Miután a nő feltápászkodott rólam én is fölültem, majd először jókedélyűen néztem, ahogyan visszavette a fölsőjét, ám ezután úgy kezdte a karomon lévő sebet szugerálni, hogy az kissé már-már megijesztett, és igencsak betegesnek találtam a dolgot. Ezt követően kissé összeráncolt szemöldökkel vettem át tőle azt a pár darab zsebkendőt, amit a sebemre szánt, majd miután azokat rászorítottam a karomra utána akartam indulni az erkélyre, ám az szó szerint rám csapta annak az ajtaját. Úgy tűnt, hogy a lány rosszul lett valamitől, de nem nagyon volt ötletem, hogy mi az, ami ennyire fölzaklathatta. Jobbnak láttam, ha inkább leülök a kanapéra és ott várom meg, hogy vissza bejöjjön, és idő közben a karomra tett zsebkendőt is kidobtam a konyhában található kukába, mivel már alig vérzett a seb, másrészről pedig az ilyen felületi sérüléseknek sokkal jobb, ha szabad levegő éri. Időközben fölvettem a trikóm a földről, de az még mindig nem volt teljesem száraz így inkább nem vettem vissza azt, csupán a kezemben szorongattam és azt bámulva próbáltam átgondolni az egészet.
- Nekem úgy tűnt, hogy sokkal inkább elbűvölt, mint megijesztett. Megmondom őszintén kicsit rám hoztad a frászt. – szólaltam meg miközben a nő végre visszajött és egy puszi kíséretében leült mellém a kanapéra.
Még mindig igen furcsán viselkedett, és sehová sem tudtam tenni a viselkedését. Időközben rájöttem, hogy mégsem volt olyan jó ötlet egy vadidegen nő lakására följönni anélkül, hogy bármelyik havernak is szóltam volna róla, de már késő volt ezen bánkódni. Haza a nő segítsége nélkül egy ilyen kései órában már aligha tudok menni, így nagyon valószínű, hogy az éjszakára itt ragadok, vagy rosszabb esetben a szabad ég alatt kell éjszakáznom, de jelen esetben a megérzéseim azt súgták, lehet, hogy azzal jobban járnék. Egyenlőre azonban a maradás mellett döntöttem és miután bólintottam a tv-vel kapcsolatos kérdésére a másiknak, bátorkodtam föltenni neki egy a fejemben régóta megfogalmazódott kissé kínos kérdést.
- Nem is tudom, hogy mondjam, de nem értettem a neved a zuhogó esőtől mikor bemutatkoztál. – fordultam a még mindig érdekesen viselkedő nő felé, és reméltem, hogy nem fogja sértésnek venni azt, hogy valójában fogalmam sincs hogy hívják, és hajlandó lesz nekem újra bemutatkozni.

A nő válasza alapján hamar lemondtam arról, hogy bármikor is több legyen köztünk annál, ami eddig is volt, és mélyen megdöbbentett az, hogy bizony ez a csaj már 25 éves. Egyáltalán nem látszott ennyinek, a testét pedig, nos, még egy 18 éves is megirigyelte volna. Mikor jobban belegondoltam ebbe az egész szituációba elkezdtem magamnak gondolatban magyarázni, hogy te kisfiú. térj észhez, egy valódi nőnek nem tinédzser gyerekek kellenek, márpedig sajnos én még annak számítottam. A barátaim nagy része már pár évvel idősebb nálam és ennek megfelelően rendre kapom is az oltásokat, de már egy ideje egyáltalán nem foglalkozom velük. Már éppen szálltam volna ki az autóból, amikor a nő egy meglepő pálfordulással megkérdezte, hogy a lakása jó lesz e, mire én abban a pillanatban elengedtem az ajtó kilincsét, és mosolyogva bólintottam. Nem mondom, hogy az út közben nem futott át az agyamon, hogy egy vadidegen nővel ülök egy autóban, és ki tudja hová visz, ám edzett fiú lévén nem igazán gondoltam komolyan ezeket a felmerülő félelmeket. A saját fejemben való bóklászásból egy hatalmas fékcsikorgás rántott vissza a valóságba, mire a másik ismét az ölemben landolt, és olyan hevesen kezdett nyelvével a számban barangolni, hogy azt hittem ott, abban az elhagyatott útrészen megtörténik a dolog, ám ez ismét csupán ízelítőként dukált és ismét elindultuk az autóval. Már nem sokat kocsikáztunk mire beálltunk egy lakótömb garázsába, amiből arra következtettem, hogy bizony megérkeztünk.
Mikor kiszálltunk az autóból hamar a lakása előtt találtuk magunkat, melybe miután végre sikerült valóban be is nyitni hamar otthon éreztem magam. A fölugrott rám és lábait átkulcsolta a csípőm fölött, miközben ismét csókolózni kezdtünk, és miután sikerült az ajtót nagy nehezen becsapni hamar a kanapén találtuk magunkat. Gyorsan lekaptam a még mindig kissé nedves trikómat, majd a lánynak is segítettem ebben, és pár pillanatnyi szünet után ajkaink ismét egymásba forrtak. Ki tudja meddig mentünk volna még el, ha a következő pillanatban egy hevesebb mozdulat hatására nem landolok a kanapé mellett a földön, ahová automatikusan a nőt is magammal rántottam. Hirtelen hangos nevetésben törtem ki, és a hajamba túrtam, majd miután kissé sikerült megnyugodnom a fölöttem lévő nőre néztem.
- Úgy tűnik, a gravitáció ellenünk van. –szólaltam meg még mindig vigyorogva, miközben kezemmel a nő haját a füle mögé raktam, és ekkor vettem észre, hogy a fa dohányzóasztalnak köszönhetően szépen lehorzsoltam a karomat, és egyenletesen szivárgott a vér a viszonylag nagy seb egész területén.
- Na még ez is, remélem tartasz valami elsősegélydoboz-félét itthon. – jegyeztem meg a sérült karomat felé fordítva, és mosolyogva fürkésztem tovább, az arcát, majd vártam mit reagál.