Nem tudom, mikor voltam így utoljára életemben. Mikor csak futni akartam, mint valami űzött vad, közben csak azt nézni, hogy mi van előttem, és nem azt, mi van a hátam mögött. Egyszerűen az életem olyan volt, mint valami felfordult menny és pokol összevisszaság. Elveszni készült a régi önmagam, s ezt akkor sem engedhetem, ha ára lesz. Nem akarom, hogy elfeledjék, ki voltam. De féltem, hogy momentán csak annyit hagytam magamból, amennyit sosem akartam: a rippert, aki öl és pusztit. Aki kegyetlen, és azért öl , mert élvezi. Nem akartam ilyen vámpír lenni. Nem akartam ilyen barát lenni! Eszembe jutott Caroline. Semmi jelzést nem adtam neki, hogy el akarnék menni... vagyis igen, egy kóbor mondat, de talán ő maga sem vette komolyan, hiszen mindketten annyit ittunk, hogy... kész csoda, hogy egyáltalán emlékszem minderre. De járt nekünk az az átmulatott éjszaka. Néha áldom az eget azért, hogy ilyen ötletei vannak Elenának. De rá gondolni sem akarok. Csak gyötri a lelkemet a szerelem, amit érzek... a bűntudat, hogy én tehetek testvérem boldogtalanságáról. Vissza kellett volna fognom magam, és nem feküdni le Elenával. De megtörtént... nem tehetek ellene semmit. Felesleges azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha... nem így történik.  
Meg kellett állnom, ahogy egy apró tavat véltem megpillantani. Ismertem ezt a helyet, egyszer jártam itt, de nem hiszem, hogy nagy jelentőséget kellett volna tulajdonítanom neki.
Kipattantam a kocsiból, majd odasétáltam a meder mellé, és csak bámultam lefelé a víz irányába. Nem akartam mást tenni, csak tiszta fejjel gondolkodni, és ez most lehetőséget adott arra, hogy így tegyek. Nem volt bennem hajlandóság, hogy visszatérjek Mystic Fallsba, még ha kezdtem is felfogni, hogy hibát követtem el. Nem kellett volna így viselkednem a bátyámmal, így otthagyni őt, amikor a elgnagyobb szüksége lehet rám valójában... de én ostoba meggondolatlan voltam! És nem fogok visszakozni. Mert most el kell mennem. Tovább kell állnom. Elég volt Mystic Fallsból! Elég volt a múltból! Adjunk teret a jövőnek.
- Van itt valaki? - szólaltam meg aztán, ahogy apró motoszkálást hallottam az autóm felől. Nem voltam én olyan érzékeny az utóbbi időben, de most valamiért átjárt a kicsinyes félelem, hiszen nem láttam senkit. Viszont hallani hallottam... talán az agyamra ment valami?!