- Hazel. - mutatkoztam be, elfojtva egy mosolyt. Ha már az elkövetkezendő pár percet egymás társaságában fogjuk eltölteni, akkor az a legkevesebb, hogy tudja, hogy hívnak. Majd ez a név fogja kísérteni őt esténként. Ez a név..Hazel.. akinek oly' édes vére van.
Közeledésemet egyáltalán nem vette jó névként. Habár én egy sima játéknak szántam volna az egészet, de számára ez már túlságosan sok volt. Pont a szende szüzet nem néztem volna ki belőle, dacomra nem az én emberem volt.
Megkaptam az italomat, és megköszöntem, s hosszú ujjaimat végighúztam a helyesebbik karján. Igen.. mindig lecsapok a jó képű férfiakra, és őket pedig kisajátítom. Farkas ösztönök.. A saját falkám vezére vagyok, saját szabályokkal.
Egyet kortyoltam belőle, és a másik pasas furcsa tekintetére kaptam fel a fejemet. Leraktam az italomat a pultra és ámulattal figyeltem, ahogy ő nézi Chantelle-t. Még sosem láttam így élesben az igézést. Csüngött minden egyes szaván, úgy bámulta őt, mintha a világon egyedül Ő létezne.
- Nem vagy semmi. Itt mindenki előtt.. - kuncogtam, és egy nagyobb kortyot vettem az italomból. Kiszemelte a férfimat, és most olyasvalamit kért tőle, amitől majd' leesett az állam. - Elment az eszed? - sziszegtem, és kitágult szemeimet egyenesen rá meresztettem. Ez egy őrült, egy idegbeteg ez a nőszemély. És megtette. Nos, ezzel se fogok ma kavarni, pedig már elképzeltem, milyen lenne az ágyban, vagy a fürdőszobában, ha gyors egymásnak esnénk.. Lehet, hogy vagy két évtizeddel idősebb volt nálam, na de megöltem a nevelőapámat. Azért némi apakomplexusság belefér, ugye?
Figyeltem, ahogy az arany folyadék lassan vörössé válik. Rajtunk senki se kapta fel a fejét a nem mindennapos mutatványra, és ebben csak reménykedni tudtam.. - Nem lett volna egyszerűbb elvinned egy sötét folyosóra és ott lecsapolnod? - amint kimondtam máris megbántam. Sokkal több dologban hasonlítottunk, mint hittem. Ez számára a mulatság, mert bármikor lebukhat. Nem megy biztosra, hanem kockáztat. Jómagamra emlékeztet ez a nő.

Lélegezz mélyen, s engedd el füleid mellett sértő szavait.
Próbáltam magam nyugtatni. Csak próbáltam, de nem jártam sikerrel. A megvetés, amit iránta éreztem percről percre egyre csak fokozódott. Legszívesebben kikapartam volna szemeit, akár itt helyben is több ezer ember előtt. Csillapíthatatlan bosszúvágy lakozott bennem, mely csak akkor fog elmúlni, ha megkapom azt, amit akarok. Elégtételt.
Bármennyire is szarul esett, de be kellett vallanom, hogy igaza volt. Teljes mértékben ki voltam előtte szolgáltatva, csak teliholdkor tudnék felülkerekedni rajta, de a múltkor ezt alaposan elszúrtam.
Verbéna se volt nálam, mellyel le tudnám gyengíteni. Egyedül a szervezetembe volt, ami kapóra tud jönni, ha úgy dönt, hogy ismét belém akarja mélyeszteni agarait.
- Ó netalán szomjas vagy? Azt ne mond, hogy ennyire finom falat voltam és újra megkívántál. - kacsintottam rá, miközben a nyakláncommal babráltam. - Hozz neked a fene italt! - csattantam fel. Mégis ki a francnak hiszi magát? Önimádó féreg.
Gondolataimat két idősebb férfi szakította félbe, akik szemmel láthatóan minket bámultak, s rólunk beszéltek.
- Egy percre felejtsük el, hogy legszívesebben megölnénk a másikat. Megszerzem neked az italodat. - karoltam belé és szabad kezemet még a karjára tettem, nehogy kiszabaduljon. Bár, ha annyira azt akarja, akkor simán sikerülhet neki, hisz még  a hülye is tudja, hogy jóval nagyobb erő lakozik benne.
Elkezdtem feléjük vezetni a Hisztis Hercegnőt - hogy ez a név miért nem jutott hamarabb eszembe? - Mikor odaértünk megdicsérték a ruhánkat, s ragaszkodtak ahhoz, hogy meghívjanak minket egy italra.
- Számomra egy vodka narancs lesz, a Hercegnőnek pedig egy whisky. - közöltem mosolyogva és egy tincset a füle mögé söpörtem. Ettől a mozdulattól, majd' felrobbantak és a pultost szólongatták.
- Menj bele a játékba. És ki tudja talán a végén, még barátnők is lehetünk. - mondtam halál komolyan, majd elnevettem magam. Hogy tudhattam ilyet feltételezni?

A legutóbbi teliholdnál történt az eset. Mint mindig, elzarándokoltam az erdő legnéptelenebb részére, ahol senkinek se tudok ártani. De mégis megéreztem valakinek az illatát. És ezt az illatot véltem ismét felfedezni. Ő volt.. Majdnem életét vettem, mert egyből megéreztem rajta, hogy a világ legundorítóbb fajtáját erősíti. Pardon, második legundorítóbb. Első helyet mindenképp Klaus kis pincsikutyái foglalják el. Míg az én fogaim nem tudtak belemélyedni kreol színű bőrébe, addig az övéi igen. Baromi sok vért vesztettem aznap. Annyi szerencsém volt, hogy gyorsabban gyógyulok, mint egy átlagos halandó. Csak sajnos lassabban, mint egy vérszopó.
- Tudod.. simán befejezhetjük a múltkori alkalmat. - léptem egyet közelebb, már-már fenyegetve. - Az lenne aztán az igazi szórakozás számomra. - vigyorodtam el gúnyosan, és lenézően pillantottam rá. Szánalmas. Az egész fajtája az volt. Élősködők voltak mindnyájan!
- Nem kell nekem ahhoz telihold, hogy kinyírjalak. - közöltem vele kicsit halkabban, mert az előbbi kis mutatványomra nem csak ketten figyeltek fel. Már az egész nőszemély idegesített, és a végső mondata volt az utolsó csepp a pohárban. - Jobb, ha elmész innen. Ha csak nem akarod, hogy ez legyen nyomorult életed utolsó estéje. - húztam ki a hátamat, és egyáltalán nem lepett meg határozott jellemem. Mindig ilyen voltam. Ráadásul alkohol nélkül! Ha ittas állapotban lettem volna, már rég felképeltem volna. Sőt, nem is egyszer.

Egy egyszerű fehér pólót, hozzá feszes fekete farmernadrágot választottam eme jelentéktelen eseményre. Azt se tudom, hogy mi a francot keresek én itt, hisz messziről elkerülöm mindenféle iskolai létesítményeket.. De valamiért itt kötöttem ki, tele ékszerekkel, na meg egy gyönyörű új fekete magassarkúval, amit még nem sikerült teljesen betörnöm. Csodálatos este elé nézhetek..
Nem ismertem senkit, semmi közöm nem volt ehhez a nyárbúcsúztató bulihoz, de eljöttem. Ezek szerint muszáj kihasználnom ezt a lehetőséget, és mihamarabb elmentenem egy taxis számát. Nem leszek olyan állapotban - remélhetőleg -, hogy én haza kocsikázzak.
Egyből a bárpult felé vettem az irányt, a főiskolán már tomboltak az emberek, fényjátékok voltak mindenütt, emberek özönlöttek kifelé és befelé. Csak találok magamnak valakit.. Ha meg nem, akkor elcsenek egy üveg vodkát és magányosan megiszom az egyik sarokba bekuporodva. Ó. Ezt most sikerült elképzelnem.
Próbáltam minél jobban befúrni magamat a sorba, s mikor egy jobb lehetőség nyílt meg előttem egyből megindultam. Béna járásomnak köszönhetően telibe nekiütköztem egy nálam úgy egymagasságú lányba, és a teli pohara a földön kötött ki. A vadi új cipőmön. Ráadásul ez whisky volt. A drágábbik fajtából.
- Nézzél már előre, tesó! - fakadtam ki, és alkoholtól ragadó lábujjaimról felnéztem arra az illetőre, aki most fogja visszakönyörögni anyukája óvó méhét. Jobban teszi, ha spurizik.. Nem voltam ma jó kedvemben.
- Na ne. - ismertem fel az arcát, annak a bestiának, aki pár hónappal ezelőtt egy csúf kis sebet ejtett rajtam. - Te meg, hogy a francba kerültél ide?