Elijah + Elena

- Te csak ne aggódj értem. - kacsintok rá, és ajkaimba harapok, mikor ismét alaposabban végigpillantok rajta. Ejha..
Mikor egy rövidebb hegyi beszédben részesít, válaszul csak megforgatom szemeimet. Miért nem bírnak leakadni rólam az emberek? Hagyjanak már békén, sosem fogok visszatérni, ez az új énem. Vagy elfogadják, vagy pedig eredjenek világgá! - Az a lány már halott, ideje tovább lépni Elijah. Nem ragadhatsz le a múltban. - mondom az utolsó mondatomat sejtelmesen, és ha elég okos, rájön, hogy nem csak erre értem. Hanem Katherine Pierce-re is. Jól tudom, hogy az a nő elég szépen átverte a Mikaelson testvéreket. Pontosan úgy, ahogyan én is tettem a Salvatore-ékkal. Ezért nem választottam, mert nem akarok évszázadok múlva is rajtuk rágódni. Meg vagyok én egyedül, senki sem tart vissza, és azt tehetek amit csak akarok, ráadásul akivel. Korlátok nélkül.
- Mond.. te mindenkit ilyen bölcs mondandókkal látsz el? Így keseríted meg az embereket? Nem csoda, hogy Katherine nem veszi fel veled a kapcsolatot. - egy gúnyos mosoly kúszik az arcomra. Én is hamar ráunnék, csoda, hogy nem engedtem el őt hamarabb emberként. Habár.. meg kell vallani, hogy az ágyban elég jó volt, talán emiatt ragaszkodtam hozzá annyira. Nem talán, sőt.. biztos.
- Nem leszek jobb. - dobom hátra a hajamat. - De legalább be fog teljesülni a bosszúm. - lépek közelebb hozzá, és csábos pillantásomat belé égetem. - Apropó bosszú.. - lassan ejtem ki minden egyes szót csupa szenvedéllyel. Mellkasom az övét súrolja, a korláthoz szorítom őt, legalább így be van cserkészve.
- Egy kicsit sem fáj, hogy Katherine szó nélkül faképnél hagyott téged? A csalódás, hogy megölt egy ártatlan embert? - hangsúlyozom ki az ártatlan szót, mert tisztában vagyok vele, hogy ő mennyire törődik az emberek nyamvadt sorsaival. Dús szempilláim alól felpillantok rá, és ujjaimat összefonom az övével. Lágyan simogatom kézfejét, és oldalra biccentem a fejemet.
- Mit szólnál, ha ismét ugyanaz a lány lennék, kit régebben szerettél? - szendén mosolygok, mézes-mázosan cseng a hangom, és undorodom önmagamtól. Persze, mindezt nem mutatom ki. Kívülállók számára olyanok lehetünk, mint valami boldog pár, ki épp egy randevún van. - Vagy akár.. - kihúzom jobban a hátamat, s egy kicsit lábujjhegyre kell állnom, hogy egy magasságba kerülhessek vele. - Hívhatsz Katherine-nek is. - súgom alig pár centire az ajkától.

Elijah + Elena

Egy pimasz mosoly ülepedik ki az arcomra, mikor megpillantom Elijah döbbenettel teli arckifejezését. Akkor jól sejtettem, Katherine egy csöppet sem változott az idők során. A férfiak ezt miért nem képesek belátni? A Salvatore-ok is állandóan hadakoznak kegyeimért, nem tűnik föl nekik, hogy hol egyik, hol a másik ágyát melegítem? Attól függ, milyen kedvemben vagyok.. Férfiak.. átkozott népség, a teremtésnél a Nagyúr valamit tényleg elcseszhetett náluk.
- Most nem engem kell kifaggatni. - felelem egyszerűen, teljesen közömbös kifejezéssel az arcomon.
- A könnyebb utat választottam, nem akartam többé szenvedni. És be kell, hogy valljam.. - emelem mutatóujjamat ajkamhoz, mintha valamin nagyon is morfondíroznék. -, egy pillanatra sem bántam meg. - dús szempilláim alól felpillantok rá, és teszem a bájos kislányt, avval az ártatlan bárány tekintettel, amitől minden férfi elalél.
- Csak azt ne mond, hogy még mindig őt véded. - túrok bele hajamba, megigazítva a szálakat. Emberként egyáltalán nem törődtem vele. Hagytam kiegyenesítve, hozzá sem nyúltam. Borzadály! Ilyenkor örülök, hogy leégett a Gilbert ház, porrá égtek az összes fotók, az emlékek, vele együtt az akkori életem is.
Mert Elena Gilbert újjászületett.
A hirtelen letelepedett csendet a hangos nevetésem szakítja félbe. Nem bírom tovább türtőztetni magam, mondhatni ez volt az utolsó csepp a pohárban.
- Lehetnél ennél is szánalmasabb? - kérdem, miközben megrándul az ajkam, s engedek a kísértésnek. Egy ördögi képet vágok neki, és ha képes lennék érzelmeket táplálni, biztos szánalmat éreznék iránta. Semmi mást.
- Mindenkinél naivabb vagy, Elijah. - vonom meg egyszerűen a vállamat, mintha csak egy mindennapos információt közölnék vele.
- Sokkal jobb voltál egy karóval a szívedben. - döntöm egy kicsit oldalra a fejemet, és tudom, sőt érzem, hogy számára mennyire fáj ez. Nem elég, hogy csalódott abban a nőben, akit szeret, szeretett már hosszú évszázadok óta, de most a hasonmása, ki iránt régen táplált érzelmeket is hátba szúrja.
- Ha már nála tartunk.. Klaus mégis mit szól az új románchoz? Lefogadom alig várja már a találkozást Katerina-val. - ejtem ki úgy a nevét, ahogy Elijah szokta. Magasztosan, és némi akcentussal. Ha képtelen vagyok a nőt megölni, majd alkudozok Klaus-szal, emberként elég pokollá tette az életemet, ez a legkevesebb, amit tehetne értem. Tudom, hogy hol van, kivel tölti az idejét Katherine, ezekért az információkért cserébe holtan szeretném őt látni. Oly nagy kérés lenne?

Elijah + Elena

A szerelmes férfi képes őrültségeket össze-vissza hordani, ahogyan Elijah is. Szánalmas.. Csak ennyit tudok rá mondani. Azt hittem, hogy ennél jobban kiismertem, de nem. Mindenki ugyanolyan, senki se tud változni. Hogy élhet még mindig ebben a hitben? Nem verte át már elégszer Katherine, hogy rádöbbenjen arra, csak egy bábu az istenverte játékában?
- Szereted? Elijah, mi ütött beléd? - biccentem oldalra a fejemet, és próbálom, oly nehezen visszaszorítani a bennem feltörekvő nevetést. De mégis hogy nézne ki, ha most rögtön képen röhögném őt? Nem szeretném magamat lejáratni. Nem is az ő lelkivilágával foglalkozok, hanem avval, hogy mások szemében miként nézek ki.
Kinyitom a számat, és összeszorítom a fogaimat, mikor erősen birtokába vette kezemet. - Látom nem felejtetted el, hogy.. - fújom ki szaggatottan a levegőt. -, durván szeretem. - fejezem be a mondatomat, és egy pimasz mosoly szalad végig arcomon. - Ne tagadd, hogy nem idézted fel a múltat a kis csókunk után. Igazán jó párost alkottunk, nem? - hergelem tovább, és egyáltalán nem fogalmazódik meg bennem olyan, hogy most már nem ártana, ha tartanám a számat. Tovább akarom őt szekírozni, míg.. tönkre nem teszem őt. Hogy mi késztet erre? Senki se tudja erre a választ. Az én feleletem pedig egyszerű. A szenvedése örömöt okoz nekem. Ennyi elég magyarázatnak, ugye?
- Mindig csak Katherine. - forgatom meg a szemeimet, és a mellkasom alatt összefonom a karjaimat. - Mindenhol csak ő van, már a televízióból is az ő neve folyik ki. - mondom egy lehangoló sóhaj közepette. Mi olyan jó abban a nőben? Megfogok egy hajtincset, és az ujjaim között morzsolgatom, eljátszadozok vele. Mióta vált ilyen.. unalmassá Elijah? Régebben tele volt szenvedéllyel, hévvel, most pedig.. eltűnt. Mintha egy idős üzletemberrel lenne találkozóm, ki fapofával lead nekem egy monológot.
- Fogalmam sincs, hogy hol van, abban reménykedtem, hogy te tudni fogod. - közlöm, miközben egy apró fintor játszadozik a szám szélén. Elnézek mellőle és látom, hogy a forgalom kicsit lecsendesült, gondolom elmentek ebédszünetre, vagy onnan mennek vissza a munkába. Ki tudja!
- Istenem, de jól nézel ki. - tudatom vele elmerengve, mire elnevetem magam. - Nem.. - rázom meg a fejemet, és egy sötét barna tincs hullik a szemem elé. Megfogom, és színpadiasan a fülem mögé söpröm.
- Éppenséggel én is Katherine-t keresem. Tudod.. a kicsi Jeremy-t megfosztotta az élettől,

[You must be registered and logged in to see this image.]

így úgy vagyok vele, hogy szemet szemért, fogat fogért. - elrúgok egy kis követ, mely eléggé zavart a földön. Meg se rezzent a pillantásom, mikor Jeremy-ről beszéltem. Számomra már halott, tehát mi értelme van olyasvalakire pazarolnom a könnyeimet, ki már sosem fog visszatérni? Természetesen valahogy meg kell bosszulnom, úgyis az évek során kerestem indokot, hogy miért kéne megölnöm a hasonmásomat. Itt is van! Tálcán felkínálva.
- Mi van? - kérdezem, és elkezdek körülötte sétálni. - Talán a drága szerelmed elfelejtette ezt megemlíteni? Mint mondtam.. képtelen a változásra. - súgom fülébe, majd ismét elé állok. Úgyis a dühös, csalódott, szerelmes férfiak a legkönnyebb prédák. Talán még számomra kedvezően kisülhet ez az este.

Elijah + Elena

A lány már pár napja Willoughby-ban tevékenykedik. Rebekah Mikaelson-nal érkezett ebbe az apró városba, hogy megkeressék közös ellenségüket, ki nem más, mint a híres Katherine Pierce. Milyen ironikus, hogy mindenhol felbukkan a neve, nem? Halhatatlan ez a nő, bárhová megy, maga után vonzza a bajt, és a sérült lelkeket. Mindenhol csak pusztítást tud végezni. Elena Gilbert-tel is ezt tette, evvel a lánnyal, ki a főtéren várakozik, az óráját vizsgálgatva. A számlap megcsillan a napfény hatására, és két perc híján kettő órát mutat. Inkább megjelent korábban, nem tudja, hogy drága hasonmásának mi a szokása. A pontosság, vagy éppenséggel megvárakoztatni a másik felet.
Elijah Mikaelson.. Annyi sok emlék fűzi a lányt őhozzá. Van benne kellemes, illetve keserves is. Már rég nem látta őt, hónapok talán? Igen. Utoljára még emberként volt szerencséje találkozni vele, Elijah még nem találkozott a fiatal vámpír énjével, kinek érzelmei már rég feledésbe merültek, és helyette átvette a szenvtelen, kegyetlen vámpír, ki mindig is ott lapult benne, csak nem tudott róla. Vagy pedig... sosem akarta kiengedni, mert tisztában volt vele, hogy mekkora kárt végezne.
Hangosan kifújja a levegőt, és rózsaszín hajtincseit megvilágítja  a napfény. Távolról olyan, mintha arany szálak is ott lennének dús, barna hajában. A lány türelmetlen, holott még az óra nem is ütötte meg kettőt. A földet pásztázza a tekintetével, és fekete magassarkújának az orrát figyeli, elmerülve, mintha olyan érdekes lenne, mintha egy saját története lenne.
Nem messze hallja a harangok összekoccanását, majd annak játékát. Kettő óra van, és a közelben egy ismerős férfi hang csendül fel.
Megfordul és az előbb említett személlyel találja magát szembe. "Fantasztikus. Működik az álca." ~ gondolja magában, és egy mosolyt erőltet ajkai szélére. Fogalma sincs, hogy milyen kapcsolatot ápolnak egymással, de az idősebbik Mikaelson nem éppen úgy jelent meg, mint aki le akarná kaszabolni a fejét. A levélből semmi sem derült ki, egyedül az, hogy sürgősen látnia kell, de azt, hogy milyen ügyben, nos.. azt elfelejtette megemlíteni. Vagy direkt, vagy véletlenül.
- Elijah. - köszönti, hangja kedves, és próbálja magát beleélni a szerepbe. Katherine nem mosolyogna ennyi időn keresztül, maximum akkor, ha szó szerint rávasalnák. A lány még csak szóra sem nyithatta száját, máris a férfi karjaiban közt találja magát, kinek ajkai életre keltek, amint Elena ajkait megízlelik. A nem várt meglepettségtől hirtelen cselekvésképtelen, majd lehunyja szemeit, s azt teszi, amit a férfi is. Nem hitte volna, hogy.. Katherine és Elijah ismét együtt vannak. Milyen szánalmasak ezek a férfiak, hisz nem látják, hogy a nők állandóan csak kihasználják őket?
Gyengéden elhúzódik tőle, és egy ravasz mosoly suhan át az arcán. - Ti Mikaelson férfiak.. hát sosem tanultok a hibáitokból? Senki sem fog megváltozni. - szánakozóan pillant rá a férfira, és megcsóválja a fejét. - Komolyan Katherine? Jobb választásod nem akadt? Már megint mire van szüksége, amiért elhiteti veled, hogy te vagy a mindene? - szalad fel kérdőn a szemöldöke, és bármit megadna az égvilágon, hogy jelen pillanatban Elijah gondolataiban tudjon olvasni. Vajon mennyi idő kell neki, hogy összerakja a darabokat? Hogy ő mégsem Katherine, hanem Elena Gilbert, s miért viselkedik így? - Ne vágj olyan meglepett arcot.. Ha már a nagy, romantikus - ejti ki gúnyosan a szót -, egyesülés meg volt, elárulhatnád nekem, hogy mégis miért volt fontos ez a találkozás. Persze csak akkor, ha nem akarod folytatni, azt amit elkezdtünk.. - fut végig az ujjaival a férfi öltönyén, és rákacsint. Tudja, milyen hatást gyakorol rá, nem rég ők is szeretők voltak, és készen áll arra, hogy mindent felhasználjon ellene, hogy megtámadja a gyenge pontját. Pontosan úgy, ahogy Katherine is..