Hogy milyen Freya Mikaelson-ként leélni az életet? Bonyolult, szomorú, de legfőképpen magányos. Míg kiskoromban a családom mellett megtanultam, hogy milyen szeretni és szeretve lennie, a nagynénémnél a dolgok nem egészen így működtek. Egyedül csak magamra számíthattam, nem fogta senki a kezem, ha rosszul éreztem magam, ám mindezek ellenére mégsem felejtettem el, hogy milyen az, amikor az ember mellett áll valaki és bátorítja. Így minden egyes alkalommal, mikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, csak felemeltem a fejem és büszkén folytattam, mert egy Mikaelson vagyok. A Miakelsonok a legnagyobb nyomás alatt sem törnek meg, ha mást nem, ezt legalább bebizonyíthattam. Ékes példája vagyok annak, hogy milyen az, mikor az érzései alapján ítélkezik valaki, legyen az jó, vagy rossz értelemben. Saját erkölcsi nézeteim vannak, amiket másokkal is igyekezek betartatni, azonban a kioktatás már nem az én asztalom. Mindenkinek a saját hibáiból kell megtanulnia, hogy mi a jó, és mi a rossz. Például az, hogy nekem szenvednem és szolgálnom kellett, míg a testvéreim vígan élték életüket az én káromra, egyáltalán nem volt tisztességes. Ezért is ragadok meg minden lehetőséget, amikor az élet élvezéséről van szó. Egyfelől, mert izgalmas, másfelől pedig nem sok ilyen tapasztalatom van, és a legjobb, ha mindent kipróbálok, amíg nem késő. Bátran kiállok a szeretteimért, akikkel törődök, és ha kell akár tűzvonalba is állok értük. Egy pillanatra sem habozok, ha az életükről van szó, mert ugyan sokáig nem ismertük egymást, mégis úgy érzem, mint a nővérüknek, meg kell őket védenem. Ez az elszakíthatatlan családi kötelék volt az, ami életben tartott Dahlia fogságában. Az érzés, hogy mikor kiszabadulok tartozni fogok valahová, és így is lett.

Minden olyan külső adottságom megvan, ami a vikingeknek akkoriban. Szőke, hullámos haj, fehér bőr, és igézően színes szemek. Ami az én esetemben ez a zöld szín. Magas vagyok a mostani emberekhez képest, de a családomban ez egyáltalán nem furcsa, hisz ha nem voltál magas és erős, akkor odadobtak a farkasoknak. Szeretek különböző ékszereket hordani, amiket általában varázslattal töltök fel szükség esetére. A modern ruhákkal sincs semmi bajom, sőt, egészen megszerettem őket, habár néha szívesen visszatérek a hagyományos viseletekhez, de ez nem más, mint puszta megszokás.