Már hetek teltek el, mióta New Orleansba költöztünk, és végre kezdenek újra sínre kerülni a dolgok. A kezdet nem volt zökkenőmentes, de hát az sosem az. Kicsit aggódtam, hogy hogyan fogunk boldogulni itt, a nagyvárosban. Amióta Ezra felébredt, és végre folytathattuk a többé-kevésbé átlagos életünket, igyekeztem nem túlságosan szem előtt lenni, meghúzódni, hogy ne válhassunk ismét mások céltáblájává. Ezért is elégedtem meg a kisvárosi élettel. De aztán a fiam el akart jönni az apja után, és most itt vagyunk. Érdekes módon nem túl sokáig élvezhettük egykori kedvesem társaságát, nagyon hamar elszólította tőlünk a „kötelesség”. Azt mondta, néhány napra el kell utaznia, mert a városon kívül van dolga, és távol álljon tőlem, hogy hazugnak nevezzem, de akaratlanul is megfordult a fejemben, hogy esetleg előlünk menekül. Igyekszem megértőnek lenni, hiszen talán szüksége van egy kis időre, hogy feldolgozza, amit most megtudott, hogy a fia egyszer csak felbukkant a küszöbén, kétszáz év után. És persze az is lehet, hogy valóban valami sürgős elfoglaltsága akadt. De nehezemre esik nem szkeptikusnak és gyanakvónak lenni, amikor a tét nem más, mint hogy cserben hagyja-e a fiunkat. Ismét.
Ezért is igyekszem olyan hétköznapivá, egyszerűvé tenni továbbra is az életünket, amennyire csak lehetséges. A korábbi tartalékaimból kivettem ezt a lakást a francia negyedben. Takaros és otthonos, de sokáig nem tudnám fenntartani a semmiből, ezért hamar neki fogtam munkát keresni. Az első próbálkozásaim nem voltak sikeresek, főleg az a találkozás Kai-jal. De a mai egy jó nap volt, duplán is eredményes, és alig várom, hogy megosszam a híreimet a fiammal. Apropó, Ezra. Fogalmam sincs, hogy hol jár ilyenkor. Az apjával közös edzéseik hamar félbeszakadtak, úgyhogy biztos új elfoglaltságot keresett azóta, de nem akarok a nyomában lenni, sem őt faggatni arról, hogy mit csinál. Majd elmondja, ha akarja. Hisz félig-meddig már felnőtt, hagynom kell neki egy kis teret, hogy kibontakozhasson. Bármilyen furcsa is ez a számomra.
- Konyha – szólok ki a pult mögül, amint meghallom a bejárati ajtó nyitódását és csukódását, ami azt jelzi, hogy hazaért a fiatalúr. Bár valószínűleg az instrukcióm nélkül is ide találna, ha követi az illatokat. Spagettit csináltam vacsorára, a szósz már elkészült, épp a tésztát szűröm le, és teríteni kell még, aztán neki is láthatunk.