To Dave

Átfordulnak a dolgok, haragból és morgásból tánc lesz, abból meg vágy. Én sosem voltam semmi jónak az elrontója, és amúgy is szeszélyes természetem engedi, hogy hagyjam elsodorni magam. Mindig is szerettem sodródni az árral, kedvelem a kihívásokat is.
És élvezem a csókját, miért is ellenkeznék?
A szemeibe pillantok, de nem hagyják el elsőként a vért szavak az ajkaimat. Egy picit kizökkent a kérdése, gyanúm egy pillanatra fellángol, hiszen nem bízom benne. A tánc az egy dolog, de attól még hihetetlen, hogy ezt komolyan ennyivel megúszhatom. De ahogyan megmarkolja a fenekemet, s közelebb ránt magához ezen gondolatok egy pillanat alatt elszállnak.
- Kívánlak...- Mormogom, s hagyom, hogy az oszlophoz vezessen. Nos, lennének ötleteim, hogy mit tudnék csinálni vele. De még mielőtt ujjaim lejjebb siklanának a szavai megállítanak. Döbbenten pillantottam a tőlem hátralépő férfira. Ez most komoly?
Az arcomat egy pillanat alatt elönti a düh, s figyelem, ahogyan a rohadék a bárpulthoz sétál. Mondjuk van egy olyan erős sejtésem, hogy ez neki sem olyan kellemes érzés.
Fanyar mosoly kerül az arcomra, mellé sétálok.
- Hmm remélem kiszórakoztad magad...- Duruzsoltam a hátamnak simulva, s mivel sejtettem, hogy nem igazán figyel rám, tekintve az előző kis jelenetet, egyszerűen fogtam és az eddig a mellkasán simító kezemet lendületesen levittem, pont középsőn találva az öklömmel a másik vámpírt.
- Szívesen rohadék!- Vicsorgok a fülébe, s ezzel részemről a történtek le is van zárva. Legalábbis úgy hiszem. Puffogva és dühösen fogom magam távozásra. Szó szerint füstölög a fejem ettől a pasitól. Hogy képzeli?

To Dave

A tánc egy külön világ, ha az ember nem görcsöl azon, hogy hova fog lépni legközelebb, vagy, hogy a partner tyúkszemére tapos-e akkor élvezetes. Más színben tűntei fel a dolgokat. És izgató, oh nagyon is ha az ember tudja, hogyan csinálja. Hogy miért? Ugyan már! Hiszen ez annyira egyértelmű, lüktető zene, két test egymásnak simul, ütemes mozgás,és egy férfi megmutathatja benne, hogy mennyire kemény egy nő meg, hogy mennyire kecses. A tánc az olyan, mint a szex ruhában.
És én imádom az erotika minden formáját, bűnös vagyok sok mindenben, de azt hiszem ha démon lennék akkor a bujaság démona. Az olyan szórakoztató. S ha valaki, akkor én szeretek szórakozni. Kitáncoljuk magunknak a helyet, nem zavar, hogy néznek hiszen a világ beszűkül ilyenkor az ember nem is érzékeli, hogy mennyien bámulják.
Bepörget, magához húz, így a hátam a mellkasának simul, kidomborítom a fenekemet, s bal karomat a nyaka köré fonom, miközben szinte automatikusan billentem kissé oldalra a fejemet, hogy jobban a nyakamhoz érjen. Ha macska lennék tán még dorombolnék is... de csak talán. Minden esetre jól éreztem magam, és most, hogy tudom a büntetésem, ha visszamehetnék ismét elhappolnám előle azt a lányt.
Mert már túlléptem az acsargáson, meg az előbbi hisztim, más miatt viszont továbbra is lekötötte a figyelmemet...
Elnyíló ajkaim közül élesen szívom be a levegőt, ezek után többre vágyom, s ezért bárki megkövezhet.
Ahogyan megfordít bal kezem a nyaka köré fonva marad. Ha ember ennék nyilván kifulladtam volna a tánctól, de nem vagyok az, már hosszú évek óta. Persze nyilván valóan nem olyan régóta, mint ő...
Így hát légzésem nem a tánc miatt gyorsult fel kissé.
Kékjeimet az ő ragadozókat meghazudtoló pillantásába fúrom. Azt hiszem ez volt az a pont, ahol az önuralmam megunta, fogta minden cuccát bevágta egy bőröndbe és dacosan elutazott... Sosem voltam hozzá túl kegyes, tekintve, hogy ritkán alkalmazom az önuralmi gyakorlatokat. Nem fejlesztem így vézna volt és beteges, én magam meg állandóan bajba kerültem, hiszen képtelennek éreztem magam arra, hogy uralkodjak a vágyaimon.
Nos, ez most sem volt másképpen, egyszerűen lábujjhegyre emelkedtem, s ajkaimat az övéire tapasztottam. Nem vagyok egy finomkodó típus, most sem kellett félteni, vadul s mohón csókoltam, szinte falva az ajkát, megnyúló szemfogaim nem akadályoztak tekintve a gyakorlottságomat. Már tudtam velük bánni s ebben a sötétben, csókolózás közben bizony ez senkinek sem tűnhetett fel.

Remélem megteszi

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem találom vonzónak, de azt hiszem minden lány így van vele. Csak éppen a viselkedésével nem vagyok kibékülve, arrogáns marha. Ez jut róla eszembe, habár közrejátszhat nemtetszésemben az, hogy éppen nem hagy szabadon elmenni.
Tánc? Rendben, ha annyira szeretné, elvégre azért is jöttem ide, csak éppen megfelelő partner nem akadt hozzá. Talán majd most, egy olyan vámpír személyében aki éppen haragszik rám.
Hiába is, azért valamilyen szinte megérintenek a szavai, éppen, hogy csak egy icike-picikét. Elvégre pontosan tisztában vagyok az adottságaimmal, ahogyan azzal is, hogy kicseszettül jól tudok táncolni. De komolyan, mindig is szerettem és egy időben még tanultam is. Ha rám jön, és minden évben rám szokott, akkor pár hónapra mindig beiratkozom különböző tánciskolákba, hol ilyen fajta táncot, hol pedig olyan fajtát tanulva. Habár ez a discos riszálás sem áll tőlem annyira messze, és legtöbbször nélkülözhetetlen, tekintve, hogy a mai pasik többsége nagyon, de nagyon nem tud táncolni.
Élesen beszívom a levegőt, s a szisszenés nem csak szavainak szól, hanem ajkai érintésének is a bőrömön.
Talán pont azért mert tanultam táncolni, abból ahogyan megragadja a kezemet azonnal tudom, hogy ez most másfajta tánc lesz. Testem szinte önállóan alkalmazkodik, s hagyom, hogy vezessen. Ezzel sok gondom volt, amikor elkezdtem társastáncot tanulni, s néha még most is van ha egy pipogyább vagy ügyetlenebb partnerrel akadok össze. De vele nem volt nehéz, s nem is tudom hol alakult át ez az egész. Nem, nem azért hagytam magam vezetni, mert azt mondta ha jól táncolok megúszhatom ennyivel, valahol út közben két pörgetés között, ez a cél elveszett. Helyette élveztem a zenét, testének érintését, a világ ilyenkor megszűnik létezni és beszűkül a partnerre és a zenére. Nem különösebben izgatott, hogy ki néz minket vagy éppen ki nem.
Hagytam, hogy kipörgessen, ledöntsön majd magához rántson, ahogyan éppen a zene kívánta, valamiért bíztam benne, hogy meg fog tartani, talán a tánctudása miatt. Egy olyan ember aki tud táncolni, nem dobja el a nőt, sokkal nagyobb dicsőség jól táncolni mint kihasználni azt, hogy a nő hagyja magát vezetni, s rábízza a testi épségét egy másik emberre. Mert ez csak így lehet. Ha nem bízol abban, hogy a partnered megfog egy gyorsabb pörgetés közben akkor béna lesz és összhang nélküli az egész.

Remélem megteszi

Tetszik, hogy ki van akadva. Letagadhatnám, de nem fogom, fő az őszinteség. Amúgy is szexi pasi, de azt kell, hogy mondjam dühösen még inkább. Na persze, ha csak ennyi lenne akkor nem hergelném, valójában szeretek másokat idegesíteni, főleg ha kihozzák belőlem ezt a komisz énemet.
Kibillenek az egyensúlyomból, ahogyan közelebb ránt, s kénytelen vagyok megtámaszkodni a mellkasán, hogy ne essek neki. Ez a kevésbé kínos. Hevesebb ritmusban kezdi pumpálni a vért a szívem, igen meg kéne ijednem, igen kicsit meg is vagyok. De a racionális énem általában nyaralni van, s bizony ez most sincsen másképpen, csak akkor szokott hazatérni ha már nagyon nagy sz*r van.
Fesztelen, kissé gúnyos mosoly kerül az arcomra, és megnyalom az ajkamat, hogy ismét meg tudjak szólalni, és amúgy is nagyon csábítóan csinálom.
- Le, és még csak nem is volt nehéz dolgom. Talán jobban kéne vigyázni arra ami a tiéd. Legközelebb pecsételd le a homlokát.- Na nem mintha az sokat segített volna, csak még jól ki is nevetem.
Elkomorodva, nyelek egyet. Rendben...rendben... akkor táncoljunk. Azért tud ijesztő is lenni, meg kell hagyni. Hagyom, hogy magam után húzzon, s kell pár pillanat, hogy visszataláljak önmagamhoz, és ismét keménykedni kezdjek.
Mögém kerül, s érintéséből érzem, hogy nem igen hagyná, hogy szabaduljak ha meg is próbálnám.
Ajkaim kissé elnyílnak, s fogaim között szűrve szívom be a levegőt, ahogyan megérzem ajkait a fülemnél, libabőr kúszik fel a karomon, s a hasam kellemesen görcsbe rándul. Eszembe jut, hogy ez így nagyon nem jó, nem szeretem ha kicsúsznak ilyen mértékben a dolgok a kezeim közül. Megpróbálok elhúzódni tőle, de visszavon magához.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy szavai nem korbácsolnak bennem némi indulatot. Mi az,hogy nem megy?
De nem mutatom ki, több kell ehhez apukám! Mit tudsz még?
Ferde mosoly jelenik meg ajkaimon, s kezemet felemelem, így hátulról átkarolva a nyakát, miközben fejemet felé fordítom, hogy hallja amit mondok, s fenekem céltudatosan az ágyékához dörgölöm.
- Túl sok önbizalmam van ahhoz, hogy meg tudd rendíteni. Másrészről semmit sem kell neked bebizonyítanom.- Ettől függetlenül átveszem a zene ritmusát, ujjaim a hajába túrnak, s hozzá simulva riszálom magam, a stratégiai pontokon simítva végig és dörgölőzve hozzá.

Remélem megteszi

*Persze, hogy idegesítem. Direkt csinálom, természetesen. És ez az egyik erősségem. Bárkinek feltudom húzni az agyát másodpercek alatt, nagyon profi vagyok benne. S nincs is jobb, mint egy ilyen helyes kis pofit idegesnek látni. Biztos vagyok benne, hogy megszokta, hogy minden lány elolvad a közelében és kiskutyává változva, lihegve követik minden utasítását. Nem hinném, hogy bárki is venné a bátorságot, hogy felidegesítse. Vagy még inkább, nem tudja a nyálelválasztását annyira beszüntetni, hogy néhány nyögésnél több jöjjön ki az ajkain. Bár elnézve a pasit, nem is igen vár többet egy csajtól.
- Élvezed?- Kérdezem megvetően, arra utalva, hogy még mindig a mellem körül matat a macskaival.
Szisszenve szívom be a levegőt a fogaim között, ahogyan megszorítja a kezemet, de csak ennyi jelét adom annak, hogy nem éppen a legjobb érzés, hogy szorongatja kecsek kis végtagjaimat. Elmosolyodom.
- Ha tudnád mennyire... persze nem tudod.- Válaszoltam színpadiasan, s ferde mosoly került a szám szegletébe. Magam alatt vágom a fát, tudom, de ha már elkezdtem... képtelen vagyok abba hagyni. Nem gondolkozom csak a szám jár, hát ez pech. Egyszer talán leszokok erről a jó szokásomról, de azt mondják a vámpírok nem tanulnak. Ha ez igaz akkor kicsik az esélyeim.
- Igen? És még is miért lett volna a tiéd? Mert meghívtad egy italra? - Forgatom meg a szemeimet, tudomást sem véve sziszegő hangsúlyáról.
Éppen, hogy csak nem löttyen a kezemre a pezsgő, ahogyan lendületesen a kezembe nyomja. Én viszont annál kényelmesebben kortyolok bele, ebbe a különlegesen finom nedűbe.
Ahogyan becsukja a szemeit, elérkezettnek látom a pillanatot a szabadulásra, de ujjai csak jobban a kezemre szorulnak. Habár nem volt túl nagy próbálkozást, azért egy kísérletet megért.
Felvonom a szemöldökömet, ahogyan közelebb von magához. Nyilván minden csaj oda meg vissza van érte, én ezért többre tartom magam annál, hogy egy férfira csöpögtessem a nyálamat... de azt azért be kell ismernem, hogy marha jó pasi. A kémiámat beindítja meg kell hagyni. Nyilván tisztában van ezzel, s ezért ilyen pofátlanul magabiztos, és beképzelt.
Gáz, hogy én is pontosan tudom, hogy mennyire szexi vagyok.
A pezsgőtől hideggé vált ujjai csupasz derekamra siklanak, minek hatására libabőr fut végig a testemen.
- Mi van?-Csattanok fel a szavai hallatán. S ahogyan közelebb lép én hátrébb, de nem azért, hogy azt csináljam amit mond, hanem csak mert idegesít a magasság különbség ami köztünk van, még a magassarkú ellenére is. Nehéz keménykedni így. Az ember választhat, hogy vagy a másik mellkasának beszél, de hát szemkontaktus nélkül nehéz keménynek lenni, vagy felbillenti az állát, annyira, hogy az már vicces, és így is nehéz keménykedni. Tehát ebből a közelségből szinte lehetetlen, de valahogy majd megoldom.
- Most komolyan? Egy tánccal akarsz bosszút állni?- Kérdem, miközben a termet kémlelem. A fejemet megrázva hátradobom hosszú hajamat, s szinte a nyakamat törve nézelődök az egyik oldalra, mintha nem lenne jobb dolgom. Pedig lenne csak próbálok lopni magamnak valamennyi távolságot magunk között. Szeretek táncolni egyébként, csak nem akarok mert ő akar...*

Remélem megteszi

*Tehát amint már említettem nem nagyon vagyok oda az ilyen helyekért, habár ez eléggé elviselhető és jobb híján ez is megteszi. Ami viszont nem teszi meg azaz éppen felbukkanó alak, nem kívánt hozzá kell, hogy tegyem. Habár nagyon is helyes, és általában bírom az ilyen alkatú pasikat, nem indult túl pozitívan a kapcsolatunk. A pultosnak még csak pénzt sem csúsztatok úgy csúszom le a bárszékről, hiszen egy férfi fizeti az italaimat, egy olyan férfi akit előtte elbűvöltem. Na hát most istenem, kövezzetek meg érte, de nem vagyok gazdag, én nem, csak Alex, és nem szeretem a pénzemet költeni, ellenben szeretem ha mások költik rám. Azt hiszem ez női tulajdonság.
Éppen, hogy csak lecsusszantam a székről és indultam meg a bárpult mentén, amikor valaki telibe locsol egy adag ragacsos itallal. Fel sem nézek, mert pillantásom automatikusan a felsőmre vándorol, s kihúzom az anyagot, hogy jobban megnézhessem magamnak, mennyire lett vizes. Közben cifra káromkodás csúszik ki a számon, az engem leöntő személyt megcélozva.
- Ba*meg nem tudsz jobban vigyázni?- Morranok haragosan, s csupán akkor pillantok fel, mikor a zsebkendőt a kezembe nyomva, saját kézfejét az enyémre téve elkezdi leitatni a felsőmről a pezsgőt.
- Még mi is a francé...- Szavaim fél úton elakadnak, amikor felismerem a helyes kis pofit. Franc! Érzem, hogy ujjai megszorulnak a kezemen, pulzusom kissé megugrik.
- Nah igen, s milyen finom volt.- Nyalom körbe az ajkaimat kéjesen, mintha nem lenne már éppen eléggé mérges. Egyáltalán az?
- Mellékesen elég gyerekes bosszú ez a pezsgő dolog. Nem tudtál volna valami jobbat kitalálni?- Vonom fel a szemöldökömet még mindig nem foglalkozva azzal, hogy csapdába kerültem keze szorításában. Szabad kezemmel elveszem a poharamat.
- Egészségedre, remélem jó drága volt.- Pillantok kihívóan a szemeibe, s ajkaim fanyar mosolyra húzódnak. Ennyit arról, hogy csendben, meghúzódva lelépek. Vajon mennyivel lehet idősebb nálam? Minden esetre magasabb, viszont én is ismerek egy két trükköt... remélem. Habár vannak trükkök melyek csak akkor válnak be ha hagyják. Ugye bár.
Rántok egyet a kezemen, hátha sikerül kiszabadulni habár kétlem, hogy ilyen könnyen elengedne ha már elkapott, ugyanis akkor már itt sem vagyok. Bár szórakoztatónak tűnik ez a konfrontáció, szóóóóval lehet, hogy még meggondolom magam. Ki tudja? Eléggé szeszélyes ember vagyok, hol így gondolom hol úgy és egy pillanat alatt fordulhat nálam a kocka.

Remélem megteszi

Hosszú körmeim halkan, csengőn koccannak a kristálypoháron, semmi érdekes és semmi izgalmas. Az életem egy nagy kalap sz*r...Alex fáraszt a hülyeségeivel nekem meg nincs más választásom mint elviselni, elvégre nem elég, hogy a teremtőmként erősebb nálam, de még ráadásul egy pszichopata is.  Úgyhogy egyenlőre elviselem, egyenlőre, amíg nem jut eszembe jobb.
Most is lehetnék otthon vagy New Orleans-ban, de nincs kedvem vele vagy a nővéremmel összeakadni.
Figyelem, ahogyan a lányok a színpadon vonaglanak, különböző burlesque számokat előadva, a hangulat már enyhén szólva is emelkedett. Sokan táncolnak kihasználva a hely adta lehetőségeket. Függetlenül attól, hogy némelyiküknek mennyire de mennyire nem jön össze a mozgás amit táncnak neveznek...
Már éppen fordulnék vissza unottan amikor egy ismerős alak ragadja meg a pillantásomat. Még nem is beszéltünk egymással igazán pár szónál többet, de egyszer lenyúltam  a kajáját. Mókás volt, ahogyan azt a csajszit becserkészte. Nagy pechére nekem is megtetszett szóval, amikor ő elment, hogy piát hozzon a lánynak vagy magának és besiklottam a hölgyemény mellé a boxba, s elég volt két szót váltanom vele, hogy velem jöjjön. Jó, talán egy kicsit el is bájoltam, de ez más kérdés.
Emlékszem mielőtt kiléptem volna még mosolyogva rákacsintottam, ahogyan megkeresett a szemével, vagyis nem engem, hanem a nőt. De ez már másik kérdés.
Olyan beképzelt volt amikor találkoztunk, lenéző, habár csak egy pillanatra történt a pultnál. Szóval ez volt a bosszúm, senki sem lehet ennyire nagyra magával mert megégeti magát. Persze ha utánunk is jött már csak a hűlt helyünket találhatta, a nő aznap este az enyém volt. Még akkor is, ha neki sokkal jobban bejött mint nekem, és annyit fáradozott érte.
Lehajtottam az italomat, s kértem még egyet a pultostól. Akár oda is mehetnék, vagy megvárhatom, míg ő jön ide, már ha még emlékszik rám, de arra is van esély, hogy elmenjek mielőtt észrevesz. Vajon nagyon pipa? Igazából nincsen bajom a konfliktusokkal, de van elég belőle otthon is, miért tetézném még a saját életemet azzal, hogy most is egy hímneművel viaskodok?
Így hát marha higgadtan lehajtottam a következő adagot is és lecsúsztam a bárszékről. Feszes cicanadrágom tökéletese feszült formás combjaimra, s az oldalt végighúzódó latex csík csak még inkább megnyújtották hosszú, kecses végtagjaimat. Felülre egy egyszerű piros toppot vettem, melyből egy kis csíkon kilátszott a hasam, a bőrdzsekimet magamra vettem, s így már egészen vagánynak tetszett ez a szerelés. Nem mindig vagyok ennyire domina szerkós, vagy inkább ribis, de ma ehhez volt kedvem.
Nyugodtan lépkedtem a magassarkúmba a kijárat felé, mintha semmi jobb dolgom semmi lenne, s igazán célom sem azzal, hogy megyek. Egyszerűen lelépek, szépen, csendesen, feltűnés nélkül. Majd ha legközelebb összeakadunk szórakozunk egy kicsit, hátha akkor már az életem egy másik része nyugodtabb mederben folyik már. És lesz kedvem a piti kis konfrontációkhoz igenekkel.

Feszült vagyok. Érzem magamon, és inkább hagyom ott egy kicsit a várost, mint, hogy vad tivornyákba kezdjek. Elmúlt az az idő, de Kol nem is olyan rég látott ölni. Évszázadok óta nem öltem, mégsem éreztem semmit, mikor annak a nőnek az élettelen testét tartottam a kezemben. Ennyire megváltoztam volna? Ennyire veszendőben van a bennem lévő lelkiismeret? Vagy csak az események alakítanak így? Nem tudom, de talán majd egyszer meg tudom a választ. Most csak örülök, hogy nem nekem kell vezetni, mert bár tudok vezetni, nem mindig rajongok érte. Mire tartanám a sofőrt? Ilyen téren nagyvilági vagyok, és nem vetem meg a jóléttel járó pozitívumokat sem. Hiszen ha már meg van a vagyonom, akkor ne csak a bankban tartogassam.
Megérkezünk a P3-ba, nem a legjobb hely, de még mindig sokkal jobb, mint a Grill. Az olyan unalmas számomra, és persze kell egy kis környezetváltozás néha. Kol kér egy üveg italt, és én is kérek magamnak a legjobb whisky-jüket és egy poharat is mellé. Kitöltök magamnak, és az elsőt egyből le is húzom, de a másodikat szép nyugodtan hagyom lefolyni torkomon, kiélvezve minden zamatát az italnak.
Meg sem lepődöm Kol viselkedésén, sosem volt az az illemtudó, mint én. Persze én pedig mindig túlzásba viszem, lehet hozzám egy kicsit több jutott a kelleténél, de ilyen vagyok. Sokáig szótlanul üldögélünk csak, és isszuk az italunkat, de Kol megtöri a csendet. Faith-ről beszél. Fel is rémlik a lány arca, és a múltkori találkozásunk, mikor kereket cseréltem neki, és nekiestem, mert nem tudtam kontrollálni magam. Vagyis neki ezt mondtam, de ez korántsem volt igaz. Akkor sokkal dühösebb voltam, mint most vagyok.
- Semmit nem hallottam róla, de kíváncsivá tettél. Mit tett veled az a nő? - Kérdezem, és igencsak érdekel, merre folyik a kedves öcsém élete, mióta kiengedtem a koporsóból Nik nagy bánatára. Kiiszom italom maradékát a pohárból és újabbat töltök, miközben a választékot figyelem. Be kell valljam kicsit éhes vagyok, és még az is lehet, találok is köztük valami fogamra valót.
- Tudod a nők csak tönkreteszik az életed. Sokkal jobb, ha kikapcsolod az érzelmeid. - Jelentem ki ridegen, amilyen régebben is voltam. Azt hiszem visszatérek ehhez az énemhez. Így senki nem mer majd a falak mögé lesni, ahogy tette Camiryn, Tatia és Elena is. A tömeget szemlélem, mikor Kol ismét megszólal. Így minden figyelmem felé fordítom.

Totálisan meg tudtam érteni Elijah-t. Én is unom, hogy minden Nik körül forog. Elég már belőle. Akármerre fordulok, akárkihez szólok, biztos, hogy Nik szóba jön. Mi az ami ennyire érdekes benne? Hibrid.. ősi.. Mikaelson.. nagy dolog. Én meg.. jóképű...udvaris (egy kis enyhe túlzással)... és lehet mondtam már, de jóképű vagyok.
Elfogadtam az ajánlatát, tehát férfihoz méltó eleganciával hagytuk el a villát. Beültünk a kocsiba, amit én vezettem. Nem bíznám rá az autót Elijah-ra, mert még soha sem láttam vezetni. Ő olyan ó divatú. Lehet, azt sem tudja, hogy kell elindulni vele, de nem is ezért bírom. A P3-ba mentünk, egyszer voltam ott talán, nem igazán ismerem a helyet. Kivülről semmi érdekeset nem láttam, de belülről eléggé dizájnos volt. Tetszett... Láttam jobbat is, de úgy gondoltam, hogy mindegy, merre isszuk le magunkat. Rám ís rám fért már egy ilyen este. Sok dolog történt az utóbbi időben. Faith.. a gyerek.. még most se hiszem el, pedig igaz. Nem tudom, hogy megosszam-e ezt Elijah-val, de ha gondom lesz, úgyis hozzá fogok fordulni, biztos nem Nik-hez.
Megláttam egy szinpatikusnak tűnő asztalt, és intettem neki, hogy ott jó lesz. Sokan voltak, ennyi embert még nem is láttam egy ilyen kis klubban egyszerre. Voltam már sokfele, és sok mindent láttam, de ez azért mégis csak furcsa volt. Ahogy odaértünk az asztalhoz, intettem a pincérnek, hogy lesz szives hozni 1 üveg whiskey-t. Kezdésnek pont jó.
Könnyed mozdulattal felemeltem az üveget, és nem is foglalkoztam olyan dolgokkal, hogy esetleg illendőbb lenne pohárba tölteni. Fogtam az üveget, és beleittam. Bunkó vagyok, és nem óhajtok rajta változtatni. Éreztem ahogy az alkohol végig égeti a belsőmet, és jól esett újra inni. Amióta Faith-el vagyok, próbálom magam visszafogni. Nem akarom, hogy a rosszabbik énemet lássa, mert az ő szemében én vagyok a rendes, kedves, jó fiú. Pedig ha tudná miket műveltem... és miket fogok. Lehet máshogy nézne rám.
Amikor az üveg már félig üres volt, leraktam Elijah elé. Hagytam neki is, had igyon az öreg, rá is fér. Nekünk ősöknek több gondunk van, mint bárkinek.
-Eléggé kivagyok. Nem tudom mit hallottál Faith-ről. Ha érdekel mesélhetek. – nem akartam mindent elmondani, mert azért a magánélet az magánélet. Előbb vagy utóbb viszont úgy is ki fog derülni. Ez nem egy olyan dolog, amit titokban lehet tartani nagyon sokáig. Jobb lesz ha tőlem hallja a híreket... de az is lehet, hogy már hallotta. A pletykák gyorsan terjednek egy ilyen kisvárosban. Főleg vámpírok közt. Eddig mindig azt hittem, hogy az emberek a pletykafészkek, de kezdek benne kételkedni.