world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (28 fő) Kedd Szept. 24, 2013 12:06 am-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
írta: Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
írta: Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
írta: Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
írta: Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
írta: Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Share| .

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
ԅ new orleans
► Age :
28
► Total posts :
431

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Pént. Feb. 20, 2015 10:54 pm


Kol & River

Igazán nem tudom már, hogy jelenleg mit is érzek pontosan. Részben örülök, mert végre felfogta, hogy igazam van, én nem ártottam neki és legalább nem akarja leharapni a fejem minden második szavamért. Részben pedig szíven üt az, hogy ennyire nem tud megbízni bennem. Legszívesebben bevágnám most a durcát... Viszont nem teszem, hiszen ott van bennem az a gondolat, hogy neki is igaza van. Soha nem volt körülötte senki akiben megbízhatott volna, akkor bennem miért is bízna? Főleg, hogy nem is igazán ismer. Merthogy nem ismer... Maximum egy órája vagyunk itt. Talán idővel majd változik a véleménye, de még tényleg nagyon, de nagyon korai lenne. Bár tény, hogy ő már eleve úgy áll hozzám, mintha én lennék az ellensége, csak tudnám miért! Tudtommal nem ártottam neki, és tényleg nem is tervezek. Ha bántani szeretném, akkor bizony már rég megtettem volna, és még csak eszembe sem jutott volna, hogy befogadjam ide éjszakára. Vagy pontosabban, éjszakákra. - Rendben. Én nem erőltetek semmit, nem is várom el, hogy ilyen gyorsan megbízz bennem, de ha kell itt leszek... És ez a ház is itt lesz, ha éjszakára kellene máskor is. Csak ha lehet legközelebb ne törj rám! - Elmosolyodom, próbálom oldani a feszültséget. Következő pillanatban pedig sikerül igencsak meglepnie. Jóformán belém fojta a szót is szavaival. Meglep. Nagyon. Néhány perccel ezelőtt még le akarta szedni a fejem, most pedig kijelenteti, hogy hajlamos megvédeni a testvérétől... jobban mondva bárkitől aki ártani akar a "szép bőrömnek". Fogalmam sincs mire értette ezt, de gyanús. És egyben örülök. Hogy is ne örülnék annak ha egy ősi vámpír... Ez esetben boszorkány, a védelmemre száll. Igazából ez baromi furcsa tőlem, hiszen vadász vagyok, és nem kellene elfogadnom, de most mégis muszáj. Kemény fába vágtam a fejszém... - Hát valószínűleg nem fogok ellened fordulni. Semmi kedvem hibriddé változni. - Jelentem ki egy egyszerű vállvonással. Nem fogok nekiállni most itt köszöngetni, elvégre ő még csak el sem akarja fogadni a segítségem. Én meg majd akkor köszönök neki bármit is, ha majd komolyan oda kerül a sor... Ha már megmentett a testvérétől.
- Hm... Ez igazán rendes tőled. Reméltem, hogy valaki még értékel. - Mosolyodom el ismét és közben rájövök, hogy ez a bizonyos Kol Mikaelson épp az imént bókolt nekem. Ez tényleg egyre gyanúsabb. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az egyik legnagyobb ellenségemből lesz egy szövetségesem. Érdekes... Már csak azt kell kitalálnom, hogy mit mondok az apámnak. Kétlem, hogy ez neki tetszeni fog. A fenébe!
- Nos, ha így gondolod, akkor főleg várlak bármikor... Ha alvásról van szó, ha iszogatásról. - Mielőtt még bármi mást is mondhatnék, hirtelen ugrom egyet, mikor megcsikiz. Hát ismét sikerült jól meglepnie. Felnevetek aztán pedig csak bólintok. - Mondjuk akár mondhattad is volna, hogy fáradt vagy és már itt sem vagyok...Jó éjszakát! - Ezzel én ott is hagyom a hírhedt Kol Mikaelsont, majd a saját hálóm felé veszem az irányt.


ennyi szó▲ cool kids ▲ béna egy záró xD





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
402
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Kedd Feb. 17, 2015 9:41 pm





To: My Darling



"My name is Revenge.."


Az élet eshetősége mindig is vonzott engem, s kár lenne tagadnom, hogy mostan jobban féltem eme világon, mint bármi mást. Olyan esendő lettem, s könnyűszerrel levadászható, ha csak egy pillanat alatt elszúrok valamit, avagy épp nem figyelek oda, akkor integethettek is az én drága életemnek, és onnantól kezdve halottá leszek nyilvánítva örökre, hisz nincs immár túlvilág.. összeomlott. Nem akarok meghalni, túl sok időt vesztegettem el a koporsóba, sőt sohasem élhettem igazán ki magam. Egyszer már eltávoztam, s még egyszer nem akarnék. Mély levegőt veszek, és megrázom a fejemet, hisz jelenleg nem haldoklom, sőt igazság szerint élvezhettem az életemet, a bosszúmat, és majdan a nem sokára következő elégtételemet, amelyet az összes családtagomra kiterjedően fogok alkalmazni. Ők akarták végül is, hisz nem én mondtam nekik, hogy ne törődjenek velem.. gyerekes lennék? Meglehet, de a bosszúmat ezen tény ellenére sem fogom leállítani, s ahogy erre gondolok egy hatalmas nagy vigyor jelenik meg az arcomon, ezáltal pedig Isten akaratával is, de elégtétel önt el belsőleg. Oh, álljunk csak meg! Milyen Isten? Nem is hiszek én abban, szóval röhögök már a gondolatmenetemen.. az ital kezd az agyamra menni minden bizonnyal. Igaz ittam én már eleget a mai nap, de hát kell a lazulás, és az egyfajta megnyugvás a lelkemnek ezen ok szerint. Mélyen szívom magamba a levegőt, és finoman oldalra döntöm a fejemet, ahogy méregetni kezdem őt. Eszméletlenül makacs vagyok, de nem csodálkozhat ezen! A mai világban, ha a saját családjában nem bízhat az ember, akkor kiben? Ki lehetne azon egyed, akiben feltétel nélkül megbízhatsz? Épp ez az senki.. ha elárulnak, ha hátba támadnak, ha nincs kire számítanod, akkor megtanulod a magányt, s egy által azt, hogy óvatos légy másokkal. Képtelen vagyok bízni, de legfőbb értékben az egoizmusom, és az önérzetem beszél, amely nem hagyja, hogy segítséget kérjek. Nem vagyok én sem gyáva, sem kezdő kis pályás, ha majd kellesz, akkor nagy nehezen, de biztos megfogom kérni rá... de az sem most lesz ugyebár. Szóval ugorhatnánk tovább? Ah, nem.. válaszolnom kell valamit, de mégis mit mondjak, hogy ne kapja fel a vizet, vagy hogy ne dobjon ki azon a bejárati ajtón azon rögvest, hogy kinyitom a szám? Nehéz dolog szót érteni egy nővel, főleg akkor, ha az tökéletesen passzol is hozzád, mert nemhogy csak én vagyok makacs, de ő maga is az, sőt rám erőszakolja magát, amit élvezhetnék jobbik esetben, de kérem.. Kol vagyok; KOL! S én nem kérek sem segítséget, sem szánalmat, sem pedig semmit.. csak vészhelyzet esetén, hisz ez a taktikám. Igen, ember vagyok, és ezáltal vétkezhettek, bár nekem minden tulajdonságom áldás, és nem épp a vétek kategória.
-Egyrészt igazad van, hisz nem vétkeztél ellenem, de azon mit nem lehet megérteni, hogy nem kell a segítséged? Nem tudok bízni benned, sajnálom, de nem megy.. élj ezer évet együtt a Mikaelsonokkal, és akkor majd te is megtanulod azt, hogy csak magadra számíthatsz!-Mondom keserű hangszínen, hisz még mindig bánt a régi sérelmek egyfajta élménysorozata, de már nem sokáig, mert bosszút esküdtem, s tán helytelen mindezen tettem, de ők sem kegyelmeztek nekem, akkor én miért szánjam meg őket? Kegyetlen vagyok, kíméletlen, és gonosz, s ennek módja szerint fogok eljárni.. mindenkin számot veszek, és megtanulnak velem együtt számolni. A kín teszi ki majdan az életüket!
-Nem vámpír, hanem hibrid.. nem mellesleg senki sem bánthat.. azaz ha mellettem állsz, és szövetségesek leszünk, akkor én nem hagyom. Nem kell félned, hisz egy ujjal sem érhetnek a szép bőrödhöz.-Mondom halkan suttogva a szavakat, és már magamat is kábulatba ejtem vele, persze csak udvarlók, mint minden random nőnek, aki nekem tetszik. Ez már egy bevett rossz szokás, sőt igazából a vámpíri létemből maradt rám. A nők egyfajta élvezetet jelentenek, azaz nyújtanak az ágyban, de ez másik témakör.-Majd elmondom, ha minderre egy szép nap szükséged lesz.-Röhögöm el a dolgot, hisz nem hiszem, hogy hibrid lesz.. azaz Klaus nem lehet ennyire őrült, vagy de?
-Ez éles túlzás.. a tárgyak, az eszközök, és a technológia van a hasznomra.-Mutatok körbe a lakásában.-Te nem, mivel nem tárgy vagy, hanem egy személy, akit értékelni kell.-Kacsintok egyet, ahogy a szemeibe nézek, és ekkor elkap valami különös érzés. Jó a társasága, szeretem, hogy ennyire makacs, és daccol velem szemben.. mégis mi van velem? Felsóhajtok, és hirtelen egészen mást kezdek el figyelni.
-Minden alkalmat megragadnék az iszogatásra.-Mondom egy kacér mosollyal az ajkaimon, ahogy megiszom az összes italt, majd a poharat egyszeribben az asztalra helyezem.-Mert meg kell hálálni, hogy itt alhattok egy éjszakát nálad.-Válaszom mosolyogva, ahogy hirtelen gondolattól fogva megcsikolom őt, így pedig arra kényszerítem, hogy felálljon a kanapéról, és felálljon.-Most, ha megbocsátasz, akkor jobb, ha alszom.-Húzom le könnyedén a cipőket a lábamról, majd elfekszek a kanapén.-Neked is szép álmokat gyönyörűségem, és akkor holnap, addig is millió csók.-Röhögöm el magamat, majd egy könnyed varázslat által lekapcsolom a világítást, és elfordulva a kanapé felé végül elalszom..
Reggelre virradóan voltaképpen már itt sem vagyok, csupán egy cetlit hagyok, amelyen az szerepel 'köszönöm', és egy reggeli várja őt a tálcán. Ennyire még volt időm, de ideje neki látnom az újabb napnak, és irány a célom elérése.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
ԅ new orleans
► Age :
28
► Total posts :
431

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Kedd Feb. 17, 2015 5:49 pm


Kol & River

Istenem! Ez a boszorkány egyszerűen... Hűű! Esküszöm nyugtató kell hozzá. Bár ahogy elnézem neki sem ártana valami bogyó. Már nem tudom eldönteni, hogy paranoiás-e vagy valami egyéb baja van. Egyszerűen kiakaszt a viselkedésével, hogy mindent máshogy értelmez, mint ahogyan kellene, minden mögött lát valami rosszat, nem képes egy kicsikét sem bízni bennem, pedig azt hiszem adtam már rá okot, elvégre megmentettem egy rakás vámpírtól, valamint befogadtam ide akár több éjszakára is, miközben simán ki is dobhattam volna. Nem értem, hogy akkor mégis mi baja van... Miért nem bízik bennem? Miért akarja még mindig kiforgatni minden egyes szavam? Próbálok nyugodt maradni és nyugodtan válaszolni is, szeretném ha megbízna bennem, elvégre máshogy nem működhet ez az egész. Addig természetes, hogy nem fogja elfogadni a segítségem, amíg nem férkőztem a bizalmába. Amíg ez nem történik meg, esélyem sincs. - Abszolút még csak nem is gondoltam rá, nyugodj már meg! Nem akarok neked semmi rosszat, ha észrevennéd éppen segíteni próbálok, még ha te ezt nem is hagyod. Semmi rossz, hátsó szándékom nincs! Ha nem hagyod, hogy segítsek, az a te döntésed... Mindenesetre én itt vagyok, és ha szükséged lesz rám, szólhatsz. És örülnék ha nem szednéd le a fejem, azt hiszem én nem ártottam neked! - Mordulok rá idegesen, és nagyon remélem, hogy felfogja mit akarok. Kezd szinte rosszul esni tőle, hogy ő csak folyamatosan támad, míg én próbálok kedvére tenni.
Szavai hallatán először csak megrázom a fejem, ellenkezni akarok, de aztán mielőtt megszólalnék, szerencsére elgondolkozom. Rá kell jönnöm, hogy igaza van... Talán jobban járnék ha részben vámpír lennék, elvégre attól még nem kell embereket ölnöm. Viszont én mégsem szeretnék átváltozni. A családom miatt, az elveink miatt. Hogy is lehetnék úgy továbbra is vadász? Nem vadászhatok a magamfajtákra... Az túlságosan is álszent lenne és béna. Gyávaság. Ráadásul a szüleim levadásznának mielőtt bármit tenni tudnék. Soha nem bocsátanák meg nekem, hogy hagytam magam átváltoztatni, még ha nem is önszántamból történne. Ők sajnos nem szokványos szülők. Nekik többet jelent egy vámpír halála, mint a család. Tehát bennem is csak a vérszívó dögöt látnák, nem pedig a lányukat. Na, meg semmiképp sem szeretnék Klaus-tól függeni, nem szeretném minden kívánságát lesni... Gyűlölöm őt! - Amint hibrid lesz belőlem, a szüleim levadásznak. Te magad is láthattad azokat ott kint... Rám uszítanák őket. Egy vadász családból származom, nem nyelnék le azt a békát, hogy az egy szem lányukból vámpír lett. - Megrázom a fejem, aztán megvonom a vállam. Szerencsére csak néhány pillanatra tudok szomorkodni, ugyanis következő mondatával igencsak felkelti a figyelmem. - Meg lehet törni a kötődést? Hogyan? - Na jó, ez még nekem is új. Miért nem hallottam róla? És ő honnan tudja? Jó, valószínűleg tudja, elvégre Klaus a testvére. Hát hogy is ne tudná, hogy hogyan tudja elvenni tőle a hibridjeit? Biztosan jó fegyvernek is szolgál az ősi hibrid ellen, elvégre nem hiába akar engem sem átváltoztatni.
- Szóval minden ami létezik a bolygón, a te hasznodra van? - Muszáj ezen felnevetnem. - Tehát akkor én is a te hasznodra vagyok? - Felvonom a szemöldököm és csak pimaszul vigyorgok vissza rá. Az már egyszer biztos, hogy tele van önbizalommal, de ez talán elfogadható, vagy inkább csak várható, egy olyan személytől, aki több mint ezer éve ezen a világon van. Mondjuk kisebb-nagyobb kihagyásokkal.
- Ezt most úgy mondod, mintha a közeljövőben is szeretnél még együtt iszogatni... - Oldalra billentem a fejem. Mondjuk annak mindenképp örülök, ha nem akar a nyakamba varni egy halálos betegséget. Miután koccintottunk, én is belekortyolok az italba, de ezuttal nem húzom le mindet. Nem lenne túl szép látvány ha néhány óra múlva részegen fetrengenék itt. - No, és miért is ittunk épp rám? - Bukik ki belőlem hirtelen a kérdés, egy aprócska mosoly kíséretében.


586 szó▲  Something New ▲ nagyongáááz Embarassed 





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
402
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Szer. Feb. 11, 2015 8:06 pm





To: My Darling



"My name is Revenge.."


Minden érzelem lehet szélsőségesen magával ragadó, őrületbe kergető, és egyszerre mégis keserűen édes. Megéltem már az emberi vonások kellegének szinte majdnem minden perspektíváját, kezdve a jótól, a rosszig, persze bevallva komolyan még sohasem voltam szerelmes.. s a családot is, mit egykor kiskoromban szerettem, mára tiszta szívemből gyűlölettel fogadom csupán el. Hisz mint tudni lehet a hit, és a bizalom egy idő után megrendül, főleg, amikor is egy-két személy hátba szúr, s olyanokat tesz, amit éppen nem várnál. A családunkon belüli árulások, kihasználások, és megvetések száma ezer év alatt szinte rengeteg volt. Kezdve azzal, hogy a bátyám eltávolított, a húgom könnyedén elfelejtett, s Elijah valami.. valami olyannak titulált, ami nem épp kedveskés a lelkemnek. Anyám kihasznált, apám semmibe nézve mészárolt volna le, csak mert Klaust akarta mindenáron megölni. S csoda számba menő egyeseknél az, hogy hogyan lehettünk ennyire gonoszak, kegyetlenek, és érzéstelenek, holott a háttéri sztorit senki sem ismeri rajtunk kívül, vagy ha mégis, akkor képtelen felfogni a jelentés árnyalatát. Bár mélyen talán szeretem őket.. hisz a család, az család, de jelen esetben oly mérhetetlen düht táplálok feléjük, hogy egyszerűen képes lennék őket bármiféle módon hátba támadni. Csak az nyerhet, aki megteszi azt, amit szeretne, nem? Én pedig bármire képes vagyok a céljaimért, persze elsősorban az életemért, ezért is nem húzok ujjat azonnal bárkivel, mert akármennyire is konok vagyok, és hirtelen haragú, ha tudom jól, hogy egy csettintés által elvehetik tőlem azt, ami mindennél fontosabb; ez pedig az életem, melyre még egyszer nem lesz lehetőségem. Ilyenkor szánom-bánom, hogy a régi testem az enyészetté, és nem vámpíri mivoltomban vagyok. Hiányzik a szexi, és maximalista korlátlanul elragadó énem, hiányzik, hogy bárkit az uralmam alá hajthattam ősi vámpírként.. hiányzik a vér íze, az, hogy korlátlan szabadságom volt, s nem lehetett akármivel, sőt akárhogyan megölni engem. Persze ez sem rossz, hisz imádom a boszorkányságot, és magukat a boszikat, mert elbűvölően elvarázsol, de szánalmas emberi lényként élni borzalmas. Nekem legalábbis nem jön be.. s ha valaki erre rácáfol, akkor kinevettem, hisz semmi érdemleges nincs ebben a pornak való életben, azonkívül, hogy magába foglal mindent a halandó szó, miszerint egyszer meghal, s csupán por, meg hamu lesz.. az enyészett veszi magába zárva el a testet. Egyszóval, aki azt hiszi nem bántom az embereket téved; nagyot téved.
-Igazad van, nem mondtad ki, de ezzel az árnyalati kiejtéssel utalsz rá..-Vágom rá hirtelen a szavaira, amit gondolok. Ilyen vagyok nyílt, egyenes, megmondom, amit kell, és kitartok az elképzeléseim mellett makacs ragaszkodással.-Mit fogadjak el? A segítséged? Kösz, de nem.. tudod megtudom védeni magam, és tudod elérem a céljaimat, ha pedig majd segítség kell, akkor kérek, oké?-Vonom fel pimaszul a szemöldökömet, ahogy nemet nem tűrő hangon szólalok meg. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy képes még mindig a meggyőzésre, holott láthatná már, hogy nekem nem kell semmiféle segítség, vagy szánalom, vagy felajánlás.. szeretek az önmagam úrra lenni, és szabályok nélkül élni. Egyszóval megvédem magam, kitartok, és megszerzem bármi áron azt, ami nekem kell.
-Figyelj... nos nem tudok érvelni jól, de a hibridségben lehet valami jó, ha azt nézed. Persze nem a "Klaus talpát nyalom" verzió, de az jó pont, hogy nem szenvedsz átváltozásnál, halhatatlan vagy, erősebb egyes vámpíroknál.-Ecsetelem finoman a dolgokat, persze csak a jófejűség látszatáért, bár nem igazán hat meg a félelem.. sőt kimondottan elborzasztó, hogy fél.. már párdon, de ez erkölcstelen, ezek gátolják a személyeket.-Nem mondom azt, hogy engem különösebben foglalkoztat ez, de ha az leszel.. meg lehet törni a kötődést.-Mondom megnyomva az utolsó néhány szót, hogy ne adja fel hirtelen, hisz még van remény, bár én nem hiszek eme szánalmasságban, inkább abban hiszek, hogy teljesül az, amit kigondolok.
-Mindig is ott volt. Tudod minden, ami létezik eme bolygón az én hasznomra van, sőt szeretem otthon érezni magam..-Ejtek meg egy pimasz vigyort rápillantva. Számomra semmi sem akadály, sőt milyen akadály? Úgy átlépek rajtuk, s megszegem őket, ahogy annak rendje, és módja adja.. egyszóval élvezem, hogy azt tehettek, amit csak akarok, és senki sem gátolhat engem, mert akkor az illető megjárná.-Ah, de kedves vagy, édes.. tudod jelenleg még nincsen vírusos betegségem, ami halálos, de ha majd lesz figyelmeztetlek.-Kacsintok, és végül elnevettem magam a dolgon.
-Hé, hé, hé.. ennyire szörnyű nem vagyok.-Nevettem el magam, ahogy őt kezdem el nézni.-Igaz nem épp a legjobb hírnevem van, és hasonlítok a bátyámhoz, de hidd el ő maga százszor rosszabb, mint én, persze a magam módján én sem vagyok a tisztaság erkölcsi mintaképe, és nem is leszek sosem.-Rántok vállat könnyedén, majd összekoccintom az üveget a poharával, aztán megemelem.-Rád, kedvesem.-Mosolyodok el pimaszul, és egy ártatlan pillantáson belül beleiszok az italba.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
ԅ new orleans
► Age :
28
► Total posts :
431

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Szer. Feb. 11, 2015 3:31 pm


Kol & River

Soha nem gondoltam volna, hogy találkozok még nálam keményebb fejű élőlénnyel ezen a földön. Úgy tűnik tévedtem, ugyanis ennek a férfinak valószínűleg kőkemény betonból van a feje. Egyszerűen lehetetlen rá hatni, vagy legalábbis szuperképességem kellene, hogy legyen hozzá. Szörnyű! Nem értem, hogy lehet valaki ilyen. Miért nem hagyja, hogy segítsék neki? Talán csak fél, hogy hátbaszúrnám. Végülis az ember kiben bízna legjobban, ha nem a családjában? És ha az a család sajnos elárulja, akkor minden oka megvan rá, hogy mindenki másban csak a rosszat lássa, és nem pedig a jószándékot. Pedig most egyáltalán nem a rossz szándék vezényel. Komolyan segíteni szeretnék neki, hiszen látom, hogy igen nagy bajban van. Én pedig szinte kötelességemnek érzem, hogy minden emberi lénynek segítsek, főleg ha vámpírokról van szó... de lehet szó boszorkányról is, elvégre ha másokat bánt akkor nincs mit gondolkozni. Nem csak azért ölöm meg a vámpírokat sem mert vérszívók, hanem mert kiírtsák az emberiséget.
- Ne forgasd ki a szavaim! Egy szóval sem mondtam, hogy kezdő vagy... Csupán felajánlottam a segítségemet. Fogadd már el, az istenit! - Az utolsó mondatot kissé hangosabban mondom, jóformán ráförmedek, de nem érdekel. Ha ez kell ahhoz, hogy végre rábólintson, én nem keressen további kifogásokat, akkor beleverem a fejébe. Ha nem hagyja magát, majd kidobom a vámpírok közé, és meglátjuk mire megy velük. Kétlem, hogy túl sokra menne, miután egy varázslat sem fog rajtuk ki. Jó, persze valószínűleg nem lennék képes kitenni őt, főleg miután abba legalább beleegyezett, hogy itt maradjon éjszakára. Valahogy majdcsak eljut az agyáig, hogy semmi hátsó szándékom nincs ezzel az egésszel.
- Sajnos, mint kiderült... Katherine vére tökéletesen alkalmas újabb hibridek tenyésztésére, így tehát bármikor csinálhat belőlem is azt. De akkor gondolom nincs semmilyen szuper varázslat a tarsojodban, amivel meg lehetne ezt akadályozni. - Felsóhajtok majd vállat vonok. Úgy néz ki, egész hátralévő életemben menekülhetek a sorsom elől, vagy épp az a rohadék elől. Nagyszerű! Bár reménykedem benne, hogy meg tudok egyezni Klausszal. Szerzek én neki annyi lelkes farkaskát, amennyit akar, csak engem hagyjon békén. Bár tartok tőle, hogy nem fog megelégedni a munkatársam megölésével. Amit természetesen igen nehéz volt megmagyarázni a főnökömnek. Még szerencse, hogy nem kerültem börtönbe miatta!
- Azt azért látom, hogy az önbizalmad a helyén van. - Mondom, enyhén felvont szemöldökkel, egy pimasz kis mosoly kíséretében, majd következő kérdésén flnevetek. Komolyan ennyire finnyás lánykának gondol, hogy nem akarnék utána inni? Sokkal de sokkal rosszab dolgokat is megtettem már annál, mintsem mások után ittam. - Hát ajánlom, hogy ne legyen valami halálos, vírusos betegséged! - Bököm meg a vállát viccelődve, miközben még mindig vigyorogva tartom oda a poharam, hogy töltsön bele újat. Mikor ez megtörtént, ismét beszélni kezd, így megtisztelem a figyelmemmel. Belekortyolok a pohár tartalmába, de nem sok kell hozzá, hogy azon nyomban ki is köpjem azt. Kol Mikaelson. Aztamindenit! Na ezt most emésztenem kell... Ó te jó ég! Mostmár aztán végképp értem, hogy miért küldött ennyi vámpírt rá az apám. Pedig még ha nehezemre is esik belátni, nem tűnik annyira veszélyesnek, mint amennyire én azt gondoltam. Most is úgy érzem, hogy egyáltalán nem hazudik ezzel a bizonyos gonosszal kapcsolatban. Talán azelőtt sem volt ő olyan nagyon gonosz, még ha embereket ölt is. Ami természetesen nekem nem tetszik, de akárhogyis... Most nincs szüksége arra, hogy halandók vérét vegye. Így adhatok neki egy esélyt, mielőtt esetleg megölném gondolkozás nélkül.
- Szóval Kol Mikaelson. Hát... Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is itt fogok veled iszogatni. - Mondom még mindig meglepve, aztán hozzáteszem a következőt is. - De akármilyen furcsa is... Örvendek, Kol! - Felé emelem a poharam egy koccintásra.


586 szó▲  Something New ▲ nagyongáááz Embarassed 





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
402
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Hétf. Feb. 09, 2015 8:14 pm





To: My Darling



"My name is Revenge.."


Annyiszor néztem már a tükörbe, s pillantottam meg önmagam, de mindig is képtelen voltam beismerni, hogy csupán egy sértődött kölyök vagyok, aki, ha nem kapja meg, amit szeretne, akkor lázongásba kezd, mint valami szófogadatlan kamasz. Hirtelen elönt a harag, s hamar szembe kerülök akárkivel, egyszerűen képtelen vagyok túllépni a saját magam büszkeség határán. Persze mindezt csak amiatt adom elő, hogy kissé könnyebbé tegyem az így is már elviselhetetlen életet, amellyel illetek annyiszor. El sem hiszem néha már, hogy ezer év telt el.. hosszú idő, túl hosszú, de ami mindebben az elborzasztó az a múltam árnyalataiban rejlik. Az, amit megéltem, és amit megélni vélek a napjaim alatt egyszerűen szörnyű.. kénytelen voltam álarcot felvenni, és adni azt a fajta valakit, aki vagyok. Máskülönben már rég felemésztett volna a fájdalom érzete, amelyet elsősorban a sérelmeim elviselése hordozz. Csalódtam minden családtagomban egytől egyig, és kár lenne tagadnom, hogy nem ezen családra vágytam. Tisztán, és nyíltan közlöm, amit gondolok, az pedig nem más, mint a valóság, hogy a saját családom elviselhetetlen közeg. Nem vagyok jobb, hisz erről szó sincs csupán utálom a gondolatát, hogy oda születtem, ahová, hogy a családi gondolat annyit jelentett mindig is mindenkinek, hogy hogyan szúrja hátba a másikat, s tegye el ezzel láb alól.. lám tessék, én is képes lettem erre, hisz ők tettek ilyenné. Az élet átkozottá tett, egy szörnyé, s én mostan bosszút állok mindenért, mi egykoron szenvedést adott nekem, hisz nem lesz még egyszer oly alkalmi lehetőség, hogy meghátráljak, hogy meghunyászkodjak, s hagyjam magam.. nem rendelem senki alá sem önmagam!
-S azt hiszed én kezdő vagyok velük szemben?-Hangomban fellelhető némi irónia, ahogy felszólalok. Igazság szerint az elmúlt időszak, s a halotti létem, sok mindenre ráébresztett, s megláttam azt, amit évekkel ezelőtt, sőt ezer év alatt egyszer sem, hogy hogyan is tiporhatja el bárki a család létet, amely szent lehetne, s már magában sérthetetlen. A gyász... mennyi időt töltöttek vele? Foglalkoztak velem, s azzal, hogy elmentem talán ezáltal örökre? Ugyan, szántak rá huszonnégy szép kerek órát, sőt valaki ezt sem tette meg. Míg persze Klaus Marcelt tudta siratni száz év elteltével is.. itt a kérdés; ki a fontosabb a család, vagy holmi idegen? Sosem vettek számba, s lám nem is fognak.-Engem immár nem lehet félretenni, s a segítséged.. nos tekintve a helyzetet nem sokat érnél velük szemben.-Jegyzem meg a magam pimasz módján az igazat, mely teljességgel jelzi a szándékot. Nem lenne képes Klaus ellen fellépni, hisz gyenge, törékeny.. mármint onnan tekintve, hogy egy ősi hibrid, meg ő.. nos hetedhét határos fogalom.
-Hmm.. hibrid? S azt, hogy? Ugye tudod, hogy ahhoz emberi hasonmás vért kellene innod miután meghaltál, s feléledtél? Ha ez nem történik meg, akkor meghalsz egyszerűen.. s a jó Isten sem támaszt fel.-Vonok vállat szánakozó pillantással, mint aki sajnálja a helyzetet, holott Katherine a hallottak szerint ember.. igen, tökéletesen emberi, de benne a gyógyír van, azaz mennyi lenne az esélye egy valódi hibridnek? A gyógyír szétszedné a leendő alany belsőjét, felemésztené.. lehet tévedek, de legalább logikázok egy cseppet, és nem úgy, mint a nagy okos bátyám, aki abból is hibridet akar teremteni, akiből nem lehet, azaz lehetne, de nincs hasonmás.. Klaus, és a logika.. nos a logika javára egy null az állás.
-Oh, ezt nem is kell mondanod, hisz tudom.-Vonom fel a szemöldököm pimasz módon, ahogy megejtek egy könnyed mosolyt az arcomon. Játszian élvezetes a szórakozás, és maga a tudat, hogy ennyire szabad, s merész elvű vagyok. Nincsenek szabályaim, gátlásaim.. csak élvezem azt, amim van.-Akkor csak tessék.-Iszok bele az üvegbe ismét, ahogy őt figyelem. Egészen gyorsan megissza az italt, majd mellettem foglal helyet, ahogy felém tartja a poharát.-Képes vagy utánam inni?-Kérdezem tőle röhögve.-Ám legyen.-Bólintok rá erősítésként, majd töltök a poharába italt. Eléggé érdekesen hangzik ez az este még nekem is. A neve hallatán végre legalább megtudom ki is ő, azaz hogyan szólítsam a későbbiekben.-Ki tudja, kedves.-Vágom rá egy csábító, mégis ártatlan pillantás keretében, ahogy épp beleiszom az italba. Majdhogynem félre nyelek, amikor meghallom a Mikaelson megnevezést, és azt, hogy melyik vagyok.
-Az, amelyik halott.-Válaszolom könnyedén, majd leteszem az üveget a nem messze lévő asztalra, amelynek a lapja... végülis mindegy milyen.-A nevem Kaleb.. azaz azt akarom, hogy mindenki ezt higgye, de igaz Mikaelson vagyok. Ősi vámpír voltam, míg meg nem öltek, csak mert nem akartam a világra szabadítani a gonoszt, aki tönkretette volna ezt a Földet..-Sóhajtok fel.-Becses nevem; Kol Mikaelson.-Ejtem ki meghajolva, és némi büszkeség fölénnyel, ahogy rápillantok, majd a földre szökik a tekintettem.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
ԅ new orleans
► Age :
28
► Total posts :
431

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Hétf. Feb. 09, 2015 1:41 am


Kol & River

Életemben nem láttam senki szemeiben ennyi dühöt, ennyi haragot, és ennyi fájdalmat, mint amennyi ennek a srácban van. Sajnálom őt, viszont részben kicsit meg is ijeszt. Az egyszer biztos, hogy nem lennék egyik családtagja sem, sőt... Semmilyen ellensége nem lennék, nem szívesen kerülnék akárcsak az útjába sem. Bár a legutóbbi már megtörtént, hiszen itt vagyok. De ha úgy nézzük, akkor épphogy ő került az én utamba, tehát ez nem számít olyan rossznak. Szörnyen veszélyesnek tűnik nekem, és megállíthatatlannak. Fogalmam sincs, hogy megpróbáljam-e megállítani őt... Valósznínűleg nem járnék túl nagy sikerrel, és amíg nem rendez vérfürdőt, amíg nem halnak meg miatta emberek, talán nem is kellene semmit szólnom. Elvégre nem egy rakás ember megölésére készül, hanem természetfeletti lényekére, ami nem olyan rossz dolog azért. Ki tudja, egyszer még megjelenhet egy farkasvadász is. Én is ugyanúgy természetfeletti vagyok, csak épp próbálok nem ártani embereknek.
- Nem akarom megoldani, csupán felajánlom a segítségem... Ki tudja, talán még jól fogok jönni a közeljövőben. Ne utasíts el mindenkit magad mellől, főleg hogy az ellenségeid biztosan mindent megtesznek annak érdekében, hogy félretegyenek téged. - Mondom egy apró vállrántással. Ezt neki is be kell látnia... Nem ismerem ugyan azokat az embereket, dehát senki sem üres kézzel megy az ellenség elé, és ezt neki sem szabadna. Lehet, hogy ostoba vagyok amiért egy totál idegen boszinak felajánlom a segítségem, de egyszerűen úgy érzem  muszáj... Elég csak a szemeibe nézni, és megkapod ennek miértjét. - Nyugalooom! Mondtam, nem megoldást keresek! - Ismét közelebb lépek hozzá, nem tudom mit tegyek. Fogalmam sincs hogy mit lehet tenni ilyen esetben. Mivel nyugtathatnám meg? Mindenesetre engem megnyugtat következő szavaival. Az egy éjszaka is valami, addig is talán jobb belátásra tudom bírni. Jobb ötlet híján, most ezzel is be kell élnem, így egyenlőre nem kötekedem vele, csak bólintok egyet, jelezve hogy megértettem, és egyben azt is, hogy nyugodtan maradhat.
- Nem... Nem vagyok hibrid. Még! De félő, hogy hamarosan az leszek. Klaus kivetette rám a hálóját, bármikor eljöhet értem, talán már az ajtóban áll. Legutóbbi találkozásunk nem sült el túl jól. - Önkéntelenül is nyelek egy hatalmas nagyot az emlékkép miatt, amiben a nagy hibrid épp kiszorítja belőlem a szuszt. Igazából máris jobb, hogy végre elmondhattam valakinek ezt a dolgot, és végre nem kell emésztenem magam rajta. Főleg, hogy reakciójából ítélve nem úgy tűnik mintha épp örülne neki. Viszont következő szavaitól konkrétan leesik az állam. Hirtelen rájövök, hogy mégis milyen családról is beszél. Mi a...? Mostmár értem, hogy apám miért küldött rá egy rakás vámpírt. Valószinűleg azt hitte, hogy egy ősi vámpírral állnak szemben. Ez a srác egy Mikaelson. Boszorkány. Na most aztán végképp nem tudom mit kezdjek vele. Nem ölhetem meg, hiszen nem ártott senkinek tudommal, ráadásul ősöket akar megölni. Ez pedig bizony jó! Még a végén ő segít nekem, nem is fordítva. Basszus, ezt most alig hiszem el... Igaza van, szükségem van az italra, amire elég pimasz módon csapott le. - Szóval megkínálsz a saját otthonomban, a saját italomból? Nagyon kedves vagy! - Felnevetek, aztán az asztalhoz lépek, és jobbik kezembe veszem a pohárkát. - De igazad van, ezek után szükségem van az italra. - Mondom, majd meghúzom a poharam tartalmár, egészen addig míg meg nem látom az alját. Aztán egy gyors mozdulattal mellette termek, és helyet foglalok a kanapén. Muszáj leülnöm, mielőtt még összeesek itt... Felé tartom a kiürült poharat és várok a töltésre, közben pedig válaszolok kérdésére. - Még ha nem is a te szépséged vagyok, a nevem River Brooks. - Mosolygok rá kissé pimaszul, a "te" szócskát jól megnyomva, aztán a következőket is hozzáteszem: - Te pedig ha nem tévedem, éppen egy Mikaleson vagy. A kérdés csak, hogy melyik? - Mondjuk túl sok lehetőség nincs, és talán nem is lényeg, hiszen most nem egy Mikaelsonként van itt. Sosem gondoltam volna, hogy valaha egy ősi vámpírral fogok iszogatni. Legyen mentségemre, hogy jelen esetben boszorkány.


633 szó▲  Something New ▲ nagyongáááz Embarassed 





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
402
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Szomb. Feb. 07, 2015 5:37 pm





To: My Darling



"My name is Revenge.."


-Kedvesem mond miért teszed ezt velem?-Nézek mélyen, s fürkészően a szemeibe, mintha épp csak aggódnék érte, s azért, amit velem tesz.-Nem segíthetsz, nem oldhatod meg, és mást sem menthetsz meg, mint ahogy engem sem lehet. Ez immár bosszút követel, egy véres lázongást, és tárt karokkal várom, hogy elkezdődve számot vegyek minden sérelmemért.-Hangom érzéstelen, szinte gyűlölettel telt, az amit a családom kivált belőlem nem hétköznapi, hanem hosszú évek munkájának, s tetteinek utálata. Nem ilyen családot akartam, nem ilyen közeggel, s nem is ilyen elrontottan. Halottnak kellene lennem, ehelyett anyám feltámasztott, én pedig mellé álltam zárójelesen, csak hogy ne bánjon el velem egy pillanat tört része alatt. A bosszú csak akkor hajtható végre, ha van terve is a személynek, nekem pedig van. Mindennél jobban azt várom, hogy mikor ölhettem meg végleg ezt a nőt, ki nem is anya, hanem inkább egy szörnyeteg. S még ő hívott minket így, holott saját magát hívhatná ennek, amiért ezzé változtatott minket, s megfosztott mindentől mit egy átlag normál ember megkaphat. Elvette tőlünk a szeretetet, a boldogságot, az életet.. s mit adott? Semmit, egymás ellen fordultunk, s mindez a szüleink hibája részben. Egy átkozott család ez, amelybe bele születtem.
-Ez biztatás akar lenni? Nem meggyőző. Tudod.. minden szó, amit kiejtettem a számon igaz. Nem hazudtam.-Nézek mélyen a szemeibe, és valahol a kétségbeesés tükröződik a szemeimbe, mintha kétségem támadt volna valami terén.-Akkor ne menj, akkor keress megoldást, holott erre nincs! Fogd már fel az Istenért!-Állok fel hirtelen, és idegesen fordulok el tőle, hogy megnyugtassam magam, bár ez lehetetlenségnek tűnő, ha én egyszer idegessé válok, akkor onnan az Isten sem szabadít fel.-Talán.. maradok egy éjszakát, csak anyám le ne szedje a fejem.-Forgatom meg a szemeimet, ahogy arra a nőre gondolok. Vajon hány pasija lehetett még Mikaelt leszámítva? Az se lepne meg, ha a fél falun végig ment volna.. na igen, anyámat könnyen megkaphatta magának bárki. A nagy, és hatalmas Esther Mikaelsont, aki előkelő, és ősi, sőt nagy erővel rendelkező boszorkány egycsapásra mondva.-Hibrid.. vagy?-Nagyot nyelve fordulok felé, és zuhanok vissza a kanapéra erőtlenül, ahogy elgondolkozom az előbbi javaslatán. Talán vissza kellene dobnom a lehetőséget, amelyet felajánlott nekem, hisz egy hibriddel osztozni egy házban, s ha még arra is sor kerül, hogy.. Kol vagyok. Már csak az kell, hogy Klausnak jelentse.
-Hátha már így megemlítetted a hibridséget, akkor ismered is a Mikaelson családot, bár az a kérdés inkább, hogy ki nem ismeri..-Hajtom le a fejemet egy pillanatra. Gonosznak kellene lennem, és elutasítónak, ehelyett itt barátkozom egy nővel.. valami a fejembe szállt, ugye? Felállva végül keresek magamnak egy pohárt meg valami alkohol tartalmú italt, ahogy jobban szerte nézek a nappaliban. Töltök a pohárba, és visszasétálok a kanapéhoz vele, ahogy le rakom az asztalra a pohárt.-Az a tiéd, hátha jól esik most.-Én pedig az üvegben lévő italt meghúzom rendesen.-Egy szemét testvérekből álló családba tartózom, akiknek egy részét te magad is ismerhetted személyesen.-Jegyzem meg keserű hangon, majd újra beleiszom az italba.-Mesélj.. mi a neved, szépségem?-Villantok felé egy mosolyt, és próbálom megjátszani, hogy jól vagyok, holott belülről tép szét a tudat, hogy sohasem volt igazi családom, csak egy ilyen... inkább hagy ne mondjam ki.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
ԅ new orleans
► Age :
28
► Total posts :
431

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Kedd Feb. 03, 2015 10:58 pm


Kol & River

Szemmel láthatóan egyáltalán nem tetszik neki, hogy becsapom előtte az ajtót. Mondjuk nem csodálkozom ezen túlzottan. Nekem sem igazán tetszene, ha a helyében lennék, viszont nem vagyok a helyében... És nem is én vagyok az akit egy sereg vámpírvadász üldöz, mellesleg biztosan nem ok nélkül. Ezt nem veszi be a gyomrom. Ámde mindenképp kap egy szép nagy piros pontot, amiért sikerült megállnia a rámtámadást. Márpedig arckifejezése igencsak veszélyes volt egy pillanatig. Nem is sok kellett ahhoz, hogy elhátráljak és kiengedjem, további időhúzás és kérdezősködés nélkül. Igazán nem szeretném ha például békává változtatna. Már ha megteheti. Biztosan megteheti, jobb kérdés inkább az, hogy vajon meg tudja-e tenni? Fogalmam sincs, hogy mekkora az ereje, hiszen egy karót talán bárki el tud égetni, de mégis valami azt súgja, hogy ő ettől sokkal, de sokkal többre képes. Máskülönben nem lenne most bajban. Nagyon remélem, hogy nem keverem ezzel semmilyen ostobaságba magam. Szavai hallatán kicsit meghökkenek, és ez valószínűleg az arcomra is kiült. Meglep amit hallok tőle, eltart pár másodpercig mire megemésztem a hallottakat és szóra tudom nyitni a számat.
- Nem... Nem akarom ott találni magam, de mást sem akarok ott tudni. Talán tudok neked segíteni valamiben, és elkerülhetjük azt a háborúskodást. - Mondom valamivel nyugodtabb hangon. Látom rajta, hogy tényleg bajban van, s ha csak egy kevéske igazság is van abban amit mond, akkor bizony ő tényleg nem rosszat akar. Talán tényleg ő csak meg akar állítani valami közelgő rosszat és nekem kötelességem segíteni ebben. Még ha ezzel a döntéssel apámat magamra is haragítom. Meg  kell értenie, hogy egyáltalán nem helyes az amit tenni készül. Mikor Kaleb elhelyezkedik a kanapémon és mesélni kezd, én közelebb megyek hozzá, de mégis megtartom a tisztességes távolságot. Arcát figyelem. Próbálom kiszűrni, hogy vajon mennyire mondhat igazat most. Nem úgy tűnik mintha hazudna. Lehet, hogy nem mond el mindent, de abban biztos vagyok, hogy szavai mögött van némi igazság. És ennyi nekem bőven elég is volt. Segítenem kell neki. De mégis hogyan?
- Na jó. Én hiszek neked. Viszont nem fogok elmenekülni, hiába is kérsz ilyesmire. Nem vagyok az a menekülős típus... - Kissé megvonom a vállam, aztán néhány pillanatig némán bámulok rá. Nem tudom mit mondhatnék. Miben tudnék neki segíteni? Ajánljam fel, hogy aludjon itt? Végülis... - Mi lenne ha ma éjszakára itt maradnál, vagy tőlem akár többre is? Biztonságban lennél legalább a vámpírok elől. Aztán majd kitaláljuk hogyan tovább, már ha hagyod, hogy segítsek. - Az utóbbi mondatot talán inkább kérdésnek szántam, és nagyon remélem, hogy nem utasít el. - Nem mellesleg... Nem tudsz valami szupervarázslatot hibridség ellen? - Teszem fel a kérdést, miközben lassan elmosolyodom. Kétlem, hogy lenne ilyesféle varázslat, de valamivel muszáj oldani a hangulatot, nem szeretném ha sírva fakadna itt nekem. Inkább nevessen ki.

450 szó▲  Something New ▲   zacskó  





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
402
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Csüt. Jan. 29, 2015 6:12 pm





To: My Darling



"My life, My revenge, My death.."


Az agyamra megy ez a nő, de komolyan. Neki semmi sem jó, neki semmi sem felel meg, és nem mellesleg pont olyanba szeretne belemászni, amibe nem kellene egy kicsit sem. Ezek mellett pedig elvárásokat állít fel a számomra, s amikor megadom neki, akkor persze az 'nem tetszik' stílust vált ki nála. Első találkozásra mondom, hogy kész káoszként élem meg ezt, s tán szívem szerint felgyújtanám a házát, meg őt magát is vele együtt, hogy megtanulja a leckét, miszerint nem kötekedünk egy Mikaelsonnal. Veszek egy mély levegőt, és mélyen felsóhajtok, ahogy becsapja az orrom előtt azt a... khmm.. ajtót. - Nyugalom, Kol, csak direkt játszik az idegeiddel. - Nyugtatom magamat hasztalanul, de legalább annyit elérek, hogy a titkos vágyálmaim csillapodnak. Nem tehettek mást, mint hogy hátrébb lépek tőle, majd eltöprengek néhány pillanatig ezen az egészen. Őszinteséget akar, és az igazat? De hát nem leplezhettem le önmagamat senki előtt sem. Megrázom a fejemet, majd végül megerőltetve magam ránézek.
-Miért csinálod ezt mond? Megnehezíted a dolgomat azzal, hogy olyanba akarsz belemászni, ami a városban véres harcot idézhet elő. Tényleg egy háborús viszály közepén akarod találni magad?-Vonom fel a szemöldökömet, és most először tőlem szokatlan módon védelmezni kezdem valaki érdekeit. Végül is csak azért, mert már szenvedett elég halált oly sok ember a Mikaelson-os harcok következtében. Meg kár lenne egy ilyen fiatal, és csinos nőért, mint ő. Elgondolkoztatnak a szavai, hogy talán a vámpírok még kint vannak, s pont rám várnak, sőt az is érdekes, hogy a végére betesz egy fenyegetőző kijelentést, ami őszintén szólva merész ötlet volt velem szembe. Az idő is meghozza a várva várt eredményt, azt, hogy egyre kevesebb opcióm marad hátra, s ha tényleg felhívja talán a Mikaelson név is felmerülhet, ami végképp nem lenne jó. Fogom magam tehát, és egy hirtelen mozdulat által bemegyek a nappaliba, majd helyet foglalok a kanapén, mint aki jól érzi magát. Hátra dőlve kezdem el figyelni őt, és nem sokára megtöröm a beállt csendet.
-Az anyám egy fiatal boszorkány, és a hőn szeretett fia mellette áll.-Kezdek bele a mesélésbe.-Voltaképpen egy ősi boszorkány, és már régóta él, de csak most tért vissza velünk együtt a halálból, de persze engem nem szeret.. sosem szeretett, míg a másik fiát igen.-Kezdem el figyelni a padlózatot, mintha érdekesség lenne rajta.-Úgy gondolom ez a két jó ember valamelyike kérte fel az apádat, hogy küldje rám a vámpírjait. Megleckéztetésből, vagy hogy öljenek meg.. fogalmam sincs. Ez már egy olyan viszály a családon belül, ami rengeteg ideje tart. Nem folyhatsz bele csak úgy, s jobb lenne, ha kimaradnál. Ez a város különösen veszélyes zóna minden külsős számára, hisz ami most fog következni az nem egyszerű lesz, s nem is könnyed, hanem borzalmas rémséget takaró tett. Vér fog folyni, rengeteg vér.. ártatlanoké, emberekké, farkassokké, vámpírokké.. egyszerűen az a legjobb, ha eltűnsz, és soha vissza se nézel. Én már ebben nyakig benne vagyok, mivel muszáj bosszút állnom, viszont te még kimaradhatsz..-Nézek fel rá akárhol is legyen. Szavaim komolysága, és az őszinte tekintettem elárulhatja, hogy igazat beszélek, amennyiben nem hiszi el, azaz ő baja, de legalább én megpróbáltam valakivel normálisan beszélni..


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
ԅ new orleans
► Age :
28
► Total posts :
431

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Csüt. Jan. 22, 2015 9:16 pm


Kol & River

Komolyan mondom, még soha életemben nem találkoztam ilyen idegesítő szemméllyel, mint amilyen ő. És még csak nem is egy rohadt vérszívó... Valószínűleg ez az egyetlen szerencséje. Ha vámpír lenne azt a karót a szívébe döftem volna, anélkül, hogy megtudnám, mennyire idegesítő. Akkor bizonyára aligha lobbanthatta volna lángra is. Tényleg megérdemelne tőlem egy szép nagy pofont. Szívem szerint adnék is neki egyet, de nem lenne helyénvaló, hiszen tulajdonképpen nem ártott nekem, sokkal inkább csak húzza az agyam. És természetesen amíg látja rajtam, hogy idegesít, folytatni fogja. Vissza kellene fognom magam, de mikor ilyen... idióta, merthogy jobb szót nem igazán tudok rá találni, egyszerűen minden erőfeszítésemre szükségem van, hogy ne törjek ki újra, akárcsak egy vulkán. El tudom képzelni, hogy még az arcom is ég, mint a tűz. Ahelyett, hogy most itt hálálkodna nekem, amiért elküldtem apám embereit, csak egy újabb kedveskés megjegyzést kapok. Nagyszerű! Kezdem érteni apámat miért borította ki annyira... Bár kétlem, hogy ezért öletné meg. Kezdek aggódni amiatt, hogy esetleg rossz döntést hoztam. De ugyan miért lenne veszélyes rám egy boszorkány? Mármint... Ha nagyon akarna tudna az lenni, de szemmel láthatóan ő nem akar. Csakis kizárólag idegesíteni. Majd meglátjuk ki húzza a rövidebbet.
- Tehát utálod ha egy ismeretlen bele akar mászni a magánéletedbe? Tudod mit? Én is utálom, ha ismeretlenek törnek be a lakásomba... De azt hiszem mégis segítettem neked, tehát nem fogsz ennyivel lerázni. Miért üldöztek ezek a vámpírok? Ok nélkül biztos nem. - Próbálok nyugodt hangnemben beszélni hozzá, viszont mikor megindul az ajtó felé kissé bedühödök. Mikor kinyitja, én előrelendülök és becsapom azt az orra előtt, mielőtt még kiszökhetne. Szerencsére az erőm meghaladja az átlag emberekét, bár ezt az ajtó nem mondhatná el... Érzem ahogy a tenyerem alatt újabb repedések képződnek, de még bírja. - Nekem nem kell a pénzed. Semmi szükségem rá. - Mondom morogva, majd veszek egy mély levegőt, és kifújom azt, csak hogy megnyugodjak. - Szóval! Először is... Valószínűleg azok a vámpírok nem mentek túl messzire, figyelnek. Ha veszélyesnek gondolnak téged, engem nem hagynának itt kettesben veled, amíg meg nem bizonyosodnak ártatlanságodról. Amint kiáltok egyet, fogadni mernék, hogy itt lesznek. Ha máris kisétálsz innen, azt fogják hinni, hogy megzsaroltál és csak azért küldtem el őket. - Magyarázom neki az elméleteimet, amik nagy valószínűséggel igazak is. Aztán hozzáteszem a következőt is: - Tehát elmondod, hogy mi a jó fenét követtél el, amiért apám rád küldte a vámpírjait, vagy hívjam fel őt magát? - Teszem fel a krédést, felvont szemöldökkel még mindig az ajtónak támaszkodva, hogy ne tudjon kimenni rajta. Méghogy törékeny ember! Legközelebb kitépem az ajtót és rajta töröm ripityára. Mégis mit gondolt, majd hagyom, hogy egyszerűen elsétáljon?

433 szó▲  Something New ▲   zacskó





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
402
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Hétf. Dec. 29, 2014 9:39 pm





To: My Darling



"My life, My revenge, My death.."


Ezer év, mely eltelt, mely hasztalannak bizonyult, mely megbukott, s majdan megbuktatott. Egy egész évezred, de mégis a poklot jelenti nekem, s nem azért, mert az élet átok, hanem mert olyan dolgokat éltem meg, melyek nem hagytak igazán érvényesülni, melyek nem hagytak engem élni. A koporsó, a család, a halál.. Mi maradt hát meg nekem annyi évből, mint érték, mint felmutatható jelenség? Hát mi éltethetne egy átokverte sors után? Nem látom az értelmét annak az egész jelenség kimenetelnek, mely épp előttem zajlik. Visszatértem ezzel elfogadva anyám feltételét, miszerint ember leszek, és együtt működök vele, de ezen pont azon a nézetelven megbukik, hogy eszem ágában sincs teljes mértékben megtenni azt, amit ő akar. A saját magam ura leszek, és amint meg vannak a szükséges eszközeim kijátszom azokat, amik csak akadályoznak engem a terveim megvalósításában valójából. A hatalmi játszma veszélyes, nehéz, és csábító. Hányszor akarhattam volna már azt, ami meg van Niklausnak, de mégsem vágyom a hatalmára, a hírnevére, és a helyére, mely egy csettintése által ott van a szemei előtt. Én csak egy... egy.. lényegtelen immár mit akartam annyi éven át, hisz mindvégig csak egyetlen tény éltettet. Tisztán, emlékezetesen, és átütő erővel az elmémbe vésődött azon fogalom, mely idáig juttatott. S hogy mi lehet az, mely képes volt visszacsalogatni a halálból is? Egyrészt bevallom az élet, és az annak való élvezete, melyet ezer év elteltével is szeretnék megélni szabadon most már, míg a másik ok kissé bonyolultabb, de érthetőbb. A bosszú éltet igazából, mely mindennél jobban kitart mellettem. A bosszú élvezet, és én mindenkin végre akarom hajtani, ki egykor ártott nekem. A lista hosszú, de én ráérek, mert ha a terveim a megfelelő irányba haladnak, akkor képes leszek elérni, hogy még nagyon hosszú időn át éljek; ez pedig lehetővé tenné, hogy a játszmám véget ne érő legyen.
Hallgatom, ahogy leteremt a történtek után, de kár álomba ringatnia magát; az évek egoistává tettek, s az álcám csak így teljes. Ha azt hiszi emberi leszek, akkor téved, ha azt hiszi leteszek a jellememről, akkor még nagyobbat téved. Nem fogok sem miatta, sem más miatt változtatni magamon, ha nem tetszem így, hát nem tetszem.. Szíve joga, hogy gyűlöl-e, avagy sem. Figyelemmel kísérem a történteket, és kiderül, hogy ismeri a vámpírokat. Megtudok valami részletet is az apjára vonatkozólag, de ügyet sem vetek rá. Elég volt már a családból, az ebből kifolyó drámákból, a harcokból, a jelentéséből.. hisz mindez egy édes, de mégis keserű átoksúly. Felsóhajtok, ahogy elküldi őket, miszerint elintézi ezt nekem. Nem érdemem a futás gyakorlása, nincs ebben semmi gyáva, csupán nem ért semmit a varázserőm ellenük, ami meglepő, de hát létezik ilyesmi is. Amint elmentek a személyek, a nő bezárja az ajtót, és felém pillant. Mily bájos, és most jön az a rész, hogy eldicsekedik, nem igaz? Talált, süllyedt, és bejött az állítás.
-Lehetsz akármi, kedves.-Vonok vállat, és teszek néhány lépést az ajtó iránya felé. Vadász, ember.. egyre megy, nem? Következő szavai meglepnek. Hosszú percek jönnek ezt követően, hisz hátat fordítok neki, és teszek néhány lépést a nappali irányába. Magyarázat.. hazudjak, kreáljak valami állítást. Ami a szívemen, az a számon, hisz általában így teszek, persze nem tagadom a hazugság is bennem van mélyen valahol, de miután 'segíttet' rajtam, így megérdemel annyit, hogy nem hazudok számára. Veszek egy mély levegőt, aztán lassan megfordulva visszasétálok az ajtó felé.
-Igazad volt, ez a te házad.-Szögezem le a tényt, ahogy megemelve a kezemet ironikusan kört rajzolok, ezáltal is arra célozva, hogy az egész hely az övé.-Tudom azt szeretnéd hallani, hogy sajnálom, de képtelen vagyok a sajnálatra, hisz a modorom nem hagyja, sőt nem akarom sajnálni; én élvezem az életet.. mindig is élveztem.-Hajtom le a fejem egy pillanatra, ahogy eszembe jut néhány emlék, amely nem volt igazából élvezetes, de ez részlet kérdése csupán.-Köszönöm, hogy azon egyedeket lerendezted nekem, de innentől fogva ennyi. Semmi közünk egymáshoz, egyszóval élve.. hagyj legyen az én problémám a saját magánügyem.-Tekintek mélyen a szemeibe miután megemeltem a fejem.-Utálom, ha egy ismeretlen bele akar mászni a magánéletembe.. egyszer már elmondtam, amit tudnod kell. A többi pedig a saját kis titkom.-Mutatok magamra, ahogy egy ravasz mosolyt öltök.-Most pedig ha megbocsájtasz.-Egyetlen csettintéssel az asztalra jelenítek pont annyi pénzt, hogy az ajtót megtudja csináltatni.-Ideje mennem, úgy hiszem kettőnknek már nincs egymással dolga.-Sétálok el mellette, így nyitva ki az ajtót, majd távozóra veszem a dolgot.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
ԅ new orleans
► Age :
28
► Total posts :
431

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Szomb. Dec. 27, 2014 2:57 pm


Kol & River

Csak meglepetten pislogok rá, akárcsak egy kislány, mikor kis híján leszedi a fejem. Hirtelen köpni, nyelni nem tudok, egyszerűen nem hiszem el... Mégis mi a jó fenét képzel ez a fickó magáról, hogy csak úgy betör ide, az ÉN lakásomba, aztán jóformán felgyújt engem és a házat, majd szemrebbenés nélkül leteremt. Úgy csinál mintha én törtem volna rá! Pedig ez nem így van, és inkább örülnie kellene, hogy nem dobom ki most azonnal innen, hogy odakint megöljék azok a vámpírok. Megtehetném! Az egyetlen szerencséje, hogy boszorkány. Nekem pedig semmi jogom halálra ítélni olyasvalakit, aki senkinek sem árt. Bár ez a kirohanás után talán át kellene ezt mégegyszer gondolnom. Még csak megszólalni sem tudok, mert természetesen nem hagyja. Lezárja a témát anélkül, hogy a saját védelmemre kelhetnék. Mondjuk nem is értem miért gondol embernek. Eleve ha egyszerű ember lennék nem egy karóval rontottam volna neki, vagy épp rohadtul halálra rémültem volna ha elkezd nekem üldöző vámpírokról hablatyolni. Bár az is lehet, hogy inkább jóízűt nevettem volna rajta. No, mindegy! Még meglátjuk ki lepődik meg a végén... Valószínűleg ő sokkalta emberibb, mint én. Ő nem változik nagy bundás állatá minden teliholdkor. Míg én sajnos igen. Ironizálására már felmordulok egyet. Nem tudom meddig fogom elviselni ha ilyen lekezelő módon fog velem viselkedni. Lassan kezdem úgy érezni, hogy fogságba estem a saját házamban. De ha nem fejezi ezt be, valószínűleg ki fogom vágni innen, és aztán szembenézhet azokkal a dögökkel odakint. Nem fog érdekelni. Ha azt akarja, hogy segítsek neki, kissé emberségesebben kellene bánnia velem, főleg ha azt hiszi az is vagyok. Alábecsül! Fogalma sincs arról, hogy ki vagyok, és egyáltalán nincs tisztában azzal a ténnyel, hogy valójában mennyit is segíthetek neki. Hiszen vadászként nekem is megvannak ám a módszereim. Csöndben végighallgatom az újabb fölényeskedését, aztán teljesen nyugodt hangon végre megszólalok. Velem aztán senki sem beszélhet így!
- Na idefigyelj! Ha jól sejtem éppen te voltál az aki betört ide, nem pedig én! Tehát ha azt akarod, hogy megvédjelek, vagy hogy segítsek rajtad, akkor nem ártana egy kicsit visszafogni magad, mert ezzel csak azt éred el, hogy foglak és kidoblak közéjük! Ne becsülj alá! - Alig néhány másodperccel később kinyílik az aljtó, vagy inkább kirúgják... Én pedig automatikusan pillantok oda. Meglepetten vizsgálom Samuelt és kis csapatát. Szemmel láthatóan ő is kissé meglepődik azon, hogy itt talál. Legszívesebben felnevetnék egyet mikor meglátom, hogy Kaleb felugrik és harc állásba áll. Na most aztán meglátja, hogy ki a törékeny emberke!
- Sam, mi a fenét műveltek? - Szólok rá apám egyik vadászfalkájának vezérére, aki válasz helyett csak a mellettem álló Kalebra pillant, így hát mielőtt baj történne, újra megszólalok, bár fogalmam sincs, hogy mi folyik itt. Apám nem szokott boszorkányokat üldöztetni, főleg nem a legerősebb csapatával, a vámpírokkal. Talán tényleg igaza van Kalebnek és itt valami félreértés történt. - Hagyjátok őt békén... Majd én elintézem ezt apámmal! Valószínűleg félreértés történt! - Lépek előrébb, aztán rásandítok a boszorkányra is. Talán nem kellett volna elárulnom, hogy ez az egész apám miatt történt... Bár valószínűleg csak hálás lesz azért amit tettem érte. És nagyon remélem, hogy nem bánom meg. Mostmár aztán tényleg el kell mondania mindent, hogy tudjam nem rontottam el semmit ezzel. Samuel még mindig gyanúsan méreget minket, de aztán egy "rendben" kíséretében egy szempillantás alatt el is tűnnek, én pedig bezárom utánuk az ajtót, már amennyire ez sikerülhet a betörése után, majd a társaságom felé pillantok.
- Szóval mit is mondtál? Én egy törékeny ember vagyok? - Pimaszul s büszkén vonom fel a szemöldököm, örülök, hogy legalább ezzel vissza tudtam neki vágni. Ha már az előbb nem hagyta. - Mostmár aztán tényleg tartozol egy jó alapos magyarázattal, és nem csak körvonalakat kérek! Nagyon remélem, hogy nem döntöttem rosszul azzal, hogy elküldtem őket. - Azt inkább nem akarom megemlíteni, hogy kik is voltak ezek. Nem szeretném saját magamat veszélybe sodorni, bár így is megbántam, hogy elárultam neki az apámat. Utólag már nem tűnik túl jó ötletnek. Mindenesetre most várakozva pillantok rá, bár nem megyek túl távol az ajtótól, ha esetleg még szükségem lenne rá.


663 szó▲ cool kids ▲ remélem tetszik Embarassed





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
402
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Pént. Dec. 26, 2014 10:40 pm





To: My Darling



"Az élet nem az igazságról szól, hanem a csalásról.."


Szemtelenség, pimaszság, beképzeltség? Ugyan már kérem, de komolyan, hisz Kol Mikaelson bármit megtehet, amit csak akar. A véremben van a játszma, az élvezet, és a szórakozás igazi rejtély kulcsa, míg mások a nyomorult életükkel törődnek, én addig kiélvezem mindenben a pillanat adta lehetőséget. Játékként tekintek a mostani esetre is, holott igazság szerint valahol mélyen idegesítő tény, de nem az üldözőimre vagyok ideges, hanem a családomra. Ezer év? Na igen, Klausnak biztos volt ideje ezt kiélvezni, míg nekem nem, hisz nyolcszáz szép kerek évre koporsóba voltam zárva, igaz részekként felosztva, de egyre megy, nem de? Eleinte a bosszú hajtott iránta, hogy minden áron tönkre tegyem őt, de mostanra rájöttem mindez felesleges, hisz csak ellenem fordulna kétszer több erővel, így hát a régi szép időkre tekintve sokkal jobb ötlet tervem akadt, s ki sejtené mindezt meg? Hát senki sem, arra tekintve, hogy mindez az én elmémben lapul, és senki sem gondolatolvasó.. vagyis ilyen dolog még nem létezik, de hát mindenre van megoldás, szokták mondani. Viszont ezen apró részlet momentum sohasem lesz kiszedve az én kis titkaim sorából. Ügyesen kell forgatnom a lapjaimat, hogy nekem legyen kedvező, viszont ideje a valóságba keverednem.. három, kettő.. egy!
-Oh, de nagy kislány lett valaki jelen esetben.-Jelentem ki vigyorogva.-Azt hiszed ellenem tudsz lépéseket tenni? Az a baj, szívem, hogy sokan próbáltak már eltenni a színről, de lám még mindig itt vagyok, és sokkal erősebben, míg te törékeny kis ember vagy, de egyezzünk meg nem gyújtom fel a házad, ha nem fenyegetsz őrültségekkel, oké? Rendben, akkor ezt el is intéztük.-Meg se várva a válaszát lezárom pimasz módon ezt a beszélgetést, de van is okom rá, hisz sokkal nagyobb baj is van jelen pillanatra tekintve, mint hogy egy ilyen hülyeségen vitatkozunk. Meg amúgy is mindig nekem van igazam, szóval téma lezárva.-Öröm nekem, hogy örülsz, és hogy a drága kis lelkemnek boldogságot okoztál.-Ironizálok kissé, ahogy az ajtó felé pillantok, de valahogy próbálok nem annyira feszült lenni, hisz csak el lehet őket intézni valahogy, nem? Na igen, sikerülni fog, mert mindjárt lesz valami szép kis ötletem, mint ahogy általában az lenni szokott, szóval aggodalomra nincs ok!
-Ez most komoly?-Kérdezem meg felhúzott szemöldökkel, és kérdő tekintettekkel.-Szerinted most épp ráérek neked mese délutánt tartani az akció kellős közepén, amikor is tíz szép vámpír várakozik kint, és minden bizonnyal a behívásod nélkül is betudnak lépni a házba, ha már nem vitte őket a varázslatom? Szóval te komolyan mesét vársz?-Megrázom a fejemet nyugtatásként, majd folytatom a mondandóm.-Jól van, legyen neked, Karácsony.-Pimaszkodok szokásomhoz híven, majd hellyel kínálva magam leülök a kanapéra. Kissé sem zavar a tény, hogy nem az én házam, sőt mi több úgy teszek, mint aki itt lakik, holott nem, de ez részlet kérdése csupán.-Azért üldöznek, mert felbérelték őket ellenem, mivel holtan szeretnének sokan látni. S hogy miért? Talán azért, mert nem vagyok az a fajta személy, aki minden hátsó szándék nélkül csak úgy azt teszi, amit mások elvárnak.. vehetjük úgy egyszóval, hogy meg akarnak leckéztetni valami olyanért, amit el sem követtem. Talán az a baj velem, hogy képes vagyok őket megölni.. sok az ellenségem, de hát nem kedvelhet mindenki engem. Kielégítő válasz?-Pillantok rá félszegen, és végig gondolom a helyzetem, ami a családi szóhoz vezet, de nekem sohasem volt családom.
-Most pedig..-Állok fel, ahogy hirtelen valaki berúgja az ajtót.-..rájuk kellene koncentrálni.-Emelem meg a hangomat, majd egy rögtönzött mozdulattal közelebb lépek az ajtó felé.
-Kaleb, Kaleb, Kaleb..-Hallom meg a már ismerős hangot.-Jobb lesz, ha kijössz, azzal megspórolod a ház tönkretételét, bár nekünk édes mindegy, hogy bemenjünk-e, vagy sem..-Hangja gúnyos lejtésű, miközben én egy varázslat által megjelenítek pár karót a nappali padlózatára. Ha harc, hát legyen harc, hisz én készen állok, míg az ifjú hölgy azt csinál, amit csak szeretne, ha nem segít, akkor elintézem én magam valahogy, de az már egy másik kérdés, hogy hogyan.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
ԅ new orleans
► Age :
28
► Total posts :
431

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Kedd Dec. 23, 2014 11:33 am


Kol & River

Szavai hallatán szívem szerint felnevetnék, aztán jól seggberúgnám, főleg miután a csibész vigyorát is kivillantja, de most nem játszadozom. Komolynak kell maradnom ahhoz, hogy ez a férfi komolyan is vegyen. Betört a házamba, és ezt nem felejtem el egy két poén után. A következő pillanatban viszont sikerül igencsak meglepnie. A kezemben tartott karó egy pillanat alatt lángra lobban, én pedig úgy hajítom el magamtól, akárcsak egy kislány. Még szerencse, hogy nem sikoltottam fel... Pedig az lett volna az igazi alakítás. Mivel nem szeretném, hogy a házam perceken belül lángokban álljon, fogom az asztalon lévő vizet és ráöntöm. Csak ezek után emelem tekintetem a már odébb csusszant férfira. Csoda, hogy nem szökött meg. Bár valószínűleg van valami oka annak, hogy ide jött, tehát biztosan nem menekül el. Nem is hagynám!
- Még egy ilyen húzás, és valószínűleg soha az életben nem fogsz semmit látni! Örülnék ha nem gyújtanád fel a lakásom, már ha nem okoz túl nagy gondot ez a kérés... - Morgolódom, majd megrázom a fejem, hogy ezzel is kifejezzem nemtetszésemet. -Na, hát akkor örülök, hogy örömet szerezhettem neked! - Mondom felvont szemöldökkel, majd mielőtt még újra megkérdezhetném, hogy mit keres itt, szerencsére magától elkezd mesélni. Vámpírok. Gondolhattam volna, hiszen mindig ők állnak minden mögött. No, de miért ne segíthetnék ennek a boszinak? Mondjuk nem tudom meddig bírnám ki egy fedél alatt vele, és annak sem örülök, hogy most a nyakamra hoz egy tucat vérszívót, de magamat ismerve nem lenne szívem kidobni őt. Szerencsésnek mondhatja magát! Ha nem lennék vadász, valószínűleg kivágtam volna már rég.
- Szóval a segítségem kell? Hm... Abban az esetben segítek, ha elmesélsz nekem mindent... - Tartok egy kis szünetet, a szemeibe pillantok, majd felsóhajtok. Már megint mibe keverem bele magam, mások miatt? - Miért üldöznek? - Teszem fel a kérdést neki, már inkább kedvesen, vagy inkább védelmezően, mintsem még mindig idegesen. Utálom, hogy engem ilyen könnyen kenyérre lehet kenni! Most idegesen kellene ordibálnom vele, amiért csak úgy betört ide, erre... Pont az ellenkezőjét csinálom.


336 szó▲ cool kids ▲ ez most szörnyű :$





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
402
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Kedd Dec. 23, 2014 1:10 am





To: My Darling



"A csengetés nem az erősségem, viszont a házba való berontás annál inkább.."


Csak kiakartam élvezni a szabad estémet, amely oly hosszú idő után megadatott nekem, de persze ezt sem lehet gond nélkül. Mindig van valami. Alig, hogy kijöhettem a koporsóból meghaltam, és most, hogy élhetnék... újra a halálom akarják. Olyan szinten biztos vagyok benne, hogy ez Finn műve, mint még soha semmiben, de ha túlélem, akkor számolhat a bosszúmmal, mely nem lesz ennyire kíméletesen kegyes. Tudom mennyire imádja a koporsókat, így hát Klaus kezére játszom.. anyám pedig, nos nem tudom mi lenne neki a nagyobb átok élmény; meghalni véglegesen, vagy élni szenvedve. Majd még eldöntöm, csak először éljem túl ezt az őrült estét, mely borzalmasabb már nem is lehetne. Egyetlen egy valamit megtanultam az életem alatt; a bosszú éltető. Én pedig bosszúra szomjazom az egész átokverte családom ellen. Tönkretettek, megvetettek, semmibe néztek, így hát ideje igazságot venni rajtuk. Nem tudom mi lelt engem hirtelen, de úgy látszik, hogy a régi sebek feltépődtek, ez pedig a többiekre tekintve semmi jót nem jelent. Mélyen szívom magamba a friss levegőt, ahogy próbálok nyugodt lenni, de köztudott, hogy ez nálam lehetetlen, amikor is hirtelen haragú személyiség vagyok. Néha túlzásokba esem, s ez lehetett volna már annyiszor a vesztem is, de mindig túléltem mindent. Észre sem veszem az eltelt időt, nem hallom meg, hogy megérkezett a tulaj, s még azt sem látom, hogy ellenem irányuló lépéseket tesz. Túlságosan is heves lettem, és ezáltal a gondolataim rabjává váltam. Némileg megrémülök, amikor a vállamtól fogva felránt egy nő, és a falnak szegez. Hamar rendeződnek az arcvonásaim, és nyoma sincs egy parányi rémületnek sem. A szívem felett lévő karó félelembe ejthetne, de én Kol Mikaelson vagyok, kérem szépen.
-Ez egy nagyon jó kérdés.-Gondolkozom el egy pillanatra.-Igazság szerint látni szerettelek volna meztelenül.-Ejtek meg egy pimasz vigyort, ahogy megemelve a jobb kezemet csettintek az ujjaimmal egyet, ezáltal pedig a kezében lévő karó égni kezd, és míg ő feltehetőleg azzal foglalkozik, én elmászom a faltól, sőt távolabb kerülök tőle.-Sajnálhatnám, hogy betörtem, de.. mit tagadjam a tényt? Nem sajnálom egy kicsit sem!-Mondom pimaszul, mint aki eleve itt lakik, holott ez nincs is így. Eltekintek a bejárat irányába, majd a nőre nézek.
-A nevem Kaleb, és több mint 10 vadász akar megölni, akik nem mellesleg vámpírok, szóval kénytelen voltam bejönni ide.. átmenetileg. Mert tudod nehéz úgy vámpírt ölnie egy boszinak, ha a varázslata hasztalan. Szóval.. nehéz lesz kimondanom, de..-Erőltettem meg magam.-..kellene a segítséged.-Fejezem be a mondandómat. Így tehát végül válaszoltam a kérdésére is, ha minden igaz.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
ԅ new orleans
► Age :
28
► Total posts :
431

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Hétf. Dec. 22, 2014 11:31 pm


Kol & River

Az utóbbi másfél órában mást sem csináltam, mint az órát néztem. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire lassan tud néha múlni az idő. Bezzeg mikor azt szeretném, hogy valami soha ne érjen véget, szinte pillanatok alatt már csak az emléke marad mindennek. Ez egy igazi kegyetlenség! No, de szépen lassan csak túléltem a napi nyolc óra munkámat, így aztán cuccaimat összeszedve úgy ereszkedek ki a bárból, mintha csak ágyúból lőttek volna ki. Iszonyatosan fáradt vagyok, napok óta nem alszom túl jól, és még mindig nem haladok semerre a terveimmel. Hetek óta csak egy helyben toporgok, amióta csak a városba jöttem. Lassan kezd idegesíteni. Az egyetlen dolog amit sikerült teljesítenem, az az ismerkedés. Hiszen a munka funkciója az én esetemben nem a pénz, esetlegesen a megélhetés, hanem sokkal inkább az, hogy minél több embert ismerjek meg, minél jobban beilleszkedjek és ne tűnjön fel senkinek a másságom.
Megállok az ajtó előtt, de mielőtt belépnék az ajtón, gyanúsan pillantok körbe. Fogalmam sincs, hogy miért érzem úgy, mintha valaki figyelne, hiszen szemmel láthatóan, az utca teljesen kihalt. Gondolatban legyintek egyet, aztán belépek a lakásba, magam mögött vissza is zárom az ajtót, majd a kabátomat felakasztom a fogasra. Miközben lepakolom a többi cuccomat is a nappaliban, valami igencsak érdekesre figyelek fel. Valaki van itt. Nem tudom mit keres, vagy mit akar, de az biztos, hogy a kanapém mögött bújkál. Úgy teszek mintha észre sem vettem volna, közben előhalászom az egyik gondosan megmunkált fából készült karómat, melyet biztonsági célzatból mindig a táskámban hordok, majd néhány gyors lépés után a kanapé mellett termek, elkapom az ismeretlen vállait, felrántom, majd a falnak lököm és a szíve fölé tartom a karót. - Ki vagy te, és mi a fenét keresel itt? - Morgom képébe idegesen, de közben egy pillanatra sem engedek szorításomból, bár nem tartom kizártnak, hogy erősebb lenne nálam. Fogalmam sincs, hogy kicsoda ő, vagy milyen képességekkel rendelkezik, de egyáltalán nincs kedvemre, hogy betört ide. Magyarázatot követelek tőle, és hacsak nem akarja, hogy a szíve egy karóval gazdagodjon, elárulja, hogy mit akar itt. Egyáltalán hogy jött be? Az ajtó zárva volt, ahogy az ablakok is...


345 szó▲ cool kids ▲ lesz jobb is :$





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
402
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Hétf. Dec. 22, 2014 5:44 pm





River & Kol



"A csengetés nem az erősségem, viszont a házba való berontás annál inkább.."


Futás. Ez az egyetlen szó, amely jelen pillanatban jellemez, és amelyet most oly annyira ismerek, mint még sohasem. Igaz a mondás; a gyáváké a futás, és most én magam részesülök mindebben, persze nem alaptalanul, de még mindig jobb rohanni, mint megállva szembeszállni egy tucat vadásszal, akik nem mellesleg vámpírok.. rühellem az éjszakát eme szempontból tekintve. Valakitől megtudták, hogy ki vagyok, és most fő céljuknak tekintik, hogy megöljenek engem, ami lehetne egyben megtisztelő, de számomra fontos az életem. Igazság szerint szembeszállhatnék velük, hisz boszorkány vagyok, de a probléma ottan kezdődik, hogy valamiféle trükk által képesek kibújni a varázslat alól, így a fejfájásos dolog hatástalan, míg ezzel egyúttal minden más is. Tehát egyetlen verziónak az maradt: fuss az életedért.
Vannak sejtéseim, hogy kitől indulhatott ki a kilétem származása, mert hát nem nehéz kitalálni, hogy minderről két személy tudott; anyám, és Finn. S lemerném bármibe fogadni, hogy Finn szórakozik velem lecke gyanánt, hogy tanuljam meg hol a helyem, de ez nem fog összejönni. A céljaim már közel vannak a megvalósítás látszatához, és ezt már semmi sem ronthatja el eme világon. Ha azt hitte ezzel visszatarthat, akkor tévedett, csupán néhány órát vesz igénybe mire lerázom őket, de az nekem semmiség ugyebár. Időm, mint a tenger, a levegőm fogytán, és a lábaim is kezdenek fájni.. néha szánalmas újra embernek éreznem magam, viszont kárpótol, hogy boszorkány testet kaptam, de ez jelen helyzetben hasztalan. Egyre inkább kapkodva veszem a levegőt, ahogy lefordulva jobbra egy teljesen új irány felé kezdek futni.

Határozottan lépek be a bárba, ahogy a pulthoz érve végül megtámaszkodom, és rendelek magamnak egy italt. Valami igazán ütős kell most, hisz amióta visszatértem nem nagyon volt időm alkohol fogyasztásra. Anyám folyamatosan a tervét ecseteli, és engem ugráltat, amint eszébe jut valami hirtelen szerű ötlet terv, és még ne unjam ezt meg.. de nem türelmetlenkedem, hisz már nem sok kell ahhoz, hogy végre a magam talpára tudjak állni, és anyám ellen fordulhassak. A látszat nagyon is azt mutatja, hogy mellette állok, de hát nálam ezt sosem lehet tudni, aztán pedig a jövőben lesz, ami lesz.
-Hello, haver!-Ül le a pulthoz egy nagy darab ember, aki szokatlan, sőt fura módon rám köszön. Nem tudom mire vélni cselekedete ezen szakaszát, viszont időközben megkapom az italom, amelybe beleihattok.-Mond csak te vagy, Kaleb, vagy szólítsalak a másik neveden?-Áll fel, ahogy egészen közel lép hozzám, én pedig letéve az italt ráemelem a tekintettemet.
-Neked is szép estét, bár nem értem miért lényeges a kilétem fogalma.-Nyomom meg a szavakat, ahogy kellő komolysággal végig mérem. Erre persze két másik srác is mellé áll. Ez most valami vicc, ugye?
-Én a helyedben tiszteletet tanúsítanék..-Hangja gúnnyal telt.-Mert ha ez nem így lesz, akkor hamarabb halsz meg, mint ahogy hinni mernéd.-Mosolyodik el, mire én csak felállok, és egy bizonyos mértékig hátrálok pajkos mosolyt öltve az ajkaimra. Ha azt hiszik sima ember vagyok, akkor tévednek, ennél könnyebb nem is lehetne a dolgom.
-Szerintem eltévesztettétek a házszámot, haverkáim.-Emelem meg a kezem, hogy ezáltal fejfájást okozva nekik a földre kényszerítsem őket, de a varázslat hatástalanak bizonyul. Eleinte meglepődve fogadom a tényt, de amikor már kellően észbe kapok futni kezdek, mert ezeket nem lesz könnyed mód lerázni..


Futás, futás, és futás. Nem sokára kikötök a lakóövezeti részlegen, és egy jól irányzott mozdulattal kiszemelek egy megfelelő házat is magamnak, ahogy megközelítem egyre inkább azt. El sem hiszem, hogy nem vámpírtempóban suhannak utánam, bár azt mondta az egyik, ha jól rémlik, hogy; "a játék élvezetéért nyugodtan fuss, és amikor majd megunod elkapunk.."
A ház ajtajának csapódva állok meg, de az ajtó zárva van, így nincs más hátra, mint egy egyszerű, de annál gyorsabb varázslat által kinyitni a zárt, amint meg van beljebb lépek. Bezárva az ajtót, végül annak dőlve lehunyom egy pillanatra a szemeimet, és veszek egy mély levegőt, de itt még nem áll meg a menet, tehát körbe pillantok rögtönzötten, ahogy kinyílnak a szemeim, majd a nappaliban lévő kanapé mögé rejtőzöm el.. nos ennél jobb helyet nem is találhattam volna, s ha jól sejtem a háztulajdonosa is itthon van, ami arra enged következtetni, hogy hallotta az incidenst, de jelenleg ez nem nagyon zavar, hisz a főprobléma a kint lévő vadászok, akik felturbózva vámpírok is egyben.. s hát a játszma itt még nem ér véget.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
ԅ new orleans
► Age :
28
► Total posts :
431

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Nappali Vas. Dec. 21, 2014 10:50 pm

***




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: Nappali

Vissza az elejére Go down

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: New Orleans városa :: Lakhelyek :: River Brooks lakása-