Kol + Alex

where the hell have you been?

Az elmémben már milliószor lefuttattam, hogy mit, és hogyan kellene csinálnom, de az összkép, és a valóság őszintén szólva teljesen más. Az, hogy mit tervezek meg, és az, hogy ebből mi lesz végrehajtva, nos.. az teljesen ellentétes, hisz vegyük példának azt, hogy elrabolom Hayleyt, de időközben lehet ezzel Elijaht nem tudom megszívatni, mert éppenséggel Klaus közbeszól, és én meg erre mondjuk nem is számítok. Nos akkor már érthető, hogy miért is nem kivitelezhető, ugye? Bár tegyük oda, hogy a bosszú hajt, az elégtétel vágy, és ez a mérhetetlen gyűlölet, amelyet semmi sem csillapít, így alkalomadtán előfordulhat, hogy olyasféle módon cselekszem, amely hirtelen döntésből keletkezik, ezzel pedig veszélybe sodorhatok bárkit, sőt többek közt magamat is, ami nem jó alaphelyzetet hozz ki.. nos tehát, ha komolyan végig gondolom ezt, akkor be kell látnom a dolgok mindenféle kimenetelét, s azt, hogy nem magamhoz mérten hirtelen felindulásból kell cselekednem, hanem jóvalta hatékonyabban.
-S ki ez a valaki? Mert tudod nem vagyok sem gondolatolvasó, sem médium, sőt még a Mindenható sem, hogy mindenkit ismerjek eme világon, míg nem mellesleg ehhez legalább kell az adott illetőtől egy tárgy, avagy esetleg vérre.. mivel tudsz szolgálni? Aztán persze mindenféle kérdezgetés nélkül pontos helyszínt kaphatsz a drága kis leckéztetésedhez, amelyhez előre is sok sikert.-Mondom komolyan beszélve, néhol megspékelve egy kis vicces helyzettel magamhoz mérten, de hát szerintem nem csoda, hogy mindezt ilyen nyíltan megteszem. Valljuk be, ha nem tetszik neki a stílusom, akkor az engem kicsit sem érdekel, hisz el kell tűrnie, legalább is az alku feltételei miatt. Elhiheti nem baráti szimpátiából csinálom meg neki a dolgokat, míg nem mellesleg a hasznára is válhatok eme jelentős pillanatú helyzetben. A további tárgyra térünk végül rá, ahogy ugyanis hallgatom a szavait. Szóval örül annak, hogy Klaus a bosszú főtárgya, nos igen.. nem csalódtam eme vámpírban, de vajon meddig lenne képes elmenni a játszmában? Ilyenkor az embereknek, azaz adott személyeknek le kell mondania a szeretteiről, mert minél több van maga mellett, nos annál sebezhetőbb, így semmiképp sem esne jól, ha mondjuk tegyük fel lenne egy nője, s rajtam verné le, ha Klaus miatt meghalt.. ezekkel is számolni kell. De hirtelen félbe marad a gondolati köröm, ahogy meghallom, amit mond. Szinte önmagamtól adódóan bámulok rá, és lefagyok azon pillanat heve alatt. Érzelmek a tulajdon bátyám felé? Aki bedugott egy tőrrel a mellkasomban annyiszor a koporsóba, aki elárult, s kiakadt minden egyes tettemen, s sohasem foglalkozott velem? Mégis mi gyengíthetne le ebben? Mély levegőt veszek, s végül elnevettem magam. Már tudom mitől tart.. attól, hogy cserben hagyom, s Klaus ellen magára maradva ő bűnhődne mindenért, de nem.. én a szövetségeseimet nem hagyom magára, mint mondjuk a drága Klaus. Én azokat magam mögött tartom, persze tegyük oda az életem fontosabb bárki másnál, de jelen esetben tehettek kivételt, tekintve, hogy bennem, és benne sok a közös vonás.. tehát;
-Érdekes, hogy ezt komolyan felmerted hozni, de nem hibáztatlak érte.-Kezdek bele mondandómba némi eltöprengéssel, ahogy végül elkomolyodom egy pillanat alatt, ami valljuk be csak nyomatékosítja majdan a következő szavaimat.-Gondolom már hallottad a történeteket, ugye? Klaus cserben hagyott mindenkit, de a többi testvérem mégis mellette állt, aztán hogy.. szerette a tőröket, s ezzel engem nem is egyszer leszúrt. Nos ne akard magadon tapasztalni, hogy mit érzek. S a Mikaelson név számomra tudod mit jelent? Megvetést, pokolt, dühöt.. ha tehetném más családot akarnék, de ennek nem tehettek eleget, azaz a múltamon nem változtathatok, de elhihetted nem fogom egyetlen pillanatra sem meggondolni magam. Ahogy akkor lettem még biztosabb a bosszúmban, amikor meghaltam.-Zárom le a szavaimat egyszerűen, és mélyen a szemeibe nézek.-Nem maradsz magadra, de akkor ne verj át.-Teszem a vállára az egyik kezemet, ahogy mellé lépek.

note: Haver ღ ४ music: Uptown Funk ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Kol + Alex

where the hell have you been?

Az élet csalóka, és nem azért, mert azt hiszük bármire képes, hanem azért, mert mindig váratlansággal lep meg minket. Tehettünk akármit, de akkor sem védhetjük ki, hisz folyton ott vág hátba, ahol csak tud, és ez velem sincs másképpen, s tegyük hozzá eme időszakom sűrű program záporba sodródott. Bár a legjobb az egészben az, hogy újra élhettek, és semmi sem akadályozhat meg ebben.. a szabadság, amely ilyenkor felönti az embert; leírhatatlanul jó érzés. Amennyire gyűlölöm az emberi énem, épp annyira szeretem a boszorkányságot, és amennyire utálom az érzelmeket, épp annyira vágynék a régi életemre, de így sokkalta jobb végül is, hisz nincs vérszomjam, nincs semmi sem, ami tönkre tehetne lassan felemésztve belülről. Tekintettem a férfit követi, de hogy őszinte legyek nem akarom megérteni, miért erősködik velem szemben. Mintha minden szándéka az lenne, hogy repülhessen az égbe, és lassan sajnálatos módon tényleg ott tartunk, hogy megteszem, de persze ezt nem én sajnálom majd, hanem ő maga.
-Alexander Cromwell.-Ejtem ki a nevét játszian könnyedén, és inkább csak magamnak, mint neki. Mintha ismerős lenne valahonnan, mármint nem először hallom eme nevet, de mindegy is, majd rájövők, hogy mi áll ennek a hátterében voltaképpen. Finoman hátrébb lépve körbe nézek a környéken, és kicsit sem foglalkozom a társaságommal, amit vehet sértésnek, de én ilyen vagyok.. mikor mi köti le a figyelmem, s ő az egyetlen dolog eme helyszínen, ami a legkevésbé foglalkoztat. Alaposan át kell gondolnom az ajánlatomat, hisz mégis miért teljesítsem azt neki, amit akar? Előbb érdekel saját magam, mint ő, mégis van benne valami.-Igen, igazad van.-Bólintok a szavaira, ahogy ráemelem a tekintettemet simán. Végül a cigarettát eldobva eltaposom, így kárba téve azt, amit még nem szívtam el, de kicsit sem foglalkoztat a tényeset.-Bármi kifogásolható ez jelen álláspontba írható.-Teszem még hozzá, ahogy mélyen szívom a tüdőmbe a levegőt. Szánalmas emberi lét.. lélegzés, emberi étel, szívverés.. mily rég nem éreztem már mindezt, és mily rég elveszett már a lelkem is, de most mégis élénken él bennem, és az érzelmek.. bárcsak kihalna mind!
-Nos figyelj ide, kérlek szépen.-Megemelem a hangszínemet kissé, de nem azért, mert ideges lennék, hanem csak azért, hogy felhívjam magamra a figyelmét.-Megcsinálom most azonnal a varázslatodat, ami kell neked, cserébe elmondod milyen varázslat, vagy hogy egyáltalán mit csináljak, hisz úgy magától nem fog menni.-Mondom komolyan, ahogy járkálni kezdek.-Nem Klaus elől bujkálok, és a legkisebb információ sem kell róla, hisz én magam is megszerzem mindezt első kézből.. sokkalta inkább.. áhá.-Tekintettem az övébe vésem, ahogy elmosolyodom. Tudom, hogy Marcel embere, és hogy emiatt nem megbízható, de egy próbát megér.-Nem tudom mennyire utálod őt, de lényegtelen is. Segíts tönkretenni, ennyi az alkum, és ha jól tippelek pontosan belemész, hisz te magad is élvezni fogod.-Suttogom a szavakat magam elé komolyan, bosszúval, és elszántsággal átitatva. Utálom Klaust, és az egész családomat is..

note: Haver ღ ४ music: Uptown Funk ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Kol + Alex

where the hell have you been?

Ha őszinte szeretnék lenni, akkor a tudat, hogy Marcelhez tartózik egyrészt elgondolkoztat, másrészt azonnali gyűlöletet kelt bennem életre, hisz a sérelmeim egy része ahhoz a nyomorult Klaus édes fiacskájához kötődik. Elvett tőlem mindent, s egyetlen alkalommal ő is juttatott egy átkozott koporsóba tőrrel a mellkasomban, bár Klaus szúrt le, de az indoka mindennek ő maga volt, hisz Klaus őt tekintette a családjának.. rég múlt, s mennyire szánalmas, hogy pont ezen gondolkozom jelen pillanatban. Veszek egy mély levegőt, és a szokásossá vált rideg pillantásommal illetem a vámpírt, aki épp most szól le ezen alkalommal, amiért a 'haverom' megszólítással illetem. Ennek minden kritizálni való, meg minden automatikusan megkérdőjelezhető, sőt hirtelen fenyegetőzésbe torkoló kijelentés? Mit vár, hogy fogjam be a szám, és tegyem azt, ami mond? Hol él ez.. álomvilágban, ahol mindent a rózsaszínköd borít be? Akkor ideje lenne visszatérnie a valóságba, már ha egyáltalán érdekli, hogy nem sokára lángra is gyúlhat a haja..
-Szólítsalak, akkor Mr. Semminek, vagy magának az Ellenségemnek?-Vonom fel a szemöldökömet, ahogy a kérdésem egyúttal gúnyos, de mégis ironikus.-Szerintem kicsit sem szeretnéd, ha velem rosszban lennél. Nem élveznéd az elégtételt, amit számon vennék rajtad.-Jegyzem meg elmosolyodva gonoszul, és körbe pillantok a környéken, ahol egyelőre senki sem tűnik fel, pedig jó lenne, ha pár emberke épp ide sétálna. Legalább tudnék hogyan szórakozni. A felém tartott cigarettás dobozra tekintek, amivel megkínál. Oh, hát mily kedves tőle, hogy rám is gondol, ezt sohasem néztem volna ki belőle, de komolyan. Látszik rajta, hogy gyűlöl.. persze lehet jogosan, de neki nem hinném, hogy ártottam. Vagy épp nem emlékeznék? Kiszedek egy szállal a dobozból, és miután meggyújtotta a sajátját elveszem tőle a gyújtót, amivel meggyújtom a sajátom. Lehet túl otthonosan érzem magam, de ilyen vagyok az Istenért is! Finoman közelebb lépek hozzá, majd a zsebébe csúsztatom a kis eszközt.-Köszöntem.-Mondom egy ravasz mosollyal, és egy kis iróniával a hangomban, miszerint nem gondoltam komolyan a szavaimat, hisz nem szoktam én semmit sem megköszönni.
-Igen, pontosan azt.-Szívok bele a cigarettába, majd kifújva végül a füstöt folytatom a beszédet.-Nos.. egyszerű. Ha segítség kellesz viszonozod. Rendben?-Mondom egyszerűen kiejtve a szavakat, hisz végül is nem várok tőle nagy dolgot. Ezt még egy kamasz kölyök is megtenné nekem, s amúgy is ő nagyobb árat kér, mint amelyet én fogok tőle. Mély levegőt véve elgondolkozom kissé.-Nos.. még él, de jelenleg nem őt látod magad előtt, hanem engem, ugyanakkor kérlek.. nem áll szándékomban elhagyni ezt a testet.-Válaszolom könnyedén, ahogy nyomatékosítom a szavaimat, majd egyszerűen vállat vonok, miszerint nem érdekel, hogy ő erről mit gondol. Újra a számhoz emelem a cigarettát, majd újabbat szívok, és újabb füstöt engedek ki az ajkaim közt. Nem vagyok a nagy dohányzós, de mindent jobb kipróbálni.. én pedig nem először teszem meg mindezt, még ha a nagy Kol Mikealsonból nem is néznék ki. Még főzni is tudok annak ellenére, amilyen vagyok. Meglepő? Nem hiszem.
-Kit tüntessek el?-Nézek oda ahol a nő hevert, de már ő nincs is ott, hisz eltüntettem. Nem állt szándékomban ott hagyni, csak abban az esetben, ha kötekedni akarna velem.-Ha már itt tartunk.. mi az a nagy varázslat, barátocskám?-Lépek el mellette könnyedén, ahogy a távolból feltűnik egy viszonylag szokatlan személy.. biztos Marcel egyik újabb vámpírja, vagy ha nem, akkor velem akarnak szórakozni.. ironikus.-Nos igen...? Még nem hallom, vagy süket lennék?-Kérdezem meg a vámpírkát, aki eddig még nem mondott semmit sem, és kíváncsian várom azt, hogy mit is szeretne ő maga varázslat gyanánt tőlem.

note: Haver ღ ४ music: Talk Dirty ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Kol + Alex

where the hell have you been?

Lehet gyerekesen viselkedem, de kit érdekel? Ami sok az már sok, és egy kicsit sem tudtam már eltűrni a stílusát.. rám fújja a füstöt, fenyeget, és még neki áll feljebb, mert ő milyen jó tett vámpíri lélek, nem de? Ugyan már, kérem! Kettőnk közül én járhatnék csak is jobban, mert sokkalta több cselt, és trükköt ismerek, mint, amit ő maga valaha is fog. Mélyen fújom ki a levegőt a tüdőmből, és nyugtatásom gyanánt a nőt is megölöm, csak hogy megmutassam neki, hogy én ugyan nem félek tőle, sőt nem is tartok semmitől igazság szerint. Nyíltan felvállalom, hogy megöltem a nőt, ha kell, és felőlem mindenki láthatja is, sőt aztán.. mindenki egy csettintéssel hallott is lesz, mert nekem ennyibe kerül bárki élete is. Nem félek alkalmazni sem az erőm, sem a tudásom, és innentől kezdve nincs is miről beszélnünk, nem de? Az üvöltése kissé bántja a fülemet, azaz a dobhártyámat, de a nő puffanása ugyebár eltereli a figyelmét, így abba marad az, hogy leszedje a fejemet, mert ő másnak hisz. Hallgatom a reakcióját, és pontosan azt kapom, amit vártam jobbik esetben. Igen, ez az! Ezek azok a vámpírok, akiket értékelek. Nem rinyál, nem ijed meg, hanem rávágja kit érdekel, persze nehogy csalódjak még mindebben, és az legyen a vége, hogy törődik ezzel a nyomorult emberi teremtménnyel, akkor bezzeg meglepődnék, s nem is kicsit.. az tuti! A hirtelen jött dühe, és ez az üres mondata megrémiszt, de komolyan. Félek, mint a nyárfa levél, szinte már remegek, sőt reszketek, s hova is bújjak el előle? Be a kocsi alá, esetleg másszak a fa tetejére, vagy fussak szánalmas módon, ő meg egy szempilla lezárásomra épp elém ér? Nem, nem futok, inkább csak kihívóan tekintek rá, ahogy felröhögök, és az ég felé mutatok egy könnyed mozdulat által, így nyomatékosítva a majdani szavaimat.
-Az ég rá a tanúm, hogy ez mennyire megijesztett, haver.-Vágom rá nem törődöm stílusban, gúnyos hanglejtéssel, némileg cinikusan, de mégis rideg közönnyel. Oly sok mindent ki lehet fejezni egy-két szóval. S oly sok mindent le lehet leplezni egy pillanat alatt, s pont ez volt a szándékom. Tudom, nem kellett volna kimondanom, hogy ősi ezer éves boszi, de mást nem tehettem.. jobb, ha a fejébe száll a tudata annak, hogy velem nem jó ujjat húznia. Ha nem ugrál nekem, s nem parancsolgat, ha nem fenyeget, hanem megtűr esetleg segítek neki komolyan, sőt kifejezően kedves leszek hozzá a magam kis módján. Kol Mikaelson stílusban.. hát nem jól hangzik?
-Talált, süllyedt, barátom. Nos hát nem ironikus, hogy pont a drága boszid testében vagyok?-Kérdezem meg egy pajkos mosoly keretén belül, ahogy a szemeibe nézek mindvégig eközben. Én szeretek belenézni az ellenfeleim szemébe, olyankor elkap egy kis ironikus vágy arra tekintve, hogy innen bármit kiolvashatok. Várjunk.. vámpír, de Klausnak nincsenek vámpírkái.. Marcelé lesz. Nem gond, elnézem neki, bár utálom azt a fickót... nem is kicsit.-Nem, nem öllek meg. Tudom túl kegyes vagyok, de látok benned olyasmit, amit másban nem igazán. Bosszút, haragot, dühöt, és emellett mély sértettséget, aminek a hátterében valami állhat. S még mielőtt ezért leszólnál, inkább bóknak vedd, mert nem mindennapi egy ilyen tökéletes vámpír, azaz jobban mondva tetszik, hogy ennyire kegyetlen vagy. Túl sok a szánalmas éljünk állati véren, és társai..-Forgatom meg a szemeimet, majd hirtelen eltekintek oldalra, és a kedves idős nőt eltüntettem a semmibe.-Illetve sajnálom, de nem hagyom el eme testet, ha szeretnéd a kis varázslatot, akkor érd be velem.. azaz Kol Mikaelsonnal.-Nyomom meg a hangsúlyt rendesen neki, és ha nem él a lehetőséggel, akkor varázsolgasson magának, legalább megtanulja, hogy ő erre képtelen. Na igen!

note: Haver ღ ४ music: Don't Deserve You ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Kol + Alex

where the hell have you been?

ღ zene: Hot Mess ღ megjegyzés: ღ

Nappal van, és eme tájékban még az idő is vészesen lassan telik, míg az éjszaka hirtelen egy szempillantás alatt bezzeg tovaszáll. Mostanában minden a lehető legremekebbül halad, hisz a terveim sínen vannak, viszont aggasztó, hogy valaki folyton folyvást a halál közelségében akar tudni engemet. Én még egyáltalán sem akarok meghalni, hisz élni szeretnék még. Ez a második lehetőség pont kapóra jött, igaz ezáltal anyámat némileg átverve kijátszottam, de az élet többet ér számomra, mint anyám kijátszásának ténye.. sőt anyám? Egyáltalán sem az, csak megszokásként hívom folyton így őt, hogy a formaiság ténye meg legyen némely szempontból. Mint ahogy a testvéreimen, úgy rajta is számot fogok venni, ezáltal pedig biztosra vehető tényeset, hogy bosszúm egy pillanat megrendíthetősége alatt sem marad el. Elégtételt akarok, és ez a vágy sokkalta jobban bennem van, mint bármi más. Egyetlen egy perc sem lehet az, amikor is a megbocsátás felüti a fejét.. a vétkeiket nem nézem el, hisz ezer éves sérelmet követelek rajtuk számon. A világos, sőt napsütéses időben sétálok az utcákon áthaladva egyikről a másikra. Semmi kedvem nem volt különösebben máshoz, csak ahhoz, hogy kiszellőztessem egy rövid időre a fejemet, így megszabadulva mindentől, ami a családra emlékeztethet.. bár vicces azon szempontból, hogy épp rájuk gondolok, miközben.. hirtelen fejeződik be a gondolatmenetem, ahogy elkezd megközelíteni egy férfi. Arcomra kiül a meglepettség, és el sem rejtem mindezt előle, ahogy egy kérdést szegez nekem, azaz a testemnek, mert az előző tulaja is Kaleb volt, de én már nem az a férfi vagyok, aki ezt a testet uralta, hanem Kol... Kol Mikaelson, és nem tűröm, hogy bárki is másnak nézzen, na jó de, mert kevesen tudják azt, hogy élek, s létezem. A lehető legközelebb jön hozzám, és megragadja a pólóm szélét, ekkor pedig elszakad bennem valami.. az egyetlen egy szál cérna. Hallgatom a következő kérdését, ahogy hirtelen elenged engem.. egyelőre még nem teszek semmit, viszont az utána következő fenyegetés hatására meggondolom magamat, sőt a cigaretta füst is tény fokozóként hat.
-Na ide figyelj.-Emelem meg a hangom, ahogy egy pillanat alatt meglököm a vállától fogva őt, ezáltal neki a hátánál menetelő idős hölgynek. Majdan végül egy laza kézmozdulat által, és egy kis varázslat segítségével kicsavarom a fejét, mármint a nőnek..-Oh, mily szánalmas, hogy meghalt, sajnálod? Én nem! S te leszel a következő, ha még egyszer ellenem merészelsz fellépni, esküszöm!-Mondom komoly hangszínnel a számára. Hirtelen térek észhez, hogy mindezt nem így kellene megoldani.-Azaz segítek megoldani az ügyedet, de nem a Kalebed vagyok. Igazság szerint épp átugrottam a testébe, de lényegtelen.. kaptál egy ezer éves ősi boszorkányt élj vele. Viszont vigyázz, mert nem leszek kegyes, ha továbbra is ezt a stílusodat adod elő nekem.-Mondom még hozzá téve finoman ezen megjegyzést.

Kol + Alex

where the hell have you been?