A kávét több módon szeretem, leginkább hangulattól függően. Az első mindig teljesen fekete, nincs benne semmi sem, a másodikban már szeretem, ha van tej vagy tejszín. A harmadikban már szívesen veszek bármilyen adalékot, whisky, likőr, méz vagy valami, amitől más lesz az íze, de megmarad benne a koffein és az alapvető kávé íz. A cukrot annyira nem igénylem benne, de volt már rá példa, hogy azzal ittam meg, mikor milyen a kedvem és igen, tényleg élvezem az ízét. van benne valami kellemes dolog, nem csak mert a forró kávé átmelegít és a koffein segít a vérkeringésem beindításában, hanem azért is, mert megvan a maga kis rituáléja. A rendetlenségem meg hát, ahogy most is nézem az asztalt, Deirdre oldalán most is rend van, nálam, meg összevisszaság, nem koszolok, nem erről van szó, csak nálam, kupi van. Egyfelől ahhoz vagyok szokva, hogy van, aki megcsinálja helyettem, másfelől soha, nem kellett rendet tennem magam után. Otthon nem főzök, nem is tudok, ergo nem kell rendet tennem, vagy rendelek, vagy valahol máshol eszek, már ha emberi ételt fogyasztok. Zokni, meg tápot és konzervet kap, azokkal sincs nagydolog, ha kiürül kuka, ha nem akkor vissza a polcra.
- Miért akkora dolog, hogy ki fizet? Nem értelek, de tényleg, szerintem, nem kellene ennyire zokon venned, hogy én állom a számlát, de ha ettől érzed magad jobban, akkor vedd meg az alapanyagokat és nem szólok bele. De, hogy a női logikát sosem fogom megérteni?! – Elvi kérdés, ja, mert hát, még is csak egy olyan kor szülötte vagyok, ahol nem így mentek a dolgok, mint manapság. Van amiben régimódi vagyok és ez éppenséggel az, de mind egy, ha így akarja, akkor legyen így, én szeretném azt a kaját, amit emlegetett, régen nem ettem már, és összefutott a nyál a számban a gondolatra is. De már nincs hangulatom vitatkozni vele, a gondolataim nagy részben egészen máshol járnak.
Grimaszolok, de nem mondok neki már mást, elmondtam, amit akartam, kifejtettem a véleményemet a témával kapcsolatban és teljesen fölösleges ezt tovább boncolgatni, inkább kávézom tovább és amikor a pincér jön én fizetek, elcsomagoltatom vele a maradékot, Zokni örülni fog ennek, és rendelek még két adagot csomagolva. Deirdre állandóan szekál, hogy nincs nálam semmi kaja, és amikor belőle iszom, igényli, hogy legyen neki ennivaló. Szóval, kénytelenek leszünk elmenni, vásárolni, hogy legyen olyan enni és innivaló, ami kell neki a véradás után. Nem mindig tudom rátukmálni a véremet.

megnyalom az ajkaim és elnézek az ablakok felé. Mielőtt rendszeresebben a vérté adta volna nekem és segített volna a zacskóssal, egy kis bajba keveredtem, egy régi ismerőssel futottam össze New Orleansban és kicsit elborultam, na jó nagyon, két ember életébe került, hogy elszállt a kontrollom Lana mellett és vérengzésbe kezdtünk. Megvan miattuk a bűntudatom, amit nem szeretek ha felemleget nekem, van így is lelkiismereti bajom és nem kell a plusz emlékeztető is. Próbálok változni, de nem olyan könnyű, az friss vérre mindig reagálni fogok, ragadozó vagyok, véren élek, akárhogy is tukmálja belém a zacskóst, akkor is rá fogok ugrani a vénára, ha az éppen megsérül és vérzik. Ez van, ez az alaptermészetem része, elvégre vámpír vagyok. Szóval, csak grimaszolok és nem válaszolok neki, van ilyen egyszerűen előfordul és nem mindig tudok tenni ellene, visznek az ösztöneim. Ez van, de egészen jól haladok mióta a közelemben van és nyösztet. Szóval, nem érzem fairnek, hogy ezt felemlegette.

- Ne beszélj mellé, és igen, ki tudom szagolni, megváltozik, az illatod és a pulzusod is. A szemeiden is lehet látni, ha tudod mire kell figyelni…- Aztán hallgatásba süppedek maximálisan, a többi témához már nem szólok hozzá, csak egy idő után felkelek, és kivételesen a kezemet nyújtom felé, sőt mi több megfogom az övét és felhúzom magamhoz, hogy megálljon velem szemben, nagyon is közel hozzám, majd lehajolok hozzá, hogy a szemeibe nézhessek bele.
- Figyelj ide, beköltözöl hozzám, van egy vendégszobám, most elmegyünk a cuccaidért addig van időd, befejezni a hülyeséget, Zack nem fog a közeledbe jönni, ha megteszi meghal. – Nagyon halkan beszélek, hogy csak ő hallhassa meg, utána pedig, hogy megelőzzem az ellenkezését, megcsókolom, rendesen a nyelvem is bevetem és nem szégyellősködök, magamhoz is húzom a lányt, hogy érezze, ideje ezt befejeznie. Nem vagyok szerelmes, de szeretném ha végre befejezné a hülyeséget, nem fogom hagyni, hogy baja essen a barátomnak tartom, némi extrákkal, és kedvelem, szóval meg is fogom védeni. Ennyi.
Elengedem őt, és magam elé perdítem, majd a vállaira rakom a kezeim, és elindítom magam előtt, hogy induljunk el innen végre, kezd sok ember lenni itt, és most nem vagyok abban a hangulatban, hogy egy csomó vérforrás lebzseljen itt, különösen, hogy tudom, ketten is vannak akik vámpírra vadásznak.

Hátradőlök a székemben és a kávét veszem a kezembe, abba kortyolok bele a kis kirohanásakor és figyelem őt. Nekem a pénz semmit nem jelent, ráadásul egy olyan kor szülötte vagyok, ahol a férfiak kitartották a nőket, mi fizettünk, rendeltünk és a többi, a nők pedig édesen mosolyogtak, vezették a házat és ügyeltek a szolgálóinkra. Tudom ez változott, de ettől még ha, Deirdre velem van, akkor én fizetek. A bútoroknál is bőségesen honorálok neki, ott a vére miatt teszek így, mert más segítséget nem fogadott el, és amikor többet veszek el tőle és legyengül akkor dolgozni sem úgy tud. Én egyszerűbben gondolkozom ezzel kapcsolatban, mint ahogyan ő, ráadásul nekem van mit szórnom, neki kevésbé, akkor miért is ne én állhatnám a cehhet, különösen, ha nekem készíti el az ételt és nem magának?
Oldalra biccentem egy kicsit a fejemet és figyelem őt, majd a pincérnek intve kérek még kávét és elcsomagoltatom a kaja maradékot, ha én nem is eszem meg Zokninak nagyon is jó lesz. A srác fordul elég gyorsan, hozza a kávét és elviszi a kaját is, hogy később Deirdre fagyijával együtt hozza vissza. Addig is csendben maradok és hallgatom a lányt velem szemben, hogy amint befejezte válaszoljak neki, nem vágtam közben csak kortyoltam a kávémat és figyeltem őt, a lehető legnagyobb nyugalommal.
- Nem vagy kitartott nő, ezt leszögezném. A pénzemmel sem hivalkodom, az, hogy sérti az önérzeted, hogy én az ezernyolcszázas években születtem, mikor még az volt a divat, hogy a férfi fizet, azzal meg nem tudok mit kezdeni, de felőlem legyen így, fizesd te a bárányt ha ettől megnyugszol. – Hangom egyelőre hűvös, aztán kicsit újra félredöntöm a fejem és megcsóválom, egy kicsit még lerakom a bögrém az asztalra. – Attól, hogy én fizetek, nem hiszem, hogy nem állnál meg a lábadon, az én mércém szerint legalább is, szerintem, nem ebben kell mérni. – Válaszolom neki, aztán kinyújtóztatom a lábaimat és az asztal alatt bokánál keresztbe teszem. Nem sietek sehova sem, és dolgom sincsen más, az este neki lett szentelve és a vacsorának, amit kihúzott belőlem, hogy együnk normális ételt.
- Szerintem, akkor lennél kitartott, ha ékszerrel, ruhával, kocsival és egyebekkel halmoználak el, egy-egy dugás után. – Kicsit nyersre sikeredett a mondandóm, de akartam, hogy érezze, az én szótáramban a kitartott teljesen mást jelent, mint ahogyan azt ő gondolja. Mondtam, én az 1800-as évek közepén születtem, szóval más világban nőttem fel és vannak elvek és belém nevelt dolgok, amiket még nem felejtettem el, és örülhet annak, hogy hölgynek kezelem. De ezt most nem dörgölöm az orra alá.

Nézem őt ahogyan elsüpped a gondolataiban, látom az arcán a változásokat, milyen érzelmek suhannak át rajta, nem tudom mi jár a fejében, de az érzelmek sok mindent elárulnak, a hangulatáról. Egy idő után már nem őt figyelem, hanem, a teremben bóklászó embereket, odakint eleredt az eső, többen jöttek be a kabátjukkal a fejükön vagy ernyővel. Hallgatom az alapzajt és nem akarom figyelni az emberek beszélgetéseit, nem vagyok kíváncsi a dolgaikra, ezért sem szeretek ilyen helyre jönni, a hallásom jóval élesebb és kifinomultabb, mint az övék, és nem sokáig bírom az emberi hülyeséget hallgatni. Kinek milyen lelki nyavalyája van, vagy a pletykák, vagy amikor szimpláén csak ökörségeket beszélnek valami olyanról, amit nem is ismernek. Persze nekem is lenne min elmerengenem, az életemmel és a múltammal kapcsolatban, de épp néhány perce döntöttem, el, hogy kb mindenki bekaphatja, aki annak a része, mert elegem lett, az egészből úgy ahogyan van. A karperecemre téved a tekintetem és tűnődve nézem egy kis ideig, még Deirdre is magába van feledkezve. Kíváncsi lennék camille véleményére, ezzel az egésszel kapcsolatosan, nyilván van neki, és talán épp próbálná a tudtomra adni, de ebben nem vagyok biztos, nem látom és nem hallom őt, csak Amarától tudom, hogy itt van velem és nem tágít el mellőlem. érthetetlen, hogy mi miatt ragaszkodik hozzám, az az átkozott boszorka.
- Igen, az a bizonyos szervem létezik, és az pumpálja bennem is a vért. – Nézek rá a lányra és vágok egy grimaszt is. Igen, van szívem, csak nem abban a klasszikus értelemben. Amúgy meg, ha nem lenne bennem egy cseppnyi jó érzés sem, akkor hagyom, hogy Zoknit elgázolja az autó, mikor utána indult a kis vakarcs. Én helyette felszedtem a földről és hazavittem magammal a kis nyomorultat és az óta is velem van, mostanra már akkora, hogy könnyedén felugrik mellém az ágyra és a lábamon alszik el. Nem bántam meg, hogy hazavittem, sőt mostanra eléggé ragaszkodom már én is ahhoz a nyomorult kis döghöz, Deirdre szerint vicces amikor megfürdetem, vagy inkább ő engem. A zuhanyzóba szoktam beállítani, és ott intézem el a dolgot, már ahhoz nagy, hogy a kádba pakoljam be a négylábút.
- Még mindig nem értem, miért akarsz nekem ennyire segíteni ebben…- nézek rá, nem teljesen tiszták a szándékai, vagyis az igen, csak a motivációja az ami annyira nem. Elég sok energiát beleöl abba, hogy a zacskós vér legyen a fő táplálékforrásom, és ne a friss vénából fakasztott, amibe esetlegesen bele is halhat az áldozatom. Volt már rá példa nem is egy, és az utóbbi időszakban is elfordult már, ami nem volt szándékos.
- Mégpedig? – Kérdezek rá, és visszadőlök megint a boksz háttámlájának, mivel korábban felkönyököltem megint az asztalra és innen figyeltem őt, innen néztem, miközben beszélgettünk, mert a tányérom már nincs előttem csak a bögre kávém, ami még félig tele van. – Megugrott a pulzusod, gyorsabban ver a szíved, és a félelem körülleng mint valami parfüm, ami nem a legkellemesebb illatok egyike, már ha nem erre indul be egy ragadozó, szóval? – Elég egyértelmű, hogy valami megrémíti és nem is kicsit, érdekel, hogy mi az amitől fél, mert tőlem nincs oka, nem fogom bántani, eszemben sincsen ezt megtenni, egyszer majdnem megöltem, de azóta nem okoztam neki szándékosan fájdalmat. Elvettem a véréből, de már azt sem fogom sűrűn megtenni, a vérem nem akarja elfogadni, most is csak nehezen sikerült lenyeletnem vele valamennyit. Azt meg nem szeretném, ha baja lenne, mert vérszegénnyé válik miattam, de biztosan nem ez az oka az egésznek, ilyen fokú félelmet sosem éreztem rajta, mikor a beleegyezésével vettem el a vérét.
Blake és én kifejezetten rühelljük egymást
- Rendben, részemről még ma este elhozhatjuk a holmidat. – Mondom neki, ahogy őt figyelem az asztal túloldaláról és nézem, ahogy az arca megint csak változik. Blake és én kifejezetten rühelljük egymást és Deirdre még nem is tudja, hogy mi ketten már találkoztunk és kevés híja volt, hogy ne kenjem fel a fickót a falra. Elég rendesen összeacsarogtunk és a szerencse csak az volt, hogy az utcán voltunk és mászkáltak az emberek is, különben ott hegyben, vágom neki a falnak, és töröm el pár csontját, kicsit felhúzott a fickó, de én is őt, végül tovább álltunk, mivel nem kellett se neki se nekem az emberek figyelme, különösen nem úgy, hogy a sheriff is a közelben volt. Így inkább hagytuk egymást a fenébe és ment mindenki a maga dolgára.
Tényleg nem az a bújós típus vagyok, hason szeretek aludni, egy párnát a fejem alá gyűrve, az ágy közepén elnyúlva. Azt már megszoktam, hogy ha Deirdre velem alszik, akkor szeret hozzám bújni, néha a hátamon van a feje és átfogja a derekamat, eleinte szokatlan volt, ehhez nem voltam hozzászokva, de pár alkalom után már nem zavartattam magamat, sőt volt valami kellemes abban, ahogy a hátamon éreztem a melleit. Két finom és puha halmot, amit szívesen gyúrogatok és harapdálok is, szóval, nem volt kifogásom az ellen, hogy ha hozzám bújt, bár ha megtette és ébredésnél is a közelemben volt, akkor vállalnia kellett a következményeket, hogy éhesen ébredtem és most nem a vérre gondolok, de eddig nem úgy tűnt, mintha kifogása lett volna ellene. Barátság némi extrával, ez a mi kapcsolatunk definíciója.
- Festmény, hogy pontos legyek, és te akartad tudni milyen volt korábban, hogy ne olyanra csináld még véletlenül sem. Felőlem, nem fog nekem hiányozni az a darab, még meggondolom, veszek-e másikat helyette, vagy az a rész üresen marad. Bár nem szeretem a zsúfolt tereket egy kicsit sem. – Nekem nem fog hiányozni az a bútordarab egy kicsit sem, tényleg hidegen hagy, hogy lesz vagy sem, nem sok mindnet fogok használni abból a házból, az az igazság. Szerintem csak a szobámat, és maximum még egy két helységet, a többi valószínűleg be lesz zárva és le lesz takarva. Nincs szükségem igazából akkora hodály házra, de Zokninak legalább jó lesz a nagy tér amiben mozoghat és a birtok is, azt hiszem az istállót is megcsináltatom, és veszek néhány lovat, mondjuk kettőt, annyit még én is eltudok egyedül látni. Na, igen, a lovaglás hiányzik, és a birtok teljes egészében megmaradt, a földterülettel együtt magánkézben van és most már megint az én nevemen van az egész. Ja, a saját magam rokonának adom ki magamat, valami sokadik leszármazottnak, és unokatestvérnek. Az embereknek nem kell tudniuk rólam, hogy az a Dominic Leighton vagyok, aki 21 évesen meghalt a saját otthonában, hivatalos verzióban – amiből van kettő is – állat támadás a másik pedig gyilkosság, egyik szolgálónk megelégelte a szolga sorsot, és lelőtt mindenkit. Csak az a fura, hogy nincs meg a holttestem, de azt megoldották egy üres koporsóval, így van sírkövem is. Vicces… Jártam már a családi kriptában és megnéztem a saját síremlékemet is. Érdekes látvány volt.
- Nekem meg jó részük nem kell, a régi bútoraim a szobámból semmi esetre sem kellene, ahogy apámnak több holmija szintén nem. – Megvonom a vállamat, így is van néhány dolog amit eladtam, régiséggyűjtőknek, némelyik majd el élvezett a gyönyörtől. Egészségükre, nekem sok tárgy onnan semmit sem jelent, különösen azok nem, amik a nagybátyámé vagy az apámé voltak, előbbire haragszom, az utóbbit pedig nem szerettem, akkor minek is tartsam meg a cuccaikat?!
- Az eladólányt meg te tudod, szerinte megérné keresni helyette valaki mást. – megvonom a vállamat mert ez valóban az ő dolga és nem az enyém. Majd csinálja ahogyan jónak látja, én nem fogok semmit sem rá erőltetni.

- Szóval, innen fúj a dolog, idejön. – Foglalom össze a kis monológja után és karba fonom a kezeimet a mellkasom előtt, ahogy ülök és őt nézem. – Emiatt van ez a szómenés, idegeskedés, nem lett volna egyszerűbb kibökni? – Így figyelmen kívül hagyom a megjegyzését az étkezési szokásaimmal kapcsolatosan, és azzal, hogy majdnem megöltem, nőből van, megvan ijedve, ezzel letudom most a dolgot és nem kezdem el ezt boncolgatni.
- Akkor még ma áthozod a cuccod, segítek. – Jelentem ki neki, határozottan és teljesen komolyan. semmi kedvem ahhoz, hogy az a barom zaklassa, kedvelem a lányt sok mindent tud már rólam, és nem tetszene, ha megint bántanák, előbb tépem ki a fickó szívét, mintsem, hogy a közelébe mehessen.
- Frászt, előbb nézi meg milyen egy koporsó belülről, mintsem, hogy hozzád nyúlhatna! Na mozgás, edd a fagyid, mielőtt elolvad utána hozzuk a cuccodat. Azzal a farokkal meg ne foglalkozz, halott ha hozzád nyúl. – Teljesen tárgyilagosan jelentem ezt ki neki. Komolyan is gondolom, amit mondtam.
- Jó, lehet, igazad van. – hagyom rá, hogy jobb a modorom, amikor eszem és rendszeresen táplálkozom. A többire csak biccentek egyet, megoldom magamnak a dolgot, nem kell vele foglalkoznia egy kicsit sem. Megszerzem magamnak a vért valahogyan, és nem kell, hogy ő kuncsorogjon nekem a barátjánál, akivel nem bírjuk egymás képét, de egyszer még úgy is elkapom és beleépítem a falba, hogy tanulja meg hol a helye. Mondjuk erről Dee-nek semmit sem kell tudnia. helyezkedek a boxban és a kávém után nyúlok és egy halovány kis félmosoly azért felkúszik a képemre, hogy most hírtelen milyen pozitív és vidám lett, nem kevés van ebben a nőben, elég hamar összekaparja magát és elkezd pörögni és be nem áll a szája.

Embernek nem ilyen voltam mint most, érdeklődő és nyitott, futottam a lányok után és bárkiről ledumáltam az alsószoknyát, hogy elvihessem valahova ahol nem látnak bennünket illetéktelen szemek, abban az időben jóval kevesebben lakták a város, nem volt olyan sok lehetőségem, így a lányokkal nagyon jól kellett bánni, ha nem akartam balhét. De az egy másik idő volt és egy másik Dominic, akkor éltem, ember voltam, és a legnagyobb gondom az volt, hogy melyik lánynak csapjam a szelet és összeszólalkozom-e az apámmal? Az egész akkor fordult fel, amikor vámpír lettem, és nem a megfelelő kezekbe kerültem. Natalja sokáig vitt az orromnál fogva, vagy inkább másnál, és tettem amit akart, megvoltak az eszközei, hogy uraljon, még elegem nem lett. 100 év alatt elfajzottam, és utána végképp antiszociális lettem, így ez nem Deirdre ellen szól, hanem csak ilyen lettem ez vagyok én, és nem könnyű másképp viselkedni. Nem fogok egyik napról a másikra megváltozni, és az is igaz, hogy jó nekem ilyen antiszociálisan, a nagybátyám is felbukkant, közölte velem, hogy utált, aztán el is tűnt, emiatt felesleges volt a megjelenése. A régi barátaim is mind ezt tették, felbukkantak és eltűntek, persze Damonnak megvan a maga oka erre és már nem vagyunk olyan jó barátok, mint kölyöknek voltunk, és akkor itt ki is merültek a dolgok. Valahol csodálom ezt a lányt, hogy annak ellenére, hogy bántottam és nem is vagyok vele valami kedves itt van a közelemben és eldöntötte, hogy majd ő segít nekem a vérszomjam kordában tartásán. Hatalmas erő és akarta van benne, amit nem tudom, hogy nem vettek észre benne mások, úgy néz ki két ilyen elcseszett ember egészen jól megértik egymást.
- Egen…- Nézek rá. – Mi ebben olyan meglepő? Abban az időben mikor éltem, nem volt olyan nagy dolog a földesuraknál. – Általában vasárnap került az asztalra és nagyon jó íze volt, vártam azokat a napokat, szerettem a rozmaringos báránysültet a szósszal és a párolt krumplival hozzá. Akkoriban még étvágyam is volt, enni is szívesen ettem, most meg, csak tökölök a kajával, bár ennek nincs is rossz íze, és azért a fél adagot megettem, és a másik felével is haladok, bár, most, hogy megint beszélünk lassabban.
- Rendben, Én állom a számlát. Vegyél meg hozzá mindent amit csak kell, meg még valamit amit csak szeretnél. – Vagyis, én fizetek mindent, még nem tudom, hogy köteg pénzt nyomok a kezébe, vagy később rendezzük le az anyagiakat, de nem akarom, hogy a saját pénzéből tegye ezt. Nekem van bőven, egyfelől részvények termelnek nekem, zsebpénzt másfelől vannak bérbe adott ingatlanjaim is. Volt válság, amikor megvásároltam egy két tömbházat, azokban több lakás is van és üzlet-helység, amiket bérbe adtam, egy közvetítő segítségével, és eleget termelnek nekem mindezek, ahhoz, hogy bőven elélhessek. Ráadásul Las Vegas egyik legmenőbb kaszinójában is van tulajdonrészem.
- Dee…- szólalok meg és belenézek a szemeibe, ahogy a bögrém felett ránézek és a kezeim az asztal lapra fektetve könyökölök. – Ne mentsd a helyzetet, mind tudjuk, hogy én nem bírom őt, ő rühell engem, és szívesebben látna karóval a szívemben. Ezen nincs mit ragozni vagy szépíteni. Ahogy azon sem, hogy nem akarok neki tartozni. Ennyi a nagy helyzet és szerintem felesleges tovább feszegetni ezt, megpróbálom másképpen megoldani a dolgot. – Na tessék megígértem neki, hogy szerzek magamnak zacskós vért valahonnan, szép. Kész ez a nő, komolyan néha úgy érzem az őrületbe kerget, de azt is tudom, hogy nem azért teszi, hogy ellenem legyen, talán ezért is kedvelem annyira és mert mindig megpróbál felrázni amikor magamba fordulok, egyszerűen nem lehet lecsapni, ha rámordulok akkor ő is felszívja magát és kioszt ami pedig szórakoztat, szegényt az utóbbi pár napban nem egyszer nevettem telibe, amin persze  a végére nem sértődött meg, mert nem sűrűn lehet engem vigyorogva látni. Egy biztos, ha Dee bármikor is bajba kerülne, azt az illető nem élné túl. Kezdem elég komolyan megkedvelni őt, és igen, nem mondtam neki, de biztosra veheti, hogy megvédeném.
- Mi az ami nyugtalanít? Néhány napja időnként elkomorodsz mint most is. Szóval? – Kérdezek rá a vonásait tanulmányozva, az illata is más, amit még ebben a zsúfolt szagoktól terhes levegőben is felismerek, mivel az előbb mellette ültem, most pedig már megint vele szemben. Nem hiszem, hogy ez még a harapás miatt lenne, ahhoz, túl sokszor láttam ezt a kifejezést az arcán az elmúlt napokban.
- máskor is aludtál benne, amúgy pedig a vendégszobát is ki lehet pakolni. – Van a lakásomban még egy szoba, egy sokkal kisebb, mint ami nekem van, abban is van egy hatalmas ágy és egy nagy faltól falig és padlótól plafonig üveges ajtós szekrény, meg egy komód. Ennyi fér csak el benne. – Igazából, ha jobban belegondolok, nincs is mit kipakolnom onnan, csak üresen áll, egy szekrény, egy ágy és egy komód van benne.  – Beleiszok a kávémba, miközben átgondolom a dolgot, egyelőre még maradok a lakásban, a Leighton ház felújítása még nem fejeződött be, addig pedig nem költözök be, nem sok kedvem van a munkásokhoz, bőven elég az, hogy naponta pár órát a közelben vagyok, és figyelem őket, hogy biztosan jól végezzék el a munkájukat. Plusz a kivitelezővel is szokott lenni némi megbeszélnivalóm. Van amit nem Dee csinál, a bútorokat vele újíttatom fel, és bőségesen is megfogom érte fizetni, de az elektromos hálózat és a vízcsövekhez nem ért, én sem, szóval oda szakember kell. – Felajánlottam. – Nézek rá, mert nem fogom kérlelni, felajánlottam neki a lehetőséget és a másik szobát is, hogy ha azt szeretné, engem igazából az sem zavar, ha mellettem akar aludni. Bár akkor lesznek bizonyos következmények, amiket valahogy el kell viselnie, különösen ha elkezdek rendszeresen vért venni magamhoz, még akkor is ha beadom a derekam és az zacskós lesz. Az az ágy nem véletlenül akkora. Volt, hogy rajtam kívül még másik három személy, azaz nő feküdt benne, kellett a hely, na.
Az egyedül alvására meg, volt, hogy én hamarabb fent voltam mint ő, és elmentem egy forró fürdőt venni, mert kellett, hogy valami kis időre felmelegítsen a kávé előtt, ő addig édesen szuszogott a hodály ágyban. Szóval, nem zavar, mikor mellettem alszik el, és úgy fest őt sem, ha nincs bennem elég vér, és jobban kiütközik, hogy mi is vagyok, mikor elkezdek kihűlni. Egyszer félálomban jobban betakargatott, mert nehogy megfázzam, édes volt igazán, jót vigyorogtam rajta. Most pedig kicsit félredöntött fejjel nézem őt, és az ajánlatom nem vonom vissza, a vendég szobát, meg teljesen elfelejtettem, mert annyira nem használom.
- Valahol lennie kell egy képnek a szalonról, szerintem még meglehet valahol a házban…- gondolkozom el, és elkezdem megenni a hamburger maradékát is, végül is tetszett és jól is esett, és most, hogy van bennem elég vér, kezdek újra éhes lenni és nagyobb kedvvel fogyasztani az emberi ételeket. Nekem amúgy mind egy, milyen lesz a szalon én igazából mindent ki akartam dobni, de Deirdre rágta a fülemet, hogy a bútorok túl gyönyörűek és régiek ahhoz, hogy ezt megtegyem, így belementem abba, hogy felújítsa azokat nekem, és berendezze a szalont és a nappalit is egyaránt. A régi szobámat viszont semmi esetre sem akarom olyannak megtartani amilyen hajdanában volt. Ahogy elnéztem, neki ez fontos, így az egész szalont is rábíztam, hogy akkor hozza vissza annak a pompáját. Egészen jól halad, és elképesztően lelkes is.
- Akkor miért nem rúgtad még ki, és miért nem kerestél valakit, akit szintén érdekel ez az egész és örömmel dolgozna veled, amúgy pedig lassan el kellene gondolkoznod azon, hogy magad mellé még felveszel valakit a műhelybe, egy idő után már túl sok lesz egyedül neked a megrendelés, különösen, ha az összes bútort rendbe akarod hozni a házamban. Bár még mindig fenntartom, hogy néhányat értékesíts teljesen nyugodtan, mert nekem nem kellenek. Három olya szoba van, aminek a bútorait nem akarom megtartani és ebből az egyik a régi szobám. De van a padláson bölcső, kiságy és egyebek is, amik egy gyereknek valóak. Nekem ezek nem kellene, vámpír vagyok, nem lehet gyerekem. Szóval, nem tartom meg, nekem az ilyen holmi teljesen felesleges, ahogyan a régi ruhák is kikerültek, kipakoltam, mindent ami csak nem kellett és azt hiszem anyám ezen is berághatott, mert tényleg az összes régi ruhát kidobtam, ami olyan volt a felajánlottam a múzeumnak, vagy egy szervezetnek, akik múltidéző találkozókat szerveznek. A többit elégettem.
A vérem adom neki, figyelve arra, hogy a jelenetet senki se lássa meg, de ő megkapja azt a mennyiséget ami meggyógyítja a sebet a csuklóján, tegnap nem fogadta el, ma talán megteszi, és néhány pillanat múlva el is fogadta végre. Amikor befejezte én visszacsúszom a helyemre és elkomorodok, mivel szóba kerül, hogy belőle iszom és ez neki már kezd túl sok lenni. Rendben, részemről, akkor nem veszem többet a vérét, nem nagy tragédia, de a folyamatos zacskós vér, most nem tetszik. Férfi egóm van, és zavar a dolog ez van.
- Megoldom a dolgot, nem kell aggódnod, nélküled is elvoltam az életben, és nem hagytam magam mögött hullahegyeket. – Ő is túlélte végül is, hajszál híján, de túlélte, szóval, meg tudom oldani a dolgot, és akárhogy is, de Damon tanításai elég sok támpontot tudnak adni, és ha kell, talán még egy boszorkány segítségét is tudom kérni. Korábban nem fordult meg a fejemben, hogy megkérjek egyet, de most ismerek egyet, aki talán tud segíteni, és van még egy valaki, aki tud, csak közvetítő kell hozzá. Camille körülöttem van, látni nem látom, de tudom, hogy itt van, és nem tágít mellőlem. Gondolom, most is megvan a maga véleménye, amit néha megoszt velem is, ha Amara is a közelben van.  Erről még nem beszéltem Dee-nek, hogy van mellettem egy szellem is, aki kíséri az utamat, és néha tudok vele beszélni is.
-Nem. – Szűkszavú a válaszom a számára, nem haragszom rá végül is, de zavar a dolog. Ő ajánlotta fel, én szóltam neki, hogy ez mivel jár együtt, belement és most visszatáncolna, aminek nem örülök, de persze elfogadom, nem vagyok egy rohadék sovén dög, hogy elnyomjam szerencsétlent és basáskodjak felette, sosem voltam az a típus, még aranyifjúnak sem. Szóval, ha nem hát nem, joga van így dönteni és nem belemenni abba, hogy a vérét adja nekem. Ezen nem múlik a dolog, ettől még megtűröm a magam kis világában és még kedvelem is, csak épp húzom a számat, hogy visszautasított ezen a szinten, bár azt hiszem fordított esetben nem bírnám elviselni, hogy én legyek valaki éléskamrája.  

Iskolázottság? Nos, nem végeztem el a főiskolát, abba beleszólt a katonaság és a halálom is, később sem iratkoztam be, mert lekötött a vérengzés, tehát nem vagyok olyan iskolázott mint amit elsőre hisznek rólam, azok akik megtudják, hogy amúgy nemes voltam még életemben, nagy vagyon és birtok örököse. Persze, az életben elég sok mindent megtanultam, és könyveim sem azért vannak, hogy dísznek álljanak a polcokon. Azért igyekszem képezni magamat és új ismereteket elsajátítani a világgal kapcsolatban és azzal is ami mögöttem van, vannak korok amiket nagyon is jól ismerek, jártam mind a két világháborúban, tudok rengeteg mocskos kis titkot, amik ezekben benne voltak, nem minden háború úgy zajlott ahogy azt tanítják az iskolákban. De ennek nem sok haszna van az életemben így nem is lobogtatom, mert körülbelül minek is lenne az jó nekem? Maximum csak felhívnám a figyelmet magamra, és olyanoké nem kell akik az életemre akarnak törni. A türelmem pedig az éhségem miatt elég kevés, de ha jól vagyok lakva, van bennem elég vér, akkor normálisan állok hozzá a dolgokhoz és megvan a birkatürelem is, akkor nem mordulok rá Dee-re sem. Ami azért mostanában többször fordul elő, már mint, hogy van bennem elég vér, mivel a zacskóst azért nem egyszer dugta már az orrom alá, és ittam már meg, hogy rendben legyek, magamhoz képest egészen jól haladunk ezzel, Csak ő ezt nem tudja, sok mindent nem árultam el neki még azzal kapcsolatosan ami a hátam mögött van.
Valóban nagy lépés, hogy emberi ételt tömök magamba, és már egészen jól haladok vele, általában koplalni szoktam, mert ha nincs elegendő vér a szervezetemben nem is tudom befogadni az emberi ételeket sem, az innivaló még hagyján, az egészen tűrhetően lecsúszik, de a többi? Viszont, most, hogy legyűrtem a zacskóst más a helyzet, még eszem elgondolkozom, hogy abban a kicsi hűtőtáskában hány tasakot hozhatott magával Dee? Három legalább belefért, tehát legalább még két napra való adagom van. Feltéve, ha tényleg három tasakot hozott nekem.
Lerakom a kaját a tányérra, és felkönyökölök az asztalra, a kinyújtott kezére szegezem a tekintetemet és felvonom a szemöldökömet, velem nem igen csinálnak ilyet, az aki a közelemben akar lenni, másképpen viselkedik. Általában rám nyomul, vagy kelleti magát, és ilyen kedves gesztusban régen nem volt részem, így hirtelen nem is tudom hova tegyem, és mit akar, bár ezt Dee már tapasztalhatta. Kezéről az arcára nézek, kedvelem őt, és azt hiszem a barátomnak is tartom, de még az ilyen egyszerű közeledéseivel nem mindig tudom mit is kellene kezdenem. Inkább csak a szavaira válaszolok neki.
- Tényleg egészen jó, be kell ismernem. Legközelebb talán egy kis pizzara is engedem magamat rávenni, vagy egy kis rozmaringos bárányra. – Ez utóbbinál már nagyobb érdeklődés van a képemen, hajdanában azt nagyon is szerettem az egyik kedvenc ételem volt. – Ha már legközelebb is el akarsz rángatni valahova, akkor keressünk, egy helyet ahol csinálnak még ilyet. – Vetem fel neki, miközben nézem, ahogy eltolja maga elől a tányérokat, a krumplihoz hozzá sem nyúlt, én egészen megkedveltem a hasáb burgonyát. Végig nézek rajta és hátradőlök én is, hogy a kávémnak szenteljem a figyelmemet addig még nem eszek tovább, különösen, hogy Blake is szóba került.
- Blake rühell engem, ezt ne ragozzuk és ne is akard szépíteni, eszemben sincsen neki tartozni. – Nem vagyok vak, nagyon jól tudom, hogy Blake mennyire nem bírja, hogy Dee a közelemben van, és hallottam már őket telefonon beszélni a hallásom igazán kitűnő, szóval, elcsíptem már egy két dolgot kettejük között. Tudom, hogy Blake mennyire nem bírja, hogy a lány néha az ágyamban köt ki, és ha még a harapásaimról is tud, hogy néha a vérét veszem, nem csodálkoznék azon, ha egyszer csak megpróbálna megkarózni. A pénz számomra nem nagy dolog, van elég bőven és termelődik is, vannak befektetéseim, amik hoznak nekem még néhány zöld hasút, szóval, ezen nem zavartatom magamat egy kicsit sem, inkább csak nem kell olyan segítsége aki tudom, hogy megölne.
Nézem a lányt és azt kell mondanom kedvelem őt, talán ő is engem, vagy csak meg akar menteni, nem tudom, mi az ami vezérli, hogy néha rám nyisson és megnézze megvagyok-e még vagy összeaszottan döglök valahol, mert éheztetem magamat. Nem mintha olyan elveszett lennék, csak egyszerűen megvannak a magam dolga és problémái is egyaránt, mint amilyen a családom, és a barátaim nagy részének az eltűnése is. Tényleg egyedül maradtam és ez bosszant, hogy egyszer mindenki bekerült újra az életembe és most hirtelen el is tűntek. Persze nyilván megvan mindenkinek a maga dolga, nem is erről van szó, csak hirtelen megint egyedül vagyok, és nem érzem úgy, hogy meg kellene változnom, bár ezt néha Dee rúgja fel, amikor a nyakamba szakad és belém diktálja a zacskós vért. Igen, határozottan kedvelem a magam mogorva, pokróc természetem módján. Nem igazán tudom, hogy kellene felé nyitnom, de nem szeretném ha ő is csak úgy eltűnne a környezetemből, már unok egyedül lenni. Szeretni engem, meg nem egyszerű dolog, nem igazán kérek ebből, nem érzem úgy, hogy hős lovag fazon lennék, aki a lányok álma és vágya, a szerelem területén legalább is, a vágyakén más a helyzet és ezzel tisztában is vagyok.
Plusz, azok a nők akikhez közel álltam, és akik szerettek engem meghaltak korán és kegyetlenül, Camille is, a boszorkányom, kegyetlen halálban volt része, hallottam róla, és néhány szót kihúztam belőle erről, Amara segítségével. Volt más is, aki nem élte túl, hogy engem szeretett, akkor miért hagynám magamat, hogy valaki is engem akarjon szeretni, ha csak a halált hozom rájuk úgy is? Dee túl kedves lány ahhoz, hogy a világom szerves része legyen és én azt hiszem már nem is tudnék szeretni senkit sem. Jah, hülyén hangzik az egész, de a lényeg az, hogy az érzelmekre nincs szükségem, egy időben kikapcsoltam azokat, egy ideje meg csak elnyomom, és nem veszek róluk tudomást, de néha beszivárognak, mint ahogyan most is, mikor rájöttem, hogy egyedül maradtam. De rövid úton kirázom majd ezt is a tudatomból és az életemből is.
Grimaszolok egyet amikor azt mondja, hogy ne rinyáljak neki, és még ha nem is gondolta komolyan, akkor is többet nem fogom szóba hozni neki az ilyen dolgaimat. Nekem elég egyszer ilyet mondani, amilyen antiszociális dög vagyok.
- Türelmes vagyok, elvégre az idő az enyém, és nem kell félnem attól, hogy elsorvadok a várakozásban. – Közben a pincérre nézek és biccentek is egyet felé, hogy jöjjön oda az asztalunkhoz és rendelhessünk még, nekem kell még egy bourbon és egy kávé is, neki meg gondolom egy kis desszert, amúgy bármit kérhet, mivel én állom a vacsora számláját.
- Emlegetted már a lányt nekem, és nem értem mire föl olyan féltékeny. – Megcsóválom a fejemet. – Amúgy pedig még mindig áll a meghívásom, költött ki a hotelból, és tiéd a hálóm, nekem jó a kanapé is, még nem találsz magadnak egy lakást, feleslegesen dekkolsz egy hotelszobában. – Ajánlom fel neki a dolgot még egyszer, néhány hete már említettem neki, hogy felőlem elfér nálam, sőt, ha befejezem a Leighton ház felújítását is, akkor a lakásból ki fogok költözni és becuccolok a régi házba ahol éltem. De már ezt is mondtam neki, hogy fenntartási költségért cserébe lakhat a lakásban csak vigyázzon rá és ennyi, felőlem át is festheti, nem nagyon fog érdekelni a dolog.
- tanítsd ki vagy rúgd ki a fenébe és keress oda mást, nem éri meg, olyat alkalmazni, aki ennyire ostoba, még én is tudom mi a kettő között a különbség. – Ennyit még én is tudok a bútorokkal kapcsolatosan mivel az ezernyolcszázas években születtem. Akkor kicsit mások voltak a dolgok mint most és egy komód, meg egy gardrób durván más volt, de mondjuk ez a kettő most is az.
A pincérnek leadom a rendelést és most átcsúszom Dee mellé, és megnézem a csuklóját, arrébb húzom a karkötőt ami elég széles ahhoz, hogy takarja a harapásom nyomát. Láttam, ahogyan arra nézve elszomorodott. Azt hiszem, ideje lesz nem őt használnom élő forrásnak egyre kedvetlenebb és többször is látta már letörtnek mióta rendszeresen iszom a vérét. Szétnézek, hogy ugye senki sem látja amit csinálok, és megharapom a kezemet, hogy a vérem kiserkenjen és felkínálom neki, pár csepp is elég, hogy a sebe beforrjon, csak nem utasítja most is vissza? Ha igen akkor csak lenyalom a véremet és amint rendeződnek a vonásaim visszaülök a helyemre.
- Nem mondanám annak, egy barátom testvére, de talán segít. – majd elválik a dolog, nem tudom, hogy Stefan fog-e nekem segíteni, már ha egyáltalán sikerül összehoznom vele egy találkozót. – De. Megoldható, hogy többet ne vegyem a tied. – Mondom halkan és hátradőlök ahogy a pincér megérkezik azzal amit kértünk, a maradék kajám elcsomagoltatom vele és Dee krumpliját is, lehet még később jól fog jönni, sosem tudhatom, ha másnak nem akkor Zokninak, ő biztosan jóízűen befalja.

Nézem ahogy élvezettel tömi magába a kaját, a rúzsból már nem sok maradt a száján, nem mintha zavarna, hogy jó étvággyal eszik, én ezt nem mondhatom el magamról, egyelőre a hamburgerhez nem nyúltam, a krumpliból már ettem valamennyit. Megtudom enni, nem erről van szó, csak hát, nem gyakran eszem ilyeneket, mivel általában elég kevés friss vér van a  szervezetemben az ilyenekkel nem is kísérleteztem, és most sem érzem magam olyan éhesnek, hogy emberi étellel bíbelődjek, bár tagadhatatlanul jó illata van és jól is néz ki. Nem kis darab és jól meg van pakolva mindennel, aminek csak benne kell lennie, mondjuk személy szerint a húsféléket jobban kedvelem, mint a zöldeket, mivel nem vagyok nyúl, de azért így is guszta az egész. A kajáról visszanézek Deirdre-re és kissé oldalra biccentem a fejemet, ahogy nézem őt miközben beszél.
- Valaki egyszer azt mondta, hogy nem érdemes vitába szállni egy nővel. – Jegyzem meg neki, és veszek még két szál sült krumplit, amit el is kezdek enni, miközben nekidőlök a boksz háttámlájának és a körülöttünk lévőket figyelem, a legfélreesőbb helyet választottuk ki, hogy minél kevesebb ember legyen körülöttem.  Közben a tekintetem visszavándorol a lányra és nézem, ahogy hörcsögmódra tömi befelé a burgert, aranyos meg kell hagyni, van benne valami báj, hogy így lelkesedik az étel után, én ezt nem mondhatom el magamról, eszem, mert kell, de nem azért mert jól esik enni, vagy, mert olyan nagyon jó. Igen, tudom, kicsit negatívan állok hozzá ehhez a kajálás dologhoz.
- Tudom. Tisztában vagyok vele, nem kell emlékeztetned. – Felemelem a kezeim és megadom magamat neki, befejezem a nyűgösködést, mert zacskós vért kellett innom, nem volt olyan rossz, de nem is volt olyan jó. ragadozó vagyok na, szeretem amikor  a prédám a kezeim közé simul, hogy hozzám dől, már ha a nyakából iszok, de mondjuk ezt a velem szemben ülő lány is megtapasztalta egyszer, hogy nem csak nyakból és csuklóból lehet vért inni, és kipróbáltam már rajta, milyen az ő comb hajlatából, nem mondta, hogy rossz lenne. Bűntudatom meg tényleg nincs amiatt, hogy néha az ő vérét veszem el, átlagosan olyan két hetente, cserébe hajlandó vagyok a zacskós vérre, és már egyre kevesebbet húzom a számat miatta, kezdem megszokni az ízét a dolognak. mert számomra nem ugyan olyan a kettőnek az íze, egészen másnak érzem.
- Jól van! – Szólalok meg és megforgatom a szemeimet, előre dőlök az asztalhoz és felkönyökölök, majd a kajára szegezem a tekintetemet és utána vissza Dee-re, nyert enni fogok rendes ételt, mert a szavamat adtam, hogy ha ihatok belőle, akkor ma zacskós és normális kaja is lesz a terítéken, így kézbe veszem és bele is harapok, majd lassan rágni is kezdem, nem is olyan rossz, sőt egészen jó az íze, és nem csak az illata. Ahogy lenyeltem az első falatot jöhet a következő is, és úgy az ötödiknél már egészen jóízűen tömöm magamba én is a hamburgert, remélem örül, így felpillantok a kajából, hogy lássam mit is szól ahhoz, hogy végre normálisan eszem.
- Blake? – Kérdezek rá egy névre és lerakom a félig megevett hamburgert miközben megtörlöm a képem, és az asztalra könyökölök, hogy most a kávéba igyak bele, nagy adag, forró és teljesen fekete, így szeretem és így van a legnagyobb hatása is számomra, a keringésem beindította, és már nem vagyok olyan hulla sápadt, és már a kezeim sem olyan hidegek mint előtte volt. – Elég neki a barátnője is, ha jól rémlik ő is egy hasonló fazonnal kavar, mint én. – Halkan beszélek és nem mondom ki, hogy vámpírral. Oda szoktam figyelni arra amit ő mesél nekem, mikor beszélgetünk, bár az is igaz, hogy eddig nem sokat mozdultunk ki a lakásomból, mivel vagy a vér vagy más volt a téma, amihez nem kellettek a ruhák, sem a többi ember az utcán. Milyen érdekes, hogy mióta  a barátomnak mondhatom őt, rendeződtek az életemben dolgok, amik korábban eléggé kuszák voltak.
- Na, beadtam a derekam, a fele már el is fogyott, ne piszkálj tovább! – Nézek rá, és amikor azzal jön, hogy szégyellem-e lerakom a bögrémet az asztalra és rászegezem a tekintetemet.
- Tudod, hogy nem, ahogy azt is hogy a barátaim között tartalak számon, ne komplikáld túl az antiszociális mivoltomat, nem szégyellek és ezt jegyezd meg jól. – Aztán megropogtatom a nyakamat, és újra a kajára nézek, majd eszem még belőle, mielőtt kibökném a válaszomat, végül is tök egyedül maradtam, és nem könnyű bevallani a dolgot.
- Csak eszembe jutott pár dolog, az elmúlt hónapokkal kapcsolatban. A nagybátyám lelépett, nem tudom utolérni, és azt hiszem, tényleg igazat mondott, amikor itt a parkolóban összefutottunk decemberben. Anyám is elvan valamerre, összeszólalkoztam vele, azóta nem nagyon beszéltünk, akkor sem jött elő, amikor téged elvitelek a régi házba. –Deirdrenek meséltem arról, hogy anyám szelleme a házban bolyong és ne ijedjen meg tőle, de Margaret nem jött elő, ha ott is volt, akkor sem jött a közelünkbe, azt hiszem megbántottam az érzései Ben-nel kapcsolatosan, de ha egyszer nem tudom utolérni őt, akkor még is csak igazam lehet, hogy nem kellettünk neki, és nem kíváncsi ránk.
- Szóval, egyedül maradtam, mint a kisujjam, Oliver is elvan valamerre, Damon is, Amarat sem láttam egy ideje, ahogy a megmaradt vérrokonaim sem. – megvonom a vállamat, csak azt akartam kifejezni neki, hogy most tudatosult bennem, megint egyedül maradtam teljesen, egyedül csak őt érdekli, hogy élek-e még meg persze Zoknit, de azon túl nem nagyon van más most a közelemben. Nem, nem búsulok vagy siratom őket, csak belém hasított a felismerés, hogy a dolgok így alakultak. Eddig nem is foglalkoztam ezekkel a dolgokkal.
- Desszertet kérsz? – Kérdezek rá, és én is legyűröm az utolsó falatokat végre, hogy utána csak a kávém és a krumplim maradjon, azokat is lassan nem sietősen elkezdem elfogyasztani, miközben Dee-t nézem.
- A kérdést meg, valahogy másképp kellene megoldani, nem akarok szívességgel tartozni a barátodnak. Megfordult a fejemben, hogy beszélek Stefannal, hogy ők honnan szerezték be, csak fogalmam sincsen, hogy itthon van-e vagy Damon után ment… - Nem mondom, hogy olyan nagyon megnyíltam Dee előtt, a múltamból nem sokat ismer, csak a jelenem, és egy két apróságot amik ehhez kapcsolódnak.

Fintorgok, a tányérom felett, amin egy hamburger és krumpli pihen, mellette egy pohár bourbon whisky, amit eddig nagyobb előnyben részesítettem. A tasakos vérért nem ugrálok, nem szeretem, hogy hideg, hogy napok óta hűtőben állt és amúgy is, a műanyag, ami benne van. Meg sem közelíti az egész a friss és meleg vért. Grimaszt vágok Deirdrere és hátradőlök a boxban a tányéromtól távolabb.
- Meg sem közelíti az élőforrást, és nem utólag melegítve szerintem még rosszabb, nem lesz a kedvencem, hiába nézel. – Szólalok meg, és karba fonom a kezeimet a mellkasom előtt, de végül inkább a poharam után nyúlok és kiiszom belőle az alkoholt, hogy néhány szál krumplit rágjak el utána.  Néhány hónappal ezelőtt még az év elején, Dirdre néhány napot összezárva töltött velem, törölni akartam az emlékeiből magamat, csak épp a dolgok nem úgy sültek el, először is ott volt benne a verbéna, ami miatt huszonnégy órát együtt töltöttünk, végül az ágyamban kötött ki és megharaptam, amivel kiütöttem magamat. Megszökött, és a kutyám is lenyúlta, de végül is visszajött, csak épp újabb adag verbéna volt a vérében, ami miatt megint összezárásra került sor, egy darabig fenntartottam azt a nézetemet, hogy törköm majd az emlékeit, de egyéb problémák is felmerültek, mint a friss vér hiánya, de végül oda jutottunk, hogy neki kezdtünk beszélgetni, én igyekeztem távol maradni tőle és kávéval tömtem a szervezetem. Közben pedig az idő telt és egyre több dolog került szóba, ő mesélt nekem és én hallgattam őt, majd én is elmeséltem pár dolgot neki, magamról nem olyan sokat, de elárultam neki, hogy problémám van a vérivással, a vérszomjam kontrollálásával. Ő pedig a fejébe vette, hogy akkor is megszereteti velem a tasakost vért, ezt azóta is próbálja, az elmúlt hónapokban pedig többször is találkoztunk. Azt hiszem az utóbbi időben egészen jól összebarátkoztunk, és találkozgatunk is, a lány a fejébe vette, hogy segít nekem a vérivási problémáimmal, mivel Damon nem elérhető a magánélete miatt már egy ideje, és a nagybátyám is felszívódott, azt hiszem, tényleg komolyan gondolta, hogy csak teher voltam a számára, hiába kerestem a régi házunkban, hagytam ott neki üzenetet válasz nem érkezett. Szóval, tényleg egyedül maradtam a problémáimmal együtt és Dee elég rámenős is, ráadásul ma hozott nekem egy tasakost is, gőzöm nincsen honnan szerezte, de addig nem hagyott lógva még ki nem ittam az egész csomagot. A hatása megvan, vér is emberi is, és nem halt bele senki sem, hogy táplálkoztam, de az íze még mindig nem tetszik, jobban szeretem mikor egy csinos női nyakból, vagy más hajlatból vehetem magamhoz az éltető vért. Bár az is igaz, hogy Damon tréningjének hála, azért egészen jól haladtam ezzel is, de azért még nem minden tökéletes, bár ha van a közelben tasakos, akkor már egészen jól megy az élőforrás is. Dee-n szoktam gyakorolni, alkalmanként. Minden esetben a csuklójából ittam eddig, formálisra vettük a figurát, hogy minél könnyebbe engedjem el őt, és cserébe a véremből kap egy –egy ilyen után, hogy a sebek és a vérvesztesége minél előbb begyógyuljon. Csak néhány apró kortyot szoktam neki adni, ami pont elég arra, amire kell. Ma viszont belém diktálta a tasakost, tényleg nem tetszett és nem szívesen ittam meg, de az érvei helytállóak voltak.
- persze, az előnyei tagadhatatlanok, de hogyan szerezzem be rendszeresen, nincs ismerősöm, aki kórházban dolgozna, és tudna nekem hozni. – Megvannak a beszerzésnek a hátulütői, nem olyan könnyű előkeríteni. A kórháza meg csak nem szambázhatok be egy hátizsákkal és pakolhatom tele azt vérrel. Persze, megigézhetek egy ápolót, de feltűnne valakinek előbb utóbb a hiány és vannak akik tudnak a fajtámról, kell a fenének egy vadász figyelme vagy bárki másé, aki ki akarna nyírni, mert szükségem van a vérre, és mert az vagyok ami.