MEREDITH AND JEREMY

Jó lenne tudni vajon hol van Meredith. Biztos még a kórházban van. Talán jó lenne ha megnézném az irodájában. Most, hogy lezártuk ezt a vámpír dolgot megnyugodhatott ő is. Az is lehet, hogy lepihent aludni bár ez nem olyan valószínű. Elindultam a hosszú félhomályos folyóson. Már látni lehetett azokat a nővéreket akik felváltani jöttek az éjszakásokat. Most már nem olyan üres és idegen a kórház, kezd megtelni élettel. Én viszont alig állok a lábamon. Álmos vagyok és fáradt. Ha megtaláltam Meredith és elköszöntem tőle azonnal haza megyek és alszom másnap estig és ha felébredtem utána egyből visszaalszom majd. Meredith irodája messzebb van a többitől. Bekopogtam rajta majd benyitottam. Meredith nem volt bent. Hát ez remek. Ránéztem az órámra és már hajnali négy óra volt. Nem csoda, hogy ilyen fáradt vagyok. Meredith biztos hazament már. Nekem is ezt kellene tennem. De jobbnak látom ha még egyszer utoljára megnézem Roset. A kórteremhez lépve benéztem az ablakon. Aludt. Rendben van. Most már nem lesz baja. Egy nagyot ásítottam majd felkaptam a hátamra a fegyverekkel teli hátizsákot. A kijárat a másik irányban volt, pont Meredith irodájával ellentétesen. A biztonsági őrök már hazamentek. Hála az égnek. Valahogy nem bírom őket. Kiléptem a kijáraton majd visszafordultam és még egyszer megnéztem a kórházat. Ijesztő volt ez a pár hét. Bezárva egy kórterembe, tehetetlenül. De végül minden megoldódott. És csak ez számít. Egy újabb ásítás hagyta el a szám majd egy másik követte. Most egy időre nem ártana felhagyni a vadászos dolgokkal. Kijárna már számomra egy kis pihenés. Mostanában az alvással is gondok voltak. A vámpírok várhatnak egy kicsit. Egy kis szabadnapot veszek ki. Csak kipihenten tudok gondolkodni és cselekedni. Ez a mai estén látszott is, hogy nem ment. Máskor sokkal jobban teljesítek és gyorsabban vág az eszem. Csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó, puha ágy vár otthon. Jobb is ha sietek. Már Elena is hiányzik. Most jut eszembe, hogy milyen rég nem láttam. Igen, ha az ember elfoglalt sajnos kevés ideje marad arra ami igazán fontos, a családra.

VÉGE

Nem tudtam. Nem bírtam. A testem nem volt összhangban az agyammal. Csak állni tudtam. Álltam és néztem. Egy négyzetcentit sem tudtam arrébb menni Rose ágyától. Hozhatnak ide egy tankot is, akkor se fog sikerülni.
Jeremy elment, hogy elintézze azt a melákot. Én egyedül vagyok. A síri csendet, csak a Rose-t életben tartó gépek hangja töri meg. Úgy elbánt szegény lánnyal. És mindez azért történt, mert sportolt egy kicsit, mert rosszkor volt rossz helyen…
Hol van az a világ, mikor a gonoszok nem jöhettek elő, csak egy meghatározott időben? Mikor nem bántottak senkit. Na jó, ez így teljesen nem igaz, mert akkor is bántottak. De most? A világ rendje már teljesen felborult.  Vámpírok, Vérfarkasok, Boszorkányok,  Hibridek, Vadászok, Ősiek,  milyen természetfeletti lény létezik még? Tündérek, gonosz Manók esetleg? Gyertek, Mystic Falls-ban van hely bőven… - keserű a szám íze. Legjobb lenne elhúzni innen. Mindenkinek az lenne a legjobb. De belátom, hogy nem megyek sehova. Ide köt a munkám, itt tudom, hogy igen is fontos a segítségem.  Máshol is, de nem tudnám itt hagyni ezt a kórházat, ezt a helyet tudván, hogy mik történnek itt…
Rutin ellenörzést csináltam Rose-nál. Minden rendben volt. A láza is lement. Biztos, érzékelte a feszültséget ő is, ami az imént zajlott le, úgy.. Mikor is? Pár perce? Órája? Jeremy? Mennyi ideje ment el? Visszajön? Leültem Rose ágya melletti székre. Teljesen elvesztettem az időérzékem.  Jeremy elintézi a kis barátunkat, utána mehet a maga dolgára. Hisz, megengedtem, hogy hazamehessen. Nincs miért visszajönnie. Rose már biztonságban van, hála neki. Tudd magára vigyázni. Rátermett gyerek ő. Boldogul ő, bármibe is kezd. Remélem Elenával is minden rendben van.
Remélem azért, még összefutok Jeremyvel egy normális körülmények között, ha netán-tán nem jön vissza.  Nekem nincs más dolgom hátra, mint várni, míg Rose teljesen felépül. Utána jöhet az újabb esemény. Hisz mindig van egy újabb. Pláne Mystic Fallsban.


.the.end.

Miután végre megbizonyosodtam arról, hogy Rose rendben van kimentem a kórteremből és szembe néztem a most már kevésbé veszélyes vámpírral. A vasfű eltűnik a szervezetéből. Ideje lesz véget vetni az életének. Körülnézek a folyóson, nem szeretném ha bárki is azt látná, hogy karót döfök egy vámpír szívébe. Azt hiszem kisebb nagyobb zavargás törne ki. Üres az épület e felőli része. Remek. Előveszem a karót majd egy határozott mozdulattal a szívébe szúrom. Most már halott. Ő ezentúl nem fogja veszélyeztetni a környék lakóinak békéjét. Jobb ha vissza megyek a kórterembe és szólok Meredihnek, el kell tüntetni a holttestet még mielőtt valaki felfedezné. -Meredith, én most megyek. Elintézem a gyors temetést. Később még vissza jövök Rosehoz -Ezzel kimentem és felkaptam a nagy melákot. Mit ne mondjak van súlya. A hátsó kijáraton távoztam. A főbejáratot őrzik a biztonsági őrök. Egyenesen az erdőt vettem célul. Messze van, de az a legkiválóbb hely a nyomok el tüntetésére. Egy kicsit már nyugodtabb voltam. Roset már nem fogja soha többet bántani ez az alak. Bárcsak másnak is ilyen szerencséje lenne mint neki. Felfog épülni, többet nem árt neki a vámpír, és semmire sem fog emlékezni a balesetéből. Vagy legalább is azt fogja hinni, hogy megcsúszott és lezuhant.  Végre megérkeztem az erdőbe. Ledobtam a földre a testet. Majd eszembe jutott hogy hol temessem el. Ott ahol megtámadta Roset. Egy  halvány vigyor jelent meg az arcomon. -Ironikus a helyzet pajtás, pont itt írtad alá a halálos ítéleted. - Megfogom majd egy lökéssel a gödörbe gurítom. A test nagy puffanással ért földet. Az árok tetején lévő temérdek föld megmozdult majd egyenesen leomlott a vámpírra. Ezzel az eltemetés kérdése is lezárult. Megfordultam és vissza indultam a kórházba. Körülbelül egy fél óra és már bent voltam Rosenál. Mélyen aludt. -Most már biztonságban vagy. Viszlát Rose! - Felálltam a székből és kimentem a folyosóra. Hát ennyi, egy újabb ügy lezárva. De ha nem lett volna Meredith biztos nem sikerült volna. Megkeresem és megköszönöm a segítségét.

Már kifele menet voltam, és hangos kiabálásba kezdtem volna, a csipogó beindításával, mikor bejött Jeremy a kórterembe. Legszívesebben megöleltem volna. Megkönnyebbültem, hogy nincs baja.
Na, szép! Még ő teremt le engem, amitől persze, máris rosszul érzem magam. Kicsit olyan, mint mikor apám teremtett le - jó régen persze- , mert a karácsonyi ajándékok után kutatok.  Furcsa újra ezt érezni.  Mindegy is. – Bocsánat, csak nem üzentél semmilyen módon, és…. érdekelt, hogy mi van. Nyugodj meg, Rose rendben van. Mikor nem láttalak kint, egyből idejöttem, hogy megnézzem, ő hogy van. – Mindketten az alvó Rose-t nézzük. Szegény lány.  Milyen érzelmi hullámvasúton fog végig menni, mikor elhagyhatja a kórházat.  Nagyon elbánt vele az élet. Nem is az élet! Az a gonosz vámpír.  Menten ideges leszek, mikor eszembe jut Rose támadója.
Meg akartam kérdezni, hogy honnan tudja, hogy Rose-nak hívják a lányt, és hogy-hogy jöttek rá. De mikor nyitásra emeltem a számat, zaj csapta meg a fülem.  Egyből az ajtó felé fordultunk.  Jeremy egyből rám parancsolt, hogy maradjak itt, de nem akartam. Vele akartam menni.  Követtem kifele az ajtó fele, de mikor a csukott ajtóhoz értem, meggondoltam magam. Nem akarom hátráltatni. De ha segítségre van szüksége? Ki kell mennem, hogy segítsek. Nem, az nem jó. És ha akkor megyek ki, mikor épp dolog van, és elvonom a figyelmét? Még a végén baja esik. Na jó nem kockáztatom.  De ha baj van?
Rose pulzusa emelkedik. Odasietek az ágyához. A homloka verejtékes. Nem akartam gyógyszert adni neki, megint egy újabb gyógyszert, inkább vizesborogatásnál maradtam. Fogtam egy kis törölközőt, bementem a fürdőbe, és hideg vízbe áztattam.  Amint elzártam a vizet, meg is hallottam Jeremy hangját. Egyből kisiettem a fürdőből. Rose ágya mellett áll. Kicsit zilált a külseje, de nincs rajta semmilyen harapás vagy egyéb seb rajta. Hál istennek. Bólintottam arra amit mondott nekem, és kifelé vettem az irányt, oda ahol az alattomos vámpír fekszik.  Meglepetésemre, elég egy nagy darab, de nem érdekelt. Koszos ruhában volt, feje a padlón. Nem voltam kiváncsi az arcára, így azt messziről elkerültem. Jeremy elintézi, akkor minek foglalkozzam vele, hogy néz ki. Nem kell egy újabb gonosz arc az emlékeimbe.
Kivettem a fecskendőt a zsebemből. Körül néztem, hogy senki ne lásson meg, és a nyakába szúrtam.  A fecskendőt megtöltöttem a vérével. Elővettem egy másikat, és azt is megtöltöttem.
-Nesze neked, ez jár neked, amiért bántottad az a szegény lányt!- suttogtam neki, és szúrós szemmel néztem. Hiába nem látja. Végre elmondhattam.
Visszamentem a kórterembe, a fecskendőket a zsebembe rejtettem, és kihoztam a hidegvízzel áztatott törölközőt a fürdőből, és Rose homlokára raktam.
- Kicsit, felment a láza, és nem akarom újabb gyógyszerekkel tömni.  -  magyaráztam  Jeremynek. Ő is aggódik a lányért.  Jeremy és én a következő pár órát a lány kórtermében töltöttük.

JEREMY AND MEREDITH

Meghallottam Meredith hangját ahogy a nevemet mondja. El is indultam a kórterem felé.
-Meredith mit csinálsz itt? Mondtam hogy ez veszélyes is lehet. Jobb lett volna ha nem jössz ide. Hallottam a folyosó sarkán valamit ezért nem voltam itt. Hogy van Rose? -Nagyon aggódom a lány miatt. A vámpír nem akarja felfedni magát. Pedig tudom hogy itt van. Ránézek az órámra. Már jó ideje várok. Mit akar még? Miért nem jön már? Nem tetszik ez nekem. És ekkor hirtelen meghallok valamit.
-Meredith, most ha megkérlek rá maradj itt a kórteremben. De ha lehet próbálj elrejtőzni. Megérkezett a vendégünk. -Kilépek a lány kórterméből és egyenesen szembe fordulok a várva várt vámpírral. Jól megnézem magamnak. Igen, tényleg elég nagy darab. De vajon az esze is annyi? Meg se mozdul. Látszólag ő is azt nézi vagyok-e elég kihívás számára. Előhúzom a zsebemből a jól megmunkált karómat. Majd a levegőbe lóbálom, ezzel megadva a kezdést. Széles vigyorra húzódik a szája. És hirtelen eltűnik a látószögemből. Hát persze, a jól bevált vámpírtrükk. Megfordulok, de túl későn. A nyakamnál fogva a falhoz szorít. A levegőm egyre csak fogy. A karó nagy puffanással a padlón landol. Most azt hiszi győzött, téved! Oldalra fordítom a fejem amennyire csak tudom. És meg is láttam a megoldást. Mellettem a széken ott hevert egy verbénával megtöltött injekciós tű. Szerencsére ez az alak nem figyelt túlzottan oda rám. Kinyújtottam a karom amennyire csak lehetett. És igen. Elértem. Amilyen erősen csak bírtam belevágtam a mellkasába a tűt. A szorítás enyhült. Majd a vámpír a földre roskadt. Lecsúsztam a földre. A nyakam fogtam és próbáltam stabilizálni a légzésem. Ez nagyjából sikerült is. Mekkora egy melák és egy kis verbénától már a földön is van. Felálltam majd átléptem a vámpírt. Beléptem a kórterembe és körülnéztem.
-Meredith most már előjöhetsz. Még él a vámpír. Ha vért szeretnél tőle venni, akkor addig tedd amíg nem végzek vele. A verbénától nem fog sokáig kábult maradni. -Na ezzel is végeztünk. Ez már biztos nem fenyegeti többet a város lakóit.

Időközben eltel 3 óra miután Jeremyt utoljára láttam. A csipogót megkapta azóta el is ment, de hogy most merre jár, azt nem tudom. Nem üzent nekem, hogy bármi baj is lenne. Már érett felnőtt tudja a dolgát. Lehet h már vissza is jött őrködni a lányt? Ja, egy nővértől hallottam, hogy Rose-nak hívják. Meg akartam kérdezni, honnan szerezték ezt az információt, de akkor küldtek le a gyerekosztályra és azóta nem volt alkalmam rá kérdezni. Sürögtem-forogtam, tettem a dolgomat. Volt egy kis lány, nagyon aranyos volt. Eltört a nagylábujja a jobb lábán, mert ő focizott a fiúkkal, és nem engedte, hogy gipszbe rakjuk, mert hogy akkor a fiúk őt csúfolni fogják. Majd megzabáltam, végül nagy nehezen megengedte, mert azt mondtam neki, a szülei helyeslő bólogatásával karöltve, hogy ettől lesz hős, hogy sikeresen csinál valamit, de esetleg lesérül, mint most, akkor engedik, hogy az orvosok meggyógyítsák, és hogy nem kell szégyellnie, hogy gipsz van a lábán. Miután felraktam a gipszet, megszárad fogtam egy alkoholos filcet és ráírtam, hogy igazi hős. Nagyon megörült a kislány és büszkén hagyta el a kórházat.
Úgy vettem észre, hogy már nem igazán van dolgom. Mármint vannak itt elegen akik megtudják csinálni. Arra gondoltam megtartom az ebédszünetemet, és közben meglesem Jeremyt. Nagyon nem tudom, hogy mi van vele. Elindultam az irodámba elhoztam egy kis pénzt, és vettem a kantinba egy szendvicset. Visszafele már meg is ettem. Finom volt, habár mindig ezt eszem, na mindegy…. Elindultam Jeremyhez a lány kórterméhez. Fura olyan üreskés folyosó. De miért? Mért nincs itt senki?
Jeremyt meg nem látom sehol. Na, éreztem a szorongást magamba, remélem nincs baj.
- Jeremy? - szóltam először halkan, hát ha kapok valahonnan egy választ. Már a csipogón volt a kezem, hogy esetleg rácsipogjak, de inkább újra szólítottam. – Jeremy.. itt vagy? - kezdtem bepánikolni, miért nincs itt hova tűnt. Aztán a következő pillanatban már Rose ágya előtt álltam. Megnéztem a lányt, volt pulzusa, a szíve is rendesen vert, légzése jó. Megnyugodtam. De vajon Jeremy hol van?

// bocsáánat, csak arcüreggyulladásom volt:(//

JEREMY AND MEREDITH

-Persze a csipogó megfelel. Amúgy meg sajnos nem láttam az illető arcát, ahhoz túl messze volt. Viszont elég nagy darab. -Láttam Meredith arcán az aggodalmat. Meg tudom érteni. Ugyan úgy a szívén viseli az emberek sorsát ahogy én. De most az az érzésem támadt hogy miattam aggódik.
-Ne aggódj Meredith nekem semmi bajom nem fog esni. Te is tudod hogy keményebb fából faragtak. -Próbáltam megnyugtatni. Az a baj hogy ő még mindig azt a kisgyereket, Elena kisöccsét látja bennem. Pedig most már ez nem így van. De annak örültem hogy szabad kezet kaptam ahhoz hogy nyakon csípjem a vámpírunkat. Elköszöntem Meredithtől majd neki láttam a tervem készítéséhez. Tudom hogy azt mondtam ha baj lesz akkor rácsipogok, de ez nem így lesz. Ezt egyedül fogom elintézni. Nem szeretném hogy bárki megsérüljön vagy ne adj isten meghaljon ha én valamit elhibázom. Egyedül csak engem terheljen ez az egész. Még mielőtt elfoglalnám az őrhelyem benézek a lányhoz. Időközben megtudtam a nevét is. Rosenak hívják. Sajnos nem sokra emlékszik. És ami az eszébe jutott az se az úgy nevezett balesettel kapcsolatos. Ahogy belépek az ajtón látom hogy Rose alszik. Biztos a nyugtatók miatt. Halkan becsukom magam mögött az ajtót és a kikészített székre leülök ezzel megkezdve az őrködést. Hoztam magammal egy hátizsákot amiben a felszerelésem van. Ezeket még Damon hozta be nekem a múltkor. Meredith erről semmit se tud és szeretném ha így is maradna. Már délután 3 óra van. Fényes nappal biztos nem fogja megtámadni a lányt. De azért nem szeretném egy pillanatra se egyedül hagyni. Hallottam egy nővértől hogy ma Dr. Shane helyett Meredith lesz ügyeletben. Remélem nem akar beleavatkozni a dolgokba. Csak a bajt keresi. Majd megpróbálom lebeszélni erről. Veszélyesnek néz ki az az alak. Igaz hogy újnak tűnik, de lehet hogy van egy terve. Vagy valakije aki erősebb, furfangosabb és okosabb is nála. A folyósók egyre üresebbek. A látogatók mennek haza. Már csak azt kell megvárnom hogy ez az emelet látogató, nővér és biztonsági őr mentes legyen. Ha ez mind megvan akkor elő a fegyvereket és indul a terv. Tudom hogy az az alak nem adta fel. Hülye ötlet lenne még tőle is nem vissza jönni másnap. Szerintem ő is tudja hogy várom. Ez nem lesz egyikünk számára sem meglepetés. Hisz amikor itt volt a kórterem előtt látta hogy figyelem. És ha van egy csöpp esze is biztos kiszúrta hogy természetfeletti vagyok én is akár ő. Egy egyszerű ember nem így fürkészi a másikat. Ő is méregetett engem és én is őt. Mintha egy néma üzenetet küldtünk volna egymásnak amiben ez áll: Láttalak és tudom hogy mi vagy! Szinte már alig bírtam ülve maradni. Szemtől szemben akartam állni a vámpírral. Ez a mi közös elintézni valónk. Ez lesz a legérdekesebb mérkőzésem. Végre egy olyan vámpír aki megérdemli hogy mindent beleadjak. Csak kettőnk között az lesz a különbség hogy én életben maradok ő viszont nem.

- Nem, nem viccelek- - biztosítottam mosolyogva. Szerintem most kapta élete egyik legjobb hírét. Drága Jeremy, mióta szeretne már elmenni… de most már semmi nem tartja vissza. Még én sem.
- Hogy micsoda? – lepődtem meg - Ebben biztos vagy Jeremy? Biztos őt láttad? - kezdtem faggatni. - És hogy nézett ki? Mit viselt? Mondj el mindent! - ültem le az ágya szélére. Kicsit megijedtem. Mi van ha bántott valakit? Mondjuk az nem lehet… furcsa esethez még ma nem hívtak senkit, és nem jelentettek be senkit… még! Nem tetszik ez nekem. Szabadon jár kell, és most már a kórházba is eljutott. Csak kapjam el, addig fogom lecsapolni a vérét, ameddig tudom! Utána hívom Damon-t és azt csinál vele, amit akar. Csak találjuk meg. Nem fogja zsebre tenni Jeremytől azt , amit avval a szegény lánnyal elkövetett.
- Hát nem tudom Jeremy. .. – kezdtem lassan. Féltettem őt. – Nem akarom, hogy bajod essen. Mi lenne ha Damont hívnánk ide? - ahogy ezt kimondtam meghátráltam. Biztos jó ötlet ez? Damont idehívni? Kitudja milyen lelkiállapotban van, és miket fog csinálni. Akkor már inkább Stefan. Mondjuk Elena is vámpír. Na jó evvel az erővel vámpír találkozót is tarthatnánk. Ez így nem lesz jó.
Féltve néztem Jeremyire, elhúzott szájjal. – Na jó tudod mit? Itt maradhatsz, őrködhetsz és úgy csinálod a dolgaidat ahogy akarod. De! Én is itt maradok ma, és ha bármi van egyből szólsz nekem! Adok neked egy csipogót, és ha bármi van csak megnyomod a rajta lévő gombot, az egyből nekem fog csipogni, és én már jövök is. Ez így elfogadható neked? – kérdeztem. Gyorsan végig gondoltam kik ma az ügyeletesek, és eszembejutott, hogy úgy is van még egy tartozásom Dr. Shane-nek, amit most leróhatok. Még jól is jön ki. Legalább nem lesz láb alatt.
De amíg én itt vagyok, ebben a kórházban, ebben a városban, ez a vámpírocska nagyon rosszul tette, hogy ilyet művelt. Megkapja érte méltó büntetését! Muszáj elkapni azt a vámpírt. Több embernek ne ártson!

JEREMY AND MEREDITH

-Most komolyan haza mehetek vagy csak viccelsz velem? Isten ments de hogy akarok maradni. Amúgy ma még csak meglátogattam a lányt. -Egy kicsit terelem a szót. Valahogy nem akar kijönni belőlem az hogy mit is láttam a kórterem előtt. De végül is muszáj lesz.
-Meredith, azt hiszem hogy a lány támadója mégse tűnt el annyira. Ugyan is ma láttam itt bent a kórházban. A segítségedet kérem. Nagyon nagy szükség lenne arra hogy őriztessék a lányt. -Tudom hogy ez nem egy egyszerűen megoldható dolog, de valamit tennünk kell. Ha már egyszer ide jött, jönni fog még egyszer és addig amíg el nem éri hogy a lány örökre elhallgasson. Ahogy szerettem volna a fegyvereim nálam vannak. Igaz hogy ma már hazamehetek, de azt hiszem jobb ha ezek nálam vannak.
-Meredith, ha lehetséges szeretnék ma én őrt állni a lány kórterme előtt. Ez megoldható? -Velem lenne a legnagyobb biztonságban. Végül is nem tudnak megigézni, megölni se nagyon tudnának. Ha viszont beállítanak egy egyszerű rendőrt vagy mit tudom én. Az ne lenne valami nagy védelem. Nagyon örülök annak hogy most már nem kell tétlenül várnom arra hogy mi történik vagy hogy ki cselekszik előbb nálam. Ebbe az ördögi játékba most már én is beszállok. És garantáltan nem jövök ki addig amíg meg nem nyertem. A vámpír csak is a bajt keresi. Nem hiszem hogy tapasztalt lenne. Akkor már rég az elején elintézhette volna a lányt. Így még jobb. Ezerszer könnyebb lesz vele végezni. Az újak nagyon merészek és arrogánsak. Azt hiszik őket nem lehet legyőzni. Pedig igen is le lehet. Nem számít arra hogy én is támadni fogok. És valószínű az is hogy semmit se tud a vadászokról. Igen kellemetlen találkozásban lesz része az biztos. Remélem őrködhetek éjszaka. Érzem hogy a vámpír a közelben van és a megfelelő időre vár hogy lecsapjon.
-Kérlek Meredith mozgass meg mindent annak érdekében hogy vigyázhassak a lányra. -Nem hagyhatom hogy a vámpírok úgy érezzék bármit megtehetnek. Itt nem. Amíg itt vagyok ebben a városban nem ők fognak uralkodni.

Nem éppen kellemes arra ébredni, hogy az egész testemben beleremegtem. Egyből néztem a csipogómat, de semmi. Úgy látszik, csendes napunk lesz, de gyorsan le is kopogtam, mert még a végén elkiabálom és 2nap múlva is itt leszek. Ránéztem az órámra és már 9 óra múlt. Olyan gyorsan pattantam fel, hogy majdnem orra is estem. Rohantam pólót cserélni, és fogat mosni. Még tisztálkodtam az álmomon merengtem, illetve a remegésen okán. Ja igen, egy szakadékba zuhantam. De hogy kerültem szakadékhoz…? Ja igen meg van. Álmomban üldöztem az a valakit aki megtámadta azt a szegény lányt. Nem láttam az arcát, csak azt tudtam, hogy aki követek, az ő. Vámpír létére, egészen jól tudtam tartani a lépést vele. A kórházból, egészen az iskoláig, onnantól meg egy erdőbe követtem. Hatalmas köröket írt le, vagy valamilyen alakzatot, már akkor sem értettem, majd mikor elég közel kerültem hozzá gyorsítottam a lépteimen, hogy megnézzem ki ő, de ő addigra már vagy 20m távol volt tőlem és velem szemben állt. Én tovább sétáltam felé, és akkor estem a szakadékba.
Úristen ez egy borzalmas álom volt. Annyira idegesít és bosszant, hogy nem tudjuk ki az illető.
Megfésülködtem összefogtam a hajam és rohantam Jeremyhez. Átfutottam a kartonját és minden rendben volt. Semmi baja már. Már nem igazán tarthatom be. A sebe szép tiszta, de ezt majd én is megerősítem. Éjszakákat mindenféle panasz nélkül átvészeli. Félek, hogy baja esik, de bemegyek megosztom vele a jó hírt.
Kórtermébe belépve, már nagyon izgága volt.
- Szia Jeremy. Ne haragudj, csak nem volt sürgős esett és kicsit tovább aludtam, mint gondoltam volna. Ne haragudj. - kicsit bűnbánóan mondtam. - De hogy öröm hírrel is szolgáljak, ma hazamehetsz…de persze maradhatsz is!! - nevettem el magam. Tudom, hogy alig várja, hogy kilépjen innen!
- De mielőtt bármerre is mennél, leellenőrzöm a sebedet. Addig mesélj történt valami? Voltál a lánynál?- Leültettem az ágyra, megnéztem a sebét közben. Ahhoz képest amilyen volt, most gyönyörű. - Jól van Jeremy a sebed szép. Megírom a távozási papírod, azt aláírod, és mehetsz is. De bármi baj van, ne habozz nekem szólni! Rendben van? - komoly voltam. Nem szeretném itt látni a közeljövőben. Nem mintha nem akarnám látni, de kórházat kerülje el. Akkor tudom, hogy minden rendben van vele.

JEREMY AND MEREDITH

Ma reggel már úgy ébredtem hogy nem fájt a fejem. Szinte teljesen jól éreztem magam. Remélem Meredith is úgy gondolja majd hogy elég jól vagyok ahhoz hogy elhagyjam a kórházat. Az éjszakás nővér szerint a fejemen lévő heg szépen gyógyul. Ő azt mondta hogy már felesleges lenne engem tovább itt tartani. De sajnos nem ő dönti el mikor mehetek el. Meredith az orvosom. Már több mint egy hete itt vagyok. Meredith remélem most már belátja itt az ideje kiengednie. Már nagyon szeretném elkezdeni a nyomozást. Meg akarom találni a vámpírt és karót akarok döfni a szívébe. A lány hamarosan már elég jól lesz ahhoz hogy feltegyek neki néhány kérdést. De ma még csak meglátogatom. Egy nővér azt mondta nem emlékszik semmire a "balesetből". Ez nem épp jó hír, de bíznom kell abban hogy idővel eszébe jut minden és akkor elmeséli nekem hogy néz ki a támadója. Hol lehet Meredith? Ilyenkor már rég beszokott nézni hozzám. Talán dolga akadt azért nem jött. Ez még talán a hasznomra is válhat. Megyek és sétálok egyet. Úgy látszik ma nincs nagy forgalom alig vannak a folyóson. De várjunk csak, ott a lány kórterme előtt nekem nagyon gyanús az az alak. Megnézem közelebbről. Most meg hová tűnt? Ez nem tetszik. Csak ne az legyen amire gondolok. Attól tartok most találkoztam a titokzatos vámpírunkkal. Itt ólálkodik a lány körül. Nem hagyhatom hogy újra bántsa. Visszamegyek a kórtermembe még mielőtt belebotlok Meredithbe vagy abba Shane dokiba. Minél előbb ki kell innen mennem. Minden amire szükségem lenne otthon van. Ha végezni akarok vele akkor ahhoz nálam kell lennie a felszerelésemnek. Szerintem felhívom Damont hogy hozzon be egy karót. Azért nem Elenát mert ő egyből le akarna beszélni erről. Damon viszont biztos benne lenne egy kis hajtóvadászatban. De vajon mit akar ez az alak a lánytól. Nem okozott még elég bajt neki? Talán el akarja hallgattatni, örökre. Akár mennyire nem tetszik akkor is el kell mondanom Meredithnek a gyanúm. Csak ő segíthet abban hogy folyamatos őrizet legyen a lány ajtaja előtt. Ha tehetném személyesen én őrködnék ott. De mikor jön már Meredith?
-Elnézést nővér nem tudja hol lehet Dr. Fell?
-Sajnos nem. De biztosan hamarosan jön.
-Köszönöm!- Hát ezzel nem sokra mentem. Hol lehet a mobilom? Áh meg van. Írtam egy SMS-t Damonnek hogy hozza el amire szükségem van. Lépni kell még mielőtt végzetes dolog történik.

El kellett mosolyodnom, Jeremy mennyire kedves, és figyelmes. Be kell látnom igaza van, és most bosszús vagyok, amiért orvosi szemmel nem igen gondoltam át. Annyira szerettem volna én is, hogy megtudjunk valamit, hogy csak egy kicsit legyünk előrébb, hogy nem igazán gondoltam át, hogy igen, ez annak a szegény lánynak nem tenne jót. Lehet nem is emlékszik rá, ha meg igen, akkor meg nincs szívem felidézni benne. Csak már viszket a tenyerem, hogy megtudjam ki az. Egy új jövevény, vagy más. Leültem az ágya szélére és elmondtam neki is. – igazad van Jeremy. Belátom. Milyen figyelmes vagy. – Megnéztem gyorsan a kórlapját, mindent rendbe találtam. Este majd megkapja a gyógyszereket amik kellenek neki.
- Jól van, rendben van Jeremy. Ha nincs szükséged semmire, akkor visszamegyek a helyemre, be kell fejeznem az adminisztrációt, utána meg le pihenek. Ügyeletes leszek éjszaka. – Felálltam, visszaraktam a kórlapot a helyére, majd megnéztem Jeremy sebét. Egész szép, habár inkább nem piszkálom. Elalvás előtt majd a nővér kicseréli.
- Persze Jeremy. Meglátom mit tehetek. A nővér majd este fele jön és kicseréli a sebedet. - Az ajtónál jártam mikor Jeremy szólt a lánnyal kapcsolatban. Megnyugtattam, hogy beszélni fogok vele, és ha bármi van jövök és értesítem.
Visszamentem a lányhoz, és láttam, hogy a nővér és Dr. Shane konzultálnak valamiről, a lány meg ébren van és fekszik. Hallottam, hogy a lánnyal minden rendben, de nem igazán emlékszik semmire. A nevét kérdeztél tőle, de csak azt hajtogatta, hogy hogy került ide. Lassan odamentem a lányhoz. Megálltam az ágya szélénél. Ijedt pillantással nézett. Szegény lány..min mehetett keresztül.
- Szia, Meredith Fell vagyok. Nyugodj meg minden rendben lesz. Nem foglak kérdéssekkel bombázni, csak azért jöttem, hogy elmondjam neked, hogy aki idehozott téged, majd beszélni szeretne veled. Érdekli, hogy hogy vagy. Nagyon kedves fiatal ember. Jeremynek hívják. - mosolyogtam közbe, hogy evvel is nyugtassam. Majd elköszöntem tőle, és visszamentem, hogy folytassam a maradék adminisztrációt. Egész hamar kész lettem ha úgy nézzük. Amint letettem a tollat, egyből elkapott az álmosság. Besötétítettem, és le is feküdtem a vizsgálóasztalra. Ellenőriztem a csipogót, majd elnyomott az álom.

// ne haragudj, hogy ennyit kellett várnod, csak előrehott érettségizek és alig van időm valamira:( //

JEREMY AND MEREDITH

- Meredith tudom hogy a felébresztésre vártam ennyit, de szerintem nem lenne a legjobb ötlet egyből kérdésekkel zúdítani. Várjunk vele egy kicsit mondjuk egy napot. - Én se szeretném ha egyből a sérüléseim után egy idegen helyen kérdéseket tenne fel valaki. Biztos vagyok benne hogy nem tudna egyből válaszolni. Így viszont teljesen mindegy az az egy nap. Úgy is még itt leszek egy darabig. Legalább is amíg Meredith az orvosom.
- Persze tudják hogy itt vagyok. Tegnap előtt beszéltem telefonon Elenával. Csak megkértem rá hogy senkinek ne szóljon róla hogy kórházban vagyok. Nem szeretném ha mindenki itt kívánna nekem jobbulást. - Sose szerettem a felhajtást körülöttem. Jobb volt mindig a háttérben maradni. Amúgy is ha le akarom leplezni a támadót akkor titokban kell maradnia a hollétemnek . Nem lenne jó ha megtudná hogy utána nyomozok.
-Meredith ha megkérlek rá szólsz egy nővérnek hogy jó lenne ha hozna altatót. Szeretnék egy kicsit pihenni. - Semmi kedvem nincs gondolkodni az eseten hisz amíg itt vagyok nem fogok úgy se nyomra bukkanni. A lánynak is pihennie kell. Össze kell szednie a gondolatait. Ha nem emlékszik semmire akkor itt megállt a további nyomozás. Csak az ő emlékeire hagyatkozhatom. Valamiért úgy érzem hogy ezt a lányt ismerem valahonnan. De nem tudom honnan. Talán találkoztunk már vagy beszélgettünk is. Fogalmam sincs. Mióta bevertem a fejem egy két ilyen lényegtelen dolog kiesett és csak lassacskán tér vissza. Tegnap még az esésemre se emlékeztem. Ma reggelre viszont bevillant az egész. Persze arra emlékeztem hogy megcsúsztam meg elestem de a részletek még homályosak voltak. Alig várom már hogy a gondoktól távol levő álomba merüljek. Jó lesz néhány óráig vagy tovább kiütve lenni. Itt úgy se lehet mást csinálni. Meredith nem enged el sehová. Fogoly vagyok ebben a kórteremben. A bezártságot sose szerettem. Kezdem azt hinni hogy esetleg Elena és Meredith közös ötlete volt a bezárás. A nővérem képes lenne rá a biztonságom és gyógyulásom érdekében.
- Meredith, ha beszélsz a lánnyal légyszíves készítsd fel arra hogy meglátogatom majd. Nem akarom hogy váratlanul érje.

- Jól van örülök. A hányinger ellen meg teszünk valamit. – mosolyogtam rá. Feljegyeztem a kórlapjára plusz egy gyógyszert, amit reggeli után kell bevennie, és az csökkenteni fogja a hányingerét.
Megértem, hogy miért nem akarja, hogy Elena bejöjjön. De rossz volt hallani, hogy nem akarja, hogy bárkit is idehívjak. Egyedül, a nap 24órájában egy szobában… azért az nem egy álom. Furcsállom is, hogy nem jönnek hozzá be. Egyáltalán tudják, hogy itt van? Bármely hozzátartozója, tudd róla?
- Rendben van, de azért azt tudják, hogy itt vagy nem? Ne aggódjanak fölöslegesen.. -
Jeremyről lerítt hogy már nagyon türelmetlen, és persze szóvá is tette. Próbáltam nyugtatni, hisz a nővér bármelyik percben benyithat, hogy mehetünk. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e a lányt zökkenő mentesen felébreszteni, és hogy mire emlékszik. Lemerem fogadni, hogy Jeremy amint kikerül innen, nem hagyja ennyiben a dolgot. Csak remélem, most ügyesebb lesz a kis Mystic Falls hőse, és nem itt köt ki újra. Kuncogtam magamban az előző elgondolásomon.
Nem is kellett sokat várni, és a nővér meg is érkezett, váltottam vele pár szót, míg Jeremy felvette a köntösét, és belebújt a papucsába. Jeremy mellettem jött a kórterem fele, majd mikor odaértünk odament lányhoz. Nem akartam a sarkában lenni, had legyen „kettesben” a lánnyal. Közben az előző műtétemről kérdeztem a nővért, mert ő is bent volt. Elmondta, hogy a beteg jól van, az állapota stabil, és ha így folytatja, nem sokára haza is mehet. Na ennek örültem. Annyira hallgattam a nővért, hogy azt vettem észre hogy Jeremy visszafele sétál a kórtermébe. Hallottam amint mondja, hogy derítsem ki a lány nevét. Persze ezt kört egyszer már elindítottam, de úgy látszik, akkor még semmi konkrétat nem tudnak. Szuper.
A nővérnek gyorsan megmondtam, hogy várjanak a felébresztéssel, egy perc és visszajövünk. Persze értetlenül nézett rám, de evvel most nem foglalkoztam. Jeremyt köntös levevés közben értem utol. Jó gyorsan visszaért.
- Nem várod meg míg felébresztik? Azért kellett ennyit várnod. Gondoltam érdekel, mit mond, mire emlékszik. - lehet nem egyértelműen fogalmaztam?

JEREMY AND MEREDITH

-Semmi baj Meredith. Elvoltam. A fejfájásom már teljesen elmúlt a szédülés is csak nagyon ritkán jelentkezik. Viszont hányingerem na az még van.-Most mit hazudjak hisz úgyse kerülök ki a közeljövőben. De végre kimozdulhatok innen. Csak siessen már az a nővér. Meredith azt mondta fogadhatok látogatókat. Még mit nem. Elena nem bírná ki a kórházban 3 percig se. Matt dolgozik. Damont meg igazán nem érdekli hogy élek vagy halok-e. Más rokonom vagy ismerősöm nincs. Már nincs. Ez van, ezt kell elviselni. De legalább itt van ez a lány akinek szüksége van a segítségemre és én mindent megteszek hogy segítsek neki. Csak ez a nővér nem képes gyorsabban jönni.
-Meredith, nem mehetnénk a nővér nélkül. Hisz látod mennyire igyekszik ide érni.-Nem tehetek róla már nagyon kezdtem türelmetlen lenni. Itt vagyok már lassan egy hete és semmit se csinálhatok. Most végre kimehetnék erre még megváratnak. Mire már elhatároztam hogy egyedül megyek benyitott a nővérke. Hála a jó égnek eltudott idáig csoszogni. Felvettem a köntösöm és elindultunk a folyosó rengetegbe. Úgy kellett tennem mintha nem ismerném a járást pedig pontosan tudtam mit hol találok. Még mindig nevetnem kell ha eszembe jut milyen volt az az este. Senki se vett észre. Bár majdnem lebuktam egy párszor. Most valahogy rövidebbnek tűnt az út mint múltkor. Mire észbe kaptam már a kórterem előtt álltunk. A lány még nem ébredt föl. A nővér azt mondta nyugodtan bemehetünk hozzá. Nekem nem kell az ilyesmit kétszer mondani. Már bent is voltam. Leültem az ágya melletti székbe és néztem ahogy ritmusosan levegőt vesz. Majd odahajoltam hozzá és a fülébe súgtam.
-Megtalálom azt aki így elbánt veled. Megígérem hogy nem ússza meg.-Majd ránéztem Meredithre és felálltam a székből. Egyenesen kimentem az ajtón a kórtermem felé. Nekem ennyi elég volt ahhoz hogy elhatározzam magam a tettes felkutatására. Bementem a szobámba és lefeküdtem.
-Meredith megtennél nekem annyit hogy kideríted mi a lány neve?-Nem tudom miért de szeretném tudni. Hátha ez valamivel közelebb visz az elkövetőhöz. Jó lenne ha ebbe bevonhatnám Meredith, de nem tanácsos. Ezt jobb lesz ha csak én intézem legalább is egyenlőre. Utána majd meglátjuk.

A májműtéttel ha lehet ilyet mondani, akkor hamar végeztem. Hallottam Dr. Shane-t, amint műtétre keres valakit aki asszisztál, gondolkodás nélkül gyorsléptekkel odasiettem hozzá, és mondtam hogy vállalom. A műtét közben sok mindent tanultam. Különböző technikákat figyelhettem meg. Dr. Shane remekül magyarázott közben, de a keze egy másodpercre sem állt meg. Le a kalappal előtte.
A műtőből 3kor jöttünk ki. A műtétből kijövet a jó kedvem (tudom ez így most morbidul hangzik) hamar váltott az ellenkezőjére. Megígértem Jeremynek, hogy sietek. Remélem nem csinált hülyeséget türelmetlenségében. Kérdeztem Dr. Shane-t, hogy mi lesz a lánnyal és azt mondta, értem küld egy nővért, ne aggódjak. Megköszöntem és már futottam is Jeremyhez.
Mikor beértem a kórterembe Jeremy nekem háttal, az oldalán feküdt. Aludt volna?
- Jeremy? – szólítottam meg halkan. Ellenőriztem a kórlapját. A fájdalom csillapítókat megkapta, és kötést sem kellett cserélni. Tehát nem hősködött. Jól van ezt örömmel hallom.
- Oh, na hát szia. Bocsánat, hogy késtem, csak műtéten voltam. Nyugodj meg, nem a lányén. És nem maradtál le semmiről, Dr. Shane-el voltam. Értünk küld egy nővért mikor felébreszti, hogy ott tudjunk lenni. - nyugtatóan mosolyogtam rá. – Mesélj, hogy érzed magad? Szédülés, fejfájás, hányiger? Vagy bármi más?
Annyira látom, hogy Jeremy a háta közepére se kívánja, hogy ő most itt legyen. De nem tudtam mást tenni. Talán… igen ez biztos jó ötlet. Habár nem akarok idecsődíteni senkit hozzá. Inkább a kérdés mellett döntöttem. – Figyelj Jeremy. Tudod, hogy fogadhatsz látogatókat. Ha szeretnéd, telefonálhatok valakinek. Valamelyik barátodat? Vagy nem akarod, hogy Elena…? – nem fejeztem be a mondatot. Hirtelen eszem bejutott, hogy Elenának most elég nehéz lehetne itt türtőztetnie magát..itt ahol műtétek zajlanak, ahol az embereknek nyílt seb van a fején…például Jeremyén. Rendben, hogy már gyógyul, de azért még nincs teljesen rendben. Nem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát… És persze a fejembe mászott az az emlék, mikor Jeremy hozta be Elenát, és én…. a titkos fegyveremet használtam…

JEREMY AND MEREDITH

Semmi hősködés na ne. Jól van ha nem akkor nem. Elviselem ezt a börtön rácsos helyet. De legalább ma megtudhatok valamit arról a szerencsétlenül járt lányról. Talán ő maga is eltudja mesélni mi történt. Ki volt a támadója. Ha ez sikerül már csak meg kell találnom és végezni vele. De délig várni hol van az még? Addig mit csináljak? Olvasgassak? Vagy nézzem az ablakból a város nyugodnak tűnő látképét? Nem is tudom melyik tűnik izgalmasabbnak. Ne viselem jól a bezártságot. Ráadásul még Meredith is felbosszantottam. Ezek után biztos hogy dob a bent létemre még vagy két napot. Várjunk csak itt a mobilom. Talán felhívhatnék valakit. Basszus le van merülve. A töltő meg otthon van. Hisz ha futni indul az ember a telefon töltőt nem viszi magával az erdőbe. Ezen elnevettem magam. Elképzeltem ahogy telefontöltővel futkározok az ösvényen, ritka röhejes látvány lenne az biztos. Na mit is csináljak az elkövetkezendő néhány órában? Legszívesebben vámpírokat hajkurásznék vagy a videojátékomon játszanék. Esetleg még szóba jöhetne hogy Mattel kosarazzak. De az itteni választékból kell választanom. Rendben. Az olvasás mellett döntök. De milyen jó lenne ha nem csak ilyen orvosos cuccok lennének iderakva. Hoppá találta egy képregényt. Biztos valamelyik kisgyerek hagyta itt amikor ide volt bezárva. Még ez a supermanes képregény is érdekesebb volt mint a plafont bámulni egész délelőtt. Egyszer csak kopogtak. A reggeles nővér volt az, hozta a fájdalom csillapítóimat és egy pohár vizet mellé.
-Ezt vegye be és pihenjen.-Ezután el is ment. Nem mondható hogy bőbeszédű egy egyén az biztos. De tényleg álmosodni kezdtem. Fáradt vagyok. Az éjszaka nem aludtam túl sokat. Bevettem a gyógyszereket és lepihentem. Azt remélem hogy délkörül ébredek mert már nagyon unalmas ez a kórterem és nem vagyok egy türelmes várakozó típus. A fejem sajgott. A gyógyszerek még ilyenkor nem hatnak. Hiába vagyok álmos meg kell várnom amíg a fájdalom enyhül. Most már tudom milyen rossz azoknak akik fejsérülést szenvednek. Nem elég hogy idekerülnek még a fájdalom se múlik el egy hamar. Na de mindegy most már tényleg pihenek egy kicsit. Remélem a fejem hagy aludni legalább 2 órát.

- Értem. Akkor a nővérrel lesz egy-két szavam. – Jegyeztem meg gúnyosan. Direkt szóltam, hogy Jeremyre külön figyeljenek oda. Ennyit ér egy orvos szava.. Ez most bosszússá tett. Nem szeretem magam már kora reggel bosszúsan.
Leellenőriztem még egyszer a kötést. Jól tettem fel. A használt gézt és tapaszt kidobtam az ablak alatt lévő kukába. Kinézem rajta. Láttam amint Mystic Falls ébredezik. Van, aki kutyát sétáltat, van aki munkába siet, van aki csak a szokásos reggeli futását végzi. Egy percre elgondolkoztam, milyen lenne ez a város vámpírok, farkasok és minden más misztikumos lény létezése nélkül. Magamban felhorkantottam. Nem tudom elképzelni. Sajnos. Már a város létrejöttével léteztek…
Értékeltem amit Jeremy nagy nehezen kibökött, és már a derekam is beadtam volna, ha Jeremy nem szólal meg. De megtette, és evvel csak felhúzott.
- Jeremy! Erről ne is álmodj. Biztos hogy nem. És nincs rá szükséged! Ha az lenne, most nem beszélgetnénk itt. És különben is nem vagy életveszélyben, és nem előszeretettel használom… szóval nem. – bosszús voltam. Mért kért ilyet? Ennyire mehetnéke van… - Jeremy maradj ágyban, semmi hősködést meg ne próbálj mert csak tovább tartalak itt. –parancsoltam rá. – Én csak neked akarok jót. Ebédnél visszajövök és… - a mondandómat kopogás zavarta meg. Kopognak? Ez fura általában egyből benyitnak. Megnéztem ki az, és egy nővér volt, hogy tájékoztasson, hogy a Jeremyvel érkező lányt Dr. Shane ebédnél felakarja ébreszteni a mesterséges kómából. Megköszöntem és mondtam, hogy ott leszek. Visszasétáltam Jeremy ágyához és leültem. - A lányt, akit behoztál ebédnél felébresztik. – kezdtem lágyan. – Abba belemegyek, hogy ott legyél és beszélhess is vele, de addig szigorúan fekvés. Most van pár dolgom, de ebédnél visszajövök, leellenőrizlek, és együtt átmegyünk hozzá. Az úgy jó lesz? – rá mosolyogtam. Felálltam és indultam a dolgomra. uh, még lesz egy májműtétem- jutott eszembe. Majd az ajtóban visszaszóltam neki. - Jeremy addig tényleg semmi hősködést!

JEREMY AND MEREDITH

-Egy nagyon picit fájt de lényegtelen. Amúgy az éjszakás nővér csak benézett és ment is.- Még jó hogy nem jött be mert lehet hogy épp nem is voltam a kórterembe. Még hogy ilyen sokáig itt legyek a nagy semmiért ez már kitolás. Nincs semmi bajom. Akkora meg pláne nincs hogy le ne mehessek a büfébe. Szerintem Meredith túl reagálja az egészet. De ismerem amit kimond azt úgy is gondolja. Bár csak valahogy megtudnám győzni arról hogy már elég jól vagyok ahhoz hogy elhagyjam a kórházat. Elvégre is a szédülés és a hányinger már elmúlt. De abban igaza van Meredithnek hogy vérző fejjel jobban teszem ha nem császkálok a vámpíroktól hemzsegő városkánkban. Hiába ez az új vadász erő attól még a vérem ugyan az. Jól van nyugton maradok. De csak holnapig. Ha utána se engednek ki akkor majd én magam intézkedek.
-Jól van Meredith igazad van. Nyugton maradok és kivárom amíg meggyógyulok.-Mekkora egy hazudozó vagyok istenem. De ezt meg kellett tennem. Ha Meredith azt hiszi hogy jó gyerekként itt fogok várni akkor én nyugodtan tervezgethetem közben a szökésemet. Nem maradhatok egy kórházban mikor nekem is lenne dolgom. Mondjuk a vámpírok ki írtása a városból. A jó hír az hogy a sérült lány már jól van. Tehát nekem már nincs itt tovább maradásom. Ki kell derítenem hogy ki támadta meg. Ez viszont innen a kórteremből igen nehéz lesz. Nembaj az az egy két nap míg maradok nem fog számítani. Az elkövető valószínűleg még itt van hisz melyik vámpír ne szeretne egy ilyen elcseszett városban maradni. Itt az egész lakosság háromnegyede valami más. Valami természetfeletti. A vámpírunknak még itt kell lennie és én megfogom találni. Talán ha megkérném Mereditht hogy vámpírvérrel kezeljen akkor akár már ma is távozhatnék. Igen ezt fogom tenni.
-Meredith lehetséges lenne hogy vámpírvért adj? Szükségem lenne rá. -Bár van egy rossz sejtésem. Szerintem ehhez a megoldáshoz nem vagyok életveszélyben. Egyszer csak a gondolataimat kopogás zavarta meg. Valaki netalán hozzám jött? Vagy a sérült lány kezelő orvosa az? A másodiknak jobban örülnék.

Makacskodott. Hát persze. Akárcsak Elena. És önzetlen. Egyből a lány érdekelte. Erre csak elmosolyodtam, és míg megigazítottam a párnáját válaszoltam.
- Voltam bent nála. Az éjszakát bajmentesen átaludta. De még korán van. Dr. Shane a kezelő orvosa, nem sokára megérkezik. Majd ő megerősíti, hogy van a lány. – mosolyodtam el újra. Leültem az ágya szélére, és neki láttam kicserélni a kötést. Nem siettem el. Szépen lassan dolgoztam. Először is leszedtem a használtat, kis gombócba összegyűrtem és az ölembe raktam.
- Jeremy, tegnap hoztak be, és elájultál a folyosó kellős közepén. Ha rajtam múlik még holnap is itt maradsz. Sőt!– hallatni akartam hangomban a komolyságot, hogy Jeremy igen is vegye komolyan, hogy elájult. Evvel nem lehet viccelődni. Főleg hogy ha úgy vesszük a fején van egy kis vágás. – És különben is. Így akarsz te az utcán mászkálni? Vérzőfejjel? A vámpírok céltáblája akarsz lenni? Ennyi erővel egy táblával is járhatnál, amin az áll „ nyílt seb van a fejemen, tessék csak tessék… – gúnyosan nevetni kezdtem, és elfancsalodott a szám. Jeremy ezt még te sem akarhatod!
Folytattam közben a kötéscserét. Bebetadinoztam egy gézdarabot, és óvatosan végig húztam a seben. Máris szebb volt. Nem néztem Jeremy arcát, de tudtam, hogy azért csíp. – Ha csíp, akkor jó, mert gyógyul. – mondtam kedvesen. A betadinos gézt is összegömbölyítettem és az ölembe raktam. Mielőtt a tiszta gézt rá raktam volna a fejére, megnéztem a sebet. Nem volt gennyes. Jól van ennek örülök. – Mond Jeremy, az éjszakás nővér lefekvés előtt nem cserélte ki a kötést? – kérdeztem meg azt, ami már a legelső észrevételem óta bökte a csőrömet. A gézt felhelyeztem és egy jó nagy tapaszt is ráraktam. A szélét kicsit erősebben nyomtam meg, mire Jeremy felszisszent. – Elnézést.
- Miért szeretnél te lemenni a büfébe? –kérdeztem kíváncsian. De persze tudtam a választ. Ki akar mozdulni. Unja már a fekvést és ezt megértem. De a büfé azért még messze van. – Megengedem, hogy ki kelj az ágyadból, és egy nővér segítségével a folyosón is járhatsz. De a büfébe nem szívesen engedlek le. – mondtam kicsit bűnbánóan. De nem akartam, hogy újra elájuljon. Rendben, hogy nincs semmi baja, de nem akartam kockáztatni. Aztán Jeremy szemében megláttam, hogy nagyon nem tetszik neki amit mondtam, és el is szomorodott, még ha nem is mutatta. Majd rászántam magam. – Az éjszaka, és azóta, hogy én bejöttem ide, fájt a fejed, vagy a sebed körül egy picit is?

JEREMY AND MEREDITH

-Jó reggelt! Semmi gond már amúgy is kelni szerettem volna. Hogy van a lány?-Nem szerettem volna Meredithnek elmondani a tegnap esti kalandomat. Ha megtudná akkor elég dühös lenne rám az biztos. Különösképpen az aggaszt hogy még mindig ebbe a kórterembe vagyok bezárva és így semmit nem tehetek az ügy lebonyolításának érdekében. Meg mit ér az hogy vadász vagyok ha egy kis fejsérülés miatt is a kórházban kötök ki. De legalább tegnap nem kapott el az a két melák biztonsági őr. Vajon meddig leszek még a kórház vendége? Már nem bírom sokáig ezt a tehetetlenséget.
-Meredith mikor engednek már ki? Hisz teljesen jól vagyok, nem?-Az igaz hogy a fejfájásom néha elviselhetetlen meg olykor még szédülök, de amiről Meredith nem tud az nem is fáj neki. Nagyon reméltem hogy senki nem fog meglátogatni mert akkor mindent töviről hegyire el kellene mesélnem. Még nagyon korán volt ahhoz hogy meglátogassam a lányt. A délután meg még nagyon messze van. Halálra fogom magam unni. Viszont ha eszembe jut a tegnap este akkor mosolyognom kell. Olyan egyszerűen kicseleztem mindenkit hogy még én is csodálkozom rajta. Bár volt néhány húzós pillanat. De ezen kívül jól sikerült az akció. Kíváncsi vagyok hogy Meredith kienged-e a büfébe, mert már nagyon éhes vagyok. És így egy füst alatt benézhetek a lányhoz is.
-Meredith, gond lenne ha lemennék a büfébe?- Tudtam ha Meredith rájön mire készülök egyből lefújja az engedélyt. Így próbáltam a legmeggyőzőbb felemet mutatni. Remélem nem veszi észre hogy a fő célom az nem a büfé. Most ebben a pillanatban nem a legférfiasabb a kijelentésem, de a kötés csere igenis fájt. De nem mutatom a fájdalmat mert akkor biztos tovább bent tartanak mint szeretném. Egy egyszerű lecsúszás is így megvisel mi lesz ha egy vámpír támad meg, helyben meghalok vagy mi? Elég szánalmasnak éreztem magam mert az is voltam. Egyedül az izgatott hogy kijussak innen valahogy és elmenjek a kórteremig anélkül hogy valaki azt mondaná mit keresek az intenzív osztályon. Csak kérem Meredith igent mondjon a kimenőre.

- Az erdőben?! – hümmögtem.. végülis kitalálhattam volna. Az biztos, hogy vámpír tette, illetve nagy a valószínűsége. Az biztos, hogy okosabbak akkor leszünk, hogyha a lány felébred. – Gondolom, már akkor eszméletlen volt. Amikor felébred, remélem azért emlékszik valamire. Jó lenne tudni, hogy csak egy vándorló-val találkozott, vagy a támadónak szándékában áll még több kárt okozni. – Mért nem tudnak a vámpírok állatvérrel táplálkozni? - bosszankodtam. Elköszöntem Jeremytől és az irodámban befejeztem pár adminisztrációt, majd elcsíptem Mrs. Brown, és tőle is elbúcsúztam. Biztosítottam, amint bármilyen furcsát érezz jöjjön be.
Este az irodámban ragadtam. Úgy volt hazamegyek, de 11kor végeztem az adminisztrációval, annak meg nem volt értelme, hogy hazamenjek, hogy a reggeli, azaz 6órási vizitre visszajöjjek. Lefeküdtem a vizsgáló asztalra és el is nyomott az álom. Az álmom mondhatni csodálatos volt. Rájöttünk ki volt a tettes, és a lány is felépült.
Háromnegyed 6kor ébresztett is az órám. A mosdóban a tartalék fogkefémmel fogat mostam, megfésülködtem és el is indultam. Megnézem egy 8éves kislányt, akinek gipszelve volt a lába, egy idősbácsit, akit epekővel hoztak be, majd megnéztem a lányt is akit Jeremy hozott be. Az éjszakát mindenféle gondok nélkül átvészelte. Ez jó jel. A pulzusa is normális volt. Majd délután beugrunk Jeremyvel meglátogatni. Legalább a nevét tudnánk. Jeremy még aludt mikor bementem hozzá. Megnéztem az ágyán lévő kórlapot, ő is zavarmentesen átaludta az éjszakát. Pulzusa, rendben, vérnyomása is. Légzése egyenletes. Ezt mind rögzítettem a kórlapjába is. Az infúzióját kicseréltem, és töltöttem neki egy pohár vizet, és egy szem fájdalom csillapítóval az éjjeli szekrényre tettem. Feloltottam a kislámpát és láttam, hogy átvérzett kicsit a kötés a homlokánál. az éjszakás nővér nem cserélte ki? Hoztam tapaszt, gészt, és fertőtlenítőt. Mire visszaértem Jeremy ébredezett. - Jó reggelt, nem akartalak felébreszteni, csak kicserélem a kötést a fejeden. – mosolyogtam rá. - Aludj csak nyugodtan tovább. Még korán van.

JEREMY AND MEREDITH

Megköszöntem Meredithnek hogy segít. Azt kérdezte hol találtam a lányt.
-Az erdőben volt egy lejtős részen egy bokor előtt feküdt. Segíteni akartam neki ezért estem be én is oda.-Válaszoltam. Ennél már többre én se nagyon emlékeztem. Már nagyon vártam a holnapot. Örültem neki hogy a lány már nincs életveszélyben. Este mikor már teljesen egyedül voltam úgy döntöttem nem várom meg a holnapot. Nekem most kell látnom a lányt. Tudom hogy Meredith orvos és hogy a vámpírvérrel megtudja gyógyítani. De mégis én lennék a vadász. Ha én nem más se tudja jobban megoldani ezt a helyzetet. Felkeltem és kiosontam a szobámból. Látszatra úgy tűnt a kórházi folyosó teljesen üres. De semmit se bízhattam a véletlenre. Ha rajta kapnak hogy nem vagyok a kórtermemben végem van. Lassan elindultam a folyosó nővérpultja felé. Szerencsémre egy nővér sem volt a helyén. Befordultam a mosdók felé. Ott hallottam hangokat. A két biztonsági őr pont felém tartott. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen. Eddig minden simán ment. Most se szúrhatom el. Visszamentem a nővérpulthoz és elbújtam mögé. A biztonsági őrök eltávolodtak tőlem. Nagy levegőt vettem és folytattam az utam. A kórterem számát nem tudtam. Ezért alaposan körül kellett néznem. Az intenzív osztállyal kezdtem. Bingó meg is van. A lány ott feküdt infúziókra kötve. Úgy látszott több sérülése volt mint ahogy én emlékeztem. A karja is és a nyaka is be volt kötve gézzel. Látszott hogy nyugodtan alszik. Ez megnyugtatott. Úgy döntöttem visszamegyek a szobámba. Elvégre is már láttam és a helyzethez képest jól van. Bár a visszavezető út se volt veszélytelen. Viszont most nem futottam bele a két melák biztonsági őrbe. A nővérek egy csapata előttem vonult el. Éppen hogy megúsztam. Végre elértem a kórtermem és bementem. Senki se vett észre. Lefeküdtem az ágyba és megpróbáltam elaludni.

Ültem, vártam, közben megvizsgáltam. Minden rendben van. Kezemben vettem a kórlapját, és megnéztem, átolvastam, és hozzáírtam a szükséges dolgokat. Nem telt el félóra Jeremy újra felébredt. Egyből odaültem az ágya széléhez. Jeremy megint a lányról kérdezett. Nem tudom ismeri-e, vagy hogy hol találta, és még a lány állapotáról sem tudok mert műtik. Az biztos, hogy jó kezekben van most már, de többet én sem nagyon tudok. Épp nyitásra emeltem a számat, mikor a nővér bejött és szólt, hogy vége az operációnak. Végre. Végre megtudom mi a helyzet. Rámosolyodtam Jeremyre intettem neki, hogy pillanat és megálltam az ajtóban, a nővérrel szemben. Jeremy telefonja időközben megszólalt, szóval kimentem, de az ajtót résznyire nyitva hagytam. A nővértől kérdeztem tud e valamit, és elmondta, hogy belső vérzése volt a lánynak, és nagyon sok vért veszített, sokkal többet, mint kellett volna neki. Már eleve úgy hozták be, hogy eszméletlen volt. Csoda hogy túlélte a műtétet. Döbbenten hallgattam. Mi történhetett avval a lánnyal? Ki tette ezt vele? A nővér azt is elárulta, hogy az intenzívre vitték, és hogy más minden rendben van. A sebeket kivéve. Tettet mosolyra húztam a számat és megköszöntem neki. Szemem sarkából láttam Dr. Shane-t és gyors megerősítésre odasiettem hozzá. Alátámasztotta azt, amit az előbb a nővér mondott nekem. Megmutatta, hogy fekszik a lány. Hamar lerázott,hogy telefonálni tudjon, hogy megtudja legalább a nevét a betegnek. Mikor visszaültem Jeremy ágya szélére az egyik újságot olvasta. Nem voltam benne biztos, hogy tényleg olvassa, vagy csak úgy csinál, de ez nem is érdekelt most annyira. Mielőtt bármit is elmondtam volna neki, megkérdeztem, hogy nem e hívjak fel valakit, hogy bejöjjön hozzá. Elenát, vagy valamelyik barátját?! Majd belekezdtem. – Figyelj Jeremy megkerestem a lányt akit mondtál, és most már túl van az életveszélyen. Igazad volt avval kapcsolatban mi történt vele. – elég morbid látvány lehetett Jeremynek mikor megtalálta. Le a kalappal előtte, hogy behozta. – Hol találtad ezt a lányt?
Bólogattam, és megnyugtattam, hogy természetes hogy szólok neki ha van valami a lánnyal kapcsolatban. Most még nem engedélyeztem neki, de holnap én magam kísérem el Jeremy-t a lány kortermébe, mert engem is érdekel.

JEREMY AND MEREDITH

Ismét felébredtem. Meredith ott ült az ágyam szélén. Gondolom arra várt hogy felébredjek. Amint végre teljesen fent voltam újra megkérdeztem hogy mi történt a lánnyal. A saját gondjaim nem érdekeltek annyira mint annak a lánynak a sérülései. Elvégre is én találtam meg, még szép hogy érdekel mi történt vele. Éreztem hogy a fejem már nem lüktet annyira mint az első ébredésemnél. Fel akartam kelni, de bejött egy nővér és Meredithhez intézte szavait. Azt mondta hogy a 4-es műtőben véget ért az operáció. Milyen operáció? Csak nem a lányt kellett megműteni? Ennyire megsérült volna? nem is tudtam másra gondolni csak arra hogy az a szerencsétlen lány miket élhetett át. A telefonom csörgését is csak nagy nehezen hallottam meg. Felvettem. A vonal túlsó oldalán Elena volt. Kérdezte hol vagyok. Mondtam neki hogy ne aggódjon a kórházban vagyok, de semmi komoly bajom nem esett. Persze ő egyből be akart jönni a kórházba. nagy nehezen letudtam róla beszélni. Most nem hiányzott hogy itt aggódjon értem mikor semmi komoly bajom sincs. Már majdnem felkeltem az ágyból mikor egy nővér visszaparancsolt. Megigazította a takaróm és indulni készült. Hiába mondtam neki hogy a lányhoz kell mennem akivel érkeztem, mintha meg se hallotta volna. Reménykedő pillantásokat vetettem Meredithre, de be kellett látnom hogy minden hiába. Belenyugodtam. Lefeküdtem és egy újságot ami az ágyam melletti éjjeliszekrényen volt elvettem és olvasgatni kezdtem. Egyáltalán nem érdekelt a tartalma. Megvártam míg az a nővér kiment és Meredithhez fordultam.
-Kérlek szólj ha a lány állapota javult. Szeretném majd meglátogatni.- mondtam majd ismét azt az unalmas újságot kezdtem el lapozgatni. Tudtam hogyha valaki segíteni tud azon a lányon akkor az Meredith lesz.