Egy pillanatig úgy tűnt, valami érzelem fut át Zara számomra általában kifejezéstelen arcán, ám csakhamar megszólalt és elillant ez a fajta sejtésem. Ahogy beszélt tekintetem az ajkaira vándorolt, amelyek már duzzadtak a vér iránti vágytól, de hiszek benne, hogy a minőségi nedűt ki kell érdemelni, nekem pedig szórakozásra van szükségem. Komolyan mondom néha úgy érzem egy végtelen színjátékba csöppentem, mikor először bújt ki a szög a zsákból, és a nőn eluralkodott a birtoklási vágy. Míg jóval szabadabban kezelt, addig minden pillanatot élveztem, amit vele töltöttem, most pedig, ahogy ezek a momentumok egyre ritkábban jönnek, úgy fordul meg a fejemben, hogy talán mindez tudatosan felépített taktika a másik részéről, és sosem gondolt arra, hogy néha igazán nekem okoz örömet. A mosoly mindvégig ott csücsült az ajkamon, még akkor is mikor a nő a szomorú hangulatomra tett megjegyzést, mely valószínűleg a megérkezte óta ott lehet a szememben, és egy fokozott érzékszervekkel megáldott személynek nem tart sokáig felfedni a valóságot. Amilyen hevesen égett eddig a vágy a szemében, olyan gyorsan fordult el tőlem a másik, és meggyőződésem volt, hogy valami hirtelen ötlete támadt. A dolgok szavakba öntése sem tartott sokáig és most valóban úgy éreztem, hogy kezd valami jó érzés megfogalmazódni bennem. Bár korántsem azt az életet élem, amit szeretnék, a kint töltött esték Zarával mindig valami meglepő, és izgalmasan veszélyes történést hordoz magában. Ez az amivel anno elcsábított, na meg a tökéletes külseje, amit talán már túlságosan megszokott a számomra, de még mindig tud olyat mutatni, amitől a vér gyorsabban kezd áramolni az ereimben.
- Ennél éberebb nem is lehetnék. – reagáltam végül, majd figyeltem, ahogy Zara a jól bevált alkoholhoz nyúl, és már a kezemben is volt az ital. Megmondom őszintén, azon emberek társaságát erősítem, akiknek nem kell sok a jóból ahhoz, hogy egy kissé spiccesek legyenek, és habár ez a fajta nedű a másiknak meg se kottyan, számomra igen erősnek mutatkozhat. Na persze ezt pontosan tudja az újfent mellém lehuppanó hölgyemény, és valószínűleg ezért is fogalmazta meg azt, hogy könnyít rajtam. – Könnyít, huh? – kérdeztem vissza végül amolyan ’tudom miért mondod ezt’ vigyorral az arcomon, és mivel így magamnak is jobbá tehetem a további estét gyorsan fölhatottam a pohár tartalmát.
- Szóval nem igazán alakultak úgy a dolgok, ahogyan azt korábban eltervezted. – vontam le végül a következtetést a nő válaszából, túl jól ismerem már ahhoz, hogy ne tudjam megmondani a szavai mögött lévő valódi tartalmat. Nem lepett meg ezek után, hogy azonnal a jussát akarta, még mielőtt én bármit is kaptam volna, de mint eddig is, ezután is igyekszem úgy alakítani a dolgokat, hogy ez másképp legyen.
- Mit szólnál hozzá, ha előbb kimozdulnánk kicsit? Aztán persze egész éjszaka a tiéd vagyok. – szólaltam meg végül, miközben Zara arcát egy gyengéd mozdulattal az enyém felé irányítottam, ezzel is elvonva a figyelmét a nyaki ütőeremről, mellyel az első pillanattól kezdve szemez, és miközben tekintetem egyre mélyebbre vájtam az övében ajkaink csupán épphogy nem értek egymáshoz. Reméltem, hogy benne lesz egy kis játékban, aztán este úgyis annyit iszik belőlem, amennyit csak akar.

Miután ma egy igen hosszú és egyben fárasztó edzésen voltam túl, kissé komótosan sétáltam föl az emeletre vezető lépcsőn, ahová ezúttal két díszpinty is követett. Már szinte fel sem tűnik a jelenlétük, olyan régóta járnak-kelnek velem szinte mindenhová. Persze, bizonyos helységekbe azért ők sem követnek, aztán Zara jelenlétében sem igazán van szükség rájuk. Mindenesetre jóleső érzés volt az arcukba csapni az ajtót, mikor beléptem a szobámba, és meggyőződésem, hogy egyikük orra bánta, mivel egy ideges felszisszenés követte a kissé lázadó tettem. Ezen a birtokon nyugodt szívvel csesztetem a kis várszívókat, mivel egytől-egyig tisztában vannak vele, hogyha egy újjal is hozzám érnének, nem hogy nekik, de akivel valaha is egy szót is váltott holtan végezné. Persze, egy pszichológus rögtön leszűrné, hogy rajtuk vezetem le a szexi külsőbe csomagolt fogva tartóm elleni haragom, és kitudja, talán így is van. Egyre kevésbé lelem örömöm az ittlétbe, és már a luxus sem vonja el a figyelmemet arról, hogy tulajdonképpen én csak egy rab vagyok. Hamar a szennyes kosárba dobtam az izzadságban ázó ruhadarabokat, és a langyos hőmérsékletű zuhany alá álltam. Ahogy a kellemes illatú tusfürdővel testem minden egyes porcikáját bekentem azonnal az eszembe jutott, hogy anno mennyire vágytam egy ilyen tökéletes testre, amivel nők ezreit bolondíthatom magamba, és most hiába az enyém, csupán egyetlen nő – mit nő, szörnyeteg – akivel megoszthatom mindezt. Egyenesen röhögnöm kellett magamon és a szituáción, amibe hosszú évek alatt hoztam magam, amiből egyre inkább úgy tűnik nincs visszaút, vagyis… egy ideje érlelődik bennem egy terv, de azt hiszem még nem állok készen arra, hogy megtegyem azt.
Talán negyed óra is eltelhetett, mikor úgy döntöttem, elég a kényeztetésből és elzártam a vizet, majd egy törülközőt magamra csavartam és nagy sóhajjal egybekötve zuhantam a pihe-puha ágyamra. Mivel minden este készen kell állnom arra, hogy netán a kis hercegnő hazaesik, így lassacskán erőt vettem magamon, és ismét a fürdőszobába vonszoltam magamat, hogy kifogástalan külsőt varázsoljak magamnak. Sosem voltam a zselézés híve, és szerencsémre amúgy is igencsak könnyen kezelhető hajjal vagyok megáldva, így miután megszárítottam azt, a kissé nedves kezemmel könnyedén jó irányba tereltem a nem a rendeltetési helyükön lévő tincseimet. Arcomra kellemes illatú arcszeszt tettem, majd mikor végeztem a gardrób felé vettem az irányt és egy halványkék inget vettem magamra, melynek felső pár gombját érintetlenül hagytam és egy sötétkék farmerba tűrtem a fölső ruhadarabot. Utolsó simításként fényes ezüstözött csattal ellátott fekete bőrövet fűztem a nadrágba és Calvin Klein parfümöt fújtam magamra. Végül teljes szerelésben álltam meg a hatalmas egész alakos tükör előtt, és szinte ugyanabban a pillanatban hallottam, hogy az egyik őrszem kopogtat az ajtómon.
- Zara kisasszony téged hívat. A nappaliban vár. – szólalt meg végül, majd még zárt ajtók mögött szemeim forgatásával konstatáltam a tényt, és végül mosollyal az arcomon nyitottam ki az ajtót, majd határozott léptekkel indultam meg az említett helyiség felé, ahol a Miss a tőle megszokott kihívó ruházatban várt kedvenc játékszerére, azaz rám. Mikor arra kért, hogy foglaljak helyet mellette egyenlőre meg sem fordult a fejemben, hogy ellenkezzek, ám a túlzottan kedves hangnem mellett a másikon lassan úrrá lévő éhséget látva hamar rájöttem, hogy a csevegés, csupán kis időhúzás a számára.
- Igencsak lassan telt… Kezdem unni a bezártságot, régen volt, hogy kimozdultunk volna. – mosolyodtam el igencsak meggyőzően, már nem okozott gondot egy kis jódkedv tettetése, bár van, hogy magam sem tudom mikor tettetem és mikor gondolom komolyan azt. Ami a szavaimat illeti, direkt használtam a többes számot, hiszen amellett, hogy nem igen van precedens rá, hogy a nő nélkül hagyom el a házat, már rég volt, hogy magával vitt volna egy kis akciódús túrára, vagy legalább megosztott volna velem valami zaftos részletet a mindennapjaiból.
- És a tiéd Kedves? – kérdeztem vissza udvariasan, miközben arcom Zara felé fordítottam, és igézően csillogó tekintetemmel mindvégig az övét kerestem.