there's no sweeter innocence than our gentle sins

Ms. Brown & Mr. Silverston

Tulajdonképpen nem számítok arra, hogy eljön, de ettől függetlenül egy plusz csészét is kikészítek arra az esetre, ha mégis megtenné. Nem ismerem eléggé nem foglalkoztam ezzel különösebben. Csupán következtetéseket vonhatok le abból, ahogy ezidáig viselkedett irányomba. Én vagyok az egyetlen, akit ismer, és tudja, hogy boszorkány vagyok. Egyedül van vele, és ha ebből indulok ki, el fog jönni annak ellenére is, hogy megmutattam azt, mire vagyok képes. Legalábbis ha a látottakból ítélve így fog tenni. Minden bizonnyal fél tőlem, és emiatt még azt is beleszámolom hogy késni fog, annak ellenére, hogy tudja, mennyire nem szeretem a pontatlan embereket.
Ha viszont a másik oldalról nézem, akkor már nem vagyok olyan biztos abban, hogy eljön, hiszen hiába az emésztő kíváncsisága, ha ezek után kerülni fog. Nem csodálnám azt sem, ha leadná az okkultizmust, és keresne valamilyen más tárgyat. Nem érint meg mélyen, bármit is dönt, hiszen el voltam nélküle is, és eztán is el leszek majd. Az erő, amit birtoklok képes engem számára sebezhetetlenné tenni, és bármit próbálna terjeszteni rólam, senki nem hinne neki. Viszont ezt nem nézem ki belőle egyedül. Minden más, amit eddig gondoltam bejött, és valahogy nem nézem ki belőle, hogy alantas eszközökkel próbáljon engem lejáratni akár az egyetemen, akár a magánéletben. Túlságosan is tiszta a lelke ahhoz, és pontosan ezért vágytam az erejére. Az ő tisztasága még érintetlen, nem fertőzte meg a sötétség, ezáltal az ereje is hasznosabb lenne így számomra.
Mégsem tettem meg, mert valami miatt mégis megszántam őt. Megváltozott a véleményem, annak ellenére, hogy sosem tettem ilyen. Akit kinéztem magamnak, az most lenn hever a rejtett pincémben, avatatlan szemek elől bűbájjal elfedve. Ő volt az első, akivel nem tettem meg. Most már mást kell kitalálnom, ezek után már én magamnak kell megfertőznöm a lelkét, hogy el tudjam viselni magam mellett. Természetesen akkor, ha eljön.
Percekre megfeledkeztem Miss Brown-ról, és az egész két nappal ezelőtti események sorától, és a könyvre fordítottam minden figyelmemet. A teám is elhűlt, így kénytelen vagyok felmelegíteni. Gyűlölöm a hideg teát, így mély levegőt véve fogom a kezeim közé, és felmelegítem a csésze tartalmát. Ekkor hallok meg tétova lépteket magam mögött, mely közeledik.
- Örvendek a szerencsének, Miss Brown - köszönök neki figyelmen kívül hagyva a csípős megjegyzését. Ajkaimon egy lágy mosoly jelenik meg, de ezt nem láthatja, hiszen nem fordulok felé. Csak az ajkaimhoz emelem a csészét, és egy kortyot iszom belőle. - Egy teát esetleg? Verbéna - hangom ugyanúgy hűvös, mégis talán egy kicsit közvetlenebb. Összecsukom az előttem heverő könyvet, és arra várok, hogy leüljön mellém. Közben kitöltök egy kis vizet a termoszból, majd beleejtek néhányat az említett növény szárított változatából, és tenyeremet felemelve forrósítom fel a másik teát is. - Sokan nem tudják, mit rejt az erdő, sokan nem tudják, hogy milyen értékes dolgokat hanyagolnak el. Például az a kút - igazából nem tudom, hogy miért beszélek hozzá. Minden bizonnyal nem fogja érdekelni, de én ettől függetlenül beszélek. nem nézek rá, a kutat fixírozom, mely rozoga, ám mégis pompás darab. - Azt mondják, ha kíván az ember, majd iszik a vizéből beteljesül, szerintem csak egy babona, habár a kívánsága teljesülhet - csak most veszem a fáradtságot, hogy felé pillantsak. Ha mögöttem van, akkor hátra fordulva, ha pedig mellettem, akkor csak oldalra pillantok. Nem láthat az arcomon megbánást, habár nem vagyok boldogtalan a tudattól, hogy itt van. Nem is értem, miért érzem ezt, de nem foglalkozom vele.
- Nem fogok bocsánatot kérni azért, amit tettem, szóval ha ezért jött, sajnos csalódást kell okoznom, immár sokadjára. Nem a maga embere vagyok, és a módszereim sajátosak. Ha önnek ez nem tetszik, akkor az ellen nem tehetek, ez a maga döntése, nem az enyém - lassan kortyolok egyet a teámból, és szavaim nem tükröznek megbánást, vagy bocsánatkérést. Csupán szavak, melyeket komolyan gondolok. Nem bánom, amit tettem, mert a megbánás az egy olyan emberi érzés, mely csupán hátráltatna engem.

előzmények

Selymes ajkait végighúzta a kulcscsontomon, miközben ujjai az oldalamon fel-alá cikáztak. Szívem dobogását a torkomban éreztem és egyre szaporábban vettem a levegőt. Testével rám nehezedett, s hosszú hajába túrtam, még közelebb vonva őt magamhoz. Nem láttam az arcát, korom sötét volt a szobában. Egyre feljebb haladt, mind az ajkával mind az ujjaival. Most már az arcomat csókolta, kezét pedig a vállamon húzta végig. Abbahagyta, reagálásképp felnyögtem a vágytól és a párnáról felemeltem a fejemet. - Ne.. kérlek - könyörögtem és erős kezek nyomtak vissza az ágyra. Ujjai a nyakam köré fonódtak és erősen szorongatott. Nem kaptam levegőt. Kezeimmel kalimpáltam, próbáltam segítségért kiáltani, de egy hang se jött ki. "Phesmatos Insendia." ~ mondtam el magamban a varázsigét és világos lett az egész szobában. Ahogy az arca kikörvonalazódott előttem, úgy hagyta el a torkomat egy hatalmas sikoly.
Rögvest felültem az ágyban és idegesen kapkodtam ide-oda a fejemet. Ez csak egy rossz álom volt. Nem volt itt.. A kollégiumi szobámban az összes gyertya égett, annak ellenére, hogy nem gyújtottam meg őket. Álmomban beszélhettem. Óvatosabbnak kell lennem, még szerencse, hogy nem voltak lakótársaim. Felkeltem és még mindig tompa fájdalmat éreztem a nyakamon, odanyúltam megmasszíroztam majd a fürdőszoba felé siettem.
Magam köré tekerve a törölközőt, visszamentem a szobámba. A gyertyákat már elfújtam és helyette a villanyt kapcsoltam fel. Egy ismeretlen tárgyat véltem felfedezni az íróasztalom közepén a laptopom mellett. Egy sárga boríték volt. Körbe néztem a szobámban, de még mindig csak én tartózkodtam egyedül itt. Ez vajon itt volt mikor felkeltem, vagy fürdés alatt csempészte be valaki ide? Dr. Silverston itt járt a szobámban? Tényleg.. arra nem is gondoltam, hogy hogyan kerültem ide. Az utolsó emlékem a boltjához köthető, ahol összeestem a fáradságtól.
Az ágyra leültem és a még kibontatlan borítékot helyeztem az ölembe. Bántott.. És ez nekem rettenetesen fájt, az álmomat pedig nem tudtam hová elhelyezni. Fura volt. Na mindegy, igazából az lenne a helyes döntés, ha kidobnám a borítékot úgy, ahogy volt, hisz valószínűleg tőle kaphattam. Kíváncsi természetem azonban nem engedte meg ezt, William is megmondta, hogy egyszer ez fogja okozni a vesztemet. Ó.. William, most először hívtam a keresztnevén, még ha csak a gondolatomban is. Megrázva a fejemet feltéptem a borítékot. A tartalmát óvatosan szedtem ki; egy grimoire, az üvegcse és egy térkép. Megráztam a borítékot és egy cetli kirepült belőle. Egy két nappal későbbi időpont szerepelt rajta, de helyszín nem. Azt akarta, hogy keressem meg egy helymeghatározó varázsigével.. Még az oldalt is bejelölte a grimoire-ban és a kellékeket is megadta hozzá. Nem tudom, hogy mi tévő legyek..
***
Szerencsére hétvége volt, így nem kellett kimozdulnom a biztonságot nyújtó szobámból. Nem mentem be a boltjába, nem kerestem a társaságát, viszont minden egyes percben az ajánlatán agyaltam. Elvégezzem, s keressem meg, vagy hagyjam az egészet? Igazából azt kéne eldöntenem, hogy tovább szeretném-e folytatni, vagy sem.
Kiterítettem a földre a térképet, a grimoiret magam mellé tettem a vére pedig alig egy karnyújtásnyira volt tőlem. A függönyök be voltak húzva, fényforrásként egyedül csak a gyertyák szolgáltak. Meg akartam adni a módját az első, önálló varázsigémnek. Az üveget a kezembe vettem és hol azt hol a térképet figyeltem. Most e két dolog segítségével fogom megtudni tartózkodási helyét? Egy próbát megér, úgyis csak egy lehetőségem van.. A vért a térképre cseppentettem és hangosan felolvastam a könyvben lévő idegen szöveget elég béna akcentussal.
- Phasmatos Tribum Nas Ex Veras, Sequita Saguines, Ementas Asten Mihan Ega Petous - sikerült mivel a vér elkezdett mozogni a sík talajon. A külvárosnál megállt, az erdőben. Most komolyan? Szorít az idő és mire kijutok oda.. Remélem megéri a fáradság.
***
Őrült ötlet volt a magassarkú, minden egyes lépésemnél ügyelnem kellett arra, nehogy orra essek. A bogarak is szállingóztak körülöttem, nem voltam túrázós kedvemben. Egyszer valami olyasmit mondott nekem, hogy összhangban kell lennünk a természettel. Akkor ezért választotta ezt a helyet?
- Silverston! - kiáltottam a nevét, felesleges elé tenni a doktort, lehet nem is tartózkodott a közelemben. - Kérem, feleljen már elegem van a.. - torpantam meg, mivel megpillantottam őt nekem háttal a földön ülve. A félelem hirtelen hatalmába kerített és immár lépteim bizonytalanok voltak.
- Tessék, itt vagyok, de remélem nem akar ismét megkínozni. Ígérem, én is viselkedni fogok - jegyeztem meg enyhén csípősen, de csak azért, mert még mindig rettenetesen haragudtam rá. Nehezen felejtek, és nem hiszem, hogy egy hamar túl tudom magam tenni rajta.  

dr. silverston & dorothy

brownston. ণ la belle mixtape ণ pötty

there's no sweeter innocence than our gentle sins

Ms. Brown & Mr. Silverston

Két nap telt el azóta az eset óta. Valamiért akkor úgy éreztem, hogy az a tökéletes pillanat arra, hogy végérvényesen eltüntessem Dorothy Brownt az életemből, és csupán az erejét használva váljon egy eszközzé az életemben. Nem értem, hogy miért nem tettem meg végül, hiszen nem magyarázat az, hogy a tanoncom bejött, és miatta nem tettem meg. Több alkalommal látott már, mikor megtettem, és szerencsés, hogy ő nem tartozik közéjük. Benne megláttam az erőt, amit másban nem. Egy pillanat törtrésze volt csupán, mikor meggondoltam magam, és értetlenül állok ezelőtt, hiszen nem szokásom csak úgy megváltoztatni a véleményemet. Nem láttam benne a kellő erőt, ráadásul akkor és ott nagyon kihozott a sodromból, ezért megérdemelte volna, hogy többé nem ébredjen fel.
Sokat járt a fejemben az eset, mégsem úgy, mintha bántam volna, csupán azt az egyet sajnálom, hogy még mindig két lábon jár az emberek között. Túlságosan is hozzászoktam a természetéhez, még akkor is, ha kihoz a sodromból. Az órámon ugyanúgy jelen volt, de nem fordítottam neki nagy figyelmet, csak beszéltem, ahogy eddig is tettem, majd beszedtem a beadandójukat, és elengedtem őket. Sietősen távoztam, mert mint mindig, sok dolgom volt. Sokan azt hiszik, hogy csak bemegyek, ledarálom az anyagot, és onnantól nincs semmi dolgom, holott helyettesként igenis sok feladatom van. Mindamellett figyelemmel kísértem Miss Brown számláját is, ami igencsak azt jelzi, hogy ha tovább tologatja a fizetést, el lesz tanácsolva az iskolából. Kár érte, hiszen jó diák, de ha megtörténik, semmi nem áll az utamba, és végre megtehetem azt, amit két napja nem tettem meg.
- Viszlát! - köszöntem el egy vásárlótól pár órával később, majd bezártam utána az ajtót. az egyik régi órára nézve rá kellett jönnöm, hogy lassan el kell indulnom, még akkor is, ha Miss Brown nem jön el a találkozóra. Viszonylag hamar odaértem, és mindent elhoztam, ami szükséges lehet. Úgy döntöttem, ebben az időben a szabadtéri teázás megfelelő program lesz még akkor is, ha egyedül teszem. Egészen addig megyek, míg meg nem találom azt a régi elhagyott kutat, majd leterítem a plédet, és leteszem a kosarat, majd mindent előkészítek. A szokásos verbéna teát fogom inni, amint kiázik a teafűből az aromája. Egyik lábamat kinyújtom, a másikat pedig felhúzva veszek elő egy könyvet, hogy olvasni kezdjek. Ez sem egy egyszerű könyv, hanem egy grimoire, szinte már megszállottan fejtem meg az ilyen jellegű könyveket, hogy értsem mi van benne. Ha nem jön el, legalább feltöltődöm energiával, ami mostanában jól jön számomra is...