Joanna & Darren

Megérdemelni? Az enyém! Tudja jól milyen kényes vagyok fegyver ügyileg, erre most meg kell neki az egyik szépségem.  Ugyanilyen bájos mosollyal tudtam volna élből fejbe lőni magam, de annyi más módja van a halálnak, emellett szeretem tudni, hogy megdolgoznak azért, hogy a másvilágra jussak. Az öngyilkosság annyira snassz lenne. Az ész megáll. Gatyát veszek, ő meg szórakozik, a szokása a régi.
- Kisgyereket játszol? – vonom fel a szemöldököm, mikor a közelemben van, végül elmosolyodok és engedek.
- A tiéd! De helyette akkor szerezz be nekem valami újat! Valami mást. – mosolyodom el, fejet csóválva.

- Valamelyikünk? Ugye nem rám céloztál ezzel?  -  Senki ne éljen kétségek között, van nekem szívem, különben már nem keringene a vér az ereimben. Érdekes, ha van szív, az a baj, ha nincs akkor meg az. Ettől függetlenül senkitől sem várom el, hogy megértsen, én tudom, mit miért teszek, vagy épp nem teszek, ennyi pedig bőven elég. De van mikor minden és mindenki mehet a picsába, melegebb éghajlatra. Mi ketten mindig„Szépen, csendben” intézünk mindent. Igazság szerint nekem teljesen mindegy, hogy melyik opció valós, meg szoktam már, hogy valaki úgy áll velem szemben felfegyverkezve, hogy még csak a szíve sem ver hevesebben a megszokottnál.
- Amúgy be kell mutatnod mindenképp azt a Shadiet, kíváncsivá tett. – most hogy lecsillapodtak a kedélyek, igen csak érdekes dolgok merültek fel bennem ezzel az FBI-s farkas hölggyel.
Jo végre rászánja magát, hogy átöltözzön, addig egy másik fegyverrel vacakolok, tisztítani kellene már őket. Végre visszatér, elveszem tőle a nekem szánt üdítőt, ez legalább van itthon, és nézhetjük a filmet, melyet már régebben néztem és jó. Na meg persze szeretjük. Egy kard ki a párna alól, majd egy idegesítő kérdés is rögtön. Ezzel együtt pedig az arcomra is felmázolódott egy kaján vigyorba torkolló mosoly. Túl jól ismer, azt hiszem...Büszke vagyok rá, nem is szégyellem, ez amolyan megszokott létállapot nálam már tulajdonképpen.
- Ne kezd el, oké!? Nem vagyok paranoiás, de minden centin találsz valami fegyvert, a matrac alatt is van nem egy pár. – igazítom meg a párnám, majd az alól is elő veszek ezt azt, azok meg landolnak az asztalon és végre nézhetnénk a filmet, mire Jo hírszolgálatot is közé tesz. Nem szólok, csak tömöm a képembe a kukoricát, de csak az ő hangját hallom. Van szemem van fülem és értek is, de ő? Neki meg jár a szája, én meg duzzogok, mert őt hallom és nem a filmet, de ezen is segíthetünk, feljebb a hangerőt.