A helyzet az, hogy Hope màr egy ideje nincs velünk, és hiàba törtük meg a Kaus-t legyengítő gyűrűk àtkàt, a helyzet cseppet sem egyszerűbb. Hayley-t a múltkori elutasítàs óta kerülöm. Úgy érzem ezt kell tennem, hogy arra a feladatra tudjunk koncentràlni, ami még előttunk àll. Igen nagy probléma, hogy anyànk visszatért, így még sokkal tovàbb tart majd biztonsàgossà tenni a vàrosunkat.
Csupàn pàr napja döntöttem úgy, hogy magukra hagyom Klaus-t és Hayley-t a farkasokkal. Nem érzem, hogy közéjük tartoznék. Az elmúlt hetekben is folyton azt éreztem, hogy hiàba a csalàdom, hiszen fogalmam sincs min mennek keresztül. Hiàba vesztettem el én is a kicsit, én csak a nagybàtyja vagyok. Segíteni akartam, de csak egymàson tudnak segíteni. Természetesen Klaus duzzogàsnak, vagy menekülésnek mondanà, de meg van a magam feladata, amivel nyerhetünk is majd. Marcel és a vàmpírjai is kiképzésre szorulnak.
Napokiv elleneztem az ötletét, lealacsonyítónak gondoltam a friss vàmpírok felett bébiszitterkedni, de meglàttam abban a lànyban azt, ami miatt nem mondhattam nemet. Így magukra hagytam a csalàdom, a màsik csalàd helyett. Persze ezek a fiatal vérszívók nem pótolhatjàk őket. Ezért is jöttem most ide. Lehet, hogy szentimentàlis vagyok? Az évek alatt előfordulhat, hogy ilyen mértékben vàltozzon vqlaki. De lényegtelen, hogy miért is vagyok itt hiszen a hàz üres, és nem talàltam itt senkit, aki a segítségemre lehetne. Klaus a telefont sem veszi fel, így nem vàrakozom tovàbb. Csak elindulok vissza Marcelhoz... Vagyis csak indulnék, mikor furcsa nesz üti meg a fülem. Gyermek szipogàsa, ami ezen a környéken nem a legjellemzőbb.
A hang irànyàba fordulok, ami hamar elillan, én pedig nesztelenül közeledem. Nem hiszem, hogy ellenség, mindenesetre jobb felkészülni. Persze amit làtok, vagyis akit làtok egy pillanatra megtorpanàsra késztet, majd végül hatàrozott léptekkel közelítem meg a fiút.
- Mit csinàlsz errefelé? - kérdezem, mikor màr majdnem szembe vagyok vele. Hangom hatàrozott, de mégsem ijesztő, talàn egy csepp meglepettség csendül szavaim mögött, hiszen gyerekek nem igazàn jàrnak erre. - Ez nem egy biztonsàgos környék gyerekeknek - halkítom le a hangom, majd végül megàllok vele szemben, hogy végigmérve jegyezhessem meg arca minden apró részletét.