ღ zene: Goodbye, Kai! ღ megjegyzés: Hello, mate ღ

Amikor a lelked fekete, mint a sötét éj leple, amikor a szívedben nem él más, mint a feketeség jelentősége, amikor minden szívdobbanásod üresen csendül fel, s reménytelenül, s a bosszút óhajtod magát már csak, nos akkor jössz rá, hogy mennyire is magányossá váltál, hogy mennyire egymagad maradtál, hogy mennyire érzéketlen lettél. Igen, érzéstelenné váltam. Köszönhetően minden történésnek, s ha valaki megkérdezi tőlem, hogy miért vagyok pszichopata, akkor csak annyit felelnék röhögve, mert élvezem. Malachai.. milyen szép név, nem de bár? Csak a hülye szülők adják ezt a gyereküknek, ugye? Mintha ettől gonosznak kellene éreznem magam, vagy pedig szörnynek. Van valami eme névben aláírom, de jobban szeretem a Kait. Kai Parker.. Parker? Hagyjuk is! Mélyen felsóhajtok, és elmosolyodok a Bonnie nevének kiemlítésére. Bámulatos, hogy az a nő újra, s újra besétált a csapdámba. Szép emlékek azok, igazán. Fojtogatom a kocsiban a nyakánál, ahogy elkapom, beleszúrom a vadászkést a gyomrába, ami Jossyé volt, berakom egy csomagtartóba, és rázárom azt. Hasba lövőm egy nyíllal, hmm.. mit csináltam még vele? Ja, igen, elkezdtem elszívni az erejét. Mert voltaképpen nem vagyok boszorkány. Mások erejét elszívva tudom használni csak eme képességet. Na minek is gondolkozom ennyit rajta? Szánalmas volt, s én élveztem a szenvedését. Kontra én: tizenöt millió, null pedig az ő javára. Bár kétszer, vagy esetleg háromszor kinyírt, de feltámadtam. Váó! Tádám, én!
-A kis elfáradt, hasonSilas.-Mondom szórakozottan a szavakat, ahogy ő megáll, én pedig tovább futok, mert hát miért is ne? Mikor távolabb kerülök tőle, nos megállok. Mély levegőt veszek, és szétnézek a házak között. Tyler Lockwood.. a húgica pasija, mármint valami ilyesmit olvastam a csoda készüléken. Tehát meg kellene találnom. Áh, egy járókelő. A lehető legnyugodtabban sétálok a közelébe, majd érdeklődöm tőle, hogy merre is lakik ez a bizonyos fickó. Okéé, akkor holnap meglátogatom az ebédidőmben. Egyetlen mozdulattal hagyom ott a nőt, majd visszasétálok Silas papához. Áh, Silas papa kocsit tört, ahogy elnézem. Na mindegy. A lehető legnyugodtabban rejtem el magamat, hogy aztán a hátánál öltsek a láthatatlanból valót.
-Nos mit is fogunk enni?-Kérdezem mellette sétálva pimaszul, hisz ez is egy főmomentum, mármint, hogy együnk, ha már ennyire vendéglátóan meghívott. Amúgy ha nem, akkor pedig az étteremben fogok étkezni, de akkor az ott dolgozóknak annyi. Játékosan elmosolyodom végül, majd Silasre pillantok, majd egy bizonyos házra, ami minden bizonnyal az övé. Valahogy sugárzik róla, hogy Silas.-Hé, az ott nem a lakásod?-Mutatok oda félúton, hisz többet eszem ágában nincs sétálni. Nem, nem vagyok lusta, csak még programom van mára. Fel kell keresnem a Mystic Grillben a húgomat.