Tárgy: Re: Night club Szomb. Okt. 03, 2015 8:23 pm
Hester && Reynolds
Ready, set, investigate!
Még mindig nem igazán értem, miért pont nekünk adták ezt az ügyet. Úgy értem, igaz, hogy nekünk már volt tapasztalatunk a bandával, és a módszereik valóban nem sokat változtak, de az egész akkor is már évekkel ezelőtt történt, és akkor sem jártunk szerencsével. Nem lett volna okosabb ötlet olyasvalakiket állítani rájuk, akik friss szemmel tudnak nézni minden új bizonyítékra? Ráadásul az együttműködésünk Nate-tel továbbra is reménytelenül ingadozó, ami szintén nem segít rajtunk. Nem véletlenül váltunk el, tényleg olyan nehéz ezt megérteni? Vagy odabent élvezik a műsort, ahogy egymás vérét szívjuk állandóan? Mindegy. Ezzel a mai feladattal legalább megbirkózom egyedül is, sőt, kifejezetten nekem való meló. Nos, arról van szó, hogy elviekben már majdnem sikerült elkapnunk a bagázs vezetőjét. Francisco Sanchez, a fickó, akit nemrég azonosított egy nő a chicagoi balhéik után, elvileg csak hét-nyolc éve lehetett vámpír, Mexikóból származott, négy bátyja van, ám a sejtések szerint két napja elhunyt egy tűzesetben. Szóval ez a nyom most vagy egy újabb zsákutca, amikből már végtelenül elegem van, vagy kivételesen tényleg pontot tehetünk az ügy végére. Az egész leginkább attól függ, hogyan végezte. Lehetett egy szerencsétlen – a részünkről inkább szerencsés – baleset, de az is lehet, hogy megölték. Az előbbi lenne a jobbik eset, mert akkor megvan rá az esély, hogy a banda irányítás nélkül marad, könnyebben véthetnek valami végzetes hibát, amivel lebuktatják magukat, és végre elkaphatjuk a grabancukat. Ha viszont szándékosan végeztek vele, megint teljesen más a helyzet. A tűz fényes nappal ütött ki, ennél fogva okozhatta maga a vámpír is egy spontán égéssel, ha valamilyen oknál fogva napfényvédő ékszer nélkül maradt, de megtörténhet, hogy rágyújtották a kócerájt. A további nyomozáshoz válaszokra lenne szükségünk, amiket kétféleképpen kaphatunk meg. Egyik lehetőség a hagyományos módszer, a vizsgálódás, a helyszín átnézése, a megfelelő emberek kihallgatása. Aztán ott van az én módszerem: a látomások. Az ügynökség erősen reménykedik benne, hogy elég lesz csupán egy-két dolgot megérintenem, és minden kiderül, de persze ez általában nem így megy. Ezért is küldtek ide nekem valakit a helyszínre, akit kifaggathatok, és ugyanakkor körbe vezet, és ügyel rá, hogy ne lépjek rossz helyre. A tűz és annak eloltása, a sok víz a romok között egyaránt életveszélyessé tette az épületet, ezért kísérő nélkül nem ajánlatos betenni a lábamat. Remélem, a tűzoltó, akit idevezényelnek, érti a dolgát. Legalább negyed órával hamarabb érkezem, mint a megbeszélt időpont, így a kocsiban ülve nézem át a mappába gyűjtött bizonyítékok és egyéb infók anyagát, amíg a férfira várok. Amint az illető megérkezik, csak félrehajítom az egész paksamétát az anyósülésre, és kiszállok a gépjárműből. - Jó napot! Reynolds ügynök vagyok – mutatom fel az igazolványomat, ahogy azt kell, miközben közelebb lépkedek. - Ha jól sejtem, maga lesz az a tűzoltó, aki körbekalauzol odabenn – rajzolódik futó mosoly az arcomra, aztán a bejárat felé indulok, legalábbis afelé, ami maradt belőle. Közvetlenül előtte azonban megtorpanok. Az az érzésem, hogy kivételesen nem a hölgyeké az elsőbbség.