Sokan elmondhatják, hogy teljesen átlagos életet élnek, minden áldott nap ugyanazt csinálják, akárcsak egy robot... Felkelnek, dolgoznak, foglalkoznak egy keveset a családdal, esznek, alszanak. Na, hát én ezt nem mondhatom el magamról, és ennek örülök is. Megőrülnék ha ilyen unalmas életet kellene élnem. Az én életem szerencsére mindig tele van, és volt is, izgalommal, és halál közeli élményekkel. Természetesen nem azt mondom, hogy meg szeretnék halni, de azt bátran ki merem jelenteni, hogy az a kevéske félelem amit azokban a pillanatokban érzek, bőven megéri, ha utána láthatom a gyümölcsét. Ha láthatom meghalni az "ellenséget"... immár sokadszorra. Mert ugye a vámpírok sajnos nem egyszer halnak meg. Az én életem mindig is a természetfeletti lények körül forgott. Már egészen gyerekkorom óta azt nevelték belém, hogy gyűlöljem őket, és küldjem őket másik világba. Nem hiába jöttem New Orleans-ba, elvégre itt rengeteg vérszívó van, akik nap mint nap embereket ölnek, anélkül, hogy megkapnák ami nekik jár érte. Senki sem gyilkolhat büntetlenül. Jó, persze ezt pont én mondom, aki szintúgy megölt valakit, csakis azért, hogy minden teliholdkor bundás legyen. Viszont a kettő teljesen más. A különbség az, hogy én kénytelen voltam megtenni, míg ők választhatnának. Élhetnének más életmódot, ámde nekem nincs más lehetőségem. A szüleim szerint én erre születtem, ahogy ők is, és a család többi tagja is. Nem mondom, hogy szívesen megöltem azt a lányt, de nem volt más lehetőségem, ráadásul, azóta már rengeteg emberi életet meg is mentettem azzal, hogy egy, vagy éppen több vámpírt megöltem.
Persze mint mindenkinek, nekem is van egy átlagos életem, amiben nem szerepel semmi más, csak a munka és a többi emberi szükséglet. A napjaim legnagyobb részét egy bárban töltöm, egyszerű pultosként. Igazából nem teljesen lenne szükségem a munkára, hiszen a szüleim finanszírozzák az ittlétem, de lássuk be... Ez a munka nagyban segít a feltűnésmentes beilleszkedésbe. Sok embert, és nem embert megismerek ezáltal. Elvegyülhetek, anélkül, hogy bárki is gyanút fogna, és tudomást szerezhetek különféle bálokról, bulikról, ahol többé kevésbé az egész város megfordul. Na, nem azért van szükségem bulikra, mert ki akarom tombolni magam, sokkal inkább mert jól tudom, hogy úgyis történik valami természetellenes. Bár őszintén megvallva, nem vagyok a tombolás ellen sem. Néha nem árt kiereszteni a gőzt, de jól tudom, hogy ez a város nekem túl veszélyes ahhoz, hogy túlzásba vigyem a szórakozást. Pontosabban nem csak nekem veszélyes, hanem minden emberi lénynek. Az elmúlt pár hétben, amióta a városban tartózkodom mást sem teszek, csak megfigyelek, valamint próbálok minél több szövetségest gyűjteni. Természetesen ez nem túl könnyű, hiszen nagyon sokan félnek, vagy éppen ugyanúgy vadásznak vérfarkasokra, mint vámpírokra. Tartok tőle, hogy egyszer beletörik a szarvam az ostobaságaimba.