Ez a lány már megint hülyének néz engem? El sem tudom képzelni, mi kattoghat annyira abban a csöpp kis fejében. Én nem azt kérdeztem tőle, hogy Tyler mit tud, hanem, hogy mit mondjak neki. És valószínűleg Tyler sem hülye annyira, hogy ne jöjjön rá valamire. Elvégre, ha a kis farkas lány, nem lenne bajban, ő maga keresné fel Tylert, és nem velem egyezkedne. Na de ha ő nem... Majd én kitalálok valamit, bár az nem biztos hogy a Hayley-nek túlzottan tetszeni fog. Ám de én nem érek rá, egész nap itt hallgatni az ő sületlenségeit, szóval feltalálom magam. Annyi baj legyen.
- Hát jó. Ha te nem... Majd én kitalálok valamit. Csak aztán ne csodálkozz, ha érdekes pletykák fognak terjedni rólad. - Meg rólam... De ezt inkább csak magamban teszem hozzá, felé, csak egy gúnyos kis féloldalas mosolyt küldök. Aztán majd meglátjuk legközelebb lesz-e kedve gondolkodni kicsit. De hát így jár, aki egy nem túl kedves ősi vámpírra akarja hagyni a piszkos ügyeit. De hát na... Valami élvezetet nekem is kell benne találnom. És Tyler árakifejezését, már alig várom, hogy láthassam.
- Igen... Mehetsz. De talán nem egyszerre kellene kimenni. Szóval, előre bocs! - Mondom, majd egyszerűen a szemközti falhoz vágom, csak hogy ne tudjon annyira sietni. Mire összeszedi magát, én már árkon, bokron túl leszek. Amúgy sem kellene, hogy valaki meglásson itt engem, a bátyám farkasával. Valószínűleg egyből leesne neki, hogy nem csak játszadoztunk itt bent, és hogy valamit igenis tervezek.
Miután bebizonyosodtam, róla, hogy a lány életben maradt, fogom magam és vámpírsebességgel hagyom el az épületet. Már csak annyit kell tennem, hogy megkeresem a kis barátját a lánynak és átadom a hülye üzenetét. Viszont tényleg ki kell találnom valamit, ha már ő nem volt képes segíteni, mert szinte biztos vagyok benne, hogy kérdezősködni fog. Elvégre ha Hayley azt üzeni jól van, miért nem saját maga megy felkeresni a fiút? Még mindig nem látom ennek a logikáját, de ha megtudom, hogy átvert, nem fog érdekelni se Klaus, se az a gyerek.

|| Words: számolgass || Music: wake me up || Note:  Köszi a játékot! <3||

Az tény és való, hogy én szörnyen nehezen bízok meg bárkiben is. Főleg, hogy jól tudom mi lesz a vége, annak ha akár csak egy személyben is megbízok. Átvernek! Hát mi lett annak is a vége mikor a saját testvéremnek végre hajlandó voltam fejet hajtani? Évekre egy hülye koporsóban porosodtam. És mégis akkor ki az akinek hihetek? Nagy valószínűséggel, senki. Maximum ha esetleg megigézek valakit. Na de most mégis valamiért elhiszem azt amit ez a lány mond. Pedig jól tudom hogy éles eszű, és bizony nagyon furfangos is. Éppen ezért csodálkozom azon, hogy segíteni akarok neki. Lehet hogy nem kéne? Viszont... Szükségem lenne rá. Elvégre ő itt van New Orleans-ban. Ő az egyetlen aki innen kiadhat nekem információkat, legalábbis addig ameddig én úgy nem döntök, hogy esetleg ide jövök. Ami egyenlőre sajnos nem történhet meg, mivel nem tudni meddig fog tartani a varázslat amivel újra "elő" vámpír lehetek. Bár nagyon remélem, hogy nem lesznek gondjaim. Nem szeretném újra szellemként élni ezt a gyönyörű életet. Bár ha jobban belegondolok, Sarah-val semmi különleges nem történt mióta átváltoztattam. Ugyanolyan vámpír mint a többi ezer meg millió. Szóval lehet, hogy minden rendben lesz ezután. De mindenesetre egyenlőre nem árt az óvatosság.
- Ennyi talán még belefér. De mit mondok ha megkérdezi miért velem üzensz és miért nem te keresed fel? - Vetem fel a következő kérdést ami megfogalmazódik bennem. Elvégre Tyler nem hülye és rá fog jönni, hogy valami nagyon nincs rendben. Szóval a kislánynak nagyon jó magyarázatot kell kitalálnia ahhoz, hogy tényleg átadjak bármit is Tyler-nek. Mert én aztán nem akarok semmit kockáztatni, Hayley miatt. Ahogy azt sem szeretném ha fény derülne a mi kis egyezségünkre.
- Ám legyen. Mit szólnál ahhoz ha te itt szépen információkat gyűjtögetsz nekem, aztán pedig mondjuk két hetente itt találkozunk és elmeséled a dolgokat. Tudod... Nem kis bosszút forralok a megölésemért. - Egy igencsak gonoszkás félmosoly jelenik meg arcomon, majd még hozzáteszem a következőt is. - És természetesen erről nem szerezhet tudomást senki! Megfelel? - Valószínűleg ha megfelel neki, ha nem... Mindenképp segíteni fog nekem, mert nem áll szándékomban lemondani erről. Így ha nem segít önszántából, akkor majd rákényszerítem. Nekem aztán éppen mindegy!

|| Words: 357 || Music: wake me up || Note:  bocsi a késésért :$||

Szemmel láthatóan nem tetszik neki, hogy a hasa közelébe kerültek kezeim. Nagyon félti azt a gyereket... Ahogy mindenki. Csak tudnám már, hogy miért olyan különleges az a baba. Jó mondjuk én is kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége. Mióta feléledtem csak azon járt az eszem, hogy bosszút álljak azokon akik olyan egyszerűen el tettek láb alól. Na de mivel itt vagyok, nem volt túl hatásos a kis szentek próbálkozása. Viszont a bosszúm már hatásosabb lesz azt garantálom mindenkinek. Viszont amin csodálkoztam, hogy Klaus volt az aki vissza hozott az elők sorába. Ha még mindig szellem lennék, akkor itt sem lehetnék. Szóval azt hiszem annyival tartozom is Klausnak, hogy nem ölöm meg az új családtagot. Bár azt nem mondom, hogy örülök ennek az egész helyzetnek, és azt sem mondom, hogy nem fogom attól meg ijesztgetni Hayleyt. Elvégre ő nem tudja, hogy nekem nem célom megölni a gyerekét. Ám de a hangnem már megint nem igazán tetszik. Ez a lány soha nem fog megváltozni. Mondhat neki bárki bármit ő mindenre ugyanígy reagál. Azt mutatja, hogy nem fél... Erősnek próbálja magát mutatni, de én látom az igazságot. Valójában még az életét is képes lenne odaadni egy olyan életért ami még csak közöttünk se nincs. Sőt! Talán soha nem is lesz. Senki nem tudja, mi válik majd abból a babából.
- Rendben. Átadok neki egy üzenetet. De azt felejtsd el, hogy esetleg bármi konkrétat is mondok rólad. Ahogy azt sem fogom elárulni neki, hogy terhes vagy. - Ez így még aránylag biztonságosnak is tűnik. Ha nem tudja hol van Hayley, akkor nem is tudna hová menni érte. És természetesen a baba témát is hanyagolni akarom, mivel nem szeretném, hogy az miatt tervezzen valamiféle magánakciót.
- Na és akkor mit tudsz felajánlani azért cserébe, hogy Klaus előtt véletlen el ne szóljam magam? - Oldalra billentett fejjel lépek hátra tőle, csak hogy tisztábban tudjon gondolkozni. Mert hát nem szeretném befolyásolni közelségemmel és szorításommal sem. Azt pedig nagyon remélem, hogy nem gondolta, hogy majd ingyen megússza ezt az egészet. Elvégre nekem nem kevés erőfeszítésembe fog kerülni a keresés.

|| Words: 354 || Music: wake me up || Note:  muhaha ;P||

Igencsak nagy öröm uralkodik el rajtam, mikor megpillantom azt a csöppnyi félelmet szemeiben. Egyből hátrál is egy lépést, amit természetesen hagyok neki, elvégre most először nem szolgáltatott okot semmi rosszra. Én pedig addig nem fogom bántani amíg nem tesz olyasmit ami nekem nem tetszik. Egyrészt mert nem áll szándékomban a boszorkányok fő ellensége lenni, mert valószínűleg nem örülnének ha most megölném Hayleyt. Másrészt pedig Klaus sem hiszem hogy örülne. Még ha azt is mutatja a világnak, hogy nem akarja ezt a gyereket, én pontosan tudom, hogy igenis kell neki. Fogadni mérnek, hogy alig várja a kicsi születését. Hiszen mindenki tisztában van vele, aki csak egy kicsit is ismeri testvéremet, hogy Niklaus mindig családot akart. És most meg is kaphatja. Eddig a hibridjei voltak a családja, de mostmár lesz neki egy igazi. Bár Hayley-t talán megöli a gyerek születése után. Vagy ki tudja! Viszont nem hiszem hogy Caroline-t ott tudná hagyni. Na de Care nem hiszem hogy örülni fog, ha megtudja ezt a babát. Sőt! Szinte már látom magam előtt a nagy veszekedést. Csak aztán remélem nem hozzám jön sírni Klaus.
Mégis hogy a fészkes fenébe kerül ide Tyler Lockwood? Mi dolga van vele ennek a lánynak? Most komolyan azért hívott ide mert hiányzik neki egy régi barátja? Na ne! Ezt nem fogom elhinni soha neki. Minden vagyok de hülye az még nem. Valami egészen biztos, hogy van a háttérben. Ahj... De most komolyan egy ostoba farkast kell keresgélnem? Drágább lesz ez Hayley-nek, mint azt ő gondolná.
- Hayley... Hayley... Hayley! Te most hülyének nézel engem? - Mordulok fel, majd elé lépek és elkaptom derekát. - Szerinted én ezt elhiszem? Nos, felvilágosítalak... Nem! És ha nem akarod, hogy az a gyerek a hasadban meghaljon, azt ajánlom meséld el szépen, hogy mire kell neked Tyler! Mert ha jól tudom ő testvérem ellensége. Szóval? - Pillantok ezzel a hasára fenyegetően, de egyenlőre még türelmesen várok a válaszára. Viszont nagy szerencséjére nem ölném még meg a babát. Bár fenyegetésnek megteszi. Elvégre ő honnan is tudná hogy mire gondolok. Szerintem simán kinézi belőlem, hogy ártanák a hasában lévő valaminek. Kezdek kíváncsi lenni, hogy mi is lesz az a valami. Ember biztos nem. Talán egy kis hibrid? Megtörténhet az egyáltalán? Talán már csak a kíváncsiságom sem engedi, hogy megöljem. Viszont arra is kíváncsi leszek, hogy mégis mit fog adni a segítségemért cserébe. Azt remélem azért tudja, hogy ingyen, csak úgy a két szép szeméért nem teszem meg neki. Én annál némivel többet kérnék.

|| Words: 405 || Music: wake me up || Note:  muhaha ;P||

Csak egyetlen dolgot nem értek. Hogy merészel így beszélni velem? Mert hát egy átlag helyzetben oké. De úgy, hogy kérni akar tőlem valamit, hát nem a legjobb döntés felidegesíteni. Ennek a lánynak most lesnie kellene minden kívánságomat. Nem pedig feleselni. Na majd meglátjuk akkor hogy fog viselkedni amikor elküldöm melegebb égtájakra a kérésével együtt. Nem vagyok én szeretetszolgálat. Bár ha jobban belegondolok mindennek meg van az ára. Viszont amíg Hayley nem képes leadni a hatalmas nagy egóját addig alkuról szó sem lehet. Tiszteletet kell mutatnia! Most én diktálom a feltételeket, nem kellene elfelejtenie.
- Nos... Most figyelmeztetlek először és utoljára! Ha mégegy ilyen megnyilvánulásod lesz garantálom, hogy elmegyek innen és az első dolgom lesz elárulni Klausnak, amit tettél. Ő pedig nem fog örülni. Ezt te is tudod! - Mondom miközben jól megszorongatom állat, csak hogy nagyobb nyomatékot adjak szavaimnak. A kis farkaslánynak hatalmas pechje van, hogy pont Klaus egyik testvérje tudta megkapni azt az üzenetet. De mondjuk lehet a végén jól járunk mind a ketten. Mert én segíthetek neki, még ha nem is ingyen, de megteszem amit akar. Viszont ha véletlen Elijah vagy Bekah kapta volna azt az üzenetet, akkor máris nagy bajban lenne. Mivel ők jobban szeretik Nik-et, mint bárki mást. Lehetett volna kicsit elővigyázatosabb is. Főleg, hogy nem csak a saját élete múlik rajta, hanem magában hordoz egy gyermeket. Valószínűleg ez is az oka merészségének. Azt hiszi, hogy senki nem fogja bántani amíg a hasában van az a baba. De ebben nagyon téved! Mert engem aztán nem érdekel sem ő, sem pedig a gyerek. Szemrebbenés nélkül megölöm ha kell, és erre rá fog jönni elég hamar. Történetét végighallgatva kissé idegesen meredek szemeibe, nem értem miért kell az időt húzni. Amit elmondott körülbelül már magam is leszűrtem. A kérdésemre kellett volna válaszolnia. Na de addig fog idegesíteni amíg el nem töröm véletlen a csinos kis nyakát.
- Eddig sem arra voltam kíváncsi,hogy hogy kerültem ide! Hanem hogy mit akarsz tőlem! Válaszolj hát! - Mordulok rá nem túl kedvesen, de legalább megérti amit mondok. Ha pedig még így sem lesz neki elég érthető, én aztán nem könyörgök semmiért. Nem érek rá szórakozni vele, tehát ha nem komolyodik meg egy kicsit... Elmegyek.

|| Words: 361 || Music: wake me up || Note:  szörnyű :$||

Az egyetlen ok amiért most itt vagyok New Orleans-ban, az Klaus. Bár egyáltalán nem tűnt érthetőnek üzenete, mégis itt vagyok. Az első kérdés ami felmerült bennem, hogy miért nem hívott fel. Vagy miért egy romos, régi, lepukkant házban akar találkozni velem, mikor egészen biztos, hogy megvette az első keze ügyébe kerülő villát vagy lakosztályt. Egyáltalán, mit akar tőlem? Nem tudom, de nekem ez nagyon csapdaszagú. Vagy csak simán paranoiás vagyok. Bár a paranoia nem vall, Kol Mikaelsonra. Minden más igen, de az nem. Mindjárt itt a naplemente. Én pedig már csak kíváncsiságból is el akarok menni a találkozóra. Fogalmam sincs mi lesz ebből, de remélem nem egy csúnya meglepetés fog fogadni engem. Talán nem árt majd az elővigyázatosság. Mert hát hiába vagyok én egy ősi vámpír, ha vannak igencsak erős vadászok is. Persze ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy félek tőlük. Tisztában vagyok az erőviszonyokkal, így tudom, hogy ha figyelmes vagyok esélyük sincs ellenem.
Lassan húsz perce elmúlt a naplemente, de én még mindig csak kívülről figyelem a házat. Várom hogy történik-e valami, és benne van az is, hogy megvárakoztassam testvéremet, már ha ő az illető. Mivel nem észlelhető semmi fenyegetés, nyugodt léptékkel kezdek közeledni a házhoz. Olyan... Túl nagy a csend. Valaki nagyon nem akarja, hogy kitudódjon ez a találkozó. Miért van olyan érzésem, hogy nem Niklaust fogom magam előtt látni? Ő nem lenne türelmes. Már rég felhívott volna telefonon, hogy mégis hol a fenében vagyok. Nem várna rám húsz percet tétlenül. Viszont mégsem érzek semmilyen veszélyt. Valaki találkozni akar velem. Valaki olyan személy aki titkol valamit, és talán rejtőzködik is. De ki lehet az? És mit akárhat? Mondjuk valószínűleg mindjárt rá fogok jönni, nem is értem miért töröm annyira rajta a fejemet.
Az ajtót kinyitom, majd megbizonyosodom róla, hogy semmiféle akadály nem áll előttem. Bár ez is elég nagy hülyeségnek bizonyul, mivel gondolhattam volna, hogy nem lakik itt senki, és még csak tulajdonosa sincs ennek a régi háznak. Na meg valószínűleg nem is ide hívtak volna, ha nem tudnák bejönni. Nem kell sokáig keresnem azt a személyt akitől az üzenetet kaptam. Szinte az ajtóban megéreztem az illatát. Ráadásul nem hallatszik túl jó kedvűnek. Azt hiszem sikerült igencsak türelmetlenné tennem a lányt.
- Gondolhattam volna, hogy te vagy! - Lököm oda neki a szavakat, nem sok kedvességgel hangomban. De ezen nem is kell csodálkozni. Soha nem kedveltem a csajt, viszont mióta megtudtam, hogy mi történt közte és Klaus között... hogy is fejezzem ki magam? Igencsak bepöccentem. Egyáltalán nem tetszik a kettejük viszonya. Sem pedig az a gyerek ami ennek a lánynak a hasában van. Talán a legjobb lenne ha megölném. Vagy mégsem. Nem tudom.
- Mit akarsz, Hayley? - Teszem fel a legegyszerűbb kérdést a világon, miközben közelebb sétálok hozzá.

|| Words: 451 || Music: wake me up || Note:  lesz jobb is :$ ||