Amikor beléptünk a Grillbe, láttam, hogy hemzsegnek az ember. Rájöttem, hogy ez nem is olyan kis város, mint ahogy hittem. De miután Elena megmondta, hogy az emberek fele a sulinkba jár, megkönnyebbültem. Nem szeretem a zsúfolt városokat. Havanából is azért jöttem ide. Elena kérte az ő epres shakejét, én pedig csak vizet.
- Cubából jöttem azon belül is Havanából. - feleltem neki. Elena beleegyezett a billiárdozásba, így játszottunk.
- Elena, mesélj a családodról? - kérdeztem meg az boldog csajszit, mert legyőzött a játszmában. (Hagytam Őt.) Ezután megkérdezte Elena, hogy milyen Mystic Falls? Én csak a legegyszerűbett válaszoltam:
- Gyönyörű ez a város! -feleltem rá. Aztán dumcsiztunk. Mikor kinéztem a ablakon láttam, hogy telihold lesz.
-Elena, mennem kell leckét írni. - mondtam neki félelmemben. Aztán kirohantam a kocsihoz és beszálltam és tűztem haza. - Huh, ha nem Elena választja az asztalt, ki se néztem volna az ablakból! - mondtan magamban. Aztán mikor indultam volna, megláthatta volna az átváltozást és tudta volna, hogy farkas vagyok. Sietek a pincéhez, mert le kéne láncolnom magamat. Mikor kiszálltam az autóból úgy nekicsaptam az autóajtaját az autóhoz, hogy lerepült a ajtója. Gyorsan betoltam az autót a garázsba. Mentem a pincében és leláncoltam magamat. Szörnyű érzés volt, elmondhatatlan amit átéltem az este. Másnap reggel töri feleléssel kezdtem a napot. Alaric Saltzman volt a helyettesítő tanár. Kérdezte, mikor született I. Péter orosz cár.
- Passz. - mondtam neki és nevetésre szakadott az osztály. Csöndre utasította az osztályt.
- Elena? - kérdezte Alaric?
- 1672. június 9. - mondta Elena. - Helyes. - mondta Alaric. Az egyik gyerek beköhögte, hogy: - Stréber.
- Ki volt az? - kérdezte Saltzman, de senki se szólalt meg? Szünetben hozzám jött Elena és megkérdezte, hogy:
- Bocsi csak nem akartam rossz jegyet. -mondta bánatosan Elena.
- Senki baj. - feletem rá.
- Te tanultál, én meg nem. Ez a pechem. - mondtam neki felvidítva. Ebédnél láttam egy sápadt arcú gyereket. Ő volt Damon, de mindegy. Az egyik srác meghívott egy tóparti buliba. Megkérdeztem Elenáékat, hogy ők is jönnek. (Mert ebédnél még ott volt Bonnie, Stefan és Damon.) Igent válaszoltak. Legalább este nem csak ismeretlenek között leszek. Suli után megkérdeztem Elenát:
- A Grillbe én válaszoltam, hogy honnan jöttem de te végig itt élt Mystic Fallsban vagy csak ideköltözött? - kérdeztem tőle mielőtt elváltak útjaink, mert ő a csajokkal ment haza.

Hamar elkezdtünk beszélgetni Duncan-nel. Egy pár másodpercre megemlítettük a borzalmas időt, majd elmagyaráztam neki, hogy épp a könyvtárból jöttem, s hazafelé tartok. Erre úriember módjára felajánlotta, hogy hazavisz. Kérdőn felvontam a szemöldökömet, és csak csodálkoztam. Most találkoztunk, de máris haza akar vinni a kocsijával?
Tetőtől talpig végig mértem. Kapucnis pulcsi, sötét ruhák.. Lehet, hogy el akar rabolni, bár nem kéne mindenkiből a legrosszabbat feltételezni. Az is megeshet, hogy csak egy normális ember, s nem természetfeletti. De még mindig él bennem egy aggódó énem, aki azt sikítja, hogy rohanjak el, s ne álljak szóba vele, ne nézzek hátra, csak fussak. Lehet, hogy Klaus egyik hibridje, aki készül hozzá vinni, hogy ismét lecsapolhasson. De lehet, hogy nem. Sajnos nem vagyok vámpír, se bármilyen más lény, aki megérzi, hogy milyen faj a másik.
De az eső egyre nagyobb cseppekben esett, és az út még messze volt. 20 perc, ha szedem a lábam, addigra csurom vizessé fogok ázni, akárcsak a könyvek, és fizethetem az árát. Így beadtam a derekamat, és megengedtem neki, hogy hazavigyen.
A kocsijában egy kicsit remegett a kezem, hogy mit fog velem művelni. Elmondtam, hogy hol kell beforduljon, melyik házszám alatt élek, s épségben hazavitt.
- Köszönöm szépen Duncan, remélem még találkozunk. További szép estét. - feleltem egy mosollyal, és integettem neki. Hátat fordítottam az autójának, és hazaértem. Amikor beléptem az ajtón nyugodtan fellélegeztem, és örültem, hogy nem esett semmi bajom. Elég normális srácnak tűnik a külseje ellenére. Szegénynek, lehet, hogy sokszor meggyűlik evvel a baja. De ezért van az a mondás: Ne ítélj egy könyvet a borítója alapján. Mostantól ezt észben fogom tartani.
Leraktam a könyveket egy szép nagy kupacba, lefürödtem, elvégeztem az alapvető takarításokat, majd fáradtan az ágyba feküdtem. Az éjszakám álmatlan volt. Nyugodt, amit már rég nem mondhatok. Másnap a suliban összefutottam a folyosón Duncan-nel, az utolsó órám előtt. Bemutattam a barátaimnak, elhívtam a Grill-be. Ezek szerint új lehet, s nem lehetnek barátai. Legalább megismer egy-párat, csak remélem ő nem fog belekerülni ebbe az egész természetfelettis dologba. Hisz, olyan rendes srácnak tűnik..
Miután vége lett az iskolának, ismét Duncan a kocsijával elvitt a Grill-be. Az enyém a szerelőben volt, és az iskolabusszal járok. Régebben Stefan furgonozott a suliba, de manapság ő már nem nagyon jár be, ráadásul nem is vagyunk kapcsolatban, szóval nem várhatom el tőle, hogy ide és oda elvigyen. Apropó Stefan, már elég rég találkoztunk, remélem, hogy minden stimmel vele. Már kezdem őt hiányolni.. De itt van Damon, aki vigyáz rám, és teljesen megváltozott.
Amint besétáltunk a Grill-be az orromat megcsapta az izzadság szaga, majd a fülemet a tinédzserek nevetése, trécselése.
- A fele a sulinkba jár, mindenki itt szokott lógni az órák után. – magyaráztam el Duncan-nek, aki meghívott egy italra. Kedvesen rámosolyogtam, majd Matt-nek leadtam a rendelésemet.
- Egy epres shake lesz. – mondtam, és Duncan felé fordultam. – Köszönöm. A billiárdozásra nem is mondhatnék nemet, de vigyáz, nem vagyok könnyű ellenfél. – húztam egy széles vigyorra a számat. Nem vagyok profi, de már elég sok embert leálaztam az életemben.
- Ha nem zavar, megkérdezhetem, hogy honnan jöttél? – tettem fel a kérdést puhatolózva, majd megérkezett az italaink. Matt lerakta elénk, és egy kedves mosolyt dobtam felé. Hát, nem mindenkinek könnyű az élete. Neki mondjuk saját magát kell eltartania, mert az anyja lelépett..
- És eddig hogy tetszik Mystic Falls? – bombáztam meg egy újabb kérdéssel.

Észrevételek:
~ A hsz-ed eleje nagyon tetszett, de a közepével egyedül annyi a bajom, hogy csak cselekvéseket írsz le. Írd le nyugodtan a gondolataidat, az érzéseidet. A mostani hsz-emben, találsz pár ilyet. Illetve tudom, hogy kezdő vagy, de ne tőszavakban reagálj, nyugi egy idő után már menni fog az egész.
~ A többi miatt nincs semmi kivetnivalóm, a 300 szóhatár is meg volt szóval, csak így tovább!
U.I.: Várom válaszod! (:

Lehajtottam az autópályáról és megérkeztem az úticélomhoz: Mystic Falls-hoz. Gondoltam mielőtt megnézem az új lakást körbenézek a városba. Este 7 óra lehetett és benéztem a parkba. Friss levegőre vágytam. Kicsit hideg volt szóval feltettem a kapucnimat a fejemre. Alig láttam mert fújt a szél. Nyár közepe volt, de olyan volt mintha ősz lenne. Egyszer csak valamibe beleütköztem. Azt hittem, hogy fa, de nem. Egy ember volt. Majdnem elkezdtem volna szidni, hogy miért nem néz előre aztán rájöttem, hogy én voltam a hibás. Kivertem a kezéből a könyveket, (valami stréber lehetett) de úriember módjára adogattam a könyveket.
- Bocsának. - Mondtam neki. És ő is bocsánatott kért. Én pedig újra szóra nyitottam a számat.
- Hát persze. - mondtam neki. - Amúgy Duncan Johnson vagyok. - mutatkoztam be.
Megkérdeztem, hogy merre fele tart, mert autóval jöttem. Mondta az utcanevet én pedig felajánlottam, hogy hazaviszem. Mikor kiszállt a kocsiból megköszönte és bement a lakásba. Hú, elég perverzes, stréber csajnak látszódik. Hazamentem, kipakoltam a cuccomat mert most költöztem ide. Szóltam Dichuckbuksi-nak a kutyámnak. Este amikor lefeküdtem Elenáról álmodtam. Reggel volt és kinéztem az ablakból és láttam őt. Mondom magamnak mit csinál itt, pervezkedik? Kiszóltam neki, hogy mit csinál és csak annyit felelt, hogy vigyen el a suliba. Pedig a házuktól csak pár sarokra volt a suli, tőlem pedig 5-7 km-re. Délután mentem a Mekibe és láttam, hogy ő az eladó. Pedig normális csajnak nézett ki. Erre hirtelen felébredtem és megszólaltam, enni kéne. Adtam ennit a kutyámnak és én is ettem.
Másnap reggel elindultam az új sulimhoz. Pont egy osztályba kerültem Elenával szóval lett egy barátom. Bemutatott a barátainak : Caroline, az idegesítő hangú, Stefan a tikokzatos, Bonnie, a furcsa, Matt, a focista (Mellesleg sajnálom Matt-et, mert meghalt a nővére.) Milyen furcsa ez a város! És kihagytam Jeremyt, a drogősképűt. Ő volt Elena öccse. Délután Elenáék meghívtak a Grillbe.
- Van kedved billiárdozni? - kérdeztem meg Elena-tól. (Havanában én voltam a legjobb billiárdos szóval nem volt kétség ki fog nyerni). De még előtte meghívtam egy italra.