Ráhagyom. Persze, hogy ráhagyom. Pandorával vitatkozni bármilyen helyről, ami nem New York államban van, teljesen felesleges és reménytelen misszió. - Rendben, ott leszek - mondom magától értetődő hangnemben, de mire megkérdezhetném, hogy mégis minek kell magammal hurcolnom egy szolidan két tonnás könyvet, az üresen búgó vonal marad csak a társam. Nos ez...pazar lesz, úgy érzem.
Grimaszt vágok Candace cinikus kommentjére. - Szellemeket New Jerseyben is találok. - válaszolom, hiszen én olyan "csak azért is" típus vagyok. Attól még mindig nulla turizmussal rendelkezik ez az egész hely, és az biztos, hogy nem én leszek az a valaki, aki majd beajánlja őket a nagyvárosi irodákba. - Fél óra múlva az erdő északi bejáratánál. A fekete terepjárómat nem nehéz felismerni. Ó, és lehet jól jönne az a nagy vastag könyved is, amit a múltkor használtál!
- Az, egyhangú, tényleg nem rohangálnak itt fel-alá random szellemek és egyéb finomságok - ah, szorult volna belém is bőven szarkazmus? Az nem kifejezés. Nem mintha odáig lennék a városért, de hogy megér egy misét, az aztán biztos. Tudom, most már véletlenül sem jutok vissza az olvasóterembe, szóval el is indulok kifele az épületből. - Hogyne. Kimehetünk a város határon túli erdőkbe..?
Egy gondterhelt sóhaj közben túrok bele a hajamba és egy másodpercig elmerengek a kérdésén. Baj? Az egyértelműen itt van, csak hogy mi az... Pont erre a kérdésre keresem magam is a választ. - Nem éppen telefon téma. Legyen elég annyi, hogy van olyan fontos, hogy ebben az egyhangú kisvárosban ragadtam egy ideig. - sose hittem volna, hogy az ordítozó hot-dog árusok, és a világ végét hirdető őrültek ennyire fognak hiányozni az utcáról. - Tudunk találkozni valami olyan helyen ahová nem merészkednek unatkozó polgárok?
Ellenőrizném a telefonomon, hogy igaz-e az állítás, de így hívás közben kihagyom a lehetőséget. Elképzelhető. Elég sokat cirkáltam a polcok között a telefonom nélkül - Bocsi? - mondom inkább reflexesen, mint bűnbánóan, ilyenkor hajlamos vagyok elveszni fejben - Épp most jövök ki a városháza könyvtárából. Mi a baj?
- Végre! Tudod, hogy hányszor kerestelek már? Vagyis... - tényleg megnyomtam volna már többször is a "hívás" gombot, vagy csak az ujjam körözött felette megbabonázva? Mert ha tényleg ilyen eszközökhöz folyamodok, akkor már nincs visszaút. - Mindegy. Nem lényeges. Kicsit szétszórt vagyok mostanában. - sóhajtom fáradtan, és a bögre után nyúlok, majd kissé fintorogva kortyolok bele a hideg lattéba. Vajon nagyon megjegyeznének ha negyedszerre is újramelegíttetném? - Hol vagy most? Szükségem lenne egy kis segítségre. Mondhatni vészhelyzet van.
Mintha megrezzent volna a telefonom. Mindig a legrosszabbkor. Úgy kapom ki a zsebemből, hogy már figyelem, mikor fog valaki gyilkos pillantásokat küldeni felém a könyvtárban tartózkodók közül, úgyhogy jobb híján villámgyorsan szedem a sátorfámat, és csak az előcsarnokba kiérve fogadom a hívást - a szokás szerint nagyon - kitartó Pandától. - Itt vagyok, szia!
Gyerünk Candace, vedd már fel! Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Idegesen kopog az ujjam az asztalon, a kávé mér rég kihűlt, de mivel a Grill - elég béna neve van a helynek - egyik félreeső részében ültem le, a kutyának se tűnt fel, hogy már két órája vendégeskedem itt. Nem mintha a hotel nem lenne elég kényelmes de na... Friss levegő, meg satöbbi. Mellesleg itt jobb a térerő is. Ó, könyörgöm Cadie vegyed már fel! - Haló? Hallasz?
Kezdőlap
Tárgy: Re: PANDORA & CANDACE 
