A gyertyás megjegyzésére nem tudtam mit válaszolni. Elmosolyodtam, de tudtam, hogy nem így van, ahogy ő gondolja. Azt hiszem, ez most más Faith-el. Talán Elijah-nek is mesélek majd egyszer erről.
Amikor intett, odamentem hozzá, és leültem a padra én is. Az üvegből amit idő közben átnyújtott öntöttem magamnak egy kis pohárba. Nem akartam eltúlozni a dolgot, pedig simán lehúztam volna az összeset. Úgyse árt nekem túl sokat.
-Nem vagyok felelőtlen, tudom nagyon jól, hogy mit csinálok. Csak éppen nem érdekelnek a következmények. Úgyis mindig az lesz amit én akarok. – mondtam, majd elgondolkoztam azon, amit mondott. Felelőtlen lennék? Igen... lehet.. de legalább kiélvezem az örökkévalóságig tartó életem minden egyes percét. Nem pazarlom el, és úgy élek meg mindent, mintha nem lenne holnap. Szabad vagyok mint egy madár, és tetszik ez a stílus.
- Néha el kéne jönnöd velem szórakozni. Vennénk neked új ruhákat is, mert ez a sötét öltöny már eléggé unalmas. – mondtam egy mosoly kíséretében, majd lehúztam a poharamban lévő italt.

Éhezem, és igen nehéz egyedül érkezett, és egyedül üldögélő áldozatot találnom. Be kell valljam, hogy a múltkori bálon sokkal több volt a kínálkozó alkalom. Nehezen pillantom meg a fekete szépséget a sarokban, majd lassú léptekkel mélyen nézek bele barna szemeibe. Megigézve már sokkal odaadóbbak. Kiélvezem minden egyes cseppjét az ízletes vámpírokat éltető nedűnek. Lépteket hallok a hátam mögött, de nem emberi, így folytatom amit éppen csinálok. Emberi szemnek különben sem vagyok látható helyen. Majd meghallok egy régen nem hallott hangot magam mögött, tele gúnnyal, és igazi démoni gonosszal. Ez csak Kol öcsém lehet. A test élettelenül hullik a földre, ami tőlem igen csak szokatlan, hiszen régóta nem öltem meg senkit. De most nem akartam megállni. Lassan fordulok meg, s ajkaim még vértől nedvesek. Lassan törlöm le egy fehér ronggyal, ami mindig van nálam, majd kissé lekezelően szólalok meg.
- Talán nem láttál még evő vámpírt, kedves öcsém? Igencsak vétek eme hangnem velem szemben nem gondolod Kol? - És ezzel a lendülettel a falkerítésnek nyomom a férfit. Tudja milyen vagyok, ha éppen a sötét énem uralkodik el rajtam. Tudtam kezelni mindig is, és talán még jobban ki is élvezem, mint bármelyikünk. Hiszen ilyen alkalom ritkán van. Egy pillanat alatt engedem el Kolt, majd pár lépésre tőle hátrálok. Zsebre dugom a kezem, és úgy szólalok meg.
- De te sem panaszkodhatsz. Csinos szőkeség hagyta el a szobád, de ahogy láttam, már mást talált. Csodálom, hogy még él! -

Mikor végeztünk Faith-el, elszaladt, és azt mondta, hogy meg fog neki jönni. Hát komolyan mondom, ez az én szerencsém. Gondoltam, azért még ott marad velem, de nem. Lement, engem meg otthagyott egy szál semmiben. Na erre az egy dologra nem számítottam. Felöltöztem, és utánna indultam, mert azt mondta, hogy menjek majd le. Viszont, amikor leértem a lépcsőn, egy olyan dolgot láttam, ami nem igazán tetszett. Faith a bátyám egyik csicskásával beszélgetett, asszem valami Dimitri. Több se kellett, feltűnően elmentem mellettük, és még csak rájuk se néztem. Mintha ott se lennének. Hagyom, hogy had intézzék a dolgaikat, nehogy valamit megzavarjak. Mi ez már, hogy lejön, és egyből egy másik srácal beszélget?
Szerencsére nem érintett mélyen a dolog, ezért kimentem. Gondoltam társaság után nézek, hamár egyetlen drága szerelmem le is cserélt. A tipikus: Nincs ló, jó a szamár is. – szindróma.
Kint, megláttam sötét bátyámat, Mr. mindig betartom a szavamat, kitöröm az üveget pár centel, Elijah-t. Nem ő a legvicesebb a családban, de mindig birtam azt a sötét énjét. Gondoltam megnézem mit csinál, mert egy eléggé eldugott részen volt.
Amikor odaértem, arra lettem figyelmes, hogy épp eszik. De nem szokványos kaját, hanem egy szerencsétlen embert lakmározott. Az erkölcs mintapéldánya egy bálon falatozik. Milyen irónikus. Egy kis vigyorral odaszóltam neki.
-Tudtam én, hogy a sötét öltöny csak álca. Esetleg hozzassak valamit inni, hogy jobban csússzon a vacsora drága bátyám?

A nagy tömegből ideje volt kisétálnom, nem csupán a sok ember idegesített, de a zene is. Kicsit ki kellett fújnom magam így leültem a hátsó kert egyik padjára. Tökéletes kilátás nyílt innen és a levegő is elég hűvös volt, hogy megnyugtasson. Eligazgattam a szoknyám és töprengeni kezdtem. A múlt és a jelen kapcsolatán. Teljességgel biztos volt, hogy Esther nem csupán anyai szeretetből rendez egy bált, de mégis mi lehet a szándéka. Lassan felhajtottam a pezsgőm és letettem a kis asztalra, majd a lehetséges eseteken kezdtem gondolkodni, de a legtöbbször Elijah arca rémlett fel, tagadni sem tudtam volna, mennyire hiányzik és így, hogy feltéptem a régi sebet még jobban akarom őt, de ma jobb lesz elkerülni. Felálltam a székről és épp befele akartam indulni mikor megláttam közeledni Elijah-t.
~ Ó az istenért még történik mindig ez. ~
Felemeltem a szoknyám és a magassarkú cipőmben végigfutottam a füvön egészen a házig, majd beszaladtam a mosókonyhába, vagy legalábbis valami hasonló raktár féleségbe, és csak remélni tudtam, hogy nem vett észre. Olyan butának éreztem magam, hogy ezt csinálom, de neki sem hiányzik a bonyodalom.