Váratlan hívás Stefan Salvatore-tól. Mi lehet ennél bizarrabb? Ez a nap is jól kezdődik. Még szinte fel sem ébredtem de máris valami fontosnak látszó ügy miatt hívat a panzióba. Sosem kedveltem túlzottan a Salvatore testvéreket, főleg Damon-t nem. Egy másik életben akár barátok is lehettünk volna, de valahogy szúrja a szemem, hogy mindig megpróbál nekem keresztbe tenni. Stefan mindig Nik dolga volt, nem fordítottam rá nagy figyelmet. Hallottam a 20-as évekbeli barátságukról. Az is csak addig tartott, amíg Klaus-nak nem okozott terhet Stefan, és amíg el tudta szórakoztatni. Rebekah pedig aranyosan beleszeretett. Hát mi ez ha nem családi idill?
Kétszer is meggondoltam, hogy elmenjek-e, de mindig arra jutottam, hogy mi veszteni valóm van? Megölni nem tudnak, elbírni velem meg még úgy se. Hát lássuk mi az a nagyon fontos téma.

Felöltöztem, és Klaus egyik Hibridjével el is vitettem magam a panzióhoz. Szerettem kihasználni, hogy a bátyámnak rabszolgái vannak. Ő mondjuk nem örülne ennek, de hát amiről nem tud, az nem is fáj. Nem mintha annyira érdekelné. Mostanában nagyon el van foglalva azzal, hogy hogyan gyógyítsa ki Elena-t a vámpírságból, hogy több Hibridet tudjon készíteni. Neki semmi sem elég. Akkora hadsereget akar építeni, hogy senkinek a fejében meg ne forduljon, hogy ellene szegüljön. A hatalom nagy úr. Ha Klaus kezében van akkor pedig nagy bajt jelent.
Mikor megérkeztünk utasítottam a „soffőrömet”, hogy kint várjon, de ha valami furát észlel vagy hall jöjjön be. Nem lesz rá szükség,de biztos ami biztos. Nem szeretek meglepődni, és hát ki tudja mi fog történni az elkövetkezendő percekben ahogy besétálok a házba.
A zár már el is fordult, és én bent voltam. Korábban még soha nem jártam itt, nem igazán tudtam merre is vegyem az irányt. Aztán megéreztem az előszobából áradó ital szagot. Ha jól gondolom, már pedig sosem tévedek, Damon issza le magát a kis szerelme, a hasonmás miatt. Olyan szánalmas, ahogy egy nő miatt képesek így egymással vitatkozni vagy együtt működni. Nekünk nincs szükségünk nőkre, ahhoz hogy ugyan ezeket a dolgokat meg tegyük amit ők.
Beljebb sétálok, kezemmel végigsimítom a körülöttem átívelő falakat. Régi építésű ház, már régóta itt állhat.
Megállok a kanapé mögött és egyenesen Damon-t pillantom meg, ahogy a whiskey-s üvegéből kortyolgat.
-Úgy látszik errefelé nem divat a pohár. – belőle nem is néztem ki, hogy ennél többre teljen– Mellesleg szép a házatok. Még szebb lenne, ha nem patkányok laknák. – elmosolyodok és lehuppanok a kanapéra. Kényelembe helyezem magam, karjaimat kitárom. Ha már ők hívtak, akkor otthon fogom érezni magam náluk.
-Hol van a kis hős testvéred? Feleslegesen nem kéne, hogy az időmet raboljátok. – az órámra pillantok majd vissza a még mindig whiskey-t ívó Damon-ra.