Egy kis időre elhoztam a testvéremet, elvégre egy kis ideje már, hogy nem tartottam vele a kapcsolatot az elmúlt néhány hónapban. Eleve, el voltam foglalva, hiszen erőt kell gyűjtenem ahhoz, hogy megéljek e világban. Ami eléggé nehéz, valljuk be. Sok mindent hallottam a mai életről, de sőt, a többi korról is. Hiába nem voltam jelen, de mindent tudok. Talán még sokkal többet is, mint aki több száz éven keresztül élt ezen a földön. A húgom az, akit nemrégen visszahoztam az élők soraiba. Tudom, hogy a túlvilág kegyetlen világ, amit már én is megjártam egyszer, de azt nem kellett túl sokáig elviselnem. Ám a túlvilág annál sokkal jobb hely, minthogy éljünk ott, ahová be vagyunk zárva majdnem, hogy kétezer évig. Calysta számára az egy megváltás volt. Most viszont az élők közt… eléggé kótyagos, és fél mindenkitől. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy megölöm őt. Számára sokkal jobb volt a túlvilág, mint itt. Hiba volt visszahoznom. A kinti pavilonban várattam meg, kihozok neki valami italt, hátha az oldja a stresszét. Lehet, hogy ez még erős lesz neki, hiszen soha nem volt régen sem az az ivós fajta. Mosolyogva sétálok ki felé, miközben az egyik kezemben az italt viszem, ám az egyik karomat hátrarakom, ugyanis abban egy kést szorongatok. A mostani viselkedése fogja eldönteni azt, hogy életben hagyom –e, vagy sem. Ha továbbra is az őrület határán van, nyilván megölöm. Nem szeretném, ha szenvedne. -Hoztam egy kis Bourbont. Elég régi, akárcsak mi. – vigyorgok rá, miközben lerakom az asztalra, majd a kést becsúsztatom nadrágom szélébe könnyedén. Nem szeretném, ha gyanút fogna, nem hiszem, hogy látta. Ha még is, arról tudni fogok, elvégre hallom a gondolatait. Mindenkiét hallom. -Sikerült elfogadnod a világot? – kérdezem kíváncsian, miközben a két kispohárba öntök magunknak, hogy koccintani tudjunk. – Ilyent még biztos nem ittál. meg kell kóstolnod. – tolom oda elé mosolyogva, miközben az egyiket magamhoz húzom, majd helyet foglalok az asztal melletti széken, pontosan a húgommal szemben.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Udvar 
