Tárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 10, 2013 11:55 am
Klaus & Bekah & Marcel
- J ól hallottad. – elégedett élvezettel figyeltem, ahogy lefagyott arcáról a mosoly. Igen, elégedett voltam. Tetszett, ahogy felfogja, itt az én szavam szent. Elvigyorodtam amikor Rebekah törni és zúzni kezdett. - Teátrális mutatvány volt, annyi szent. – jegyeztem meg és összecsapva tenyereim tapsoltam meg a nő dühkitörését. – Rebekah Mikaelson. Jöttél, hogy egy újabb leckét taníts nekem? – kérdeztem s Klausra pillantva bólintottam. – Igazad van. Lehetek némiképp elnéző. Hiszen mikor utoljára láttalak – fordultam vissza a szőke amazon felé – New Orleans lángolt és te épp menekültél. – ejtettem ki szavaim lassan s megfontoltan miközben közelebb léptem – A dolgok megváltoztak Rebekah. S bár jól tudom mivel jár egy családi krízisbe csöppenni a Mikaelson családnál, Elijaht nem kapjátok vissza. Ezt pedig köszönd magadnak. S azt a jóindulatot is, hogy még mindig a helyén van a szíved miután megszegted az egyik legfontosabb szabályomat. – hangom nyugodt maradt s magabiztosan prédikáltam a nálam jóval idősebb vámpírnak. – A bárok mentén is neked köszönhetjük a holtakat? – kérdeztem s választ sem várva fordultam Klaus felé.
– Most már láthatod, miért olyan bizonytalanok az embereim. Miért döntenének meg városokat ha visszaadnám a bátyátokat. Elijah biztonságban van, ezt ígérem. – tekintetem a nőét kereste - Ha nem hiszed, megmutatom. De vissza, nem kapjátok. – rántottam meg vállamat nemes egyszerűséggel majd lepillantottam a parádén felvonuló tömegre. – Ma szórakozni fogok. Csatlakozz, szívesen látlak ha lehiggadtál. – nem volt kedvem tovább hallgatni a hisztit, a nosztalgiáról már nem is beszélve. Inkább leugrottam és a tömegbe kerülve folytattam utamat, ahogy az, jó királyhoz illik. Ha Klaus csatlakozott hozzám, minden bizonnyal megragadva a lehetőséget estem mohón egy halandónak vele együtt. Persze nem végeztem vele de felfrissülésnek, éppen jó volt. Ha Klaus húga mellett maradt vagy másutt folytatta útját hagytam, had menjem. Ha Rebekah csatlakozott mellém akkor gyönyörködve bámultam ahogy engem figyel, a formás hátsójáról nem is beszélve. – Szóval… lessük meg mit tartogat még a mai este… mehetünk? - kérdeztem a nőtől ha csatlakozott hozzám ha pedig nem, úgy Thierryvel és Diegoval folytattam utam.
Tárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 10, 2013 12:36 am
Tyler & Eve& Hayley
Meg se kell jegyeznem, hogy ez a szituáció mennyire vicces és szórakoztató, de, azért jobban örültem volna, ha a csaj valaki másnak megy neki. Mondjuk ahhoz a voodoo öregasszonyhoz, aki meg akarta jósolni a szörnyű és kétségbeejtő jövőmet. Na, annak nyugodtan neki mehetett volna és még nevettem is volna egy nagyot. Bólintok egyet Tyler felé, hogy majd később megbeszéljük a dolgot, bár be kell valljam a büszkeségemen esett egy kis csorba. - Gondoltuk, azért ellenőrizzük, hátha halláskárosodást szenvedtél a sok piától - vonok vállat vigyorogva egyenesen a lányra nézve, akinek a neve is kiderült. Eve, de nekem csak Evelyn. Hoppá... ezt most megkaptam. Lehetett volna kíméletesebb is, hisz én annyira a barátja akartam volna lenni, de úgy néz ki, hogy le kell mondanom erről az álmomról. Olyan sok álomról kell lemondanom, nem vagyok benne biztos, hogy ezt most kezelni tudom. - Rendben Evelyn, de csak akkor, ha engem Fenséges Királynőnek fogsz hívni - én benne vagyok bármilyen játékban, legyen az komolya vagy komolytalan. Egy vigyort küldök a csaj felé, hogy felőlem aztán szólíthat Bűzös Borznak is, ma én semmin sem kapom fel a vizet. Örülök, hogy itt lehetek, hogy Tylerrel lehetek, de ami azt illeti, kivétel erősíti a szabályt... Vagyis semmit sem szabad készpénzek venni, még az én szavamat sem, mindig. Végig nézve Evelyn-en rájövök, hogy nekem is volt olyan időszakom, amikor végig ittam az egész estét, hogy aztán másnap ne emlékezhessek semmire, de leginkább arra nem, hogy a szüleim eldobtak és hogy nincs családom. De mint, ahogy Ty-nak is mondtam a dolgok változnak, ahogy az emberek is. Most már nem tenném, mert nem csak magamra kell vigyáznom, hanem másra is,egy apró kis életre. - Hidd el, annyira vagyok bájos, mint amennyire te színjózan - jegyzem meg gúnyos mosollyal az arcomon - És ha nem vigyázol nem sokára a zöld szemű szörnyeteg is elő fog jönni, akkor pedig a sárgától kell a legkevésbé félned - a gúnyos mosolyból pedig újabb vigyor lesz, az a fajta, amit csak én tudok csinálni. Igazi jelenség vagyok ilyenkor. Ahogy Ty fölveszi követem őket a padhoz, de nem ülök le, még a végén félreértené a csajszi. Elképedve nézek Tylerre, mert fogalmam sincs, hogy mégis hová akar menni, és mi készteti arra, hogy minket itt hagyjon egyedül. - Szerintem te is tisztában vagy vele, hogy nem vettem részt semmiféle bébiszitterképző körön - morgom már csak magamnak, mert elfutott azért a valamiért. Lenézek a padra, de álmom nem valósult meg, a lány nem vált kámforrá, még mindig ott van és még mindig piás. Fogalmam sincs, hogy mondanom kellene valamit, vagy szótlanul várjuk, amíg Ty visszatér. Végül csak megszólalok, mert nem is én lennék. - Nagyon remélem nem valami pszichopata gyilkos vagy, aki ártatlan nőket gyilkol meg Halloween-i bulikon, azzal álcázva magát, hogy segítségre van szüksége, mert teljesen piás - ártatlan mosolyt küldök felé, mintha csak arról dumálnánk, hogy milyen szép is az idő, vagy milyen frizurát kellene kitalálni holnapra. Körbe pillantok, hátha meglátom végre Ty-t, mert nem vagyok egy türelmes alak és ezt ő is tudja.
Attól függetlenül, hogy a mai vadászatom már megvolt, még egy csöppet sincsen bulihangulatom. Azt hittem, hogy ide visszatérve elfog valami kellemes nyugalom, valami jóleső "otthon édes otthon" békesség, de ennek még csak a szikráját se éreztem, pedig már jó pár órája New Orleansba tekergek. A bátyám hatalomvágyát természetesen megértem, - fellázadni ellene úgy sem tudok, hiszen elég ideje ismerem már, hogy tudjam, ha valamit akar akkor azt meg is megszerzi, még ha máglyán kell elégetnie a város összes fellázadó vámpírját - de nem értek vele együtt. Vissza akarja szerezni a helyet ahol egykor tényleg boldogunk voltunk, de azt hiszi ha majd újra ő uralkodik ezen a helyen minden újra a régi lesz? Nem csak az évszám, hanem a város is változott. Mi legjobban. Akkor hát hogy képes abban hinni, hogy egyszer majd minden olyan lesz, mint száz évvel ezelőtt? Marcel fogadtatása kissé hirtelen ér, így nem sikerül elhajolnom a szorítása elől. Értelmetlenül bámulok rá, majd Klausra, és újra vissza az ügyeletes kiskirályra. Mi a fenét képzel ez magáról? Ezerszer rosszabb a helyzet mit amire számítottam, pedig a halott boszorkányok legyenek a tanúi rá, hogy nem voltak nagy elvárásaim. - Úgy érted a te szabályaidat? - vonom fel a szemöldököm, majd felhorkanok, hiszen ennél szórakoztatóbb dolgot régen nem hallottam. - Nem csak naiv, de ostoba vagy ha azt hiszed majd pont te fogod megszabni nekem, hogy mikor, és hol vacsorázzak. - egy alig két évszázada élő vámpír próbál engem, egy Eredetit behatárolni? Képen röhögném, ha nem verték volna a fejemben az etikettet, így csak egy állandó mosoly csüng az ajkamon, ami azt jelezi, hogy igazán jól szórakozom. Legalábbis addig, míg Marcel újra meg nem szólal. Elképedve bámulok Niklausra, és bár a nyelvemen egy egész szép kiakadás várja kiszabadulását, csak ennyit szólok. - Egy igazi hálátlan szemétláda vagy. És ezért még számolunk. - hogy volt képes ez az álnok, odaadni a testvérünket a második számú szemétládának? Még ha nem Elijahról lenne szó, aki egész életében hitt Nik emberségében, és hogy valahol - elég mélyen lehet, ha ezer év se volt elég, hogy valaki meglássa - létezik benne annyi jóság, amiért megéri küzdeni. Néha én is láttam ennek jelét, de ő maga állandóan bebizonyítja, hogy tévedtek. - Remélem nem felejtetted el, hogy utálom, ha nemet mondanak nekem, szóval csak egyszer fogom szépen megkérdezni, Marcel. - egy gyors mozdulattal kitöröm a legközelebbi komód lábát, amiről egymás után zuhannak le a képkeretek, és ékszeres dobozok. - Hova rejtetted Elijaht? - türelmetlenül pillantok arra az emberre akiben egykor a legtöbb reményt fektettem, és akit most képes lennék halálra kínozni, ha ez kell ahhoz, hogy elárulja merre találom meg a bátyámat.
Spencer Fitzgerald
welcome to my world
► Residence :
∫ New Orleans
► Total posts :
96
SOUL MANIPULATOR ☩
Tárgy: Re: Bourbon Street Szomb. Nov. 09, 2013 3:58 pm
Damon & Miranda
Igaza van Damon-nek. Én elfogadtam annak ami. És inkább örülök, hogy nem titkolja, mert hát könnyen megtehetné azt is, hogy csak simán elfeledteti velem a dolgokat. Viszont én senkinek sem mondanám el... soha. Így szeretem, ahogy azt is szeretem ha iszik belőlem, még ha ez kissé betegesen is hangzik. De hát inkább ő, mint más. - Nem is kell titkolnod. Tudod, hogy bennem megbízhatsz, ugye? - Igazából tetszik, hogy ő nem egy átlagos pasi, szeretem a veszélyt és ebben a kapcsolatban bőven akad belőle. Ami nekem természetesen tetszik, de valahogy mégsem félek ettől az egésztől. Mikor felajánlom neki, hogy igyon belőlem érzem a meglepettségét, viszont nem utasít vissza. Miért is tenné? Harapása ahogy mindig, most is fájdalmat okoz, mire én egy szisszenéssel hangot is adok. - Ennek örülök. Nekem is csak rád van szükségem. - Mondom egy halvány mosollyal arcomon, majd egy puszit nyomok ajkaira. A következő pillanatban pedig meglepetten sikítok fel mikor egyszerűen vállára dob és megindul velem kifelé. - Ó, te jó ég! Mit művelsz? - Nevetve kapaszkodok Damon-be, egészen addig ameddig le nem rak vissza a földre, és húz magával be a tömegbe.
Tárgy: Re: Bourbon Street Szomb. Nov. 09, 2013 8:25 am
Eve Hayley Ty sorry, sorry girls
Még mindig Hayley befejezetlen mondata lebeg a szemem előtt, miközben próbálom nem elengedni Eve-t. Lebeg... mondjuk most más is lebeg előttem, más, ami kézzel fogható, de ebbe jobban nem akarok belegondolni, mert a végén Joker elviszi az ő Harley Quinn-jét egy csendesebb helyre, annak pedig Hay nem nagyon örülne. Én viszont annál jobban, de ezt nem kötöm az orrukra. - Ezt az előző beszélgetést majd a közeljövőben be fogjuk fejezni, te nagy cica. - mosolygok Hayley-re, aki egy teli pohár vízzel locsolja le a lányt mellettem, aki csoda, hogy még nem esett kómába a sok piától. Kissé félre húzom a fejem, hogy én ne legyek vizes. Nem, nem azért mert sellővé változok, ha egy csepp is rám esik, hanem azért, mert nem vagyok benne biztos, hogy a festékem vízálló. Hogy néznék ki, ha egyik oldalon Joker, másik oldalon pedig valami elkenődött csúnyaság lennék? Hát nem valami macsósan, szó mi szó. Csak nevetek azon, hogy ők ketten mennyire nem bírják egymást, és hogy civakodnak, szócsatáznak. Eszembe jut, amikor Hayley és Caroline csinálták ugyan ezt. A csendes békeidőkből hamar hangos csatatér lett. Csak remélni merem, hogy itt ez valahogy ki fog maradni, bár ahogy Hay-t ismerem, nem fogja magát könnyen hagyni. Ki kell, hogy álljak mellette, de egy szegény nőt, aki nem tud magáról, és alig áll a lábán nem hagyhatok magára ugye? - Ha tudnád, hogy én is mekkora egy szörnyeteg tudok lenni, óriási, kitágult sárga szemekkel. - óó igen, és máris beindult Tyler Lockwood csajmágnese. Kit fog bevonzani, na kit? Hát természetesen mindenkit, aki a közelében van. Ez esetben, ez két fiatal nőt jelent, de ne szaladjunk ennyire a végére. - Megkínálnálak egy pohár vízzel, de amint észrevetted te is, a cica megelőzött engem. - hogy én mit fogok ezért kapni. Batman, hol vagy? Segíts nekem. - Na gyere szépen. - felkapom Evelyn-t egy könnyed mozdulattal, és a pad felé viszem. Még jó, hogy nem egy bonbon-t zabáló, 520 kilós nőt "fújt" erre a szél. - Hay, megtennéd, hogy vigyázol rá, hogy le ne essen, ameddig elmegyek egy ... valamiért? - meg sem várom a válaszát, mert tudom mi lenne, és azt sem mondom el, hogy miért megyek, legyen meglepetés. Remélem mire visszajövök, nem fog vér folyni a padon.
Tárgy: Re: Bourbon Street Szomb. Nov. 09, 2013 12:02 am
Evelyn & Tyler & Hayley
▽ HEY GUYS... WHERE I AM? ▽
Ha valaki a földön csúszva talál rá egy pöppet illuminált állapotban lévő boszorkányra, egyértelműen tudja, hogy én vagyok az. Nem mintha annyira büszke lennék rá, de ebben az egész negyedben valószínűleg én vagyok az egyetlen, aki kihasználja a vámpírokkal járó előnyöket és nem duzzog a sarokban. Legyen Marcel akármilyen pöcs is, bulizni azt tényleg tud. Én pedig, aki csak alig egy éve élvezheti a legális szórakozást hülye lennék hallgatni az ostoba - és mellesleg több száz, sőt ezer éve halott - őseim tiszteletére ellenszegülni annak a piát adja. A francokat. Inkább folyjon az utcán a tequila mint a hozzám hasonlóak vére.
Nem mintha bárki is a segítségemre sietett volna, mikor látták a nem éppen kiegyensúlyozott járásomat - pedig szinte biztos, hogy az éjjeljárók nagy többsége a tömegben bulizik, és ennek a bizonyos többségnek a jó felével mondhatjuk ilyen kielégítő kapcsolatba állok. Még mielőtt az alkoholistából ribancnak minősítenétek, ismétlem; soha a büdös életben nem lelhetem meg az oly' népszerű kampányszlogenként hangzó igaz szerelmet. SZÍVÁS. De ettől függetlenül még mindig ráeshetek egy tök idegenre a tömeg közepén, akinek épp hogy megtudom állapítani a jelmezét. Hallgatnám is egy ideig Natetől, hogy micsoda szégyen érte, hiszen legalább hatszáz alkalommal nézette végig velem a Batman sorozatot, mert ez szerinte egy igazi kincse a modern filmművészetnek, ezért a legutóbbi Hanukán - ó igen, zsidó vagyok, mondtam már? - nyolc napon keresztül élvezhettem Joker karaktertökéletességét. Már megint elkanyarodtam a témától. Szóval ott tartottam, hogy ráestem erre a srácra, akinek bezzeg rögtön megakadt a tekintete a kissé mélyebbre gombolt ingemen, és a kelleténél kissé többet időzött ott a tekintete. Ne felejtsem el később felpofozni érte, amikor már pontosan be tudom mérni a célpontot. - Lehet, hogy béna vagyok, de süket nem! - jelentem ki a kelleténél kicsit hangosabban, és bár szabadulni próbálok az őrült kettősből - jól láttam, hogy a csaj Halle Berry fenyegető tekintetét gyakorolta a jelmezéhez?! - úgy tűnik a lábammal nem értünk egyet a továbbhaladási tervekkel. A nevem. Oké, ez könnyű. A nevem... És bár szinte biztos vagyok benne, hogy elsőre, vagy talán másodjára sikerült volna egy épkézláb választ adnom a kérdésére, Halle Berry hirtelen nyakon öntött egy pohár vízzel amitől már végre tiszta gondolkodással meg tudtam állapítani, hogy még részegen is piszok ügyesen választom ki az áldozataimat. Szexi. Mármint nem Halle, hanem a srác. Egyértelműen. - Barátoknak Eve. - öltöm fel a lehető legbűbájosabb mosolyomat, már amennyire a helyzet engedi, majd Macskanőhöz fordulok. - De neked csak Evelyn. - kacsintok szemtelenül, és magamnak elraktározok egy esetleges vízi csatát a közeljövőben. Nem mintha lenne akkora mázlim, hogy holnap másnaposan emlékezzek a dologra, pláne akkora nem, hogy még össze is fussunk egy ekkora városban. - Kösz a gyors mentést, de nem hiszem, hogy nekünk ma sok esélyünk lenne mikor itt van a bájos barátnőd, vagy ki a fene ez itt totál bőrben. Utálom ha üldöznek a sárga szemű szörnyek. Mondjuk kár érted. - sóhajtom lemondóan, majd kissé összeszedve magam, újra a végtelen tömeg felé fordulok.
A hozzászólást Evelyn D. Wilkers összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 10, 2013 1:03 pm-kor.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Bourbon Street Szer. Nov. 06, 2013 8:49 am
Miranda & Damon
Vámpír vagyok, aki imádja a vért, mégis önuralmat kell magamra erőltetnem, ebben a városban állítólag igencsak sok vámpír él. Persze honnan tudhatnám, mikor Mystic 'Drámasziget' Falls-ban tengetem az életem, ahelyett, hogy ismét elutazzak. De inkább a könnyebb végét fogtam meg a dolgoknak, találkoztam egy lánnyal, akinek megígértem, hogy megvédem, cserébe megkapom a vérét. Az igazság az, hogy kezdem megkedvelni Mirát, a maga kis bolondos természetét, azt, hogy néha még mosolyt is tud csalni az arcomra, olyan mosolyt, ami őszinte. De nem hagyhatom magamnak, hogy elgyengüljek. - Előtted nem akarom titkolni, aki vagyok... Te ezt elfogadtad - Suttogom bűnbánóan a fülébe, s nem hagyom annyiban, szenvedélyesen csókolom meg, ám mikor felkínálja a nyakát egy pillanatra belém szorul a szó. Finoman húzom el a sálat, ami elfedi a nyakat a kíváncsi tekintetek elől, még szerencse, hogy nem maradtunk a pultnál, hanem az egyik oldalsó asztalnál ültük le. Nem sokat iszom belőle, talán pár korty, mely bőven elég, hiszen már tudom, hogy nem maradok ma éhes. - Tudod, hogy jófiú vagyok. Nekem csak te kellesz! - Suttogom, és sikeresen el is terelem a figyelmét, majd ha alkalmam nyílik rá hódolok a szenvedélyemnek, de most csak fogom, felkapom a vállamra Mirandát, aki biztos meglepődik, kiviszem az ajtón. Nem érdekel a tömeg rosszalló tekintete. - Azért jöttünk ide, hogy láthassuk a karnevált, szóval ne egy ócska bárban ücsörögjünk, vessük bele magunkat a közepébe... - Teszem le végül Mirát, és húzom magammal a tömegbe...
szavak: most nem zene:sok van megjegyzés: pocsékcredit: ♥
Spencer Fitzgerald
welcome to my world
► Residence :
∫ New Orleans
► Total posts :
96
SOUL MANIPULATOR ☩
Tárgy: Re: Bourbon Street Kedd Nov. 05, 2013 6:33 pm
Damon & Miranda
Hát legalább nem egyedül vagyok, azzal, hogy még nem láttam ennyi embert egy helyen. Merem azt állítani, hogy Mystic Falls-nak nincs ennyi lakosa, mint amennyien itt jelen vannak. Pedig azért a mi kis városunk sem egy lakatlan helység. Bár valószínűleg itt nincs annyi vámpír se, hogy mindenkit felfaljanak. Mondhatnám azt is, hogy nekem még szerencsém van. Mivel Damon a véremért cserébe védelmet nyújt. Azt pedig tudom, hogy ő nem fog bántani, így biztonságban érzem magam mellette. Ráadásul azt hiszem szeretem is... Igen tudom, hogy ez egy lány szájából szinte mindennapi. Mindegyik azt hiszi szerelmes, de persze csak hiszi. Viszont én most nem így vagyok. Szavaiból ítélve, azt hiszem tudom miért járt ide. Sok az ember... Nem tűnik fel annyira, hogy ha eltűnik valaki. Mondjuk ettől akár meg is ijedhetnék, de nem teszem mert tudom hogy ha meg akarna engem is ölni, már megtette volna, talán még a találkozásunk éjszakáján. - Ó, már mindent érték. - Mondom elmosolyodva, majd mikor látom, hogy Damon tekintete megakad valahol, én is oda pillantok. Természetesen nem kap el semmiféle féltékenységi roham, tudom jól hogy miért nézi annyira azt a nőt. És bevallom őszintén nem igazán tetszik. Persze tudom, hogy nem lehet túl könnyű ennyi ember között meglennie, de nem kellene zűrzavart csinálni itt. Így hát mikor magához húz, inkább felajánlom magam neki. Nyomok, egy puszit ajkaira aztán szépen eligazítom hajamat, hogy ne tűnjön fel senkinek mit is csinálunk, majd Damon füléhez hajolok és válaszolok kérdésére. - Először is azt szeretném, hogy igyál. Aztán mehetünk táncolni is akár. De nem szeretném, hogy hülyeséget csinálj. - Suttogom a szavaimat, bár amúgy sem hiszem, hogy meghallanak minket.
Tárgy: Re: Bourbon Street Kedd Nov. 05, 2013 8:41 am
Miranda & Damon
Végre egy kicsit jobban hallom a saját hangom, odakint számomra hatalmas volt a hangzavar, és túl sok mindent hallottam. Ha jól sejtem ide jött Klaus, de még az a szerencse, hogy elég nagy ez a város ahhoz, hogy elkerüljük egymást. Remélem Mystic Falls-ból is csak mi vagyunk itt, nem igazán akarok olyan embereket látni, akiktől kiráz a hideg... Legalábbis idézőjelben, ugyanis vámpír vagyok... Mikor megkapom az italom, koccintásra emelem poharam. - Ez a sok ember is biztos ezzel van elfoglalva... - Mutatok körbe mutatóujjammal, majd megiszom az italom felét, miközben megfordulok, hogy lássam, kik vannak a bárban. Egy-két embernek igen jó illata van, főleg a nőnek a sarokban. Feléled a vadászösztönöm, de emlékeztetnem kell magam Mira jelenlétére, különben már régen elharaptam volna a nyakát. Bár, ami késik nem múlik, hiszen egyszer el kell mennie mosdóba annak a nőnek. Miranda kérdése rángat vissza hirtelen. - Ismerni? Remélem nem! Pont ezért jöttem ide. Mert imádom a várost! Sosem ismerkedni jöttem... - Halkítom le a hangom. Tudja, hogy mi vagyok, de megigéztem, bár el kell gondolkodnom azon, hogy adok neki egy verbénás ékszert, amit csak én vehetek le róla.. Nem akarom, hogy bántódása essen, kezdem megkedvelni... - És mihez van kedved? Táncoljunk, vagy vessük bele magunkat a kinti tömegbe? Vagy... - Húzom magamhoz Mirandát, miközben a fülébe suttogok, és az utolsó szónál végigsimítok az ajkain, jelezve, mennyire szexinek tartom ebben a ruhában...
szavak: most nem zene:sok van megjegyzés: pocsékcredit: ♥
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Bourbon Street Hétf. Nov. 04, 2013 5:52 pm
Avery & Klaus
Mikor megláttam Avery-t, azonnal siettem volna oda hozzá. Ahhoz képest, mint amire számítottam, elég jól megvédte magát, és ahogy hallom, nem is ijedt meg. Azt hiszi, hogy csak valami Halloweeni tréfa. Jó is, ha ezt hiszi. Akkor egy újabb ismeretlen alak közeledett hozzá. Mögötte egy másik. Először nem ismertem fel a másodikat, de mikor megállt jobban láttam. Na, már csak ez hiányzik… Klaus az. Tényleg emlékszem is, hogy New Orlensba jött, valami boszorkány miatt. Azóta nem is hallottam felőle. Tovább mennék Avery-hez, hogy a másik férfi mit akar vele, de nem bántja. És azt hiszem jobb is ,ha nem avatkozok be. De azt hiszem nem is kell segítenem Ave-nek. Klaus ismeri. És sosem hagyná, hogy bármi féle bántódása essen, hiszen Caroline rokona. Szerintem ezt a másik férfi is észrevette. Ő sem bántja. A lány otthagyta támadóját és jön felém.
- Hagyjuk. Inkább mennyünk. – mondom neki, válaszolva. Az az őrült nem is tudom hogy gondolta, hogy a rendezvény közepén megtámad egy lányt. Szerencséje, hogy nem ijedt meg annyira. Klaus beszélget Ave-vel, majd következő szavait hozzám intézi. Miért van az, hogy bármit mond, azonnal megteszem, amit kér? - Persze. -válaszolom utasításomra miközben bólogatok. -Gyere Avery. Mennyünk másfelé. És jobb lesz, ha megnézem a sebedet. Hagyom, hogy belém karoljon és együtt mennyünk. Valami ülőhelyet kéne szereznem, hogy leüljön. És talán ha túl nagy a seb… ihatna a véremből. Nem szeretném, ha bármi baja is lenne. De ha vért adok neki, akkor meg kell igéznem. Óh. Pedig azt hittem talán most lesz egy olyan barátom, akit nem kell majd igézgetnem, meg belekevernem az ilyen dolgokba. - Fáj?- kérdezem tőle. – Jobban éreznéd magad, ha hoznék valamit inni? Tudom, hogy szeretnél. - mondom neki, s közben széles mosoly kúszik arcomra. - Mit kérsz?
thx to // Bocsi a hosszáért )//
Riley Matthews
welcome to my world
► Residence :
•• new orleans
► Age :
34
► Total posts :
313
FIRE MANIPULATOR ♆
Tárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 03, 2013 11:52 pm
Zach && Arielle
Muszáj elmosolyodnom azon a nagy riadalmon, amivel Zach odaront hozzám. Pedig nyilván a számára nem ennyire mulatságos, hogy így aggódjon értem, hogy egy-egy nagyobb sóhajom után aggódva kapja fel a fejét, hogy minden rendben van-e. Megértem őt, hisz egyszer már elveszített, és nem kevés munkájába és idejébe került, mire újra az élők sorába tudhatott. Ráadásul mindezt félretéve is a kishúga vagyok, és igazából nem is zavar az aggodalmaskodása. Ellenkezőleg: a sok magányos év után jól esik, hogy van akinek ilyen sokat számítok, hogy van aki a gondomat akarja a viselni. A mosolyom is ennek szólt. - Jól vagyok, jól vagyok. Semmi gond, csak a frászt hozta rám az az alak – legyintek hanyagul előre. Úgysem számít már. – Menjünk tovább – karolok ismét a bátyámba, ma már sokadszor, de pár lépés után megtorpanok egy felállított kisebb stand mellett, ahol jósoltatni lehet. Nem tudom, hogy az asztalnál ülő valódi boszorkány-e, és vajon tudja-e olvasni a jövőt, de én most kíváncsi lettem. A jóslatának viszont ára van, az én zsebem pedig üres. - Óh, Zach, kérlek, had nézessem meg azokat a kártyákat – pillantok fel kiskutyákat is megszégyenítő ártatlansággal a bátyám szemeibe.
Samantha Reynolds
welcome to my world
► Residence :
richmond ☄
► Age :
36
► Total posts :
1233
SOUL MANIPULATOR ♆
Tárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 03, 2013 11:31 pm
Bekah && Marcel && Avery && Brigitte
Csak megvonom a vállam, arcomon ugyanazzal a jelentőségteljes pillantással, mintha azt mondanám, hogy láttam, amit láttam. Nincs sok hozzáfűznivalóm a témához. Egyértelműen észrevehető, hogy Marcel máris oda van Camiért, és bár a bátor pultos lányt magam is hamar megkedveltem, érzem, hogy érdemes hasznot húznom ebből a vonzalomból, akkor is, ha ennek a játéknak a másik éle Caminek árthat. Mindenkinek megvan a maga szerepe ezen a sakktáblán, és néha fel kell áldoznunk egy-egy gyalogot vagy tisztet az előbbre jutás érdekében. Meglepetten látom, hogy a sérült Avery milyen jól viseli a helyzetet. Ha jól sejtem, össze van zavarodva. Sok az őrült és részeg alak ezeken a parádékon. - Polgármesteri szék? – vonom fel a szemöldökeimet, majd elnevetem magam. Ha tudná a drága, hogy kinek a jóvoltából üresedett meg az a hely! Na igen. Nem mintha valaha is vonzott volna egy kisváros elkormányzása. – Nincsenek bennem efféle ambíciók, kedvesem. Egyébként sem szokásom sokáig megragadni egy helyen – adok választ arra a kérdésére is, hogy hová tűntem el. Nyilván nem az volt az oka a távozásomnak, hogy világot akartam látni, vagy nem bírtam volna tovább már a fenekemen, de mivel Marcel fél füle itt van, ez a válasz lehet a legelfogadhatóbb. Mikor ő odalép a vámpírjához, hogy ellássa az utasításaival, én is eligazgatom kicsit a szőke lányt. – Majd Brigitte kivezet innen. Elkísér, hogy rendbe szedhesd magad. És ügyelsz rá – az utóbbit már a hibridem felé intézem. Ahogy hallom, Marcel maga is hasonló utasításokat ad a vámpírnak, de én jobban bízom a saját emberemben. Igazából fele ennyire sem érdekelt volna a lány sorsa, ha nem Caroline rokonáról van szó, hisz annyira nem is ismerem. De nem hiányzik még több bonyodalom, szóval örülök, hogy Marcel is tiszteletben tartja, hogy egy ismerősömről van szó. Szinte megkönnyebbülök, amikor tovább állunk. Nem akarok egykori protezsáltamnak semmilyen nyomot sem hagyni, ami elvezetné Mystic Fallsba, és főképp nem Carolinehoz. Egyelőre magam mögött hagytam az elmúlt pár hónapot, mert itt sokkal égetőbb dolgokkal kellett szembe néznem, mint amilyen egy nem várt gyerek érkezése, de ez nem azt jelenti, hogy veszélybe akarnám sodorni Carolinet, vagy hogy megfeledkeztem volna róla. Pár lépés után egy érdekes „csomag“ ér földet a lábunk előtt. Azonnal lesz is egy sejtésem arról, kitől származik, hisz ez egyértelműen Rebekah stílusa. A nagy belépők. És ez a sejtés hamar beigazolódik, ahogy felpillantunk a fejünk felett levő erkélyre, ahol pár pillanattal később magunk is landolunk. Marcel heves reakciója meglep, szavai pedig felettébb bosszantanak. Nem értem, hogy honnan veszi a bátorságot, hogy így beszéljen egy ősivel. Ő vár tőlünk tiszteletet? Se Elijahnak, se Hayleynek, sem a boszorkányoknak nincs fogalma róla, milyen szívesen a kitapétáznám a falat, és megtanítanám a rendre ezt a pökhendi vámpírt, akárhányszor a szabályait dörgöli az orrom alá. Nem tudják, mennyi önuralomra van szükségem ahhoz, hogy folyamatosan csak mosolyogjak – bár esetenként csak vicsorgásra telik tőlem – és bólogassak mindenre, miközben ez a hálátlan, tiszteletlen kölyök nekem köszönhet mindent, amije van, mindent, amit a tanításaimnak hála elért, kényelmesen elterpeszkedett a hátra maradt trónomon, és még elvárja, hogy kezet csókoljunk neki. Egyetlen legyintésemmel félre tudnám tenni az útból, és annyira szívesen meg is tenném. De tiszteletbe tartom a bátyám óhaját, még ha olykor végtelenül nehéz is. Most is egy mosolyt erőltetek az arcomra, amikor Marcel egy pillanatra felém fordul. Aztán közelebb lépek, és szelíd figyelmeztetés gyanánt a vállára helyezem a kezem, és finoman megszorítom – pedig mennyire szívesen összetörném ehelyett pár csontját – majd barátságos hangon megszólalok. - Légy vele egy kicsit elnézőbb. Még csak most érkezett, nincs tisztában minden szabályoddal – küldök egy figyelmeztető pillantást Rebekah felé. Ne rontsa tovább a helyzetet, ne most kezdjen replikázni. – Egyébként is a korral járhat nála ez az egyre rosszabbodó szeszélyesség – teszem hozzá gunyorosan, remélve, hogy ezzel legalább egy időre elkerülhetjük az Elijah hollétére vonatkozó kérdéseket. Nagyon nem lenne alkalmas erre a mostani pillanat.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 03, 2013 10:31 pm
Tyler & Eve& Hayley
Végre egy ismerős arccal lenni tisztára olyan érzés, mintha otthon lennék, vagy legalábbis egy hasonló helyen. Végül is, Tylerrel nagyon sokáig éltünk egy helyen, a hegyek közt, nem olyan szokatlan ez. A megjegyzésére miszerint nem csúnya, csak megforgatom a szemeim, elég látványosan. Mind tudjuk, hogy a farkas fiú egy kissé nagyot gondol magáról, de tényleg nem csúnya. Sőt, ami azt illeti a sármos pasik közé sorolandó, legalábbis az én nézetemmel. Igen, nagyon jól tudom, hogy van itt valaki, akit Klausnak hívnak, vele érkeztem. Milyen nagy megkönnyebbülés is lenne ezt mondani, de csak még több kérdést vonna maga után, és a végén eljutnánk addig, hogy terhes vagyok, amit még én sem fogtam fel teljesen, pedig már eltelt pár hónap... Tisztára, mintha hirtelen bekerültem volna a Tini Mami című show műsorba, és minden kamera engem nézne, hogy melyik pillanatban teszek olyat, amivel mindent elrontok. - Igen, tudom, hogy Klaus is ebben a városban van - most is csak ennyire futotta. Hát persze, hogy tudod te nagyon idióta, egy házban élsz vele. Imádok magammal vitatkozni, de ebben az esetben inkább nem kezdtem bele egy skizofrén beszélgetésbe, még csak magamban sem. - És te hogy-hogy itt vagy? Nem mintha nem örülnék neked, csak megleptél - kérdezek rá egy rejtélyes információra, amit elfelejtett velem közölni, bár én nem is kérdeztem, úgyhogy nem róhattam fel neki. - Nos, igen, a dolgok néha változnak, néha veszélyes kanyarban. Tyler, szeretném ha tudnád... - egy ittas csaj közbeszólt és nem tudtam befejezni a nagy vallomásomat, ami ugyan nem szerelmi, vagy romantikus indíttatású volt, de mégis hatalmas erő kellett hozzá. Erre tessék! Köszönöm szépen, gondolom ott fent nagyon kedvelnek engem. Talán egy kicsit a féltékeny, zöld szemű énem is előbukkant, amikor Tyler átkarolta a derekát a csajnak, de nem szóltam egy szót sem, csak összevont szemöldökkel néztem rájuk, jobban mondva a hölgyikére. - Örülök, hogy eljutott hozzád ez az információ - jegyzem meg gúnyosan, amikor rájött, hogy nő vagyok. Mégis melyik testrészem nem volt felismerhető,hogy csak most jött rá erre? - Őszintén? Egyáltalán nem lenne az, de nagyon is illene hozzád - mosolygok rá pimaszul, majd próbálom visszafojtani a nevetésem, ahogy a lány nevét próbálja kicsikarni. - Ne úgy, te lökött - szerencsére megáldottak női fifikával, így elveszem Tyler poharát, amiben nem rég alkohol volt a szaga alapján, kiöntöm a maradékot és vizet öntök bele egy közeli szökőkútból. A vizet pedig egyszerűen a lány képébe öntöm. Nem volt sok, de ahhoz talán épp elég, hogy feleszméljen valamennyire. - Magadnál vagy végre? - kérdezem tőle vigyorogva. Olyan jól esett ezt csinálni,azt sem bánnám ha most nekem esne. Na, jó talán egy picit...
Tárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 03, 2013 9:01 pm
Damon & Miranda
Mindig van itt valami buli? Csodálom, hogy én nem hallok soha ezekről. Na nem mintha bármikor át tudnék jönni, egy buli kedvéért. Valószínűleg otthon nem igazán bírnának el anyagilag. Már így is elég drága vagyok. Anyám helyében már rég kidobtam volna magam otthonról. Viszont abban egyet értek Damon-el, hogy ez egy nagyon szép város. Tényleg rengeteg látnivalót talál itt az ember magának. Én biztos nem unatkoznék ha itt hagyna. Bár azért remélem nem fog itt felejteni. - Igazad van. Tényleg gyönyörű hely. És nyugi, élvezni fogom, csak még hozzá kell a sok emberhez szokni. - Miközben egy bárhoz vezet, én csak nézek ki a fejemből, akár csak egy kisgyerek. Mikor arra kerül a sor, hogy italt kell kérnem, egy pillanatra elgondolkodom, majd kibököm az első eszembe jutó italt. - Azt hiszem én egy vodka narancsot kérek. - Sokan nem szeretik a vodkát. De valamiért én mégis meg tudom inni. Jó... Igaz nem magában, de na. - Te ismersz itt valakit? - Kérdem kíváncsiskodva, Damonra pillantva. Elvégre ha már ilyen vágyakozóan és gyönyörködve beszél a városról, akkor miért is ne lehetne itt neki valami ismerőse?
Tárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 03, 2013 8:23 pm
Hayley & Eve & Ty
Miután Hayley átvágott a Hibridekkel a nem túl távoli múltban, megkérdőjeleződött bennem a barátsága, de mára már sikerült ezt kivernie a fejemből. Hogy mivel? Máig rejtély. Azt hiszem, mindenkinek jár egy második, vagy épp harmadik esély. - Igazad van, tényleg nem vagyok csúnya.- megpróbálok nem túl furán mosolyogni a hamis penge által vágott sebhelyemmel. Joker-ként annyira máshogy...rondán nézek ki. Körbenézek de jóképű férfit sehol sem látok. Leszámítva engem, ez a hely is tele van szőrös, jelmezben is csúnya emberekkel. Nem tudom kire gondolhatott...de nagyon kíváncsi lettem. Kicsit még féltékeny is?- Tudod van itt valaki akit Klaus-nak hívnak, és még nem akarok vele összetalálkozni, úgyhogy hanyagoltam a felesleges társaságot.- Hideg, jól ápolt kezemet hiába nyújtottam felé, nem élt a lehetőséggel. Büdös lennék? Határozottan emlékszek rá, hogy zuhanyoztam mielőtt ide jöttem, és a jelmezem is tiszta, frissen van mosva. Az már más kérdés, hogy a paróka alatt izzad, és viszket a fejem, és a cipő is úgy nyomja a kis lábujjamat, hogy legszívesebben kivágnám egyenest a kukába. De Tyler Lockwood nem csinál ilyet, még egy dupla whiskey után sem. - Milyen Nagy testvér? Te most valakivel... - a mondatomat nem tudtam befejezni, mert valami szerencsétlen majdnem lerántott magával. De amint jobban szemügyre vettem a láthatóan illuminált állapotban lévő lányt, rá kellett jöjjek, hogy hiába egy áldott szerencsecsomag, attól még ő is rettentő módon jól néz ki. Bár az indíttatást a kalóz jelmezben nem látom, de biztos csak én vagyok az egyedüli, aki Jack Sparrow-n kívül más kalózt nem ismer, főleg nem nőt. - Hoppá bizony. - átkarolom a derekát, mielőtt dobna itt egy hátast. Vicces lenne, nevetnék is, de ma a legjobb formámat hozom úgy döntöttem. - Te Hay, te nő vagy. - ha nem karolnám az ismeretlent, úgy pofán vágnám magam, hogy csattanna. Persze hogy nő. Mi más lenne? - Na szóval... szerinted mennyire lenne férfias, ha most eltűnnék veled, meg, őőő, izé, vele, és kihasználnám a helyzetet? - a piaszag irányába fordulok, és kisfiús zavaromban mérem fel a "lehetőségeket".- Hogy is hívnak? H-O-G-Y HÍVNAK? - húzom, nyújtom, hangosabban a szavakat, hogy könnyebben megértse.
Tárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 03, 2013 7:45 pm
Klaus & Bekah & Avery & Marcel
Jó volt látni, hogy a srácaim milyen jól szórakoznak. Azonban az én arcomról hamar lefagyott a mosoly. – Nem, nem hívtam el. – sóhajtottam és Klaus tekintetét látva kitártam a karom – Ne kímélj! – léptem közelebb a nőhöz akit épp most támadtak és aki láthatóan ismerte mentorom. Az egykori királyra pillantottam. – Komolyan? – lemondó sóhaj kíséretében fordítottam hátat Klausnak és a lánynak és már hagytam volna, hogy ő oldja meg a helyzetet mikor egy női hang a szőkeség nevét kiáltotta. A vámpír mellett teremtem aki az egész zűrzavart okozta. – Lásd el a sebet. Felejtse el ami történt majd pedig tarts szemmel a lányt. Egy barátom barátja. – Aztán Klaus felé fordultam – Nem fogok még egyszer kivételt tenni. – A vámpírok itt azt csapoltak meg akit akartak. Ez alól Klaus halandó játékszerei sem lesznek kivételek. – Mára nem akarok több meglepetést. – Jelentettem ki még mindig a vámpírnak intézve szavaimat bár közben Klauson tartottam a szememet. - Induljunk. – intettem egykori mentoromnak mert nem kívántam tovább vesztegetni az időmet.
Azonban nem jutottunk messze barátommal. – Igen, látom. A húgod csak rosszabb lett az évek során. – megforgattam tekintetem. Az én szabályaimat nem lehetett következmények nélkül megszegni. Pillanatok alatt taszítottam falnak a nőt. – Rebekah. Tudod, hogy szeretem azokat akik bátrak… de az intelligenciád hiánya lenyűgözően taszít. – eresztettem el és megigazítva zakómat léptem hátrébb. A mai estén szórakozni akartam ehelyett a nyakamba kaptam Rebekah Mikaelsont aki még ennyi év után is vágyott rám és aki még most sem volt képes felfogni, hogy engem viszont már egyáltalán nem érdekelt. – Ideje lenne némi tiszteletet mutatnod! – szűrtem fogaim közül dühösen. – Ami azt illeti kezdhetnéd azzal, hogy betartod a szabályokat. Hogy lehet, hogy még a bátyád is képes erre de te nem? – fordítottam tekintetem beszéd közben Klaus felé s bólintva erősítettem meg szavaimat. Még ha nem is bíztam Klaus szándékaiban, átadta nekem a testvérét amivel bizonyított. – Látod? – kérdeztem a férfit aki egykor felkarolt – Ezért sem adhatom vissza a testvéretek. – állításom, miszerint ezt nem engedhettem meg magammal, Rebekah tette igazolta.
Tárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 03, 2013 7:06 pm
Evelyn & Tyler & Hayley
▽ HEY GUYS... WHERE I AM? ▽
Az idei Halloween is ugyanúgy zajlott mint a többi; anya reggel felhívott, hogy menjek haza egy rövid időre, hiszen az étterem úgyis zárva van, legalább együtt lehetnénk egy kicsit. Azt hiszem hagytam úgy másfél percet beszélni, mielőtt lecsaptam volna a kagylót, és visszabújtam volna az ágyba. Aztán Charlie hívott, hogy ma este ne legyek otthon, mert bulit rendez egy olyan társaságnak, akikhez jó ha megvan a diplomám. Pff. Kedves. És végezetül felhívott a nővérem is, hogy diplomatikusan megérdeklődje, hogy tervezek e hazamenni - Minek, ha úgyis minden egyes ott töltött percemet megkeseríti?! - és, hogy ne felejtsem el anya születésnapját, mert mindenképpen számít rám a szervezésben. Remek. Minek ünnepeljük, hogy betöltötte a kitudja hányadik X-ét, amikor még mindig úgy nézz ki, mint egy jól futott harmincas? Röhej a köbön.
Tehát miután úgy délután egy felé kimásztam az ágyból, megittam vagy két kávét végre tudatosult bennem, hogy elérkezett az év legjobb része, amikor a bulizás kötelező válik, és a város kihozza magából a legtermészetfelettibb oldalát. Egy nap amikor a boszorkányokat, és a vámpírokat ünnepeljük? Erre inni kell! De mivel Marcel szervezi többnyire a mulatságot a negyedben, erre a napra el kell felejtenem az aprócska varázslatokat is, mint például a részeg hapsit szívatása, hogy állandóan elmozdítom előlük a poharat, és halandóként kell élveznem ez a csodás ünnepet. Jah, hát valahogy csak ki fogom bírni. A jelmezemet már pár hete megrendeltem Agathánál, aki a legjobb kosztümöket csinálja a városban. Természetesen a nővérkés jelmez azonnal elfogyott, pedig igen jó alkalom lett volna befűzni vele egy idevándorló turistát, de végül maradnom kellett a kalóznál. Ami mondjuk második helyen szerepel a fejemben kialakított rangsorba, amit külön a haloween-i jelmezek számára alkottam meg. Meg amúgy is. Tavaly előtt már előttem a sztetoszkópos egyenruhát. Szóval... Eddig minden tiszta. Elmentem a parádéra, találkoztam Mike-al, aki meghívott egy, vagy két körre valamelyik bárba, és... Jah, szóval a többi már most homályos. De jól érzem magam! Sőt, eddig még sose éreztem magam ennyire jól, legszívesebben felmásznék a legközelebbi fára, hogy onnan ordíthassam ki magamból mennyire jól érzem magam. A baj csak az, hogy félek, hogy nem jutnék el odáig. Nem mintha annyira nagy baj lenne a morgáskordnációmmal, de fogalmazzunk úgy, hogy minden hatodik lépésemnél megakarom csókolni az aszfaltot. - Haló! - bökök meg meg egy Sherlock jelmezbe bújt férfit, és nagyon összpontosítok, hogy ne röhögjem el magam. - Nem láttad Mike-ot? Kb. ilyen magas, szőke, és asszem kék szemű... Várj, nem! Barna. Igen, határozottan barna szeme van és... Hé, most hová mész? Még nem fejeztem be! - kiáltom utána, de eltűnik a tömegben, én pedig újra egyedül maradok. Aha, lehetséges, hogy kicsit túl sok volt a tequila, és a két kör igazából ötöt jelent. Szóval. Most akkor le kéne ülnöm, ugye? Nos, ez igazából egy remek terv volt, de a megvalósítással már voltak gondok. Ugyanis bár kiszúrtam egy szép, tiszta, padot az út túl oldalán annyira még érzékeltem a külvilágot, hogy tudjam, hogy nekiindulok az úttestnek van olyan szerencsém, hogy épp akkor jöjjön egy mit tudom én, teherautó. Vagy egy kocsi. Jah, a kocsi valószínűbb. De mivel a makacsságom messze híres a déli parton - sőt szerintem még Kanadában is hallottak róla, természetsen elindultam, viszont ennek a nagyszerű próbálkozásnak az lett az eredménye, hogy egy szerencsétlen lépés után - igen, pontosan, ahogy gondoljátok, vagyok olyan rendkívül ügyes, hogy képes vagyok a saját lábamba elesni - így elvesztve az egyensúlyomat az első kezembe akadó dolog után kapok. Várj, ez nem egy dolog... Hanem egy ember. Méghozzá egy Joker. - Hoppá.
Tárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 03, 2013 4:29 pm
Tyler & Hayley
Olyan régen láttam Tylert, mintha ezer éve lett volna, de most is ugyanolyan lelkesedéssel fogadjuk egymást, mint azon a napon, amikor Mystic Falls-ba érkeztem. Az a nap is emlékezetes volt, csak hogy akkor nem voltam terhes és minden lazábban ment, mint most. Meg kell jegyeznem sok minden történt azóta a nap óta. Vannak dolgok, amikről én nem tudok, például, hogy mi történt Tylerrel, mióta utoljára lettem, de Ty se tud sok mindent, hogy miért vagyok itt, meg ilyenek. Nem is tudom hirtelen, hogy el mondjam-e neki mi történt mióta nem láttuk egymást. A boszik, a terhesség, Klaus... na, igen, talán nem lenne jó ötlet erről beszélni, hisz tudom mit érez Ty Klaus iránt. Lassan hátralépek, hogy megnézzem magamnak, bár nem sokat látok belőle, így is elég. - Kár, hogy nem volt alkalmunk tényleg összebeszélni, de még így is jól nézünk ki együtt - vigyorodtam el a megjegyzésén. Milyen jó is lett volna átszaladni, vagy felhívni, hogy minek öltözzek, mert nem tudok választani két ruha közül. Aztán Tyler azt választotta volna, amiből több mindenem látszik ki, ebben biztos vagyok. - Nos... - habozok egy pillanatig, hogy mit is válaszoljak a kérdésére, mert elméletileg Klaus-al jöttem, de gyakorlatilag meg egyedül, de lehet hogy pont fordítva. Már nem tudom követni az ilyesfajta gondolatmenetet. - igazából nem egyedül jöttem, de úgy alakult, hogy a 'jóképű férfi' már nem kísérget tovább - mi értelme hazudni pont Tyler-nek? - De, ahogy látom, te is épp társaság híján voltál - mondom egy kis meglepettséggel a hangomban. A farkas fiú nem arról híres, hogy az ilyen helyeken egyedül ücsörögjön és búskomoran iszogasson. Halkan elnevetem magam, amikor azt javasolja, hogy nézzünk szét, a maga idétlen módján. Eszembe juttatja, hogy mennyire is hiányzott már a hülyéskedés együtt, és nagyon szívesen igent mondanék, holott azt sem tudom jelenleg hol vagyunk, de Klaus szeme - ha csak egy is - rajtam van. Szomorú mosolyra húzom a számat, de csak nézem a kezét, amit felém nyújt. - Nem hiszem, hogy olyan jó ötlet lennek. A Nagy Testvér figyel - forgatom meg a szemeimet, de nem vagyok hajlandó többet mondani ennél. Elég, ha rébuszokban beszélek, lehet, hogy még így is értette, ha nem akkor rákérdez, és lehet, hogy elmondom mi is van New Orleans-ban mostanság.
Tárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 03, 2013 2:53 pm
trouble always finds me!
A szívem szinte már a torkomban dobogott; halvány lila gőzöm se volt, hogy mi a fene történt az imént. Nyakamat forró érzés öntötte el; kellett legalább húsz másodperc, mire ráeszméltem, hogy az érzés nem belülről fakad... kezeimmel gyorsan körbefontam a nyakamat, hogy elállítsam a vérzést. De hiába... — Csokit, vagy csalok — mosolyodtam el, és mintha mi sem történt volna, összeszedtem minden erőmet, felálltam és elindultam a társaság felé. A lelkemet azzal nyugtatva, hogy mindez csupán egy ostoba halloweeni tréfa remekül kidolgozott és... felettébb élethű része volt, elengedtem a nyakamat - jelzem, még mindig úgy spriccelt belőle a vér, mint a locsolótömlőből -, megálltam a támadóm előtt és a bal lábamról másikra helyeztem a súlyt. — Hűű! Valaki nagyon komolyan veszi ezt az ünnepet — mondtam gúnyosan. — A legkevesebb, amit tehetsz értem az, hogy fogod magad és hozol valami töményet... — azzal hátat fordítottam a kedves Vámpír Grófunknak, nyeltem egyet és a "csapat" felé fordultam — Valakinél van egy... elsősegélydoboz vagy... legalább egy sebtapasz? — Vigyorogva próbáltam leplezni a hangomat szorító rémületet és a zavarodottságomat. Halloween ide vagy oda, pár perce megtámadtak. De én nem leszek holmi áldozat, sem az a lúzer, szőke lány a Scream-ből, aki eszeveszettül sikongat az életéért... A higgadtság a leghatékonyabb fegyver - ez tény! — Klaus? — Döbbenten vettem tudomásul, hogy a háttérben lapuló alak nem más, mint a Mystic Falls-i alfahím. — Veled meg mi történt? Jó ideje nem hallottam rólad, holott odahaza vár rád egy üres polgármesteri szék — Carol Lockwood botrányos (mielőtt rám ragasztanád a "Szívtelen Dög" titulust, hadd mondjam el, hogy belefulladni egy szőkőkútba nem csak nevetséges, hanem egyenesen polgárpukkasztó halál) öngyilkossága óta egy ócska pincér vette át a város vezetését - mondanom se kell, hogy mennyire dühös vagyok, amiért nem Mr. Mikaelson tölti be a megüresedett pozíciót. Az, hogy a gondolataim ide-oda röpködnek és percről percre hevesebben ver a szívem, valószínűleg annak tudható be, hogy a vérveszteség következtében elment az eszem. S hogy fokozzuk a hangulatot, időközben arra is ráeszméltem, hogy a támadóm nem csak az italomról feledkezett meg, hanem még arra se vette a (bátorságot) fáradtságot, hogy meglógjon. — Vele meg mit fogunk kezdeni? Brigitte? — Vonom fel a szemöldökömet, és Drakula felé biccentek.
△▽△▽△
A hozzászólást Avery C. Forbes összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 03, 2013 11:05 pm-kor.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 03, 2013 1:44 pm
Arielle + Zachary
Látom Arielle arcán az ijedtséget, de ez nem az, amit szinten minig látok, mikor valami nagon új neki, ez egy kisebb fajta félelem.
Nem szeretem így látni, mert ilyenkor a legsebezhetőbb, én pedig rögtön meg akarom védeni, még akkor is, ha tudom, hogy semmi baj nem történik vele. - Érzem - mondom nyugtató hangon, éreztetve, hogy amíg itt vagyok semmi baj sem történhet vele, nem számít hány vámpír van a közelünkben. Miután az egyszavas mondat elhagyja a számat Arielle elengedi a kezemet, s már nem is látom magam mellett, nem is féltettem addig, amíg egy sikoly el nem hagyja a száját. Nagyon megrémültem. Félre is löktem két mellettem álló személyt.. - Mi történt? - szemeim hatalmasra tágultak, majd magamhoz ölelem húgomat, látva, hogy semmi komoly baj nem történt vele. Lehet túlzás, amit csinálok, de hozzá kell szoknom, hogy újra itt van velem. Új nekem ez a helyzet, néha azt sem tudom, hogy mit kezdjek vele. Remélem, hogy idővel belejövök és nem fogom annyira félteni, mert nem is kellene mivel ő egy Rhys és meg tudja magát védeni, nem számít, hogy kivel áll szemben.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 03, 2013 1:28 pm
Miranda & Damon
Imádom Miranda jelmezét, habár néha megfordul a fejemben, milyen gyorsan tudnám róla letépni, de elhessegetem eme gondolatot. A tömegbe vezetem őt, ami nem nehéz, hiszen annyian vannak, hogy csoda, ha le lehet ejteni egy gombostűt. Egy pillanatra elragadtatom magam, s hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a vérszomj, de a másik pillanatban erőt véve magamon veszek egy mély levegőt. Ezzel még ráérünk később is, fiatal az este. - Ez itt az egyik legszebb és legéberebb város. Mindig van valami parti... Egyszerűen csak élvezd! - Mosolyodom el amolyan tőlem megszokott módon, miközben megigazítom dzsekim ujját. - Mindössze annyi a dolgunk, hogy elvegyüljünk, és élvezzük az estét! - Látok meg egy bárt, ahová bekísérem Mirát, és a csapostól magamnak egy bourbont kérek, Mira pedig majd amit akar.
szavak: most nem zene:sok van megjegyzés: pocsékcredit: ♥
Lyla Foster
welcome to my world
► Age :
32
► Total posts :
281
ADMINISTRATOR ♔
Tárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 03, 2013 1:18 pm
Magam sem hiszem el, hogy újra itt vagyok. Több mint egy évszázadig kerültem a déli partot, - mondjuk ha azt nézzük, erre rásegített az is, hogy ennek majdnem a kilencven százalékát egy dobozban töltöttem - de már csak idő kérdése volt, mikor érzem meg a honvágyat. Mystic Falls már úgy is fojtogatott a túlfűtött tinidrámáival, és miután Matt Donovan is felszívódott arra jutottam, hogy épp ideje egy kis levegőváltozásnak. Azt még nem tudom, hogy ez a változás állandó marad e a látogatásom után, de az biztos, hogy muszáj megtalálnom Elijaht. Már hetek óta nem hív vissza, és ez a fajta viselkedés nem erre a bátyámra jellemző. Aztán ott van ez a gyerek is, aki akaratom ellenére is érdekel, na és akkor még a lányról nem is beszéltünk! A Halloween pedig tökéletes időpont, hogy tiszteletemet tegyem a városba. Errefelé ez a legjobb alkalom arra, hogy mi vámpírok végre szabadon élhessünk - és bár a táplálkozás amúgy se a legkacifántosabb dolog a negyedben, ilyenkor még igézés nélkül se kapják fel a fejüket ha valaki rátapad a nyaki ütőérre. Aki pedig mégis rosszra gondolna... Legalább repetázhatunk. A potyautasomat elég hamar elhagytam, de nem igen sajnálom. Elena szórakoztató társaság ha buliról van szó, de ő nem látja a város igazi szépségét, és a tetejében érzelmek nélkül olyan bunkó mint egy tuskó fa. Majd később összeszedem, de előtte mindenképp oda szeretnék köszönni a drágalátos bátyámnak, és ha esetleg jó modorra fogja magát lelülhetnénk megbeszélni ezt a családi perpatvart, persze csak ha ő fizeti az italomat. Ahogy pedig elnézem a forgatagot úgy tűnik ez alkalommal tényleg visszafogtam magam a kiöltözést tekintve - a tekintélyre mentem, és nem a témára. Amúgy se lett volna időm az utolsó pillanatban nagyról álmodni, de ettől függetlenül sose hagynám ki az alkalmat, hogy megmutassam a kitűnő ízlésemet. Aztán a többit rábízom az emberek végtelen fantáziájára, hogy mit látnak rajtam. Páran reggele úgyis a hullaházba végzik, ha éppen olyan hangulatban vagyok. Magam is meglepődöm, hogy milyen gyorsan megtalálom Niket, és őszintén a társasága se lep meg annyira. Mintha csak felidéznénk a régi napokat, azt kivéve, hogy 1870-ben még nem lehetett nyílt utcán inni, se nekünk sem pedig a szórakozni vágyó halandóknak.Ők még nem vettek észre, - mondjuk ennek kifejezetten örülök, hiszen hol lenne abban a móka? - de azért nem hagyom ki, hogy végigmérjem a régi... ismerőst? Családtagot? Szeretőt? Lényegtelen. De az biztos, hogy pontosan ez a széles vigyor tetszett nekem annak idején annyira - de ettől függetlenül még mindig nem tettem túl magam az árulásán, tehát ne is képzelje, hogy majd a nyakába ugrok örömömben. De ettől függetlenül még tehetek hatásos belépőt. Az egyik oldalsó utcában hangos szívdobogás üti meg a fülemet, és mivel a torkom már így is végig kapart az idevezető úton meg se próbálom megállni a kísértést, elkapom a férfi torkát, majd gyorsan, kíméletlenül szívom ki belőle az összes vért, hogy csillapítsam a szomjam. Amikor pedig a teste teljesen élettelenül esik a karjaimban, már eszembe is jut, hogy mit kell tennem, hogy szívélyes üdvözlésben legyen részem. A felettük lévő teraszra ugrok, majd a hullát egy elegáns lökéssel taszítom le onnan az aszfaltra, pontosan a két jómadár elé. Ezután pedig nem kell mást tennem, mint jó betörő módjára feltörni a zárat, és az erkélyhez tartozó lakásban megvárni, míg a lassú agyműködésükkel felfogják, hogy nem illik túlságosan megváratni egy hölgyet.
A hozzászólást Rebekah Mikaelson összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 03, 2013 1:58 pm-kor.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 03, 2013 12:40 pm
Hayley & Ty
Egyedül nem annyira izgalmas ez a nagy kavalkád, ami a szemeim előtt bontakozik ki egyik pillanatról a másikra. Mindenki köszönti a másikat, vigyorognak, isznak, táncolnak, jól érzik magukat. Vagyis a legtöbbjük. Láttam, ahogy egy lányra rátámadnak, nagy nyüzsgés lepi el a helyszínt, és ha jól vettem ki Caroline unokatestvére volt az áldozati "bárány". Felállhattam volna, hogy segítsek, de engem hol érdekel mi történik vele? Lezártam a Caroline-os korszakot, semmi sem biztat arra, hogy esetleg megmentsem a lebukásomat kockáztatva. Régen ilyen sosem fordult volna elő, hogy a mindig nagyon menő Tyler Lockwood egyedül iszogat az egyik padnál. De változnak az idők...Régen én tartom bálokat, bulikat. Mindenki az én házamba járt, hogy jól érezze magát, most meg rejtőzködve bújok meg egy nyikorgó padon, egy kiürült pohárral, és egy rettentően viszkető fejjel a paróka alatt. Ilyen ez a Hibrid élet. A visszaemlékezésemet egy nagyon ismerős női hang zavarja meg. Macskanő? Csak nem...? Mire kimondanám, hogy ez a hely csak számodra volt fenntartva, máris a nyakamba ugrik. Hayley. Ahogy látom, és érzem, kölcsönösen hiányoztunk egymásnak. - Macskanő és Joker? Mintha összebeszéltünk volna. - nagyot mosolygok, de egyből rájövök, hogy ez egy Joker arccal inkább rémisztő, mintsem szívmelengető, szóval inkább ráhagyom a mai nagy vigyorgásokat. - Így egyedül? Nincs itt egy jóképű férfi sem aki elkísért volna? - lerakom az üres poharat a pad szabad oldalára, és lazábbra húzom a nyakkendőmet, mert hirtelen nagyon nagy lett itt a hőség. Hayley egy farmerben és egy pólóban is képes megizzasztani, de ez a jelmez... - Elvihetem a cicát szétnézni? Gotham City odahaza már kezd unalmas lenni, lehetnél az idegenvezetőm is... akár. - felállok, és kinyújtom elé a kezem. Kár, hogy tejet nem hoztam magammal...
Tárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 03, 2013 11:56 am
Klaus & Tyler& Hayley
Mondhatni már-már valamiféle meghitt hangulat telepedet közénk, amíg a tűztáncosokat néztünk. Meg kell mondani, tényleg gyönyörű látvány volt, de nem csak ez, hanem igazából az egész parádé. Életemben, ha talán most látok harmadszorra, negyedszerre ilyet, de csak tippjeim vannak, igazából fogalmam sincs. Hátranézek Klaus-ra, amikor azt érzem, hogy már nem mellettem, hanem mögöttem áll. Biztosan az elterelősdi, hogy nem láthatnak minket együtt, mert a végén szagot fognak a csúnya, gonosz vámpírok. Aztán előrehajol és megsuttogja a titkát, amit már eddig is tudtam. Félmosolyra húzódik a szám, de mielőtt hozzáfordulhatnék, hogy mondhassak valamit, a telefon félbeszakít. Nem is kellett volna emlegetnem a csúnya gonosz vámpírokat, már itt is van a kedvencünk. - Rendben - bólintok egyet, arra,hogy elmegy méghozzá Marcelhez, engem meg megfigyelés alatt fog tartani. - Ismerem a szabályokat, nem fogok elcsatangolni - mosolyodok rá kicsit keserűen, hisz ha itt maradok egész végig, akkor nem fogok túl sokat látni a parádéból. De ennyi bajom legyen, legalább kint lehetek, majd keresek magamnak valamiféle szórakozást. A következő pillanatban már csak a hátát látom, ahogy az ellenkező irányba megy. Mélyet sóhajtok, mert hirtelen azt sem tudom mit kezdjek magammal most, hogy az idegenvezetőm mást választott magának. Egy picit arrébb sétáltam, mire egy voodoos vénasszony rögtön letámadott, hogy ingyen megjósolja a jövőmet, csupán annyit kell tennem, hogy egy csepp véremet odaajándékozom neki. Véráldozat, mi? Inkább kihagynám, de ég a tragikus jövőmre se vagyok kíváncsi, ami azt illeti. Még mindig nem vagyok messze, attól a helytől, ahol Klaus hagyott, de a lábaim kezdenek fáradni, így egy padhoz megyek, amin egy Joker ül. Egyedi, még nem láttam ilyet ma. - Bocs szabad ez a... Tyler? - hangomban nem kis meglepődöttség hallatszik, mert nem igazán számítottam rá, hogy pont ma bukkan fel, méghozzá ilyen jelmezben. A jelmezem alapján biztos nem ismert fel, de a hangom mindent elárult. Vigyor kúszik az arcomra, amikor megbizonyosodok, hogy tényleg ő az, és a nyakába ugranék, ha nem akarnám összekenni magam azzal a festékkel, ami az arcán van. De kit érdekel? A nyakába ugrok, és már csak attól kell rettegnem, hogy Klaus észrevesz bennünket.
Tárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 03, 2013 11:48 am
Elena & Jer
-Jaj ne vágj már ilyen fancsali képet, csupán egy kis szívességet kérek. Annyi lenne mindössze, hogy segíts nekem vámpírokat keríteni, a többi ne érdekeljen. - Nem kell mindenről tudnia. És végre találtam egy helyet ahol még kapható valami jelmez, na de csak vámpír jelmez? Hol van itt az eredetiség?Mindegy. Jobb mint a semmi. És fura lesz vámpírt ölni vámpírként. -Elena, ha megteszed utána békén hagylak vagy meg teszem azt amire kérsz, de csak egyszer és nem vagyok hajlandó embert ölni. Rendben? - Fura egyezkedni az érzelemmentes nővéremmel, de muszáj. Remélem nem gondolja úgy, hogy nem dobja fel a haverjait. Végül is nem hiszem, hogy ismerne innen bárkit is. Felöltöm ezt a nevetséges gúnyát. Van itt egy tükör, de nem merem magam megnézni benne. Borzalmas. Hogy nézek ki? Mi mindent teszek meg annak érdekében, hogy beolvadjak a tömegbe. Még szerencse, hogy vámpírfog nem járt a jelmez mellé. Na az aztán kidobta volna a biztosítékot. Látszólag nincs vámpír a közelben, de ez csak a látszat, ez az ő estéjük. És ahogy észre vettem Elena estéje is. Némileg lefoglaltam szegénykét. Ha lesz rá időm akkor majd megsajnálom. Jaj majdnem elfelejtettem, hogy az öltönyömben maradt a karó amit csak erre az alkalomra tartogattam. Kellhet még. Megfogtam és a jelmez belső zsebébe helyeztem. Itt nem fogja senki se észre venni. Na most már tényleg kész vagyok. Nem olyan jó mint amire számítottam, de megfelel.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Bourbon Street 
- Hagyjuk. Inkább mennyünk. – mondom neki, válaszolva. Az az őrült nem is tudom hogy gondolta, hogy a rendezvény közepén megtámad egy lányt. Szerencséje, hogy nem ijedt meg annyira. 
)//
