Az általunk ismert kegyetlen világban az ember életében két dolog biztos: az egyik, hogy egyszer mindnyájan meghalunk, a másik, hogy jövőnket a sors kezében tudhatjuk le. Hisz sorsunk csillagainkban van megírva egy felső erő által és ez ellen nem tehetünk semmit.
Az én sorsom is ott lett megírva és akárhogy is küzdök ellene, előbb utóbb úgyis utolér. Az én sorsom nem más, mint egy be nem teljesedett, mérgezett szerelem. Futhatok előle, elköltözhetek a világ túlsó oldalára, szívem választottját úgysem tudom elfeledni. Ő már beleírta magát Katherine Pierce botrányos életébe.
Itt állok a Salvatore ház nappalijában, épp a kanapén ülök és egy egész jónak tűnő könyvet olvasgatok; de csak próbálom olvasni, hisz gondolataim leginkább egy férfi körül járnak. Egy sármos és igen izgató férfi körül; és most nem Damonra célzok…nem, szerencsére ő elvan foglalva a maga gondjaival jó messze innen, így egyből kapva az alkalmon besettenkedtem ide, a villába egyetlen kicsinyke céllal. Egy céllal, vagy nevezhetjük azt vágynak is, aminek be kell teljesülnie.
Amióta visszatértem emberként Mystic Fallsba még nem találkoztam Vele, csakis az idősebbik testvérrel; hagyjuk meg, az a találkozás sem volt semmi, de most azt akarom, hogy Miss Pierce kisasszony még inkább beleírja magát a történelembe. De nem egy ilyen ápolatlan külsővel!
A vastag kötetet visszaraktam arra a poros sarok-menti polcra, majd Stefan külön rezidenciájára siettem, viszont hálószobája ajtójánál megtorpantam. Utolsó ittlétem óta nem változott semmi, az íróasztala ismét könyvektől teli, egyik kedvenc műve mellet idős pennáján már meglátszik a kor hagyatéka.
Ujjaimat végig simítom éjjeliszekrényén, ahol egykoron az én portrém is állott; az érzések csatát vívnak megmaradt szívemben. Véletlenül hozzáérek finom, selyem tapintású párnájához; ekkor kissé megtorpanok, majd felemelem azt és beleszippantok. Igen, ez az ő illata! Óh, milyen rég is volt már, hogy… - várjunk csak, ilyenre nem szabad gondolnom! Én most ezt nem tehetem! Ez csak összezavarna. Kilököm a párnát a kezemből, az leesik az ágyra, én pedig már futok is a fürdőszobába. Muszáj kicsit felfrissülnöm a nagy találkozás előtt, ilyen elhanyagolt megjelenéssel biztos nem tennék mély behatást Stefanra.
A habok befedik az egész testemet, olyanok, mint egy-egy bárányfelhő. Az illatok is fennségesek, van köztük kókusztej-, vanília- és persze levendula-aroma. Kicsit talán a mennyekben is érzem magamat, de ki nem szeretné ezt a gyönyört?! Annyira elmerülök az élvezetekben, hogy észre sem vettem egy darabig, valaki járkál a házban. Igen, jól sejtem, ez Stefan! Hallom a hangját, a jellegzetes lépteit.
Elgondolkodok, hogy mit is kellene csináljak: másszak ki a kádból? esetleg maradjak benne? de ha ki is másznék, “elfelejtettem magammal hozni törülközőt”. Áh, inkább maradok a kádban, hisz bizonyára már hallott arról a hasonló helyzetről, amikor ugyan ezt Damonnal is megcsináltam; de ez most más!
Izgulok, azt hiszem ki is pirultam. De nem baj, hisz úgysincs rajtam arcpír. Oh, vajon látsszon ki a jobb- vagy a bal lábam a vízből? Vagy inkább csak a fejem pompázzon a hófehér habok fölött? Atyaég, mindjárt itt van! Inkább a jobb lábam…
Gondolataim csak egy dolog körül forognak: hogy megnyerjem magamnak Stefant és ezáltal már egy vámpír is az oldalamon álljon. Ő megtudna védeni, hisz úgyis olyan jó abban.
Itt van, itt áll előttem az ajtóban. Megdöbbent – amit nem is csodálok, de nem fürkészem tovább a reakcióit, nem tétovázok tovább, hanem minden elszántságommal megszólítom:
- Üdv neked is, kedves “idegen”.  – arcom izgulástól ég, ajkaim megduzzadtak, pupilláim kitágultak. – Hoztál magaddal törülközőt? – majd a szokásos Katherine mosoly ül kipirult orcámon.