskókat a kukába dobva vámpírkodok eltüntetni a képemről a vért. amit elértem lenyaltam, amit meg nem, letöröltem. Aztán farmerban, póló nélkül, az éppen betoppanó Elena elé érkeztem.
- Hello, Elena. Kissé nyúzottnak tűnsz, iszol te rendesen? - toltam a képébe az arcomat, és emeltem el a haját az elől a szépséges arca elől. Meg akartam csókolni, de valahogy nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet lenne. Láttam rajta, sugárzott belőle is a tétovázás, el akarja venni azt a tiltott gyümölcsöt, de még ő is túl gyáva ehhez. Vagy mégsem? Íriszeimet az ajkaira emeltem, majd elvigyorodva végigsimítottam az arcán, aztán a kezébe nyomtam a szatyrot, amit még a szobámból hoztam ki. Hogy van-e bűntudatom azért, mert szeretem őt és meg akarom szerezni, miközben az öcsém magát kínozza miattam? Van. Sajnálom, hogy Katherine közénk állt, sajnálom hogy Elenáért mindketten ölnénk a másikat, de megéri. Ha csak egy kicsit is.. ha már van bűntudatom, legyen miért. Tapinthatóan legyen miért. Érezni akartam magamon a velem szemben álló lány érintését, és most nem pofon formájában. Jobban örülnék egy vad csóknak..
- Vedd fel, megyünk szórakozni. És most azt akarom hogy a lépcső használata is extrém sportnak számítson a végére neked. Engedd el magad. - mondtam a szemeibe nézve, miközben beszívtam a belőle áradó illatot, ami a doppingszerem volt, majd odagyalogoltam a szekrényhez, és kihúztam belőle az első inget, amiben még űberszexibben nézek ki, mint a többi átlagosan űberszexi cuccomban.
Vissza az elejére Go down



Lyla Foster
welcome to my world
Lyla Foster

► Age :
32
► Total posts :
281

ADMINISTRATOR ♔


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyKedd Május 15, 2012 7:29 pm

Rebekah & Damon


Mikor azt mondja nincs garancia, felvonom a szemöldököm. Végül is mit vártam tőle? Egyértelmű volt, hogy nem fogja azt mondani, hogy már pedig oda fogja adni. Meg kell hagyni, azért ismer annyira, hogy tudja, fel fogok menni, hiszen ott van, amire szükségem van. És azt is tudja rólam, hogy követem az elhatározásaim, tehát, szinte -hangsúlyozom, szinte...- bármit megteszek a kitűzött cél érdekében.
Az is igaz, amit mond. Még ha nem is kapom meg, akkor is egy jó estém lesz. Volt már szerencsém Damonnel egy ágyban lenni, és meg kell hagyni, nem volt rossz élmény. Bár az is igaz, hogy ebben azért érzelem nem sok volt, csak mindketten épp magányosak voltunk, és véletlenül ott voltunk egymás mellett, hát mit csinál ilyenkor az ember?
Az egyszer biztos, hogy ha le akarnának szúrni, akkor sem vallanám be neki, hogy valójában még én is jó pasinak tartom. Na, de ugye ez az, amit soha nem fogok kimondani.
- Ami azt illeti gondolhattam volna arra is, de ezúttal valami másra gondoltam. - vonom meg a vállam, és beljebb lépnék kicsit a szobájába, de aztán Damon közelebb jön és a falhoz szorít. Egy pillanat alatt egy erős mozdulattal kibontom magam a kezei közül és egyenesen a franciaágyra lököm. A mutatványt egy elégedett mosollyal nyugtázom, majd lassan közelebb megyek az ágyhoz. Igazándiból ott tartok, hogy nem tudom eldönteni, hogy most jó vagy rossz estét szerezzek Damonnek. Elvehetem a naplót úgy, hogy adok neki cserébe egy jó estét. Viszont elvehetem úgy, hogy egyszerűen belé döfök egy karót. Nehéz döntés... Egy biztos, ha a másodikat is fogom megtenni, akkor is el kell hitetnem vele, hogy most nem ez a tervem.
Damon mellé megyek az ágyra és egy huncut mosollyal kezeim az ingjének gombjaira révednek, miközben ajkaim megtalálják az övét. Egy... kettő... három, vagy akármennyi csók még nem a világ, aztán majd menet közben eldöntöm mi legyen. Legyek ma szokatlanul kedves, vagy hozzam a formám, és "játszam" a szívtelen, "semmi-nem-érdekel" Bekaht...
Vissza az elejére Go down
http://feel-the-difference.hungarianforum.com/



Vampsite
welcome to my world
Vampsite

► Total posts :
1823

ADMINISTRATOR ♔


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyVas. Feb. 19, 2012 9:31 pm

Damon szobája Tumblr_lxqzsbO8hD1qfw4q0o1_500

Tetszett, ahogyan védett engem. Olyan közel ültünk egymáshoz, hogy szinte bármit ki tudtam olvasni a szeméből. Csak úgy csillogtak, teli szerelemmel. Már most biztos vagyok benne, hogy tartós lesz ez a kapcsolat. Remélem, hogy semmi, illetve senki nem fog az utunkba állni, hogy ezt a csodát megállítsa. Elkezdtem az ajkamat rágni, mint valami dedós. Nem becsülöm le Klaus-t. Fenyegetni tudom őt az életemmel, és kész. Szerintem nem akarja, hogy vámpírrá váljak, úgyhogy még nincs is gyerekem. Ergo nem lenne soha több hibridje. Hanem csak annyi, ami most van neki. Bár.. azért a mostani csapatának sem kevés a létszáma. Szerintem már egy kisebb városnyi hibridje van már. Szélesen elmosolyodtam, mikor tetszett neki a tervem. Örültem ennek. Az ujjára pillantottam, ami a kezemet simogatta. Odahajoltam hozzá, és egy lágy csókot adtam selymes ajkaira. Olyan jó, hogy egy-egy csók után már nem érzek bűntudatot, vagy félelmet, hogy valaki esetleg meg lát minket. Mert mi most már egy pár vagyunk.
- Valahogy volt egy sejtésem, hogy az lesz a kedvenc részed. – mosolyodtam el, mikor visszahúzódtam tőle, felegyenesedve a székemben. Istenem.. Teljesen más Damon-nel, úgy érzem, mintha újra átélném máshogy a tinédzserkoromat. Bár még csak 18 vagyok, de úgy érzem mellette magamat, mint egy 16 éves. Szerintem mindenféle őrült dologba bele tudna engem vinni, stb. Mellette élek. Meg fogtam a mobilomat, ès pont abban a pillanatban kezdett el rezegni. Majd rá egy másodpercre megszólalt az alapértelmezett dallam. Új SMS-t kaptam. Egyből megnyitottam remegő ujjakkal. Megkönnyebbültem mikor elolvastam az üzenetet.
- Nem kell aggódni. Minden rendbe van vele. – nyugtattam meg kedvesemet. Olyan édes, amikor tud aggódni. Na, jó ez tényleg nyálas volt tőlem. Megvontam a vállamat, mikor azt felelte, hogy nem tud majd mit csinálni. Én már elterveztem mindent. Hazamegyek. Rendelek tésztát, és egy tálba rakom, mintha én főztem volna. Szépen megterítek, gyertyák, zene, behúzom a függönyöket. Sütök csokis muffint, ami már a védjegyemmé vált. Lefürdök, felveszek egy lélegzetelállító ruhát, felnyitunk egy üveg bort, és úgy alakul majd az éjszaka, ahogyan a sors megírja. Ezt úgy mind magam elé képzeltem, majd Damon felvetette azt az ötletet, hogy segítene főzni. Kíváncsi tekintettel pillantottam rá.
- Tudsz főzni? – kérdeztem egy széles vigyorral. Ezt még nem tudtam róla. Ez a jó egy kapcsolatban. Nap, mint nap több dolgot tudsz meg a párodról. Bár mondjuk azért ez egy alap dolog, hogy valaki 160 valahány évesen tudjon főzni. És az is egy alap dolog, hogy tudd, hány éves. Sebaj, majd valahogyan kiderítem, de úgy, hogy ne legyen ciki.
- Hát, akkor ennek a csábító ajánlatnak nem is tudnék nemet mondani. Nyugi, nem kényszerítelek arra, hogy egy kötényt hordjál. – kacsintottam rá, és leszálltam a bárszékről. A poharamat a mosogatóhoz vittem, és elmosogattam, majd a szárítandó dolgokhoz raktam. Visszafordultam hozzá a pultnak dőlve.
- Akkor mehetünk is, de előre szólok. Várnod kell rám, míg majd átöltözök. – mosolyogtam, és kisétáltunk az előszobába. Felkaptam magamra a hosszú szárú csízmámat, és a kabátomat. Még mielőtt kimentem volna, gyorsan megnéztem magamat a tükörben. Most már ismét jobban oda kell figyelnem magamra, hisz párkapcsolatban vagyok. Nem mutatkozhatok akárhogyan. Főleg úgy, hogy eddig a barátom volt a város leghelyesebb agglegénye. Így is helyes, meg minden, de most már nem agglegény. Hanem az enyém. Megigazítottam a hajamat, majd kiléptünk az ajtón, beültünk a kocsiba, és egyből a Gilbert ház felé vettük az irányt..

/folyt. Gilbert ház/
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyVas. Feb. 19, 2012 9:01 pm

Damon szobája __delena

- Nincs mit. - mosolyogtam vissza rá, és közben az arcát fürkésztem. Elképesztően szerencsés vagyok! Az enyém ez a lány, aki nem csak bátor, de önzetlen is. Bármire képes a szeretteiért, bár ez néha nekem elég sok gondot okoz. Mindent egyedül akar megoldani, önfejű és teljesen irányíthatatlan. De ezek a tulajdonságok elhalványulnak a szerelem mellett, amit iránta érzek. Minden erőmmel azon vagyok, hogy megvédjem mindentől. Nem eshet baja, amíg én vigyázok rá. Ha kell, minden nap belecsempészem a véremet az italába, hogy ha baja esne, még vissza tudjon jönni. Mondom, bármit megteszek. Még olyan dolgokra is képes vagyok, amit ő sosem tenne meg. Például bármikor vámpírrá változtatnám, akár akarata ellenére is, csak hogy megvédhessem.
- Oké. - feleltem egyszerűen, majd figyeltem, ahogy pötyög. Láttam is, mit gépelt, teljesen normális elveszett barátnős szöveg volt. Remélem azért, hogy nincs semmi baja, és hamar válaszol majd. Akkor nem kell elindulunk a keresésére, és nyugodtan együtt lehetek Elenával. Egyre inkább tűnt úgy, hogy ez egy valódi kapcsolat, és mi tényleg remekül összeillünk. Szerettem is volna ezt gondolni... Egyszerűen szeretem őt, sosem gondolnék arra, hogy valaki mással legyek, hogy megcsaljam, hogy nem akarom őt. Az agyam minden egyes pontja csak egy dologra koncentrált. Elenára.
- Lebecsülőd őt, Elena. Klaus nagyon idős és nagyon leleményes. Ne bízz annyira abban, hogy tudod őt vezetni. Nagyon könnyen a visszájára fordulhatnak a dolgok... - feleltem összeráncolt szemöldökkel, és azon gondolkoztam, hogy hogyan védhetném meg Elenát. Az nem élet, ha Klaus évente többször visszajön, hogy lecsapolja őt. Így nem lehet semmit sem csinálni, és vámpírrá sem tehetem őt, hiszen akkor már nem fog hatni a vére. Amit tehetünk az az, hogy megöljük őt valahogyan. Muszáj, különben ennek sosem lesz vége. Utálom, hogy Elena a kellék Klaus hülye hibridjeihez. De nem érdekel, találok módot, hogy végezzek vele, és megszabadítsam Elenát ettől az őrülttől. Nem elég neki annyit beteg hibrid, amennyi van? Ha vigyázna rájuk, akkor nem haláloznának el olyan gyorsan. Ennyi a nagy trükk. Van egy hadserege, tartalékoljon. Ennyi.
- Hmm... Nem is rossz ötlet. Gyertyafényes vacsora, házi étel. - mosolyodtam el, és simogatni kezdtem a kezét. - Nagyon jól hangzik. A kettesben lennénk része a legjobban. - mosolyodtam el még jobban. Persze nem akartam, hogy félreértse és azt gondolja, hogy máris ágyba akarom vinni. Jó, persze, hogy akarom, de odafent megbeszéltük, hogy várunk vele. Egy szép alkalomig. Különleges lesz, és mindkettőnk számára felejthetetlen. Ebben biztos vagyok, megteszek bármit, hogy Elenának jó legyen.
- Válaszolt már? - kérdeztem a telefonra pillantva, bár nem hallottam rezgést. De lehet, hogy néma üzemmódra van állítva. Ki tudja? Azért jobb megkérdezni.
- ]b]És mit csináljak én itthon délután, amíg te főzőcskézel? Unatkozni fogok.[/b] - mondtam, és lebiggyesztettem az ajkamat szomorkásan. -Mit szólnál, ha én is mennék, és együtt főznénk? Ha tudnád, milyen jó szakács vagyok. - villantottam rá azt a tipikus csibészes mosolyt, amiről tudtam, hogy imádja. Tényleg igazi konyhatündér vagyok, ha az ember több, mint száz éves, akkor megtanul egy s mást, annak ellenére, hogy az sértő a férfibecsületét. Ezért nem is fitogtatom, hogy milyen jól főzök. "Az az asszony dolga."
Vissza az elejére Go down



Vampsite
welcome to my world
Vampsite

► Total posts :
1823

ADMINISTRATOR ♔


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyVas. Feb. 19, 2012 2:55 pm

Damon szobája Delena-gifs-2-21-damon-and-elena-12023427-350-197

Megforgattam a szemem, azon amit Damon mondott. Jól van, akkor most már nem fogom neki azt mondani, hogy nem nyálas, de azt sem fogom, hogy az. Mivel nem az. Nem hiszem azt, hogy még ember korában is "kőbunkó" volt, biztos volt egy kedvesebbik énje. Csak Katherine halála után lett más, és egészen ilyen volt úgy 100 éven keresztül. Ennyi idő után lehet, hogy fura számára ez a hatalmas változás. Mármint szerelmes, és egy kapcsolatban van. Bár olyan korai a mi kapcsolatunk, hogy ezt még nem is lehet annak nevezni. Remélem, hogy tartós lesz, és nem csak valamilyen testi vonzalom. Nem szeretném. Ha ennyit harcoltunk, hogy legyen valami belőlünk, akkor legyen is.
- Köszi. - mosolyogtam rá, mikor elém rakta a poharat. Ittam belőle egy kortyot, majd felé fordultam. Kezemet a combjára tettem, és a szemébe néztem. Annyira tetszett ez az oldala. Érző, kedves, aggódó. Örülök, hogy legalább Bonnie-val jóban van, ha Caroline-nal nem is annyira. Majd ez is meg fog változni. Elgondolkodtam azon, amit mondott. Elvégre a Bennett Boszorkányok Salem-ből származnak. Tehát Bonnie nagyon erős boszorkány felmenőkkel rendelkezik. Van benne valami, amit mond. De nem akarok egyből rosszra gondolni.
- Figyu, küldök neki egy sms-t, ha 10 perc múlva nem válaszol, akkor megkeressük. Csak ne csináljunk bolhából elefántot. - mosolyogtam rá, és elővettem a mobilomat. Feloldottam a billentyű zárat, és egyből elkezdtem belepötyögni az üzenetemet. "Szia, hol vagy? Minden rendben? Puszi, Elena." - nyomtam meg a küldés gombot, de persze azután, miután beírtam a címzetthez barátnőm nevét. Majd az újabb mondandóján, csak megráztam a fejemet. Nem szeretném neki ezt mondani, de ha muszáj, akkor muszáj.
- Klaus nem tenné ezt. Sakkban tudom tartani, ha valami károst teszek magammal, akkor már nem tud több hibridet létrehozni. Tehát nem akar ujjat húzni velem, mert ha igen akkor viszlát hibridek. - néztem komolyan a szemébe. Én sem akarom magamat bántani, de ha Klaus nem száll le a szeretteimről, akkor muszáj ehhez a döntéshez folyamodnom. Az ők életük fontosabb, mint az enyém. Tudom, hogy ez nem esett jól Damon-nek, hisz ő mindenáron a hős akar lenni. Teljes kiszáradt a szám, így most megittam a poharamban lévő összes vizet. Damon-re néztem. Valamit kéne csinálnunk, mármint valami különlegeset. Egy apró féloldalas mosolyra húztam a számat, és le tekintettem a földre. Törtem a fejemet. Hirtelen bepattant egy ötlet.
- Mit szólnál, ha este átjönnél, és együtt vacsoráznánk? - tekintettem fel rá. - Főzhetnék, beszélgethetnénk, és persze kettesben lennénk. - mosolyogtam rá. Nem is tudom, hogy Stefan-nak mikor főztem. Egyszer talán, de akkor Bonnie is ott volt, meg Jenna. Ha az emlékezetem nem téved. Bonnie gyanút fogott, és a vacsora olyan jól sikerült, hogy azután nagyon jóba lettek az akkori barátommal. De most valahogyan én is megpróbálok valamit összehozni, gyertyát gyújtok, zenét bekapcsolok, stb.. Bár nem akkora szám, hisz tudom jobban szürcsölgetne vért, mint enne a főzetemből, de egy próbát megér. És végre fel tudom venni a ruhámat, amit az egyik nap vettem. Úgyis valamelyik különleges alkalomra szerettem volna hordani. Ez tökéletes. Első randevú Damon Salvatore-ral. Egy kis kikapcsolódás mindkettőnkre ráfér. És legalább a ház sem lesz elhanyagolva. Technikailag, ha úgy nézzük már egyedül én élek ott. És semmi sem jobb egy kettesben töltött romantikus vacsoránál. Bár mondjuk már eléggé ismerem őt, de ki tudja, talán új dolgokat tudok meg róla. De kezdetnek jó.
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptySzomb. Feb. 18, 2012 10:38 am

Damon szobája Damon-Elena-3-damon-and-elena-19234967-500-281

Elmosolyodtam Elena megjegyzésén az új énemet illetően. Ez adott némi önbizalmat, de azért kicsit meg is rémített. Most ennyire őszinték leszünk? Semmi titok, csak az igazság? Gondolom azért nem teljesen, bár Elena eddig sosem mondta volna, hogy tetszik neki az új énem. Mármint tudtam, hogy jobban bírja a "kedves" Damon-t, mint a kőbunkót, de most úgy éreztem, ez teljesen más. De hát végig őt akartam, nem? Akkor most miért érzem magam bezárva? Mintha nem kapnék levegőt, mintha fogságba estem volna. Azt hiszem, a tinik ezt hívják kapuzárási pániknak. De én nem tinédzser vagyok, hanem egy 170 éves vámpír. Biztosan el fog múlni... csak még furcsa benne lenni egy olyan kapcsolatban, ami minden szempontból veszélyes és ha úgy nézzük, nem is helyes. Elvégre Elena egy embert érdemelne, akitől majd gyereke lehet és családot alapíthat. Ez a személy egyértelműen nem én vagyok, de túl önző vagyok ahhoz, hogy elengedjem. Majd ha úgy dönt, hogy nem kellek neki, és normális életet akar, akkor megteszem. Bár hasonmásként nem igazán lehetne normális élete... Klaus folyton a nyomában járna, nem hagyná békén. Ez is baj... Annyian vadásznak rá, annyian akarják bántani. Meg kell próbálnom megvédeni, ha kevés is vagyok hozzá. Inkább halnék meg vele, minthogy egyedül éljek tovább. Lehet, hogy ez megint nyálas, vagy mártírnak tűnök, de én teljesen így gondolom. Amíg meg nem ismertem, Katherine-t hiányoltam. Most már attól félek, hogy egy napon majd így kell éreznem Elena iránt is. Jelenleg csak ettől félek.
- Örülök, hogy tetszik az új "nyálas" Damon. - mondtam kuncogva, és grimaszoltam hozzá, mint akinek nem tetszik. A mondat fele annyira nem is nyerte el a tetszésem. De áldozatokat minden kapcsolatban hozni kell, nem? De Stefan milyen áldozatot hozott? Jó, mindegy, most nem ő a téma. Amikor kijöttem a fürdőből, Elena az ágyamon volt. Elmosolyodtam a látványon. Vajon fogom még így látni? Biztos vagyok benne, legalábbis remélem, hogy nem lesz vége a kapcsolatunknak, mielőtt igazán elkezdődne. Nem akarom elszúrni semmivel csak azért, mert türelmetlen vagyok. Szóval szépen várok, ameddig ő. Aztán majd kiderül, hogy mennyire illünk össze. Az egész megér egy próbát, bár félek, hogy csupán a "nem-lehetünk-együtt" miatt akartuk egymást. Most, hogy megkaptuk, mi lesz? Elhal a tűz, a szikrák már nem fognak ugyanúgy pattogni közöttünk? Vagy ez valódi? Fogalmam sincs. Az ember, vagyis a vámpír annyit tehet, hogy próbálkozik, aztán ha nem sikerül, akkor felejt. Mintha az olyan könnyű lenne... "Az idő minden sebet begyógyít." Hogy ez mekkora marhaság... Persze, ha az ember élete kb. 60 év, akkor talán gyorsabban telik az idő, és előbb talál valakit, aki eltereli a figyelmét. De ha az "ember" átlagos életkora 500-600 év akkor elég nehezen. És ha így nézzük, akkor én még igencsak fiatal vagyok.
Kéz a kézben lesétáltunk, majd a konyhába érve ő leült az egyik bárszékre, én pedig elővettem egy poharat, és ásványvizet töltöttem bele. Leültem mellé, és elétettem a poharat.
- Elena, Bonnie egy erős boszorkány. Bármelyik vámpír szívesen tudná a magáénak. El tudom képzelni, hogy valami baja történt... De nem akarlak megijeszteni. - mosolyogtam rá megnyugtatóan, és megfogtam a szabad kezét.
- Klaus-tól bármi kitelik. Előbb rabol el téged, minthogy megtudnád, hogy valakinek baja esett. Nagyon szeretsz mindenkit, és ezzel tud téged a legjobban bántani. - mondtam, és elhúztam a számat. Amikor az ember szíve valakiért dobog, azt nagyon könnyen össze lehet törni, és csak egy nagy törött-szívkupac marad. Azzal meg nem lehet mit kezdeni, összeragasztani talán, de meggyógyítani azt csak egy újabb szerelemmel lehet. Az enyémet sikerült, de vajon többször is? Ha esetlen Elenát elveszíteném... Nem hiszem, hogy azt valaha fel tudnám dolgozni. De nem is fog megtörténni. Ha baja esik, megyek vele. Mindig ott leszek mellette, segítek, ha kell együtt távozom vele. A lényeg, hogy sosem fogom őt elveszíteni.
Vissza az elejére Go down



Vampsite
welcome to my world
Vampsite

► Total posts :
1823

ADMINISTRATOR ♔


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyPént. Feb. 17, 2012 3:00 pm

Damon szobája Tumblr_lzhxxcOb1R1roml4wo2_400

Halkan elkezdtem nevetni Damon nyálas oldala kifejezés hallatán. Azért ez tényleg szokatlan felőle, de ezt még nem hívnám nyálasnak. Majd akkor fogom így eltitulálni őt, ha majd a romantikus filmeket választja a horror helyet, ráadásul még bőg rajta. Sok szép kaland vár még ránk. Bár eddig is volt egy pár gyönyörű emlék, ami hozzáfűződik, csak akkoriban nem épp vele „voltam”. Szerintem akkor kezdtem el iránta érezni valami komolyabbat is, amikor a Miss Mystic Falls bálján ő táncolt velem. Fogalmam sem volt, hogy honnan ismerhette a lépéseket, nagyon meglepő volt számomra. Persze előtte is voltak kisebb emlékek, de azért van pár negatív élményem is vele. Például, amikor felástuk Stefan-nal az apjuk sírját, akkor majdnem vámpírrá változtatott. Vicki-t tönkretette, evvel az öcsémet sodorta veszélybe, és engem is, hisz ne felejtsük el majdnem feltépte a torkomat. Azért néha aggódok iránta. Nem szeretném, ha ugyanarra a szintre lesüllyedne. Megpróbálok tőlem minden telhetőt megtenni. De nem azért vagyok vele, hogy ezt megelőzzem. Azért, mert szeretem. Bár ezt még egy ideig nem fogom neki elmondani, hiába ő bevallotta nekem, én még várok vele. Ki tudja, egy-két randi után lehet, hogy nem is akar engem. Visszaidéztem azt a pillanatot, amikor először találkoztunk. Teljesen más volt, mint most. Egyből felhánytorgatta Katherine-t, míg Stefan nem tartózkodott a szobában. Akkor tényleg egy igazi undok, köcsög volt. Ezt nem tudom letagadni, de mostanra már megváltozott. Jó irányba. Már az együttlétet is visszautasítja, pedig a múltban.. Hadd ne kezdjem el számolni, hogy e másfél év alatt kiknek az ágyaiban fordult meg, vagy éppenséggel az ő ágyában. Gondolataim teljesen eltértek a témától, megráztam a fejemet mosolyogva, visszazökkenve a valós életbe.
- Nyálas, vagy nem nyálas, nekem tetszik ez az éned. - mosolyogtam rá, és megszorítottam a kezét. Olyan jó volt bevallani az érzéseimet Damon-nek. És ami még jobb, hogy ő is viszonozza. Viszont kicsit furábban érzem magam körülötte, egyáltalán mi most egy pár vagyunk? Vagy mi is van köztünk? Figyeltem őt, minden egyes érzelemre, ami átsuhan az arcán. Kérdésemre csak megrázta a fejét, tehát Bonnie már nincs itt.
- Értem. Legalább szólt volna. - bólintottam, és hirtelen elkezdtem aggódni barátnőmért. Ez az érzelem csak úgy végig suhant a testemen, mint egy elektronikus csapás. Remélem nem tett valami hülyeséget. Bár azért Bonnie-ból ezeket a dolgokat nem tudom kinézni. Biztos beleunt a várakozásba, és hazament, vagy a Grill-be. Nem kell érte aggódnunk, ismerem őt. Felelősségteljes, és nem vét hibákat. Damon kivette a fiókból a ruháit, és most nem tudtam, hogy előttem fog-e átöltözni vagy sem. Ha végül annál döntene, hogy előttem hát.. nem is tudom, hogy reagálnék. Behunynám a szemem, és néha-néha odapillantanék. De nem.. Megegyeztünk, hogy lassan haladunk, mert tényleg semmivel se szeretném, illetve szeretnénk elszúrni a kapcsolatunkat.
- Rendben. - mosolyogtam, amikor egy puszit adott az arcomra. Amikor elment elfeküdtem az ágyán, és felidéztem az elmúlt egy órát. Hihetetlen, hogy ilyen kis idő meg tudja változtatni az életedet. Elvégre úgy jöttem ide, hogy bocsánatot kérjek Damon-től, most pedig együtt vagyunk. Mikor hallottam az ajtó nyitását, felpattantam az ágyról, kisimítva a gyűrődést a felsőmön. A kis tenyerem csak úgy beleolvadt az ő nagy tenyerébe. Összefontam ujjainkat, és kiléptünk a szobájából. Lefelé menet a lépcsőn rájöttem, hogy a nagy fülledt melegtől, ami a fürdőben volt megszomjaztam. De nem voltam éhes.
- Egy pohár vizet elfogadnék. – néztem rá, és bementünk a konyhába. Ki tudnám magam szolgálni, hisz már nagyon jól ismerem ezt a helyzetet, de úgy tettem, mintha fogalmam sem lenne, mi hol tartózkodna. Nem szeretném, ha úgy tekintene rám, mint az öccse exe. Visszatérve a Bonnie témára.. Leültem az egyik bárszékre, rákönyökölve.
- Szerintem nincs semmi baja. Mármint kinézed belőle, hogy világgá megy, vagy esetleg olyanokkal találkozik, akikkel nem kéne? – vontam fel a szemöldökömet, és amikor elém rakta a poharat belekortyoltam.
- Mármint lehet, hogy van egy titkos hódolója. De ha Klaus miatt aggódsz, nem fogja őt bántani. Elvégre az én vérem által tud létrehozni hibrideket. Nem kockáztatná az életemet, avval, hogy a szeretteimet bántja. – néztem rá komolyan. Az a jó, hogy én tudom zsarolni Klaus-t, bár néha nem érdekli, de ha már próbálok olyat tenni, ami köze van a vámpírrá váláshoz, vagy a halálhoz, tudom, hogy meghátrál.
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyCsüt. Feb. 16, 2012 6:40 pm

Damon szobája Elena_and_damon_talking

Elena azonnal beleegyezett, hogy ne most azonnal tegyük meg, de ezen nem is lepődtem meg. Nem az a fajta lány volt, akit könnyű megkapni. Ezt az elmúlt hónapokban tapasztalhattam is… De még mindig nem az enyém, legalábbis még nagyon könnyen elszúrhatom. Most, hogy ilyen közel vagyok, kicsit óvatosabbnak kéne lennem. Már nem veszíthetem el, nem cseszhetem el az egyetlen lehetőségem. Letettem Elenát, és magamhoz öleltem. Adtam egy apró puszit a hajára, majd amikor azt mondta, hogy amúgy akarná, elégedetten elvigyorodtam, de persze ő ezt nem láthatta.
- Új oldal… Damon Salvatore nyálas oldala. – mondtam, és grimaszoltam hozzá. Nem igazán akartam, hogy az a tipikus nyálas jófiú legyek. De nem tehetek mást, ezt hozza ki belőlem. Vagy éppen ellenkezőleg az állatot, ha valamin összekapunk. Milyen érdekes ez a két véglet, nem? Egyszer szende bárányt csinál belőlem, máskor dühöngő szörnyeteget, aki alig várja, hogy feltépjen egy-két nyakat. Bevallom, nagyon hiányzik már, hogy kiontsam az emberek vérét. De erről letehetek, ha Elenával akarok lenni… Vagy csinálhatom úgy, hogy ne tudja meg. Áhh, ugyan. Elena állandóan áskálódik, tuti kiderítené. Amúgy is, mire fognám a sok gyilkosságot? Semmire nem tudnám. Akkor marad a szar zacskós vér, amit folyton be kell rakni a mikróba, hogy ne legyen hideg. Bezzeg egyenesen a vénából… Tűzforró és friss. Áhh, annyira megéheztem erre a gondolatra! Damon, gyorsan verd ki a fejedből! Aprót ráztam a fejemen, és amikor megfogta a kezemet, követtem ki a fürdőből. Vajon az ő íze milyen lehet? Úristen, ez már tényleg túlzás. Nagyon ki kéne vernem a fejemből a vért.
Ahogy kiléptünk, Bonnie nem volt sehol. Kicsit füleltem, hogy vajon meghallom-e, de semmi… Elena kérdésére csak megráztam a fejem.
- Szerintem elment… De nem tudom, hová. Nem is próbált üzenni.. – utaltam arra, hogy talán halkan mondott valamit, mert tudta, hogy meghallom. Biztos valami hirtelen dolga akadt… Mondjuk azért egy üzit hagyhatott volna, hogy ne aggódjunk. Te jó ég, ki lett belőlem? Aggódni Bonnie-ért, megvonni magam a szextől. Ez teljesen nem én vagyok. Na, mindegy. Majd meglátjuk, hogy megéri-e, de eddig úgy néz ki, hogy igen. Elena végig fogta a kezemet, ami erőt adott, és meg is nyugtatott, bár jelenleg nem voltam ideges.
- Szerintem… felöltözök. Aztán ha gondolod, utánanézhetünk, hogy merre lehet. – mosolyogtam rá, majd a szekrényhez léptem, és kivettem belőle egy fekete inget egy farmerral, és alsógatyával. Elgondolkodtam azon, hogy itt öltözzek át előtte, vagy ahhoz még túl friss a „kapcsolatunk”. Már ha lehet ezt annak nevezni. Inkább megfogtam a cuccom, és elindultam a fürdőbe.
- Csak egy pillanat. – mondtam neki, és egy puszit adtam az arcára. Bementem a fürdőbe, gyorsan felöltöztem, megigazítottam a hajam, majd kimentem Elenához. – ]b]Kész is vagyok. [/b]- vigyorogtam rá, majd megfogtam a kezét, és elindultunk lefelé.
- Amúgy kérsz valamit? Nem vagy szomjas, vagy éhes? – kérdeztem, miközben lefelé lépkedtünk. Közben füleltem, hátha Bonnie valahol a közelben van, de semmi. Kezdtem kicsit aggódni…. Remélem, hogy nincsen semmi baja, és csak hazament. Talán az lenne a legcélszerűbb, ha először az otthonában keresnénk. Ha ott sincs, akkor érdemes lenne felhívni. Vagy azt még a vizit előtt. Nem tudom, lövésem sincs, hogyan kell megtalálni egy elveszett boszit. Azért ennyire még nem vagyok jártas ebben.
Vissza az elejére Go down



Vampsite
welcome to my world
Vampsite

► Total posts :
1823

ADMINISTRATOR ♔


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyHétf. Feb. 13, 2012 5:24 pm

Damon szobája Tumblr_lg2rxxB3Sy1qar6tno1_500

Kezei a csípőmre siklottak, és úgy folytattuk tovább érzelmes, heves csókunkat. Egyszerűen nem tudok vele betelni, egyre jobban kívánom ajkait. Egyre kezdett köztünk forróvá válni a helyzet, mire a hideg falhoz préselt. Jól esett, ahogy lehűtötte a testemet. A következő pillanatban már nem éreztem a lábam alatt a földet. Mintha repülnék, hát ezt teszi veled az igaz szerelem? Majd utána rájöttem, hogy lábaim már Damon csípője köré van fonva. Túl nagy lépésekben haladunk.. Nem akarom elrontani a kapcsolatunkat, hogy rögtön a dolgok közepébe vágunk. Ennek nem így kellene lennie. Romantikusnak, lassúnak, hadd vágyakozzon utána. Mert, ha egyből megadom magamat, annak nincs semmi értelme. Nem vagyok az a lány, akit egy srác bármikor megkaphat. Igenis szeretem, ha udvarolnak nekem.. A nyakamra tért, hátrahajtottam a fejemet, hogy nagyobb teret adjak neki. Közben kezeimmel a kidolgozott, izmos hátát masszíroztam. Aztán végül elszakadt tőlem. Zihálva tekintettem a szemébe, és egy apró mosolyra húztam a számat. Na, ha létezik az életben egy olyan pillanat, amikor bármit is próbálsz tenni, de nem tudsz megszólalni.. hát az ilyen. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek, vagy mit mondjak. Leírhatatlanul boldog voltam. Még azt sem érdekelt, hogy Bonnie esetleg ott várakozik kint. Most Damon volt a középpontban, egyedül Ő számított nekem. Igazából, nem akartam még most ágyba bújni vele. Nem lenne helyes. Viszont fogalmam sincs, hogy hogyan mondjam el neki ezt. Nem akarom megbántani őt, esetleg evvel elrontani a kapcsolatunkat. Ha ez egyáltalán nevezhető annak.. De remélem, mert nagyon szeretném, ha ebből valami komoly is lenne. Az ajkamra haraptam, és lenéztem a csípője köré font lábamra. Mély levegőt vettem, okés el fogom neki mondani, hogy még várnunk kéne a dologgal. Majd végül férfi létére Ő mondta ki, hogy még várakozzunk. És még nem is kellett hozzá megszólalnom.
- Én is így gondoltam. – bólintottam mosolyogva, és lehunytam a szememet, amikor ajkai újra egy röpke időre súrolta az enyémet. Beleremegtem ezúttal a csókunkba annyira elképesztő. Újra letett a földre, kellett egy kis idő mire visszanyertem az egyensúlyomat. Annyira kába voltam tőle. Amit mondott, az egyáltalán nem volt nyálas. Talán egy hímnek igen, de nekem nem volt az. Megfogtam a kezét, és egy puszit nyomtam a mellkasára.
- Amúgy akarom, de szerintem is várjunk, és nem vagy nyálas Damon. Csak egy új oldaladat mutatod. – vigyorogtam, és elengedtem. – Megnézem, hogy Bonnie kint van-e.. – léptem el mellőle, és kinyitottam a fürdőszoba ajtaját, majd nyomban kiléptem belőle. Amit egyből tapasztaltam az a hőmérsékletváltozás. Olyan jól esett ez a hideg. Körbenéztem a szobában, de a barátnőm sehol se volt. Damon is követett, egyből hátrafordultam egy kérdő arckifejezést mutatva.
- Hallod őt? – kérdeztem tőle, és leültem az ágya szélére. Épp oldalt állt nekem. Tökéletes kilátást adott mindenre. Hátára, mellkasára, lábaira, az arcát nem is felejtem ki. Olyan volt, mint egy álom. Ő és én.
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyHétf. Feb. 13, 2012 4:56 pm

Damon szobája Tumblr_lxde2xD2uM1qdz3mzo1_r4_500

Ahogy ajkam az övéhez ért, az agyamat újra ellepte a köd. De ezúttal az nem vörös volt, hanem "rózsaszín". Jó, ez kicsit tényleg buzisan hangzik, de most éreztem úgy, hogy az életem a helyére került. Valaki másnak az élete mellé... Elenáé mellé. Eddig ő volt az, aki hiányzott mellőlem. Ez is nagyon nyálas, de nem tehetek róla. A szerelem még a legkeményebb pasit is lágyszívű fiúvá változtatja. Amikor éreztem, hogy visszacsókolt, tudtam, hogy mehet a menet. Szabad az út, nem fordulhatok vissza. És az lepett meg, hogy nem is tétovázott... Mintha ő is csak erre a csókra várt volna eddig, és egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy nem kéne. És ez adott nekem erőt és önbizalmat. Kezeimet a derekára fontam, és olyan közel húztam magamhoz, amilyen közel csak tudtam. És még mindig nem tiltakozott semmi ellen, amit tettem. Na jó. Akkor most agy kikapcs, és csak a testem vezérel. Majd ha nem tetszik neki valami, akkor észhez térít egy taslival. Bár, nem hiszem, hogy ez meg fog történni. A közeli falhoz préseltem magunkat, és a csípőjét kissé megemeltem. Lábait a derekam köré, pontosabban a törcsi köré fonta. Elhagytam ajkait, és nyakát hintettem be apró csókokkal. Végülis nem tudom, hogy meddig menjek el. Elvégre… ez lenne az első igazi csókunk. Az más, hogy volt már egypár, de azok sosem voltak ilyen igaziak és hevesek. Számíthat ez az elsőnek is akár… Ez a hülye agy folyton visszakapcsol… Elszakadtam a nyakától, és nem csókoltam meg újra. Elhúztam tőle az arcomat, és a szemébe néztem.
- Akarod te ezt? – kérdeztem gyengéd tekintettel. Nem akartam semmi olyat ráerőltetni, amit nem akar. És olyan dolgot sem akarok tenni, amit meggondolatlanságból tesz, és később megbán. Akkor megint én leszek a rosszfiú, aki megrontotta az ártatlan lánykát. És közben Bonnie is várakozik. Bár szerintem már régen elment… Legalább nem hallom, hogy a közelben lenne. Szóval ő még annyira nem is lenne akadály. De nem akarom, hogy Elena olyat vállaljon, amit nem akar. Tessék, itt az érzelgős Damon, akit én annyira nem csípek, viszont Elena annál jobban. Ennyit érne, hogy megváltozok miatta? Igen. Bármire képes vagyok érte, mindent megtennék.
- Ha nem akarod, én nem erőltetem. Ez csak a te döntésed. – mondtam, és egy apró csókot leheltem ajkaira, majd újra elhúzódtam tőle. Letettem a földre, és megfogtam a kezét.
- Jól figyelj, mert ilyet nem fogsz hallani még egyszer… - figyelmeztettem. – Azt szeretném, ha várnánk. Nem akarom, hogy ez legyen az alapja a kapcsolatunknak. Már ha van… Úristen, de nyálas vagyok. – mondtam elborzadva.
Vissza az elejére Go down



Vampsite
welcome to my world
Vampsite

► Total posts :
1823

ADMINISTRATOR ♔


TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája EmptyVas. Feb. 12, 2012 10:00 pm

Damon szobája Tumblr_lxef3kQw9c1qditeno2_400Damon szobája Tumblr_lxef3kQw9c1qditeno3_400

Megráztam a fejemet. Tipikus Damon próbál mentségeket keresni, és elzárkózni a világ elől. Ezt leginkább a gúnnyal fejezi ki. Már ismerem őt annyira, hogy ezt meg tudjam alapítani. Folytatta tovább a gúnyolódást. Komolyan nem fárad el soha? Nem fogja valamikor már abbahagyni? Evvel engem nem tud megbántani, hisz tudom, hogy csak a pillanatnyi düh beszél belőle. De remélem hamarosan rá fog döbbenni, hogy ezt higgadtan is tudjuk tisztázni. Nem kell hozzá üvölteni, veszekedni, hanem mint két "normális" felnőtt. Bár a normális alatt elég fura, hogy egy vámpírt, és egy hasonmást értek. Tudom, hogy ez a rideg tekintet alatt egy kedves, aranyos fiú lakozik. Csak fel kell őt oldani, mert fél megmutatni azt az énét. Biztos, hogy van ilyen éne. És valahogyan elő fogom csalogatni. Felolvasztom ezt a hideg páncélt, hogy rá leljek az igazságra.
- De annak tartottalak. Helyesbítek, számomra még az vagy. - tekintettem a szemébe. Leszámítva, hogy hogyan nevezett az előbb, én még mindig barátomként nézek rá. Egész nyáron ott volt mellettem, keresve Stefan-t. Mindig is támogatott a döntéseimben, vigyázott rám. A családomra. Nagyon sokat köszönhetek neki. Szerintem, ha Damon is lelépett volna, már nem lennék életben.. Klaus megkeresett volna, és sorra legyilkolta volna, a családomat erre mérget vehetek.
Nem tudtam magamat tovább türtőztetni, vagy hallgatom tovább Damon gúnyolódását, szidását, vagy végre kiállok önmagamért.
- Igen, Damon a semmiért osztod az észt. Már megbánom, hogy eljöttem ide.. – szorítottam ökölbe a kezemet. Igazából semmit sem értettem komolyan, amit az előbb mondtam, csak kiadtam a bennem felgyülemlő dühöt. Az egész hét stresszét. Mert nehéz. Most, hogy Jeremy-t elküldtem a családi barátokhoz, hogy kapjon egy esélyt a normális élethez hiányzik. Alaric egyre több időt tölt a lakásában, így teljesen magamra maradtam. A barátnőimet is hanyagoltam az utóbbi időben, amiért nem vagyok büszke. A gondolataim teljesen más témára kalandoztak. Azon kaptam magam, hogy az öklöm Damon felé repül, de időben leállított engem. Viszont fájt, ahogyan erősen megmarkolta. Elengedte, én pedig megráztam. Körköröztem, érezve, ahogy ropog. Tekintete hideg volt, egy kicsit hátrébb hajoltam, nagyot nyelve. Épp készültem kérdezni, hogy mégis mi a fenéért dühös, mire megadta a választ. Az állam majdnem leesett, de egy apró résre nyitottam a számat. Nos, erre nem számítottam volna. Mielőtt teljesen felfogtam volna a történteket, egy újabb váratlan cselekményt tett. Csak akkor jöttem rá, hogy mégis mi folyik itt mikor puha, selymes ajkát újra a sajátomon éreztem. Visszacsókoltam, de ezt már átgondolva. Nem tudom titkolni az érzéseimet, és most nem fogom leállítani. Nem fogok tiltakozni. Mert szeretem Damon Salvatore-t. Szerelmes vagyok belé. Félve a csípőjére tettem a kezemet, akár, mint egy kislány. Olyan érzés fogott el, mintha ez csak az első csókunk lenne, vagy világ életemben az első csókom. Gyengéd volt, érzéki. Egy szóval fantasztikus.
Hirtelen a képzeletbeli világom leállt a forgással, és csak ő és én voltunk. Tisztára, mint a filmekben. Lelassul a jelenet. Romantikus. Birtokába vette kezeivel az arcomat, a saját kezemet pedig a kézfejére tettem, megszorítva lágyan.
Próbáltam nem gondolni a következményekre, és ezt nem fogom megbánni. Hibát vétettem pár nappal ezelőtt. Ez nem csupa barátság ami köztünk van, ez jóval több annál.. Eddig mindig elnyomtam saját érzéseimet, mert attól féltem, hogy mi lenne a következménye, ha egyszer tényleg több lenne köztünk, mint barátság. De szerencsére rájöttem a Jeremy-vel való beszélgetésem során, hogy ne mások érdekeljenek, mert mindig is akad olyan, aki szúrós szemmel néz téged. Rövid az élet, ki kell használni, míg tudod.

Damon szobája Tumblr_lxcvxyU5Z61qjlof2o1_500
Vissza az elejére Go down



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: Damon szobája Damon szobája Empty

Vissza az elejére Go down

Damon szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

-
» Damon fürdőszobája
» Damon Salvatore
» Damon's Diaries
» Stefan szobája
» Ava szobája

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: Richmond és környéke :: Lakónegyed :: Salvatore Panzió-