Figyelem a lányt, most ahogy elnézem őt a pohárral a kezében, inkább egy elveszett lány, mint egy komoly nő, aki fegyvereket visel és vámpírokra vadászik. Bár, ma kis híján meghalt, az ő fajtáját, ez nyilván megviseli, számomra azonban ez nem újdonság, egyszer már meghaltam, és többször is volt alkalmam megtapasztalni, milyen, ha megölnek. Fiatalabb koromban számtalan alkalommal törték ki a nyakamat, hogy megregulázzanak. Valahogy nekem már ez nem számít, karó, golyó, kés, kard és egyéb is tett már bennem kárt, aminek a helye makulátlanul eltűnt, és hibátlan a bőröm, mint amilyen embernek is volt, csak két apró sebhelyem van egyik a talpamon, gyereknek üveg ment bele, amit végül az orvos vett ki és varrt össze. Egy másik igen apró sebhely, a jobb tenyeremen, mára alig látszik, csak egy fehér kis vonás, egy kés állt bele hajdanában, amikor verekedtem. De ennél többet nem viselek magamon, ha a vámpír létem sebei, nem így gyógyulnának, ahogy, az arcom sem lenne ilyen vonzó. Voltak nők, akik féltékenységből, üveget vágtak a képembe, ami megsebzett. Emberként, el lennék csúfítva elég erősen.
De elkalandoztam, az ő sebei nyom nélkül eltűntek a véremnek hála, ha a következő 24 órában nem öleti meg magát, nem lesz belőle vámpír, így akkor én se leszek érte felelősséggel, emiatt viszont addig is a közelében fogok maradni, akik rám vadásztak, azok még bosszút állhatnak rajta. Sajnos nem csak az a két kan járt vele, kell lennie, még kettőnek, minimum, nem hiszem, hogy csak ezzel a kettővel jött.
- vadász vagy, és nyomozó, a feladataid között ott van mások felkutatása is, tehát, meg kellene nekem találnod valakit. Adok támpontot és egy név listát, a nagy része még használható. – Magyarázom neki, mire is kell ő nekem. Kell, hogy legyen leszármazottam, és valami kósza pletyka el is jutott hozzám, ahogy a házban is pakoltam találtam erre utaló nyomokat, hogy nem csak az apámnak voltak fattyai. Hanem nekem is. Azok nem érdekelnek, akik más nevén születtek meg és úgy nevelték fel, mintha a lány a törvényes férjétől fogant volna meg, sokkal inkább érdekel az aki házasságon kívül született, egy fekete lánytól. A lányt magát kedveltem, nem véletlen osztottam meg vele az ágyamat még emberként, és ő se véletlen bújt be mellém, mikor el akart bújni az apám elől.
Elnyúlok a poharáért és elveszem tőle, ráfonom az ujjaim a pohárra, az övéi mellett, hozzáérve, majd elhúzom, hogy elengedje, de nem tette meg, helyette ellépett és letette az asztalra. A vére vonz, akarom, szívni, nyelni harapni, nyalni akarom a bőrét és a vérét. A testem még emlékszik, milyen volt csókolni, és az érzésre, ahogy körém fonta magát, és éreztem a vágyát, ahogy nem sokkal korábban is.
Beszélek hozzá, ő pedig az ajkait harapdálja, de ezzel csak felébreszti bennem az éhségeimet, a vére és a teste után, sosem szerettem kielégítetlen maradni, és a kis színjátékunk felébresztette bennem a vágyat.
Közelebb indulok hozzá, lassan, kimérten, úgy mozogva mint egy éjjeli ragadozó, mint egy vadászó nagymacska, megállok előtte, elkapom, pillanatok előtt és felteszem a korlátra, felültetem, kezeim a combjain, megtartom őt, hogy ne billenhessen ki az egyensúlyából, közelebb hajolok hozzá, miközben szétnyitom a combjait, és beállok közéjük, hogy a térdem a korlátanyagához érjen. Egészen közel hajolok hozzá, még annak ellenére, hogy tudom, akár pofon is vághat, de ettől lesz olyan izgalmas, hogy nem tudhatom pontosan mit is fog tenni.
- Fázol…- jegyzem meg neki, ahogy a tekintetem levándorol a melleire, gusztusosan, olyan harapnivalóan feszesek lettek, a bimbók szinte átfúrják a felső anyagát.
- Természetesen honorálnám a fáradozásaidat, úgy hiszem, ki tudunk egyezni egy összegben ami mind a kettőnknek megfelelő. – Beszélek hozzá, majd lassan visszaemelem rá a tekintetemet és belenézek a szemeibe. Közel vagyok még mindig hozzá, és nem eresztettem őt el.
- Ameddig a vérem ki nem ürül a szervezetedből a közeledben leszek, egyikünk sem akarja, hogy vámpírrá válj… Azok akik a klubban nekünk támadtak, nincsenek egyedül, nem lehetetlen, hogy még vannak a városban a kíséretéből és elkezdenek vadászni… rád vagy rám… - Osztom meg vele ezt az információt, amint kiürül belőle a vérem, onnantól magára hagyom, nem leszek már felelős érte. Meg tudja magát védeni, elég komoly felszerelése van és nekem úgy tűnt használni is tudja.

Állok a teraszon, a korlátnak támasztva a csípőm, egy szál Malborot harapok a fogaim közé, lassú, nyugodt mozdulattal rágyújtok és hátravetem a fejem, ahogy beszívom, majd kifújom a füstöt. A doboz és a gyújtóm, visszakerül a dzsekim zsebébe, én pedig az eget fürkészem, miközben hagyom, hogy átjárjon az éjszaka, és az érzékeim minden ingert felfogjanak, amik csak felém jönnek. Érzek mindent, a nő vágyát, még ott van a bőrömön, nem mostam le magamról annak nyomait, hogy mennyire is akart engem, emlékszem még az ízére és nem mondom, hogy nem kóstolnék belőle akár többet is, vére édes volt, megízesítette az a sok érzelem, amit elnyomott, harag és vágy, vágyakozás. Könnyen tekerhetném az ujjaim közé, hogy tegye, amit én akarok, már tudom, nem sokáig ellenkezne velem, az esze ellenem van ezt éreztem, de a teste, úgy kellek neki mint fuldoklónak egy korty levegő. Kihasználom vagy sem? Majd elválik, lássuk, mit akar ő tőlem, mi miatt invitált ide, amiért én jöttem az a biztosíték arra, hogy nem csörtetnek majd a nyomomba és nem akarnak kilőni. Bokám keresztbe rakom a másikon, a súlyom a korlát tarja meg, ahogy hallgatózom, egy pillanatra becsukom a szemeimet, élvezve a cigaretta, az éjszaka és egyéb más aromákat, hangokat. Tudom, mikor kel ki a kádból, hogyan dobog át dühödten a lakáson, erre már egy mosoly is a képemre kerül, miattam dühös, én dühítem őt ennyire, nocsak?! Beleszívok a cigarettámba, és lassan, lustán felnyitom a szemeimet, figyelem ahogyan a konyhában ténykedik, hogy tölt az italból, az üveget megismerem egészen jófajta, nem ez a márka a kedvencem, de ez is kitűnő minőségű.
Felvonom a szemöldökömet azon, hogy az italtól felköhög, nocsak, nem bírja.
- Ennyire rossz? – Kérdésem kétértelmű, egyszer az italra másszor, hogy él és a vérem által maradt életben, én csak megforgatom a poharamban lévő folyadékot, az illata, aromája kellemes, színe aranylik, ahogyan az elvárható. Az íze is olyan, amilyennek lennie kell, testes, csípős és aromás, lassan kortyolok bele, és kiélvezem az ízeket amiket kiérzek benne, égeti a torkom, végig még le nem érkezik, de ez az amit szeretek ebben az italban. Balomba fogom, amiben a cigarettám is pihen, nem titok, hogy bal kezes vagyok, bár mostanra, már a jobbom is ugyan olyan ügyesen használom. Volt időm megtanulni, de ettől még alapjaiba véve balkezes vagyok.
- A mihez volt jogom és mit kellett vagy nem kellette kérdéskört feleslegesen hozod fel. Haldokoltál, és nekem élve kellesz, ahogy az emberednek is. – Nézek bele a szemeibe, ahogy felé fordítom a fejemet, hiszen én a korlátnál maradtam, onnan nem mozdultam el csak fürkészve figyelem őt és minden egyes mozdulatát ízlelgetem a zavarát és a vágyát. Érzem min a kettőt.
Csak egy biccentéssel nyugtázom, hogy a barátja üzent neki, jól van és nem lesz már baja. Orvos kézre került, halandóéra, nem hiszem, hogy bármi baja lenne a későbbiek folyamán, akit Litta ölebei kergetni fognak az én leszek, már ha van még hű vámpír mellette, vagy csak az örökségén marakodnak. Gyanítom, az eltart egy darabig és nem fognak rám figyelmet fordítani, mivel teljesen felesleges lesz addigra.
- Gondolom, van is valami mondanivalód, ha már így meginvitáltál a teraszodra. Hallgatlak. – Nézek rá, miután ledöntöttem a poharam tartalmát, és elszívtam a cigarettám is, még egyszer utoljára beleszívtam, kiengedtem a füstöt és elnyomtam a csizmám talpán a szálat, vagyis ami maradt belőle.
A poharat leteszem az asztalra ami a teraszon található és megállok a hintaágy előtt, pusztán annyira közel, hogy amikor felém lendül, csak egy leheletnyi hely legyen közöttünk, ami megakadályozza abban, hogy hozzám érjen, pontosabban a farmer gyűrődéséhez. Hajam még nedves, ahogyan az övé is, de ebben a fülledt éjszakában hamarosan megszárad mind a kettőnkké. Néhány tincsem elszabadul és nedvesen kígyózik az arcom előtt, ahogyan lenézek rá.

Aljas voltam a nővel, csak addig használtam és arra ameddig kellett, még meg nem adta nekem amire fájt a fogam. A mi társadalmunkban is kell a befolyás a hatalom és a pénz, valamiből nekem is fenn kellett tartanom magamat. Litta pedig ostoba volt, elbűvölte egy csinos pofi, a jó modor és a sok bók. Igen, ha akarok, akkor nagyon udvarias is tudok lenni,kifinomult úriember, már ha az akarok lenni, de elég régóta nem vettem már elő ezt a tudást, az szinte az emberi oldalammal halt meg, csak néha húzom elő és porolom le, mikor csak ez tarthat életben, de már elég idős vagyok ahhoz, hogy jól boldoguljak a világban és van kellő tapasztalatom is. Most pedig itt állok a teteme felett, bosszút állt rajtam az árulásom és a kihasználásom miatt a legszánalmasabb, hogy ostobán még mindig szeretett, hallottam, ahogy ezt súgja, amikor a szíve már a kezemben volt, ezzel búcsúzott. Nem lesznek miatta álmatlan éjszakáim. Megölt volna engem és az embereket is, megölt volna bárkit, akiről tudja, hogy megfordultam benne. Túl féltékeny típus ahhoz, hogy szabadon lehetett volna hagyni, hiába láncolna magához, a féltékenység miatt irtotta volna a nőket, akik a közelemben voltak. Mystic Fallsban pedig van pár személy, aki nő is, és a barátom is, van akivel nem kerültem intim helyzetbe, de neki az nem számított volna. Akár ezzel is igazolhatnám a tettem, de egyszerűen nincs mit, ürességet érzek, így, hogy végig nézek a testen. Onnan tudom, hogy önmagam vagyok, hogy a két lány miatti bűntudatom megvan még. De az idő nem alkalmas az elmélkedésre, inkább cselekedni kell, különben a két vadász is az én számlámra kerül fel, és lesz bajom a vámpírok miatt is, itt hátul, hát ha még két vadász is kipurcan, akkor ráfaragok nem is kicsit. A nő combjai közé állok be, magamhoz vonom, a csuklóm kínálom, de nem fogadja el, marad egy másik megoldás, aljasabb, de ugyanakkor egészen más dolgokkal is összekapcsolható. Nyelvem az övével hadakozik, balom a tarkóján, nem engedem elhúzódni, még le nem nyelte a véremet, jobbom a derekán, ami elindul le a combjára, van pofám flörtölni vele.
Eltaszít, tenyerét a mellkasomra nyomja, taszít, nyomást fejt ki rám, el akar tolni, de egy pillanatig nem engedek neki, félrebiccentem a fejemet, de utána még is csak ellépek és hagyom, had intézze a dolgait, nekem is el kell innen takarítanom a vámpírokat, és a számlám már is mínuszba került, igazán remek. Még az emberek beszélnek, én megeresztek egy telefont.
- Takarítás kéne. Litta. Nem. Féltékeny. Volt. Ja. Most, hátul. Várlak! – Tőszavas beszélgetés, de nem is kellett több, sokba fog még nekem ez kerülni, de majd kialkudozom magamat ebből a helyzetből, a vadászra pillantok, ahogy elkezdem kigombolni az ingemet, a másik emberrel is kell valamit kezdeni, de ha nyakig véresen állítok be vele a kórházba, a hatóságokkal is lesz bajom, inkább leveszem, letörlöm azt, ami a véremen maradt, közben a tekintetem a nőn. Őt fürkészem, még el nem megy.
A következő percekben három dolog jön, egy tiszta inget veszek, egy üveg vízzel kicsit lemosom a képem és a hajam, utána a farmerom is kap egy kevés vizet, hogy elmossam rajta a vért, abból már nem kapok kölcsönbe tiszta darabot. Beszélek a cimborámmal, kiegyezünk az árban, ők takarítanak, én meg elviszem a mási vadászt, ez is az alkunk tárgya, legyen az én gondom, mivel miattam van ez az egész. A fickó még képes a saját lábán menni, hátsó kijáratot célzom be vele, nem szándékozok sokat tökölni, elviszem, a kórházba előtte kirakom, én oda nem teszem be a lábamat. Innentől oldja meg maga, nem vagyok szeretet szolgálat.
Egy órával később már a vadász teraszán állok, egy szál cigaretta parázslik a számban, beleszívók, felizzik, kiveszem a fogaim közül és kifújom a füstöt a fejem felé, egyelőre nem jeleztem, hogy már itt lennék, percek óta figyelem a házat, milyen kívülről, mennyi a szomszéd, és azt is, hogy ő odabent mit is csinál. Nekitámaszkodom a korlátnak és hallgatom az éjszaka neszezéseit, van mit átgondolnom, mielőtt újra szót váltok vele. Alkudozni jöttem, már van a kezemben valami ami javamra szolgálhat, megmentettem az életét a barátja kórházban van, ellátták mostanra és lábadozik, tehát, igazán elengedhetné a vérdíjat amit ő tűzött ki a fejemre, saját magának. A vérem adtam, legyen elég ennyi áldozat tőlem, a két lányért cserébe, és az, hogy holnap ilyen korra már nem leszek New Orleansban. Akit kerestem már nincs itt, magamra hagyott véglegesen, ennyit a családról, baromság az egész!