Hosszú életet tudhatok magam mögött, szóval ne várd, hogy elmeséljem az egészet. Száztizenhárom éve taposom már eme bolygó földjét, és amióta csak eszemet tudom mágia vesz körül. Mindig is más voltam, mint a többi gyermek, míg ők játszottak, én addig tanultam, vagy anyám grimoire-jait olvasgattam. Akkor még nem sejtettem, hogy bennem is hasonló erők lakoznak. Korán rájöttem, hogy a mágia öröklődik, hiszen én voltam a gyerek, akivel folyton kötekedtek. Persze egy napon megijedtek, mikor egyikük ruhája lángba borult. Onnantól féltek tőlem, és pedig azt hittem, hogy onnantól könnyű dolgom lesz, ha megmutatkozik az erőm. Természetesen ez nem így volt, s anyám folyton alábecsült, melytől talán egy ideig képtelen voltam varázsolni. Leblokkoltam, hogy nem tudtam megfelelni a nőnek, aki a világra hozott. De végül a sok gyakorlás, az erőlködés visszahozta, s megtaláltam a belső erőmet. Ahogy nőttem, anyám is félni kezdett tőlem, holott ő sem volt mindig szent, fiatalon ő maga is gyakorolta a fekete mágiát, de ő túlságosan félt a szellemektől, hogy igazán kiteljesedhessen. Egy gyáva nő volt, ahogy apám is gyáva volt, holott gyerekként anyámat hittem a legerősebb embernek. Mindemellett hiú volt, és ez által egy idő után azt hitték, hogy ő a feleségem és nem az anyám. Sokáig hagytam, hogy irányítson engem, hogy letereljen a valódi útról, amit járnom kell, azt kell mondanom, nagy hatással volt rám, míg egy napon összemérve az erőnket szakítottam el magam tőle. Nem, nem öltem meg az anyám, ki tenne olyat? sokkal nagyobb büntetés volt neki az, hogy magára hagytam, hogy egyedül szenvedjen nélkülem. Én pedig a saját utamat járva ismertem meg a nőt Angliában, aki a maga sajátos bájával ragadott meg engem. Azt hiszem szerelem volt első látásra, és tudtam, hogy ő is így érez. Nem volt olyan, mint én, s mégis elfogadott úgy, ahogy vagyok. A mágiámmal, a furcsa dolgaimmal, és a szenvedélyemmel, hogy átkozott tárgyakat szerezzek be. Fegyvereket, és minden olyan tárgyat, ami esetleg hordoz magában egy kevés varázslatot. Ekkor kezdtem megkedvelni az okkultizmust. Akkoriban - a második világháború előtt - a menyasszonyom benne volt egy társaságban, ami az okkult tudományok képviselője volt. Így kerültem közel a mai napig tanított tárgyamhoz, az okkultizmushoz. Beléptem ebbe a társaságba, és emellett kezdtem el tanulni, és továbbképezni magam, hogy megálljam a helyem. Akkor úgy éreztem, hogy letelepedhetek, és családot alapíthatok, annak ellenére, hogy a lelkemben ekkor már gyökeret vert a sötétség, de a szerelem elhomályosította azt. Elvettem Melissát, teherbe esett tőlem, és dolgozni kezdtem. Egy régiségboltot nyitottunk ketten, és azt hittem ennél jobb nem is lehet az életem, de mint általában szokott,a sors közbeszólt. A szülés közben komplikációk léptek fel, és Melissa szíve nem bírta a procedúrát. Meghalt, én pedig semmit sem tehettem, hogy megmentsem. Kevés volt a mágiám hozzá, és mivel ő nem természetfeletti, még esélyt sem láthattam arra, hogy valaha is láthatom. Aztán elém hozták a fiamat, én pedig rá sem bírtam nézni. Így eldobtam magamtól, mert képtelen lettem volna felnevelni egy gyermeket, aki elvette tőlem életem szerelmét. Meggyűlöltem őt, és egészen Kanadáig menekültem előle. Megtörtem és onnantól nem volt visszaút. Azóta éjjelem és nappalom nem szólt másról, csak arról, hogy megszabaduljak az engem irányítani próbáló szellemektől. Akkor kezdtem el vámpírokon kitölteni a dühömet, és akkor fejlesztettem ki a varázserőm. Valamikor az egyik ilyen vadászatomon sérültem meg a mágia által, mivel arra nem számoltam, hogy némely vámpír mellett boszorkány segítség is van. Ez volt 1972-ben. Sok ellenséget gyűjtöttem ez idő alatt, és nem egy vámpír vagy rokon akarta a fejemet tálcán, így ismét költöznöm kellett. New Orleans-ban kötöttem ki, és itt jártam egyetemre, majd itt végeztem el a pszichológia diplomám, ezen kívül az okkultizmusból is lediplomáztam. Ez után tanárként kezdtem itt dolgozni, és kutattam fel a városi legendákat, a természetfelettit, és rá kellett jönnöm, hogy olyan városba csöppentem, ahol semmi sem normális. Tökéletesen beleillettem a képbe, és azóta itt élek, azóta lett a külsőm idősebb, és itt adtam ki a könyvemet a városi legendákról. Végül sikeresen elértem, hogy a negyedben tiszteljenek, és a diákjaim sem élnek vissza ezzel. Sajátos módszerekkel tanítok, és sajátos módszerrel veszem el azt, amit kell. Boltot nyitottam, hogy a helyi boszorkányok is fellelhessék, amit nem tudnak beszerezni. Időközben igazgatóhelyettes lettem, és külön fakultációt tartok azoknak a diákoknak, akiket még érdekel az okkultizmus, és szeretik egy hívő embertől hallani. Már nem érdekelnek a következmények, és már nem kötnek a szellemek magukhoz, s talán kijelenthetem, hogy olyan erőt birtoklok, amit több fajbeli irigyli tőlem. Nem én vagyok a legerősebb, de egy nap talán...