Tegnap találkoztam Katerinával és Bonnie-val is egyszerre. Érdekes egy találkozó volt. Katerina még mindig fél Klaustól és tőlem várja a szabadulását. Az igazság az, hogy nem tudom, hogy megadjam-e neki, hiszen engem is átvert. Bár tudtam, hogy a ceremónia nem lesz akkor megtartva, az események mégsem úgy alakultak, ahogy én terveztem, és ezt sosem fogom neki megbocsájtani. Még ha azt hiszi is, nem fogja azt megkapni amit akar. Legalábbis tőlem nem. De valamivel így sakkban tarthatom, ésa ez nekem már előny, így legalább információkhoz jutok, amire nekem szükségem van. Bonnie viszont más tészta. Ő szentül hiszi, hogy én vagyok a rossz, de ez sem tud érdekelni most. Csak lejöttem ide, és valami friss élelemforrást akarok keresni, mert tényleg kezdem unni, hogy Ősi létemre itt a tasakos nedű a legelérhetőbb számomra. Jó lenne valami friss meleg éltető nedű forrásra bukkanni, mert hiába vagyok Ős vámpír, gyengülhetnek az érzékeim, amit persze nem akarok. Most lökdösöm itt a golyókat, de megunom, és leülök a billiárdasztalokhoz közeli kis asztalhoz, és rendelek whiskey-t, a kegmárkásabbat. Én nem fogom kifizetni, hisz mire való az igézés? Eldöntöttem, hogy habár erkölcsös vagyok, most még jobban kiélvezem a vámpírsággal járó plusszokat. Lehúzom az italom felét, mikor egy szőke szépség libben be könnyedén a grillbe. Lassan sétálok felé, majd megállok a háta mögött.
- Szép estét... Caroline igaz? - köszöntöm, és intek a pincérnek, hogy az ő italát amit választ is én " állom " . Végigmérem a csinos hölgyet velem szemben.
- Remélem nem zavarlak... - Tegezem le őt is, mint mindenkit könnyed hangemben. Én a legidősebben egyike vagyok, ígyhát én megtehetem.