Elijah & Esther

Fáradt vagyok, olyan fáradt mint még sohasem. Belefáradtam a könyörgésbe és a magyarázkodásba, a vitákba, abba hogy végignéztem milliónyi ember halálát, és abba is, hogy a gyerekeim nem hisznek nekem nem érzik azt amit én és habár én érzem az ő fájdalmuk és bizonytalanságuk az én kétségem még mindig nagyobb méreteket ölt mint az ő félelmük. Fáj, fáj a múlt és a jelen és az is ami következni fog. Nem tudom mit tegyek, és azt sem, hogyha teszek valamit mi lesz a következménye. Belefáradtam a magyarázkodásba, de látom Elijah-n a bizalmatlanságot. Annyi mindent el akartam neki mondani, Sarah-t és mindent a világon ami valaha félelmet és örömet ébresztett bennem, de nem hinne, ismerem már annyira Elijah-t,hogy tudjam nem hinné el hacsak nem a saját szemével látja. Körbenézek meglátok pár gyertyát, és átfut az agyamon egy gondolat. Talán lenne elég energiám ahhoz, hogy megmutassam neki az igazságot. A tekintetébe néztem és elszántan ejtettem ki a szavakat.
Csak most bízz bennem, többé nem kell de ebben az egyben higgy nekem.
Két kezemmel körbefogom az arcát és az összes jelenleg létező erőmmel egy igét kezdek mormolni, a fájdalom ami majd szét robbantja a fejem azonnal elindul az egész testemben, de nem engedem el az arcát, azt akarom, hogy tudja mit miért tettem.... rendbe fogom hozni !! Az emlékek zuhataga körbefon, látom az anyám és az apám, akiket Elijah sosem láthatott. Minden egyes érzést ő is érez és a szíve legmélyén elhiszi, legalábbis remélem. A kép változik, Megismerkedünk Mikaellal, megszületik az első gyermekem Elijah. Egy pillanatra boldogság önt el, a másikban szertefoszlik. A kép változik, Mikaellal veszekedünk, és habár tudom, hogy legjobb lenne szétválni, de a gyereknek apa kell, de titkolni sem tudnám, hogy más keltette fel az érdeklődésem, nemsokára megszületik Klaus. A bűntudatom eluralkodik rajtam és holott a boldogság is, a bűntudatom mégsem tudom kiirtani. A kép újból változik, csapzottan és mocskosan állítok be Ayanahoz, ekkor mondom el neki a történteket, azt mondja segít és minden rendben lesz és ez így is történt, a következő képben az apró gyermekért nyúlok. Tudom, hogy Elijah már tisztábban látja a történteket. Az emlékek gyorsan forognak csak egy- egy pillanatot kapunk el. A vámpírrá válás, Tatia és a többi régi emlék elsuhannak mellettünk, majd megáll. Én vagyok és mintha egy homályos burkon át látnám a történéseket, ez a másvilág. Lát engem zokogni a sok gonosz tetten és a többi kioltott lelken. A legtöbb halálesetet én is átérzem. És a legfontosabb képet nem hagyom ki. A legutóbb történt emlék még nagyon frissen él bennem. Egyszerre kapok Elijah és Sarah felé, félek hogy a lányomnak baja esik, de sokkal jobban aggódom Elijah hirtelen jött haragjának. Félelem nincs bennem a fiaimmal szemben sosem volt, de most aggódom és érezheti, hogy az iránta érzett félelmem nagyobb mint a soha nem ismert lányom iránt érzett aggódás. A kép szertefoszlik és én felordítva rogyok az ágyra a fejem fogva. Alig kapok levegőt, mintha elszívták volna az összes energiám. Nem szabadott volna ezt tennem, de tudom, hogy muszáj volt. Tudnia kellett az igazságot úgy ahogy az ténylegesen történt és most már nem tud megcáfolni. Lassan alábbhagy a fájdalmam és már csak a levegőt kapkodva tekintek rá.
Nem akarom, hogy azért gyűlölj amit érzek, mert nem tehetek róla hogy aggódom, és sajnálom tényleg sajnálom amit tettem. Azt is sajnálom amit tenni akartam. De nem tudok rajta változtatni. A te döntésed kit fogadsz el és kit nem, de ne gyűlöld ne miattam gyűlölt mert ő nem tehet semmiről. Ő nem tehet semmit az én rossz döntéseim ellen és ezért neked sem szabad őt gyűlölnöd. Csak gondolj bele ő mit érezhet, össze van zavarodva, te is össze lennél. Nem kérem, hogy beszélj vele, vagy szervezz családi programokat csak azt kérem, ne gyűlöld.
A mellkasomhoz szorítottam a kezem és úgy lélegezem mélyeket.

Elijah & Esther

A földre szegeztem a tekintetem. Nem tudtam mit tegyek, miben higgyek és legfőképp azt sem, mik a céljaim. Annyi éven keresztül azt gondoltam életem legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy ezt tettem a gyermekeimmel, meglehet el is vakított a gondolat és a bűntudat mardosó foga. Egész testemben remegtem és most már nem csak a gyengeségtől, de az érzéseim miatt is. Saját magammal vetélkedtem az igazért. De egy ilyen helyzetben mégis mi lehet az igazság. A szavai fájdalmasabbak voltak mindennél, habár egész életemben erős voltam ő értük most mégis nevetségesen viselkedtem.
Milyen anya vagy te, hogy a halál kapujához vezeted a fiaidat, akiket állítólag szeretsz? Nálad ez a szeretet? A fenébe!
Feltekintek a fiam szemeibe a szavak hallatán, próbálom megkeményíteni magam és olyan erőt szorítani fáradt testembe ami egyenlő a nullával... zokogva szólalok meg újból.
Egész életemben a harmóniára törekedtem és a békére. Kezdve veletek, követtem el hibát nem is keveset, de mindig ti voltatok számomra a legkedvesebbek, és a legfontosabbak. Habár Mikaellal voltak gondjaink, de mindig úgy és csakis úgy rendeztük, hogy nektek ne legyen semmi bajotok. A legrosszabb döntésem volt az mikor a természet ellen fordultam ellenetek. Habár mentségemre szól a pánik és a félelem az elvesztésetek miatt, de ez alól nem tudok kibújni, de megesküdtem azon a szörnyű napon mikor Klaus elvette az életem, hogy nem fogom hagyni, hogy szörnyetegek legyetek. Igaz, hogy senki sem kérdezett meg sem téged, sem a többieket, hogy akarják-e a döntésem de az én helyembe te is ezt tetted volna. Ott van Camiryn igaz ?
A név hallatán tekintete egy pillanatra megrebbent, de nem vártam meg a válaszát, folytattam néha néha elcsukló hangon, a könnyek csak záporoztak arcomon.
Mindennél jobban szeretted és szereted nagyon jól tudom, de ha nem lenne hallhatatlan és ott lenne a kockázat minden egyes nap minden egyes másodpercében, hogy elveszíted, te sem tennél mást Elijah. De soha sem tudtam, hogy olyan következmények lesznek amik megváltoztatnak nagyon sok mindent. Tudom, hogy csalódott vagy Elijah, és dühös, de elhiheted, hogy a túlvilág magányos és fájdalommal teli percei megbüntettek a rossz tetteimért. Épp ezért nem akarok több rossz dolgot tenni. Úgy hittem, azzal, hogy egy újabb esélyt adok nektek a gond nélküli életre, majd törlesztek vagy nem is tudom, de látva a nem is tudom vágyat, vagy élni akarást belátom, hogy tévedtem... tegyél amit jónak látsz én nem teszek semmit amit nem akarsz.
Töröltem le a könnytől ázott arcom majd újból végigsimítottam Elijah arcát. A szemébe néztem, tekintetem őszinte volt és komoly, olyan szeretettel és megértéssel amennyi a lelkemben volt. Nagyon jól hallhatta, hogy nem hazudok szívverésem olyan egyenletes volt mint még soha. Egy szomorú félmosolyt erőltettem arcomra, boldogabbra nem telt.
De igen Elijah, pontosan így van. Te leszel az összes gyermekem közül a legbecsületesebb, de legyél bármilyen idős és bölcs Elijah, sok mindent nem tudsz a múltról. Sosem tagadtam, hogy Klaus egy másik férfitól nemzett, de Saraht a sírig akartam őrizni. Csupán egyszer csaltam meg apád. Olyan 10 éves lehettél amikor egy férfi meg...megbecstelenített. Egyedül Ayana tudta és egy bába aki világra segítette a lányom, azután azt mondták megölik, de hazudtak és egészen idáig nekem fogalmam sem volt róla Elijah... több ezer évig éltem úgy, hogy halottnak hittem a gyermekem és most amikor itt volt előttem egy ifjú hölgy nem akartam, hogy bántódása essen. Legyen bárkitől is, de akkor is az enyém.
Mondtam újabb záporozó könnyekkel küszködve, majd felsóhajtottam.
És ne merd azt mondani, hogy jobban szeretem mint titeket. Legyen az Niklaus, Rebekah, Kol, Finn vagy te mindannyitokat ugyan annyira szeretlek és ez soha sem fog megváltozni Meglehet, hogy eltértetek a helyes útról de én mindent meg fogok tenni azért, hogy visszatereljelek titeket.
Kezem lassan elhúztam az arcáról, és eltekintettem, fejemben az eddig őrjítően sok gondolat csupán egyre csökkent és ez a gondolat a megbocsájtás.

Elijah & Esther

Szavai hallatán kissé megremegett a gondolkodásmódom, de csak kissé. Sosem fogom elhinni egyik gyermekemnek sem, hogy ez így számukra tökéletes. Hogyan is hihetném, ha ez egyszerűen nem élet, egy olyan két világ közti pokol amire annak idején senki sem számított, csak Ayana. Szemeim előtt újra felrémlik a tekintete, ahogyan barátként nézett rám és most az a gyűlölt tekintet ahogy a látomásomban tekintett rám. Sosem féltem, vagy ha féltem is mindig erős maradtam, de a tudat, hogy nagy valószínűséggel Ayana-val találkoztam "odaát" . Felpattantam az ágyról, bár ez eléggé merész mozdulat volt mivel alig álltam a lábamon, de minden energiám bevetettem, hogy megálljak és keményen Elijah szemébe nézzek.
És szerinted ez élet ? Az neked élet, hogy nap mint nap jársz kelsz és elnézed ahogy a testvéreid ölnek és régen te is. Ha most nem is de régen te is ugyan annyi emberi életet ontottál ki mint ők. Azoknak az embereknek talán nem volt otthona? Szerető család aki hazavárja? Élete amit mindennél jobban szeretne? dehogynem, és te még élvezted is. Ne is merd tagadni Elijah Mikaelson, hogy nem élvezted mert ott voltam minden egyes vadászatodon minden egyes emberi léleknél és minden fájdalmukat éreztem. Szóval ne beszélj itt nekem tökéletes életről...
Miután végighadartam kissé felemelve a hangom, ami egyáltalán nem volt megszokott tőlem újból megszólaltam most már nyugodtabban.
De belátom, nagyon is jól. Ez az én hibám Elijah, csak is az enyém. Nem voltam itt veled, sem a többiekkel, hogy megbirkózzanak a vérszomjjal és ne váljanak olyan szörnyeteggé mint amilyenek most. De nem tudtam itt lenni amit mindennél jobban sajnálok. És most, hogy visszajöttem helyre akarom hozni... helyre akarom hozni ezt az egészet amit eddig műveltetek. Tudom, hogy jó vagy Elijah, a testvéreid közül te vagy a legjobb.
Simítottam végig az arcát és a szemébe tekintettem olyan őszintén amennyire csak tudtam. De végül is őszintén ezt is gondoltam.
És persze a legbecsületesebb, de túl messzire mentetek.....

Elijah & Esther

Elijah & Esther

Fogalmam sem volt, mennyi idő telhetett el azóta mióta újból ide kerültem. Nem mint ha tudnám, hol az az itt. Talán a túlvilág, talán egy rossz álom, de nagyon hamar ki kell innen jutnom. Nem bírom tartani magam és elszáll az erő a lábaimból. Földre rogyva szorítom remegő kezeim a vérző mellkasomhoz és újra bevillan Ayana vérvörös tekintete. Valami megszakadt bennem, már nagyon rég, de úgy néz ki csak most jöttem rá. Végigfekszek a vértől nedves füvön és várom a halált, vagy az ébredést. A nap éj fekete színe láttán a hideg futkos a hátamon, akár egy fekete lyuk. Egy gomolygó űr ami egyre csak közeledik. Ez lehetetlen.... A feketéből szárnyak tűnnek elő és károgó sikolyuk tölti be a teret. Beterítenek és ebben a pillanatban zihálva ébredek fel. A szobában egy árva lélek sem, erősen gondolkodnom kell, hogy eszembe jusson hol vagyok és mi történt. Ismeretlen szobában lehetek, kezemmel kitapogatom a lámpa kapcsolóját az éjjeli szekrényen, majd felülök. Gyenge vagyok akár a harmat de erőt kell magamon vennem. Felállok és minden egyes tárgyba kapaszkodva elindulok, addig ameddig a kilincs nem akad a kezem közé.
Lenyomom, de zárva.
~ A fene essen bele. ~
Dühös vagyok, habár nem nekem kellene. Megkockáztatom az egyenlőre lehetetlennek tűnő mozdulatot, ami eddig fél kézzel sikerült volna. Kezemet a kilincsre téve próbálom kinyitni egy egyszerű bűbájjal de eredmény helyett szörnyű fájdalom hasít a fejembe. Felordítva rogyok a földre. A gondolatok percek alatt formát öltenek bennem, nagy valószínűséggel a gyengeség lehet az oka a fájdalomnak. Nem csak a testem de az erőm is elgyengült, és ilyen állapotban nem sok esélyem van a kijutásra...