Meglepetésként kellett volna érnie annak a ténynek, hogy Zara örömmel hagyta érvényesülni a férfit, de talán ő is belátta mára, hogy az a fajta szereposztás, ami eddig érvényben volt köztünk mostanra csupán gátat épített közénk. Nem sok 24 éves férfi mondhatja el, hogy csupán egy nővel tapasztalta meg a szexualitás minden gyönyörét, de az én esetemben bizony ez a helyzet. Sokáig nem nem zavart ez a tény, hiszen Zara olyan nő a maga mögött hagyott éveivel, aki bizony minden férfi vágyát képes kielégíteni, de néha hirtelen megmagyarázhatatlanul ellenséges lett, és hamar ellökött magától.
Teljesen elmerültem az érzésben, ahogy a nő bőre minduntalan az enyémhez tapad, ám mikor hirtelen, a semmiből kicsúszott a száján az az egyetlen szó, amire már régóta vártam, azonban mindeddig azt hittem sosem kaphatom meg, a szívem egyre hevesebben kezdett verni, a tekintetem azonnal a másikét kezdte kémlelni, majd tudva hogy mindezen jeleket Zara pontosan érzékeli, egy csókkal fojtottam bármilyen egyéb feltörni kívánkozó szót belé. A viszonzás ezúttal nem olyan volt mint vártam, és ahogy a szemem kinyílt láttam a szemeiben, hogy valami nincs rendben. Éppen válaszolni szerettem volna, amikor a felállás ismét változott, és a másik olyan erővel szorította a kezem az ágyhoz, hogy az már túlment a játékosságon és valóban fájdalmat okozott.
- Zara, ez fáj. Kérlek… tudom mire készülsz, de ne tedd. Ne rombold le mindezt. – kezdtem kissé zaklatottan, majd mikor nem kaptam választ próbáltam a szorításból szabadulni de nem sikerült. Hogyan is sikerülhetett volna egy ilyen erős vámpírral szemben.
- Én is nagyon szeretlek. – mondtam ki végül, az ellenkezést is feladva és mikor Zara határozottan a szemembe fúrta a tekintetét pontosan tudtam mi fog következni.
A következő pillanatban valamiféle megmagyarázhatatlan ürességet éreztem. Nem tudtam mi történt, de valami… valami eszméletlenül hiányzott. Láttam ahogyan a felettem mániákusan uralkodó nő háttal nekem felül az ágyon, és valami hihetetlenül semmitmondó hangnemben közli, hogy távozzak. Valóban rosszul éreztem magamtól, attól hogy mára egyértelműen csupán egy használati tárggyá váltam. Szó nélkül keltem fel az ágyról, majd anélkül, hogy Zarára néztem volna a saját hálószobám felé vettem az irányt.

Talán ha egy Zarától különböző nővel élnék együtt, jelen állapotomban csupán fölkaptam volna, és az ölemben vittel volna föl a hölgyet az ágyig, ám az én kedvesem merőben más volt. Mintha nem volna ínyére a romantika, hisz habár érzékiségre tanított, az ő részéről a testiség legtöbbször nem szólt másról csakis természetes szükségleteink kielégítéséről. Csupán egy dologról feledkezett meg; én nem vagyok képes kikapcsolni az érzéseimet, számomra elengedhetetlen érzés egy kapcsolatban a szeretet, amit sajnos ezidáig nemigen kaptam meg. Most úgy tűnt végre kimutathatom az érzéseimet, megmutathatom magam teljes egészében a nőnek, akibe az évek alatt fokozatosan szerettem bele, ám valahol a fejemben ott motoszkált, hogy hibát követek el azzal, ha felfedem magam, ezzel együtt talán életem legjobban védett titkát.
Talán ha a fölfelé vezető út alatt nem csupán az éppen elém kerülő lépcsőfokokat bámultam volna szinte megbabonázva, akkor nem telt volna el ilyen csendesen a fölfelé vezető út, ám még mindig hadban állt a szívem az eszemmel és nem tudtam, hogy melyik fog kijönni győztesen.
Zara ezúttal sem fogtam vissza magát, vámpír képességeinek hála rekord gyorsasággal kerültem az ágyra, és természetesen most is ő került felülre, de ezúttal nem keltette azt az érzést bennem, hogy az engedélye nélkül még csak a derekát sem érinthetem. Ez valami más volt. Mosollyal az arcomon, vággyal telt tekintettel néztem a nő szemébe mikor az kiejtette a nevem, majd lehunyt szemmel élveztem az apró csókokat az arcom minden szegletén, és a kellemes bizsergést keltő masszírt. Ahogy a másik befejezte kérését a szemem automatikusan kinyitódott és érzelmek milliói rohantak át a tekintetemen, ám mielőtt akár fejben is megfogalmazhattam volna a válaszom egy édes csók fojtott belém minden gondolatot, melynek valóban át is adtam magam és élveztem minden pillanatát. Kezeimmel a másik fölsője alá nyúltam és végighúztam azokat a hátán, míg nem a ruhadarabot teljesen le nem fejtettem a nőről. A bennem lévő szenvedélyes férfi teljesen megfeledkezett az iménti szavakról, csupán az ő jégkirálynője közelségére vágyott. Megszakítva a csókot ajkaimmal végigkövettem Zara nyakának ívét, egészen le a válláig, ahol a melltartójának pántját arrébb húzva folytattam az apró csókok halmozását. Másik kezemmel hamar sikerült a trükkös női fehérnemű csatját kikapcsolni, majd az apró ruhadarabot még mindig közöttünk tudva magamhoz öleltem a másikat és lassan fordítani kezdtem az álláson. Mindeközben belül reméltem, hogy Zarának ugyanúgy sikerült átadnia magát az érzéseinek, mint nekem, és ezúttal a feminizmusát háttérbe szorítva hagyja, hogy megmutassam neki milyen valójában szeretve lenni.