Ma olyan ötlet jutott az eszembe, ami lehet, hogy egy bizonyos valakit idegesíteni fog. Mert hogy azt találtam ki hatalmas unalmam közepette, hogy felhívom Danielt… S igaz, végül nem ez lett; inkább küldtem neki egy névtelen sms-t, hogy jöjjön a Mystic Grill-be fél 6-ra. Benne van a pakliban hogy nem jön el, mert ahogy ismerem – bár nem túl jól, de valamicskét mégiscsak tudok róla –, nem biztos, hogy kimozdul egy ismeretlen valaki utasítására. Természetesen nem vagyok számára ismeretlen, de ő ezt még nem tudja. Hacsak nem derítette ki, hogy milyen számról jött az a bizonyos üzenet, de úgy gondolom, hogy odáig nem vetemedik. Vagy eljön és akkor meglepem, vagy sem, és elmegyek mással. Hisz miért is hívom? Nem azért, mert egy baráttal akarok beszélgetni. Ugyan! Hiheti azt, hogy csupán azért akarok vele találkozni, mert be akarok venni a baráti körömbe… Hmm, nekem olyan nincs! Az egyetlen olyan ember, akivel úgy vagyok, az átváltoztatottam, és csak is azért – szerintem –, mert emiatt a „kötelék” miatt kölcsönösen kötődünk egymáshoz. Nos, minden esetre ő az egyetlen olyan ember, aki tud rólam mindent. Illetve, inkább csak majdnem mindent, de örülhet annak, hogy bármit is elmondtam neki. Ha belegondolok, egész jó dolog, hogy ő van nekem. Mindent kiderít, tőle tudtam meg hogy hol lakik a Lockwood srác, és azt is, hogy mi Daniel telefonszáma. Szinte bármit megcsinál amit mondok, és bár lehet hogy úgy tűnhet hogy kihasználom… De, az igazat megvallva kihasználom őt. De szerintem ez kölcsönös dolog, úgyhogy nem fogom magam miatta izgatni. Inkább amiatt, hogy mi történik majd ha találkozok az emberrel. Vajon tudja hogy mi vagyok? Nem hiszem, hisz erről még nem beszéltünk. Kíváncsi vagyok, hogy mit szólna ahhoz, ha kiderülne hogy nem vagyok olyan mint ő. S hogy sokkal idősebb vagyok nála. Ha jól tudom, huszonöt éves, tehát jóval fiatalabbnak nézek ki a tizenhét évemmel… Milyen fölényben érezheti magát! Bár igazából fogalmam sincs, lehet hogy ebbe bele se gondolt még.
Sóhajtva, ám mosolyogva lépek be a Mystic Grill nevű bárba, ahol szinte azonnal ki is szúrom az „áldozatomat”. Az hogy van barátnője, túlzottan nem érdekel, sőt, igazából csak még jobban felkelti az érdeklődésemet. Egy kis kihívás, nemde? Tudom, halálosan szerelmesek egymásba s miegyéb, de egyszer minden nagy szerelem véget ér… Én már csak tudom. S bár nekem kellett jó pár év, mégis kihevertem és most újult erővel keresem azt az illetőt. Kérdés, hogy mikor fogom megtalálni! Egyszerűen hihetetlennek találom, hogy a nő aki elárulta melyik városban tartózkodik Kol, azt elfelejtette említeni, hogy melyik házszám alatt. Vagy inkább melyik kriptában? Oh, ugyan, nem gondolok én ilyenre. Viszont tényleg jó lenne tudni, hogy hol lakik. Ezt az egy dolgot nem akarom az átváltoztatottamra bízni, mert akkor kiderülne hogy miért vagyunk itt. Illetve én miért vagyok itt, ő csak követett, egyébként még mindig nem tudom hogy miért. Lehet hogy a nemrégiben említett kötelékünk az oka, én nem tudom, de attól még itt van, s segít nekem, amiben tud.
Nos, inkább nem foglalkozom a múlttal, a jövőbe tekintek. Most is épp azt nézem, ahogy mindenkinek köszön – gondolom én az ismerőseinek –, majd leül az egyik asztalhoz és rendel magának egy sört. Majdnem elnevetem magam. Pasik! Miért szeretik annyira ezt a fajta alkoholt? Nekem az eddigi éveim sem voltak elegendőek ahhoz, hogy legalább egy kicsit megkedveljem azt az italt. Ha már ivásról van szó, akkor inkább egy pohár… vagyis egy üveg Brandy és egy kis vodka. De hát ki vagyok én, hogy elítéljem az olyan embereket akik olyan dolgokat szeretnek, amiket én utálok? Nem is foglalkozom vele – ezzel sem –, inkább lehengerlő mosolyt varázsolok magamra, és odasétálok Danielhez.
- Üdv! Hogy vagy manapság? Rég láttalak. – Köszönök neki oda, majd kihúzom a széket és leülök vele szemben. Rendelek magamnak egy pohár Brandyt, s igyekszem nem úgy tenni, mintha zavarna az, hogy mit fog szólni ahhoz, hogy semmit nem öregedtem az évek alatt. Igen, mikor utoljára láttam, még körülbelül annyi idős volt, amint amennyinek én kinézek, és az hogy ő konkrétan érett férfi lett, én meg teljesen ugyanúgy nézek ki mint annak idején, fogalmam sincs milyen reakciót vált majd ki belőle. – Hmm. Vicces, minél idősebb vagy, annál jobban nézel ki. – Duruzsolom neki, miközben meghozzák az italomat.