world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (64 fő) Vas. Aug. 14, 2022 11:44 pm-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Megosztás

Hálószoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyKedd Ápr. 22, 2014 12:51 am


Dominic & Deirdre


* 18+ *


Amint magamhoz térek az elsöprő hullám alól, végre megint elkezdem élvezni, hogy vele vagyok, és most először értékelem is. Különös, furcsa kapcsolat ez miköztünk, az egész a kíváncsiságommal kezdődött, és amikor két hete kiütve, szinte haldokolva feküdtem a betonon, nem hittem, hogy így végezzük. Nem akartam ilyen közel engedni magamhoz egyáltalán, soha, de már nem bánom. Most, hogy nem bánt, másként látom őt. Persze nem azt mondom, hogy ásó-kapa-karó-nagyharang meg minden, de már nem gondolom, hogy szívtelen érzéketlen vérszívó. Áldozata ő saját magának, a fajtájának és a vérszomjának.
Biztos vagyok benne, hogy ezerszer tapasztaltabb nálam, és olyasmiket is művelt már, amihez az én fantáziám is kevés. Nem értem miért, de buzog bennem a bizonyítási vágy, akarom, hogy a strigulák közül a jobbak közé tartozzak. Nagy lelkesedéssel vetem bele magam a játékba, élvezem, ahogy alattam kiszolgáltatottan fekszik. Vagy bízik bennem, vagy határtalan a magabiztossága. Vagy mindkettő. Mindenesetre tetszik, ahogy szemét behunyva hagy kibontakozni. Fokozza ezt az érthetetlen megfelelési kényszert a halk nyögése, újra elő akarom csalni belőle ezt a hangot. Nem kerüli el a figyelmem sem a kivillanó foga se az arca változásai, de nem zavartatom magam miatta. Elvégre nem mantrázhatom egyfolytában, hogy a verbéna megvéd, bíznom kell benne. Nem fog megharapni, most nem teheti velem. Az annyira aljas lenne, hogy nem is tudom mit csinálnék vele.
Érinteni és ízlelni akarom, előrehajolok, hogy megcsókoljam, de a magasságom közbe szól. Csak a mellkasát érem el, de ezúttal beérem ennyivel is. Félve, szinte reszketve érintem az ajkaimmal, majd egyre felbátorodva húzom végig a nyelvem rajta, épp amikor megállít. Annyira megdöbbenek, hogy azonnal befejezem amit csinálok, engedelmeskedek neki. Nem is olyan nehéz ez, mármint szót fogadni. Biztosan tudja mit miért tesz vagy kér.

Szeretném átölelni, magamhoz szorítani, de nem tehetem. Se most, se máskor, ezt jól tudom. El fogok felejteni mindent, holnap ilyenkor már újra szabad leszek, és azt sem fogom tudni, hogy egyáltalán létezik. Nem akarom elfelejteni. Igen, néhány órával azelőttig gyűlöltem, és karót akartam vágni a mellkasa közepébe, a szíve helyére, mert azt hittem egyáltalán nincs is neki. De most már más a helyzet, annyi mindent mutatott nekem, csupa olyan dolgot, ami gyönyörű és csodálatos és… leírhatatlan, szavakkal el sem mondható. Most is, ahogyan nevet, lágyan és fesztelenül, valamit megmozgat bennem.
Deirdre, eszedbe se jusson!
Inkább visszatérek az elfoglaltságomhoz, ami olyan nagy örömet okoz nekem és a jelek szerint neki is. Ahogy fokozok a tempón, érzem, hogy megfeszül bennem, így minden koncentrációm és erőm összeszedem, hogy megdolgoztassam az izmaim körülötte, fokozva a gyönyörét. Halkan felnyögök, érzem, hogy már nem bírja sokáig, de már én is közel járok a csúcshoz újra. Csak nézem őt, aztán meglepődni sincs időm, olyan gyorsan mozdul. A lendülettől huppanok a matracon, egy halk kis nyekkenés jön csak ki a torkomon. Próbálom nem hagyni, hogy eluralkodjon rajtam a félelem, és nincs is nehéz dolgom. Újra keményen és birtoklón vágódik belém, újra meg újra, engem pedig repít egyre magasabbra. Fölém hajol, de valami nem jó, valami megváltozott benne. De bennem is, már félni sincs erőm. Szemeim lecsukódnak, nem tudok tenni ellene semmit sem.

Egy pillanattal később már a fogait érzem a vállamba mélyedni, és bár most nem fáj, tudom, hogy később majd fog.
- Ne! - a hangom csak fojtott suttogás, a világ kering, fejtetőre állt. De nem enged, talán meg sem hall. Mindkét tenyerem a vállának feszül, de annyit sem érek ellene, mint szúnyog az oroszlán ellen. Könnyek tolulnak a szemembe, nem hiszem el, hogy megint ezt tette velem, ráadásul pont most.
- Te utolsó szemét, aljas… - épp csak belekezdtem a szidalmazásba, amikor az első könnycsepp is elindul az arcomon, megállíthatatlanul csorog végig, hogy aztán a hajamban tűnjön el. Dominic már nem hall, ernyedten fekszik rajtam. Soha még ilyen rettenetesen nem éreztem magam, ez a rengeteg érzelem egyszerre elnyel, és semmi máshoz nincs erőm, csak hüppögve sírni.
Bíztam benne, és ő olyan dolgokat mutatott, amiket még soha nem éltem át, azt hittem… teljesen mindegy, hogy mit hittem! Most itt rekedtem egy idegen lakásban, bezárva, totál meztelenül beszorulva egy bekómált vámpír alá. Ha ez nem lenne elég, minden mozdulat amikor megpróbálok kivergődni alóla egyszerre pokoli és gyönyör teli, mivel sikerült úgy kiütnie magát, hogy még bennem volt. Nehéz, sokkal nehezebb, mint amíg még ébren volt. Nyöszörögve kászálódok ki alóla, könnyeimet a takaró sarkába törlöm, de reménytelen a harc ellenük, potyognak kegyetlenül és fájón.
- Te szemét! - nem gondolkodok, tiszta erőből vágom arcon a vámpírt, remélem mikor magához tér, pokolian fog sajogni az arca. A takarót magam köré csavarom, és felkelek az ágyból. Sajgok, a szex utáni bizsergés még nem múlt el, és a vállamból is szivárog még a vérem. Szipogok egy nagyot, fogalmam sincs, hogy most mit tehetnék, hová menjek vagy mit csináljak. Csábító a lehetőség, hogy megöljem, főleg azért, mert újra megharapott épp akkor, amikor a lehető legsebezhetőbb voltam. Másfelől ahogy ott fekszik, tehetetlenül és a maga nemében gyönyörűen… nem tudom bántani. Nem tudom megtenni, képtelen lennék rá. Ahogy mozdulok, fájdalom nyilall a vállamba, nem hittem, hogy a harapás ennyire tud fájni. Körülnézek a szobában, a padlón a nadrágját keresem, aztán kiveszem a lakáskulcsot a zsebéből. Hát, legalább már bezárva nem vagyok. De így nem mehetek emberek közé, a szétfolyt smink és a vérző nyak nem kifejezetten bizalomgerjesztő.
A szoba ajtajában már Zokni vár lelkesen, gondolom elképzelése sem lehetett arról, hogy mit művelt a gazdája odabent. Nem engedem be, inkább behúzom magam mögött az ajtót.
- Most hagyd a gazdit. Pihen. – lehajolok hozzá, hogy megsimogassam, de ahogy nyúlok felé a fájdalom újra belém hasít, ezúttal nem csak a nyakamnál, hanem a hasamban is, mélyen bennem, sajgón emlékszik a testem a vámpírra. Rövid gondolkodás és keresgélés után bevetem magam a fürdőszobába. Egy jó zuhany csodákra képes, bár se a fizikai se a lelki sebeket nem gyógyíthatja be. A szekrény, amibe a kabátomat tettem az előszobában a ruhás zacskókat is megőrizte, gyorsan magamra kapok egy farmert és egy inget, ezek voltak a lehető legkényelmesebbek a délután vásároltak körül. Összeszedem minden holmim, aztán Zoknira is ráadom a pórázt. Amúgy sem ártana már megsétáltatni, így nem tiltakozik ellene túl sokat. Ahogy terveztem, mielőtt még az estét a vámpír ágyában töltöttem volna, fogom a kutyát és lelépek. Minden a tervek szerint. Újra elöntenek a könnyek, ahogy felmarkolom a szatyrokat, és becsúsztatom a kulcsot a zárba. Semmi sem úgy alakult ahogy kellett volna. Bárcsak tényleg elfelejtettem volna mindent ami köztünk történt.
- Gyere, megyünk sétálni! – nehezemre esik hazudni, még ha csak egy kis szőrpamacsról van is szó. Nem, nem sétálni megyünk, hanem megszökünk innen mindketten. Egy utolsó pillantást vetek még a lakásra mielőtt bezárnám az ajtót, aztán határozottan követem az állatot ki az épületből.
Words: 1095 ✔ Music: Forget it Note: folytatás a nappaliban  szív xd ✔ ©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyHétf. Ápr. 21, 2014 3:01 pm



To My Sweet Deirdre



+ 18 +
Nagyon is élvezetese nekem az, amit csinálok vele, igen is van benne nem kevés izgató dolog a számomra is, hogy szívesen adom ezt neki, és nem is egyszer. Ízlelem, és kényeztetem, egyfelől, hogy jó legyen neki, másfelől, hogy jóvátegyem a gorombaságom, harmadszorra hogy megbocsásson nekem a harapás miatt, és mert ez nekem is jó. Nem csak, mert felkészül rám, hogy kellően nedves lesz és tág, hanem mert élvezem, ahogy összerándul és sóhajtozik alattam, hogy megtehetek vele most bármit, hiszen a kezemben van vagy inkább a nyelvem hegyén a gyönyöre. A lány pedig sokszor úgy tesz, mintha nem is élt volna meg még ilyet, amit nem tartok kizártnak, abból a kevés információból, amit megosztott velem eddig a volt pasijáról. Ostoba egy fickó lehetett, ha ilyeneket tett a lánnyal, mikor Deirdre nem az a típus, akivel így kellene bánni. Van, aki kiérdemli, de ez a lány nem olyan. Finoman bánok vele, még úgy nem gondolom, hogy eleget kapott ebből, és meg nem mártom benne az ujjaim, hogy tudjam elég nedves és tág, hogy birtokba vehessem testét.
Miután végre benne vagyok és mozgok ki és be egy egészen új kemény ritmussal, beleharapok a bokájába, és érzem a hatást amit kiváltok belőle, de egy baj van, a harapás engem is ingerel, de nem azon a szinten ami itt és most történik, hanem inkább a ragadozó ösztön bújik ki belőlem, és jobb ha nem engedek ennek, különben megszívom, a vérében verbéna van és ha egyszer megharapom, nincs megállás, ami azt jelenti ki fogom ütni magamat, azt pedig nem kellene. Így inkább csak elfordítom a fejem a lábától, és másképp helyezkedek, hogy a kecses ívű lábai ne a nyakamban legyenek ingerlő közelségben. Vonásaim a hajam mögé rejtem, nem kell, hogy lássa a vámpírokra jellemző sötét szinte fekete szemek, vörössé váló fehérrész, és az erek is megjelennek az arcomon, ahogy megnyúlnak a szemfogaim is. Nem akarom feleslegesen megrémíteni. Így is eleget ijesztettem már rá, az első találkozásunk alkalmával és ma is már korábban is, a sexnek meg nem a félelemről kellene szólnia, nem arról, hogy fél tőlem, mert bánthatom, én ennek nem vagyok a híve, a leghaloványabban sem! Inkább figyelem őt, miközben dolgozom benne, nézem, ahogyan ő azt nézi, hogyan merülök el benne, hogyan kapcsolódik össze a kettőnk teste és csattanunk nedvesen egymáshoz, mivel a tempóm nem lusta és lassú, hanem heves és birtokló.
Lusta mosoly játszik a képemen ahogy az arcomon a két keze, hogy akar valamit, de a gyönyör magával rántja a feje hátrabicsaklik, és behunyja a szemeit, egy pillanatig, csak figyelek és mozgok benne, de azon kapom magam a fejem a nyakánál, és a bőrt nyalom végig, de időben elrántom a fejem, hogy ne harapjam meg őt, még józan tudtam maradni, de kérdés meddig leszek erre képes?

Átfordítom, legyen messzebb tőlem a nyaka, hanyatt fekszem, öt az ölembe ültetem, így látom, kívánatos alakját, lát engem, igaz nem tudom elrejteni az arcom előle, ha megint kiütköznek rá a vámpírvonások, de elég messze van, hogy ne ingereljen annyira a nyaka látványa. Látom rajta, hogy még szét van csúszva, így segítek neki, hogy megfelelően lovagolhass meg a csípőmet. Harapdálom a bőrét finoman, megnyalom a puha halmokat és már nem zavar benne a műanyag, amit megérzek újra és újra, ahogyan a számba veszem, és a bőrén húzom, végig a nyelvemet.
Hátradöntöm a fejemet lényegében a torkom szabad préda, de tudom, hogy nincs nála semmi amivel megsebezhetne, és a helyzet sem olyan, hogy ártani akarjon nekem, és ami azt illeti mind a kettőnknek jobb, ha a kezeimen támaszkodom, és nem a nyakát figyelem vagy a mozgását, csak csukott szemmel hátravetett fejjel, elnyílt ajkakkal élvezem amit csinál, szemfogaim hegyei kivillannak, ahogy élesen szívom be a levegőt, de uralkodok a kényszeren, hogy megharapjam őt. Lassú mély mozgására halkan nyögök egyet, mert iszonyatosan ingerel, nagyon jó amit csinál, ügyes lány hamar ráérzett arra mi is a jó neki és nekem. Van, hogy egy ilyen lassabb, de mélyebbre menő mozgás ingerlőbb int a gyors és szapora. Ebben a helyzetben pedig pont ez van érvényben.
- Ne…- most én kérem ezt tőle, amikor közelebb hajol hozzám és a nyelvét húzza végig a bőrömön, izgató nem mondom, hogy nem, viszont túl közel van hozzám, túl közel a nyaka, és nem kevés erőfeszítésembe kerül visszafogni magamat, inkább arra koncentrálok, ami az ölemben történik, és a lepedő anyagába marok bele az ujjaimmal.
Elfekszem, hogy minél messzebb legyek tőle, miközben ő újra mozogni kezd szavai viszont nevetésre ingerelnek, így még hanyatt vagyok a párnákon elnevetem magamat halkan, és addig sem a nyakát akarom megharapni. Régen nem találkoztam már ilyen lánnyal mint ő, aki így tud dumálni még az ágyban is, nagyom, hogy a kezem húzza magával, és mind a kettőt a csípőjére teszem. Hamarosan pedig, érzem, ahogy bennem is egyre nagyobb a vágy, hamarosa enyém a gyönyör és ahogy elmegyek, benne, felkelek, vámpír sebességgel fordítom át, veszem át a ritmust és folytatom amit ő elkezdett, még én is meglovagolom a gyönyör és ő is addig csapok le a nyakára. Az első kortytól még csak összerándulok, de az orgazmus hatása még él bennem, így csak mikor az csillapodott és lenyelem, a következő kettőt akkor üt ki a növény a vérében. Egy biztos, mielőtt kiütöttem volna magamat a vérével, tudom, hogy neki is jó volt élvezte a dolgot, és nem tettem tönkre a gyönyörét, nem a nyakát harapta meg így elvérezni sem fog, csak a nyaka és a válla találkozásánál inkább a váll részt. Azt hiszem, le kell görgessen majd magáról, mert a verbéna miatt eszméletlenné váltam egy időre. Az ösztönök és a vérszomjam győztek, csak épp egy dolgot nem vettek figyelembe, hogy most itt az ágyamban váltam teljesen kiszolgáltatottá Deirdre jóindulatának.


MUSIC:the wolf | WORDS: 932 | NOTE:  zacskó  Béna lett, ne haragudj!

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyKedd Ápr. 15, 2014 6:12 pm


Dominic & Deirdre


* 18+ *


Kegyetlen, olyan nagyon könyörtelen… hiába a gyönyör, meg ez az egész, a csodálatos és új érzések tömkelege. Egyre inkább pánikol az agyam, miközben a testem élvez. Félek, rettegek, hogy megkéri még ennek az árát, és én azt nem fogom tudni megfizetni. Elvégre ha kiürül belőlem a verbéna, megharaphat, és véremet veheti, akár annyit, hogy belehaljak. Legszívesebben ordítanék, hogy hagyja abba, tiltakoznék és ellenkeznék, de…
De olyan jó. Csak elégedett nyöszörgésre és fojtott sikkantásokra futja az erőmből, miközben élvezem amit csinál. Rendíthetetlenül kényeztet, már-már azt kell gondoljam, hogy ő is élvezi a dolgot. Pedig, a volt barátom elmondta nekem, hogy ebben neki semmi öröme nincs, ez értem van, ő speciel utálta az egészet. Nem is csinálta csak egyszer, és nem így, hűű, nagyon nem így! A matracba préselődök, nem azért, mert ő ott tartana, hanem saját gyönyöröm teszi ezt velem. Teljesen kimerít az érzés, már szuszogni is csak alig tudok. Szóval ez ilyen? Mármint… ilyennek kellene lennie mindig? Mert akkor engem mocskosul átvertek az elmúlt hat évben. Amit eddig éreztem, az a közelében sem volt az orgazmusnak, sőt. Tulajdonképpen amiről én azt hittem, hogy annál jobb már nem is lehet, az épp hogy csak a kezdete volt a dolgoknak.
Zavartságom és szétszóródott gondolataim miatt eleinte nem tudok se ellenkezni se közreműködni, amikor Dominic belém hatol. Kell néhány perc, míg összeszedem magam, és már tudatosan csinálom a dolgom. Látom rajta, hogy várt már erre, persze hogy várt, nekik ez az élvezet, így jó. Mindkét lábam a nyakában változást hoz, újabb nyöszörgést csal belőlem elő. Ilyen jó még soha nem volt, ennek még a közelében sem volt, de tényleg. Élvezem, hogy végre belőle is hangot csaltam elő, a nyögése egy kis elégtételt ad nekem. Meglep, amikor a bokámba harap, igaz, nem a fájdalom miatt. Végigfut a bizsergés attól a ponttól, ahol a fogai érintik a bőröm, fel, egészen felfelé, végig a lábszáramon, a combomon át, addig a pontig, amit éppen belülről ingerel. Elkerekedett szemekkel és csodálkozó arccal meredek rá, mert fogalmam sem volt, hogy a bokám és a belsőm ilyen összeköttetésben vannak. Ő nyilván ismeri ezt a trükköt, ezért is alkalmazta nagy sikerrel rajtam. Pofátlanság lenne arra kérni, hogy csinálja újra, ha egyszer elfordította a fejét? Igen, az lenne… kár.
Arca, az, hogy az éhsége kiült a vonásaira némiképp megrémiszt, persze, hogy ezt már szóvá teszem. Kinek hiányzik, hogy megint elkezdjen harapdálni mint a múltkor? De aztán már nincs időm se erőm tovább gondolkodni, érzékszerveim tombolnak. Csak sóhajtozok, és nyöszörgök, vállába mélyednek az ujjaim, egyre erősebben. Soha nem éreztem még így, ennyire sürgető vágyat. Bár a tempója egyáltalán nem lassú, mégis elé sietek a lökéseknek. Lehajtom a fejem, mert megöl a kíváncsiság. Csak nézem, ahogy ki-be jár bennem, és csodálat kúszik a tekintetembe. Azt hiszem ennél izgatóbb látványban még sosem volt részem.
És akkor elszabadul az érzés, elhatalmasodik fölöttem, száguldok, repülök, leírhatatlan minden. Nem tudom miért, de úgy érzem tudtára kell adnom, hogy mennyire jó most nekem. Kezeim felsiklanak, a nyakán át az arcáig, mindkét tenyerem rátapasztom, és a szemébe nézek. Akarom, hogy lássa mit tesz velem, mekkora örömöt okoz. Aztán a tervem csődöt mond, hatalmas nyögés kíséretében hunyom be a szemem. Az orgazmus jön, maga alá temet és megbénít. Ez mennyei, és tényleg úgy érzem, még egy hajszállal jobb, és belehalok. A szívem majd' kiugrik a helyéről, a lélegzetem is elakad. Megfeszülök körülötte, szinte húzom magamba, de érzem, hogy neki még odébb van a kielégülés.

Még magamhoz sem tértem, amikor átfordít, kába vagyok, örülök ha tudom melyik bolygón vagyok. Ez a Szaturnusz, nem?! De az is lehet, hogy épp a sztratoszférában keringek, ki tudja? Próbálom nyitva tartani a szemem, de minduntalan lecsukódna, szükségem lenne egy kis időre, hogy összeszedjem magam, de az az, ami most nincs. Ahogy kihúzódott belőlem, azt hiszem felnyögtem, de nem emlékszem biztosan. Sajgok utána, akarom, hogy megint bennem legyen, és ennyire nagyon kitöltsön. Isteni volt ez a teltség érzés, vágyok rá, hogy újra átélhessem. A mellkasára támaszkodok, próbálom összeszedni magam. Érzem, hogy még folytatni akarja, ahogy én is, ezért lassan az ölébe ülök. Újra kitölt, ez az új pozíció olyan új érzéseket ad, hogy ismét felnyögök. Enyém a lehetőség ahogy mondja, és élni is fogok vele. Átveszem a ritmust, amit diktál, aztán még egy kicsit gyorsítok is rajta. Tetszik nekem, ahogy alattam fekszik, elterül a párnákon. Ajka és fogai a mellemen izgatóak, de a látványa sokkal inkább az. Nem értem, miért hergeli saját magát, lehet, hogy ez ilyen vámpírszokás, ez a harapási kényszer. Szegénykém, nem lehet könnyű neki most, hogy nem haraphat meg.
Nem kerülte el a figyelmem, hogy az előbb kérte, hogy engedjem ki a hangom, szerintem plusz öröm neki, ha hallja, hogy nekem jó. Na, akkor ezúttal ebből nem eszik. Mosolyt csal ajkaimra a gondolat, óh igen, ő mondta, hogy enyém a lehetőség. Irányítani akarok, életemben először én akarom kézben tartani a dolgokat. Élvezem én is, nagyon is tetszik amit csinálunk, és hála égnek az előbbi érzés után már kitisztult a fejem, kész vagyok rá, hogy újra eljussak a csúcsra, de ezúttal magammal akarom vinni őt is. Előre dőlök, a köztünk lévő magasság különbségnek köszönhetően nem tudom megcsókolni, csak akkor, ha kiesek a ritmusból, és nem jut bennem olyan mélyre, szóval bármennyire is vágyok a csókjára, nem vállalom a kockázatot. Helyette inkább lassítok, így minden alkalommal még mélyebbre ér bennem, én pedig minden izmomat megdolgoztatom belül. Megfeszülök majd ellazulok körülötte, újra meg újra, miközben végigsimítom a kezeim a mellkasán. Szép, izmos, tetszik nekem, nagyon is tetszik. Egész nap el tudnám nézni, és remélem lesz is rá ma alkalmam. Nyelvem hegyével nedves kis csíkot húzok, miközben csókjaimmal borítom be ahol csak érem. Aztán felpillantok rá, és újabb mosolyra ingerel a látványa.
- Elég a nyugdíjas tempóból, ugye, te ragadozó? – orrom az övéhez érintem egy pillanatra, aztán felemelkedek, és határozottan megragadom az egyik kezét, kapaszkodok belé. – Gyerünk, folytassuk! – súgom, és újra felveszem azt a ritmust, amit az elején. Eleget pihentem, össze is szedtem már magam eléggé ahhoz, hogy folytatni tudjam amit elkezdtünk. Kimerítő egy pasi, de tetszik nekem, és az is, ahogy néz rám a párnák közül.
Csakhogy az iménti kis játékom közben annyira lázba jöttem úgy, hogy észre sem vettem, hogy már minden egyes mozdulat és milliméter amit megtesz bennem maga a gyönyörűség. Előbb sóhajtok, majd az ajkamba harapok, de nem esek ki a ritmusból. Újra haladok, mászom meg a meredek hegyoldalt, és már kezd is elönteni az érzés. Lenézek rá, láthatja rajtam, kipirult arcomon és mosolyomon, hogy mennyire élvezem, és milyen közel járok már a csúcshoz. Mohó, éhes tekintettel nézem, miközben újra megtámaszkodok a mellkasán, hogy fokozhassak a tempón. Ezúttal nem engedem, hogy nélküle menjek el, ha kell képes leszek megállni, de ez alkalommal akkor is azt akarom, hogy velem tartson.
Words: 1105 ✔ Music: You My Predator... Note: nááá©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyVas. Ápr. 13, 2014 2:30 pm



Sweet Deirdre & Dominic



+ 18 +

A lakás funkcionális, nem rendeztem be, nincs miért. Sehol sem érzem magamat otthon, mióta elhagytam a szülői házat csak vándorolok, nem tartozom sehova és senkihez sem is, magányos vagyok, és egyedül tengődöm. A lakás nekem csak arra kell, hogy meghúzhassam magam, aludhassak és egyéb kisebb nagyobb dolgokra, az enyém, de nem érzem annak. Azt hiszem, én soha sehol nem fogom otthon érezni magamat. Bár nem is keresem az otthon lehetőségét, az örök élet miatt folytonos vándorlásra vagyok ítélve, nem maradhatok egy helyen hosszú ideig, feltűnne az embereknek, hogy nem öregszem, akkor minek próbáljak otthont teremteni, ha úgy is elmegyek onnan? Steril és fehér a lakás, ahogy az előző tulaj berendezte, nekem nem kell ennél több, bőven elég ez is nekem, és alig használok belőle valamit is. Kedvenc könyveim, rég tönkrementek már a régi házban, ma már pedig nem gyűjtök semmi ilyet, mert azokat is csak magam mögött kell, hagyjam. Bár még is egy két kopott darab pihen a lakásban elszórva, amit a Leighton házból ástam elő. Néhány könyv, amiket kedveltem. Bár egy két friss Jack London is van elhagyva, egyik a fürdőben pihen.
Nem vagyok kicsi, de nem én kértem, ezt el lehet hinni, viszont panasz még nem volt rám, tökéletesen tudom, hogy kell előkészíteni magamnak a terepet, hogy ne okozzak fájdalmat, mert hát vannak méreteim, és vannak nők, akik nehezen veszik, a dolgot. Mondjuk nemesem kétségbe egy kicsit sem, megoldom, hogy ne legyen ezzel gond, és a mosolyát is észreveszem, nem tudom mire is gondol, de nem rémült arckifejezése volt ez szinte biztos, viszont gyengéd leszek vele egy ideig, mivel tudom, hogy ha nem szokja meg, nem lesz neki jó, én pedig nem ezért vagyok vele itt, hogy fájdalmat okozzak neki.
Szeretem ezt tenni, látni a hatást, amit kiváltok ezzel, a hatalmat érezni, amim van ilyenkor a nők felett és persze látni is, ahogyan élvezetüket fejezik ki, igazán kellemes és izgató a látvány, még akkor is, ha érzem, hogy meg akar állítani, de nem adom ezt meg neki. Sokkal jobb lesz ha hagyja, hogy befejezzem úgy és akkor, ahogyan én gondoltam. Visszanyomom az ágyra és tovább folytatom, jobban jár ha hagyja, hogy folytassam, mintha megharapnám, az se neki se nekem nem lenne kellemes, tekintve, hogy verbéna van a szervezetében.
Megadom neki az újabb gyönyört, de nem hagyom abba, attól, hogy ő most épp elérte a csúcsot, folytatom, hogy legalább még kétszer része lehessen ebben és utána emelkedem csak el tőle. Így már kellőleg elő van számomra készítve, és amúgy is, jól áll neki ez a kis pír ami az arcát borítja, ahogy szuszog és látom rajta, hogy mennyire is tetszett neki a dolog. Az utóbbi néhány alkalommal nem volt időm így kiélvezni a dolgokat, mint ahogyan most, gyors numerák, gyors vér ivással, de most itt van a lakásban összezárva velem, és verbéna van benne, nem tudom megölni, mert a szer ki fog ütni, és ameddig ezzel korádban tudom tartani na vérszomjamat, igazán kellemesen tudjuk majd eltölteni az időnket.
Finoman mozgok benne, hogy legyen ideje megszoknia a méreteimet, majd fokozatosan gyorsítok a tempómon, hogy elérjem a várt hatást, mait akarok, hogy éjes sóhajokkal adja a tudtomra, hogy tetszik neki amit csinálunk, a fenekét megemelem, a párnával, hogy jobb legyen a szög, végül mind a két lába a nyakamba köt ki, amire már én is felnyögök, mélyebbre mennek így a lökéseim, és jobban tudom izgatni azt a bizonyos pontot, amitől olyan jó lesz neki. Bokáján nyalok végig, és finoman meg is harapom a bőrt, de hamar el kell húznom a fejem, hiszen a vérszomj is felébredt benne, ami nem lesz így jó, de pont elkap engem is a hév, hiszen forrón és lüktetve ölel körül, hiszen eljutattam újra a csúcsra, így nem teketóriázok, rövidesen kicsúszom belőle, és magammal húzom, hogy ő legyen most felül, üljön az ölembe, így elég messze vagy tőle, hogy ne haraphassam meg őt, ne bánthassam.
Kérte, hogy ne tegyem és én sem akarom őt bántani, de ahogy a vágy nő bennem, úgy a vérszomjam is, így a legjobb döntés, hogy az ölembe ültetem őt, hogy meglovagolhasson. Végig simítok a combján és az oldalán, feltámaszkodom, hogy a kebleit ízlelhessem meg, még alatta mocorgok egy keveset, hogy mind a ketten kényelmesen lehessünk. Segítek neki, elhelyezkedni, hogy magába tudjon fogadni.
Felnézek a szemeibe, miközben az egyik bimbó a fogaim között van és kicsit meg is húzom azt, hogy később elengedhessem és egy gyors mozdulattal még megnyaljam.
- Tiéd a lehetőség…- suttogom neki, hogy most ő jön, mozgassa a csípőjét, közben vissza elfekszem, és kitámasztom magam, hogy elindítsam én a folyamatot a saját csípő mozgásommal, hogy ha nem tudná, mit és merre vagy annyira zavarban lenne, akkor legyen neki egy kis segítsége, körözök benne a csípőmmel és lökök is ki és be, hogy érezze, mi az, amit elvárok tőle. Nem tudom, hogy a pasijával volt-e ilyenben része, de nekem kicsit bizonytalannak tűnik, de ez hamarosan biztosan el fog oszlani benne, ha ráérez ennek az ízére.


MUSIC:the wolf | WORDS: 814 | NOTE:  zacskó  Béna lett, ne haragudj!

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyCsüt. Ápr. 10, 2014 7:43 pm

[quote="Deirdre Chant"]

Dominic & Deirdre

* 18+ *


A
szoba meleg sötétjében kitalálni is nehéz lenne, hogy milyen. Gondolom pont olyan, mint a lakás többi része, ugyanaz a fehér hidegség, ez a modern börtön. Persze lehet, hogy csak én gondolom ezt az ilyen berendezésről, de hát ezt nevezhetjük szakmai ártalomnak is. Én a régi bútor szerelmese vagyok, nem cserélem le a régit újra, inkább megjavítom. Talán ezért is voltam annyi ideig Zack mellett, én a buta liba azt hittem, hogy meg lehet javítani még a dolgainkat. De hát nem mindent lehet összeragasztani ami eltört. Egy régi, szú járta komódhoz hasonlít a mi kapcsolatunk. Lefesthettem én újra meg újra, attól még belül ugyanolyan romlott volt, belülről ment tönkre az egész, hiába tűnt kívülről épnek, szépnek.
Az ágy puha, a lepedő kellemesen cirógatja a meztelen bőröm. Mintha ezerszeresére nőtt volna a tapintásom érzékenysége, a bőröm még azt is megérezte volna, ha egy lepke szárnya libbent volna meg felette. Lángolok, annyira nagyon akarom már őt érezni. Ajkamba harapok, várakozva, amikor kibújtat a melltartóból, élvezem, ahogy felfedezi a puha halmokat. Igen, ezt a részét én is szeretem a dolgoknak. Kezei, ajkai alatt átalakul a bőröm és a mellem, formásabb lesz, kerekded, tökéletesen illik a tenyerébe. Megkönnyebbült sóhajjal nyugtázom, hogy bár észrevette, hogy nem vagyok teljesen természetes szépség, nem zökkentette ki abból, amibe belekezdett. Persze az is lehet, hogy ő csak annyira fel van már húzva, úgy vágyik a kielégülésre, hogy ha három fejem lenne, az se érdekelné. De tulajdonképpen már én is ebben az állapotban vagyok, nem hiszem, hogy megállnék, bármit is látnék rajta.
Persze nincs se három feje, se semmi ilyesmi. Meztelen testének látványától a gyomrom is vigyázzba áll. Nos, ha három feje vagy karja nincs is, három lába azért majdnem... Belém fog egyáltalán férni? A gondolat mosolyt csal az arcomra, pedig tudom, hogy ilyenkor a legkevésbé se kellene viccelődnöm. Remélem nem veszi észre, vagy ha észre is veszi, nem haragszik meg érte. Engem otthon mindenki azért szeretett, mert még a leg képtelenebb helyzetekben is tudtam mosolyogni, nevetni, másoknak is egy kis boldogságot hozni.
Meg akartam állítani, én tényleg nem akartam hagyni, hogy kényeztessem, mert nekem nem szabad. Nekem ilyesmi nem jár, sőt nem is kérhetem. Nem érdemlem meg, mert csúnya voltam, rossz voltam. Kétségbeejtő ez a helyzet, nem akarom, hogy utólag majd megbüntessen, azt nem! El tudom képzelni, hogy mennyire találékony ezen a téren, volt rá állítása szerint több mint száz hetven éve, hogy tökélyre fejlessze magát ebben. Ráadásul vámpír, nyilván sokat is csinálta már, nem szeretnék én lenni a legújabb szenvedő alanya. Megpróbálok felemelkedni, kezeim a vállára rakom, kérlelem, szinte könyörgök neki, hogy hagyja abba. De nem kegyelmez, visszanyom az ágyra. Nem, nem, nem!
- Kérlek… k.. könyörgök! – nyöszörgöm akadozva, mert a testem az agyammal ellentétben más véleményen van. Egyre magasabbra repít, minden egyes érintése egyre közelebb visz ahhoz a ponthoz, ahonnan… ahonnan…
- Óóóh, te jó éj! – nyögök hangosan, és átbillenek a szakadék szélén. Zuhanok bele a vörösen-fehéren izzó gyönyörbe, mindkét kezemmel valami kapaszkodót keresek, mert úgy érzem elrepülök, ha nincs valami, ami a földön tartson. Szemem behunyom, és az újabb gyönyör hullámtól egész testem újra ívbe feszül, fejem hátravetve nyögök megint.
Fogalmam sincs, hogy még meddig lenne képes ezt az édes tortúrát folytatni, így inkább ismét felemelkedek, és magamhoz húzom. Félve közeledek felé, de amikor látom, hogy nem bánja, és nem fog bántani, akkor forrón csókolom meg. Fogalma sincs, hogy az imént mit adott nekem, de én sem tudom, hogy ezt miként hálálhatnám meg. Vagy hogy ő milyen hálát vár el tőlem. Annyira össze vagyok még zavarodva az iménti édes érzés emlékétől, hogy csak engedelmesen elnyúlok az ágyon, gondolom valahogy így tervezte ő is, fejem alatt egy puha párna van már. Hagyom, hogy felemelje a lábam, sejtem, hogy mire készül. Levegőért kapkodok, mikor megszakítja a csókot, próbálom összeszedni magam, de közben arra is figyelek, hogy mit csinál. Párna? Értetlenkedve vonom össze a szemöldököm, de aztán megértem a dolgot, amikor megérzem őt. Keresem a tekintetét, miközben egyre mélyebbre hatol bennem. Forrón és szűken fogadom, de a lelkes felkészítésének köszönhetően egyáltalán nem okoz vele fájdalmat, épp csak egy szikrányit. De ez tekintettel a méreteire elkerülhetetlen, szerintem nincs az a nő, aki elsőre elég tág lenne,hogy magába fogadja. Ajkam enyhén szétnyílik, amikor végigér bennem, szemeim elkerekednek. Hát, ez nem lesz semmi. Értékelem, hogy hagyja, hogy megszokjam a dolgot, de nem értem miért teszi.
Hiszen mára az övé vagyok, ma este mindenem az övé, első sorban a testem. Nem igazán van beleszólásom, hogy mit tesz vagy nem tesz vele. Amikor mozogni kezd, fokozatosan én is egyre inkább megszokom az érzést, hogy bennem van, minden egyes lökéssel egyre könnyedebben siklik belém. De most nem érzem azt a mindent elsöprő gyönyört, még csak hozzá hasonlót sem, mint az előbbi. Nem, a szexnek ezt az oldalát már ismerem, jól ismerem, és tudom, hogy nekem itt nem sok babér fog teremni. Még sosem jutottam a csúcsra úgy, hogy valaki bennem volt, sőt nagyjából két-három perccel ez előtti egyáltalán nem is ismertem az érzést.
Zavartan pislogok, nem akarom, hogy észrevegye mennyire elkalandoztam, miközben ő már rajtam és bennem munkálkodott. Halványan még el is mosolyodok, aztán kinyúlok felé, tenyerem az arcára simítom. Mikor felemeli a másik lábam is, valami megváltozik, és valami nagyon jót talál bennem, egy olyan pontot, amit eddig még én sem ismertem, hogy létezik.
- Dominic! – suttogom miközben már szemeim szétcsúsznak, és egyre gyorsabban kapkodom a levegőt. Nem fogom sokáig bírni így megtartani a lábaim, képtelenség koncentrálni bármire is, ha azt a pontot tovább ingereli. – Ott! Mmm… - egy újabb megadó sóhaj hagyja el az ajkaim. Hálát adok az égnek a gimis éveimért, amikor még a drukker csapat vezetője voltam. Ennek köszönhetem, hogy kivételesen hajlékony és ruganyos a testem. Én próbálnék engedelmeskedni neki, de nem tudom hogyan másként tarthatnám meg a lábam a neki tetsző pózban. Ennyi gondolkodás bőven sok is, ha így megy tovább már késő lesz ahhoz, hogy egyáltalán mozdulni tudjak.
Nem kérem az engedélyét, közelebb emelem a lábam, és a vállára teszem, így még mélyebbre jut bennem. Behunyom a szemem, és átadom magam az érzésnek, a forróság egyre fokozódik bennem, minden lökéssel egyre hangosabban sóhajtok, míg a lélegzetem olyan szaggatott nem lesz, hogy nem bírom tovább. Hangosan nyögök alatta, kinyitom a szemem, keresem a tekintetét, és már az sem érdekel, hogy az arca milyen, hogy a szemei körül kirajzolódtak a sötét erek. Mikor legutóbb így láttam, megharapott, és nem tudom bízhatok-e benne, hogy most nem fog bántani. Félelem kúszik a tekintetembe, bármennyire élvezem is amit csinálunk mi ketten.
- Ne… ne bánts. – suttogom még utolsó ép gondolataimmal, aztán már száguldok is újra az orgazmus felé, ezen a csodálatos, vörösen szikrázó úton. Nem tudom meddig bírom még, hogy hová lehet ezt fokozni. Még egy hajszállal jobb, és meghalok, ezt nem lehet túlélni. Kizárt, ilyen jó a földön biztos, hogy nincsen. Ismét meg kell kapaszkodnom, de ezúttal elég közel van hozzám, hogy a vállát markoljam meg. Egyre fokozódó gyönyörömet hangos nyögések kísérik, csípőmmel szinte elé sietek a lökéseknek, a vágy egyre sürgetőbbé válik bennem, lélegzetem is kihagy olykor, már nem tudom, hogy mit művel a testem. Nem, most nem én uralom, hanem a férfi, Dominic, és úgy érzem ebben a pillanatban akármit tehetne vele, én nem szólnék közbe, nem tudnék és nem is akarok. Ma éjjel ő az én uram, hát uralkodjék fölöttem ahogy csak akar.

Words: 1203 ✔ Music: just relax Note:  rettenetes lett, ne utálj nagyon... zacskó ✔ ©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyVas. Ápr. 06, 2014 11:21 pm



Sweet Deirdre & Dominic

- A koromhoz képest, mi? – Nézek rá és felemelem egy pillanatra mind a két szemöldökömet. Valahol zavar, hogy huszonegy évesen rekedtem meg, a huszonöt vagy hat jobb lett volna, de így jártam, ezen nem tudok változtatni, egy kicsit sem. Közben persze figyelem őt, a tekintetét és látom benne, hogy tetszik neki, amit lát. Igen, szinte az összes nőnek tetszenek a szemeim, olvadt csokoládé, meleg és olyan, amiben el kell veszni, amibe bele kell burkolózni. Nekem ezek sosem fordultak meg a fejemben magammal kapcsolatban, de ahogy elnézem másoknak igen, emlékszem volt egy udvarlóm, vámpír nálam idősebb és férfi, ő is szeretett volna belém kóstolni, mikor én még csak friss agyaras voltam. Persze nem adtam meg magam neki, de nem is tudom, hogy jön ez most ehhez, ahhoz, ahogyan Deirdre néz engem.
- Cicám, vagyok én és a modorom, vagy te és a modorod, ergo, a személyiségem én vagyok, de a viselkedésem az amit kihozol belőlem, hogy ezzel a közhellyel éljek. Amúgy pedig, régen volt az az idő, hogy hajbókolnom kellett volna, és ne hidd, azt, hogy a birtokosok, mások voltak, sznobok igen, de állítom néha kegyetlenebbek, mivel megvoltak az eszközeik. – Kicsit elsötétül a tekintetem, még akkor is, ha ő ezt játékosan dobta be nekem. Bár arról nem tehet, milyen emlékeket ébresztett fel bennem. Apám nem volt a kedvesség mintaképe, mindig is kemény kezű férfi volt, aki nem szerette ha ellentmondottak neki, sőt, kifejezetten rosszul viselte, legalább is, én így emlékszem rá, de erről anyám vagy a nagybátyám többet tudnak mondani. Én igyekeztem elkerülni a haragját és nem a közelében lenni, amikor csak lehetett. Inkább bohém életet éltem, majd jött a katonaság, de a gyereknek kapott leckéket nem felejtettem el. Aztán ahogy beszél, vissza kiszakadok az emlékeimből és rá figyelek újra, hallgatom amit mond.
- Az idő és a tapasztalat. – Lazán megvonom a vállaimat. – Volt időm tökéletesíteni ezeket a dolgokat, 173 év azért nem a semmiről szólt az életemben, ahogy az első 21 sem. – Szólalok meg és közben a szemeibe nézek bele, miközben ezt elmondom neki. Nem akarom kiadni magamat, túl sokat mesélni, arról, hogy ki vagyok és honnan is jöttem, de ugyanakkor valami sarkall arra, hogy néhány apró szót vagy mondatot elmondjak neki. Viszont nem fogom neki elmesélni, honnan jöttem és, hogyan lett belőlem vámpír.
Erős vagyok, mert annak neveltek és az élet is annak formált, erősnek, hogy túléljek, és végül elszakadjak azoktól, akiktől el akartam. Natalja kegyetlenségei, önzős személyisége, ahogy kisajátított magának, hogy nem akart máshoz engedni, hogy lopva kellett elmennem, settenkednem, hogy ne neszelje meg, mikor máshol járok, máshol keresem azt amire vágyok. Mindezek erőssé tettek és az is maradok nem fogom megadni magamat senkinek sem. Soha többet nem uralkodik felettem más, és ami azt illeti én sem szeretek uralkodni és önkényeskedni, tudom milyen és látványosan is tudom gyűlölni. Deirdret se tartanám itt akarata ellenére, ha nem lenne muszáj. De el kell feledtetnem vele amiről jobb ha nem tud, és csak így akadályozhatom meg, hogy verbénát vegyen magához. Ez van, vannak szükséges rossz dolgok, amiket meg kell tennünk. Ölni sem akarok, de néha előfordul, mert táplálkoznom kell, és néha elszalad velem a ló és nem veszem észre, hogy megölöm azt akiből táplálkozom. A lányt legalább védi tőlem a növény kivonata, ami a szervezetében kering. halk kis sóhaj szakad ki belőlem, a vonzódás és a vágy miatt, amit ébresztett bennem.

- Igen. A konyhába. Ott van neki víz, kaja, játék és egy puha vacok, jól el van. – Nézek a lány szemeibe. – Vannak alkalmak, amikor sokkal jobb és biztonságosabb neki ott. – Aztán megvonom a vállam a lehető legnagyobb eleganciával, amit valaha produkáltam. Megvan az oka annak, hogy a kutyám mi miatt van időnként oda zárva. Jobb neki és nekem is, illetve annak akiből éppen táplálkozom. Vannak alkalmak, amikor csak láb alatt lenne, és mikor épp kiélem a vágyaim, nem szívesen venném ha akkor grasszálna ott a gumicsonttal.

Látom a tekintetét, hogy szégyellős, hogy valahol zavarja a meztelensége, de nincs mi miatt szégyenkeznie, csinosnak tartom, igazán nagyon csinosnak, olyan vágy keltőnek és a véleményem nem is rejtem el, hagyom, hogy mindez kiüljön az arcomra és onnan leolvashassa, hogy tetszik amit látok. Finoman simítok rajta végig, és húzom magamhoz, hogy birtoklóan vonhassam a karjaimba és csókolhassam meg, am éjjelre ő az enyém és azt teszek vele amit akarok, ott ízlelem meg ahol csak nekem tetszik és csak remélni tudom, hogy nem harapom meg, hogy észnél tudok maradni. Különben nagyon nagy szívás lesz nekem, ha a verbéna kiüt. De ezzel később is ráérek foglalkozni, mivel most úgy fonódik rám, mintha az élete múlna rajta, ami nekem csak jó, így könnyebben megyek át vele a hálóba, ahonnan ki tudom zárni a kutyámat, hogy ne legyen útban egy kicsit sem. A nő a karjaimban jobban izgatja a fantáziámat, mint az a kis szőrös pamacs.

Vámpírok gyorsaságával termez vele az ágyban, hogy utána felfedezhessem a testét. Egy pillanatra ugyan megálltam, mikor megéreztem, hogy van benne szilikon is, de különösebben nem zavar a dolog, gondolom megvolt a maga oka erre, és igazából nem okoz ez gondot, úgy sem akarom átharapni a mellét, hogy az a nyamvadt kis műanyag kilukadjon. Szóval, nem érdekel, de azért megéreztem, hogy ott van és nem az a puha halom amihez hozzá vagyok szokva, kifejezetten jobban szeretem a természetes vonalakat és puhaságot, de végül is, nem sok különbséget érzek az egészben, ugyan olyan kellemes felfedezni, és a nyelvemmel becézgetni, mint bármelyik másik halmocskát.
Terveim vannak és ami azt illeti szeretem felfedezni és birtokolni a női testet, szeretem ha kellően nedvesen fogadnak és nem kell vacakolnom, hogy nem elég felkészült rám a partnerem és amúgy is nagyon izgató a látvány, ahogyan a nyelvem alatt vonaglanak. Deirdrevel sem bánok másképpen, a hasán haladok le, és foggal húzom le róla a falatnyi kis selyem alsóneműt, hogy utána eldobjam a magam ruháit is, amik még útban vannak és eléggé feszesen, kényelmetlenül állnak rajtam. Érzem benne a fezsültséget, hogy kihagy a lélegzetet, hogy felkönyököl szépen lassan, én pedig tovább folytatom, nyelvemmel fedezem őt fel, ízlelgetem és kóstolgatom, hogy milyen is és akarom, hogy jó legyen neki, mert minél jobban élvezni annál jobb lesz nekem is. Látom az arcán azt is, hogy tetszem neki, hogy nem gondolta, hogy a ruha ezt rejti maga alatt, de aki embernek évek óta olyan intenzív sportos életet él mint én, az nem marad háj pacni.
Nyalogatom és ízlelgetem őt, megkóstolom minden egyes pontját, amit eddig a fehérnemű elrejtett előlem, hogy utána visszatérjek ahhoz a kis ponthoz ami ott meredezik az orrom előtt, hogy tovább ingereljem a nyelvemmel, és hallgassam ahogyan sóhajtozik, szeretem ezt a hangot előcsalni a partnereimből. Érzem, hogy feltámaszkodik, hogy megkapaszkodik bennem, de kinyúlok és a hasára simítom a jobb tenyerem, hogy lenyomjam őt az ágyra, itt most én vagyok az úr, és jobb ha élvezi amit adok neki, teljes nyugalommal. Folytatom még egy újabb kéjes nyögést nem csikarok ki belőle, hogy a teste összeránduljon és jelezze, hogy újra a csúcsot érte el és át is lendült felette. Megnyalom az ajkaim, mint ahogyan egy macska.
Hagyom, hogy félénken közeledjen hozzám, és megcsókoljon, akarom, hogy érezze a saját ízét a nyelvemen, és nem bánom a simogatását sem, közelebb húzódok hozzá, fölé magasodok, hogy lassan újra elfeküdhessen az ágyamon, és kiterüljön a lepedőn és a párnákon. Közben finoman a combja alá nyúlok és felhúzom az egyik lábát, hogy jobb legyen a szög, de elnyúlok egy párnáért a feje felett is,a hogy elszakadok a csókjától. Vámpírvonásaim kiülnek az arcomra a vágy miatt, de nem fenyegetően tekintek rá, helyette egy párnát igazítok a feneke alá, hogy sokkal kényelmesebben elérhessem őt, majd vissza hajolok hozzá, és megnyalom az alsó ajkát. Felemelem, a fenekét alá nyúlok, igazítok rajta, hogy a párnán kényelmesen legyen rajta. Az után lassan elkezdek belé csúszni, nagyon vágyom rá, iszonyatosan akarom, hogy megkapjam a kielégülést, de nem sietem el, bántottam már eleget ahhoz, hogy ebben ne akarjak fájdalmat okozni neki, így nem sietem el az egészet, hagyok neki időt, hogy szokja a méreteimet. Azért nem egy apró hímtaggal vagyok megáldva, ha lehet így fogalmazni.
Figyelek rá, miközben lassan mozdítom meg a csípőm, szűknek érzem, és ez engem is nagyon ingerel, nem akarom am kezdők bakiját elkövetni, bár ami azt illeti hetek teltek el azóta, hogy utoljára valakivel jót hemperegtem az ágyamban. Mindenesetre igyekszem odafigyelni rá is. Finoman kezdek el benne elsőnek mozogni, még mindig tartva az egyik combját, hogy magasabban legyen, majd a tempón fokozatosan gyorsítok, mert nem a nyugdíjas vonulat híve vagyok.
- Halljam a hangod…- suttogom neki rekedten, és közben folytatom a mozgás, nem hagyok ki egy ütemet sem. Felemelem mind a két lábát, hogy jobb legyen a szög. – Tartsd meg… - súgom oda neki, így mélyebbre érhetek le benne ami nekem és neki is sokkal ingerlőbb. Ez pedig segít nekem is abban, hogy az éhségem kordában legyen tartva, mivel egy másik éhség került előtérbe, és éppen azt elégítem ki. Ha szerencsém van, végig tudok a sexre koncentrálni, és arra, hogyan csúszom benne ki és be, ha nem akkor szarban leszek. De ez nem a jelen pillanat problémája.


MUSIC:the wolf | WORDS: 1486 | NOTE:

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyHétf. Márc. 31, 2014 2:34 pm


Dominic & Deirdre

* 18+ *


- E
gyáltalán nem festesz olyan rosszul. – mosolyodok el halványan, és hosszan nézek bele a szemeibe míg beszél. A barnának számtalan árnyalata van, de ez a meleg, csokoládé szín mindig jobban tetszett a többinél. A borostyán sem rossz, az is különleges, olyan mintha olvadt arany lenne, de ez… mélysége van, az ember legszívesebben maga köré csavarná, mint egy puha meleg pokrócot. – Csak az ember lánya ritkán találkozik olyasvalakivel, mint te. Annyira könnyed vagy, hogy… nem gondoltam volna, hogy régen nagy birtokaid voltak meg minden. Azt hittem azok az emberek mind hidegek és merevek. És jobb a modoruk! – kacsintok rá játékosan, és elvigyorodok. Tényleg emiatt nehéz elhinni nemesi voltát. Ez a hirtelen harag, a türelmetlenség és az, hogy úgy rá tud reccsenni az emberre, hogy a szívverése is kihagy. Bár mivel mást nem ismerek, akinek ilyen származása lenne, lehet, hogy ez a normális az ő köreikben. Nem tudhatom.
- A grimaszod, mint most is. Olyan távoli és nemtörődöm. Hogy tudsz egyetlen pillantásba belesűríteni ennyi mindent? - bennem ragad a szó, de talán már elég is a beszédből. Látom, ahogy elnyelik őt a gondolatai, az arca még kiismerhetetlenebb lesz, és még inkább távoli. Kihasználom az alkalmat, hogy végre közelről is, alaposan megnézzem magamnak. Határozott vonásai nagyon is tetszenek nekem, a szemei pedig egyenesen bámulatosak. Nem is annyira a színe, sokkal inkább a formája, és az tetszik, ahogyan Dominic néz vele. A tekintete megtelik élettel, azzal a különös fénnyel, a saját, megigéző erejével. Azt hiszem még soha nem találkoztam senkivel, aki ilyen erős lenne, nem csak fizikai értelemben. Persze Zack is az volt, erős, ó, nagyon is erős! Szerettem, hogy bármit megtehet velem. Bár így utólag meggondolva, talán nem is szerettem annyira. Izgató volt, persze, és azt a részét szerettem is a dolognak. Mivel ő volt az első, és eddig egyetlen partnerem, mindent tőle tanultam, és úgy csináltam ahogyan ő mondta, neki megfelelt. Emlékszem, hogy szerette, ha rongybabaként elengedtem magam, ő pedig azt tehetett amit csak akart vagy amihez épp kedve volt. Máskor arra kért, hogy küzdjek ellene. Csak az első pillanatokban volt játék, aztán mikor az első ütés érkezett, már valóban küzdöttem, menekültem volna, de mindig erősebbnek bizonyult nálam.

Alig észrevehetően megrázom a fejem, nem, most erre nem szabad gondolnom. Nem mindenki használja ki fizikai fölényét egy gyönge nővel szemben. Az elmúlt hetekben Raynerrel sokat beszélgetem, olyan ő nekem mint egy pszichológus. Elmagyarázta, hogy amit éreztem az csak valami különös ragaszkodás volt, el is mondta mi a neve, de nem tudtam megjegyezni. Szerinte azért hittem azt, hogy szerelmes vagyok, hogy könnyebb legyen elviselni a dolgot, hogy könnyebben elfogadjam a tényt, hogy Zack mellett kell maradnom.
Zokni annyira barátságos, kedves jószág, hogy képtelenség ellenállni neki. De Dom mintha mégis meg tudná tenni. Vagy ennyire éhes, vagy sürgeti a vágy, nem tudom. Ha már egy ideje a kutyával van, akkor biztosan ragaszkodik hozzá valamennyire.
- Megint? – megállok a mozdulatban, és elmélázok ezen a szón. – Szóval mikor épp utadban van, bezárod valahová. – nem törődök vele, hogy talán megbántom. Ez a sors vár rám is itt? Ha majd rám un itt ebben a 24 órában valamikor, engem is bezár? Remek kilátások. Azt mindenesetre tudom, hogy ha innen egyszer kiszabadulok, viszem magammal Zoknit is. Túl kedves kis állat ahhoz, hogy itt maradjon a vámpírnál. Fejemben kezd körvonalazódni a terv, és remélem lesz alkalmam rá, hogy megvalósítsam.
Nem áll szándékomban itt maradni, de bolond sem vagyok. Dominic nem engedne el engem csak úgy, és a múltkoriból kiindulva fennáll a veszélye, hogy amint kiürül belőlem a verbéna, meg fog harapni, és lehet azt már nem élem túl. Lehet, hogy fölöslegesen vagyok vele bizalmatlan, hisz az elmúlt percekben furcsa fordulatot vett a mi kis "kapcsolatunk", de nem kockáztathatok. Akármi is mozdult meg bennem az irányába, most az egyszer az életösztönnek kell nagyobbnak lennie. Játszanom kell hát az önként vállalt szerepemet.

Lábaim a derekára kulcsolom, amikor csók közben felemel, hagyom, hogy oda vigyen ahová csak akar. A kanapét választja, ami jónak tűnik így első körben, de lehetetlenül szűk a ruhám, és nagyon kényelmetlenné teszi, hogy fölém támaszkodjon. Ahhoz, hogy támaszkodni tudjon, két lábam közé kell helyezkednie, ami a szoknya miatt szinte lehetetlen, egyszerűen nem enged egy bizonyos pontnál jobban mozogni. Ezért is szólok neki, hogy gombolja ki. Szemeiben látom, hogy más alternatíva is megfordult a fejében, de azért azt mégsem hagyhatom. Nem akarom, hogy eltépje a ruhát, hová gondol, most vettem! Elégedetlenséget és egy cseppnyi türelmetlenséget érzek rajta, aztán felsegít. Megint a kanapén állok, mint pár perccel ezelőtt, de most jóval stabilabb vagyok. A kis közjáték mintha kijózanított volna, már nem érzem, hogy az alkohol olyan nagyon befolyásolna. Kezem a vállára teszem, hogy könnyebben hozzáférjen a gombokhoz, majd mikor végzett velük, egyszerűen hagyom lecsúszni az anyagot. Egy pillanatra zavarba jövök, elvégre eddig még csak egy valaki látott engem így, fehérneműben, és neki nem tetszettem.
Annyiszor vágta a fejemhez, hogy nem vagyok szép, semmit sem érek, hogy magam is elhittem. Nem volt elégedett se az alakommal, se a méreteimmel, így rengeteget edzettem, hogy a testem feszes, karcsú és izmos legyen, és az ő nyomására még a sebész kése alá is feküdtem egyszer. Bár tény, a végeredmény vizuális értéke azért nem lett rossz. Ezt látom Dom tekintetén is, és kicsit mintha helyre billenne az önérzetem. Szóval valamennyire azért tetszem neki. Ez a gondolat mosolyt csal az arcomra, annak ellenére, hogy ebben a pillanatban is szörnyen érzem magam, elvégre rettenetesen szégyellős vagyok. Arcom kipirul amikor kezeit a derekamra teszi, és zavartan sütöm le a szemem, amikor végigsimít a testem két oldalán. Közelebb hajolok, hogy meg tudjam csókolni, de megelőz vele. Élvezettel ízlelgetem, miközben karjaimmal, lábaimmal körül fonom, mint a trópusi indák a fákat. Nem azért, mert annyira tartanék attól, hogy leesek, hanem mert élvezem, hogy ilyen hatással vagyok rá, és ő is énrám. Mintha lázas lennék, a testem elönti a forróság, szerintem már a bőröm is kezd hiper érzékeny lenni, mire érzékelem, hogy egy másik szobába tértünk.

Az ajtó halkan kattan, és nekem esélyem sincs körülnézni, csak egy rövid, gyors suhanást érzek aztán az ajtóból hirtelen már az ágyon is találom magam. Érdeklődve pillantok rá fel, de szemeit nem találom, ő már mással van elfoglalva. Mosolyt csal az arcomra, hogy mennyire leköti a látványom, de velem ellentétben ő nem pihen és nem tétovázik, már ki is bújtatott a melltartóból. Egy pillanatra megijedek, mikor fölém hajol, azt hiszem még nem tudatosult bennem kellőképpen, hogy most nem haraphat meg. Kinyúlok felé, ujjaim hegyét gyengéden futtatom végig az arcélén, nem akarom megzavarni, se megállítani. Érzem a pillanatnyi megtorpanást, ahogy hozzám ér, tudtam én, hogy nem fog neki tetszeni, hogy ilyen műanyag vagyok. El is húzom tőle a kezem, szemeim behunyom. Ez nem igazság. Nem sok időm van gondolkodni, és lehetőségem sem, ami azt illeti. Kevesen képesek épelméjű gondolatokat kicsikarni az agyukból, amikor épp valaki ágyában fekszenek, és az illető éppen felfedezi a testét.
Rövid, lemondó sóhaj tör elő belőlem, szemeim is kinyitom, elvégre Dom nem akármilyen látvány, és szerencsémre jókor nézek rá, épp leveszi az általam már előrelátóan kigombolt inget. Ahogy hozzá simultam, már éreztem a testét, el tudtam képzelni, hogy milyen, de látni azért egészen más. Egyre kerekedő szemekkel nézek rá, ahogy halad lefelé a testemen. Na ne, most komolyan…? Megemelem a fejem, hogy lássam mit csinál, amikor éppen foggal húzza le rólam a falatka kis selyem csodát. Lehidalok, most tényleg ezt tervezi? Felkönyökölök, és éppen szóra nyitnám a szám, de képtelen vagyok megtenni. Szinte tátott szájjal bámulom, ahogy leveszi magáról a nadrágot, és egyre kevésbé bánom, hogy vele tartottam a lakásába. Hogy tud valakinek ilyen tökéletes teste lenni? És velem miért cseszett így ki a genetika?
Alám nyúl, megemel, én pedig vállára teszem a kezeim. Fogalmam sincs mi mást csinálhatnék, mert még sosem voltam ilyen helyzetben. Ajkai és nyelve érintése új dimenziókat nyit meg előttem, sosem tapasztalt formája ez a fizikai kontaktusnak. Zack sosem törődött vele, hogy nekem jó-e amit csinál, azt hiszem nem is igazán érdekelte a dolog. Az élvezet első hulláma átcsap felettem, kezeim leesnek róla, a lepedőbe kapaszkodok. Aztán a következőnél testem ívbe feszül, mint egy felajzott íj, fejem hátracsapom, és fojtott nyögés hagyja el a torkom. Ez túl jó, nekem ilyet még soha…
Muszáj közbelépnem, nem akarok nagy árat fizetni ezért a mennyei érzésért, így megpróbálom összeszedni magam, és felemelkedek, keresem a tekintetét.
- Hagyd abba! – nyögök, mert ez az elsöprő hullám újra átcsap felettem, maga alá temet, én pedig visszazuhanok az ágyra. – Úristen, kérlek, hagyd abba…  - motyogok, és két tenyerem az arcomra szorítom. Nem akarom megvárni, míg benyújtja a számlát, mert eddig mindig így mentek a dolgok, és ez az érzés… régen nagy árat kellett volna fizetnem érte. Kezeim mögé bújok, mint a gyerekek. Míg nem látom, nem is létezik. Nem megy, nem bírok ebből többet elviselni. Túl jó, meg sem érdemlem.
Minden erőmre szükségem van, hogy összeszedjem magam, de azt hiszem kezdem visszaszerezni saját testem felett a kontrollt, ami eddig a férfinál volt. Előbb könyökömre támaszkodok, majd ha enged, akkor közel hajolok hozzá, és arcára szorítom tenyereim. Őszintén, szinte kétségbeesve nézek a szemébe. Eddig is sötét, érzéki volt ez a csokoládé szín, de most jó néhány árnyalattal sötétebb lett, így még inkább úgy érzem, mintha egy feneketlen kútba tekintenék, és ránt magával a mélybe.
Ajkamba harapok, zavartan pislogok egyet, mert nem tűnik túl ésszerűnek, hogy leállítsam őt. Miből gondolom, hogy mindenki olyan, mint akivel eddig voltam? Hiszen máris több örömöt és gyönyört kaptam tőle, az ágyában, mint Zacktől évek alatt együttvéve. Bizonytalanul simítok végig az ajkán, és megpróbálom a megjavítani az általam tönkretett pillanatot. Finoman húzom magam felé, hogy megcsókoljam. Érzem rajta a saját ízem, de nem érdekel a dolog, sőt izgalmasabb is tőle minden. Csók közben egyre inkább felszabadulok, az iménti bizonytalanság azzal együtt halványodik, ahogy én magam válok egyre inkább követelőzővé. Mohón ízlelgetem, lábaim köré fonom, és türelmetlenül ficánkolok, helyezkedek alatta. Hajába túrok, aztán kezeimmel felfedező útra indulok. Végiggyúrom a vállán, a hátán az izmokat, egyre bátrabban. Mintha egy zongora billentyűin játszanék, olyan finoman mozgatom az ujjaim, végig a gerince mentén. Aztán levegőért kapkodva szakítom félbe a csókot, húzom hátra a fejem tőle. Várakozva, mohón fúrom tekintetem az övébe, orcáim egészen kipirultak. Nem tudom, nem tudhatom, hogy ő akar-e még engem, a helyében én már rég leléptem volna, vagy tudom is én, de az biztos, hogy nem tapsikolnék örömömben.
- Akarlak. – suttogom őszintén, és karjaimmal szorosan átölelem. Úgy érzem magam, mint egy tapasztalatlan kis csitri, aki soha nem csinált még hasonlót, nem tudom, hogy mire számítsak. De érzem, hogy vele minden más lesz, sőt, talán még én is élvezni fogom.
Words: 1733 ✔ Music: just relax Note:  i will burn the hear ✔ ©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyVas. Márc. 02, 2014 11:43 pm




To Dominic

I have a secret...

Bólintok egyet, mikor azt mondja, hogy nem tudja kinek a vérvonalához tartozik. Igazából a kérdés részemről volt buta, hiszen rémlik, hogy egyszer már említette, nem ismerte azt, aki átváltoztatta őt. Ez pedig kiment a fejemből pár pillanattal ezelőtt. Úgy tűnik tényleg öregszem, kezdek szenilissé is válni…
- Ne köszönd meg. Ez természetes. Biztosan te is segítenél, ha úgy alakulna. – vagy ha tudna, már esetemben nem lehet. Szomorú mosoly ül ki az ajkaimra, amíg ölel, így talán nem látja. Nem lenne baj, mert nem akarom még jobban aggasztani, remélem, hogy meg tud majd azzal birkózni, hamarosan nem leszek már itt neki. Pedig szeretnék maradni… de még mennyire…
- Miért akarnék, vagy miért kellene? Szánt szándékkal nem tudnék, mert nem akarok. Mert fontos vagy nekem, mindig is az voltál. Még azok az évek alatt is, amikor nem láttuk egymást. Sosem hagytalak abba szeretni, sosem szűntél meg az életem egyik fontos része lenni. Még azzal együtt sem, hogy ma már tudom, te is tettél olyan dolgokat, amikre nem vagy büszke. De ettől nekem még ugyanaz maradsz, aki mindig is voltál. Emlék a gyerekkoromból, a legjobbak egyike, egy barát, akire lehetett számítani és most is lehet. Életem egy kis, de annál fontosabb része. – természetesen szeretem őt, de nem szerelemmel. Nem úgy szerettem régen sem és most sem, de ettől még nagyon fontos nekem és különleges helye van a szívemben. A családom, egy apró részem, legalábbis ezekhez tudnám hasonlítani, hogy mit is érzek iránta. Nem árulnám el és nem is fordítanék neki hátat.
Tovább beszélek hozzá és elárulom, hogy mi is a helyzet, mire felül, én pedig ott maradok az ágyon fekve. Szelíd pillantással nézek rá, kezem az övé után nyúl és a tenyerébe csúsztatom az enyémet, így fogom meg. Apró, de annál fontosabb érintés ez. Mellette vagyok és ő mellettem van.
Mikor azt kéri ne szívassam, csak a tekintetét figyelem. Nem viccelek, de nem is akarok nagy drámát csinálni, szóval inkább megvárom, amíg rájön, hogy ez mennyire is komoly dolog.
Felfedezek a vonásaiban némi kétségbeesést, ami pokolian fáj. Mert nem akarom, hogy miattam érezzen így és ezt. Megszorítom finoman a kezét, mert most még nem tudok mit mondani. Pár pillanat kell, amíg sikerül úgy rendeznem magamban mindent, hogy meg tudjak szólalni sírva fakadás nélkül is. Na jó, az csak könnyezés lenne, de most azt sem akarom.
Lassan rázom meg a fejem és a szemeimet is lehunyom. - Nick… – szólalok meg halkan, szinte csak suttogva. - Nicknicknick… ssss… figyelj rám. Figyelj rám kérlek. – hallom a szavait, hogy megoldást akar, másik utat. Kinyitom a szemeimet és a tekintetét kutatom.
- Nincs másik varázslat, másik boszorkány, semmi sem, ami segíthetne. Te is tudod, hogy mi nem vagyunk halhatatlanok. Egyszerűen lejárt az időm. Én sem akarok meghalni, és már így is kijátszottam minden lehetséges „lapot”. Sokkal öregebbnek kellene látszanom, de sikerült megakasztanom a külső vonásaimon az idő múlását. A legtöbb boszorkány, lelassítja az időt és megöregszik kívülről is. Utóbbi nálam nem történt meg, de ettől még belülről nem vagyok fiatal. Elhasználódott ez a test, túl sokat élt meg. Egyszerűen ennyi történt. – kedvesen és lassan beszélek hozzá, hogy meg tudja érteni, nincs semmi, ami megmenthetne, ami életet adhatna nekem.
Mellém fekszik, én pedig odabújok hozzá ismét. Jól esik, hogy megsimogatta az arcom.
- Hidd el nekem Drága barátom, hogy nincs semmi, ami segíthetne. Végképp nem egy másik boszorkány… – tesz hozzá még egyszer, hogy sajnos ez van, ezt kell elfogadni, mást úgyse nagyon lehet ezzel a helyzettel kezdeni.
- Ne is törd a fejed abban, hogy kerítesz egy másik boszit. Hidd el, ha lenne megoldás, már megtaláltam volna. Én megtaláltam volna. – még mindig halkan csengenek a szavaim.
- Elmondom majd sorjában. Írok egy listát is. Egy pont már ki is van pipálva, Örült viselkedés, rengeteg alkohol, egy éjszakás kaland egy idegennel. Bár utóbbi kissé sántít, mert nem vagy idegen… – nevetem el magam megint és remélem, hogy hamarosan jobb kedve lesz Domnak. Nem akartam, hogy maga alatt legyen, miattam.


***

szószám: passz; zene: -; megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyVas. Márc. 02, 2014 9:53 pm



Lara & Dominic
I'm so so sorry... my friend

- Fogalmam sincsen, még azt sem tudom, ki volt az aki vámpírrá tett. – Szusszanok egyet, mivel halovány lila gőzöm sincsen arról, hogy kinek a vérvonalát képviselem, ki változtatott át és mi célból, azt a teremtőm nem mondta el nekem, csak elszórakozott velem, még apám haza nem ért. Ennyi idő távlatából kezdem úgy érezni, hogy felismerném a fickót, aki vámpírrá tett és előtte egy székhez kötözött, és úgy kellett megvárnunk apám felbukkanását. Gyűlöltem az egész helyzetet ahogyan volt, így Nataljanak azt mondtam, hogy hirtelen történt minden a fickó elkapott, lenyomta a vérét a torkomon, és kitörte a nyakam, nem mondtam meg az igazat még neki sem, hogy egy ideig egy székhez kötözve élveztem a vámpírok társaságát.
- Azt én is, de nem tudhatom, mit hoz a jövő, az a képesség nem az én kezemben van benne. – Ezek után rendet teszek, hogy ne legyen nyoma annak, hogy már megint csak megharaptam őt, így a vér nem fog ingerelni és normálisan tudok meglenni a szobában. Korábban ez annyira nem zavart, vagyis zavart, de nem ilyen erősen, mint most, hogy már megint mit tettem vele szemben, pedig hát, nem ezt érdemelné az ember, akarom mondani vámpír legjobb barátja, egy cseppet sem.
- Biztosan, elvégre neki nincsenek ilyen problémái mint nekem. Szóval, elindítottad a folyamatot, bevontad a másik legjobb barátomat… azt hiszem, ez már nem sülhet el rosszul. Köszönöm, hogy segítesz. – Nyomok egy puszit a homlokára, miután már nem borítja alvadt vér, hallom a halk köszit és megnyugszom, hogy nem vette rossz néven a dolgot, bár nem olyan fából faragták.
- De tudnál másmilyen is lenni, elvégre képes vagy leszerelni, mikor elborul az agyam, akkor miért is ne tudnál keményebb lenni velem szemben? – Megölelem őt és megsimogatom a haját, örülök, hogy itt van és nem ment el, ahogy annak is, hogy nem fordított nekem hátat, nem tudom mi lenne velem, ha még ő is eltűnne az életemből, attól tartok nem maradna már kapaszkodóm. Bár eddig is elvoltam, és egészen jól elboldogultam, de Lari egy újabb ok arra, hogy megpróbáljak emberien viselkedni és embernek mutatkozni, és ne hagyjam teljesen magam mögött azt ami voltam. Persze a naivitásom nem hiányzik, de az azért igen, hogy a régi életemben voltak barátaim, de mostanában ezeknek azért híján vagyok. Zavaros ez az egész most, úgy ahogyan van, és nem is akarok ezen gondolkozni, egyszerűen jó, hogy itt van, hogy újra megnyugtat és nem ment el, miután megint megharaptam. Azt hiszem nem is kérhetnék jobb barátot mint amilyen ő, viszont, jön egy hideg zuhany is, a következő percekben, ami miatt elengedem és felülök, értetlenül nézek rá, és próbálom összerakni a mozaikokat. Látom magam előtt őt és engem, még gyereknek, mikor minden rosszba belevittem, összekoszoltuk a szép új ruháját, belecsúsztunk a patakba, és ott hancúroztunk, két rosszcsont kölyök, vagy mikor elnyerte az összes üveggolyómat, a kergetőzések az erdőben, vagy amikor íjászatot gyakoroltam, és ő keresztbe tett nekem addig nevetetett még a nyilam a földbe nem fúródott, utána persze megkergettem őt, de ő csak nevetett.
- Nem, azt nem… de hát, hogyan?! Ne szívass, ez nem jó vicc! – Nézek rá megrökönyödve, és arra várok, hogy elnevesse magát, és azt mondja, hogy jól megijesztett és nem igaz, csak ez volt a bosszúja, de ahogy elnézem az arcát, és hallgatom amit mond, rá kell jönnöm, hogy nem viccel, hogy komolyan mondja amit az előbb a tudtomra hozott.
- Boszorkány vagy… nagyon erős…- suttogom, és azt hiszem némi kétségbeesés is kiülhetett egy pillanatra az arcomra, hiszen nem akarom elveszíteni. Ő elneveti magát, mikor azt mondja lejárt a szavatossága, nekem valahogyan nincs kedvem most ezen az egészen nevetni.
- Nem akarom, hogy meghalj, biztosan van valami mód arra, hogy ne történjen meg, a fenébe is tudom, hogy nagyon erős boszorkány vagy, biztosan van egy varázsige vagy egy másik boszorkány, aki tud neked ebben segíteni!? – Megcsóválom a fejem, és teljesen felé fordulok.
Lassan bólintok egyet, amikor azt mondja, hogy kérni akar tőlem valamit. – Neked bármit.. - elfekszem vissza, és megsimogatom az arcát. – Drága barátom, bármit, amit csak szeretnél… De előbb ígérd meg nekem, hogy megpróbálsz megoldást keresni, ha kell felkutatok neked egy másik nagyon erős boszorkányt aki segít! – Elfekszem mellette, és a bal kezem a fejem alatt van, ez most egy pillanatra olyan, mint gyerekkorunkban, mikor kiszöktünk egy éjjel, hogy megnézzük a csillagokat, és közben beszélgettünk, egy monokli volt a szemem alatt és a szám is felrepedt, apámmal összeszólalkoztunk, és kaptam egy két pofont tőle.
- Mint például? – kérdezek rá halkan és némi szomorúsággal a hangomban, ezekből ítélve, ő már tényleg arra készül, hogy hamarosan itt hagyja az élők sorát. Megígérem neki, hogy benne leszek vele ezekben, de az is biztos, hogy keríteni fogok egy másik boszorkányt, aki segíthet neki. Biztosan van valaki ebben a nyamvadt világban, aki hajlandó segíteni, és van benne elég erő mindehhez.
music:- | note: borzalmas lett, ne haragudj  zacskó | words: 790
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptySzomb. Márc. 01, 2014 11:18 pm




To Dominic

I have a secret...

- Valószínűleg ez történne. – bólintok egyet. - Te kinek a vérvonalába tartozol, tudod? – ötlik eszembe a kérdés, bár tulajdonképpen jelentősége nincsen, csak érdekel a dolog, ha már felmerült a téma.
- Remélem olyan nem fog történni, amit nem lehet helyrehozni. – bár azt hiszem olyasmit nem tennék, ami ilyen jellegű gondot okozna. Egész egyszerűen azért nem, mert fontos nekem. Nehezen tudok elképzelni olyan helyzetet, aminek a következtében képes lennék maradandó károsodást okozni neki. Azt hiszem alapvetően nem vagyok az a fajta, aki megtenné ezt. Főleg nem a legjobb barátjával. Mert akárhogy is nézem, nekem Dom az maradt. Elváltunk ugyan egy időre egymástól, de ez nem jelenti azt, hogy idegenként kellene kezelnem őt. Mert ő nem idegen. Egy kicsit sem.
Figyelem, ahogy feltakarít. Jól neveltségem azt diktálja, hogy segítsek neki, de valahogy nem teszem. Tekintetem követi a mozdulatait, ahogy feltörli a tócsát, a törölközőket a fürdőbe viszi, megáll az ajtóban és várja, amíg kinyitom az ablakot.
- Idővel azt is megtanulod. Damon azt mondta nekem, hogy segít neked. Bízom abban, hogy meg tudja mutatni, hogyan is tudsz úrrá lenni a dolgon. – mosolyodok el és nem megyek a közelébe, mikor megrázza a fejét, hogy most még nem akarja, hogy menjek. Elfogadom és tiszteletben tartom.
Mikor letörli az alvadt vért rólam, az kifejezetten kedves gesztusnak könyvelem el. Még egy halk „köszi” is elhagyja az ajkaimat, miután már végzett.
Lehúzom az ágyra és enged nekem, szóval megölelem, ő pedig eldől, amíg még összevagyunk kapaszkodva, szóval ő most a hátán fekszik, én pedig a fejem a mellkasán nyugtatom, ahogyan a kezemet is.
- Csak olyan vagyok… amilyen. Veled nem tudnék más lenni. Képtelen lennék rá. – és nem is akarok vele más lenni. Jól esik megölelni és a közelében lenni, egyszerűen csak élvezni a társaságát. Visszahozott nekem valamit, amit régen elfelejtettem és nem éreztem már. Valamit a múltamból, amire azt hiszem szükségem volt, aminek végig velem kellett volna lennie életem során, de amikor ő eltűnt, akkor ez a darabka is eltűnt a lelkemből és most megint megvan. Furcsán egynek, egésznek érzem most magam. Ez nem egy szerelem emléke, úgy sosem szerettem őt, ez valami egészen más, mélyebb és őszintébb, tisztább érzés. Nem szövi át a birtoklás és a féltékenység, nem lángol, hogy felperzseljen. Ez olyasmi, mint a bizalom, a ragaszkodás, hogy tudom, számíthatok rá, hogy velem együtt rosszalkodik, hogy aztán velem együtt bánkódjon és örüljön. Nyugalom, amely lecsendesít és segít fellélegezni és újjáteremteni önmagunkat. Azt hiszem, hogy én most így vagyok ővele. És most, hogy nem sokára itt van az életem vége, szükségem van rá, hogy megint belevigyen a rosszalkodásba, mint gyerekkorunkban és aztán együtt éljük meg az izgalmakat és az örömet, vagy éppen együtt bukjunk le és tudjuk, nem vagyunk egyedül, mert ott van nekünk a másik, a cinkostárs, a barát, a hiányzó fél.
Hallgatom a szavait és nagyot szusszanok. Nem akartam én leterhelni ezzel, hiszen éppen elég nehéz neki és megvan a maga baja is.
- Meghalok Nick. – mondom ki egyszerűen, mert bármennyire nem akarom, hogy tudja, úgy érzem megérdemli. - Így is tovább éltem, mint a legtöbb boszorkány, túl régóta csapom be a halált, ideje, hogy megfizessem az árát. Tudom, hogy nem úgy látszik, de a testem szépen lassan feladja. Lejárt a szavatosságom. – az utolsó mondatnál egy kicsit el is nevetem magam.
- Kérnék tőled egy szívességet, ha lehet… – szólalok meg megint, halkan és kissé tétován is, még mindig a mellkasán fekve, a bőréhez simulva.
- Legyél megint a cinkostársam. Olyan sok mindent nem tettem meg és nem próbáltam ki, pedig szeretném. De egyedül sosem olyan jó, mint a legjobb barátoddal… – csak remélni tudom, hogy belemegy és akkor belehúzhatom pár dologba. Még nincs meg a listám, hogy miket szeretnék, de azt hiszem vannak ezen apróságok is, mint áthajtani a piroson, vagy fizetés nélkül távozni egy étteremből. Apró bolondságok, amik nem ártanak senkinek. Van elég lélek akiknek a vére az én kezeimhez is tapad, most egészen másféle rosszaságok érdekelnének. Egyszerű, hétköznapiak…


***

szószám: -; zene: -; megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptySzomb. Márc. 01, 2014 9:45 pm



Lara & Dominic
I'm so so sorry... my friend

- Azt hiszem ebben igazad lehet, már mint, hogy a mágia éltethet bennünket is. Ami azért fura, mert ha teszem azt valami miatt megszűnne  a világban a mágia akkor is elpusztulnánk, nem csak akkor ha a vérvonalunk fejét megölik. – Igen erről hallottam már én is, ez a pletyka hamar elterjedt, különösen, miután tömegesen haltak meg vámpírok, és kiderült Mikael halála miatt mindenki elpusztult, aki az ő vérvonalának volt a tagja. Volt ismerősöm, aki csak úgy spontán kipurcant. Utána kezdtem el érdeklődni, hogy még is mi a fene történhetett. Végül, jó pár héttel később megkaptam a választ a kérdésemre. Nem tett boldoggá, hogy függök az egyik ősitől, és nem tudom, hogy melyikük vérvonalának vagyok a tagja. Eléggé elkalandoztak a gondolataim, és csak akkor eszmélek fel, amikor meghallom újra a hangját.
- Ugyan, semmi gond. Majd akkor sajnáld, ha nem lehet helyrehozni. – Megvonom a vállamat, igaz, hogy úgy éreztem szét fog robbanni a fejem, olyan erős migrént kaptam, ráadásul a gyomrom is felfordult, pedig nem jellemző a hányinger, vagy a hányás a fajtámnál, még is úgy éreztem, hogy kidobom a taccsot miközben a fejemet fogva döglődtem, aztán, mikor a szobán taszított át, más bajom is volt, de elég gyorsan helyre jöttem, szóval semmi gond a részemről.
- Rendben. – Nyugtázom a dolgokat, és amint az ablak kinyílik, egy törölközőt dobok a vérfoltra, és feltörlöm, majd a mosógépbe vágom bele, hogy eltüntessem és a szagát se nagyon érezzem, hamarosan majd elindítom a gépet, hogy a vér ne illatozzon nekem, semmilyen módon sem. Az ablak nyitása után igyekszek mindent eltüntetni ami véres, nekem gyorsabban megy mint neki, és igazából ez nekem fontos, hogy ne vaduljak megint el a vér miatt, így mire megint leül az ágyra, már feltöröltem a vért a padlóról.
- Lehet, hogy te kérted, de ettől még tudnom kellene uralkodnom magamon valahogyan, csak mint ahogy az ábra is mutatja nem megy és ennek fejében most már nem bánom, hogy beavattad Damont ebbe az egészbe. – Aztán megrázom a fejem, hogy még nem kellene megölelnie, hiszen ott van még rajta a vér, amit pillanatokkal később már letörölgetek, csak remélni tudom, hogy nem érti félre a gesztust, nem koszosnak nézem vagy valami, csak a rá száradt vér ingerel. Így inkább gyorsan letakarítom róla, mielőtt valami hülyeséget tennék megint csak, aztán egy félmosolyra húzom a számat a válaszára és befejezem a vér eltüntetését, majd összegyűröm egy gombócba a törölközőt, és bedobom a fürdőszobába. Nem kell az ide a közelembe, még véletlenül sem, a padlóról a foltot már eltüntettem, így az már nem fog zavarni egy kicsit sem.
Aztán hallgatom, amit mond nekem és csak biccentek egyet, majd hagyom, hogy megfogja a csuklómat és lehúzzon az ágyra. Aztán megölel, amire szusszanok egyet, majd fogom magam és eldőlök az ágyon, hanyatt fekszem ott és a plafont kezdem el bámulni, persze őt is magammal húztam.
- Túl jó vagy hozzám, drága barátom! – Szólalok meg, aztán szöget üt valami a fejemben, és Lari felé fordítom a fejemet.
- Néhány perce mondtál nekem valamit, amivel nem tudok mit kezdeni, hogy értetted azt, hogy csak néhány hónappal rövidítettem volna meg az elkerülhetetlent? – Kérdezek rá, és őt figyelem közben, rossz érzésem van a válaszával kapcsolatosan. De addig nem akarok teóriákat gyártani, még nem árulja el, mire is akart célozni, de bőszen remélem, hogy nem az, hogy hamarosan el kell búcsúznom véglegesen az egyik legjobb barátomtól, azt nem venném szívesen sőt! Nem akarom elveszíteni egyiket sem! Se Larit, sem Damont, se Olivert! De mind hármuk közül, jelenleg Lari az aki a legközelebb áll hozzám, és nagy érvágás lenne a dolog.
music:- | note: | words: 586
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptySzomb. Márc. 01, 2014 8:49 pm




To Dominic

I'm not angry

- Igen, tudtam, hogy milyen ereje van a véreteknek, csupán még sosem próbáltam. És azt hiszem a mágia éltet benneteket. Úgy értem… minden teremtményt az mozgat. És ti mind az Ősiektől származtok, őket pedig varázslat tette azzá, amik. – egyiküket én magam is ismerem. Ahogy eszembe jut Elijah, szelíd mosoly költözik az ajkaimra. Csak kellemes és szép emlékem van vele kapcsolatban és annak a tudata, hogy mennyire szerettem őt és mennyire fájt elengedni, mégis megtettem. Azonban most nem akarok és nem is tudok az emléken elmerengeni. Helytelennek érzem a dolgot ugyanis, most valaki mással vagyok legalább annyira intim szituációban, ezért nem érzem helyénvalónak, hogy egy másik férfi járjon a gondolataimban.
- Sajnálom. – ezek szerint mégiscsak megsérült egy kicsit, de akkor már helyre jött, szóval ennek örülök, annak már kevésbé, hogy bántottam őt.
A szobában, az ágyán ülve, az ágytakaróba tekerve magam, várom, hogy előkerüljön. Lábaimat felhúzom és átölelem a térdeim, a hátamról így lecsúszik az anyag és szabadon marad. Tekintetem a szőnyegen összegyűlt kis vérfoltra vetődik, ami akkor került oda, mikor Dom megharapott. Tűnődve nézem a vöröses foltot, miközben megkérdezem, hogy ő jól van-e és, hogy elmenjek-e inkább. Mikor előkerül a fürdőből, akkor ránézek.
- Ohh… semmi baj. Bár azt nem igazán tudom, hogy hogyan is segítsek. – szólalok meg őszintén. Hiába vagyok boszorkány, a takarítást én sem úszom meg és sajnos azt sem tudom megkötni, hogy elnyomjam a vérszomját. Illetve talán megtudnám tenni, de ha megszűnik az a valami, amiből a varázslat az erejét nyeri, akkor vége lenne egyik napról a másikra és azt hiszem az még nagyobb gondot jelentene Domnak. Akárhogy is, ez most nem út, szóval elhessegetem a gondolatot.
- Oké, akkor maradok. Szeretné maradni. – utóbbi mondatot lassan ejtem ki, de annál őszintébben. Tényleg szeretnék most itt maradni mellette és vele, nem pedig az otthonom magányába burkolózni. Szükségem van most a társaságára, kell nekem, ezért nem akarok menni.
- Persze. – felkelek az ágyról és az ablakhoz megyek, majd kinyitom azt. Onnan pedig vissza az ágyhoz, amire megint felkucorodom.
- Ne tedd. Én kértem, hogy harapj meg, szóval nem tettél semmit, ami miatt haragudnom kellene. Én is legalább annyira hibás vagyok, mint te, szóval nincs miért bocsánatot kérned. – egy kicsit sem hibáztatom, tényleg nem. A hangom pedig árulkodik arról, hogy ez valóban így van. - Szeretnék odamenni hozzád, hogy megöleljelek, de nem vagyok biztos benne, hogy díjaznád… – szólalok meg ismét, ahogy nézem őt. Összeszedi az üveget, belekortyol, majd kis meglepetésemre hozzám lép. Nagyra nyílt szemekkel nézek rá és csendesen hagyom, hogy letörölje a vért rólam.
- Ezt, hogyan tudtam volna félre érteni? – nem tudom, hogy hányféleképpen lehet érteni, ha letörli rólam az alvadt vért. Nem bánom, hogy ezt teszi, valójában még jól is esik.
- Hagyd abba a sajnálkozást kérlek, mert tényleg nincs miért aggódnod. Nem haragszom. És igen, úgy is meg tudom magam védeni, bár tény, hogy minél többször kell használnom az erőm, annál inkább elfáradok. – mosolygok rá, aztán szelíden megfogom a csuklóját és lehúzom magam mellé az ágyra, ha hagyja. Ha igen, akkor még meg is ölelem őt, nem félek attól, hogy rám támad. Tudom, hogy a logika azt diktálná, hogy kellene, de valamiért mégsem félelmetes ő számomra.


***

szószám: -; zene: -; megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptySzomb. Márc. 01, 2014 8:16 pm



Lara & Dominic
I'm so so sorry... my friend

- A vérünk ilyen, valami miatt nagyon jó gyógyszer, szinte bármit rendbe hoz, de ne kérdezd nem tudom mi az oka ennek, igazából azt sem értem, mi működtet bennünket, mivel elvileg halottak vagyunk… - magyarázom neki, és közben uralkodni próbálok magamon, hiszen a vér szaga ingerel, már nem friss, már alvadt, de hát akkor is ott van a levegőben és engem ez ingerel, ráadásul rajtam és rajta is ott van a maradék ami már percekkel korábban megalvadt, de még most is úgy nyalogatnám le mint a macska a tejszínt.
- Biztos, nem okoztál bennem kárt, az a kicsi is…. már, meggyógyult…- Válaszolom vissza neki, de közben becsúszik egy kis malőr a vér képben. A csókkal nem lenne semmi baj, az jó dolog, csak a vér ami benne van, sajnos az okoz nekem némi bajt, mert megharapom miatta és majdnem újra a nyakát is. Ennek az lesz a vége, hogy kiviharzom a fürdőszobába.
Néhány mély lélegzet, egy kis víz, a tükör összetörése után igazán hülyének érzem magamat, úgy viselkedem, mint egy őrült. Azt hiszem, magyarázattal tartozom, Lari számára, mivel elég hülyén nézhetett ki ez az egész, de ha nem jövök ki megint bántani fogom őt, szóval, csak lemosom a vért a kezemről, kerítek egy törölközőt, és megtörlöm, majd vissza indulok a szoba irányába.
- Nem igazán…- vallom be. – A vér a szaga még a szobában van, és vér volt a nyelveden… - szusszanok egyet. – Sajnálom, hogy úgy ott hagytalak, de ha nem teszem meg, megint csak megharaplak és azt hiszem egy nap háromszor megharapni, hát… nem lenne a legjobb…- Az ajtóban állok meg a törölköző ott lóg a kezemben és gyűrögetem is a hasam magasságában és nem nézek Larira.
- Ne, ne menj, feltakarítom a vért, utána már nem lesz velem gond… szeretném, ha maradnál… - Mondom neki csendesen, nem kevés bűntudattal a hangomban. Aztán a törölközőt a derekamra csavarom. – Megtennéd, hogy kinyitod az ablakot? – Kérdezem meg tőle, muszáj lesz kiszellőztetni a szobát, mielőtt megint becsavarodok, és a végén még megölöm őt, azt sosem tudnám magamnak megbocsájtani. Így is marcangol a bűntudat, hogy már megint csak bántottam őt.
- Azt hiszem, a homlokomra írhatnám, hogy sajnálom, hogy megint megharaptalak. – szusszanok egyet az ajtófélfába kapaszkodva, közben Zokni is előkerül és megáll a szoba közepén, szerencsétlen kutya, szerintem még sosem morogtam le úgy őt, mint ahogyan megtettem korábban. Leguggolok, hogy magamhoz hívjam, és ha oda jön, akkor meg is simogassam szegényt.
Ha Lari kinyitotta az ablakot visszamegyek a szobába, és összeszedem az üveget, amiben még van némi borubon és iszok, belőle néhány nagy kortyot majd a többit átnyújtom neki.
- Ne értsd félre, amit tenni fogok…- szólalok meg, és egy másik törölköző van a kezemben, ami nedves, ezzel gyorsan letörlöm a maradék vért is róla, hogy az se ingereljen a továbbiakban. Amint ez megvan, gombóccá gyűröm a törölközőt, hogy a vért ne is lássam, és körbenézek, a szobában mi van, még ami véres lett, de szerencsére rajtunk kívül más nem igazán.
- Tényleg szeretném, ha maradnál, tudom, hogy hülyén jött le, de ha nem megyek, ki megint csak megharaplak… és nem tudom, hogy akkor is megtudod-e védeni magad, ha nem vagyok a szemed előtt…- Bűnbánóan nézek rá, és tényleg szégyellem, hogy már megint csak megcsócsáltam.
music:- | note: | words: 532
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptySzomb. Márc. 01, 2014 7:38 pm





To Dominic

I'm not angry, just a bit confused

Még sosem ittam korábban vámpírvért. Azt hiszem azért nem, mert nem kerestem a társaságukat és nem kifejezetten voltam a közelükben. Domon kívül csak alig van pár vérszívó, akikkel összehozott az élet és közelebb is kerültem hozzájuk, vagy éppen ők hozzám. Azonban a vérüket nem fogadtam el. Eddig még senkiét. És kifejezetten megijeszt pár pillanatra, hogy mennyire élvezem az ő vérét, hogy egyre jobban és jobban érzem magam tőle, hogy mintha kicseréltek volna, hogy az érzékeim is élesebbek és jobban működnek, hogy egyszerűen minden annyira éles és jó lesz. Ezért is lököm el a csuklóját magamtól, mert akarok még a véréből és ez valahogy helytelennek tűnik, hiszen én nem vagyok vámpír, csak egy egyszerű boszorkány.  
- Nem tudtam, hogy ilyen. Korábban még sosem próbáltam. Mintha új erőre kaptam volna. Még sosem éreztem magam ilyen jól… – magam is teljesen meg vagyok lepődve ezen, majd megtapogatom a seb helyét a nyakamon. Hihetetlen, hogy máris teljesen eltűnt, mintha sosem létezett volna a harapás.
- Biztosan jól vagy? – kérdezek vissza, noha tudom, hogy hihetetlenül gyorsan gyógyul. Ettől azonban még tudom, hogy átrepült a fél szobán, szóval úgy érzem mindenképpen meg kell kérdeznem, hogy valóban jól van-e.
Kérdését figyelmen kívül hagyom először, csupán megcsókolni akarom. Ő pedig viszonozza, azonban hamarosan újabb sebet ejt az ajkamon, ami ott is marad, hiszen attól, hogy kaptam a véréből nem gyógyul be most azonnal ez a seb, mint a másik, amikor épp a vérét kortyoltam. Gondolom azért majd gyorsabban fog helyre jönni, mint normál esetben.
Elszakad a csókból, hogy aztán…? Nem tudom mi történik, mert elszalad. Ennyire azért csaknem vagyok ijesztő??!!
Hallom, hogy a fürdőben mond valamit, én pedig lehúzom az ágytakarót és magamra terítem. Nincs rajtam ruha és az alkohol hatása is elmúlt, részben az együttlétnek köszönhetően, részben a majdnem elvérzésnek, szóval mostanra már nem melegít át.
- Jól vagy? – kérdezek rá a szobából, mikor hallom az üvegcsörömpölést és válaszra várok. Úgy itt hagyott, mint aki bánja, amit tett, mármint nem csak a harapást, hanem minden mást is, hiszen a csók után szaladt ki, nem tudom, hogy mit tegyek. Utána menjek-e vagy sem, ezért jobb híján a szobában maradok és felülök az ágyára.
- Jobb lenne, ha elmennék? – kérdezek rá előzékenyen. Talán mégiscsak bánja az egész estét az elejétől a végéig, szóval lehet jobban örülne neki. Nem tudom. Elvégre nem látok a fejébe.


***

szószám: -; zene: -; megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptySzomb. Márc. 01, 2014 6:27 pm



Lara & Dominic
I'm so so sorry... my friend

Azt hiszem a pánik egy pillanatra úrrá lett rajtam, kis híján megöltem a legjobb barátaim egyikét, és ha most azt nézem, hogy Damonnal még nem rázódott eléggé helyre a kettőnk barátsága, hát, akkor azt kell mondanom, jelenleg Lari az egyetlen barátom. Én meg hajszál híján megöltem, jó kis nap ez mit ne mondjak. Már így is elég faramuci az egész, de még mellé itt fürdök lényegében a vérében, ön már az ölemben van és a csuklóm szorítom az ajkaira, hogy nyelje szépen a véremet, és az gyógyítsa meg őt, mielőtt belehal a vérveszteségbe. Szép kis jó barát vagyok, hogy már megint ezt csinálom vele, nem első eset, hogy megharaptam, és akkor sem tudtam megállni. Igen, az, hogy csak ketten vagyunk egy zárt térben túl nagy biztonságot ad az ösztöneimnek, hogy itt vadászoktól nem kell tartanom, és attól sem, hogy ő megölne engem. Azt hiszem tudat alatt visszaélek a bizalmával, amit irányomba táplál. Szegény lány.
Szusszanok egyet, ahogy nyelni kezdi a véremet és fokozatosan érzem, hogy kezd jobban lenni, abból, ahogy szívja, és lassan két kézzel vonja magához a csuklómat, így a fogásom is lazul a derekán és végül lassan elengedem, hogy felemeljem a fejem és kisimítsam az arcomból a hajamat. Még iszik, addig az ágyra ejtem a fejem, és lassan szusszanok megkönnyebbülten még egyet. az egész napomat nem így terveztem, de ami azt illeti nem szoktam semmit sem eltervezni, szeretek sodródni az árral és élni csak úgy, nem nagyon vannak terveim semmilyen irányba sem, csak túl akarok élni. De a mai nap kicsit felfordult úgy érzem, azzal a sok mindennel, ami történt. Nem mintha bármit is bánnék, mert semmi rossz nem történt azon túl, hogy majdnem megöltem őt. Erre már kinyitom a szemeim, és felemelem a fejemet, hogy közelebb hajoljak hozzá. Többször is bocsánatot kérek tőle, hogy megint bántottam, amire csak hümmögéssel felel nekem, és közben issza még a véremet.
Hirtelen engedi el a kezem és kissé el is löki, így közelebb hajolok hozzá, hiszen nem értem miért is tette ezt, emiatt kényelmetlenül érzem magamat, hiszen most kb olyan mintha megégették volna, és azért ez nem a legjobb jel.
- Nem lepődnék meg ha most nagyon utálnál…- fújok egyet, és hallgatom ahogy azt mondja, hogy nem haragszik rám, amivel azért tudnék vitatkozni, hogy igen is haragudnia kellene, mert még is csak megint bántottam őt. De nem kezdek el ezen most vitatkozni vele, így is van bajom a vérszaggal ami még mindig erősen körbeleng minket, a sajátom és az ö vére, ami miatt nehezen nyelek, a légzésem is szaggatott.
- Vámpír vér, megvannak a maguk előnyei. – Mondom csendesen és érzem, ahogy az arcom megváltozik, hogy az erek kirajzolódnak a szemeim alatt, hogy elsötétül a tekintetem, és a nyelvemen érzem a szemfogaimat, amikről lenyalom lassan a maradék vért is.
- Én jól… nem okoztál bennem kárt… - aztán elhallgatok. – De várj egy pillanatot, mit…? Na, egy pillanat, ezt hogy érted? – Ez a kis döbbenet segít abban, hogy ura legyek újra a vonásaimnak. Belenézek a szemeibe, és teljes értetlenség van az én arcomon, egyszerűen nem értem mi ez az egész, mi az, hogy csak pár hónappal rövidítettem volna meg, de még is mit?!
Utána megcsókol, ami sajnos hibának bizonyul, hiszen a nyelvén megérzem a véremet, és teljesen mind egy milyen vér ez az ösztönök működésbe lépnek, így is tele az orrom az alvadt vérének a szagával, még érzem a számban az ízét, de hogy kapok egy kis friss adagot is?! Az ajkaiba harapok, és felszakítom a bőrt, a vére a számba ömlik, épp szorosabban fognám őt, mikor kitátom, a szám eleresztem, hogy újra megharapjam őt. De ahogy a tekintetünk találkozik észbe kapok, és eleresztem őt, kimászok alóla villámgyorsan és a fürdőszobába viharzok, a csapra támaszkodok, és mélyeket lélegzek.
- Francbafrancbafranca…- megeresztek még egy cifra káromkodást is, és hideg vizet engedek a csapba, hogy megmossam az arcomat. – Sajnálom! – nyögök fel, és a tükörképemre nézek fel, majd elkezdem lemosni az arcom, az állam a nyakam, hogy megszabaduljak a vértől ami olyan nagyon ingerel. Végül dühömben ököllel csapok bele a tükörbe, mert jelenleg a saját tükörképem sem bírom látni, nem igaz, hogy ennyire gyenge vagyok, hogy egy kis vérszag és megint elvesztem a fejemet.
- Annyira sajnálom…- suttogom, mert már megint csak bántottam a legjobb barátomat, pedig ő aztán nem érdemli meg, hogy folyamatosan csak vérzsacsinak tekintsem.
music:- | note: | words: 711
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyCsüt. Feb. 27, 2014 7:39 pm





To Dominic

don't worry, I'm not angry

Mellém térdel, az ölébe húz, én pedig hagyom. Szédülök és lassan fekete foltokat látok magam előtt, érzem, hogy a tudatom kezdi feladni, hogy egyre hívogatóbb lesz a hideg nyúlós sötétség, amibe az elmém süppedni akar. Érzékelem, amikor Dom a szám elé tolja a karját, érzem a vér szagát, amely az orromba tolul és az ajkamon is a melegét. Hallom, hogy azt akarja igyak és ne ellenkezzek. Nem tudnék ellenkezni, ahhoz már nincs elég erőm, most még minden józanságommal próbálok eszméletemnél maradni.
Saját véremtől vöröslő és ragacsos ujjaim a csuklójára fonódnak, ahogy ajkam a sebre zárul és nyelni kezdem a vérét, amely fémes-sós ízzel tölti meg a szám és meleg, mikor lecsordul a torkomon kortyról-kortyra. Ahogy pedig egyre több vére jut belém, úgy kezdem szívni a sebet, ami gyógyul már, ezért egyre nehezebben jutok belőle a véréhez, ami érzem, hogy szépen lassan visszahúz a valóságba. Már nem fázom és nem akar az elmém tudattalanságba belesüppedni, már nem fáj a nyakam, sőt, egyre jobban és jobban érzem magam.
Dom másik keze a hasamon van, érzem, hogy a hajamba fúrja magát, hogy a lehelete súrolja a nyakamat. Hallom a szavakat, de még a sebet szívogatom, hümmögve, mintha csak életem legjobb fogását fogyasztanám, szemöldökeim pedig összehúzom kissé. Most már a másik kezem is a csuklójára fonódik, egyre követelőzőbb vagyok, még nem akarok meghalni, még nem akarom feladni, még élni akarok és tapasztalni, a vére pedig mindehhez kulcs nekem. Segítség, ami kell, ami jól esik, ami finom…
Hirtelen rántom el a kezét az ajkaimtól és olyan mélyen szívom be a levegőt, mintha eddig víz alatt lettem volna. Veszek még néhány lélegzetet lassan, kell pár pillanat, amíg tisztul az elmém. Bizsergető érzés jár át tetőtől talpig, melegség önt el mindenütt, és közben úgy érzem, majd kicsattanok. Érdekes élmény, megélni és megtapasztalni. Mintha valami rosszaságot csináltam volna, de olyan nagyon jó volt, hogy már most akarom újra és újra, de mindeközben tudom, hogy ez egy agyrém, nem lehetnek ilyen gondolataim, ilyen érzéseim…
- Nem haragszom. – szólalok meg és kicsit meg is kell köszörülnöm a torkom. Még mindig a számban érzem Dom vérének ízét.
Szinte észrevétlenül hajtom oldalra a fejem, hogy jobban hozzám férjen, amikor a bőrömre ragadt véremet nyalogatni kezdi. Kicsit fészkelődöm az ölében, hogy kényelmesen legyek el, aztán abbahagyja, amit művel, én pedig a mellkasának támasztom a fejem.
- A véred… hihetetlen… – szólalom meg elképedve, hiszen már teljesen jól vagyok, begyógyult a nyakamon felszakított seb is és úgy érzem minden érzékszervem a maximumon működik.
- Nem haragszom Nick. Csupán néhány hónappal kurtítottad volna meg a megkerülhetetlent… Te jól vagy? Lehet kissé túloztam az előbb. – nem magyarázom meg neki még a dolgot, hogy nem sok van már hátra nekem. Oldalra fordítom a fejem, de még mindig a mellkasának támaszkodok.
- Te ne haragudj. – szólalok meg újra és ujjaim az álla alatt érintik a bőrét, majd most már felfelé nézek rá és, ha viszonozza a pillantást, akkor odahajolok hozzá egy csókra. Nem azért, mert szeretők lennénk, egyszerűen azért, mert jól esik, mert pár perce még bennem volt, és nem is tudom… mert épp ehhez van kedvem most.

***

szószám: passz; zene: -; megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyCsüt. Feb. 27, 2014 6:38 pm



Lara & Dominic
Lomtalanítás - még aznap este
Amikor a születésnapján megharaptam, megígértem neki, hogy nem fogom bántani újra. Akkor is ugyan úgy elvesztettem a kontrollt magam felett, mint ahogyan most is sikerült. Nem tudom mi miatt, de olyan nehéz volt most is ellenállni a nyakának, annak az érnek amit tisztán láttam ott, amiben ott lüktetett a meleg vére, tele élettel. Ráadásul, még mindig bajaim vannak az önkontrollal, mivel sosem tanultam meg a dolgot, Natalja minden mást megtanított csak ezt nem, ő mindig is a vérontásra biztosított és nem arra, hogyan kell mértéket tartani, mikor kell abbahagyni és elengedni az áldozataimat. Iszonyatosan nehezen tudom csak ezt megtenni, ezért is táplálkozom olyan ritkán. Egyszerűen nehéz az ösztöneimnek parancsolni, és most itt ebben a helyzetben még nehezebb. Hogy miért is? Itt van a nő alattam, nekem feszül a meztelen teste, mellkasomnak a keblei, érzem, ahogy körbevesz még mindig mind a combjai, a karjai és az öle is, forrón ölel, és még lüktetve vesz körbe, egyszerűen mámorító az egész, és bennem van még a kéj a féktelenség és a vágy is, ami csak olaj a tűzre, hogy az egészet a vérével akarom teljessé tenni, és ő felajánlotta nekem. Túl jó és túl finom ez nekem így, a vér és a kéj együtt, érzem magamon őt, és érzem rajta, önmagam. Már ez is elég ahhoz, hogy harapni akarjak az éhsége túl. Néhány csepp elfolyik, hiszen olyan mohón szívom magamba  a vérét, és ami a nagyobb gond, hogy nem figyeltem melyik irányból harapok, ütőeret értem, így a vére szinte bugyog a számba, nekem szívnom sem kell, csak nyelnem, így persze, hogy pár csepp félre megy. Ott vagyok fölötte, szorosan tartom őt, és nem eresztem, mellkasom a kebleinek préselődik.
Hallom a hangját, hogy azon a néven szólít, amit gyerekkorunkban kaptam tőle, csak ő szólít így, és ez valahol beférkőzik a tudatomba, az ösztönökön túl, de nem eléggé, hogy elengedhessem őt. Hallom, hogy újra szólít, de csak szorosabban fogok rajta és nem eresztem el, nem ez most túl jó ízű, túl finom nekem, ahogy érzem benne az egész estét az alkoholt, a különböző hormonokat, amiktől még édesebb lesz a vére, hiszen mindennek van íze! Annyira finom, és én éhes vagyok, még és még akarok a véréből. De egy pillanattal később megvonaglok, eleresztem őt, és a fejemre szorítom a kezeimet, pokolian fáj a fejem, felnyögök, majd egy erős lökést érzek, amitől a mellkasomból kiszorul az összes levegő, és átszemel a fél szobát, a padlónak csapódok, amire egy tompa nyögés a válaszom. A fájdalom az ami észhez térít és segít feleszmélni a vér szagát elnyomni, hogy egyáltalán felfogja mi a fenét tettem már megint, felülök, és döbbenten veszem tudomásul, hogy ütőeret haraptam, és Lara ujjai alól a vére csorog ki.
- A pokolba! – Szólalok meg és egy cifrább káromkodást is eleresztek, majd már talpon is vagyok, lari mellé térdelek, aztán le is ülök, az ölembe húzom őt, és  a csuklómba harapok, ez az a helyzet ahol a legjobban le tudom erőltetni a véremet a torkán, még akkor is ha nem akarja meginni azt, de ha nem teszem ezt meg vele, akkor elvérzik, mire segítséget tudnék keríteni neki. Tehát ez az egyetlen megoldás.
- Idd! – parancsolok rá, ahogy az ajkaira nyomom a csuklóm, amiből a vörös vérem csepeg. – nyeld, és ne ellenkezz velem! – Szólalok meg szinte parancsolóan, hogy elnyomhassam a rémületemet, amit amiatt érzek, hogy kis híján majdnem megöltem őt, a fenébe is, hogy lehetett ez?! Szép kis barát vagyok, aki állandóan megharapja a legjobb barátját. Nem kis bűntudta kezd el marcangolni, hogy megint megharaptam és ennyire. Jobb kezem az ajkainak szorítom a ballal a hasánál fogom át, hogy ne lökhessen el magától, ha megakarná tenni, az arcom a hajába fúrom bele.
- Úgy sajnálom…. sajnálom… ne haragudj rám… - dünnyögöm bele a hajába. A pokolba is, hogy megint elvesztettem a kontrollt magam felett, pedig már egészen tűrhetően ment a dolog, amikor idegenek vérét vettem el, és jól alakult minden, erre megint megborulok, mert csak ketten vagyunk egy helyen összezárva, és nem kell attól tartanom, hogy valaki belém vág egy rohadt karót. Ösztönök, ezek azt hiszem egyszer a sírba fognak vinni.
- Nem akartam…- ami nem teljesen igaz, mert baromira meg akartam őt harapni, akartam a vérét érezni, és inni belőle, de ezt azonnal próbálom kizárni a gondolataim közül, ahogy a vérszagát is  a tudatomból, mert azon kaptam magam, hogy a nyakán alvadó vért nyalogatom. Azt hiszem ezt nagyon nem kellene megtennem, különösen most nem, mikor egy perccel korábban már majdnem szárazra szívtam, és akkor most itt ülünk, engem a bűntudat marcangol és teljesen jogos lesz a haragja is velem szemben, hiszen megint megbízott benne és én megint csak megharaptam.
music:Bon Jovi | note: | words: 762
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyHétf. Feb. 24, 2014 7:36 pm




To Dominic

+16

Együtt vagyunk, örömet szerzünk egymásnak és magunknak. Nincs ezzel semmi gond, még akkor sem, ha barátok vagyunk. Így legalább nincs elvárásunk egymással szemben, nem leszek az a bizonyos szőke liba, aki epekedve várja, hogy felhívják egy jó együttlét után és azt hiszem ettől még nem fogom jobban körbe rajongani, mint eddig is. Én nem csak a testét látom benne, ismerem őt, ahogyan a tenyeremet, még akkor is, ha hosszú ideig nem voltunk együtt és nem is mesélt még el nekem mindent. Talán nem is fog, de ettől még tudom, hogy kicsoda ő, minket valami sokkal szilárdabb, sokkal régebbi, sokkal ősibb dolog köt egymáshoz semmint egy röpke légyott két ember között, de még csak nem is a szerelem illékony illúziója az, ami hozzá fonja az életem az övéhez.
Harmónia van közöttünk, mert megértem, mert megért engem, mert neki én vagyok a nyugalom, ahogyan nekem ő a rosszaság. És ahhoz képest, hogy kettőnk közül én vagyok az élő, nekem az élet is ő, hiszen egy olyan emlék eleven lénye, ami rég volt, de még mindig ragaszkodom hozzá. Nem tudtam elengedni a múltat sosem és most itt van ő nekem, és gyönyörű, de nem a külseje vagy a sármja miatt, hanem, mert az aki. Mert számíthatok rá, mert az egyetlen kapocs ahhoz az életemhez, amikor még volt családom. Hiszen ő is az volt, mintha csak a bátyám lett volna. Így szerettem őt mindig is, így kapcsolódtunk mi egymáshoz.
Lökéseire újabb és újabb nyögések és sóhajok hagyják el ajkaimat, szívverésem felgyorsul, ahogyan a légzésem is és felszínessé is válik. Arcom kipirul a mozgástól és a szenvedélytől. Hamarosan pedig rajta is kiütközik, hogy mennyire is élvezi a dolgot, szemei körül erek jelennek meg, ahogyan az agyarai is megnyúlnak. Megkérem, hogy harapjon, de várat. Én azonban képtelen vagyok tovább várni, a gyönyör forró és intenzív hullámokban önt el, ő pedig tovább mozog és érzem, hallom, ahogyan ő is elélvez.
Átszakad benne egy gát, hiszen végre megteszi, a nyakamra hajol. Újabb halk nyögés hagyja el ajkaimat, amikor a fogai átszakítják a bőrömet és megszívja a sebet, amit ejtett. Ujjaim a hajába szaladnak, ahogy a földön ölelem őt, míg ő is szorosan tart a karjaiban, ahogyan a vérem veszi. Kicsordul az éltető vörös nedű a sebből, érzem, ahogyan hátra folyik a nyakamon, melegen és nedvesen, majd a szőnyegre cseppen belőle.
Élvezem, amit csinál, még mindig ugyanabban a felfokozott hangulatban vagyok, mint néhány pillanattal ezelőtt, azonban amilyen ütemben issza a vérem, lassan kissé szédülni kezdek.
- Nick… elég… – szólalok meg halkan és próbálom szelíden eltolni magamtól, hogy fejezze be, mielőtt még késő lesz. - Nick?! – szólok rá még egyszer, és ha ez sem vezet célra, akkor a következő pillanatban megpróbálom elérni, hogy migrén törjön rá. Ha ez elég volt ahhoz, hogy elengedje a nyakam, a mágiámmal lököm le, kicsit talán túlzásba is esek, hiszen a szoba feléig is elér a lökés, ami láthatatlan erővel taszítja le rólam. Felülök és kezem a sebre vándorol, ujjaim között buggyan ki a meleg vérem.


***

szószám: passz; zene: -; megjegyzés: nem volt béna, nagyon tetszett *-*

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyHétf. Feb. 24, 2014 4:48 pm



Lara & Dominic
Lomtalanítás - még aznap este

+ 16

Ott vagyok vele a hálószobám padlóján, a szőnyegemen, fölötte vagyok. Élvezetem lelem benne, akarom, adok és kapok is cserébe, mind a kettőnknek jó, érzem és hallom is, hogy neki is tetszik, amit teszünk. Itt nincsenek igazán érzelmek, egyikünk sem szerelmes, az más, hogy ragaszkodunk egymáshoz, elvégre nagyon jó barátok vagyunk, de ez most nem is erről szól. Ez egyetlen egy dologról szól, a kölcsönös kielégülésről, ő is akarta és én is, kellett ez mind a kettőnknek, nekem mert mást megharapnék közben, őt talán nem fogom. Az ő motivációit nem tudom, de nem is érdekes egyikünké sem, még ezt a bizonyos táncot járjuk a padlón. Jó érzés, ahogy a combjai körbefonják a derekamat és a csípőmet, hogy hozzám simul, hogy velem van a ritmusban, amit diktálok. Mindig is szerettem ezt az egészet, ahogy van, nem véletlenül futottam a lányok után, még emberi életemben is. De most ezt, így ahogy van hagyjuk a fenébe.
Karmol, ahol ér amikor jó neki, hol a hátam és a vállaim, hol a mellkasom szántja végig a körmeivel, nem zavar,m nincs ezzel bajom, bár a saját vérem szaga is vadít rajtam, nehezen uralkodom az ösztöneimen, így rövidesen az erek kirajzolódnak a szemeim alatt és elsötétül a tekintetem, ahogy a szemfogaim is elővillannak. A tempón nem lassítok, épp ellenkezőleg sokkal gyorsabbat és keményebbet diktálok, hiszen az ösztönök is el akarnak szabadulni bennem, amik a vér után vágynak, éhes vagyok, nagyon is, nem ettem már egy ideje megint csak. De nem akarom őt bántani, azonban ez a kis hang nagyon halk most bennem.
Hallom a kérését, de próbálok ellenállni neki, azonban akkor amikor újra belém karmol, a fejét hátravetve nyög fel, és rám szorít lüktetve, akkor egyszerűen, túl erős az érzés, a vér utáni vágy, a kéj együtt és a fedetlen védtelen nyaka, még mozgok benne, hogy engem is elérjen a gyönyör, mikor a nyakára hajolok, és belémártom az agyaraimat, én abban a pillanatban megyek el, ahogy a meleg vére a számba ömlik, és még benne vagyok, ahogy a vérét kezdem el kortyolni. Szorosa tartom őt, és nem mozdulok, nem eresztem el, és csak nyelem a vérét egész egyszerűen, éhes vagyok, éhségem csillapítanom kell, ugyanakkor egy szinten kielégült is vagyok.
Jelen pillanatban azonban semmi más nem érdekel, csak, hogy a finom meleg vére csorog a számba és én azt nyelem, éltet és csillapítja az éhségemet is, már nem olyan mardosó mint percekkel korábban volt. Nem állok meg, nem hagyom abba, nem, még nem elég, még többet akarok.

music:Bon Jovi | note: Szörnyű lett  affraid | words: 408
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyPént. Feb. 21, 2014 11:46 pm





To Dominic

sorry, I'm drunk

+18

Engedek annak, amikor kicsit igazít a lábamon, hogy jobban a combjaim közé férkőzhessen. Nekem is kényelmesebb és neki is, tovább nem szalasztom el a lehetőséget, hogy ölemet az övének szorítsam, ezzel is ingerelve őt és persze magamat is. Ez az egész most nem az érzelmekről szól, hanem a vágyakról, azok szabadon eresztéséről és arról, hogy mindketten örömünket leljük egymásnak és megkapjuk a magunk kielégülését. Mindazzal együtt, hogy én a magam részéről szeretném, ha neki is jó lenne.
Tenyere alatt szinte szikrázva bizsereg a bőröm, ahogyan simogat és érint, izgatva ezzel az érzékeimet, egyre fokozva a vágyat, amit most éppen iránta érzek. Egymásnak feszülünk, érzem, hogy akár már most is készen állna birtokba venni, de előbb szeretném még őt ingerelni és izgatni, hogy a végén úgy érezze, bármit megadna azért, hogy bennem legyen, velem legyen.
A pólója valahol landol a helyiségben, nem tudom, hogy hová is dobtam, nem is érdekel. Zokni felbukkanása sem ront a hangulatomon és a kedvemen, sőt, úgy tűnik, hogy csak még lelkesebbé válok, ahogy megjelennek a vámpír vonásai. Tudom, hogy nem kellene így éreznem, azonban ahogyan kiütköznek az erek a szemei körül és az agyarai is elővillannak, kellemes húzás érzek valahol az ölem tájékán és egyre inkább tüzel és sürget a vágy, hogy minél hamarabb vegye csak el, amit akar, tegyen a magáévá, birtokoljon és lelje kedvét bennem, ahogyan én is fogom majd ő benne.
Mikor azt mondja ne ingereljem, elengedem a dolgot a fülem mellett. Bízom benne, maximálisan. Akkor is bíztam benne, mikor a szülinapomon megharapott, és ez azóta sem változott meg. Csak azért, mert van némi önkontrollbeli gondja még nem ok arra, hogy ne élvezze a bizalmamat. Most sincs ez másként, így folytatom, amit elkezdtem és tovább ingerlem őt. Csókolom és érzem, ahogy kiserken a meleg-sós és kissé édeskés ízű vérem, azonban nem sokáig, hiszen megszívja a sebet, amire egy halk nyögés a válaszom. Felizgat, amit tesz és tetszik is nagyon, ezért nem bánom a dolgot.
Fölébe kerülök, hogy végig haladjak a testén, izgatva a bőrét és őt is, a hajamba túr többször is, én pedig nem haladok gyorsabban, mint terveztem, pedig érzem, hogy talán ezzel egy picit messzire megyek, hiszen a harapdálások egy vámpír számára egészen biztosan még kényesebbnek, intimebbnek és izgatóbbnak számítanak, mint például nekem, holott engem sem hagy hidegen a dolog.
Mikor már nem bírja tovább, felránt és fordít rajtunk és a magáévá tesz minden finomkodás nélkül, amit egyetlen pillanatig sem bánok. Újabb halk nyögés hagyja el az ajkaimat és a szemeimet is lehunyom egy pillanatra. Forrón és szűken fogadom magamba, kissé ívbe feszül a gerincem is, de az első pár lökés után már megszokom a méretét.
Kezeim a mellkasán vannak, a szemeimet is kinyitom, és amikor éppen nagyon jó, akkor körmeim végigszánkáznak a bőrén, hol elől, hol pedig a hátán. Apró, de egyre szaporább sóhajok törnek fel a torkomból, ahogyan mozog és ingerel. Combjaimat a csípője köré fonom és együtt mozgok vele, követve a ritmust, amit diktál. Már nem vagyok messze a beteljesüléstől, alsó ajkamat harapom be egy pillanatra, mielőtt kibukna belőlem egy kérés.
- Dominic… tedd meg… harapj meg… – hangom elfúló és kiérezni belőle a forró vágyat, és azt, hogy valóban ezt akarom. Gerincem megint ívbe feszül a mozgásának következtében, körmeim pedig a bőrébe hasítanak és vérző csíkokat szántanak a hátába. Mintha ezernyi nap kelne fel bennem, és épp ki akarnék szakadni a testemből. Újabb nyögés hagyja el az ajkaimat, különösen akkor, ha meg is teszi, amire kértem. Ölem hevesen lüktetve öleli őt körül és az érzés nem is akar csillapodni jó néhány pillanaton keresztül.
Mire lassan szűnik az intenzív lüktetés a combjaim között, a fejem teljesen kitisztul, ennek ellenére egyáltalán nem bánom, hogy ez történik most kettőnk között. Többet akarok belőle ennél, itt és most ez alkalommal.    
***

szószám: 616; zene: -; megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyPént. Feb. 21, 2014 11:03 pm



Lara & Dominic
Lomtalanítás - még aznap este

+ 18

Amikor megfordítom a kettőnk helyzetét ő a nedves hajamba túr bele, és magához húz, hogy csókolhasson, nem tiltakozom egy cseppet sem. Sosem volt ez ellenemre, én nem hiszem, hogy a csók intim dolog lenn, és ezért nem kellene senkit sem megcsókolni, akivel csak egy aktusban van részünk. Baromságnak tartom az egészet, a csók szerves része ennek, a hangulat fokozásának, az incselkedésnek és mindenek, így én sosem hagytam el ezt az egészet. De ez jelen pillanatban nem is fontos. Különösen, hogy most se őt sem, engem nem érdekel más, csak az amit teszünk, szinte biztos vagyok abban, hogy ő sem gondol bele és nem is akar. csak az a lényeg, hogy valami olyan történik, ami kölcsönösen jó neki is és nekem is, ami mind a kettőnknek ugyan olyan élvezetet fog jelenteni, akkor miért is kellene megvonni a nyelvcsatát is, ami legalább olyan izgató előjáték, mint a simogatások?!
Ő felhúzza az egyik lábát, én a combjára simítom a tenyerem, és végig is húzom ott, a fenekétől a térdéig majd vissza, hogy jobban szétnyissam a lábait, és kényelmesebben helyezkedhessek el, a testem a testének feszül, és érezheti, hogy ez az egész nem közömbös a számomra. Puha bőrén szalad a tenyerem, még ő a hátamon simít végig egészen a pólóm szegélyéig, ami nincs belehúzva a farmer derekába, csak úgy van hagyva, ahogyan és annyi. Közben a csata a nyelveink között még dúl, nem aprózom el a dolgot, van benne gyakorlatom, elvégre több mint százötven éve gyakorlom. Hagyom magamról levenni a pólót, elvégre olyan helyen vagyunk, ahol nem tör ránk senki sem, és ami azt illeti, szeretem a női testet, különösen ha az az enyémhez dörgölőzik, szóval, miért is ne venném le most a pólómat? Kibújok belőle, és nem számít hova is dobja el, amúgy is teljesen kupis a lakásom. Viszont Zokni berongyol, így rávicsorgok és sziszegek, vámpír vonásaim kiütköznek rajtam, és megfeszülök, fenyegetővé válok a kutyával szemben, ez itt most az én játszóterem, és jobb ha kitakarodik a területről, de nagyon gyorsan. Nem kell neki sok, már iszkol is visszafelé. Mikor a farmeromba nyúlik, bennem akad a levegő, és azonnal lenézek rá, és a kezére, hogy lássam is amit csinál, az arcomról eltűnik minden ami arra emlékeztet, hogy mi is vagyok valójában, izmaim ellazulnak, és halkan sóhajtok egyet. Igen, ezt szeretem.
- Ne ingerelj…- szólalok meg rekedten, és már újra elsötétül a tekintetem, vámpír vagyok, van némi problémám is amivel küszködök, és a nyak harapdálás, ezt csak kihozza belőlem, de erőteljesen.
Fogadom az új csókot, viszont az ajkait felsértik az agyaraim, és így azt szívom meg a csók helyett, hogy a véréhez juthassak hozzá. Majd ahogy érzem, hogy az éhségem a vágy felé akarnak kerekedni, elszakadok tőle, és hagyom, hogy megfordítson bennünket, hogy én legyek megint alatta. Uralkodnom kell magamon, hogy ne akarjak belé harapni, és az, hogy ő tovább harapdál, nem sokat segít rajtam. valahogy kimaradt a mozdulatsor is, mikor a szűkössé vált farmer és boxer is lekerült, csak az rémlik, hogy küzdök magammal ne akarjam a torkába mélyeszteni a fogaim, hogy a vérét vegyem el. Egy alkalommal, a hajába markolok, és majdnem felrántom a fejét, hogy ne engedjem, lefelé tovább helyette oltsam a vérszomjam. Eszembe jut amit Damon tanított, így próbálom magam kontroll alatt tartani, és nem felmarni a nyakát a véréért. Egy örökkévalóságnak érzem, még abbahagyja a bőröm csipkedését, amire azt hiszem morgással is válaszoltam, kétszer hajszál híján felrántottam őt, de végre elér egy olyan pontot, ami elég ingert ad ahhoz, hogy a vér utáni vágyam csillapuljon, és ne az legyen az elsődleges szempont.
Érzem, hogy a gerincem ívbe feszül, és halkan felnyögök, egy darabig nagyon is jó a játszadozása, de mint minden ez is elér, egy olyan pontra mikor már a cérna majdnem bennem szakad. Én pedig lényegében egy időzített bomba vagyok, aki bármikor elborulhat, így az utolsó előtti pillanatban rántom fel, és fordítom meg, hogy alattam legyen. Neki feszülök, a csupasz bőrének, és nem várok, nem finomkodok vele, egyszerűen az nem megy, elemi ösztönök hajtanak előre. Nem vagyok vele finom amikor birtokba veszem őt, és elmerülök a testében, a lábait felhúzom, hogy mind a két talpa a szőnyegen legyen, én pedig elemelkedem tőle a kezeimen támaszkodom meg, hiszen ha nem így teszek a nyaka túl közel lesz hozzám. Kemény tempót és ritmust diktálok neki, nem finomkodok vele, lehet egykor mikor ember lettem volna, úgy teszek, hogy a tenyeremen hordozom őt, de most ez nem opció, éhes ragadozó vagyok, aki birtokolni akar, és megkapni a kielégülését, de persze, nem fogom csak úgy öt perc alatt összecsapni, annál nekem is több kell, hogy igazán csillapodott legyek. Bár azt nem garantálom, hogy megússza harapás nélkül.
music:Bon Jovi | note: --| words: 763
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyPént. Feb. 21, 2014 10:08 pm




To Dominic

sorry, I'm drunk...

+18

Példa magyarázás helyett inkább az ajkaira tapadok és csókolom őt. Azt hiszem ez elég egyértelmű válasz a kérdésére, ennél konkrétabb jelen pillanatban nem tudok lenni. Egyfelől, mert túl részeg vagyok, másfelől pedig… nekem is van szemem, látom, hogy mennyire jó képű, egykoron nagyon is közel állt hozzám, aztán itt zubog még bennem a mai nap azon momentuma, mikor kiderült, hogy feleségül akart kérni, és olyan biztosan tudom, hogy hozzá mentem volna, mint amilyen biztosan most itt vagyok vele és az ajkait ízlelem. Ez a csók köszönő viszonyban sincs azzal a korábbi csókunkkal, ami a szülinapomon csattant el közöttünk. Meglepetésemben viszonoztam akkor, ő pedig az éhségéről terelte volna el a figyelmét. Most azonban pontosan tudom, hogy mit akarok és ezt igencsak gyakorlatiasan hozom a tudtára. Nincs már időm arra, hogy finomkodjak és pironkodjak, vele ellentétben én nem fogok az örökkévalóságig és még két napig élni, szóval most akarom megtenni azt, ami korábban elmaradt, de szívesen megkóstoltam volna.
Más esetben és helyzetben megdorgálnám ezért a kijelentéséért, mert van enne még abból a srácból, akit én ismertem, de tény, hogy sokat változott, ahogyan én is. Ez azonban most semmit sem jelent és semmin sem változtat. Újra csókolom, ő pedig fordít kettőnkön és immáron egyetlen röpke pillanat alatt kerülök alá. Az inget félre söpri, hogy ne takarjon, nem bánom, sőt, kifejezetten azt akarom, hogy megnézzen magának, hogy kedvét lelje a látványban.
Ujjaim a hajába túrnak és lehúzom őt magamhoz, újra csókolom, finoman harapva az ajkát, eljátszadozom a nyelvével, közben pedig felhúzom az egyik lábam, hogy a combjaim közé helyezkedhessen be. Talpam a puha szőnyeget érinti, kezem pedig a tarkójáról végigszaladnak a hátán lefelé, hogy megtaláljam a pólója szegélyét és lehúzzam róla azt. Gyorsan, türelmetlenül és kapkodva, mintha csak az idő szorítana, pedig a vágy hajt előre, semmi más. No meg az alkohol is, de az most mellékes.
Végigsimítok meztelen felsőtestén amikor már nincs rajta a póló és a csókjától is elszakadok. Legeltetem rajta a szemeimet egy kicsit, ujjaim a mellkasát érintik. Lefelé haladok, egészen a csípőjéig, majd megakasztom az ujjaimat a farmer derekában. Nem vacakolok sokáig, gyors mozdulatokkal gombolom ki a nadrágból és nyúlok be, hogy rámarkoljak a férfiasságára és kézzel kényeztessem őt, míg másik kezem megint megtalálja a tarkóját. Közel húzom magamhoz, azonban most nem csókolom meg, csupán az ajkaim érintik az övét egyetlen pillanatra, hogy utána az álla ívére leheljek egy csókot, majd a nyakára, amit finoman meg is harapok. Mindeközben a nadrágjában lévő kezem serényen munkálkodik azon, hogy igazán hangulatba hozzam őt.
Nyakáról újra az ajkához térek vissza, alsó ajkát finoman és érzékien harapom be, mielőtt egy újabb csókban forrnék vele össze.
- Szabadulj meg ettől… – suttogom és kihúzom a kezem a farmerből, egyértelműen jelezve, hogy a ruhadarabra értem a dolgot. Nincs arra most szükségünk…
Ha megteszi, amit kértem tőle, és hagyja, akkor fordítok magunkon, hogy felül lehessek. Nyakához hajolok, lehet finom csókot nyomok oda, majd ismét megharapom a bőrt, kissé megcsipkedve azt. A mellkasa felé haladok és egy-egy ponton megállok, hogy ugyanazt műveljem, mint a nyakán is. Nem sietem el a dolgot, hallani akarom, ahogy sóhajtozik és egyre többet és többet akar.
A hasához érve kezem már újra a farkára markol rá, majd még lejjebb haladok, hogy a számba vegyem és így kényeztessem. Szándékosan úgy csinálva, hogy gyakran érezze azt, eddig bírta és nem tovább. Azonban az utolsó pillanat előtt mindig megállok, hogy hagyjak neki kis időt, majd újra kezdem a dolgot. Játszadozom rajta és vele, ingerlem és felizgatom a végletekig. Nem akarok visszakozni, vele akarok lenni itt és most. Semmi más vágyam sincs, minthogy kéjtől és vágytól mámorosan sóhajtozzam alatta, rajta, előtte – tulajdonképpen mindegy, hogy hogyan – és élvezzem őt. Érezni akarom, hogy élek és azt, hogy habár nincs már sok hátra, legalább a végén azt tettem, amire mindig is vágytam. Hogy nem voltam nyuszi, hogy volt merszem akarni és elvenni azt, amit megkívántam…

***

szószám: 632; zene: -; megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyPént. Feb. 21, 2014 9:31 pm



Lara & Dominic
Lomtalanítás - még aznap este

+ 16

- Nem Morcogok! – Szólok vissza mikor a párna csattan a hátamon, ami nem zavar, mivel puha és nem ért nagy erővel, amúgy se tudott volna, de a lényeg az, hogy nem zavartatom magam ezzel, csak összeszedem, ami kell és visszafordulok hozzá, a gardrób ajtaját berúgva indulok el az ágy irányába. – Gyerekkorunkban nem hemperegtél meztelen az ágyamban…- szólalok meg némi rekedt éllel a hangomban, majd torkot is köszörülök. Mióta vámpírként élek, nem mondhatom magam jó fiúnak, és sosem dobtam vissza a felajánlkozást, ha épp kedvem volt a sexhez és ritkán van az, hogy nincsen, mondjuk olyankor, mikor az elemi vér utáni vágyam a tetőfokára hág, mert napok óta nem ettem. De most ez nem áll fent. Nem vagyok olyan éhes, mint néhány hónappal korábban, egy másik helyzetben.
Mikor oda adom neki a ruhákat, remélem, hogy felöltözik, és nem marad így ahogyan, mivel nem olyan könnyű visszafogni magamat ebben a helyzetben, különösen, hogy a józan eszem is oldja az alkohol és az ösztönök elő akarnak jönni. Vámpír vagyok, ragadozó és ösztön lény. Viszont Lara nem osztja a véleményemet, ő csak egy inget vesz fel, aminek a begombolásával már nem boldogul. Ekkor még próbálok jó fiú lenni, és nem engedi a vágyaknak és ösztönöknek, ekkor még mantrázom magamnak, hogy ő a legjobb barátom, nem egy préda, akiben kedvem lelhetem, ahogyan tetszik, és utána a vérét is elvehetem. De nehéz ezt észben tartani, hiszen, még is csak egy meztelen nő hempereg az ágyamban, aki ráadásul, mint ő is tetszik, részeg és én is az vagyok, baromira nehéz ellenállni. De ugyanakkor még is elnézem őt ott ahol van, nem mozdulok, csak egy kis ideig figyelek, csak akkor eszmélek fel, amikor Zokni is a képbe kerül és már én is az ágyon vagyok, hogy igyak még.
- Ezt meg sem hallottam! – csattanok fel, ivászat után, ahogy a kutyám becézgetését hallom. Sosem értettem a nők e kényszerét, hogy mindent becézgetniük kell. Így inkább tovább állok az ágyról, és meglóbálom az üveget, hogy ha továbbra is csak terpeszkedik, semmi nem marad neki belőle.
Mivel már én sem vagyok józan, nem térek ki előle, minek tenném meg, úgy sem tud bennem kárt okozni?! Viszont egy dologgal nem számolok, hogy hanyatt vágódok a sötét szőnyegen, Laraval a hasamon, aki fel sem veszi, hogy elvágódtam csak az üveg után tapogatózik, az én látóterem meg a keblei töltik be. Így lóbálom még neki erre-arra az üveget. Aztán a fejem fölé viszem az üveget, pontosabban a padlóval párhuzamosan, így az orrunk egy vonalba kerül, mikor ő tovább nyújtózkodik. Viszonzom a pillantását én is belenézek a szemeibe, és hallgatom, amit magyaráz nekem.
- Mint például? – kérdezek vissza és érzem, hogy a hangom rekedté válik, nem vagyok immunis arra, hogy itt van rajtam és így. Felnőttek vagyunk, ő is és én is, egykoron nagyon szoros volt a kettőnk barátsága, és akkoriban nem fordult meg a fejemben, hogy ágyba vigyem, vagyis nem tartottam helyesnek. Úgy gondoltam, akkor, hogy ez tönkretenné a kettőnk barátságát, de manapság egészen másképp gondolkozom. Vámpír lettem néhány évig az érzelmeim is ki voltak kapcsolva, és csak az ösztöneimnek éltem, amik az óta is ott vannak bennem, és ami azt illeti, mindig is szerettem a nőket magam alatt.
- A jófiú, már halott… - Szólalok meg rekedt hangon, a csókja után, amivel nem maradtam adósa, az üveget elengedtem, és nem számít tovább egy kicsit sem, ittam eleget ahhoz, hogy egyáltalán ne érdekeljen semmi más, csak a puha hús, a vér, és a kéj. Lehet józan pillanatomban, majd fogni fogom a fejemet, de nem most van annak itt az ideje, helyette vámpír sebességgel fordítok magunkon és már ő van alattam.
Nyoma sincsen bennem már annak a fiúnak, akit ismert egykoron, már csak a vámpír van itt, aki elveszi azt amit akar, és megfogom őt kapni, mert ezt akarom! Ott maradok fölötte, és az inget lesöpröm róla, hogy egy kicsit se takarjon belőle lényeges területeken, innen nem lesz visszaút, ez nem olyan lesz, mint a születésnapja volt.
music:Bon Jovi | note: --| words: 685
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyPént. Feb. 21, 2014 8:57 pm





To Dominic

sorry, I'm drunk...

Figyelmen kívül hagyom, hogy nem tetszik neki, ugribugrizok az ágyán, vagyis annak veszem a dörmögést az orra alatt, amikor megjegyzi, hogy úgy is kényelmes, ha nem ugrálok rajta.
- Ne legyél már ennyire morci, Morci! – fordulok felé és felkapom az egyik párnát, majd odadobom neki és közben Morcinak is becézem. - Gyerekkorunkban nem reklamáltál volna ilyesmi miatt. – öltök rá nyelvet, majd kijelentem, hogy az ágyában maradok, hozzávetőlegesen örökre, és ezt követően megyek oda hozzá, hogy beleigyak az üvegébe.
Visszamegyek az ágyhoz és egy rakat ruhát dob oda nekem, amiket megnézek, majd az ing mellett döntök, mert annak szép a színe és lehet benne lobogni, mintha hős lennék és köpenyem lenne. Felülök az ágyon, vagyis feltérdelek és belebújok a ruhadarabba, de a gombokkal már meggyűlik a bajom.
- A fene vinné el! Így marad! – jelentem ki és elvágódom az ágyon – nyitott ingben, mivel nem tudtam begombolni – és kifekszem a hátamra. Ekkor kerül rám valahonnan Zokni. - Helló tekisédescukihusimuszinyuszi!!! – gügyögök a kutyának, majd megsimogatom és eldobom neki a labdát, már amennyire részegen sikerült eldobnom, aztán Domra figyelek, mert a következő pillanatban egy whiskys üveg úszik be a látóterembe.
- Még szép, hogy kell! – az üveg után vetődöm, de elvétem mind a távot, mind a lendületet, aminek az lesz a következménye, hogy Dom mellkasán landolok. Lábaimat a csípőjén vetem át, vagyis így érkezem meg, hacsak nem tért ki valahogyan.
A csípőjén ülök, mellkasom az övének préselődik, ahogy lehajolok, hogy elérjem az üveget. - Add ide, kérem! – szólalok meg és Dom tekintete után kutatok, az orrunk meg közben majdnem összeér így ebben a felállásban, vagyis fekvésben.
- Tudod, hogy kis millió dolog van, amit sosem tettem meg, de meg akartam? – szólalok meg hirtelen, majd már nem nyújtózkodom az üveg után, hanem Dom arcára teszem a kezem finoman és következő pillanatban megcsókolom őt. De nem barátian és nem is óvatosan puhatolózva, sokkal inkább szenvedélyesen és forrón, úgy, mint aki nem akar ebből a csókból elszakadni.
- Mondd, hogy nem most akarsz jó fiút játszani!?! – suttogom az ajkai közé, majd újra megcsókolom, esélyt sem hagyva arra, hogy válaszolhasson.



Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba EmptyPént. Feb. 21, 2014 8:33 pm



Lara & Dominic
Lomtalanítás - még aznap este

- Tudom, messze vagy egy madártól, egészen messze… Ne is azért kaptad a fejedre a törölközőt. – Válaszolom meg neki, ahogy elkezdem kitessékelni a fürdőszobából. Nem zavar egy kicsit sem az, hogy ennyire elvan mint a befőtt, bár egy kicsit fura, mert délután nagyon hírtelen lépett le, és most meg beállított hozzám részegen. Kifelé menet, még a bejárat fel is elnéztem, de az ajtó csukva volt, tehát, nyilván visszazárta maga után. Továbbá nem fontos a dolog, később még ránézek, azért nem akarok karót a szívembe, na mind egy. Van most más dolgom is.
Feltűnik, hogy úgy követ engem mindenhova az egész lakásba, mint ahogyan az Zokni szokása, és a vicc az, hogy a kutya is ott van a sarkunkban és a bőség zavarában azt sem tudja, kinek a törölközője után kapkodjon, az enyém is ott van, és Lara körül is lengedezik az amit ráterítettem. Zokni egy idő után úgy ítéli meg az enyém nem túl magasan van és nem is lifeg Lara törölközője viszont nem éppen úgy áll mint az enyém, így az érdekesebb neki sokkal.
Még Lari az ágyra vágódik fel, én addig villámgyorsan öltözök fel, és dobom a törölközőm a kutyámra rá, hogy érezze a törődést.
- Ha nem trambulinnak használod, akkor is az…- dünnyögöm, még szétnézek mit adhatnék oda neki, amiben el lehetne, végül egy póló, egy ing, egy boxer, és egy sosem használt rövidnadrágot szedek elő. Mindez a bal kezemben pihen, még a jobbomban ott az üveg amibe bőszen belekortyolok, hogy én is ellazuljak, a korttyal végzem, amikor Lara elveszi tőlem az üveget és beleiszik, én meg végig nézek rajta, és akármit mondd akárki, férfinek születtem, és nem vagyok fából, még akkor sem ha halott vagyok! Pláne akkor, amikor egy meztelen nő flangál előttem, és el lehet nekem hinni, barát vagy sem, ebben a helyzetben nehéz arra gondolni, hogy ő a legjobb barátom.
A következő egy percben két dolog történik látványosan. Az egyik az, hogy elkapom az üveget amit elengedett akkor, amikor az ágyra ugrott fel, ehhez félre léptem vámpír sebességgel, és még a levegőben volt, kiittam azt az üveget is, nagy kortyokkal. Majd ahogy ő az ágyra érkezett, névig néztem, ahogy pattog, és nem csak ő pattogott. Ami azért valljuk be kínzás egy pasi számára, aki kb két napja nem csajozott be, és nem döngetett meg senkit sem, erre a legjobb barátja, tök pucéran pattog az ágyán! Aztán sóhajtok egyet, ahogy érzem, hogy a pia is hatni kezd végre bennem, és bódulok, mert ha nem lazít el, akkor a végén jófiú leszek, és kimasírozok innen. De előbb a ruhaköteget oda dobom neki, hogy válogasson magának belőlük.
- Na, gumilaszti, válogass, mielőtt megfázol nekem…- aztán észreveszem, hogy a másik üveg is az ágyon van Lara mögött, épp csak annyi van benne, hogy ne boruljon az egész a takaróra, de ahogy Lara mocorog, félő kárba megy az ital benne, így még is csak az ágyon kötök ki elhasalva és elhappolva az üveg bourbont. Hanyatt fordulok, és iszok még, közben persze, már erősen hatásba lendül bennem az mennyiség, amit eddig megittam, egy vámpírt is fejbe csap egy üvegnyi jófajta whisky. Aztán felnevetek, és az ágy mellé állítom le az üveget, hogy azért ne boruljon ki. Eszembe jutottak azok az idők, mikor gyereknek ugráltunk az ágyamon, versenyezve, ki az, aki magasabbra ér, aki el tudja érni a plafont, persze, akkoriban nem voltak ilyen jó ágyrugók, de attól még jól szórakoztunk, mind a ketten. Lara most pont olyan, mint akkor volt. Közben Zokni is felvergődik az ágyra és bevágódik Lara hasára, ő simogatást akar és szeretgetést, na meg, hogy a lány játsszon vele, ehhez a labdáját is hozta és közben veszettül csóválja a farkát is.
Én meg gondolok egyet, felveszem az üveget a fölrdől és meglengetem Lara orra előtt, majd felpattanok az ágyról és újra meglóbálom az üveget, amibe belekortyolok, hogy után a a hifit bekapcsolva, a távirányítóval, Bon Jovi töltse meg a lakást, és dübörögjön a rock.
- Kell? Akkor vedd el! – Szólalok meg és rávigyorgok, mint a repedt tök, közben megrázom a hajam is, hogy a maradék víz kimenjen belőle, és amúgy is a hangos rock zenéhez ez dukál, és mellesleg kezdek végre én is részegedni!
music:Bon Jovi | note: --| words: 685
Vissza az elejére Go down



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba Hálószoba Empty

Vissza az elejére Go down

Hálószoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» Hálószoba
» Hálószoba
» Hálószoba
» Hálószoba
» Hálószoba

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Memories :: Dominic Leighton lakása-