To Ava

Na jó, most már egészen bevezetjük hagyománynak a pizza evést, ugyanis úgy látszik ez használt. Ava megnyílt, és mondott vagy 3 mondatott. Vissza megy az iskolába, és könyvtárba is beiratkozik. Ez fantasztikus. Próbáltam a lelkesedésemet visszacsökkenteni a felére. Nagyjából sikerült. Remélem.
- Grillbe? - hu, utoljára Alariccal voltam a Grillben. Szép kis emlékek. Hmm. Nagyon régen voltam már ott. Nekem is ideje lenne más környezetben mutatkozom. Mindig csak kórház, otthon, kórház otthon, és megint kórház. Most, hogy Ava velem fog élni remélem kicsit másabb lesz. Jó, az biztos, hogy határozottan más lesz. - Jó persze. Kiírtak ügyelni estére, de elcserélem. Gabriell úgy is jön nekem eggyel. - nevettem. Múltkor kétszer is helyettesítettem. Olyan béna kifogásokkal jött, és azt hiszi, hogy hihetőek. Simán mondhattam volna, hogy "bocsi, de nem..Nekem is van programom" de tudtam, hogy még jó lesz a szívessége. És tessék. Tökéletes. Hú.. előre látom az arcát, hogy nem fog tetszeni, neki, de nem érdekel. Tartozik nekem..Ideje vissza fizetni a kölcsönt.
Elkezdtem nevetni, mert előttem újra Gabriell fancsali arca jelent meg előttem.
-.. Te állod? - jutott ez a tudatomig mit is mondott. - oh, akkor pláne nem szalaszthatom el ezt az alkalmat. - mosolyogtam. Ava is elővette rég elfeledett mosolyát, amitől nagyon boldog lettem. Szerintem ki lehet jelenteni, hogy lassacskán Ava újra a régi lesz.

JÁTÉK VÉGE!!

To Meredith


Követtem Meredith tekintetét a kinti dobozokra...oké tele vannak az én régi dolgaimmal, azokra az évekre emlékeztetnének amit el akarok felejteni.
- Igen mindet kidobhatjuk. - és ezzel le is zárom remélem a múltam. Meredith kiszalad a pizzáért. Oké már nagyon éhes vagyok, jobban belegondolva ma még nem is ettem. Hallom Meredithet, hogy ajtót nyit, gyorsan ellenőrzöm a karomon a szekrény kulcsát és ránézek a szekrényre, kezdetnek megteszi. Visszaülök matatni a cuccok között még Meredith behozza a pizzát. Leülök mellé és gyorsan beleharapok egy szeletbe. Isteni!!
- Rendben, nem szokok hozzá. - nevettem rá. - Azon gondolkodom, hogy holnap körülnézzek a városba. Beiratkozom a könyvtárba és a suliba is bemegyek elintézni a maradék papírokat és átvenni a könyveket. Utána nem találkozunk egy vacsira a Grillbe? Én állom.
Muszáj visszamennem a suliba és mivel a baleset miatt halasztottam ideje lenne folytatni a tanulmányaimat, és hogy jó gyereknek tűnjek kivesszem a könyvtárkártyám, hogy legyen alibim ha kiszeretnék menni és azt tudjam mondani, hogy a könyvtárba vagyok. Tudom csúnya dolog lenne átverni és nem is akarom, de ha nem lesz más választásom akkor muszáj lesz..Meg hát a könyvtárba kicsit nyomozni is szeretnék, hátha találok valami újat erről a farkasos dologról.
Megettük a pizzát, Meredith elment elpakolni. Kinyitom a szobámba az ablakot és az égre nézek...nem sokára telihold lesz.. Lassan kifújom a levegőt. Előkeresem a törülközöm és valami pizsamaszerűséget, természetesen a polc legmélyén van. Muszáj lefürödnöm, hogy kitaláljam mit kezdjek magammal teliholdkor.

- Ó, akkor már értem a dobozokat a nappaliban. - támaszkodtam az ajtó félfának továbbra is. - Segítek akkor. De biztos azt, mind ki akarod dobni? - kinéztem újra a dobozhalmokra. Úgy sacra vagy 10 doboz volt ott. Ava folytatta a pakolást, mikor csöngettek.
- Nem hagyjad csak, majd én megyek. - mosolyogtam vissza. Végre Ava mosolyt láttam. Egy ideje csak fapofát láttam és most végre megmutatta, hogy mosolyogni is tudd. Most már tényleg abba kell hagynom ezt az aggódást. Nem leszek olyan mint az anyja. Folyton aggódó. Mi mindig azért jöttünk ki jól, mert bíztam benne, tudtam, hogy nem csinál soha semmilyen hülyeséget, és ha van valami baja úgy is elmondja. Ez a "én tartozom felelősséggel Avá-ért" dolog tyúkanyót csinált belőlem.
A konyhában a táskámat kerestem. Nem emlékszem hova pakoltam le. Megszólalt még egyszer a csengő.
- Megyek már! - kicsit hangosabban szóltam. A táskámat az egyik széken találtam meg. Kivettem a pénztálcámat, majd kinyitottam az ajtót. - Szia. - kezében megláttam a pizzánkat. Megcsapott a meleg frissen készült pizza illat. A nyál összefutott már a számban. - Mennyi is lesz? - Keresgéltem a pénztálcámban, majd átnyújtottam neki. A pizza doboza meleg volt. Tökéletes. Mosolyogva elköszöntem és becsuktam az ajtót.
A pénztálcámat a konyhapultra raktam le, és a szekrényből elővettem pár szalvétát majd besétáltam vele Av újdonsült szobájába.
- De ne szokj hozzá, nem lesz mindig így. - leültem az ágyra. Av leült mellém, majd egy szalvétára ráraktam egy egyik Hawaii-s pizza szeletett.
- Jó lesz. Mint régen, csak most hosszabb ideig. - néztem a dobozokra, majd Avar-ra és elmosolyogtam, majd én is elkezdtem enni. Úristen már nagyon éhes voltam. Ezer éve ettem utoljára pizzát. Már szintem el is felejtettem, hogy milyen íze van. Szerintem a forrókakaó mellé bevezetjük a pizza evés hagyományt is.

Ez a kakaó isteni volt! És kicsit bűntudatom volt miközben ittam. Mióta itt vagyok alig szólok Meredithez. Régen olyan jókat beszélgettünk néha az éjszakákat áttudtunk beszélni és ezeknek a beszélgetéseknek csak a hajnal vetett véget. Hiányzik ez a gondtalan élet. Nem tudom felfogni, hogy az emberek mit beszélnek körülöttem. Látom, hogy mozog a szájuk, de az agyam nem bírom rávenni, hogy megértsem mit mondanak. Muszáj legalább Meredith beszédét megértenem, különben rájön, hogy valami megváltozott bennem. Nem tudom, hogy fogadná, sőt azt se tudom, hogy tudnám elmondani neki ami bennem zajlik. Addig semmi képen nem tudhatja meg amíg én rá nem jövök mi is zajlik bennem és hogy mi változik körülöttem. Meredith már megint beszél és nem értem ez így nem lesz jó! Nem kalandozhatnak el a gondolataim. Oké szóval mutatni akar valamit...érdekes..érdeklődő arccal fordulok felé, ezzel jelezve hogy felfogtam mit mondott. Míg ő kiment a szobából én felálltam és folytattam a pakolást. Hallom, hogy visszajött, hallom, hogy kérdezz valamit. Azt hiszem eljött az idő, hogy újra megszólaljak.
- Igen. - Ez nem elég régen többet beszéltünk, gyerünk Ava mondj még valamit. - Igazából több cuccom volt, de a legtöbbet kidobtam, már nincs rá szükségem, kint hagytam őket az előszobába majd este kiviszem a szeméthez. - rá mosolyogtam. Oké kezdetnek megteszi, nem a legjobb, de megteszi. Nem merek még többet beszélni mert félek, hogy kicsúszik valami a számon aminek nem kéne. Régen mennyivel könnyebb volt minden. Csöngetnek, biztos a pizza.
- Menjek én érte? - kérdeztem Meredith-et, újabb mosoly kísértében.

To Ava

Mostanság nem volt valami beszédes hangulatban. Mikor a dobozokat hoztuk át, szinte végig csöndben volt. Alig tudtam belőle kihúzni pár szót. Az egyik költöztető fiú még udvarolt is neki. Aranyos volt és meg kell hagyni elég szép szál legény volt, ahogy drága nagymamám fogalmazná. Ava észre se vette, hogy a fiú próbál vele valahogy beszélgetésbe enyelegni. Mikor láttam, hogy Ava teljesen másutt jár, bocsánat kérően mosolyogtam a srácra. A fiú vette az adást és már meg sem szólalt a többi doboz pakolása közben.
Kérdéseimre nem nagyon felelt, csak fejrázással kommunikált. A forrókakaót teljesen megitta, innen tudtam, hogy nincs világvége méretű probléma. Persze, én is totálisan meg lennék zavarodva ha kiderülne, hogy egy természetfeletti lény vagyok. A pizza említésénél Av-nak felcsillant a szeme. Remek. Már csak el kéne kezdeni kommunikálni. Én nem erőltetek semmit, de akkor is valahogy vissza kell rángatnom az életbe.
- Hawaii pizza jó lesz? - utoljára ilyet ettünk. Gondoltam, most is jó lesz. - Mindjárt jövök. Felhívom pizzázót és kérek egy közepeset. - újra rámosolyodtam. - Utána mutatok valamit. Tudom, hogy tetszeni fog. - Ava érdeklődve nézett, de majd mindent a maga idejében. A konyhában előkotortam a pizzázó számát. Tök rendesek voltak, azt mondták húsz perc és már az ajtó csengőjét fogjuk hallani. Szuper.
Ava szobájában állva az a sok dobozt néztem. - Neked mindig is ennyi cuccod volt?- kérdeztem kicsit elterelve a gondolatait. Meglepetésemre erre a kérdésemre választ is kaptam.
Eszembe jutott, hogy holnap későig ügyelek. Remélem nem lesz gong Avának, hogy már egy hét múlva egyedül hagyom. Mondjuk már felnőtt nő. Elboldogul ő. A házibulikat meg fogom tiltani, de azon kívül el leszünk mint a befőtt. Na, jó nagyi szavajárása most hirtelen rám ragadt. Sosem idéztem eddig tőle. Biztos az anyáskodó énem most előbbre bújt, most, hogy én vagyok Ava "vigyázója".

To Meredith


Utálok pakolni! Ezt már biztosan kijelenthetem. Először is nem is tudtam, hogy ennyi cuccom van. Másodszor hova pakoljam őket? Harmadszor szükségem van egyáltalán ezekre a holmikra?!! Oké, csak nyugodtan.. Kimegyek az előszobába és megkeresem a legszükségesebb cuccokkal teli dobozokat, ezeket tuti megtartom. Visszamegyek velük a szobámba és a tartalmukat a szoba közepére öntöm. Ruhák, cipők,sminkek, kiegészítők, a kedvenc könyveim, a szobraim. A ruhákat összehajtva és csoportosítva bepakolom a szekrénybe, a sminkeket egy szerkénybe bedobálom, a könyveket felpakolom a polcra a szobraimat pedig kirakom, a cipőimmel nem tudtam mit kezdeni.Azt hiszem holnap vennem kell majd egy cipős szekrényt, addig is a fal mellé párosítva odarakosgattam. Visszamegyek az előszobába és megnézem mik vannak a többi dobozba, a legtöbb régi felesleges kacatok, kell a fenének. Félre tolom őket szinte az ajtóba épp, hogy csak kilehessen nyitni. Maradt négy doboz..az egyikben a fotóalbumaim vannak, még nem vagyok kész megnézni ezért felkapom be viszem a szobába és felrakom a polc tetejére, ott nem fog zavarni senkit. A másodikban a dvd-im vannak, a harmadikban a szoba díszeim, a negyedikben pedig megtaláltam a régi történeteket, mítoszokat, legendákat és az én felfedezésimről szóló könyveket, füzeteket. Ezeket el kell dugnom Meredith elől. Ránézek az órámra. Oké még van egy kis időm mielőtt Meredith hazaérne. Találnom kell egy helyet. Kéne valami kis zúg amit csak én ismerek, a régi lakásunkba is volt egy ilyen, itt is kell, hogy találjak valamit. A legbiztonságosabb ha a szobámba dugom el. Beszaladok a szobámba, a dobozzal a kezembe. Körülnézek. Talán ha az ágy alá tenném..nem az nem lesz jó. Ha Meredith takarítana a szobámba egyből észre venné. Az ágy melletti kis szekrényre siklott a tekintettem, van egy zárható fiókja. Leraktam a dobozt és szépen bepakoltam a könyveket és a füzeteket. Épp, hogy belefért. Fellélegeztem. Bezártam a fiókot, a karomról letekertem az egyik bőr karkötőmet, a kulcson áthúztam a karkötőt, becsomóztam és visszaraktam karkötőként. Tökéletes, olyan mintha egy medál lenne. Kimegyek a maradék dobozokért és beviszem őket is. Körülnézek a szobámba, kezd otthonos lenni, de még kicsit fura kimondani azt, hogy az én szobám. Lerakom a két dobozt és elkezdek turkálni bennük. Valaki bejött a szobámba, felkapom a fejem, Meredith az két bögre kakaóval. Valami pizzát emleget, most, hogy mondja nekem is jól esne.

Meredith & Ava

Furcsa lesz, hogy nem az üresházba térek haza, mint általában. Habár Ava is mozgalmas életett él, én meg sokat dolgozom. Habár szerintem, most nem fog el járni olyan sokat. Mindegy ezt rábízom. Amiben tudok segítek neki.
Az ajtót nyitottam, mikor dobozok lepték el az előszobát. Mi a...? Nem emlékszem ennyi dobozra. Nagy nehezen bekászálódtam a konyhába és leraktam a a zacskót a pultra, amiben a boltban vett némi étel volt. Nem tudtam mit akar enni Ava, szóval vettem gyümölcsöt, meg gyorsan elkészíthető dolgokat. Ha egyik se jó, max rendelünk pizzát. Uh, pizza az most simán lecsúszna. Kipakoltam a zacskóból, elraktam mindent a heyére. Csináltam kakót magunknak, tejszínhabbal a tetején, fahéjjal megszórva. Av-val régen mindig ezt ittuk. Nem tudom, már hogy jött ez a hagyomány, de ha nyár van ha tél folyton ezt isszuk. Jó forró kakaó, és minden gondunk megoldódik.
A vendég szoba felé vettem az irányt, ami már Av szobája. Az ajtót kéznélkül nehezen tudtam kinyitni, hála a mégtöbb doboznak ami elálta az utat.
-Kop-kop! - mosolyodtam el. Avát sehol nem láttam, de hallottam hogy ott van valahol. - Av, hoztam forrókakaót. - Már a "forró " szóra a sok doboz kupacból, az ágykörnyékén kikukucskált. Elég viccesen festett. Nyakig a dobozok között. Akaratlanul és vigyorogni kezdtem. - Gondoltam, eleget pakoltál már és pihennél egyet, mondjuk egy forrókakaóval. - emeltem fel az egyik bögrét. Oda nyújtottam Av-nak. Az ágyra lehuppantunk, és neki dőltünk a falnak. Szürcsölgetések közepette kis csönd alakult ki.
- Na mi van Av? Mond mi baj. Tudod nekem mindent elmondhatsz. - mosolyogva ránéztem és térdére raktam az egyik kezem. Biztos nehéz most ez az időszak. Megbírkozik vele. Én tudom. Erős akaratú, jellemű. Menni fog neki. Csak Klaus ne szerezzen róla tudomást. És remélem Avának is lesz annyi esze, hogy messziről elkerüli. Ja, mert Mystic Falls-ban olyan könnyű elkerülni Klaust...
Igaz én már jártattampárszor a számat, hogy okosan, de hát makacs egy teremtés.
- Mit szólnál, ha rendelnénk egy pizzát? - már annyira előttem volt a pizza. Meg régen is ettem.