Tyler szélsebesen vágtatott le az emeletről, mikor az anyja nevét kiáltotta. Magam köré csavartam egy lepedőt, de hamar rájöttem, hogy jobb döntés lenne felöltözni. Mivel a ruháink odalent hevertek, elvettem Tyler egyik pólóját az élre hajtogatott kupacból, mely az asztalán pihent, véletlen azonban ügyetlenül levertem a telefonom. Az nagy puffanással esett a földre, én pedig csak felkaptam és reménykedtem, hogy nem hallották meg odalent. Ty hamar feljött, és közölte, hogy Carol egyáltalán nem csapott hisztit amiatt, hogy itt vagyok. Emlékszem mennyire utált, mikor rájött, hogy mi is vagyok. Persze megértem, hisz a fiát védte, csak azt nem tudta, hogy egyetlen gyermeke is hasonló teremtmény, mint amilyen én vagyok. Lebaktattunk a lépcsőn egy kis reggeli reményében, Carol azonban az ajtóban állva méregetett minket. Kicsit lentebb húztam a pólót, ám nem akartam kinyújtani, így visszaengedtem. Ekkor azonban Mrs. Lockwood áldását adta ránk, majd boldogan lépett ki a napfénybe. Mi Ty-jal a konyhába mentünk és beleharaptunk egy-egy almába. Szétnéztem a szobában és elmosolyodtam azon a kupin, amit néhány perce csaptunk. Minden a földön hevert, én pedig ismét felpattantam a konyhapultra és mosolyogva, almával a kezemben lóbáltam lábaimat. Tyler közelebb lépett, egészen a lábaim közé és a combomat kezdte ritmikusan ütögetni.
- Tyler? - mosolyogtam rá - Nagyon szeretlek. - suttogtam és széles mosolyra húztam számat. Ő is elmosolyodott és lágy csókot nyomott ajkaimra. Miután megreggeliztünk mindketten lezuhanyoztunk és visszamentünk a konyhába. Komolyan akartam beszélni vele Klausról.
- Ty. - néztem rá komolyan - Hogyan állsz... A kötelékkel? - kérdeztem elcsendesülve. Aggódtam a haragja miatt, de muszáj voltam hallani a válaszát.

Szenvedélyes volt. A konyhapult egy nagyon érdekes helyszín ilyen célból, de ez teszi izgalmassá az egészet. Lesöpörtem minden megtalálható tárgyat róla, nem érdekelt, hogyha eltört valami, majd felültettem rá Carolinet. Csak kapkodtuk a fejünket, az idő elvesztette értelmét. Ott markoltam ahol csak ért, és Ő is ezt tette. Ilyen heves szexben nem volt részem már vagy egy éve. Hiányzott. Az érzés, ami vele jár, az felejthetetlen. Már magamévá tettem Cart, amikor kocsi fékezését hallottuk a bejárat előtt, én pedig kidülledt szemekkel néztem ki az ablakon. Ez volt az egyetlen dolog, amit abban a pillanatban. Még bámultuk az ablakot, amikor tűsarkúk kopogását lehetett hallani a lépcsőn és kulcs zörgést. Car kapott észbe elsőként, gyorsan figyelmeztetett, hogy menjünk fel, én pedig felkaptam az ölembe és felrohantam vele a lépcsőn. Mindketten nevettünk, érdekes helyzet volt. Épp hogy beléptünk a szobámba, anyám már kiabálta is a nevemet.
- Mindjárt jövök. - suttogtam. Végigsimítottam a vádliján, majd könnyedén lefejtettem magamról testét. Azt mondta, siessek, én pedig válaszul még egyszer megcsókoltam. Maga köré csavart egy lepedőt.
Lebaktattam a lépcsőn. Nem tudom, Carol miért hívott le, de biztos, hogy nem valami jó dolog lehet. Megromlott a kapcsolatom vele, miután megtudta, hogy Caroline vámpír. Megmutattam neki, hogy én is egy szörnyeteg vagyok, és így kell elfogadnia. Bár megértette, még mindig nagyon távolságtartó, ezért is tölt kevesebb időt itthon. Amikor szóba elegyedtünk, kiderült, hogy üzleti úton volt, és hogy csak valami papírokért ugrott be. Hirtelen egy puffanást lehetett hallani az emeletről. Rákérdezett, hogy van-e itthon még valaki, én pedig nem akartam neki hazudni. Épp elég hazugságot hallott már tőlem, ez csak rontott volna a helyzeten.
- Csak Caroline. - sütöttem le a szemem. Nem tudtam, milyen reakciót várjak el tőle. A lehető legfurcsább válasszal rukkolt elő. Csak annyit mondott, hogy 'ne legyetek túl hangosak'. Nem tudtam mire vélni ezt. Egyik napról a másikra megkedveli? Úgy ejtette ki ezeket a szavakat, mintha mi sem történt volna. Nem tudtam mit reagálni, igazából akartam valamit mondani, de visszaszívtam a levegőmet. Szó nélkül felkapott valami aktát, majd kibaktatott a házból, én meg csak ott álltam, és néztem, ahogy a kocsi elhagyja a ház területét. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat hogy megnézzem, nem történt-e baj a puffanás miatt, de szerencsére csak a telefonját ejtette le. Megkérdezte, hogy meghallotta-e Carol.
Meg. - feleltem. - De nem csinált hisztit, sőt! Azt mondta, vagyis csak annyit mondott, hogy ne legyünk hangosak. Én meg csak ott álltam. - Caroline éppen annyira nem értette az egész helyzetet, mint én. - Ha csak nem akarod folytatni ott, ahol abbahagytuk, menjünk le reggelizni. - mondtam, mire Car sem ellenkezett. Kielégültem, ennyi izgalom egy napra bőven elég volt, szóval inkább most a kaja mellett döntöttem. Lementünk a lépcsőn, Ő elöl, én követtem. Meglepetésünkre Carol ott állt az ajtóban. Sóhajtott egyet, és közölte, hogy ezt nehéz kimondania, de ha mi ketten együtt akarunk lenni, ő nem áll az utunkba. Válaszképp csak mosolyogtunk, majd bezárult anyám mögött az ajtó.
Azta. - mondtam. Caroline kuncogott, és az arcomra nyomott egy puszit. - Gyere Car, együnk valamit. - határtalan megkönnyebbülést éreztem. Talán most megjavulhat a kapcsolatom az anyámmal. Végre.
Leültünk a konyha asztalhoz, és bekaptunk egy-egy almát reggeli gyanánt. Én pedig reménykedek egy jobb holnap érdekében. Ha ennél jobb lehet egyáltalán.

Tyler végül csak kinyitotta az ajtót. Felléptem a verandára és bátortalan csókot leheltem ajkaira, ám reakciója nem a várt volt. Keményen csókolt vissza, miközben fenekembe mart. Elmosolyodtam miközben ajkaim az övére tapadtak. Behúzott az előszobába és becsapta utánam az ajtót. A falhoz nyomott miközben a nyakamat csókolgatta és harapdálta, kezeivel pedig a ruhámból hámozott ki. Én is megszabadítottam a pólójától, s szép lassan minden ruhadarabjától. A lábaimat simogatta, én pedig ott markoltam bele, ahol értem, leginkább a hátán és a karján. Kérdését nem igen tudtam megválaszolni, hisz ami számon kijött, az halk sóhajba folyt át. Ölébe kapott és a konyhába vitt. Az asztalra ültetett, amelyik kezével pedig nem tartott, azzal lesepert mindent az asztalról. Csak gyertyák, szalvéta, s egy terítő volt a gyönyörű asztalon, így szerencsére semmit nem tört össze, bár nem hiszem, hogy zavarta volna, ha valami eltörik. Szenvedélye igazán meglepett, hisz a múlt éjszaka után úgy gondoltam, ilyen szintű igényeit egy darabig sikerült kielégítenem. Habár sokáig távol volt, így nem hibáztattam, hogy minden a szex körül forgott. A tegnapival ellentétben, ma egyáltalán nem finomkodott, de nem is vágytam rá. Ott mart húsomba, ahol ért, a hasamon, a lábaimon, a hátamon, a melleimen, a karomon, semmi nem maradt ki. Végül egybeolvadva öleltük át egymást, mikor egy autó hangját hallottuk. Tyler kinézett az ablakon, majd elkerekedett szemekkel bámult kifelé.
- Tyler? - néztem rá zavartan. Magassarkú kopogására lettem figyelmes, így már nem volt szükség a magyarázatára, tudtam, Carol jött haza. Ty az ölébe kapott és felrohant velem az emeletre. - A ruhák. - hívtam fel figyelmét a lent heverő textilekre. Ám már kattant is a zár és az anyja hangját hallottam, ahogy fia után szól. Tyler felkapott egy boxert és egy pólót, majd szenvedélyesen megcsókolt. Tarkóját szorongattam, lábaimat derekánál összekulcsoltam. Megsimította a vádlimat, majd egyszerű mozdulattal lefejtette magáról végtagjaimat. Adott egy puszit a számra és elindult a lefele lépcsőn.- Siess. - suttogtam utána, miközben egy kiterített lepedőt magam köré csavartam.