-Ugyan Damon, te nem okozol bajt, te magad vagy a baj. Ezen felül viszont be kell látnom, hogy szükség van rád. Nem igazán tetszik az ötlet és gondolom neked sem, hogy együtt összedolgozzunk, de ez elkerülhetetlen, már ha érdekel Bonnie sorsa?- Fürkészve figyelem Damont. Egyenlőre nem látszik rajta a tiltakozás jele. Talán tényleg jótékony hangulatban van. Ez tőle max piásan elfogadható, tehát most se józan, gondoltam. -Te is tudod én is tudom, hogy köztünk a viszony nem felhőtlen és nem is akarom, hogy változzon. Tőlem minél távolabb vagy annál jobb. Most viszont a gyűlölet és a megvetés elé kell helyezni a problémát. - Igazából nem is tudom, hogy magyarázzam el Damonnek Bonnie megmentésének tervét. Az addig még jó, hogy én tudom na, de hogy mondjam el úgy, hogy ő is megértse? Gondolkozz Jer, gondolkozz. Most van rá utoljára esélyed, Damon látszólag figyel vagy tényleg figyel, mindegy. Bonnie elmondta nekem miszerint megmenthetjük és ezzel együtt Silast is kiiktathatnánk. Kettőt egy csapásra ahogy mondani szokták. -Damon, röviden annyi a lényeg, hogy Bonnie elmondta mit kell tennünk vagy tennem. Ezzel együtt Silas is eltűnne a képből. Csupán annyit kell tennünk, hogy egyességet kötünk Silassel - Ez most így egyszerre nagy marhaságnak tűnik. Silassel egyességet kötni maga az öngyilkosság. Tudom, hogy Bonnie tudja mit csinál. Csak azt nem tudom, hogy én jól cselekszem-e? Damon lenne az utolsó mentsváram? Biztos ennyire kétségbe vagyok esve? Valószínű, hogy igen. Kétségbe vagyok esve. Nem szeretném ha ez az utolsó esélyünk is elszállna. Bonnienak itt van a helye velünk és nem a túlvilágon. Mondhatni nekem köszönheti, hogy most ott sínylődik ahelyett, hogy élvezné az életét. Ha másnak nem is nekem muszáj megpróbálnom ezt az egyesség vagy alku dolgot. Egy vadász és maga Silas. Már most olyan jól hangzik. Csak nehogy rám jöjjön a kényszer és fejjel rohanjak a falnak. Nem szabad elbízni magam. Egy furfangos, kegyetlen és visszataszító ellenféllel szemben. -Szóval, mit szólsz Damon? Együttműködsz velem, vagy hagyjalak tovább iszogatni? - Tény, hogy Damon tudja, hogy kell megfeledkezni a bajokról. Én viszont tudom hogyan kell keresztül lépni rajtuk. Damon módszere a pillanat hevében még jó, de utána visszatér a fájdalom és a bajok. Az én módszerem hosszútávon működő képes. Kétségtelen,hogy Damon az érzelmek elfojtásában verhetetlen.
Hatalmas sóhajjal figyelem, ahogy a még része lányok elhagyják a nappalit, majd mikor már nem látom őket, csak a bejárati ajtó csukódása jelzi távozásukat. Arcomra mű kedvesség ül ki. - Igen felkeltetted, örülsz? - Kérdezek vissza mogorván, bár nem tudom, mi értelme volt egyáltalán válaszolni, hiszen néha jó, ha kizökkentenek az izgalmas héköznapokból egy olyan tervvel, ami látszólag cseppet sem érdekel. - Ne csigázz, Jeremy add ki magadból! Ma jótékony hangulatban vagyok! - Bagatellizálom el a hatalmas problémát, azért mégiscsak Elena kisöccse van velem szemben, és bár tudom, hogy a vadász átok miatt nem fogom megölni, mégis annyira jó eljátszani a gondolattal, hogyan is fojthatnám meg egy kiskanál vízben, hiszen amennyire unalmas tud lenni néha, olyan hamar vált át érdekesbe, és olyan információkat rejteget, amin még én is megdöbbenek. Igen, megdöbbentő, hogy az olyan erősnek tartott Bonnie Bennett most halott, és Jeremy meg akarja őt menteni. Még egy sóhaj hagyja el ajkaimat, majd Jeremy mesélni kezd. Határozottsága meglep, s egy pillanatra szemöldököm is megrándul, bár nem hiszem, hogy észrevenné, tisztában vagyok vele, hogy nem fog tágítani, míg a sztori végére nem ér. Így csak ráemelem tekintetem, és hallgatom szavait, hiszen mást úgysem tehetek, vagyis... Tehetnék, de ez most érdekel. - Szóval Bonnie annyira szeretett, hogy a te életedért cserébe a sajátját adta... - Vonom le a következtetést, miközben az italos asztal felé elfog valamiféle undor. Elment a kedvem az ivástól, őszintén mintha ki is józanodtam volna ettől a pár mondattól, de azért azt a bizonyos szondát nem fújnám meg. - És mi a megoldás? - Állom a szemkontaktust, miközben rideg tekintetem nem enged az álcám mögé látni, egy újabb sóhaj hagyja el ajkaimat. - És miért van rám szükséged? Hiszen én mindenki szerint csak bajt okozok! - Fordulok el hirtelen, és kérem számon a fiút, hiszen számtalanszor az orrom alá dörgölte, mennyire utál, és mennyire gyűlölte azt, mikor a nővérével voltam. Most mégis idejön, hogy tőlem kérjen segítséget, mikor én még a nyakát is kitekertem. És megtenném újra, hiszen én sem kedvelem, de el kell viselnem, ha a városban akarok maradni. Pár lépést távolodom, majd ismét megfordulok és a kanapé karfájára ülök keresztbe font karral, és valamiféle választ várok tőle.
-Nocsak felkeltettem a nagy Damon Salvatore figyelmét? Igen, Bonnie már nincs az élők között. A megigézéssel pedig nem próbálkoznék. - Elegem van Damonből. Jó nem kellett volna, hogy ilyen egyszerűen és durván tudja meg, hogy mi történt Bonnieval, de semmi erőm meg hangulatom ahhoz, hogy szájbarágósan adjam be neki a történteket. Így is csendben kellett volna maradnom. De valamilyen szinten megérte ez az egész mert Damon és a ledöbbent ábrázata ritka pillanatok egyike amit soha nem fogok elfelejteni. Szóval valami mégiscsak érdekli. Kezdek ráhangolódni Damonre. Szóval Bonnie holléte igenis érdekli. Még ha meg is lep a dolog akkor is így van. -Érdekel az egész az elejétől kezdve vagy inkább hagyjuk és bulizol tovább? - Néztem felé gyanakvóan. Damonben a legzavaróbb az, hogy néha ki se lehet olvasni az arcából mit érez vagy mit gondol. Felhúz egy maszkot és akkor találd ki mire gondolok játékot játszik. Bosszantó. Most is bármire gondolhat. Lehet, hogy épp azt tervezi, hogy kerülje ki az átkot és nyírjon ki mellékhatások nélkül. -Tudod mit? Teljesen nem érdekel, hogy akarod-e hallani vagy sem akkor is elmondom. Túl régóta tartom már magamban ahhoz, hogy ne mondjam el. - Leültem az egyik kényelmesnek látszó székre és kényelembe helyeztem magam. A gondolataim mindenfele cikáztak csak nem arra amerre szeretném. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Bonnie halála részben az én hibám, tehát jobb ha ott kezdem. -Bonnie azon az estén halt meg amikor bezárta a purgatóriumot és visszahozott engem az élők közé. Nem utazgat sehol csak hazudtam az ő kérésére. Röviden ennyi. Azóta is beszélek vele. Látom, hallom, de nem tudom megérinteni. - Összekulcsoltam a kezem és folytattam. -De most megvan a megoldás arra hogyan is hozhatnám vissza. - Felálltam és egyenesen Damon elé léptem. Az arcából most se tudok kiolvasni semmit. Nem tudom, hogy pont mire gondolhat, hogy esetleg számba veszi-e, hogy segít vagy elküld a fenébe. Nála soha se lehet tudni. Tény, hogy Damonre szükség lenne, de van egy olyan érzésem, hogy bármikor bekattanhat és akkor nem, hogy segítene, de hátráltatna a munkába. Ha egy picit belegondolok abba, hogy milyen lenne a Damon és Jeremy csapat elbizonytalanodom. Úgy alakulna a mentőakció, hogy én a háttérben teszek veszek míg Damon magára vállalja a hős megmentő szerepet és még néhányszor el is tesz láb alól. Szép kis elképzelések. Azért remélem nemsokára Damon is belátja, hogy gyerekesen viselkedik és akkor lehet majd rá számítani komolyabban is.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Konyha és ebédlő Kedd Nov. 19, 2013 9:01 am
A zene szüntelenül zakatol a fejemben, a rádió egy percre sem szűnik meg csendben maradni, és képtelen vagyok eldönteni, melyik idegesít jobban. A zene, amely mintha egyre hangosabbá válna, vagy Jeremy, aki szintén beállt azoknak a lényeknek a sorába, aki meg akarja váltani a nagy Damon Salvatore-t. Nincs szükségem megváltásra, nincs szükségem másra csak arra, hogy hagyjanak békén végre. De ez sajnos nem mostanában fog előfordulni. Unott arccal töltök magamnak egy kellemesen erős vagy húsz éves whiskey-t, miközben felkészülök a legrosszabbra. A két földön alvó lány testén járatom a tekintetem, miközben azt próbálom felidézni, mikor is ájultak el az alkoholmennyiségtől. Szívverésük és légvételük egyenletes, szinte már békésnek mondható. Épp elgondolkodnék azon, hogy fel kellene keltenem őket és megigézve hazaküldeni őket, mikor Jeremy hangja szinte késként hasítja át dobhártyámat. - Ide figyelj Jeremy! Te is és sokan mások összekevertek engem Stefannal! Én vele ellentétben tudom kontrollálni magam, és mindent az irányításom alatt tartok... Nem tudom, milyen tisztogatásról beszélsz... - Kelek fel a kanapéról egykedvűen, ahová beszéd közben dobtam le magam, hangom kissé ittas, de nem vészes. Az az alkoholmennyiség mást már a temetőbe küldött volna, én pedig még élvezem a szabad óráimat. Vagyis élveztem. Egy pillanatra megimbolyog a lábam alatt a talaj, de ebből Jeremy nem vehet észre semmit. A földön fekvő két lány felé lépkedek, majd leguggolok, és finoman pofozgatva ébresztem fel előbb az egyiket. - Menj haza, felejts el mindent, csak arra emlékezz, hogy egy buliban voltál, ahol sokat ittál és nem tudod hogy kerültél haza! - Igézem meg a még félig kómás lányt, aki holdkórosan indul összeszedni a felsőjét és a többi cuccát, miközben én a másik lányt is felkeltem. Vele kicsit nehezebb dolgom van, de végül rám néz, s látom, hogy még nem józan. - Felejstd el ezt a házat és engem, csak arra emlékezz, hogy buliztál, sokat ittál és nem tudod, hogy kerültél haza! - Lassan állok fel, szándékosan húzva az időt, még véletlenül sem nézek Jeremy-re, nemtörődöm stílusom talán még ki is hozza a sodrából, nem mintha érdekelne. Ingem még mindig kigombolva mutat többet felsőtestemből, de nem mintha érdekelne, magamhoz veszem a poharam ismét, és Jeremy-re összpontosítok. - Hogy mi van Bonnie-val? Nem utazgat a nagyvilágban? Jeremy elmagyaráznád miről hadoválsz? - Értetlenkedem, hiszen egy pillanatra magam sem tudom, miről van szó, sőt egyáltalán nem értek semmit, és jó lenne, ha tiszta vizet öntene a pohárba. Tudok Silas-ról, meg egy csomó mindenről, de ez új. Ez az, amit nem értek. - Szóval? Beavatsz engem is a titkos szektád terveibe? Vagy igézzem ki belőled? - Kérdezem még mindig bicskanyitogató stílusban, de tőlem ezt megszokhatták, hiszen ez vagyok én, ha tényleg önmagam vagyok. Nem egy unalmas nyálgép, aki mindent megtesz, hogy jobbá váljon. Én nem akarok jó lenni, mert elvárják tőlem, és én nem akarok elvárások szerint élni. A saját szabályaim jobban tetszenek. Valahogy barátságosabbak... De nincsenek is szabályaim azt hiszem... Kiiszom az italom, és csak forgatom az üres poharat a kezemben válaszra várva, amíg Jeremy összeszedi a gondolatait...
Jaj, hogy a fene vigye már el Damont. A nagyképűsége az egekben van. Hogy mégis mi nyomja a lelkem? Az enyémet semmi, de az már igen nagy gond, hogy az övét se. -Csupán közölni akartam, hogy nem ártana segítened a város megtisztításában. Még ha nem is az emberek miatt akkor legalább magad miatt. Nem tudom mit szólnál hozzá ha már nem te lennél itt a főnök. De te tudod mit csinálsz, isten ments attól, hogy befolyásoljalak én bármiben is. - Talán nem ártana ha megemlíteném neki a Bonnieval kapcsolatos dolgokat is. Bár ahogy végig nézek rajta nem hiszem, hogy akár egy szikrányi érdeklődést is tanúsítana az üggyel kapcsolatban. Viszont ha már itt vagyok csak nem fogom magamban tartani. Még lehet, hogy egyszer abbahagyja ezt a siralmas nem törődöm senkivel mert érzéketlen vagyok figurát. Némi kétség azért van bennem. DE még is miért tartanék bármit is magamban. Azzal nem fogok veszíteni semmit ha elmondom neki. Lehet, hogy érdekelni fogja miután észhez tért. A táncoló lány úgy látszik nem nagyon akarja abbahagyni a ritmusra riszálást. Kezd már egy picit idegesíteni a jelenléte. Az se jó ha itt van Damon közelében és az se jó, hogy hallja amit éppen megbeszélünk vagyis pontosítva én mondok mert Damon ebben a pillanatban sem rám figyel. A szokás hatalma. Én a kis jelentéktelen Gilbert aki csak feleslegesen magyaráz. -Nem akarom megzavarni a meditálásod vagy a fene tudja midet, de még nem fejeztem be amit elkezdtem. Nem csak a támadásokról akartam veled diskurálni hanem Bonnieról is. Tudom hogyan tudjuk visszahozni az élők közé. - Most már, hogy elmondtam amit akartam, látszik, hogy nem sok értelme volt. Végül is Damont se Elena se a támadások nem érdeklik, Bonnie miért érdekelné? Hülyeség volt idejönnöm is. Mit is gondoltam amikor elindultam ide! Feleslegesen tettem egy utat. Mindegy. Most már nem érdekel, ha a magasságos Damon úr nem hajlandó segíteni akkor majd megoldom egyedül. Nem szorulok olyanok segítségére mint Damon, akik ha jobban szemügyre vesszük több bajt okoznak mint amit segítenek megoldani. A táskám a hátamra kapva már fordultam is az ajtóhoz. Csak egy pillanatra fordultam vissza és ez elég volt ahhoz, hogy ne hagyjam szó nélkül a dolgot. -Ha ki szórakoztad magad, akkor engedd el őket! - Tudom ez nem sokat ért főleg az én számból. De mégse hagyhatom, hogy itt szenvedjenek szerencsétlenek.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Konyha és ebédlő Kedd Nov. 05, 2013 9:13 am
Jeremy & Damon
Ma élvezni akarom az életet. Miranda nincs egy hétig, így azt csinálok, amit akarok. Néha terhes "jó"-nak lenni, sőt néha egyenesen irritáló. szerencsére Elena nincs a közelemben. Nem is hiányzik. Szeretek így élni. Nem egy nő van körülöttem, akik arra várnak, hogy megcsapoljam őket, majd ha vége a party-nak, akkor majd szépen elfelejtik az egészet. De rühellem a tasakosat, Mirandát pedig nem kellene megölni... Így szerveztem egy kis magánpartit, melyre az a pár egyetemista lány szinte visítva ugrándozott, én pedig voltam oly nagylelkű, és elhívtam őket a lakásomba, hogy tartsunk egy kis laza partit. Minden lányt megigéztem, mikor megérkeztek, majd inni kezdtünk, töményet, én pedig belőlük. Két lány fekszik a földön, egy még énekel egyet pedig éppen most szabadítok meg a felesleges vér mennyiségétől, mikor hallom Jeremy "Mindenkit észhez térítek" Gilbertet, amint éppen engem keres, de szándékosan nem válaszolok neki, hátha lekopik. De ma nincs szerencsém. - Miért minek látszik? Igen... Ők ketten sokat ittak, szóval ketten maradtak... Ereszd el magad Jerry-fiú! - Megyek oda hozzá, és kicsit szorosabban szorongatom meg a vállát, mint kellene. Ittas vagyok, de még nem részeg. Persze nagyon szépen rá tudok játszani, ha kell, de egyenlőre nyugalomra intem magam, ami persze nehéz a minden lében kanál Gilbertek jelenlétében. Nem is értem, hogy az évszázadok alatt sosem hagyták el eme idegesítő természetüket... - Önsajnálat? Nemtörődömség? Hol élsz te Gilbert? Azt hiszed a nővéred olyan felejthetetlen? - Röhögök bele szó szerint a képébe ezzel bolondnak nézve, mert már napok óta sokkal gyengébb az Elena iránti érzelmem. Talán Mirának köszönhetem, nem tudom, de már nem érdekel, hogy Elena éppen kibe rúgott bele, vagy épp egy tízes skálán most hány pontot kap Katherine alakításáért. Meghallom, amit Jeremy mond, de ő nem tudja, hogy az a gyilkos én voltam... Bár csak öt áldozatom volt, de Jeremy többről beszél... Remek. Szóval valaki mégiscsak leutánoz. - Jer...Jer...Jer... Ne okoskodj bele, hogyan igézek, mert felbosszantasz vele! - Kérem meg egy fél oktávval magasabb hangon, ami annak köszönhető, hogy Jeremy Gilbert igencsak az idegeimen táncol. Ráadásul arcomon megjelenik egy lesajnáló, ugyanakkor iszonyatosan erőltetett mosoly, mely semmi jót nem ígér, ha továbbra is táncolni óhajt az idegeimen. - Szóval bökd ki, mi nyomja a lelked, aztán mehetsz! - Dobom le testemet a kanapéra, mire a lány felém nyújtja a csuklóját, de elment tőle a kedvem. Távozásra igézem, és felejtésre, majd ellököm magamtól, miközben a táncolós lányról meg is feledkezem egy pillanatra. A másik kettő alszik, sokat ittak, vagy én ittam belőlük sokat, de még hallom a szívük zenéjét, mely édes hang számomra... Egy italt töltök magamnak, majd kérdő tekintetem Jeremy-re emelem, hogy bökje ki, mit akar tőlem, utána pedig mehet is...
szavak: 432 zene:Out of Control megjegyzés: Ha nem jó átírom!credit: ♥
Ma is azzal az érzéssel keltem, hogy utálom Mystic Fallst. Annyi keserűséget okozott már az itt élőknek, jómagamat is beleértve, hogy meg se lehetne számolni. Nincs egy olyan hónap mikor valami rendes kerékvágásban folyik. Most is épp egy olyan időszakban vagyunk amikor kétszer meggondolja magát az ember, hogy egyáltalán kimerészkedik-e az utcára. Az utóbbi egy-két hétben megszámlálhatatlan eltűntet jelentettek be és az összes "állattámadás" áldozatává vált. Persze csak kevesen tudjuk ez pontosan mit is jelent. Igen, bármennyire is furán hangzik egy újabb vámpír gyilkol a városunkban. A Seriff megpróbál mindent megtenni annak érdekében, hogy ez ne tudódjon ki, de el se tudom képzelni mégis meddig fogják elhinni az emberek az állattámadásos sztorit. És a támadások mellett még rengeteg apró probléma nehezíti az életet. Itt van például a nővérem Elena. Lassan két éve kiderült, hogy természetfeletti, egy hasonmás. Majd később vámpírrá változott. Még emberként beleszerettet egy vámpírba Stefanba, de az idők során Mégis Damont választotta. Most meg úgy látszik nem tudja eldönteni melyik a helyes út. Rá most nem nagyon tudok számítani, hisz inkább neki kellene segítség. Egyedül aki szóba jöhet az Damon Salvatore. Most valószínűleg a padlón van ami nála nem sok jót jelent. Akkor is szükségem van a segítségére. Ez az ámokfutó vámpír látszólag felelőtlen, a holttesteket ott hagyta ahol épp táplálkozott belőlük. Mintha azt szeretné, hogy megtaláljuk, csak játszik. Damon régen pont ilyen volt, ezért ő a megfelelő személy a megtisztításra. A panzió üresnek tűnik, lehet itthon sincs vagy csak úgy tesz, hogy megússza a velem való kommunikálást, ezt gyakran teszi. De most az egyszer megfog hallgatni ha akarja ha nem. Az emeletről nevetés hallatszik le, de abban biztos vagyok, hogy Damonnek nincs lányos nevetése és az is tuti, hogy a kapcsolatukat sem rendezték Elenával. Ez nagyon nem tetszik. Csak ne az legyen amire számítok. -Damon itt vagy? -Válaszra se méltat, ez jellemző. Biztos be akarok én menni? És ha olyat látok amit nem kéne? Vérbe fagyott hullákat és egy elkábított diáklányt? -Mit művelsz Damon? - Az eszem megáll. Borzasztó rossz hatással van Damonre a szakítás Elenával fogalom. Totál részeg ahogy elnézem és ott hátul egy félmeztelen lány táncol valami rock zenére. Észhez kellene téríteni. Bárcsak ne nekem kellene ezt megtennem, általában ilyenkor törik el nyakam. -Térj észhez Damon, most van fontosabb dolgunk is mint az önsajnálat és a nemtörődömség. Emberek vannak veszélyben. -Nem úgy tűnik mintha ez hatott volna rá. Sose fogom megérteni Elena miért nem tud már végleg dönteni. Vagy Stefant látom búskomoran vagy Damont gyilkos hajlammal. Jobb lesz ha elküldöm a lányt, már így is elég kárt okozott benne Damon, nem hiányzik, hogy lássa amikor egy vámpír tombol és mondjuk megfojt félig egy diáksrácot. Említettem már mennyire utálom Mystic Fallst? Hát tessék, egyszerűen gyűlölöm. -Damon, töröld az emlékeit veled kapcsolatban, ha csak nem akarod, hogy vámpírt kiabáljon. -Komolyan feldühít Damon nemtörődömsége. Értem én, hogy fáj neki az amit Elena tett, de ez még nem ok arra, hogy mások életét tegye tönkre. Kíváncsi lennék, hány ilyen diáklány fordult már meg ebben a szobában az elmúlt héten? Biztos nem tudnám megszámolni egy kezemen, de lehet, hogy kettőn sem. Miért rám hárul mindig az észhez térítés feladata? Főleg Damonnél, mindig akkor futok össze vele amikor borús hangulatban van. Olyankor én járok pórul. Mondjuk erről Elena tehet, Damon egyszerűen bekattan ha arról van szó, hogy elveszítheti a nővérem.
Vampsite
welcome to my world
► Total posts :
1823
ADMINISTRATOR ♔
Tárgy: Konyha és ebédlő Kedd Jún. 12, 2012 2:26 pm
Kezdőlap
Tárgy: Re: Konyha és ebédlő 
